Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

nxTTi DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 172. szám 1989. július 24., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Mások rangsora Tanúja vagyok annak, amint az autóbuszra bottal járó. idős néni akar felszállni. Mögötte fiatalok. Nem nyújtanak neki segítő kezet. Megjegyzést annál inkább. eszerint „Aki ilyen vén, az a temetői járatra kapaszkodjon"... — Hallgatom a jólsíituált, középkorú tisztviselőnő háborgását: „Elviselhetetlen csata, teret csinál a házból az. ötgyerekes lakó famíliája"... — Ülök a közéleti vitafórumon es hitetlenkedve kapkodom a fejem. Mindenki rr.ondja a magáét, meg se hallgatja a másikét, szabadjára engedik az indulatokat, közügyek helyett intim szférák firtatásával foglalkoznak ... Mindezt tolerancia nélkül, egymás iránti tisztelet, elnézés, tűrőképesség teljes hiányával. Amivel egyre sűrűbben, egyre sértőbben és egyre kártékonyabban találkozunk: mindennapi jelenség. Jelzője emberi minőségünk romlásának. Annak, hogy a mai magyar társadalom — gazdaságihoz hasonlóan — súlyos gondját jelentik az emberek közötti kapcsolatokban fellelhető, egyre dominánsabb negatív viselkedési forrnak: a durvaság, mások semmibevétele, az intolerancia. Amelyek — más morális problémákkal együttesen — már-már lelki, emberi „szegénységi bizonyítványt' állítanak ki rólunk — olyan rossz érdemjeggyel, aminél alacsonyabb szintű alig akad az ama bizonyos közös európai házba igyekvők körében. Szinte minden, e kontinensbelj nemzet számára alapvetőbb értéke a modern civilizációnak a másik ember és annak véleménye, nézetei, magánügyei, egyénisége iránti tisztelet, türelmesség, mint nekünk. A másik ember másságának elfogadása mifelénk kevésbé fontos, mint Európa-szerte. Erre már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet az MTA értékszociológiai műhelyében 1982—83-ban készült felméressek Aminek eredmenyeit azonban, sajnos, nem ismerik elég széles kórben. Pedig talán nem is kevesen lehetnének. akik elgondolkodnának azon, hogy mi minden okozza a vizsgálat által mutatott — és napjainkra szerintem még süllyedő — alacsony toleranciaszintünket. Amit mutat például, hogy a felmérés szerint a megkérdezetteknek mindössze 32 százaléka sorolta a toleranciát a legfontosabb öt érték közé, pedig Nyugat-Európában ez az arány 50 százalékos átlagot mutat Nálunk 17 alapvető érték rangsorában a mások iránti tisztelet, elfogadókészség, türelmesség, elviselés a rangsorban csak a 8-9. helyen van. Az összehasonlítások azt mutatják, hogy a magyar szülők számára kevésbé fontos erre nevelni a gyerekeket, mint például a nyugati országokban. (Angliában és Franciaországban például a szülők 62, illetve 59 százaléka sorolta az őt legfontosabb nevelési elv kózé a toleranciára nevelést — szemben a rr.i 32 százalékunkkal!) A tolerancia szintje különösen alacsony a nagyvárosokban élő fiatalok, illetve a budapesti munkások körében; az idősebb emberek és a falun élők toleránsabbak. Az urbanizáció és a proletarizáció — összefüggésben az úgynevezett erőltetett modernizációval (a hivatalos politika által deklarált értékrendátszabással) — érzéketlenebbé tette az embereket egymás iránt (vagy éppenséggel, agresszívebbé, rosszindulatűbbá), a másik elfogadásának, tiszteletben tartásának. a hozzá való megfelelő viszonyulás kialakításának készségét szinte visszafejlesztette. A szociológusok összehasonlító értékvizsgálatának különösen megdöbbentő tanulsága volt pár évvel ezelőtt. hogy nálunk mennyivel türelmetlenebbek az emberek a más véleményüek iránt, mint NyugatEurópában. Az európai átlagban 60 százalék a toleranciaszint. hazánkban 29, az intolerancia kontinensátlagban 14, nálunk 35. (Rajtunk kívül az. átlag alatt leginkább a spanyolok vannak, közelükben az olaszokkal és az NSZK-beliekkel.) Az elemzések azt is kimutatták, hogy a legalacsonyabb, illetve a legmagasabb jövedelműek alacsonyabb toleranciaszintűek, s azok a kevésbé iskolázottak is. A legtoleránsabbaknak az önállósodott termelőket találták. Napjainkra — úgy tűnik — nehézségeink fokozódása. életkörülményeink romlása, a demokratizálódás megnyíló lehetőségeivel éledő politikai csatározások, a szabadság és szabadosság igényeink mintha fokoznák a „más", a „mások" iránti türelmetlenséget Lépten-nyorr.on egymásnak . ugrunk; nyilvánosan vagy alattomban „betartunk"; „nem tűrjük el"; semmibe vesszük; nem tartunk tiszteletben ... Gondolunk-e közben arra, hogy mások számára mi vagyunk a „mások"? Aki nem toleráhs, az miért várja el, hogy veie mindenki az legyen? Aki mindent és mindenkit semmibe vesz, az miért szeretné, hogy belőle „valaki" legyen? A tiszteletlen hogyan akarhat tiszteltté lenni? — Jó lenne ,„magunkba szállni", és változtatni kissé, igazítva értékrendünket és magatartásmódunkban az európai rangsorban előttünk állókéhoz. Jelenlegi erkölcsi, akarom mondani, szegénységi bizonyítványunk tanúsította „emberminőségünkkel" ugyanis nem valószínű, hogy szívesen látott lakók lennenk bármiféle közős európai há2ban. Nehezen tolerálnának bennünket.1.: V • • Szabó Magdolna Sikertelen választás Szegeden Közömbösek a szavazók vagy nyaralnak Raffay elindul a pétválasztáson is Elfogult tudósítás a szavazókör helyiségeibal Az elnök a medvéket nem kérte A szombaton Szegeden megtartott időközi választás — amelyen Apró Antal megüresedett képviselői helyérc két jelölt pályázott — eredménytelen volt. A választásra jogosult 22 ezer 16. névjegyzéken szereplő állampolgár közül 9 ezer 953 fő szavazott. Ez az arány (45,2 százalék elégtelen. A szavazók 39,1 százaléka Dobozy Levente ügyvédre (független, a Hazafias Népfront jelöltje), 59,4 százaléka Raffay Ernő történészre (az MDF jelöltje) adta le voksát. A választási elnökség tájékoztatása szerint a választás szabályszerű volt. A pótválasztást augusztus 5-ére tűzték ki. Ugyancsak pótválasztás lesz Kecskeméten, ahol szombaton körülbelül 1200 szavazat hiányzott ahhoz, hogy értékelni lehessen az eredményt. Kiskunfélegyházán ls meg kell ismételni a választást, mert bár kellő számban adták le a voksokat a választópolgárok, egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget. Gödöllőn és Isaszegen eredményes volt a választás: Cservenka Ferencné helyére ezentúl Roszik Gábor evangélikus lelkész, az ellenzéki választási szövetség jelöltje ül a Parlamentben. „Gyerekek, gáz van, nem mehetünk be!" A kolléga izgatott, kipirult, legalább tízen érkeztünk, újságírók, majdnem egy időben a felsővárosi Lila iskola elé, ahol a körzet egyik szavazóhelyisége van. Azért tömegelünk pont itt és pontban reggel 9-kor, mert előző nap Teszári Gábor, az MDF jelöltjének kortesfőnöke azt mondta, hogy ekkor és itt lesznek a képviselőjelöltek, a sajtó „dolgozhat velük". Ám a sajtó — mint kiderült — felkészületlen. Nincs nálunk a „Belépési engedély", az a névre szóló, sorszámozott, pecséttel ellátott kártya, amelyet az Országos Választási Elnökség bocsát ki, és amelyért személyesen kellett volna elmennünk a városházára, s amely, ha nálunk van, akkor is csak „személyi igazolvány egyidejű felmutatása mellett" jogosít arra, hogy belépjünk a szavazókör helyiségébe. Bizonytalankodunk, nem mint a szavazatszedő bizottság tagja: nem érdekli az újságíró-igazolvány, az ominózus kártya nélkül ide pasztatataimmal, s íme: ér- mi több, az egyiket szabáaztán be nem tesszük a lá- kezik a helyi választási el- lyosan én idéztem elő. Pilbunkat! De még a képvise- nökség elnöke, Magyarossy lanat alatt átfut rajtam: ha lőjelölt úr sem, mondja az József, él a jogaival, enge- most én fölvilágosítom Csoérkezó Dobozy Leventének, délyt kapunk, hogy a be- ma urat (akit egyébiránt Hát Raffay Ernő? Miért járati ajtónál dolgozzunk, nem láttam a szóban forgó van bent? Hja, ő szavazó- Nosza, interjúk készülnek, helyszíneken a történtek polgár, itteni lakos... Ahol beszélgetések a választópol- időpontjában), hogy téved, ennyi újságíró összegyűlik, gárokkal — immár szabály- vajon megvádolnak majd ott történnie kell valaminek szerűen. Később kiderül: ta- valakik azzal, hogy elfogult — biztatom magam a ta- Ián mégsem! vagyok? Merthogy MSZMPlapot tudósítok.. A

, 1 Bizony mondom, tisztelt hangulat városlakók, kedves olvasók: ezen a sok tekintetben küÓrák múlva a választási szavát. Ám nem tehetem; lönös szombaton nem nefőhadiszálláson, a tanácshá- nekem is vannak tapaszta- kem támadt hirtelenjében zán Csorna Lajos MDF-tag lataim, ugyanazokról a dol- üldözési mániám, nem is (aki tagja a szavazást lebo- gokról és helyszínekről, vagyok ijedős alkat; ezen a nyolító tanácsi apparátus amelyekről Csorna úr be- szavazáson a vádaskodások, operatív bizottságának) köz- szél. Merthogy véletlenül védekezések, félelmek, bili: Dobozy Leventét látta a ott voltam, amikor a „sza- zonytalanságok uralkodtak. Lila iskolában is, a petöfi- bálytalanságok" történtek, Rossz volt a hangulat. telepi iskolában is; ez szabálytalan, a szavazók befolyásolásának minősül; egyéb rossz tapasztalatai is vannak, amelyek miatt most De vissza a Lilába, már- viselői, a szavazók közben panaszt tesz az elnökségnek, mint a felsővárosi iskolába, jönnek-mennek, szóval: váazért jött a városházára. Az előcsarnokban tévéka- lasztás van, annak rendje A helyzetem roppant kí- merák kereszttüzében a két szerint, hihetnénk. De hírnos. Csorna úr oly meggyő- jelölt, aztán hol az egyik, nök jő, s pihegve szól: Alző erővel, hévvel beszél „ta- hol a másik sarokba szólít- gyón égetik a jelöltek fénypasztalatairól", hogy habo- ják őket az írott sajtó ne- képeit! Micsoda? tüzelik a zás nélkül hinném minden ves és kevésbé neves kép- (Folytatás a 3. oldalon.) A transzparensügy Szupermaraton A félnapos „őrület", a „Vidia—DM 12" szupermaraton, amit a hét végén másodszor rendeztek meg, ismét népszerű produkcióként marad a sportközyélemény emlékezetében. Ezúttal 54 versenyző — köztük 5 gyalogló — állt rajthoz, hogv fél napon át rójja a korokét a Stefánián, a Várkertben. (Az eseményről. aminek fotóit Gyenes Kálmán készítette, a 6. oldalon tudósítunk)