Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

1989. július 20., csütörtök 3 Kormányprogram A Kamara rábólint A Magyar Gazdasági Kamara alapvetően egyetért a kormány készülő 3 éves programjával. amelynek célja a gazdaság átalakítása és a stabilizáció — tájékoztatta az újságírókat Kelényi Gábor főtitkárhelyettes szerdán a Kamarában. A Kamara helyesli, hogy a gazdaságirányítás a vállalatok számára epvr*-es piacot alakítson ki a belföldi, a szocialista és a toses értékesítés eddigi eltérő szabályozása helyett. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a KGST-tagországokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben a dollárelszámolásra való áttérés jelentős cserearány-veszteséget okozhat a kezdeti időszakban a magyar gazdaság számára. A Magyar Gazdasagi Kamara támogatja a liberalizálás folytatását, a bérszabályozás megszüntetését. Nem ért egyet a tervezett új állami struktúra-politikával. Véleménye szerint az állam teljes egészében ki akar vonulni erről a területről, és így a struktúrapolitika megvalósítása alapvetően a piactól válna függővé. A Kamara teljes egészében támogatja a kormány konvertibilis importot liberalizáló gazdaságpolitikáját. Magyar küldöttség látogatása Maróthy László környezetvedelmi és vízgazdálkodási miniszter vezetésével szerdán hazaérkezett az a hivatalos magyar kormánydelegáció, amely július 16. és 18. között Tészt vett az Iraki Köztársaság nemzeti ünnepén. Az ünnepségre érkezett külföldi delegációvezetóket fogadta Szaddam Húszéin elnök. Maróthy László megbeszélést folytatott Abdullah Bader Danuk ügyvezető földművelési és öntözési miniszterrel. A felek részletesen áttekintették kétoldalú kapcsolataink helyzetét is. Hogy adják elő? Megkérdeztem. ^Munkásembert is, vállalatvezetőt is, közgazdászt is, vállalati hitelekkel foglalkozó bankszakembert is. Böngésztem gazdasági mutatókat, jelentéseket, a megyei foglalkoztatáspolitikára vonatkozó tanácsi összefoglalót. S mindezek alapján igazat adok a kétkedő kétkezi munkásnak: mintha „fenn és lenn" valóban nem egyformán „adnák elő" ezt a gazdasági reformot. Mert: igaz, hogy a gazdálkodás feltételrendszerében országosan fontos változásokat hoz(hat)ó lépésekre került sor, de ezzel nem lép egyszerre (még utána sem) a gazdálkodó egységek többsége. Megalkották a gazdasági társaságokról, a vállalkozási adóról szóló törvényeket, a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés új lehetőségeit, mérsékelték az adminisztratív korlátokat ár-, bér-, importterületeken, erőteljesen törekednek a dotációk leépítésére, a tulajdonosi érdekeltség bevezetésére, a piacgazdaságra. Mindennek azonban még nincs elég hatóereje a vállalatok, gyárak, szövetkezetek és termelőszövetkezetek gazdálkodására. Nem eléggé ösztönző, kényszerítő a közgazdasagi környezet (számos ellentTudja, mikor kapizsgálom maid én ezt a fene nagy gazdasági reformot? — kérdezte tőlem a napokban egy középkorú munkásember. — Akkor, ha fenn is, meg lenn is egyformán adják elö. Ha annak, amit országosan híreinek, elér a szava az üzemig is. De egyelőre nem ér. Hiába erőltetik, hangoztatják fent, a sajtón, rádión, tévén unásig, hogy korszerűbb termékeket kell gyártani, megszabadulni a veszteségektől, új piacgazdálkodás kéne. meg ilyenek. Minálunk, a gyárban nyista korszerűsítés — se pénz, se ember hozzá — ugyanazt, ugyanúgy csináljuk. Ugyanazzal a nyereségkcptelenséggel, vagy raktárra dolgozással. Biztosan sok oka van ennek, de higgye el, minket, melósokat csak a következmény izgat. Mi lesz, ha befuccsol a cég? Állhatok sorba munkanélküli-segélyért? Nem egyedül én látom ezt így, kérdezzen csak meg másokat is! feldolgozó, a gabonaforgalmi, a pannóniások, az NKFV) nem kalkulal(hat) eléggé a szervezeti és termelési korszerűsítéssel. Az ehhez szükséges fejlesztési lehetőségeik erősen korlátozöftak (bár többségük próbálja forrásait bővíteni belső tartalékok feltárásával, a jövedelmezőség javításával, cégen belüli érdekeltséggel, szigorúbb költséggazdálkodással és eszközállománya jobb kihasználásával). A korszerűsítés nagyon pénzigényes, a szubvenció viszont csökken, a hitelek között a beruházásiak aránya kicsi, a magas kamatterheket kevesen tudják vállalgazdalkodó egységek magatartása szűkebb pátriánkban sem változik rohamtempóban a reformok kívánta irányokba. A támogatások további leépítése, a gyárak, vállalatok, Szövetkezetek közül többet sodorhat a csőd szélére. Ennek ellenére a gazdálkodók többségének nincs még igazan előretekintő, konkrét szerkezetváltási terve. Foglalkoztatási stratégiája se. Mintha nem fognák még fel igazából, milyen súlyos helyzetet teremthet a megyei munkaerőpiacon, ha most még támogatott cégek „befuccsolnak". Ha húsz százalékuk mondását részletezni itt ni. Egyszóval kevés az erő- megy tönkre, az már elég most ne kezdjük), — továbbra is jellemző ilyen közegben városunkban, megyénkben a cégekre (tisztelet a kivételnek!) az alacsony jövedelmezőség, igen kicsikét léptek a termelés forrás a váltáshoz. Túlzott mértékű még az elvonás, az eszközállomány és a foglalkoztatottak szaktudása csak a globális munkanélküliség hez. Aminek rémképét a reális helyzetelemzés, sajnos, előrevetíti. Különösen a szűk körben konvertálható, most még langyos álló"íza pénz mellett a vállalkozás is kevés, érződnek az ben láblógázók számára. Lépni kell végre! De nem a korszerűsítésében, a veszte- ár—bér—import liberalizá- munkanélküli-segélyre váMeleg helyzet az ö „A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek. A korkedvezményre jogosító munkahelyeket. munkaköröket a Minisztertanács allapitja meg." Mottónak is választhattam volna ezt a két mondatot, amit a Magyar Közlöny tgyik 1975-ös számából idéztem. A közlöny mellékletében később részletesen felsoroltatik, mely munkakörök jelentenek az. egészségre olyan ártalmakat, ami indokolja a szokásosnál korábbi nyugdíjazást. A felsorolásban szerepel a „kézi formázó" cs a „gépi formázó" munkakör is. Hogy miért emeljük ki ezeket? Kenyeres József, a Szegedi Vas- és Fémöntöde egvik dolgozója adja meg a feleletet — 1985 végén nyugdíjba menni az Evek csatája jogos jussért előtt fölhalmozódott írattömeget, s egyre kevesbé értem, miért kell embereknek törvénybe iktatott jogaik érvényesítése érdekében kálváriát járniuk. S micsoda fintor: a 70-es években városszerte látható öntödei álláshirdetések egyik csalogató mondata az volt: „korkedvezményes nyugdíj!" Mi lehet az elutasítások gyökere? — A 80-as évek közepén egyszerre több olyan kiváló munkaerő készült nyugdíjba, aki már 20-25 évet töltött az öntödében. Utánpótlás nem volt — meséli Kenyeres József. — Nekem az a meggyőződésem, hogy a munkaerőgondokat próbálta megoldani az akkori igazgató, Bódi László azzal, akart hogy nem engedte nyugdíjegyik ba a korkedvezményeseket munkatársunk, korkedvez- s e törekvésében a társadaménnyel. A szükséges évei íombiztositás is partner volt, megvoltak ehhez, amit bi- akiknek így jóval rövidebb zonyít, hogy a 20 éves törzs- ideig kellene nyugdijat figárdatagsággal járó jutal- -/etni. Az igazgató egyébmat is megkapta már. No- ként annak idején kirúgta vemberben azonban levelet azt a munkásküldöttséget az kapott a társadalombiztosi- irodájából, amelyik elé tette tástól. hogy mégsem mehet a törvényt, nyugdíjba. Két-három nap — Ha sajátos szempont múlva rosszul lett, aztán hol alapján is, da az igazgató betegeskedett, hol dolgozott, álláspontja érthető. De a Májusban meghalt Termé- szakszervezet miért nem szetesen nem állíthatom, állt a dolgozók mellett? hogy közvetlen az. összefüg- — Erre csak egy dolgot gés a levél és a haláleset tudok mondani. Akkoriban között, mindenesetre akkor Bódi László még országgyűségek leépítésében, a piacorientáltságban, s nem is elég vállalkozószellemüek. A gazdasági reform szükségletei szerinti szervezeti és termelési korszerűsítési próbálkozások a megyében elég vegyes képet mutatnak. Van példa a szervezeti egységek önállósodására, kft.-k, rt.-k alakítására, a vállalaton belüli belső érdekeltségi rendszer változtatására (ld. Biosertés Kft.; Tisza Coop Kft.; Hungária Rt.; Fémtechnika; Hódiköt; Metrlpond; Porcelángyár; Hódgép; Olajkar), s ezzel párhuzamosan a termelés-korszerűsítésre. Amire egyébként a támogatások leépítése, s a termelési adó néhány gazdálkodót már kezd rákényszeríteni. Vannak vállalatok, amelyek csökkentik alacsonyabb színvonalú, illetve tömegtermékeik gyártását, s helyettük korszerűbbet, hazai és tőkés piacon eladhatóbbat készítenek (pl. a Hungarohemp vállalatai, a Szegedi Ruhagyár, a Hódikőt, a konzervgyár, a Medicor Rt.). Piacképesebb termékek előállítására törekszik hitelek segítségével a Taurus, a Szegedi Textilművek; a Tisza Bútoripari Vállalat. Ugyanakkor a Csongrád megyei, a szegedi élelmiszer-ipari és könnyűipari cégek jelentős része, s a nehézipariak közül is több (pl a szalámigyár, a paprika ció ellentmondásai. S mindez arrafelé „húz", hogy a rók sorába ... Szabó Magdolna fogadtam, meg, hogy kihajtom ezeknek az embereknek. ami jár, ha kell, akár a pápához is elmegyek. Kenyeres József öntödei munkás tehát harcba kezdett a hatalmasokkal. Akkor még talán ö sem tudta, mire vállalkozik, de hogy kitartó küzdelmet folytatott. lési képviselő volt A Parlamentben pedig Herceg Károly, a központi vasasszakszervezet titkára ült mellette... * Az évekig tartó huzavona során a munkásküldöttség nagy nehezen elérte: ha mér a törvény nem szent, legmutatja: társai később alább személyesen nézzék szakszervezeti bizalminak meg, mit dolgoznak azok az választották. emberek, akiknek a sorsáElöször is nagyszabású le- ról sző van. Jött hát a née velezésbe fogott. A vasas- pes fővárosi szakszervezeti szakszervezettől kezdve a küldöttség. Felkészültségüktelevízió Jogi esetek című re mi sem jellemzőbb, műsoráig sok mindent és minthogy a/ öntöcsarnok sok mindenkit megkeresett ajtajából, majd fehér asztal— eleinte eredménytelenül, tói meg tudták állapítani: a A „felsőbb szervek" képvi- formázok nem végeznek, selöj egyre ingerültebben olyan nehéz és veszélyes mondogattak: higgyék el a munkát, hogy korkedvezmunkások. hogy nem jar korkedvezmény! Csak azoknak a dolgozóknak, akik közvetlen hőhatásnak vannak kitéve, a formázok pedig nem ilyenek — tették hozzá a hatalmasok, mint akik igen sok időt töltöttek menyre lennének, jogosultak. A csarnokba ugyanis nem mentek be, arra tekintettel. hogy ott zaj van, piszok. por, no meg amúgy is siettfek. A társadalombiztosítási igazgatósághoz ezek után az öntödében, tehát tudják, hiába fordultak az öntödei kire sugárzik a folyékony munkások, .hatvanéves kovás hője. si kire nem. ruk előtt nem reménvkedNézem a Kenyeres József hettek a nyugdíjazásukban. „Már hatszor elfogyott..." Kólahiány a strandokon Per pillanat nincs az a kimondott hőség, tehát strandolóból is kevés van — azért mégsem gondok nélküli a SZUE, a part- és ligetfürdő, s az úszóházak látogatóinak ellátása. Fuisz Éva, a Béke úszóház szerződéses büféjének vezetője elmondta például, hogy a szállítók csak úgy adnak kólát, ha ezzel együtt más üdítőitalokat is megrendel. Az ez évi legelső, májusi üdítőszállítmányból a mai napig is van tonik, aranygyömbér — ám a kóla azóta már hatszor elfogyott. Persze, ha a kevéssé kapós termékek gyártásával leállnának az üzemek és helyette kólát állítanának elö — ilyen esetek eleve elő sem fordulhatnának. De hát ez az ötlet nyilván eszükbe sem jut a gyáraknak. Hasonló a helyzet a Dreher sörrel és az Unicummal is — megrendelését egyéb italok vásárlásához köti a cég. Nem elég a férőhely sem ... A büfé eiég szűk, három ember már legföljebb zsugorított testhelyzetben fér el odabenn ... Zöldséggel foglalkozni, újabb hűtőt beállítani nincs tér — a köjál ugyanakkor megszabta, hogy legföljebb konzervuborkát lehet árusítani a szendvicshez, friss paprikát, paradicsomot nem... S hogy ki fog a friss zöldségek korszakában, nyárközépen konzervuborkát enni, hát ez tényleg érdekes kérdés — mondta az üzletvezető ... De gyerünk át Újszegedre, a Tisza túlsó partjára! A SZUE-ban levő Liget büfében szintén kólamizériát emleget az üzletvezető helyettese, Tarics Béláné. A forgalom pár hete, a nagy hóségek korszakában jó volt — ám ujabban volt olyan nap, mikor tíz üveg üdítő és egy azaz 1 par virsli fogyott összesen. Az ételfogyasztás — van itt zsíros kenyér, húskonzenves kenyér, fánk stb. — minimális, pedig az ár is az. A kukoricát ennék ugyan, de beszerezhetetlen, már az Acél utcai hűtőházban sincs ... Legjobban tán a minőségi sörök fogynak. (Kőbányait rendelni nem érdemes, mert két nap alatt fölfordul... — mondja az üzletvezető-helyettes.) A ligetfürdő lángos- és palacsintasütőjének vezetője, Takács Pál éppen nem volt ott, amikor megérkeztünk — így szintén a helyettes nyilatkozott. O több pozitívumot tudott mondani, amit a sorban álló vevők is alátámasztottak — a sokféle ízesítésű lángos, palacsinta elég jól fogy, mondta; a sült krumpli, a Riprop pedig egyébként is csak kiegészítő termék. A szállítókra — zöldért, füszért — nem lehet panasz; amint telefonalnak, már hozzák is az árut. A pár lépésnyire arrább levő édességáruda vezetője, Vanyorek Károlyné nincs megelégedve t. forgalommal — ilyenkor, ebben a változékony időben még a gyerekek sem igen látogatják a strandot. Legjobban tán itt is az üdítők fogynak — a körte- és a meggydzsúz. A Tisza Gyöngye partfürdői bisztrójának vezetője, Kiss Lajos azt mondja, leginkább a fagylaltot, a Leó jégkrémet veszik a strandolók, az üdítőn, sörön kívül A szállítók — a Kőbányai Sörgyár, a pécsi sörgyár bajai kirendeltsége, a pincegazdaság — itt is naprakészek. Baj viszont, hogy — nincs pohár! Egyszerűen sehol nem kapni üvegpoharat, sem féldeciset, sem háromdecis vékony falút. Pedig bejárták pohárért az országot, Békéscsabától a fővárosig. Pesten is csak közönséges kocsmai poharakat ajánlgattak, ezt pedig nem lehet másodosztályú helyen használni... A bordányi vendéglő kitelepült egységenek vezetője, Nagyapáti Karolyné is panaszkodik az időjárásra Tegnapelőtt összesen két láda sör fogyott el s ugyanennyi üditő. Hekket is árulnak — de csak naponta pár darabot visznek el a strandolók, mióta bejött a rossz idő. Árulnának hurkát, kolbászt is — mondja az üzletvezető —, de minek? Hogy vissza is vigyék? Máris csukják a boltot, mennek haza — azért, hogy kétszáz forintot áruljanak, nem érdemes kinn maradni estig. No de hát még nincs vége a nyárnak — sőt lesz jövőre is ... F. Cs. Azt ugyan elismerték a társadalombiztosításnál, hogy az 1967. december 31. előtti időszakban végzett munká. juk alapján jogos lenne az igény, ám ügy vélték, „a technológiai folyamat átszervezése" után közvetlen hőhatás nem éri őket, tehát nem jár a korkedvezmény. — Mi történt az öntödében 1967 végén? — kérdezem ismét Kenyeres Józsefet — Semmi. Áttértünk a két műszakos termelésre... * A pereskedéshez nem szokott emberek nem könnyen mentek bele abba, hogy csatározzanak — saját igazukért. Évek hosszú huzavonája után azonban akadt valaki, aki a társadalombiztosítástól továbbvitte a munkaügyi bíróságra, és — láss csodát! — első és másodfokon is megnyerte a pert Az eset azonban még mindig nem egyszerű. Kezdődik azzal, hogy a társadalombiztosítás állásfoglalását a bíróságnak elvileg kötelező érvénnyel figyelembe kellene vennie — a vonatkozó utasítások alapján. Annak a társadalombiztosításnak, amely potenciális alperes, hisz- vita esetén — lásd fentebb — öt perlik, ugyanakkor ö ad szakvéleményt (állásfoglalást), amit szentírásnak kellene venni. A bíróság keze így meg lenne kötve — ha nem lenne az a minisztertanácsi rendelet amely egyértelműen irányadó. sokkai inkább, mint akár az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság állásfoglalása. Józan elmékben persze az vetődhet fel.; a rendeletet kell legelőször megnézni (lásd bevezetőnket), s felesleges az. egész cirkusz. Mindez azonban még mindig nem ilyen egyszerű. A társadalombiztosilásiak ugyanis a munkaügyi bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emeltek a Legfelsőbb Bíróságnál. A Iiegfőbb Ügyészség az óvási kérelem elutasítását, a megyei bíróság határozatának helybenhagyását indítványozta: A Legfelsőbb Bíróság azonban hatályon kívül helyezte az ítéletet, s új eljárás lefolytatását rendelte megvizsgálandó a konkrét munkakörülményeket. Ezzel párhuzamosan a korábbi ítélet végrehajtása felfüggesztve. Magyarul: aki már nyugdíjban volt, a „cécó" végleges lezárásáig dolgozhat tovább. * Bokáig érö fekete porban. felhomályban, iszonyú zajban es hőségben nézem, mit csinálnák a gépi formázok. Amikor a kémiai hatásokat sem nélkülöző fekete öntödei homokkal kitöltik a formák irtózatos vibrációt kifejtő gépkalapács sűríti. Közben a hátuk mögött, tőlük egy méterre jönmegy, s önti ki ezerkétszázezernégyszáz fokos, csigasoron szállított terhét a kialakított öntőformába a „csapos". Látván őket, nyilván elfogult vagyok, amikor arra gondolok: nem sajnálom tőlük, ha öt évvel korábban mehetnek nyugdíjba. Ám egy bíróság — főként, ha a legfelsőbb — nem lehet elfogult S-nem vehet figyelembe politikai szempontokat sem Mert az ugyebár politika, hogy nem csupán a néhány szegedi öntőmunkásról van szó, hanem huszonötezer kohászati dolgozóról. Akiknek esetleg példaadó lehet a szegedi eset Ha nyernek, több ezer ózdi, dunaújvárosi munkás lelkesülhet a példán, s kezdheti ostromolni a társadalombiztosítást. Utóbbiak súgására. politikai szempontjaira azonban — mint független fórum — a Legfelsőbb Bíró'"a azonban ügyet sem vet. Ugye? Balogh Tamás