Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

imxvi 79. évfolyam, 175. szám 1989. július 27., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Viki, a kozmopolita Tegnap, szerdán a Gabo­natermesztési Kutatóinté­zetben megtartott, évenként szokásos napraforgóbemu­tatót bekonferáló Frank Jó­zsef tudományos főosztály­vezetőtől még azt is meg­tudtam: ráadásul még koz­mopolita növény is. Ez any­nyit jelent, hogy a nálunk kikísérletezett hibrid Fran­ciaországban vagy Spanyol­országban egyaránt megáll­ja a helyét. Legutóbb a Vi­ki és a franoia—magyar „vérű" Vddoc Indiában ver­te az ott honos fajtákat. Ma jött egy telefonhívás Argen­tínából, a Florakiszból kér­tek vetőmagot. Pedig a nagy olajtartalmú napraforgó ipari célú ter­mesztése nem is olyan hosz­szú időre nyúlik vissza, a hetvenes évek elejére. Ma­gyarországon 1974 óta 13 szegedi érdekeltségű hib­rid kapott állami elisme­rést, míg külföldön kilenc. A napraforgó rendkí­vül életrevaló. A fény­re „figyelve" a nap energiájából minél töb­bet magába gyűjt, erös és szerteágazó gyökér­zetével szívósan meg­keresi a talaj eldugott víztartalékait is. A fajtakísérletekben sze­replők száma ennek több­szöröse. A hazai vetésterü­let felén, 165 ezer hektáron találhatjuk meg a szegedi napraforgókat. A tőkés or­szágokba, elsősorban Fran­ciaországba 200 ezer hek­tárra való magot exportá­lunk. E mennyiség robba­násszerű növekedéséért kapta meg az intézet tavaly a Nemzetközi Export Trófe­át, s hogy a legutóbbi elis­Több utas - kevesebb áru Az év elsó hat hónapjá­ban összesen 114,5 millióan utaztak vasúton, csaknem 4 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A terv­hez képest még kedvezőbb az eredmény, hiszen a vas­út arra számított, hogy 12,5 százalékkal kevesebben ve­szik igénybe a vonatokat. Különösen figyelemre mél­tóan emelkedett a MÁV nemzetközi személyforgal­ma. A szocialista országok­ba 30 százalékkal utaztak többen, mint az elmúlt év hasonló időszakában, a nyu­gati vonalakon azonban még ennél is nagyobb arányú a növekedés: csaknem 50 szá­zalékkal nőtt a forgalom. A korábbinál többen utaztak gyorsvonaton, az első osztá­lyú kocsikat pedig hosszabb utakra vették igénybe, mint tavaly. Az átlagos utazási távolság kis híján elérte az 50 kni-t, ez mintegy 3 szá­zalékkal haladja meg az előző évit. Az áruszállításban — s elsősorban a belföldi forga­lomban — tovább csökkent a forgalom. összesen 50 millió 703 ezer tonnányi áru utazott a vagonokban, 4 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ez össze­függ a népgazdasági telje­sítmények alakulásával. A belföldi forgalomban az át­lagosnál nagyobb arányú a csökkenés: 28 millió 695 ezer tonna árut adtak fel vasúti szállításra, ez csak­nem 8 százalékkal marad el a tavalyitól. merést se hagyjuk ki, a Pé­csi Ipari Vásár nagydiját. A kutató szerint vannak „időzített bombáik", ame­lyek az eLkövetkezendő években robbanhatnak az élvonalba. E versenyben a termőképességnek, az olaj­hozamnak, betegségekkel szembeni ellenállóságnak, a tulajdonságok kiegyensú­lyozottságának egyaránt jelentós szerep jut. A betakarítás előtti aktuá­lis helyzetről a Növényolaj­ipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, Tóth Gábor szólt. Augusztusra a feldolgozóipari rekonstruk­ció 'befejeződik, melynek ré­vén 50 százalékkal nő a ka­pacitás. így zökkenőmentes felvásárlásra számíthatunk. A tavalyi mérséklés után most emelték a napraforgó alapárát, tonnánként 10 ezer forintra. Emellett ér­demes figyelmi a minőségi követelményekre is, hisz a nedvesség és az olajtarta­lom, a tisztaság befolyásol­ja az esetleges felárat. Ugyanúgy az átadás idő­pontja, s a többlettermelés mennyisége is „pontot" ér. Természetesen ez a növény is csak akkor lehet jövedel­mező, ha a mezőgazdaság­ban dolgozók nem rutinból termesztik, hanem figyelnek a technológiára, s a hibri­dekben rejlő előnyös tulaj­donságokat „előcsalogat­ják." A kiszombori tenyészkerti napra forgó-bemutató a nagyszámú érdeklődő szak­ember számára ehhez nyújt­hat igazi segítséget. A ter­melőnek érdeke megbecsül­ni ezt a növényt, amelyből alapvető élelmiszer nyerhe­tő, egyben exportképes ter­mék, s ráadásul a vetőmag­ja is keresett. T. Sz. I. Magyar politikusok Mexikóban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Major László, a KB tagja, a KB-iroda vezetője Mexi­kóvárosban párt- és parla­menti vezetőkkel tárgyalt. A magyar politikusok eszmecserét folytattak az MSZMP és a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) kapcsolatairól. A téma: a Délmagyarország Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal sze­gedi tárgyalásain az egyik legélesebb ütközési pont a Délmagyarország „tulajdonlása" volt. A szócsaták érvei meglehetősen messzire kerültek a mindennapok gyakorlatától és a sajtó működésé­nek objektív törvényszerűségétől. Mai számunk 3. oldalán Két tűz között címmel Szávay István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese írja le gondolatait a vitáról. Mondatai szerkesztőségünk álláspontját is tükrözik. Frau Hüller és Herr Hüller egyetértett... Testvérként egy nagycsaládban Az NSZK-beli Darmsladt város napilapja június má­sodik felében napokon ke­resztül rendszeresen jelente­tett meg cikkeket, amelyek­nek Szeged volt a főszerep­lője. Honnan ez a kitünte­tett figyelem? Honnan a kedves gesztus, hogy a darmstadtiaknak az 1400-as évektől élő hagyományos Grenzgangjára, a város szé­lét körbe járó sétatúrára meghívták Szeged tanácsel­nök-helyettesét, Müller Jó­zsefnét is? A válasz nem csupán az egyik, Echobeli cikk címéből sejthető — Szeged lesz a nyolcadik testvérvárosunk? —, hanem abból is, hogy az elmúlt szombaton Szegeden járt s a látottakról igen elé­gedetten nyilatkozott Wilf­ried Müller úr, Darms­tadt polgármester-helyettese. (Hasonló beosztású, szegedi vendéglátójával a névazo­nosság természetesen vélet­len ...) — Nekik a nyolcadik test­vérvárosuk lennénk, ők ne­künk a hetedikek. Komolyan számításba jönnek? Hiszen úgy hallottam, Regensburg Küszöbök Az ellenzék keserű csalódásá­ról beszélt például a BBC. Még­is úgy tűnik, mintha a nyugati hírmagyarázó belénk vetítené ön­nön csalódását A képlet, ugye, az volt, hogy uralkodott az országon egy rendszer, egy igen rossz, ám­bár viszonylagos biztonsággal még­iscsak szolgáló rendszer, amit most meg lehetne változtatni, a lehető­ség adott, ám az emberek mégsem élnek vele. Az emberek választhat­nának, de nem teszik. A nyugati hírmagyarázó csaló, dásról ír, mert kívülről látja a dol­gokat. Mi viszont benne vagyunk évtizedek óta, úgy tűnik, nyakig, a puszta létigét kellene cselekvőre változtatni, de hát ez nem olyan egyszerű. Ügy hiszem, egyelőre iga­zán csalódni se jutott eszünkbe. Kollégám írja. ma az újságolva­sás az egyik legfontosabb állampol­gári tett. Igen, a ránk vonatkozó kicsinyke világban polgári módon részt venni, nos, ez egy szabadabb nyilvánosság médiumán keresztül vezet A tömegkommunikáció ezért küszködik hónapok óta, ugyanak­kor, amig a szabad politizálásnak nem alakul ki alkotmányosan biz­tosított feltételrendszere, amíg a dolog nem garantált, addig látvá­nyos eredmények se lesznek. A politika hétköznapi mozdulatainak egyelőre nincs tere, nincs helye. A politika piacára a vevők vagy ki se mentek, vagy csak óvatosan né­zelődnek. Sok az árus. nagy a hang­zavar. Ilyet még nem láttak. Az ügyet lehet derogálni, bagatellizál­ni, mondván, hogy a módszerek úgyse változnak, az ellenzéki épp­úgy durva és agrensszív, mint év. tizedeken át a hatalom volt. de ez is csak azt jelzi, benne vagyunk az ügyben. Minden értékelés, helytől és időtől függően, taktikai jelleget kap. A marxista egységplat­form több millió ember nevében deklarál. A múlt ismeretében ez: félelmetes és veszélyes. Az ellenzéki pártok kicsinységében és hangjuk erejében kétségtelenül van valami mulatságos, de különbséget kell tenni azon ügyek között, melyek önnön kisszerűségüket soha le nem vetkőzik, és olyan ügyek között, amikben igenis ott van a fontosság és a majdani nélkülözhetetlenseg jellege. A dolgok „törpésitésével" ezért kell óvatosan bánni. A vevő mértéktartását egy nyu­gati polgár nem érti meg, mert nem élte meg a helyzetet. Nekünk ellenben tapasztalataink vannak egymásról. Kis nép vagyunk. túl közel lakunk egymáshoz. Bemegy az ember az emeletes házba, a földszinten lakik a funkcionárius, =>r orvos, fe'ettük eov régi ellenzé­ki, szomszédja rendőr, az ő szom­szédja vízvezeték-szerelő... stb. Tudjuk, ki. mikor rúgott be. ki mi­kor panaszkodott a házmesternél, ki bömbölteti' állandóan a rádiót. Európai szemmel ez egy igen kis ház, amit át- és áthálóznak szemé­lyes ügyek. Olykor ügyecskék. Ez az, ami bent van. de kívülről nem látható. Szabadságunkat tárgyak jelölték ki. vagyis szó sem volt szabadságról. Belépünk egy tetsző­legesen választott lakásba, halkan zümmög a hűtőszekrény, pittyeg a videó, az asztalon fényképek, a csa­lád — felélve éves tartalékait — Görögországban nyaralt. A látványt bekeretezi a több százezres OTP­tartozás. Az egyéni biztonság álla­mi garanciája itt véget is ér. A magyar lakások még mindig legfontosabb tartozéka azonban a küszöb. Az átlagos otthon küszöb­je olyan magas, hogy meg lehet bújni mögötte. A küszöb mögött eddig biztonságban voltunk, cserébe legfeljebb csöndesen asszisztálni kellett Hogy a küszöbön túl is van világ, azt ugyan eddig is tud­tuk. de hogy valóban birtokba lehetne venni, nos. ez merőben új. Annyira, hogy nem is hiszünk ben­ne. Hitetlenségünk éppúgy a kü­szöb tartozéka, mint érdekte­lenségünk, vagy félelmünk. Mindig arról volt szó. ott kinn vigyázni kell. Igyekezzünk elhinni, csökkenő­ben van a veszély. Nincs már szükség ezekre a magas küszöbök­re. Le kellene bontani őket Ha egv kicsit kijövünk a lakásokból, láthatjuk, mennyire elrondítják a házat Darvasi László is érdeklődést mutat Szeged „testvérsége" iránt — kér­deztem a mi elnökhelyette­sünket. S „Frau Müller" vá­laszából kiderült, oly any­nyira teljes az egyetértés a kölcsönös „igen" kimondásá­ra, hogy Herr Müller már a katalógusát is elhozta magá­val annak a kiállításnak, amely a testvérvárossá nyil­vánítás várhatóan szeptem­beri ceremóniáját színesiti majd. — Abban is egyetértet­tünk, persze, hogy ne a hi­vatalos, protokolláris meg­állapodás legyen az elsó tett ez ügyben, hanem már ad­dig is vonjuk szorosra a kapcsolat szálait. S azok ne intézmények vezetőcseréjé­ben valósuljanak meg. ha­nem bensőségesebb, közvet­len emberi találkozásokban. Olyanokban, mint amilyet például a Deák-gimnazisták mór átéltek. Húsz darmstudti gyerek üdült szegedi csalá­doknál, s az egyik kislány ígv kezdte a vendéglátók­nak szóló, már otthonról írt levelét: Kedves Mama és Papa!... — Magam is úgy vélem, semmi értelmük az olyan testvérvárosi kötődéseknek, amelyek csak névlegesek. Ilyennek érzem például az odesszait, a cambridge-it. S mint hallottam, ellenpélda a turkui — ugyanis már hiva­talos szervezés nélkül szö­vődnek baráti szálak finn és szegedi családok között. Nem tart attól, hogy a nálunknál jobb módú Darmstadt afféle szegény rokonnak néz majd bennünket, s a kapcsolat egy idő után magától elhal? — A jelek nem erre val­lanak. A három nap, amit náluk töltöttem, az ellenke­zőjéről gyözött meg. Hadd soroljam csak címszerűen: szeptemberben a Tömörkény gimnáziumból várnak ven­déggyerekeket A „deákosok" októberben adjak vissza a látogatást Stéhlik Jánost ki­áüítani hívják. Ajánlkozott egy ötventagú férfikórusuk, hogy testvért választanának — a MAV-kórusra gondol­tunk: ha ők a vendéglátásra vállalkoznak, legközelebb vendégei lehetnek az ottani családoknak. Azt gondolom, ezek a barátkozásnak a leg­olcsóbb formái, de nem ke­rülne többe az úszócsemeték téli edzőtáborozása, a sport­repülők kapcsolatfelvétele, a német nyelvtanárok tovább­képzése, amelyért cserébe nij ottani pedagógusokat fo­gadnánk. Építészeink sem mondanának nemet talán arra. hogy a darmstadti épí­tészeti főiskolán előadásokat tartsanak. — A testvérséget, persze, a gazdaság is kamatoztat­hatná ... — Jó, hogy ez szóba ke­rül. Határozottan érdeklőd­nek egy olyan sportszálló építése iránt melyben aktí­van sportoló (úszó, lovagló, teniszező) turistáik pihenhet ­nenek nálunk. Szóba kerül­tek a mj vízgyógyászati adottságaink is. S hogy há­ziasszonyi minőségemet se tagadjam meg. tárgyaltam egy konyhafelszerelési és barkácscikkeket forgalmazó nagykereskedővel, aki akár holnap nyitna Szegeden — forintért áruló — szakboltot, lía a nálunk szokásos en­gedélyezési eljárások. nem olyanok volnának, amilye­nek. ezek a vállalkozások rc-vid idő alatt megvalósul­hatnának. De még egy-egy, az enyémhez hasonló, kap­csolatfelvevő, de már konk­rét megállapodásokat ered­ményező úthoz is engedélyek és kuncsorgások kellenek! — Útiköltség, napidij is, gondolom ... — A tanácsokat felügyelő Belügyminisztérium csak a közelmúltban határozta el magát: az ilyen célra fel­használható keretét majd elosztja a városok között, hogy maguk dönthessék el a felhasználás módját. Teszem azt. hadd küldje el három­négy képviselőjét autóval Darmstadt valamennyi test­vérvárosának polgármesteri találkozójára — két-három tank benzin sokkal keveseb­be kerülne, mint, mondjuk, az én tizenkétezer forintos vonatjegyem: Erről a talál­kozóról egyébként hadd mondjam el: Szeged számá­ra több. eddig nem említett szempontból is fontos volt a jelenlétünk A város neve bekerült a testvérvárosi köztudatba, s nem lehet számunkra érdektelen, hogy Hollandia, vagy Svájc kép­viselői ennek az európai nagycsaládnak egy tagja­ként fogadnak el bennünket S hogy ez eavre inkább így van. jelzi: Günther Metzger úr, Darmstadt főoolgármes­teTe, egyszersmind az Euró­pai Testvérvárosok Szövet­ségének elnöke, pártolja azt a tervünket, hogv a magv-ir —osztrák világkiállítás ide­ián V — — — — — —• t a testvérvárosok szövetségi; világkongresszusát. Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents