Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

198!). július 18., kedd 5 Ma ér véget a pedagógiai nyári egyetem Idén a pedagógiai nyári egyetem hallgatói az önfejlesztő iskolák, a helyi nevelési rendszerek lehetőségeiről beszélgettek, vitatkoztak, az előadók is ebben a témakörben fogalmazták meg gondolataikat. Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettes előadásában igen szomorú képet festett a mai magyar oktatási rendszer állapotáról. Felvázolt ugyanakkor egy olyan fejlődési modellt is, mely elmozdíthatná a pedagógustársadalmat és az iskolát a mélypontról. Beszélt többek között a háború előtti iskolastruktúrák viszszaállításáról is. A budapesti Kilián György Gimnázium képviselői beszámoltak a hallgatóknak kísérletükről. Arról, hogy egy évfolyamon beindították a nyolcosztályos gimnáziumot. Mint elmondták, a kísérletnek óriási sikere van a gyerekek és a szülők kör'ében. Bemutatkoztak azok az általános iskolák is, melyekben Gáspár László kutató módszerével kísérleteznek. A metodika lényege, hogy a falusi iskolákban a termelő munkára, a gazdálkodásra szoktatják a gyerekeket. Jó példa erre a pusztaszeri iskola, ahol iskolaszövetkezetet hoztak létre. A gyerekek a maguk termelte zöldségeket piacon értékesítik, s annak árából vásárolnak taneszközöket, játékokat A budapesti Varga Katalin Gimnázium tanárai viszont munkájuk során a gyerekek önismeretére építenek. Ebbéli képességeiket próbálják fejleszteni. A pszichológiai játékokat, az elmélyült beszélgetéseket legalább olyar fontosnak tartják, mint az ismeretek átadását. Az egyházi iskolák külön színfoltot jelentettek a nyári egyetem programjában. Képviselőik beszámolójából kiderült, hogy a hitet és a tudományt össze lehet egyéztetni. Fontosnak tartják a folyamatos együttlétet a tanítványokkal. Az itt tanító pedagógusok egész emberként vesznek részt a tanításban és a nevelésben. A különösen nehéz gazdasági helyzetük miatt fő szemponttá vált működésükben a takarékosság. Szegedi pozitív példákról is hallhattak a nyári egyetem résztvevői. A Napos úti iskola vezetői például arra törekszenek, hogy a gyerekek Szegedről, saját városukról minél többet megtanuljanak. A Tabán iskola évek óta élen jár a népi hagyományok ápolásában. Népi táncot és játékokat tanulnak a gyerekek a kötelező általános tudnivalók elsajátítása mellett. A Tarján III-as pedig a nyelvoktatásra specializálta magát. Nyelvi heteket és napokat rendeznek többször is egy évben. A tanári szabadságról is szó esett a nyolcnapos program ideje alatt. A pedagógiai intézet Csongrád megyei pedagógusok körében kérdőíves módszerrel véleményeket gyűjtött arról, ki hogyan tanítana, ha nem kapná meg ehhez a szakfelügyelői instrukciókat. A válaszokból kiderült, sokan tudnának élni a szabadsággal, de sokan, sajnos, csak kritizálják a túlméretezett tantervet, s jobbat nem tudnának helyette kitalálni. A pedagógiai nyári egyetem időszakában igazi tapasztalatcserére, ötletbörzére nyílt alkalom. A résztvevők, akik a töltekezés igényével jöttek Szegedre, hallhattak elemző kritikát, tanulhattak kollégáik kísérleteiből s kaphattak ötleteket is, hogyan lehetne a mai problémákkal terhes helyzeten változtatni. F. E. Fricsay Ferenc születésének 75. évfordulójára emlékeztek a vasárnap esti gálakoncerttel a városi tanács belső udvarán, melynek előadói a Weninger Richárd vezette Weinér Kamarazenekar, Matuz István és Felletár Melinda voltak. Boldog-büszkén nyugtáztuk tudatunkban, hogy a világhírű dirigens tehetségének felnövekedéséhez, kiteljesedéséhez, gyémántfénytörésű, színgazdag pompájának megszületéséhez, Szeged városa adta meg az első alkotóerő-kibontakoztató otthont, magamegmérettetéséhez szükséges edzőpályát, vagy akár az emberséget próbáló első komoly küzdőterepet is, azon egy évtized alatt, amit 1934-től 44ig városunkban töltött. Az emlékest első műsorszáma Mozart D-dúr Divertimentója volt. A kiváló kamaraegyüttes csiszolt ékköve, kincse ez a repertoárdarab. A nemes, emelkedett derű, kacérság, báj, s természetes vitalitás színes ötvözetét kaptuk előadásukban. Sajnálatos azonban, hogy a tanácsháza belső udvara, bár esztétikailag kitűnő légkörteremtő erővel bír, de akusztikailag szabadtéri nyitottsága miatt nem igazán kedvező. A kamarazenekar dús, tónusos hangzása nem „jöhetett át" igazán a nézőtérre. Egy hangvető álmenyezettel a koncertek idejére érdemes lenne ezen segíteni. Ez az akusztikai negatívum ugyanis még hátrányosabbá tette a két kitűnő szólista, Matuz István és Felletár Melinda helyzetét Mozart Fuvola—hárfaversenyében. Az igényes, nehéz magánszólamok nem igazán uralták a versenyművet. Szerencsésebb akusztikai környezetben bizonyára összeforrottabb, azonosabb érzelmi hullámhosszon és fűtöttséggel sikerül ez a ritkán hallható szép versenymű előadása. Kiemelkedő élményt adott viszont Csajkovszkij Vonósszerenádjának szárnyaló, számtalan szépséget, finomságot, árnyalt érzelmi gazdagságot kínáló, eleven élettel teli előadása. S szívtépő szenvedélytől, a rebbenő finomságú vallomáshangon át, az illékony táncos derű, vagy pirospozsgás néptánclüktetésű életerő egyaránt élt ebben a tökéletes előadásban. A fergeteges tapsot Weninger és együttese Weiner Divertimentójából a Rókatánc tétellel köszönte meg. Berényi Bogáta A költségvetési reform számol a tudomány igényeivel A költségvetési reformkoncepció tervezete számol azzal, hogy a tudomány, az ország egyik „húzóágazata" számára évente több pénzt kell előirányozni, mint amennyit jelenleg adnak. A Pénzügyminisztérium keresi a lehetőséget: miként lehetne növelni a tudományos kutatás, oktatás anyagi támogatását — mondotta az MTI munkatársának Sziklai Edéné, a Pénzügyminisztérium tanácsosa. Szerinte a közigazgatási és a védelmi kiadások csökkentése lehet az egyik ilyen forrás. Addig is, amíg az anyagi erőket átcsoportosítják, igyekeznek megőrizni a tudományos kutatásra és oktatásra szánt pénz reálértékét. A kormányzatnak ez az elhatározása azonban nem menti fel a tudomány irányítóit az alól, hogy a fejlődés követelményeinek megfelelően korszerűsítsék a tudomány intézményhálózatát, s ezáltal ésszerűbben hasznosítsák a tudomány rendelkezésére bocsátott pénzeszközöket. Ez ugyanis jelenleg sem kevés, mintegy 17- milliárd forint: az állami költségvetésből 5kl—5,2 milliárd forintot juttattak e célra, a Központi Műszaki Fejlesztési Alapban pedig 11—11,5 milliárd forint képződik évente. Szükség lenne a tudomány szervezeti rendszerének módosítása, egyes kutatóintézetek integrációja, mivel a jelenlegi intézményhálózat rdeglehetősen korszerűtlen — hangsúlyozta a minisztérium tanácsosa. Sok az intézet, és ésszerűtlenül elkülönül alap- és alkalmazott kutatással foglalkozókra. Ezek egy része a Magyar Tudományos Akadémiához, másik része az egyetemekhez, illetve más-más tárcához, főhatósághoz tartozik. Egy világhatalom sem fedezhetné egy ennyire tagolt intézményrendszer költségeit — vélekednek erről a nemzetközi szervezetek, például az UNESCO képviselői. A Világbank szakértői magyarországi látogatásaik alkalmával pedig mindig megjegyzik: miért finanszírozunk ilyen korszerűtlenül ... Az elért kutatási eredmények, a műszaki fejlesztés nincsenek arányban a befektetéssel. A fejlett országokban összpontosítják, legalábbis közelítik az innovációs folyamatokban részt vevő erőket. Orszá-. gunkban is ajánlatos lenne, hogy a különálló, de azonos profilú tudományos műhelyek összevonásával nagyobb teljesítményre képes kutatóintézeteket, központokat alakítsanak ki, jobban hasznosítsák a műszerparkot, a kutatópotenciált. Az ígéretes programokat finanszírozzák, s ne az intézményeket, amelyekhez kutatási feladatot keresnek. Nem engedhető meg, hogy itthon időt és energiát fordítsanak azokra a tudományos kérdésekre,' amelyekre külföldi intézetekben már válaszoltak; évekig, évtizedekig kutassanak csekély eredménnyel kecsegtető témákat. Fontos lenne, hogy a tehetséges szakembereknek adjanak szabad kezet a kutatáshoz, a meddő kísérletezéseket azonban állítsák le. Nem kétséges: a jelenleg rendelkezésre álló pénzöszszeg is többet érne, belőle nagyobb teljesítményt lehetne produkálni. A kutatók ösztönzéséről már az utóbbi években gondoskodtak. A Minisztertanács döntése szerint a tudományos minősítésű szakemberek immár megfelelő anyagi elismerésben részesülnek. Az Akadémia rendes és levelező tagjai miniszteri szintű fizetést kapnak. A tudomány doktorainak külön tiszteletdíját a korábbi 1200 forintról 7500 forintra emelték. Ez az összeg az állami költségvetésben összesen évi 90 millió forint. A tudomány kandidátusainak tiszteletdija a 470 forintról 3000 forintra növekedett; ez a költségvetésben 120 millió forintot jelent. A Pénzügyminisztériumnak nincs joga ahhoz, hogy a tudomány szervezeti rendszerét, teljesítményét minősítse. Az a feladata, hogy a tudománypolitikát az ország költségvetésének lehetőségeihez mérten a legtisztességesebben finanszírozza. A tudományirányítás dolga, hogy intézkedjék — hangsúlyozta végezetül Sziklai Edéné. Széchy Mária, a fekete rózsa „A politika nagy segge ráült az irodalomra." Egyik interjúalanyom használta így a mondatot, s tapasztalt kollégám az írást átolvasva jóindulatúan javasolta, javítanám át az inkriminált szót mondjuk ülepre, akkor biztosan megjelenik, ellenben, ha így hagyom, könnyen meglehet, az egész mondat elveszhet a cenzúrázó mozdulat alatt. Szórakozottan bólintottam, ám a dolog, mint valami későn ható, mérges fullánk, nem hagyott nyugodni. Miért nem volt jó ez így? Megbántanám az olvasót? Malackodnék? netán az érzékeny lelkű politikát sérteném meg? Ekkor döntöttem úgy, hogy elképzelem. Ábrázolom a politikát úgy, ahogy én látom ... Az a hír járta, hogy a politika emberi formában emelkedett ki a háború romjai közül. Idea volt ez, edény, keret, amit azonr ban nem sikerült élettel, tartalommal megtölteni. Merthogy eme emberi formátumnak a lábait kellő gonoszsággal, fokozatosan leszeletelték. Csakhogy közben a fej is zsugorodott, a karok is elsorvadtak, a törzs is eltűnt, s azt a már-már emberi formát, aminek tartása volt, tehát A politika testrészei állni, járni, haladni, beszélgetni tudott, a szalámitaktikával úgy eltorzították, hogy a lábak helyén mindössze két buta, idétlen kis csonk maradt. Egyetlen szerve fejlődött, hízott és dagadt, ez pedig a segge volt. Ezt a • testrészt sajnos nem lehet másképp nevezni, mert óriási volt, monumentális, s csak egyetlen dologhoz értett, de ahhoz nagyon: a nehézkedéshez, a terpeszkedéshez, azaz az uralkodáshoz. És hallatlanul cinikus is volt, mert ha ránk csinált, jó képet kellett hozzá vágni, és megköszönni. Mindenre ráült, mindent elnyomott. Itt persze most irodalomról lenne szó. Az eredeti kontextus erről szólt. Jó. Nézzük, mije volt a politikának a forradalom után. Sorsok és párhuzamok. Ahonnan újra elindultunk. Tessék elképzelni, hogy amikor olyan jóvágású tömeggyilkos, mint Péter Gábor egy Flaubertkönyvre ad újabb kölcsönzési határidőt-, akkor Bibó Istvánt a megágyazás helyes módjára tanítják a börtönben. Tessék elképzelni, hogyan mered Hamvas Béla a nagyipari beruházás raktárában megszámolandó csákány- és lapáthegyekre, miközben Farkas Mihály kiadói lektorként olvasgat 20. százaT di európai irodalmat, s tan megtetszik neki Kaffka, tehát kiadásra javallja. Bizony, innen indultunk, ez a 60-as évek eleje. Ámbátor igazságtalan lennék, ha azt mondanám, a politika később nem próbált olykor-olykor felállni, európaibb módon járni egyet. Próbált, használgatta idétlen csonkocskáit, de nyomban visszanehézkedett, ha alatta történt valami, tán mert nem bírta önnön súlyát, tán mert félt, ha egyszer sokáig talál állva maradni, már nem tud visszaülni, nem lesz hová. Ezért voltak a lapbetiltások, könyvzúzások, ezért koboztak el naplókat, személyes feljegyzéseket, ezért tiltják be Illyés, Lengyel József, Csoóri, Konrád György ... műveit. Az ügyeket sorolhatnánk. Volt belőlük elég. Ha azt mondom (mondják) tehát: a politika segge, nem káromkodom. Fogalmazok. S mivel ez a munkám, igyekszem hitem szerint a legpontosabban tenni. Nincs semmi okom a segg szó helyett ülepet, feneket, vagy popót írni. A nyelvet nem akkor védem, ha álszemérmes vagyok. A nyelvet a pontosság és a rendeltetésszerű használat védi. A csúnya szó használata nem eleve csúnya gondolkodás. Nem én vagyok csúnya, hanem az, amit látok, s amit meg kell, hogy nevezzek. Maga a nyelv differenciál, amikor az altestre több kifejezést forgalmaz, hiszen . többféle altest van. Ha segget látok, nem mondhatom tehát, hogy ülep ... Mellesleg a politika mostanság azt vette észre, erősödnek a csonkocskái. A segge még mindig nagy, de mintha fogyna, valami tán már a törzsből is látszik, az a picike krumpli meg a törzs tetején a fejecskéje. Az egésznek még mindig nincs emberi formája. De már nem is ormótlan szörnyeteg. Beszélni, járni tanul. Keresi az őt illető helyet. Nyilván segítenünk kell neki. Nekünk is érdekünk, hogy ne üljön ott, ahol semmi, de semmi keresnivalója nincsen. Darvasi László Vonzódásom a történelemhez éppen három évtizedes. 1959-ben jelent rneg első történelmi regényem, s azóta benne élek a múlt varázsában, azóta boldogan járom végig a magam kedve szerint a magyar história évszázadait. Legújabb regényem, a Széchy Maria, a fekete rózsa könyveim sorában már a tizenkilencedik, és úgy vagyok véle, hogy esküszöm rá: ezt szeretem a legjobban. A műit mindig érdekli az olvasó embert, titkokat akar tudni, réghalt emberek, letűnt századok,* fantasztikus események ismerője akar lenni. Sokszor megkérdezték már tőlem: miért írok történelmi regényeket? Miért nem csak a ma érdekel? Erre a válaszom nagyon egyszerű: aki előre akar látni, aki -a jövőbe akar nézni, annak ismerni kell a múltat, a nagyon régit és a közelmúltat is. És Széchy Mária személyében olyan történelmi alakra találtam, aki rendkívüli személyisége volt — az általam annyira szeretett és csodált — XVII. századnak. (Nem véletlen, hogy ez már a hatodik regényem ebből az évszázadból.) Egy asszony, egy szerelmes nő, egy sokra vágyó és sokat elért dáma élete ez a regény. Mindig is vonzódott az irodalomhoz, belekerült Gyöngyösi István „A Marssal társalkodó murányi Vénusz'' elbeszélő költeménye folytán az irodalomba, noha azt is feljegyezték róla, hogy maga is verseket költött. 1987 őszén autóztam föl a murányi várba, hogy megnézzem ifjúsága színterét, a bástyafalakat, ahol a „nagy csel" történt, amikor Wesselényi Ferenc főkapitány embereivel megmászta a falakat, hogy meghódítsa a várat, és az asszonyt, aki a kezére játszotta a várat és neki adta a szerelmét, hiszen két nap múlva már megesküdtek a vártemplomban. Hogy milyen élete volt Széchy Máriának, e mai szemmel nézve is modern asszonynak? Wesselényi — a későbbi nádor, a Vvesseleayi—niyi—rYi.igepán összeesküvés fő embere — már a harmadik férje, s vele jut el a legmagasabb csúcsra, amire egy aszszony eljuthatott: a királyné után az ország második asszonya Magyarországon. Noha első férje se akárki, az a Bethlen Istók, akit Bethlen Gábor kiszemelt utódjának (később persze a szerelem „elvakította" és másként határozott), s fiának fogadott. Ifjú asszonyként költözik Erdélybe, s ott tölt majdnem két évtizedet Széchy Mária. Férje korai halála után boldogan vállalja ország-világ előtt szeretőjét, Zólyomi Dávidot, akit azonban kétheti együttlét után börtönbe csukat Rákóczi György, az első, honnan 15 év után csak holtában szabadul (s ez a példa azt mutatja, minden kornak megvolt a maga koncepciós pere és áldozata). Második férje rosályi Kun István lesz, hogy megmentse vagyonát, akivel azonban még a nászéjszakát sem hálja el, később elválik tőle, visszatér Murány várába, hogy Wesselényi oldalán feljusson a hatalom csúcsára. Ugye, mondanom sem kell, hogy boldogan fogadta a nála 15 évvel fiatalabb költő szerelmét, — és szomorúan vállalta férje halála után az összeesküvésben vállalt szerepe miatti megaláztatását, vagyona elkobzását, bebörtönzését és végül kőszegi száműzetését. 69 éves korában érte utói a halál. Amit tudok a nőkről és a szerelemről, beleírtam Széchy Mária alakjába. Amit tudok a történelem fortélyairól, olvashatják az olvasók. Amit elmondtam Széchy Máriáról, az színtiszta valóság, és mégis regény. Bele lehet szeretni az írónak választott hősébe? Én úgy írtam meg ezt a regényemet, hogy még most tudok szabadulni tőle és remélem, minden olvasóm ugyanezt érzi majd. Takács Tibor Bőrplasztikák A November 7. művelődési házban holnap este 7 órakor nyílik Harsay Ilona bőrképzőművész kiállítása. A tárlatot Tarnói Gizella, a Magyar Rádió szerkesztőriportere ajánlja a közönség figyelmébe. A megnyitón közreműködik az Új Szeged Vonósnégyes. A kiállítás augusztus 14-ig tekinthető meg.