Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám

r 1989. július 19., szerda 3 (Folytatás az 1. oldalról.) baden használhatjuk, s használjuk. Az Európai Gazdasági Bizottság kate­góriái szerint a Tisza Toka­jig jó vízi útnak minősül, bár sokat javítana rajta egy duzzasztómű, Csongrád tér­ségében. Az eddigi három vízlépcső (Tiszalök, Kiskoré, Bezdán) lehetővé teszi, ,hogy az EGB új szabvá­nyainak megfelelően, az ed­digi 300, 400 tonnás uszá­lyok helyett akár 1800 ton­nások is közlekedhessenek. Sajnos, a régi kikötők technikailag elöregedtek, a mai normáknak csupán a tokaji felel meg, s itt a nél­külözhetetlen vasúti-közúti csatlakozás is biztosított. A belföldi szállítást elősegítő rakodók dolgában már né­mileg jobb a helyzet, de új, nemzetközi igényeket kielé­gítő kikötőket követel a Tisza. Szegeden az év második felében válik üzemképessé egy ilyen létesítmény — az eddig téli kikötőnek hasz­nált boszorkányszigeti me­dencés kikötő, melyet köz­úti-vasúti csatlakozással, valamint darukkal látnak el. (Szeptemberben érkező jugoszláv uszályok avatják majd fel.) Szeged környé­kén, az algyői gabonarako­dó, illetve a csongrádi ra­kodó érdemel említést, mi­vel ezek szerepe a jövőben megnőhet. : A Tiszán ömlesztett áruk, darabáruk, építőanyag és mezőgazdasági termények szállíthatók nagy mennyi­ségben és olcsón, Ehhez természetesen új uszályok­ra, befektetésre lenne szük­ség, amire a mostani gazda­sági körülményeink kőzött nehezen jut pénz. — Maradnak hát a régi uszályok és az ígéretes le­hetőség, melyről nem tenne szabad lemondanunk. De ha mar itt tartunk, meg­kérdezném, mi a helyzet a -:•», -ofí folyo titkai rw A személyszállítással, a vizi turizmussal, hiszen, ha jól tudom, ennek a háború előtt voltak hagyományai. — Személyszállításról nem­igen beszélhetünk, hacsak a sétahajózást nem említjük. Érdemes lenne elgondolkod­nunk ezen is a jövőben. Szárnyashajókkal ugyanis megoldható volna a Csong­rád—Szeged és a Szegedi­Kanizsa— Zenta közötti sze­mélyszállítás. Vízi úton gyorsabban elérhetnénk ezekbe a városokba, mivel a kikötök a városközpon­tokban, vagy azok közelé­ben találhatók, illetve gyor­san és olcsón kiépíthetőek. A valódi problémát ez eset­ben is a hajópark hiánya jelenti. A vizi turizmusról viszont elmondhatjuk, hogy fellen­dülőben van. A nyári sze­zonban egyre többen indul­nak vízi túrára a Tiszán, s ehhez mára egyre több fel­tétel biztosított. A sportos vendégeket szépen kiépített vízparti kempingek várják, s kitűnő térképek állnak rendelkezésükre. (A vízi tu­rizmus híveinek ajánlhat­nék egy kiadványt, melyet a Szabolcs-Szatmár Megyei Természetbarát Szövetség­nél szerezhetnek be. Az E'n­gi Kiss Tibor szerkesztette füzetben sok hasznos infor­mációt, tanácsot találhat­nak.) „Hajózni kell!" — mond­ták a régiek, és ha árhul­lám, jégzajlás nem akadá­lyoz ebben, miért ne halla­nánk meg üzenetüket. A Tisza a jövőben is a legol­csóbb vízi ut marad, s a jelen szorító gazdasági kö­rülmények között vétek len­ne megfeledkezni erről! sú, sekélyebb szakaszok; még az ártereken is gyakran ottfelejtkezik, lustaság és patópálság okából. A harcsa pedig? ... Nos, 6 a meredek partok alá, a mély gödrökbe szereti be­fészkelni magát, onnan in­dul holdas éjjel rablókörút­jára. Minthogy az éles ész nem sajátja, gyakran szorul benn varsában, megfogja az átkötő horga ls — nem túl nehéz hozzájutni... Mi ke­rülhet még a jó tísZai ha­lászlébe? Minden! Itt van például a márna, ami jó ízt ad a lének, ámbár úgy meg van tűzdelve szálkával, hogy annál jobban már nem is kell. Egyébiránt ugyanott él, ahol a kecsege — a vizek sodró mélyén. A bálin vi­szont a felszín lakója, itt hajkurássza a kishalakat, látástól vakulásig. íze akar a márnáé, szálkája sem ke­vesebb ... Az igazi ínyencek süllőt is ajánlanak a halász­lébe — de csak a fejét, a többit sütni kell. A süllő is rablóhal, de a bálin ellentéte — a viz mélyén él halkan­csöndbqn, nem veri nagy­dobra, hogy ki ö, emberben is van ilyen... Végül pedig ne feledkezzünk meg a ke­szegek hadáról, mely az alapié nélkülözhetetlen ele­me. S hát igen, van még pár hal, amit ha beleteszünk a lébe — olyan fölfokozott és pazar izhatásban részesü­lünk, hogy meg sem állunk a harmadik tányérig. Nem is áruljuk el, hogy mik ezek, már így is túl sokat mond­tunk — s különben is, a ti­szai halászlé lényeges szer­vezőeleme a misztika, a ti­tok ... halászlébe valók Most pedig lássuk, miféle halak kellenek a jó tiszai halászlébe? A régi vízi em­berek így mondták vala: „sok kecsege, elég ponty és kevés harcsa.,,", — Ezt persze, manapság meglehe­tősen nehéz leutánozni, a szegedi Tiszában alighanem, épp kecsegéból van a legke­vesebb. Igen, ez a cápafor­májú. rejtelmes hal, mely­nek húsa olyas színű, akár az érett ringló belseje — pos, évről évre fogyvást fogyat­kozik. Ugyanakkor ennek ellentmondani látszik, hogy a halászok meglehetősen so­kat fognak fajtájából — a titok nyitja azonban nem a kecsegék számosságában rejtezik, hanem a tükörháló­ban, amelynek szemei közt rengeteg tüskéjével azonnal fönnakad e hal, ha csak hoz­záér, akkor is. Megfogyatko­zásának oka a vízszennyezés­ben keresendő elsőrenden, ami jórészt kipusztította a táplálékául szolgáló, külön­féle apróbb-nagyobb vjzj boldogtalanságokat — így például « tiszavirágot, mely valaha felhőkben rajzott a szőke folyó felett. Kecsege tehát ritkán kerül a szegedi halásziéba, tartózkodási he­lyei pedig — a bográcson kívül — a Tisza legmélyebb és minél gyorsabb folyású szakaszai, a kanyarok külsó íve, ahol partnak vágódik a sodrás, örvénylik és rohan a víz. Tegyünk hát a halászlébe pontyot, abból, hál' istennek, egyelőre van elég. A vérbeli halléfőző azonban a tógaz­daságban előállított pon­tyoktól mereven elhatárolja magát — kizárólag iramló Tisza-vízben edzett vadpon­tyot rak bográcsba. Ehhez 'azonban tán még nehezebb hozzájutni, mint a kecsegé­hez — legföljebb varsában fogódzik meg nagy ritkán egy-egy, olykor pedig a ke­rítőhálófól hagyja magát be­csapni, ámbár onnét, ha már szűkül a kör, gyakorta ki­ugrik. Szóval, nem egyszerű hozzájutni.,. Tartózkodási helyei — a kecsegével ellen­tétben — az andalgó íolyá­Tiszta a Tisza, jó lenne, ezt hallani! Dobler László­né tói, az Atjkövizig mérő­központjának vezetőjétől kértem felvilágosítást a víz minőségéről. — Hol vannak a mérési pontjaik? — Egész pontosan Mind­szentnél, a 216,2, Tápénál a 177,5, Tiszaszigetnél a 162,5 folyamkilométereknél, Csongrádon, a befolyó Hár­mas-Körös második folyam­kilométerénél, a Szegeden betorkolió Marósnál es Ma­kón, áu 24,3 folyamkilomé­ternél. — Milyen időközönként tartanak vizsgálatot? — Tápén, Tiszaszigeten és Makón évente ötvenkétszer, vagyis, hetente. Mindszen­ten, a Körösön, valamint a Tiszai-Maros találkozásánál huszonhatszor mérünk. A vizsgálatok ilyen gyakorisá­ga elegendő a korrekt ér­tékeléshez. Üvegedényben, mintegy 5 liter vizet gyűj­tünk, ügyelve arra, hogy a sodorvonalból való legyen. — Milyen szempontokat vesznek figyelembe? — Még a helyszíneken vizsgáljuk a víz küllemét, látható-e habzás, olajfolt vagy színelváltozás. Ott mérjük a hőmérsékletet is. Műszaki irányelvek hatá­rozzák meg a felszíni vizek ellenőrzését. A minőséget integrált követelmények sze­rint 23-féle komponensre vizsgáljuk. S havonta egy alkalommal informálódha­tunk eljárásainkkal a víz nehézfémtartalmáról, példá­ul a cink, a higany, az ólom vagy a . réz mennyisé­géről. Biológiai szempontból érdekes az algaszám-piegha­tározásunk (főként nyaran­ta) és a víz klorofiltartalma köbméterben számolva. A megyei köjál végzi a Tisza bakteriológiai kontrollját, — A júniusi adatok sze­rint értékelné a Tisza vízi­minőségét? — Megnyugtatóak a múlt havi adatok Tápénál első-. Tiszaszigetnél pedig másod­osztályú, vagyis fürdésre minden tekintetben alkal­mas. Különben az idei vízjárás előnyösen befolyásolta a fo­lyó minőségét, jót tettek a gyakori esőzések, nem ala­kultak ki pangó vizek. Ára­dás közben is frissült a Ti­sza, de önmagában a folyás is tisztító hatású. A hidro­meteorológiai jelentés sze­rint a Tisza középvízállása Szegednél 253 centiméter volt átlaghőmérséklete 18 Celsius-fok. 203 napos órát A júliusi paraméterek au­számláltak. Másodpercen- gusztusban készülnek az ként 1120 köbméter folyt összesítéskor, reméljük, csak le. jobbak lesznek. Szabad strandok Szelíden fodrozódik a Ti­sza, néhol olyan sima, mint a tűkor. A vízi rendőrök 135 lóerős Volvo-motoros csó­nakjával előbb fölfelé, Al­győnek indulunk. Kevesen napoznak és elvétve találko­zunk csupán néhány elszánt horgásszál "is. Megkapó a természet csöndje, nyugal­ma. Hét eleji délelőtt, mun­kanapi, ilyenkor nincs ide­je a szegedieknek a Tiszára. Bár csak annyiból állna most a dolgunk, hogy gyö­nyörködjünk a magunk után hagyott, motorkavarta szőke habokban, a parti bozótos zöldjében, a szívós gyöke­rekkel kapaszkodó hatalmas fákban, a fehéresen csillogó homokpadokban, ahonnan váratlanul röppennek ma­gasba a gémek. Horváth Géza törzszász­lós ügy ismeri ezt a vízi vi­lágot, mint a tenyerét. És a szegedi ember fürdőző szo­kásait is. Ügy igaz, ahogy mondja, ahol mi egyszer partot foglalunk, tilthatnák bárhogyan is, csak visszajá­runk oda. Mint a vízitelep előtti szabad strandra, a-Sár­ga üdülőtelep végén, a régi kikötő bejárata elé, a homo­kos partra, vagy a hajója­vító alatti lankás tisztásra, vagy éppenséggel a tápéi, algyői strandra, hogy ne tá­volodjunk el messzebb vá­rosunktól. Ezek az általunk közkedvelt fürdőhelyek, ami­ről a hivatalok nem hajlan­dóak tudomást venni, mert pont ezek azok is, ahonnan hiányoznak a biztonságos strandolás föltételei. Bóják­kal, ladikos mentőőrök rendszeresítésével mind­egyiket legálissá lehetne tenni. S akkor egyszeriben fölöslegessé válna a kék­fehér csónak ellen szövet­kező sumák cinkosságunk, ami egy mondatba foglalha­tó: jön a rocsó ... — halla­tán nevetségesen iszkolnak kifelé a fürdőzők, bár csak addig gzáritkoznak a parton, míg a rendőrmotoros kellő távolságba ér. Mégiscsak groteszk ez a színjáték! Meg szomorú, mert oka a pénzte­lenségben rejlik, vélik a rendőrök, akik tanúi a több éves eredménytelen vitának, a teljesítetlen ígéreteknek. Így aztán se bólyasor, se képzett őr, persze, hogy nem veszik komolyan ők sem a szabályt, miszerint a part­fürdó, a lapos és a Tápén kijelölt partszakaszon, va­lamint a szegedi úszóháza­kon a kosarakban, illetve a mellettük kihúzott bójákon kívül máshol sehol setn sza­bad a Tiszába mártózni. Más a virtus, hogy láda sörért, de még egy üvegért is Weismúllerek születnek, kétes dicsőség reményében. A Tisza átúszása nem na­gyobb teljesítmény, mint hallottam Savanya Imrétől, a vízirendészeti kapitány pa­rancsnokától, mintha vala­ki partközeiben árral szem­ben 200 métert megtesz. S ott még hajótól, csónaktól sem kell tartania. Nincs ugyanis biztosíték, időben észreveszik-e azok az alkal­mi bajnokokat. A Fóka é6 a Mahart lomha vízi járművei több száz méter után bírnak megállni, valójában képtele­nek az esetleges tragédiát megelőzni. A sokasodó stran­dolók figyelmébe ajánlható még: a partrészi mederfené­ken számtalan láthatatlan veszély rejlik. A Foka-telep egykori helyét például köl­tözés után nem takarították, úgy hogy elég kockázatos ott fejeseket ugrani. Mint lenn, a másik végen, az új kikötő betonmeredélyének tetejé­ről. Tettünk egy kört a határ felé is, arra nem kevésbé szebb, de még érintetlenebb a víz, a part. Lehet, idén utoljára jellemezhető így a Boszorkánysziget környéke. Ügy lehet, jövőre ez sem csak a halászok, horgászok paradicsoma lesz, a kihasz­nálatlan kikötő is lassan szabad stranddá válik. Mi­énk a Tisza, birtokba vesz­szük, s ez rendjén is van A torkolat felé szaporodnak az üdülők, lassan Tápéig terpeszkedik a Tiszavirág telep js. Egymást érik a sté­gek, s mintha idén több lenne a csónaktulajdonos is. Vigyázzunk a folyónkra és vigyázzunk magunkra! A hűvös június ellenére idén már annyi holttestei találtak a Tiszában, mint tavaly, a szezonban együtt­véve. Igaz, több volt az ön­gyilkos és az ismeretlen, de gondoljanak az algyői bal­esetre: vízbe fulladt szív­beteg nagyapára, és 11 éves unokájára, aki nem tudott úszni. S a fekete krónika folytatódik tovább. Négy nappal ezelőtt láttak utoljá­ra egy Sárgán fürdőző fér­fit, tegnapelőtt pedig egy ismeretlen holttestet talál­tak a Boszorkányszigetnél. Talán őt hiányolják az üdü­lőtelepen? Az összeállítást Far­kas Csaba. Mag Edit, Nagy László és Varga Iván készítette. Dollárért, márkáért... Valutás" áruház nyílt Szegeden ff Sokan fogadták örömmel a hírt az el­múlt napokban, hogy a kormány szabadab­bá teszi a valutaszámlákat. Ezentúl ideha­za is könnyebben elköltheti a konvertibilis valutáját az, aki úgy dönt, nem Bécsben akar bevásárolni. Szerencsére a szegediek­nek ezentúl lesz is hol, hiszen megnyitotta kapuit a vásárlók előtt a Vidia Kereskedő­ház Rt. konvertibilis valutáért árusító áru­háza. A Marx téren, az ipari vájár A pavj­ionjában ezentúl áruházi választékkal vár­ják a vásárlókat. A tízmillió forintos áru­készletben többek között italokat, dohány­árut, édességeket, kisebb ajándéktárgyakat, karórákat, kozmetikai cikkeket, ékszereket kínálnak valutáért. De az is megtalálja amit keres a Vidia Marketban, aki műszaki cikket, háztartási berendezést, vagy sport­ruházatot szeretne vásárolni. Tervezik, hogy a közeljövőben autóalkatrészeket is kínálnak majd a megszépült üzletben. Ter­mészetesen ezt is konvertibilis valutáért (x)

Next

/
Thumbnails
Contents