Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

1S89. július 20., csütörtök 5 A színpadfelügyelő mondja „Ezt a szakmát nem az iskolában tanítják..." Rácz András, a Szegedi Nemzeti Színház színpad­felügyelője idén korkedvez­ménnyel nyugdíjba vonult. 1958 óta tevékenykedett a színpad körül. Először mint díszítő, később mint oldalve­zető, aztán mint színpad­mester s végül mint 90 em­ber munkáját összefogó színpadfelügyelő. Ha a szín­házi évad véget ért, a sza­badtérin folytatta a munkát. Most is a téren találtam, a szabadtérit a nyugdíj mellett is vállalta. — Itt pihentem ki az egész évi fáradalmakat. Mert a téren a magam ura vagyok. Sokkal nagyobb ugyan a fel­adat, mint a kőszínházban, hiszen itt hatalmas méretek vannak. Nem beszélve arról, hogy alkalmasint a széllel és a viharral is meg kell küz­deni. De ezt a teret nagyon szeretem. — Hogyan lesz az ember szinpadf elügyelő?' — Ezt a szakmát nem az iskolában tanítják, az biz­tos. Engem Kukity Mihály és Juhász Gusztáv vezetett be a színházi munkába. A har­minc év alatt a saját káro­mon sok mindent megtanul­tam. Én már nem számolga­tom a kilopondokat, ha egy díszlet teherbírását kell megsaccolni. Ránézek és tudom, mennyi súlyt bír el az építmény. Sokan hakni­kiráfynak csúfolnak, mert minden apró-cseprő munkát elvállalok a városban. Ha alkalmi színpadot kell épí­teni a tanácsházudvarban, vagy valamelyik művelődési házban, szívesen megcsiná­lom. Nem a nagy pénzre hajtok. Oda megyek, ahol szükség van a munkámra. — Nevelt-e utódokat? — Sajnos, nem. A mostani fiatalok nem szívesen vál­lalják a felelősséget. Látják az én példámon, hogy sok­szor az övékénél kevesebb fizetésért mennyi mindenért kell tartani a hátam, őket a pénz érdekli igazán, nem a színház. Pedig ezt a mun­kát csupán a fizetségért nem szabad csinálni. Ez szolgálat. Én otthon is a színházzal foglalkozom. Sok­szor, ha este hazamegyek, azon izgulok, jaj, vajon mit felejtettem el. De megéri lelkiismeretesnek lenni, mert mikor Szinetár Miklós, Mi­kó András, Varga Mátyás vagy Székely László odajön az emberhez és azt mondja; köszönöm, ez többet ér min­den fizetségnél. — Melyik• szabadtéri mun­kájára a legbüszkébb? — Nem is tudom. Talán a Turandot-díszletre, amit Fü­löp Zoltán tervezett. Sose • felejtem el, az állványok te­teje fölért a dóm rozettájáig. Emlékezetes volt még az az Aida-előadás is, melynek Margaret Tynes volt a cím­szereplője. Ott is egy kilenc­méteres emelvényt kellett építenünk, fantasztikus munka volt. Néhány éve nyertem egy üveg pezsgőt Békés Andrástól. A Nabucco negyedik felvonásában van egy jelenet, amikor is a bál­vány magától ledől a talap­zatáról. Békés azt mondta, nem hiszi el, hogy meg tud­juk azt oldani, hogy a szo­bor ne törjön el, mikor le­dől. Megoldottuk. Drótokat feszítettünk ki a szobor elé, ami a lezuhanást megakadá­lyozta. Persze a néző a csö­römpölés miatt azt érzékel­te, hogy darabokra tört. — Kikre emlékszik szíve­sen? — Többek között Sárdy Jánosra. Sose felejtem el, mikor Kukorica Jancsiként a nyájat terelgette. Igazi bir­kákat szereztünk a darab­hoz a mihálytelki téeszböl. Ezek százfelé bóklásztak a színpadon, Sárdy alig győz­te őket összeszedni. Mikor lement a jelenet, a színfa­lak mögött mi kapkodtuk ölbe szegény jószágokat, hogy kocsira rakjuk őket. Mert ha a rendező kitalál valamit, azt valahogy meg kell oldani. Ezt a szakmát csak hivatásszerűen lehet csinálni, nagy szeretettel és alázattal. Pacsika Emília Műanyag — cukorból Az angol ICI konszern mezőgazdasági laboratóriu­mában sikerült bizonyos mikrobákkal műanyagot elő­állítani szőlőcukorból. A glükózban tenyésztett mik­robák kristályos, kemény műanyagot hoztak létre. Több kilogramm műanya­got állítottak elő, egyelőre még kétszer olyan drágán, mint a gyári polipropilén. A „mikrobaműanyag" ez idő szerint még kemény és tö­rékeny — nem lehet belőle műszálakat előállítani. Re­mélik, hogy géntechnológiai beavatkozással használható hiűanyag előállítására kény­szeríthetik majd a mikro­bákat. Devizaszámla­tulajdonosoknak VISA­hitelkórtya Az Országos Takarékpénz­tár a Magyar Külkereske­delmi Bank Rt.-vel kötött megállapodás alapján MKB—VISA hitelkártyát bocsát devizaszámla-tulajdo­nos ügyfelei rendelkezésére. Az OTP előírásai értel­mében VISA-kártyát azok a devizabetétesek igényel­hetnek, akik számlakövete­léssel és rendszeres deviza­jövedelemmel rendelkeznek. A hitelkártya kiadása előtt a takarékpénztár a betétes ügyfél hitelképességét is megvizsgálja, s követel­mény, hogy a számlán leg­alább ötezer dollárnak meg­felelő konvertibilis valuta legyen. Jelenleg mintegy 200 ezren rendelkeznek az or­szágban devizaszámlával, közülük az elmúlt hetek­ben mindössze néhányan igényeltek VISA-kártyát, amely itthon és külföldön fizetőeszközül szolgál az uta­zási irodákban, szállodák­ban, éttermekben, a külön­féle szolgáltatások igény­bevételekor, s a tőkés or­szágokban pénz felvételére is jogosít. Ma nyílik a nyári egyetem Nyilvánosság és demokrácia A címben szereplő össze­tartozó fogalmakat, illetve a jelentéstartalmukat vá­lasztotta témájául a műve­lődéselméleti nyári egyetem első előadója, Barabás Já­nos, az MSZMP KB titká­ra. A ma délelőtt fél 10­kor kezdődő előadás-sorozat összefoglaló címe: Tömeg­kommunikáció és művelő­dés. Vagyis a TIT Csongrád megyei szervezetének idei kurzusán nem kevesebbre vállalkoztak a tematika ösz­szeállítói, mint feltérképez­ni a tömegkommunikációs fórumok kulturális szerepét, funkcióit, módszereit. Nem­csak azért tűnik merésznek e vállalkozás, mert rendkí­vüli sokféleségben kíván az eligazodáshoz segítséget nyújtani; hanem azért is, mert — mint naponta ta­pasztaljuk — Magyarorszá­gon éppen „átrajzolódóban" van a tömegkommunikációs struktúra, csakúgy, mint más... Mindenesetre információ­gazdag hét elé néznek a nyári egyetemre jelentke­zett közművelődési szakem­berek, ez megjósolható, ha végigtekintünk az előadók névsorán. Baraoás janos után Agh Attila filozófus beszél ma délelőtt fél 11­től az információról, mint globális hatalomról; pénte­ken Baló György (Magyar Televízió), Agárdi Péter (Magyar Rádió), majd is­mét tévés, a művészeti igazgató, Érdi Sándor tart előadást. Szombaton Tisza­táj-ankét lesz, megújítása­ként a hagyománynak. A hétvégén művészeti programokat kínálnak a szervezők a hallgatóknak, hétfőtől pedig — többek között — Rapcsányi Lász­lót, Győrffy Miklóst, Kon­dor Katalint, Pálfy Istvánt hallgathatják. Előadó lesz Király Zoltán és Bán János is. Az újságíró személyisé­gek mellett társadalomtudó­sok szerepelnek: Csepeli György a tévé szocializációs funkcióit, Fischer György a tömegkommunikáció társa­dalmi hatásrendszerét elem­zi. A 18. művelődéselméleti nyári egyetem programjait a Szegedi Biológiai Köz­pontban rendezik. Gyógyír a pikkely­sömörre A Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központja várha­tóan augusztusban megkezdi a psoriasis, a pikkelysömör kezelésére alkalmas új ké­szítmény, a Psoricur olaj forgalmazását. A készít­ményt az Unipharma Rt. vegyes vállalat gyártja Ma­gyarországon. A Psoricur olaj természe­tes hatóanyag-tartalmú, gyógyhatású készítmény, így orvosi felírást nem igényel, és társadalombiztosítási tá­mogatás nélkül kerül for­galomba. Annak ellenére, hogy a termék Magyaror­szágon készül, mégis im­portcikk, mivel a vegyes vállalat vámszabadterületen állítja elő. Ezért, hogy a konvertibilis valutáért be­szerzett készítményhez min­den rászoruló hozzájusson, bizonyos adminisztrációra van szükség. Nyári időtöltéseink Már javában dühöng a nyár (amit a diák szeptem­bertől vár). Az egyetlen baj, hogy vele együtt megjött az unatkozás is. A középisko­lás diákoknak nincs túl nagy válogatási lehetőségük a felkínált programok kö­zül, ugyanis mostanában nem rendeznek igazán jó programokat az erre hiva­tottak. Az persze előfordul­hat, hogy nincs pénz, de azért nem lehet mindent a pénzre fogni, „Töltsd az idődet, mert másképp csak múlik!" — mondja a mondás. A prog­ramok megszervezésére vagy azok összegyűjtésére tulaj­donképpen már van egy szervezet, de mostanság ők sem rukkolnak elő számot­tevő, széles tömegeket meg­mozgató rendezvénnyel, amely az unatkozó teenager­ek szabadidejét kitöltené. Egy átlagos középiskolásdi­ák napi programja a követ­kező: késői felkelés, stran­dolás, majd diszkózás, ahol olyan jókat lehet „hülyülni". Talán ez másokat éppen ki­elégít, jó időtöltés, de bízom benne, hogy ezt a kínálatot sokan nem fogadják el, mert ez a szórakozás nem valami változatos. Jó lenne tehát, ha a művelődési házak és a többi szervezet, pl. az If­júsági Iroda is próbálkozna valamilyen rendezvény meg­szervezésével. Szeretném, ha a 10-15 fős csoportokba ve­rődött diákok helyett szín­vonalas rendezvényeken részt vevő ifjúságot láthat­nék. D. A. Karrier Antomewicz Roland, a Magyar—Lengyel Ország­járó Diákszövetség elnöke nem ritka, mégis meghök­kentő módját választotta a karriercsinálásnak. Hogy mit tett? Nyilatkozgatott. Beszédet mondott — a hely szellemének megfele­lőt — a VIT-en, a nem epp demokratikus beren­dezkedéséről híres Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban. A Mai Nap vasárnapi száma részlete, ket közöl ebből — „Gőz­erővel az imperializmus karmaiba..." címmel —; s e cím sokat sejtet. A be­széd egész szellemisége ilyen; nem dór, nem jón, hanem neosztalinista osz­lopokon nyugszik, födém­zetébe pedig agresszív ke­resztgerendák vegyülnek szúette bükkfából készült ósdiak közé. „Lenin a Pozsgayhoz hasonló embe­reket likvidátornak nevez­te" — olvashatjuk, majd kifejti a szerző, hogy Pozs­gay Imre, Nyers Rezsó Horn Gyula tulajdonkép­pen nem kommunisták, s tudatosan készítik elő az imperializmus betörését a Kárpát-medencébe. Szö­vetségeseiként, elvtársai­ként nem mulasztja el fel­sorolni Ceausescu, Kim Ír Szen és Jan Fojtik nevét. Apró hibát is vét — sebaj. Roland! —, amikor a bös —nagymarosi gátépítés vé­delmére gróf Széchenyi Istvánt citálja elő. s mi­niszterelnöknek titulálja. (Bár ha az lehetett volna!) A phenjani beszély meg­tette hatását. Háromhasá­bos interjút közöl ugyanis a Magyar Nemzet Anto­niewicz Rolanddal, ugyan­azon — múlt szombati — számban, amelyben több oldalon keresztül a Ká­dár-temetésről tudósít. Lám csak, ki gondolta volna, milyen könnyű egy „egyszerű" országjárónak Straub F. Brúnóé nál na­gyobb (két és félszeres) terjedelmet kapni egy mértékadó napilap hasáb­jain! Az interjú alanya tágja a Kádár-pártnak, B9J | Reflex mely párt — mint mond­ja — de facto, egy éve működik, de jure azonban nem alakulhatott meg, mert a névadó nem egye­zett bele. Ugyanakkor ab­ban maradtak (ti. A. R. és Kádár János), hogy az iga­zi kommunisták, a fiata­lok egy zsúron találkoz­nak majd Kádár Jánosnál. Grósz árvacentrum — mondja —, a Ribánszky­platform és a Berecz-félc mozgalom, valamint a Ká­dár-párt napokon belül egyesül. E hét keddtől pe­dig az országjáró elnök (ezzel fejeződik be sejtel­mesen a cikk) részt vesz az „igazi kommunista pár­tok" tanácskozásán, vala­hol Európában. A fentiek mosolygásra ingerelhetik az olvasót, s el is gondolkoztathatják. Magányos politikai kalan­dor-e ez a fiatal (?) fér­fiú, vagy valakik megbí­zásából cselekszik, hogy azon valakik az ő szélsői, séges platformjához képest a centrumhoz közelállónak látszódjanak? Minden­esetre napok alatt orszá­gos hírnévre tett szert (miként annak idején a fideszes Orbán Viktor is, emlékezetes beszédével), sőt meglehet, a román la­pok majd Ribánszky Ró­berthez hasonlóan gyakran idézik magvas gondolatait. Szinte már látom lelki szemeim előtt az 1990-es magyar parlamentet, amelyben éppen Orbán Viktor interpellál, a szél­sőbalon pedig Antoniewicz Roland és társai, helyükről felpattanva, ütemes taps­sal szakítják félbe a szó­nok mondatait. Aztán el­komorodom, s arra gondo­lok, hogy mennyi hosszú éven át mosolyogták meg', s intézték el kézlegyintés­sel annak ideién a ma­gyar politikusok Szá/asit. Sandi István Halló, szentatya... Az emberarcú pápa. — Egy Rómában megjelent könyv címében nevezi így II. János Pált, a „lengyel pápát", nem utolsósorban azért, mert elődeivel ellen­tétben keresi a személyes kapcsolatot is a hivőkkel és nem hívőkkel egyaránt. Utazó pápa. És ahová nem jut el, onnan most már fel­hívható. Ha valaki például Honoluluban feltárcsázza a 397 793 020-as számot — természetesen előtte a táv­választóval — II. János Pál szól hozzá angolul. De, ha a2 Benyújtották a számlát Nincs történelmietlenebb kérdés, mint idő és esemé­nyek múltán feltenni: „Mi lett volna, ha?..." így az­tán a történészek szótárá­ban hiába is keresnénk. Egészen mostanáig. A Bu­karestben szerkesztett Ma­gazin Istoric ugyanis meg­írta: a 2060 éves Románia a világ civilizációjának a csú­csán lenne, ha nem lettek volna háborúk, és nem kel­lett volna fizetniük a derék dákoknak és leszármazot­taiknak. A háborúkról utólag kétségkívül többet tudunk, mint a hőseik, vagy éppen az áldozataik. Ami fjedig az adósságot illeti, erről meg­oszlanak a vélemények. Ki­váltképpen akkor, ha sze­gény az adós. így aztán ér­deklődéssel olvashatjuk, hogy Románia az ottomán birodalomnak 340 ezer, a cári Oroszországnak 65 ezer, a Habsburg biroda­lomnak 85(^.ezer kg aranyat fizetett adó gyanánt. Ez ösz­szesen 1255 ezer kg. Egy deká­val sem kevesebb. Mivel a gondos számla deklaráltan is azzal összefüggésben látott napvilágot, hogy Románia, a történelme során először mondhatja magát politikai­lag és gazdaságilag is sza­badnak, minthogy visszafi­zette külföldi adósságát, már csak egy dologgal adós a Magazin Istoric: mit te­kintenek ők a civilizáció csúcsának? Zsebességkorlátozás Vannak dolgok, melyeken akár évekig is gondolkozhat az ember, akkor sem' találja a nyitját. Ilyenkor mást nem is tehet, mint felfedi dilemmáját, hogy más is hadd kapjon gutaütést. Erre szép példák a követ­kező szavak: zsebkönyv, zsebizzó, zsebtelep. 1. Néha akkora könyveken látni a zsebkönyv megjelölést, hogy ha éppen be akarnám csúsz­tatni zsebembe, hát az nem nagyon csusszanna, inkább nadrággal együtt szakadna le a zseb. 2. A zsebizzót, ha a konkrét szóösszetételben használnánk, arra lenne al­kalmas, hogy a nadrágok, kabátok, ingek zsebeit bevi­lágítsa, hogyha netán ránk támadna zsebtolvajunk, ne kelljen neki setétben koto­rásznia. A farzseb bevilágí­tása igen veszélyesnek ígér­kezik ülő helyzetben. 3. A zsebizzóhoz a fentiek értel­mét követve, áramforrás szükségeltetik, melynek pon­tos megnevezése a zsebben hordott telep, vagyis röviden zsebtelep. • Egy másik érthetetlen felfedezés. Ha a halból ké­szült csípős folyadékféléről beszélünk, akkor azt mond­juk, hogy hallében. Viszont ha az NDK egyik városában megeszünk egy hallevet, ak­kor pedig azt mondjuk: hogy Halléban. Pedig a szótő azonos. Vagyis, ha barátunk megérkezne világ körüli út­járól, egyik epizódját így mesélné: „Halléban hallében fürödtem." P. Sz. utolsó számjegy 10, akkor olasz, ha 30, akkor spanyol nyelvű a válasz. Az üzenet 2 percig hallható, akkor a szentatya leteszi a kagylót. Azazhogy a vatikáni rádió technikusai így szerkesztet­ték meg a pápai üzenetek idejét. Ami pedig a tartal­mat illeti, nos ezt az egy­házi, liturgikus időszakok szerint váltogatják, aszerint, hogy advent, karácsony, húsvét, pünkösd, vagy más ünnepkör következik. A szálasokat naponta cserélik, így aztán nem fordulhat elő, hogy a hivő hívó kétszer ugyanazt hallja a bősé­ges választékból. A fel­vételek ugyanis a vati­káni rádió hangarchí­vumának gazdag készletéből valók, ahol a pápa minden beszédét őrzik, köztük az utazásai során elhangzotta­kat is, főpásztori szavakat és bibliamagyarázatokat egyaránt. A kapcsolathoz csupán egy speciális számí­tógépes rendszer kellett, amely a távhívásnak megfe­lelően indítja el és kapcsol­ja ki a szalagot. A vatiká­ni sajtóiroda szerint az első hónap tapasztalatai azt mu­tatják, hogy többségében gyerekek és betegek tár­csázzák a pápa számát. Eu­rópából nem hívható, de úgy hírlik, kiterjesztik a szolgáltatást, annál is in­kább, mert megkapta a pá­pai beleegyezést. Piacet.

Next

/
Thumbnails
Contents