Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 20., csütörtök 3 Gyűjts ötven aláírást! Megkezdődött a kongresszusi küldöttjelölés Szegeden már van is egy­két jelölt..s hogy nem nevezzük meg őket. annak egyszerű oka van: a vá­lasztási bizottság minősíti majd jelölteknek őket. mi­után megvizsgálta, hogy sza­bályos volt-e az ajánlás ... Vagyis, javában tart a párt­tagok szervezkedése a jelöl­tek állítására. A folyamat ugyanis rendkívül egysze­rű: aki küldöttmandátumot szeretne az őszi MSZMP­kongresszusra, maga is kez­deményezheti jelölését: alap­szervezetekben indíthatnak aláírásgyűjtést: de ki is lép­hetnek az alapszervezet kö­réből: platformok szerve­ződhetnek jelölésre; reform­körök adhatnak indíttatást ... — csak ötven beazono­sítható párttag aláírása kell a jelöléshez (a tagsági könyv számával és az alapszerve­zet megnevezésével). S va­lamennyi párttag több je­löltnek is aláírhat. Gyakorlatilag annyi jelölt lesz, ahányan az ötven alá­írást megkapják, s pártsza­vazással dönt a tagság a 26 mandátum sorsáról. A menetrend a követke­ző: a jelölést augusztus 24­én zárják le, s 28-ig érté­kelik a jelölések szabályos­ságát, foglalkoznak az eset­leges óvásokkal. ígéretet kaptunk a választási bizott­ság titkárától, hogy az ese­dékes héten befutott jelö­lésekről minden pénteken névsoros tájékoztatót ad la­punknak. A titkos szavazást szeptember 1—7. között az alapszervezetekben bonyo­lítják le, úgy, hogy a jelöl­tek közül 26-ra lehet igenlő szavazatot leadni. A szava­zás eredményét szeptember 8-án számítják ki, és 9-én hozzák nyilvánosságra az utazónévsort. A jelöltek számára köte­lező lesz a párttagság előtti bemutatkozás. Ez megtör­ténhet taggyűlésen, testü­leti ülésen, pártaktíván, plat­formszerveződés, ágazati pártfórum vagy reformkör előtt. A bemutatkozások szervezésében segítségükre lesz a választási bizottság is Leégett a „Petőfi" Gondatlanság okozta a tüzet a MAHART tu­lajdonában lévő, a század elején épült gőzösön, a „Pe­tőfin", amely a múlt héten kigyulladt és teljesen leégett Jugoszláviában, az apatini Borisz Kidrics Hajógyárban, ahová javitás végett egy hó­nappal ezelőtt vontatták be. A hajó fából készült része néhány óra alatt a lángok martalékává vált, csak a vasváza maradt meg — nyi­latkozta az ügy vizsgálóbí­rájá, Borlszlav Petrovics. — A lángok emberi hanyagság miatt csaptak fel. Az anya­gi kár tetemes, mivel a múlt század elején készült hajó tulajdonképpen muzeá­lis érték. Ügy értesültünk, hogy a hajó biztosítva volt. Azon a reggelen hegesztők dolgoztak és kisebb túz ke­letkezett. Ezt eloltották, majd elmentek reggelizni. .Amíg falatoztak, a lángok Ismét felcsaptak és ezúttal már nem lehetett a tüzet megfékezni. A mulasztás el­követőit felelősségre von­ják. Csőd- és hitelalap, kisiparosoknak Bezárt mielveka peremterületen... Munkahelyi érdekegyeztetés Egyre-másra csukják be a múhelyajtót a kisiparosok — mindenekelőtt a perem­területeken, de a belváros kellős közepén is... Ez el­lentmond annak a fölisme­résnek, hogy magán- és kis­vállalkozásokra egyre na­gyobb a szükség, a szolgál­tatások, az áru- és termék­előállítás minden területén. — Mik a legfőbb hiány­szakmák? — kérdeztük Pál­völgyi Zoltánt, a megyei Kiosz elnökét. — Csak néhány példa: kevés a cipész, a bádogos, a kalapos, a bútorasztalos, a férfiruha-készitő, a nád­bútorjavító, fehérnemű-ja­vító, a szíjgyártó, a kádár, a paszományos, a köteles, a gázkészüléké javító, az er­nyőjavító, a hangszerek ké­szítését és javítását végző iparos... A peremterületek ellátása különösképpen megoldatlan; általában nincs például textiltisztító, ruha- és lábbelijavitó, fér­fifodrász ... a .példákat so­káig sorolhatnánk még. — Mi az oka, hogy egy­re többen adják be az ipart? — Itt van például a tár­sadalombiztosítási jogsza­bály, amely a jövedelem több mint felének (53 szá­zalék) befizetését írja elő, amely elviselhetetlen és példátlan. Ezt egyébként hangsúlyoztuk a városi ta­nács vb elé terjesztett tá­jékoztatásunkban is — hoz­zátéve, hogy a társadalom­biztosítás még ilyen összegű elvonás mellett sem bizto­sítja az iparosréteg által is jogosan elvárt, alapvető egészségügyi ellátásokat. — Az adózási rendeletek visszatartó elemeket tartal­maznak — vette át a szót Csányi József alapszerveze­ti titkár. — Az adókulcsok irreálisan magasak, a nap­világot látott több száz ren­delkezés áttekinthetetlen; a változtatások gyakran visz­sza menőleges hatályúak. Mindezek miatt az iparos­ság körében nagy a bizony­talanság; lehetetlen több évre tervezni. — A. kisvállalkozásokat sok esetben kettős megkü­lönböztetés sújtja... — Magánszemélynek mi­nősül a kisiparos, ha a mű­ködési feltételekről van szó (például: anyag- és gép­beszerzés, eszközvásárlás, műhelyhez, üzlethelyiség­hez jutás) — ugyanakkor a költségek tekintetében (energiafölhasználás, a mun­kavégzéssel kapcsolatos elő­írások) a gazdálkodó szer­vezetekkel egy kategóriába kerül. — Ez a tény nemcsak a vállalkozót, de a megrende­lőt is súlyosan érint 1... — A többletköltségek gyakran a megrendelőket terhelik. Ha az iparos nem tudja rájuk hárítani e ter­heket — át kell vállalnia a többletköltséget, amelynek gyakran egyenes következ­ménye a műhely becsukása. Évente több száz kisvállal­kozás szűnik meg ... — Nem segítik a kisvál­lalkozási c, hitelföltételek sem. — A kamatlábak rendkí­vül magasak; kedvezményes hftelfölvételre nincs lehető­ség. De vannak egyéb gon­dok is ... Az áprilisban be­vezetett vámrendelkezés a külföldről kapott termelési eszközök vámmentességét eltörölte — az indoklás sze­rint a „szektorsemlegesség" érdekében. (Amely kizáró­lag a szankcionáló rendel­kezésekben érezhető, egyéb­ként annál kevésbé...) Mű­helyhez is nehéz jutni; a bérleti díj nagyon magas. A teherfuvarozóknak kötelező­vé tették, hogy autójukat telephelyen tárolják — csakhogy telephely-létesítés­re, -fönntartásra aligha van lehetőségük. Szerencsére szeptembertől „beindul" a Csongrádi sugárúton létesí­tett telephely... Általában kimondható, hogy a pályá­zati és licitrendszer a szol­gáltatóipart kizárja; csak a nagyobb tőkével rendelke­zők jutnak helyiséghez. A meghirdetett helyiségeknek csak kis része alkalmas mű­helynek, üzletnek — viszont telket sem vásárolhat mű­helyépitésre az, akinek már van lakása, családi háza. — A jelen iparosainak helyzete tehát igen súlyos ... Mi a helyzet a jövő gene­rációval? — A tanulók száma el­enyészően kevés; létszám­növekedés csak az egyéb­ként is divatos szakmákban tapasztalható... — Mit tesz a Kiosz-alap­szervezet az iparosok hely­zetének javításáért? — Tervezzük például a csődalap létrehozását. Egy­re gyakoribb a fizetéskép­telen megrendelő — az ipa­rosnak viszont mindenkép­pen be kell fizetni az adót és az egyéb költségeket. Ilyen esetekben a csódalap átmenetileg kisegíti a baj­ból a kisiparost. Viszont az alap összegét az iparosok­nak kell összeadniuk, vala­milyen formában. Tervez­zük továbbá, hogy a befolyó tagdíjakból az alapszerve­zet kedvezményes hitelala­pot hoz létre. Ennek lejárta 2-3 hónap lenne, esedékes kamata pedig 3.8 százalék, a rászorultság mértékétől függően. A tagdíjat egyéb­ként nem emeli az alap­szervezet, sőt a csökkentés­re törekszik. A jövő évtől pedig nem is lesz kötelező a kisiparosoknak a Kiosz-tag­sag — viszont több előnyt nyújt majd a szervezet, mely egyre inkább az ipa­rosok beleszólásával, aktív közreműködésével tevé­kenykedik. Farkas Csaba Lejárt szavatosságú termékek Laposabb lett a pénztár­ca, ezért kevesebb élelmi­szer fogy az üzletekben, a polcokon felhalmozódnak a lejárt szavatossági idejű termékek, s ráadásul min­den negyedik-ötödik vevőt becsapnak a közértekben — így sommázható az Orszá­gos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség irányításával elvégzett vizsgálat, amelyet a közelmúltban Budapesté* 14 megye több mint 1200 élelmiszerüzletében foly­tattak. Az ellenőrök a vizsgálat idején, mintegy ezer próba­vásárlást végeztek. Ezék 21 százalékánál regisztrálhat­ták, hogy a vásárlókat be­csapják, míg az esetek 9 százalékában a vevők javá­ra tévedtek a pénztárosok. A helytelen számolás oka sok esetben az, hogy a gya­kori árváltozások miatt az árukon több ár is szerepel, s ez a vásárlók körében za­vart okoz, de érthető, hogy a kereskedők sem napra ké­szek az árakat illetően A vizsgálat talán egyet­len pozitív tapasztalata: az élelmiszer-kereskedel­mi hálózat hűtőkapacitása az előző évihez képest vala­melyest nőtt, ám a hűtő­park további bővítésére len­ne szükség, hogy kevesebb romlandó áru menjen ve­szendőbe. A kereskedelmi felügyelő­ségek a szabálytalanságok miatt 421 esetben szabtak ki pénzbírságot, összesen 966 ezer forint összegben. Kilencvennyolc kereske­delmi dolgozót figyelmez­tettek és 9 ellen kezdemé­nyeztek fegyelmi eljárást Ha ellentetek támadnak a munkaadó és a munkavál­lalók között, akkor ezeket valami niódon fel kell olda­ni. Sőt korábban is fel kel­lett, amikor még nem volt sztrájkjog. S mivel a körül­mények egy jogszabály be­cikkelyezésétői alapvetően • még nem változnak meg. ezért gyakran ma is a régi metódusokat használják. Ami, mondanom sem kell, abból áll, hogy az ellenté­tek elsimítására kívülálló­kat kérnek meg, legtöbb­ször úgy, hogy egy magas beosztásban levő funkcio­náriust arra próbálnak rá­venni, hogy szerezzenek a vállalatnak az államtól kü­lönböző aiónyoket, kedvez­ményeket, preferenciákat. Akkor aztán meg lehetett emelni a béreket, javítani a munkafeltételeket, meg­szüntetni a konfliktusokat. Nem jó a legmagasabb szint E módszerrel csak az a haj, hogy a helyi konfliktu­sokat is gyakran a legma­gasabb szinten rendezi, aminek következtében olyan döntések születnek — merthogy nem ismerik pon­tosan a körülményeket — amelyek sem a munkaadó­nak, sem a munkavállalók­nak nem jók. Nem egyszer megtörtént, hogy az ágazati szakszervezetek fogadat­lan prókátorként avatkoz­tak be e vitákba, s vitték a szükségesnél magasabb fó­rumra a döntést Azaz már akkor megszületett az íté­let, amikor a kérdésben a helyi szakszervezeti bizott­ság vagy a vállalatvezetés még nem ós nyilatkozott. E meglehetősen paradox helyzetet igyekeznek most feloldani azzal, hogy a fog­lalkoztatáspolitikáért fele­lős szakemberek kimunkál­ják a munkahelyi konflik­tusok megoldására hiva­tott tárgyalások rendszerét Mi történik a klasszikus esetben? A munkások vala­milyen követelést támasz­tanák, ezt a vállalati veze­tés nem fogadja el — példá­ul azért, ímert a kezét meg­kötik a jogszabályok, vagy mert az igények teljesítésé­re nincs pénz, de még to­vábbi okokat is lehetne so­rolni —, mivel hogy ma már joguk van a dolgozók­nak sztrájkolni, hát be­szüntetik a munkát. Az el­képzelések szerint ekkor in­dul be az egyeztetési me­ohanizmus. A munkáltató­nak és a helyi szakszerveze­ti bizottságnak asztalhoz Azután hocy a Parlament megalkotta a sztrájk­ról szóló törvényt, számolni kell azzal, hogy a mun­kavállalók adott esetben élnek is e jogukkal. De mint oly sokan és oly sokszor hangoztatták, a sztrájk vég­ső eszköz. A konfliktusok rendezésére sokkal alkal­masabb az egyeztető tárgyaiások sorozata. Hogy ezt miként képzelik el ma a szakemberek, arról szól az alábbi írás. kell ülnie, hogy kinyilvá­nítsák az álláspontjaikat. Ha nem tudnak megegyezni, akkor kerülhet csak eggyel magasabb szintre a békél­tetés. Addigra nyilván azt is tisztázzák, hogy a követelé­sek teljesítésére miért nincs mód. Hogy az akadá­lyok jogiak, pénzügyiek, vagy más jellegűek-e. Háromfordulós egyeztetés A békéltetésben ekkor már részt vész az illetékes középszintű szakszervezet, a Magyar Gazdasági Kama­ra megfelelő tagozata és ter­mészetesen a vitában álló felek. Közöttük megpróbál­nak aztán az érdekképvise­leti szervek közvetíteni. Ha megint nincs megegye­zés, akkor jón a harmadik forduló: ilyenkor az Orszá­gos Érdekegyeztető Tanács kijelöl egy szakértői bizott­ságot arra, hogy ismét csak próbálkozzék meg a közve­títéssel. E testület tagjai kö­zött már ott találjuk az ABMH, az ágazai miniszté­rium, valamint a megfelelő munkáltatói és munkavál­lalói érdekképviseletek szakértóit is. Természetesen a békéltetésben részt vesz­nek a középszintű egyezte­tés szereplői is. A bizottság­nak 15 napon belül ki kell szállnia a helyszínre, ott vizsgálatot tartama, s majd ennek megfélelően javasla­tot tennie az ellentétek el­simítására. Ha ezt az aján­lást nem fogadják el, akkor javasolhatják az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy tűzze napirendjére az adott kérdést. Persze énnek elsősorban akkor van értel­me, ha a megállapodás út­jában valami olyasfajta jog­szabály áll, amelynek fenn­tartása ma már nem indo­kolt Az OÉT ilyenkor kez­deményezheti a jogszabály módosítását. Persze, ha még ezek után sem sikerülne meg­egyezni, mégiscsak bekövet­kezik a sztrájk. De hogy ez meddig tart, azt nem lehet tudni, hiszen folytatható ad­dig, amíg a foglalkoztatot­tak belefáradnak a harcba, és mégiscsak felveszik a munkát. Mivel ma a leg tobb konfliktus a munka bérek miatt robban ki, nem érdektelen megvizsgálni ari, hogy ezen ellentéteket megelőzendő, miféle tárgya 1 ásókat lehet folytatni. Ahol a tárgyalásnak nincs esélye Nyilvánvaló, hogy ott akár holnap is elkezdődhet­nek e megbeszélések, ahol megfelelő munkaadói és munkavállalói érdekképvi­seletek vánnak. A megegye­zések kritikus szintje a kó zépszint. Ugyanis itt kell dűlőre jutniuk a gazdasági kamara és az ágazati szak szervezetek képviselőinek olyan fontos kérdésekről, mint a termelési ágon belü li minimális berek, járadé­kok, pótlékok, természetbe­ni juttatások, a kívánatos üzem-egészségügyi ellátás stb. E megállapodások fi­gyelembevételével aztán vállalati szintű egyezkedé­sek is folyhatnak már. Vannak azonban a társada­lomnak olyan szegmensei, melyekben az effajta tár­gyalásoknak nincs esélye. Például az állami intézmé­nyek dolgozói hiába is kö­vetelnének bármit az igaz­gatótól, az képtelen lenne igényeiket teljesíteni, hi­szen ehhez való eszkőzök nincsenek a kezében Ilyen esetben az állam képviselői­vel kell megegyezni. E tár­gyalások akkor válhatnak azonban általánossá a gaz­daságban és a társadalom­ban, ha sikerül megvalósíta­nia a tulajdonreformot, és így pontosan látható, hogy a konfliktusok so­rán ki kivel áll szem­ben. E reformok azonban megkövetelik az intézményi rendszer átalakulását, kitel­jesedését is, ami keretéül szolgál a fentebb vázolt egyezkedések nek. Mrlxner Zoltán Milyen Szegedet akarunk? Mint született szegedi, s ennélfogva városát féltve szeretó lakos, nagy figyelem­mel olvastam Anderle Adám Szeged jövőjével is foglalko­zó cikksorozatát. A befejező részben említett szabadtéri játékokhoz lenne egy-két megjegyzésem. Nem hivatalos informá­cióim szerint a szabadtéri já ­tékok mérlege erősen a ráfi­zetés felé billen, azaz a némi idegenforgalmi elóny mellett nem sok haszna van belőle a városnak Mindezen túl a nézőtér egész évi negatív je­lenlétével a várús egyik leg­szebb építészeti együttesét teszi évtizedek óta élvezhe­tetlenné. Pár évvel ezelőtt Összehív­tak bennünket, á^Szegedi Vá­rosszépítő Egyesület tagjait egy, a szabadtéri játékok jö­vőjével foglalkozó megbe­szélésre. A megbeszélés tár­gya egy szétszedhető nézőtér terveinek ismertetése volt, amely már megszületése előtt a gazdasági nehézségek záto­nyára futott, s eleve megva­lósíthatatlannak minősült. Mint kisgyermek emlék­szem a 30-as években zajló Játékok eseményeire. Abban az időben nyár elején felépí­tették a nézőteret, s nyár vé­gén lebontották. Ezeket a munkákat katonákkal végez­tették, s valószínű, ez a tény döntően befolyásolta a költ­iégek nagyságát. Mi lehet az akadálya, hogy most is ilyen formában tegyék gazdaságos­sá ezt a munkát, hiszen ez még hídépítési gyakorlatnak is el mehetne! Ezen túlme­nően egyáltalán nem szüksé­ges az egész tér beborítása, legalább a telítettség is reá­lisabbá válna. A 30-as évek­ben alig lépte túl a felező­vonalat A tér szabaddá tételét még olyan áron is meg kell való­sítani, hogy egy-két évig szünetelne a Játékok sora Kérem azokat akiket illet, ne halogassák a döntést s adják vissza nekünk, szege­dieknek ezt a teret, hogy végre büszkén mutogathas­sunk a városunkba látogatók­nak egy „új"-régi látványos­ságot! Dávid Szanlszla * Az E75-ös városunkat el­kerülő szakaszának megépí­tése mellett véleményem sze­rint nem ártana más irány­ból jövő átmenő forgalmát egy lakóterületen kívüli kör­gyűrű megépítésével kivinni városunkból. Nem ártana a Marx téri helyközi buszpá­lyaudvart sem külterületre helyezni, a környezet- és egészségkímélő tömegközle­kedési hálózatot (troli, villa­mos) fejleszteni, méghozzá sürgősen! Én mértem a CO-t. A lányomat iskolába kísérve a Budapesti krt-on garantál­tan szipákolhatjuk nap mint nap a 6—8 ppm CO-t, ami ugyebár kb. 7—9 mg/m'-nek felel meg, és az egészségügyi határérték 5! Persze nemcsak ml va­gyunk így A CO-„áldásból" bőven jut az autóforgalom­nak köszönhetően a Szilléri sgt.—Róna utca sarkán lévő iskolába járóknak, a Ml ka ­soknak, a méreiseknek, a Kossuth L. sgt-i Budapesti krt-i, Dózsa Gy. úti óvodá­soknak és még sorolhatnám. Több belvárosi, forgalom­tól elzárt területre, erőteljes trolihálózat-fejlesztésre és az átmenő forgalom mielőbbi el­terelésére van szükség. Vigyázat! Már a külső kör­utak is túlterheltek. A kipu­fogógáz-koncentráció már ott is határérték korüli értékű jelenleg is Peténé Fiúesi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents