Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

imxvi 79. évfolyam, 175. szám 1989. július 27., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Viki, a kozmopolita Tegnap, szerdán a Gabonatermesztési Kutatóintézetben megtartott, évenként szokásos napraforgóbemutatót bekonferáló Frank József tudományos főosztályvezetőtől még azt is megtudtam: ráadásul még kozmopolita növény is. Ez anynyit jelent, hogy a nálunk kikísérletezett hibrid Franciaországban vagy Spanyolországban egyaránt megállja a helyét. Legutóbb a Viki és a franoia—magyar „vérű" Vddoc Indiában verte az ott honos fajtákat. Ma jött egy telefonhívás Argentínából, a Florakiszból kértek vetőmagot. Pedig a nagy olajtartalmú napraforgó ipari célú termesztése nem is olyan hoszszú időre nyúlik vissza, a hetvenes évek elejére. Magyarországon 1974 óta 13 szegedi érdekeltségű hibrid kapott állami elismerést, míg külföldön kilenc. A napraforgó rendkívül életrevaló. A fényre „figyelve" a nap energiájából minél többet magába gyűjt, erös és szerteágazó gyökérzetével szívósan megkeresi a talaj eldugott víztartalékait is. A fajtakísérletekben szereplők száma ennek többszöröse. A hazai vetésterület felén, 165 ezer hektáron találhatjuk meg a szegedi napraforgókat. A tőkés országokba, elsősorban Franciaországba 200 ezer hektárra való magot exportálunk. E mennyiség robbanásszerű növekedéséért kapta meg az intézet tavaly a Nemzetközi Export Trófeát, s hogy a legutóbbi elisTöbb utas - kevesebb áru Az év elsó hat hónapjában összesen 114,5 millióan utaztak vasúton, csaknem 4 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A tervhez képest még kedvezőbb az eredmény, hiszen a vasút arra számított, hogy 12,5 százalékkal kevesebben veszik igénybe a vonatokat. Különösen figyelemre méltóan emelkedett a MÁV nemzetközi személyforgalma. A szocialista országokba 30 százalékkal utaztak többen, mint az elmúlt év hasonló időszakában, a nyugati vonalakon azonban még ennél is nagyobb arányú a növekedés: csaknem 50 százalékkal nőtt a forgalom. A korábbinál többen utaztak gyorsvonaton, az első osztályú kocsikat pedig hosszabb utakra vették igénybe, mint tavaly. Az átlagos utazási távolság kis híján elérte az 50 kni-t, ez mintegy 3 százalékkal haladja meg az előző évit. Az áruszállításban — s elsősorban a belföldi forgalomban — tovább csökkent a forgalom. összesen 50 millió 703 ezer tonnányi áru utazott a vagonokban, 4 százalékkal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Ez összefügg a népgazdasági teljesítmények alakulásával. A belföldi forgalomban az átlagosnál nagyobb arányú a csökkenés: 28 millió 695 ezer tonna árut adtak fel vasúti szállításra, ez csaknem 8 százalékkal marad el a tavalyitól. merést se hagyjuk ki, a Pécsi Ipari Vásár nagydiját. A kutató szerint vannak „időzített bombáik", amelyek az eLkövetkezendő években robbanhatnak az élvonalba. E versenyben a termőképességnek, az olajhozamnak, betegségekkel szembeni ellenállóságnak, a tulajdonságok kiegyensúlyozottságának egyaránt jelentós szerep jut. A betakarítás előtti aktuális helyzetről a Növényolajipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, Tóth Gábor szólt. Augusztusra a feldolgozóipari rekonstrukció 'befejeződik, melynek révén 50 százalékkal nő a kapacitás. így zökkenőmentes felvásárlásra számíthatunk. A tavalyi mérséklés után most emelték a napraforgó alapárát, tonnánként 10 ezer forintra. Emellett érdemes figyelmi a minőségi követelményekre is, hisz a nedvesség és az olajtartalom, a tisztaság befolyásolja az esetleges felárat. Ugyanúgy az átadás időpontja, s a többlettermelés mennyisége is „pontot" ér. Természetesen ez a növény is csak akkor lehet jövedelmező, ha a mezőgazdaságban dolgozók nem rutinból termesztik, hanem figyelnek a technológiára, s a hibridekben rejlő előnyös tulajdonságokat „előcsalogatják." A kiszombori tenyészkerti napra forgó-bemutató a nagyszámú érdeklődő szakember számára ehhez nyújthat igazi segítséget. A termelőnek érdeke megbecsülni ezt a növényt, amelyből alapvető élelmiszer nyerhető, egyben exportképes termék, s ráadásul a vetőmagja is keresett. T. Sz. I. Magyar politikusok Mexikóban Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Major László, a KB tagja, a KB-iroda vezetője Mexikóvárosban párt- és parlamenti vezetőkkel tárgyalt. A magyar politikusok eszmecserét folytattak az MSZMP és a kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) kapcsolatairól. A téma: a Délmagyarország Az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal szegedi tárgyalásain az egyik legélesebb ütközési pont a Délmagyarország „tulajdonlása" volt. A szócsaták érvei meglehetősen messzire kerültek a mindennapok gyakorlatától és a sajtó működésének objektív törvényszerűségétől. Mai számunk 3. oldalán Két tűz között címmel Szávay István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese írja le gondolatait a vitáról. Mondatai szerkesztőségünk álláspontját is tükrözik. Frau Hüller és Herr Hüller egyetértett... Testvérként egy nagycsaládban Az NSZK-beli Darmsladt város napilapja június második felében napokon keresztül rendszeresen jelentetett meg cikkeket, amelyeknek Szeged volt a főszereplője. Honnan ez a kitüntetett figyelem? Honnan a kedves gesztus, hogy a darmstadtiaknak az 1400-as évektől élő hagyományos Grenzgangjára, a város szélét körbe járó sétatúrára meghívták Szeged tanácselnök-helyettesét, Müller Józsefnét is? A válasz nem csupán az egyik, Echobeli cikk címéből sejthető — Szeged lesz a nyolcadik testvérvárosunk? —, hanem abból is, hogy az elmúlt szombaton Szegeden járt s a látottakról igen elégedetten nyilatkozott Wilfried Müller úr, Darmstadt polgármester-helyettese. (Hasonló beosztású, szegedi vendéglátójával a névazonosság természetesen véletlen ...) — Nekik a nyolcadik testvérvárosuk lennénk, ők nekünk a hetedikek. Komolyan számításba jönnek? Hiszen úgy hallottam, Regensburg Küszöbök Az ellenzék keserű csalódásáról beszélt például a BBC. Mégis úgy tűnik, mintha a nyugati hírmagyarázó belénk vetítené önnön csalódását A képlet, ugye, az volt, hogy uralkodott az országon egy rendszer, egy igen rossz, ámbár viszonylagos biztonsággal mégiscsak szolgáló rendszer, amit most meg lehetne változtatni, a lehetőség adott, ám az emberek mégsem élnek vele. Az emberek választhatnának, de nem teszik. A nyugati hírmagyarázó csaló, dásról ír, mert kívülről látja a dolgokat. Mi viszont benne vagyunk évtizedek óta, úgy tűnik, nyakig, a puszta létigét kellene cselekvőre változtatni, de hát ez nem olyan egyszerű. Ügy hiszem, egyelőre igazán csalódni se jutott eszünkbe. Kollégám írja. ma az újságolvasás az egyik legfontosabb állampolgári tett. Igen, a ránk vonatkozó kicsinyke világban polgári módon részt venni, nos, ez egy szabadabb nyilvánosság médiumán keresztül vezet A tömegkommunikáció ezért küszködik hónapok óta, ugyanakkor, amig a szabad politizálásnak nem alakul ki alkotmányosan biztosított feltételrendszere, amíg a dolog nem garantált, addig látványos eredmények se lesznek. A politika hétköznapi mozdulatainak egyelőre nincs tere, nincs helye. A politika piacára a vevők vagy ki se mentek, vagy csak óvatosan nézelődnek. Sok az árus. nagy a hangzavar. Ilyet még nem láttak. Az ügyet lehet derogálni, bagatellizálni, mondván, hogy a módszerek úgyse változnak, az ellenzéki éppúgy durva és agrensszív, mint év. tizedeken át a hatalom volt. de ez is csak azt jelzi, benne vagyunk az ügyben. Minden értékelés, helytől és időtől függően, taktikai jelleget kap. A marxista egységplatform több millió ember nevében deklarál. A múlt ismeretében ez: félelmetes és veszélyes. Az ellenzéki pártok kicsinységében és hangjuk erejében kétségtelenül van valami mulatságos, de különbséget kell tenni azon ügyek között, melyek önnön kisszerűségüket soha le nem vetkőzik, és olyan ügyek között, amikben igenis ott van a fontosság és a majdani nélkülözhetetlenseg jellege. A dolgok „törpésitésével" ezért kell óvatosan bánni. A vevő mértéktartását egy nyugati polgár nem érti meg, mert nem élte meg a helyzetet. Nekünk ellenben tapasztalataink vannak egymásról. Kis nép vagyunk. túl közel lakunk egymáshoz. Bemegy az ember az emeletes házba, a földszinten lakik a funkcionárius, =>r orvos, fe'ettük eov régi ellenzéki, szomszédja rendőr, az ő szomszédja vízvezeték-szerelő... stb. Tudjuk, ki. mikor rúgott be. ki mikor panaszkodott a házmesternél, ki bömbölteti' állandóan a rádiót. Európai szemmel ez egy igen kis ház, amit át- és áthálóznak személyes ügyek. Olykor ügyecskék. Ez az, ami bent van. de kívülről nem látható. Szabadságunkat tárgyak jelölték ki. vagyis szó sem volt szabadságról. Belépünk egy tetszőlegesen választott lakásba, halkan zümmög a hűtőszekrény, pittyeg a videó, az asztalon fényképek, a család — felélve éves tartalékait — Görögországban nyaralt. A látványt bekeretezi a több százezres OTPtartozás. Az egyéni biztonság állami garanciája itt véget is ér. A magyar lakások még mindig legfontosabb tartozéka azonban a küszöb. Az átlagos otthon küszöbje olyan magas, hogy meg lehet bújni mögötte. A küszöb mögött eddig biztonságban voltunk, cserébe legfeljebb csöndesen asszisztálni kellett Hogy a küszöbön túl is van világ, azt ugyan eddig is tudtuk. de hogy valóban birtokba lehetne venni, nos. ez merőben új. Annyira, hogy nem is hiszünk benne. Hitetlenségünk éppúgy a küszöb tartozéka, mint érdektelenségünk, vagy félelmünk. Mindig arról volt szó. ott kinn vigyázni kell. Igyekezzünk elhinni, csökkenőben van a veszély. Nincs már szükség ezekre a magas küszöbökre. Le kellene bontani őket Ha egv kicsit kijövünk a lakásokból, láthatjuk, mennyire elrondítják a házat Darvasi László is érdeklődést mutat Szeged „testvérsége" iránt — kérdeztem a mi elnökhelyettesünket. S „Frau Müller" válaszából kiderült, oly anynyira teljes az egyetértés a kölcsönös „igen" kimondására, hogy Herr Müller már a katalógusát is elhozta magával annak a kiállításnak, amely a testvérvárossá nyilvánítás várhatóan szeptemberi ceremóniáját színesiti majd. — Abban is egyetértettünk, persze, hogy ne a hivatalos, protokolláris megállapodás legyen az elsó tett ez ügyben, hanem már addig is vonjuk szorosra a kapcsolat szálait. S azok ne intézmények vezetőcseréjében valósuljanak meg. hanem bensőségesebb, közvetlen emberi találkozásokban. Olyanokban, mint amilyet például a Deák-gimnazisták mór átéltek. Húsz darmstudti gyerek üdült szegedi családoknál, s az egyik kislány ígv kezdte a vendéglátóknak szóló, már otthonról írt levelét: Kedves Mama és Papa!... — Magam is úgy vélem, semmi értelmük az olyan testvérvárosi kötődéseknek, amelyek csak névlegesek. Ilyennek érzem például az odesszait, a cambridge-it. S mint hallottam, ellenpélda a turkui — ugyanis már hivatalos szervezés nélkül szövődnek baráti szálak finn és szegedi családok között. Nem tart attól, hogy a nálunknál jobb módú Darmstadt afféle szegény rokonnak néz majd bennünket, s a kapcsolat egy idő után magától elhal? — A jelek nem erre vallanak. A három nap, amit náluk töltöttem, az ellenkezőjéről gyözött meg. Hadd soroljam csak címszerűen: szeptemberben a Tömörkény gimnáziumból várnak vendéggyerekeket A „deákosok" októberben adjak vissza a látogatást Stéhlik Jánost kiáüítani hívják. Ajánlkozott egy ötventagú férfikórusuk, hogy testvért választanának — a MAV-kórusra gondoltunk: ha ők a vendéglátásra vállalkoznak, legközelebb vendégei lehetnek az ottani családoknak. Azt gondolom, ezek a barátkozásnak a legolcsóbb formái, de nem kerülne többe az úszócsemeték téli edzőtáborozása, a sportrepülők kapcsolatfelvétele, a német nyelvtanárok továbbképzése, amelyért cserébe nij ottani pedagógusokat fogadnánk. Építészeink sem mondanának nemet talán arra. hogy a darmstadti építészeti főiskolán előadásokat tartsanak. — A testvérséget, persze, a gazdaság is kamatoztathatná ... — Jó, hogy ez szóba kerül. Határozottan érdeklődnek egy olyan sportszálló építése iránt melyben aktívan sportoló (úszó, lovagló, teniszező) turistáik pihenhet nenek nálunk. Szóba kerültek a mj vízgyógyászati adottságaink is. S hogy háziasszonyi minőségemet se tagadjam meg. tárgyaltam egy konyhafelszerelési és barkácscikkeket forgalmazó nagykereskedővel, aki akár holnap nyitna Szegeden — forintért áruló — szakboltot, lía a nálunk szokásos engedélyezési eljárások. nem olyanok volnának, amilyenek. ezek a vállalkozások rc-vid idő alatt megvalósulhatnának. De még egy-egy, az enyémhez hasonló, kapcsolatfelvevő, de már konkrét megállapodásokat eredményező úthoz is engedélyek és kuncsorgások kellenek! — Útiköltség, napidij is, gondolom ... — A tanácsokat felügyelő Belügyminisztérium csak a közelmúltban határozta el magát: az ilyen célra felhasználható keretét majd elosztja a városok között, hogy maguk dönthessék el a felhasználás módját. Teszem azt. hadd küldje el háromnégy képviselőjét autóval Darmstadt valamennyi testvérvárosának polgármesteri találkozójára — két-három tank benzin sokkal kevesebbe kerülne, mint, mondjuk, az én tizenkétezer forintos vonatjegyem: Erről a találkozóról egyébként hadd mondjam el: Szeged számára több. eddig nem említett szempontból is fontos volt a jelenlétünk A város neve bekerült a testvérvárosi köztudatba, s nem lehet számunkra érdektelen, hogy Hollandia, vagy Svájc képviselői ennek az európai nagycsaládnak egy tagjaként fogadnak el bennünket S hogy ez eavre inkább így van. jelzi: Günther Metzger úr, Darmstadt főoolgármesteTe, egyszersmind az Európai Testvérvárosok Szövetségének elnöke, pártolja azt a tervünket, hogv a magv-ir —osztrák világkiállítás ideián V — — — — — —• t a testvérvárosok szövetségi; világkongresszusát. Pálfy Katalin