Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

2 1989. július 2., csütörtök ( Rádiótelex NYERS REZSŐ CS GRÖSZ KAROLY A SZOVJETUNIÓBA LATOGAT Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt el­nöke és Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meg­hívására július 24—25-«n munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. GEREMEK KIJELENTÉSE A kommunistákkal közö­sen nem, de önmaga haj­landó lenne kormányt ala­kítani a lengyel Szolidari­tás szakszervezet — jelen­tette ki a francia Antenne2 televíziós állomásnak adott nyilatkozatában Bronislaw Gercmek, a Szolidaritás el­nökének a tanácsadója. A Szolidaritás nem vesz részt semmiféle olyan kormány­ban, amely „a 45 éve tartó kommunista hatalom foly­tatását jelentené". „Ha az államfő a mi mozgalmunk­nak ajánlja fel a kabinet létrehozását, válaszunk kedvező lesz" — mondta a tanácsadó. BELGIUM VISSZAKOZIK 'Belgium immár nem el­lenzi, hogy az EK bizottsá­ga megvizsgálja Ausztria csatlakozási kérelmét a kö­zösséghez — jelentetlék be csütörtök este a belga kül­ügyminisztériumban. A bel­ga külügyminisztérium közleménye továbbra is fenntartja, hogy az osztrák csatlakozás kérdését ,min­den oldalról" meg kell vizs­gálni. ADATOK A Szovjetunióban nyil­vántartott 718 szerzett ím­munhiányos beteg 40 száza­lékát szakszerűtlen orvosi ellátás — véradás, rosszul Sterilizált injekciós tűk, ka­téterek — útján fertőzték meg. A betegség következté­ben 13 személy halt meg, ebbőJ 10 szovjet, és három külföldi állampolgár. A nyilvántartott betegek kö­zül 426 külföldi állampol­gár. SZABAD A FOTORIPORTER A kabuli kormány pénte­ken szabadon engedte azt az amerikai fotóriportert, akit az afgán biztonsági szolgá­lat emberei 6 héttel ezelőtt az ellenzék egyik kabuli rej­tekhelyén tartóztattak le. Az eseményre azt követően ke­rült sor, hogy az afgán ha­tóságok meggyőződtek ar­ról: a 43 éves riporter, Tony O'Brlen nem felforga­tó szándékkal érkezett az országba. ÖRÖK SEMLEGESSÉG A kambodzsai rendezésről tárgyalt pénteken Moszkvá­ban Hun Sen kambodzsai kormányfő Eduárd Se­vardnadze szovjet külügy­miniszterrel. Hun Sen út­ban Párizsba, rövid látoga­tást tett Moszkvában. A kambodzsai politikus tájé­koztatta vendéglátóját a Phnom Fenh-4 parlament­nek az ország örökös semle­gességét kinyilvánító hatá­rozatáról. BOLGÁR KERESKEDELMI KÉPVISELET SZÖULBAN Kereskedelmi képvisele­tet nyitott pénteken Szöul­ban Bulgária — jelentette a dél-koreai rádió. Bulgária — Jugoszlávia, Lengyelor­szág, Magyarország és a Szovjetunió után — az 5. szocialista állam, amelynek ezentúl kereskedelmi irodá­ja lesz az ázsiai országban. Dél-Korea áprilisban nyi­totta meg képviseletét a bolgár fővárosban. Meg kell erősíteni közép-európai státusunkat (Folytatás az I. oldalról.) sen végigvisszük. Ugyanak­kor termeszetesen szeret­nénk elkerülni a viták éle­zését, a feszültség felesle­ges fokozását, hiszen, hosz­szú távon senki nem lehet érdekelt a térség, vagy an­nak bármelyik állama de­stabilizálódásában. Torekveseink senki ellen nem irányulnak, nem sértik egyetlen ország érdekeit sem. Ellenkezőleg: mivel a szocialista külpolitika elmé­leteben és gyakorlatában az eszme földrajzi terjedésének szorgalmazása helyett a szo­cialista országok saját prob­lémáinak nemzeti keretek közötti megoldása lett az el­sődleges feladat, a magyar­országi reformfolyamat si­kere végső soron valameny­nyi szocialista ország érde­ke. Nyugati kapcsolataink fej­lesztésének szándéka sem előzmény nélküli a magyar külpolitikában, de az ebben •a relációban tapasztalható jelenlegi aktivitásunk új vonása nemzetközi tevékeny­ségünknek. A Nyugat-Euró­pához való közeledés szintén elengedhetetlen feltétele a magyar megújulásnak. Szá­munkra alapvető jelentősé­gű, hogy a nyugat-európai integráció törvényszerű fej­lődése ne eredményezze á körön jelenleg kívül álló or­szágok kirekesztését. Szá­munkra beláthatatlan követ­kezményekkel járna, ha az Ideológiai és politikai indít­tatású vasfüggönyt most egy modern, gazdasági-technoló­giai vasfüggöny váltaná fel. Alapvető érdekünk tehát a kontinens megosztottságá­nak felszámolása, a közös európai identitás megterem­tése. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy az Egyesült Államokhoz, illetve Japán­hoz fűződő kapcsolataink to­vábbi bővítése szintén fon­tos eleme külpolitikánknak. Az úgynevezett harmadik világhoz tartozó országok esetében is az a szándékunk, hogy kapcsolatainkat a kö­zös érdekekre, a kölcsönös előnyökre építsük. Ez a kü­lönböző relációk folyamatos értékelését és a hangsúlyok, a prioritások ennek megfele­lő módosítását igényli. — Hogyan befolyásolja nemzeti törekvéseinket a Varsói Szerződésben viselt tagsagunk? Hozott-e valami újat e tekintetben a szerve­zet közelmúltban lezajlott csúcsértekezlete? — A Varsói Szerződéshez való tartozásunk olyan tény, amely része az európai kap­csolatrendszernek és erő­egyensúlynak, és amelynek megváltoztatásában az adott körülmények kőzött egyelőre egyetlen ország sem érde­kelt. Ugyanakkor arra törek­szünk, hogy a Varsói Szer­ződés tartalmilag és formai­lag is megújuljon, tevékeny­ségében egyértelműen felül­kerekedjenek az új gondol­kodás, és maradéktalanul érvényesüljenek a szocialis­ta országok közötti együtt­működés új alapelvei. A Varsói Szerződésben való részvétel nem akadályozza, nem is akadályozhatja a tagállamok szuverenitását, sem belső fejlődésük irányá­nak és konkrét formáinak meghatározásában, sem nem­zetközi aktivitásukban. Ki­emelkedő Jelentősége van e tekintetben annak, hogy a Politikai Tanácskozó Testü­let bukaresti ülése egyértel­műen és végérvényesen ha­tályon kívül helyezte az úgynevezett Brezsnyev­doktrínát. Az az álláspontunk, hogy az egyre inkább politikai jellegűvé váló VSZ-ben is csak két alapvető témában: a közös védelem ügyében, illetve a legfontosabb poli tikai törekvések kérdésében általában a nyugati tőkének, van egyeztetési kötelezettség, és törekvéseink hatékony Ezekre is igaz azonban, segítésére ösztönzik azt. hogy az elfogadásra kerülő közös álláspont csak a nem­zeti törekvések szintézise le­het, és semmikeppen nem sértheti a tagállamok, és így természetesen Magyarország nemzeti érdekeit. A párizsi döntést a ma­gyarországi reformfolya­mat nemzetközi jelentősé­gének elismeréseként, a Bush elnök által is kilatás­ba helyezett összehangolt nemzetközi támogatás első lépéseként értékeljük. A különböző szintű fórumo­kon a közeljövőben sorra kerülő egyeztető megbe­szélések feladata lesz, hogy a Hetek első számú vezetői által kinyilvánított közös — A nemzeti adottságok- szándékot tartalommal ra és sajátosságokra épü- megtöltse, realizálásának lő saját fejlődési úthoz va- konkrét formáit és módo­ló jog elismeréséből álta- zatait meghatározza, és a lános érvénnyel következik, gyakorlati végrehajtást elő­hogy a Varsói Szerződés készítse. — Jelent-e a külső beavat­kozás megengedhetetlenné nyilvánítása változást az ezt az elvet sértő történelmi események, 1956 és 1968 megítélésében? semmilyen körülmények kö­zött nem lehet hivatott a tagországok belső helyzeté­nek és fejlődésének minő­— Nincs ellentmondás a külföldi, jelentős részben nyugat-európai töke bevo­sítésére. Sem a szervezet, ^^ allalaban az együtt­sem annak tagállamai nem -, , jogosultak mások belügyei- mukodéssel kapcsolatos va­be történő beavatkozásra, rakozásaink és a kialakuló Hazánk legújabbkori tör- egységes nyugat-európai piac ténelmének most folyó át- realitásai között? Nem lát-e fogó, érdemi elemzése so­rán mi az ezekkel az ese­ményekkel kapcsolatos kér­désekben is összegezzük ta­pasztalatainkat, és levon­juk a megfelelő következ­tetéseket. Más országok tör­ténelmi múltjának értéke­lése és átértékelése azonban d^tve egesz olyan veszelyt, hogy az in­tegráció folyamatának előre­haladása drasztikusan csök­kenti kapcsolódási lehetősé­geinket és a sok tekintetben elmaradott Magyarországot, Kelet-Európát kizárólag az adott ország a. kiszolgáló periféria szere­történészeinek, politiku- pére kárhoztatja? sainak és általában népé­nek a feladata. — Én bizom abban, hogy az integráció egyébként ter­— Az elmúlt napok ki- mészét es folyamata nem az ...... . elzárkózás, a megosztott­emelkedő jelentosegu eseme- fiág er6si^se irányábban hat nye a Bush-latogatas volt, majd. Reményeimet az majd annak szinte folytatá- egységes Európa megte­saként a Hetek párizsi remtésében való hosszú tá­vú kölcsönös érdekeltsé­illetve az integrá­közvetlenul érintett országoktól már korábban csúcsértekezlete, illetve az £ unkre oft hozott döntés Magyaror- "jóban' szág tamogatasaról. Hogyan összegezhető ez a két fontos esemény? — Az Egyesült Államok kapott biztosítékokra és a Hetek vezetői által most is­mételten megerősített együttműködési készségre elnökének budapesti látó- alapozom. Számunkra ez gatását már több alkalom- azért is fontos, mert meg­mal értékeltük. Most ta- újulásunkat, ezen belül Ián csak annyit érdemes nemzetgazdaságunk talpra­ebból megismételni, hogy a állítását, modernizálását, tárgyalások eredményei hatékonyságának növelé­megfeleltek reális várako- sét legeredményesebben a zásainknak. Magas rangú korszerű gazdasági együtt­vendégünk közvetlenül is működés lehetőségeinek megismerte szándékain- feltárásával és kihaszná­kat, elképzeléseinket, és lásával és — ezzel párhuza­tapasztalatai alapján elkö- mosan — a működő töke telezte magát a magyaror- magyarországi befekteté­szági reformfolyamat poli- sével lehet elősegíteni. A tikai és gazdasági támoga- fejlődési szintbeli különb­tása mellett. Ez utóbbira ségek természetesen tények, vonatkozó álláspontunk egy- De éppen az az egyik leg­becsett 3Z amerikai pozíció­val: ezek szerint a támo­gatás fő iránya nem az egyszeri, konkrét pénzügyi segítség, hanem sokkal in­kább a két ország közötti együttműködés hosszú táv­ra szóló lényeges bővíté­séhez és minőségi tovább­fontosabb célunk, hogy a prioritásokat közösen meg­határozva a lehető legrövi­debb időn belül csökkent­sük ezt a különbséget,, és mielőbb egy kölcsönösen előnyös együttműködés minden tekintetben egyen­rangú partnereivé váljunk fejlesztéséhez nélkülözhe- Olyan kooperációs kapcso­tetlen feltételek megte- latok kialakítására törek­remtése kell, hogy legyen, szünk, amelyek nem a je­Ugyanakkor arra is számi- lenlegi elmaradottságun­tunk, hogy a látogatás, il- kat konzerválják, hanem letve a megbeszélések ered- az európai színvonalhoz va­ményei bátorítást jelente- ló felzárkózásunkat segi­nek majd az amerikai, és tik. Szegedi kiildöttjelöltek a pártkongresszusra Megkezdődött Szegeden is a küldöttek jelölése az MSZMP őszi kongresszusára. Mint ismeretes, ötven parttag támogató aláírása szükseges a jelöléshez. A választási bizottsághoz tegnap délutánig beerkezett, ál­taluk felülvizsgált jelölőlisták alapján Géczi József (39 éves, a JATE egyetemi adjunktusa), Gyenésey Edina (26 eves, a szegedi postuigazgatósag fömunka­tnrsa). Nagy Gizella (42 eves, a textilmüvek szociál­politikai csoportvezetője), Novákne Halász Anna (38 éves, a megyei pártbizottság titkára), Szalay István (45 éves, a JATE egyetemi docense) es Vastagh Pál (43 eves, a megyei pártbizottság első titkara) jelöléset hagyták jóvá. A jelölés tovább folytatódik (azt augusztus 24-én zárják le); az MSZMP tagjainak az alapszervezeteken, illetve mas szerveződéseken kívül a városi pártbizott­ság székházában is (munkanapokon H óra és délután fél ót között) lehetőségük van arra, hogy a számukra megfelelő küldöttjelölteket aláírásukkal támogassák. Az újabb jelöltek névsorát egy hét múlva közöljük. Kéz a kézben, mosolyogva # Bamako (Reuter) Pénteken véget ért első találkozójuk után kéz a kézben, mosolyogva jelent meg Bamakóban a nyilvá­nosság előtt Moamer el­Kadhafi líbiai vezető" és Hisszén Habré csádi elnök, de arról egyikük sem nyi­latkozott, hogy sikerült-e áthidalniuk ellentéteiket. A két vezető az Afrikai Egységszervezet jószolgála­ti bizottságának égisze alatt országaik megbékélésé­ről tárgyalt Mali fővárosában négyszemközt, illetve a há­zigazda ország államfője, Moussa Traore, valamint Omar Bongo gaboni és Bendzsedid Sadli algériai elnök társaságában is. Algériai bejelentés szerint Bendzsedid Sadli átfogó ren­dezési tervvel érkezett a bamakói minicsúcsra. A ter­vezet a többi között elő­irányozza a „nem afrikai" csapatok kivonását Csádból, valamint fogolycserét és bé­keszerződés aláírását a két ország között. Csád és Libia tóbb hábo­rút is vívott azóta, hogy Tripoli 1973-ban — a gyar­mati időkbe visszanyúló jo­gi érveléssel — megszállta a határa mentén húzódó, urániumércben gazdag Aouzou-övezetet. A két or­szág tavaly októberben ugyan helyreállította a dip­lomáciai kapcsolatokat, de gaboni tárgyalásaik a vitás kérdések rendezéséről jú­niusban megfeneklettek. Felejtsék el Raúl Castrót! Jósé Antonio Abreu ku­bai diplomata, akit alig egy hónapja neveztek ki a Wa­shingtonban működő kubai érdekképviseleti iroda élé­re, azonnal nagyon fontos megbízatással kezdte új munkáját. Kormányától azt a feladatot kapta, hogy pu­hatolja ki állomáshelyén: hajlandó-e az Egyesült Ál­lamok együttműködni Ku­bával a kábítószer-csempé­szet elleni küzdelemben? Amikor alig egy hónapja — talán nem véletlen az idő­beni egybeesés Abreu meg­bízatásával — kiderült, hogy Arnaldo Ochoa tábornok, a forradalom kipróbált har­cosa, a „Kuba Hőse" ki­lálra Ítélték, és kivégezték. A kubai sajtó a korábban megszokott kampányokat is felülmúló terjedelemben adott teret „az áruló" ka­tonakat elítélő népharag ki­fejtésének. Fidel Castro, a forradalom vezetője a ke­gyelmi kérvény elutasítását indokló négyórás beszédé­ben pedig igyekezett meg­osztani a felelősséget — ép­pen az Egyesült Államokkal. Castro azt vetette az ame­rikai vezetés szemére, hogy nem tartotta be a „fair play" szabályait, s a birto­kába jutott értesüléseket ki­zárólag a Kuba elleni pro­paganda céljaira használta fel. A kubai vezető azért tüntetés büszke tulajdonosa is tartotta tisztességtelennek üzleti kapcsolatot létesített a hírhedt kolumbiai kábító­szer-maffiával, egyelőre fel­mérhetetlen nagyságú kár keletkezett a szocialista Ku­ba nemzetközi tekintélyén. Részben igaznak bizonyul­tak ugyanis azok a vádak, amelyeket az Egyesült Ál­lamok már évek óta han­goztatott: a kubai vezetés részt vesz a nemzetkö­zi kábítószer-csempészetben. Ochoa tábornokot és há­rom társát rövid úton ha­A kinevezett „ellenség" D Peking (MTI) Eltávolítások, személy­cserék történtek egyes kínai tájékoztatási eszközöknél, a tisztogatások a tudomá­teken az Űj-Kína hírügy- munkatársait, tóbb újságírót nökség. Fang Ll-csi a „dia- is őrizetbe vettek, lektikát kutató kínai társa- A kínai állami rádió pén­ság" alelnöke volt. A Tie- teki bejelentése szerint az nanmeri téri vérengzések új kínai vezetés radikáli­nyos műhelyeket ls elérik, után az 53 éves tudós fele- san csökkenti a jövő tan­s a kormány az oktatás ségével együtt az Egyesült évtől a kínai egyetemek frontján is érvényt akar Államok pekingi nagykő- felvételi keretét. Eszerint szerezni politikájának — vetségére menekült. A kínai ezt tükrözik a Kínával kap- hatóságok egy héttel később csolatos nyugati hírügynök- adtak ki ellene elfogatási ségi jelentések. parancsot. Távollétében leváltották Politikai megfontolásök­egy jelentős kínai tudomá- ból végrehajtott „személyi nyos kutató társaságban be- változásokról" számolt be töltött tisztségéről Fang Li- pénteken az egyik hongkon­csi asztrofizikust, az egyik gi lap is. Eszerint a pekingi legismertebb, körözés alatt kormány felmentette tiszt­álló kínai ellenzéki szemé- ségéből több nagy napilap lyiséget — jelentette pén főszerkesztőjét és vezető velést ősztől 30 000-rel kevesebb elsőéves tanulhat a felső­oktatási intézmények e ka­tegóriájában. A hivatalos indoklás értelmében ugyan­is a túl nagy létszámú egyetemeken nem lehet jó oktatási körülményeket teremteni, és így a szakmai képzés mellett teljesen el­hanyagolták a politikai ne­ezt az eljárást, mert —mint mondta — Havanna né­hány évvel ezelőtt az ame­rikaiak tudomására hozta azt az értesülését, hogy az egyik déli amerikai állam­ban merénylet készül az odalátogató Ronald Reagan ellen. Tény, hogy Washington nem Arnaldo Ochoa tábor­nokot, hanem Fidel Castro öccsét, a második számú vezetőt nevezte a „kubai kapcsolat" irányítójának. A kérdés most az, hogy Jósé Antonio Abreu meg tudja-e győzni az amerika­iakat: felejtsék ki az ügyből Raúl Castrót, és fogadják el azt, hogy Arnaldo Ochoa tá­bornok, minden más állítás­sal'szemben, csak a saját zsebére dolgozott. Az ér­dekképviseleti iroda veze­tője találkozott Michaél Ko­zakkal, az Amerika-közi ügyekben illetékes ameri­kai államtitkárral, vala­mint az amerikai képvisel tőház kábítószer-ellenőrző bizottságának elnökével. En­nek kapcsán már a nyilvános­ság előtt üzenhetett a külügy­minisztérium szóvivője Ha­vannába: egyelőre szó sincs hivatalos együttműködésről, az amerikai kormány most vár, hogy Kuba valóban ko­molyan gondolja-e a kábí­tószer elleni harcot?

Next

/
Thumbnails
Contents