Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

79. évfolyam, 167. szám 1989. július 18., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Szeged és a Amióta felröppent a gondolat, hogy Ausztria és Magyarország „Hidak a jövő1be" címmel közösen rendezzen világkiállítási 1995-ben, azóta áll viták kereszttüzében az ötlet. Vajon kell-e egy gazdaságilag mélyponton álló, hatalmas költségvetési hiánnyal küszködő, eladósodott országnak milliárdokat költenie arra, hogy megismerjék nevét a világban? Nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen nemcsak a kiállítás költségeit kell állnunk, hanem új utakat, hidakat, kikötőket, telefonhálózatot kell építenünk, korszerűsítenünk, amire ugyan enélktil is szükségünk lenne, de vállalhatjuk-e bíztov san, hogy képesek leszünk mindezt hat év alatt megcsinálni? — Budapest és a vidéki városok kőzött máris hatalmas az infrastrukturális szakadék. Tudomásul kell venni, hogy a világkiállítás nem tünteti el ezeket a különbségeket. De a vidéki városok hátránya nem nőhet. Nem kerülhetnek roszszabb helyzetbe. Legalábbis sokkal rosszabb helyzetbe — jelentette ki Somogyi László kormánybiztos tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden. Amolyan „kortes"-hadjáratnak is felfoghatnánk, hogy a miniszteri megbízott mostanában végigjárja a vidéki nagyvárosokat, s a leendő kiállítás részleteiről tárgyal. A leginkább feszegetett kérdés természetesen az, hogy a kiállítás hatalmas költségének javát az államkassza állja-e? — Egyet máris meg kell mondanom: a .kormánynak garantálnia kell, hogy a rendezéshez szükséges pénzt nem az állampolgároktól vonja el, nem növeli az adót, nem sanyargatja a vállalatokat és az állampol/gárokat. Azt is látni kell, hogy egy ilyen rendezvény a magyar gazdaság problémáját nem oldja meg. Sőt: mondhatnám azt is, átmenetileg fokozza. De hatalmas lehetőség, hogy elmaradásunkból le tudjunk faragni valamicskét, hogy kiugrási lehetőséget teremtsünk magunknak. — Mennyibe kerül egyáltalán nekünk a kiállítás? — Ezt ma még elég nehéz megmondani. 1989-es áron tudunk csak számolni. Ha az évi tíz százalék fölötti inflációval korrigáljuk, akkor a mai kalkulációnál jóval többé jön majd. A ki-1 adások egy része, 46 milliárd forint, nem kapcsolódik közvetlenül a világkiállításihoz. Olyan infrastrukturális •lemaradást kell behoznunk, ami nélkül elképzelhetetlen, hogy eredményesen megrendezhessük a kiállítást. A telefonhálózat, a vasút, a közutak, a kikötők korszerűsítésére minimálisan enynyi pénzt kell áldoznunk. Hová vezet a híd? — Maga a kiállítás menynyit visz el? — Ügy 15-20 milliárdot. Ez azonban bérleti díjak formájában, idegenforgalmi bevételekben vissza • is jön. — Mennyit áll ebből a költségvetés? — Mivel a világkiállítás témaköre a kultúra, a tudomány, az otthon, az egészség — így jórészt a költségvetésre hárul a költség. — Es a vállalkozások? — Elsősorban az idegenforgalomban, a szállodaépítésben és -üzemeltetésben számíthatunk a vállalkozókra. De így is tobb mint 100 milliárdos kiadást jelentene a kiállítás a költségvetésnek. — Lesz ennyi pénzünk? — Ezt a Parlamentnek kell eldöntenie! — Milyen bevétellel mólnak? sza— Húszmillió vendégre számítunk fél év alatt. Ez legalább másfél milliárd dollár bevételt hozna az országnak. De az az igazság, ha nullszaldósra sikerülne ez a vállalkozás, összetenném a két kezem. — Szeged hogyan kapcsolódhat be a világkiállításba? — Ügy gondolom, hogy Szegedre fontos szerep vár. Hiszen kiemelkedő tudomá* nyos és kulturális centrum. A világkiállítás témakörébe rendkívül illő rendezvényeket lehetne itt szervezni. — Az elmúlt években azonban ez a város is egyre kevesebbet költhetett kultúrára. Lassan a szabadtéri játékok is gazdasági válsághelyzetbe kerüli... — Nézze, a szervezők nem találhatják ki, melyik város hogyan végyen részt a kiállításon. Erre maguknak a városoknak kell javaslatait tenniük, vállalkozniuk. A sok személyi vita ellenére jónak tartom, hogy Szegeden erre a feladatra állást szeretne létesíteni a megyei tanács.. Lenne, aki koordinálná a programokat. Opusztaszer minden bizonnyal sok látogatót vonz majd. Több tudományos rendezvénynek, kulturális eseménynek, adhat otthont a város. — A Budapest—Szeged közötti közlekedés azonban nem igazán „rózsás"... — Valóban. Elsősorban a Bécs—Budapest közötti vasútvonalat muszáj korszerűsítenünk. Autópályát is itt kell építenünk. De ezután rangsorban a BudapestSzeged vonalat tartom másodiknak. — Vajon a szegedi vállalatok milyen eséllyel indulhatnak a kiállításhoz nélkülözhetetlen építkezések kivitelezésében? Nem félő, hogy a nagy fővárosi lobbik halásszák majd el a legjobb munkákat? — Minden munkára pályázatot kívánunk kiírni. Az nyeri el, aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi. — Tegyük fél, hogy a Parlament jóváhagyja a világkiállítás tervét! A megvalósításhoz azonban szinte elengedhetetlen a forint konvertibilissá tétele... — ... ami négy éven át évi 10 százalékos forintleértékelést jelentene. Meg kell mondanom: ma még rendkívül nehéz reálisán megbecsülni a költségeket. A most számított értéknél minden bizonnyal jóval többe kerül majd ez a kiállítás. — Mi van, ha visszatáncolunk? — Az sem elképzelhetetlen. Mindez egyelőre semmilyen szankcióval nem járna. De az osztrákok bíznak bennünk: a két ország viszonyában ez nem lenne jó lépés. Az is kérdés ma még, melyik Parlament mond majd végül igent, vagy nemet a javaslatra. Egyelőre semmi sem dőlt el. Sok mindenben a kormánybiztos sem biztos ma még. A világkiállítás azonban jó lehetőség arra, hogy egy ország megmutassa magát a világnak. Rafai Gábor Magyar—csehszlovák tanácskozás Szakértők Bős-Nagymarosról A szakértők elsősorban azt a tudományos elemzést boncolgatták, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia bős—nagymarosi ad hoc bizottsága készített. A tanácskozás magyar résztvevői mindazok a kutatók, szakemberek, akik valamilyen módon érdekeltek, vagy érintettek a beruházásban: így a magyar környezetvédelmi és vízügyi intézetek, intézmények, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a TDDSZ, a Duna Kor s a Környezetvédelmi Egyesület képviselői. A Vásárhelyi Pál Társaság — bár szakértői részt vettek az előkészítésben — jelezte, hogy nem kíván jelen lenni a tanácskozáson, mert nem ért egyet az előterjesztéssel, ám a kifogásokat nem részletezte. A tanácskozás kezdete előtt Bisztricsány Julianna, az MTI munkatársa szakMagyar-csehszlovák tudományos szakértői tanácskozás kezdődött a bős—nagymarosi vízlépcsőről hétfőn, a Politikai Főiskolán. A két ország szakemberei három napon át három munkacsoportban vitatják meg a beruházással kapcsolatos hidrológiai-ökológiai, geológiai-szeizmológiai, valamint talajismeretimezőgazdasági-hidrogeológiai hatásokat. emberek véleményét kérte az üggyel kapcsolatban. Stefanovics Pál és Bérezik Árpád akadémikusok, az ad hoc bizottság képviselői elmondták : véleményük szerint — s.ezt fejtették ki a bizottság jelentésében is — a jelenlegi ismeretek nem elegendőek ahhoz; hogy reálisan fel lehessen mérni a beruházás kockázatait. Jelenleg még többféle alternatíva között lehet választani, ám ahhoz, hogy biztonságosan, tudományos megalapozottsággal lehessen dönteni, még jó néhány vizsgálatot el kellene végezni. Az igaz, hogy az elmúlt évek során sokféle elemzést készítettek a két ország kutatói, a tervezők és a kivitelezők, ám — az ad hoc bizottság álláspontja szerint — több szempontot .nem vettek figyelembe, s nem vizsgáltak bizonyos kölcsönhatásokat sem. Különösen a vízminőségvédelem érdekei maradtak figyelmen kívül, ezen a téren nincsenek megnyugtató elemzések. Erre mindenképpen szükség volna, Magyarországon ugyanis 3 millió embert érint ez a kérdés, (Folytatás a 2. oldalon.) Üj „szellemi" platform? A Technika Házában működő Hídfő alapszervezet nem a munkahelyekről való szervezett „kivonulás" és/ vagy a lakóterületekre történő" erőszakolt bevonulás jegyében fogant, hanem a politikai gondolat- és nézethacentralizminden tag joga és kötelessége legyen az alapszervezet rendszeres, aktív képviselete, — Mi légyen azokkal, akik „demokratikus' mustól. — Nem csupán formai lésonlóság alapján, cselekvésre pésekre gondolunk — hang- . . is képes emberekből szerve- súlyozza Oláh István, akitől csak erdekbol, vagy jaegződött - írják az MSZMP elképzeléseikről részletesebb lz°k?sbo1 taa]al az MSZMP" tagjaihoz intézett felhívásuk- információkat kértünk —, ban, amelyet eljuttattak Sze- hanem lényeges tartalmi ged minden alapszervezetéT megújulásra. Az alapszervenek? — Nem titkolt véleményünk, hogy meg kell szabadulnia a pártnak sok „érdekembertől", az előző struktúra kreatúráitól. Csak így — egy az úi struktúrára mielőbb szerítsünk senkit pártmegbí- vezetésében, struktúrájában, t kel 1 Mhü, nütaizben níe g- -kodeseben es bizonyos fosára! Döntési jog az alapszei, zet örtállóan, felelősen polihez. A megujulás utjat'abban tizaió emberek szpvetsége, látjuk — folytatják —, hogy közössége legyen. Ne kénykig tagságában megújult szabadulunk az előző struk- vezeteket kizárólag a párt " túra nyűgjeitől, különösen a belső ügyeiben illesse meg, s ÚJRA SZEGEDEN A BESTIA. A hét- indulva néhány hibát javítanunk kellett. A fő délelőtt Szegeden találta a Rock Színház darab tavaly hosszúra sikeredett. A műsortársulatát, akik ma már túl vannak A bes- idő most rövidül, a túlontúl összetett, olytia első próbáin. Sík Ferencet, a tavaly is kor bonyolult szöveg egyszerűsödik, így a bemutatott, s idén is előadásra váró rock- cselekmény is dinamikusabb, feszesebb. Néopera rendezőjét kérdeztük az azóta a da- hány, az eredeti koncepciót nem érintő szerabban eszközölt, komolynak hírlő változá- repváltoztatásra is szükség volt. Báthory sokról. szolgálóleánya, Heléna szerepe például ki— Komoly változások mindenesetre nem marad a darabból, Szombathy Gyula helyén lesznek - mondta Sík Ferenc mégha ez Pe,d'g. fardóczi Attila játszik Nagy László ..,' felvetele a rendezőről es a darab keszulo hírlik is. Inkább szükségszerei atalakitasokat díszleteiről a tegnap? délutáni izzasztó memondanék. A múlt év tapasztalataiból ki- legben készült sikeres választási programot. A taglétszámot is a realitásokhoz kell igazítani. — Tehát a Hídfő alapszer vezet új platform megalakítását szorgalmazza a pártban? — Nem nyilvánítjuk magunkat platformnak, inkább szellemi platformról beszélhetünk. Több, ilyen alapon működő alapszervezetről van tudomásunk, s felhívjuk a többieket is, hogy hozzanak létre szervezetileg egymáshoz horizontálisan kapcsolódó alapszérvezeteket, amelyek tagjai nem egyszerűen munkahelyi vagy lakóterületi alapon, hanem politikai gondolat-, nézet- és érdekazonosság alapján szerveződnek. Nem találtunk ki ezzel egyébként semmi újat; számos külföldi demokratikus párt is éppen ezen elvek alapján építi fel struktúráját. — E horizontális szerveződés szerint „köztes" pártbizottságokra nincs is szükség? — Nincs. Nyilván kell valamiféle koordináló „szerv"; ám például egy kerületi pártbizottság és egy alapszervezet között több lépcső szükségtelen. A pártpolitikai <£ntrumokat inkább a választási körzetekhez célszerű kapcsolni. Elképzeléseinket a kongresszuson is szeretnénk ismertetni. Más alapszervezetekkel közösen jelölteket kívánunk állítani a pártkongresszusra; mi Tóth Tamást, a városi tanács ifjúsági és sportosztálya osztályvezetőhelyettesét javasoljuk.