Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. július 10., hétfő 17 Megalakult a Magyar Gyógyszerészi Kamara Megalakult a Magyar Gyógyszerészi Kamara. Az új társadalmi szervezet létrehozásáról azon a küldöttközgyűlésen döntöttek, amelyet szombaton tartottak a SOTE Nagyvárad téri dísztermében. A rendezvényen, amelyen a 4500 hazai gyógyszerész képviseletében 443 küldött vett részt, elfogadták a kamara alapszabályát, s prögramját. Az új szervezet alapvető feladatának tartja kivívni a gyógyszerészi hivatás társadalmi hasznosságának megfelelő társadalmi, erkölcsi és anyagi elismertséget. A kamara tehát érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciót lát el, s vállalja az érdekegyeztetés feladatkörét is. A különböző szakterületen dolgozó gyógyszerészeket összefogó szervezet a jövőben be kíván kapcsolódni a gyógyszerészeket érintő koncepciók kidolgozásába. A kamara támogatja az egészségügy reformját, ugyanakkor bírálja, hogy a reform jelszavával átgondolatlan, s időszerűtlen tervezetek is készülnek. Ilyen elhamarkodott lépés lenne a gyógyszertárak magánkézbe adásának te^ve, a megfelelő közgazdasági, jogi feltételek megteremtése nélkül — mutattak rá. Az alakuló közgyűlésen megválasztották a kamara vezető testületeit; az elnöki tisztet Vincze Zoltán, az orvostudomány kandidátusa tölti be. Alapítvány Nagy Imre emlékére Glatz Ferenc művelődési miniszter a napokban fogadta Nagy Erzsébetet és férjét, Vészi Jánost abból az alkalomból, hogy Nagy Erzsébet alapítványt kíván tenni édesapja, Nagy Imre volt miniszterelnök emlékére. Az alapítvány célja Nagy Imre emlékének megőrzése Nagy Imre múzeum létesítésével, tudományos és . politikai munkái kiadásának elősegítésével, valamint ösztöndíjak adásával azon fiatal hazai és külföldi magyar írók, újságírók, politikusok, tudósok, kutatók és művészek. részére, akik Nagy Imre szellemében tevékenykednek. Az OTP V. kerületi fiókja MNB 218-98055 Nagy Imre Alapítvány 508-13217-4 számú számlájára várják az alapítványhoz a hozzájárulásokat. Hol tart a nyomozás az ORI-ügyben? Miként a sajtó korábban beszámolt róla, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az Országos Rendező Irodánál végzett vizsgálata után ismeretlen tettes ellen feljelentést tett sikkasztás, hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt. Hol tart most a nyomozás az ORIügyben? — kérdezte a nyomozás vezetőjét, Laborcz László rendőr alezredest, a Belügyminisztérium ORFK vizsgálati osztályának alosztályvezetőjét az MTI munkatársa. — A feljelentés, illetve a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok tanulmányozása után — feljelentéskiegészítés keretében — konzultációt folytattunk a vizsgálatot végző népi ellenőrzési szakemberekkel, megkerestük az ORI felügyeleiét ellátó Művelődési Minisztériumot, és további iratokat, kimutatásod kat, bizonylatokat szereztünk be. Ezek értékelését követően áprilisban ismeretlen tettesek ellen nyomozást rendeltünk el csalás bűntettének alapos gyanúja miatt, de természetesen a felmerülő más bűncselekményeket is vizsgáljuk. — A nyomozás során szaktanácsadók, illetve szakértők segítségével áttekintjük az ORI működését, pénzügyigazdálkodási rendjét, elszámolásait, különös tekintettel az 1985—88. közötti időszakra. Ezen belül vizsgáljuk a különböző produkciókban foglalkoztatott technikai munkatársaknak, művészeti szakembereknek, szervezőknek, előadóművészeknek kifizetett összegek bizonylatait. Célunk: felderíteni, hogy kik vettek fel munkavégzés "nél4 kül, illetve jogosulatlanul honoráriumot. Emellett fel kell tárnunk, hogy ebben az időszakban az utalványozások, a kifizetések, iiletve elszámolások közül melyek voltak jogsértőek. — Mivel a hasonló bűncselekmények vizsgálata igen időigényes, ezért nem várható, hogy a nyomozást rövid időn belül be tudjuk fejezni. Az eljárás jelenlegi szakaszában egyes személyek felelősségéről megalapozottan nyilatkozni még nagyon korai lenne. A vizsgálat jelenlegi szakaszában tehát — a nyomozás érdekeinek veszélyeztetése nélkül — teljesebb tájékoztatást nem adhatok. Arra törekszünk, hogy az ügy minden részletét feltárjuk, s azt követően az ügyet átadjuk az ügyészségnek. Az esetleges bűnösség megállapítása természetesed áTüírttság feladata — mondotta Laborcz László. •' 'x ••••'•' ,Az énekessel együtt lélegzett.. Beszélgetés Carelli Gáborral A .Fricsay Ferenc születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat vendége volt Carelli Gábor, a világhírű tenorista. A karnagy egykori jóbarátja nagy tisztelettel beszél Fricsayról. — Neki a produkció volt a lényeg. Nem ő akart tündökölni, sztár lenni, a közös munka eredménye érdekelte. Emlékszem, 1946-ban Budapesten énekeltem a Lammermoori Luciában, s Tóth Aladár, az Operaház nagyszerű igazgatója megkért, korrigáljak néhány dolgot a készülő előadáson, hiszen nekem nagy gyakorlatom van abban, hogyan kell olasz operát előadni. Fricsay lakásán találkoztunk, s én Ferinek elmondtam, hogy kicsit mozartosnak találom a hangvételt. Szerintem Donizettit kicsit másképpen kell megszólaltatni. Meg kell mondjam, nagyon örült a korrekciónak, hallatlan nagy alázattal fogadott minden javítást. Számára a zenemű lelke, hangulata volt a fontos, nem a kotta. Tudta a szöveget, az énekessel együtt énekelt és lélegzett. Tudta azt a nagyon fontos dolgot is, hogy hol kell levegőt venni. S ha miattam picit késett a tempó, s utánam kellett igazítani a zenekart, nem fintorgott, hogy neki kell alkalmazkodnia. — S milyen volt az az emlékezetes Verdi Requiem, amit Berlinben adtak elő együtt? — Félelmetesen telített az emócióktól. Az érzelmi túlfűtöttségnek történelmi okai vannak. Az előadás napján kezdték felhúzni Berlinben a nagy falat Nyugat és Kelet között. A koncert előtt délután kimentünk az építkezés színhelyére és láttuk az embereket, amint ott állnak elválasztva egymástól az egyik és & másik oldalon a már levert facölöpök mellett. A hangulat pattanásig feszült a koncerten is, a Requiem közönsége érezte, ez a nap az európai történelem egyik legszomorúbb pillanata. A koncertről lemez készült, a mikrobarázdák is megőrizték, e hallatlanul élő és emberi produkció atmoszféráját. Egyébként más művek előadásánál is fantasztikus érzelmi beleélést produkált Fricsay, s ezt várta el a zenekartól és a kórustól is. Romantikus lélek volt. Hasonlított Toscaninire, akinek szintén nem számított a fix tempó, mindig azt mondta a kórusnak: cantate! Énekeljetek, nem számít a kotta. Ettől függetlenül Fricsay fantasztikusan felkészült volt, és nem tűrte a slendriánságot. — Hogyan viselte Fricsay a száműzetést? — Egész jól Végül is, nem volt más választása. Itt mi akkoriban nem kellettünk. Én szerencsére önként már jóval korábban elhagytam az országot, nem politikai okok miatt. Engem az énekesi pályám csábított olasz honba. — ön Gigli hívására ment. — Azért választott Gigli, mert alkalmasnak talált arra, hogy olasz műVeket énekeljek. A hangszínem tett alkalmassá arra, hogy főleg olasz operák tenorszerepeit vállaljam. Én nem tudtam magyarul énekelni soha. Megpróbáltam, de nem ment. — De azért magyar énekesnek vallja magát? — Nekem már Amerika a hazám. Jól érzem magam Magyarországon, rengeteget jövök ide, de már nem vagyok itt itthon. Aki egyszer belenő az amerikai életbe, az már provinciának érzi bármelyik európai országot. — És Kodály? Mi a véleménye arról, hogy ő itthon maradt? — Az más. Neki itt volt 3 helye. Itt voltak feladatai. A magyar népdalkincset és népzenét csak itt lehetett fölfedezni, ó ezt a küldetést választotta. — Mi a véleménye a mi mostani Magyarországunkról? — Erről nem nyilatkozom, mert ez már politika, ahhoz pedig nem értek. Pacsika Emília Hegnyílt a festészeti biennálé Százkét alkotó műve a Képtárban — Átadták a díjakat — Vállalkozó szellemű festmények Hazánk képzőművészeti életében a festészetnek különleges helye van. Alkotóink döntő többsége foglalkozik táblaképek készítésével, s a közönség körében is ez a legnépszerűbb műfaj. Mégis a festészet talált legkésőbb megméretés! otthonra. Szeged — festészeti és kiáHításpolitikai hagyományai is predesztinálták erre — vállalta föl a kétévenkénti megméretés lehetőségét. A mostani IV. országos táblakép-festészeti biennálén már az előző seregszemlék tapasztalatait is kamatoztatni tudták. A szigorodó zsűri 250 alkotó mintegy 400 képéből 102 művész egy-egy festményét fogadta el. Igy az anyag elfért a Horváth Mihály utcai Képtárban, és Szepes Lászlóné jóvoltából értő rendezésben került, közönség elé. Az ünnepélyes megnyitó tegnap, vasárnap délelőtt volt. Megnyitó beszédet Vigh Tamás Kossuth-díjas kiváló művész, számos ismert köztéri szobor alkotóCsonka István tanácselnök átadja Szeged város diját Galambos Tamás festőművésznek ja, a Magyar Képző- és (A díjazottak névsorát és Iparművészek Szövetségé- alkotásaik reprodukcióit nek elnöke mondott, majd szombati számunkban isátadtál. r. biennálé díjait, mertettük.) Magyarország nem lehet Budapest külvárosa! Az elmúlt években — jórészt gazdasági nehézségeink miatt — meglehetősen nehéz helyzetbe került az egész művészeti élet. De különösen sújtották a bajok a képzőművészeket, hiszen az állami mecenatúra szinte kivonult a közéletből. Ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozlak a művészet iszö ve tségek önállóságát, a; műhelyek autonómiáját. Elgondolkodtató, hogy az önállóság önmagában, megfelelő anyagi háttér, szakembergárda, szellemi közeg nélkül nem vezet-e elmagányosodáshoz, a művészeti élet ellehetetlenüléséhez? Mindenekelőtt erre voltam kíváncsi, mikor kihasználva Vigh Tamás szegedi látogatását, beszélgetésre kértem. —» A kérdés meglehetősen összetett és tükrözi viszonyaink ellentmondásosságát. Véleményem szerint a művészet akkor marad magára, ha nem olvassák a könyveket, ha nem teszik fel a korongra a lemezéket, ha nem váltanak jegyet színházi előadásokra, ha nem mennek el kiállítótermekbe — és természetesen, ha anyagilag nem támogatják. Az önállóságnak akkor van értelme, ha felelősséggel és döntési lehetőségekkel párosul. Az a véleményem, hogy még egy fogcsikorgatva működő önállóság is eredményesebb lehet az agyontámogatásnál. Az ugyanis leszoktat a gondolkodásról, megfoszt a felelősségVígh Tamás a szövetség feladatairól tői. Aki önálló, annak meg kell küzdenie minden kis eredményért. Eddig ezt nem tehettük; hiszen az atyáskodással nem lehet harcolni. Most még a kezdeteknél járunk, nem szabad a pillanatnyi helyzetből messzemenő következtetéseket levonni. A kultúrában a külterjes gazdálkodásról át kell térni a belterjes gazdálkodásra. Ez pedig mindenképpen a helyi önállóságok erősödését követeli. — Ügy érzem, ezzel a megállapításával a kultúra és a művészetek decentralizálásának régóta hirdetett, de a megvalósulás kezdetén járó programját képviseli. Elképzelhető-e. hogy egyszer majd átformálódik éz a vízfej nyomorgatta ország? — Minden erőnkkel támogatni kell a vidéki kulturális központokat. Magyarország nem lehet Budapest külvárosa. Föl kell tárni a helyi szellemi élet minden tartalékát, támogatni kell a valódi teljesítményeket, a centrális gondoskodást föl kell váltani a helyi decentrumok önálló működésének. Csak így születhet egységében is színgazdag nemzeti kultúra. S ha a helyi szellemi erők magukra találnak, akkor az a veszély sem fenyeget, < hogy bizonyos lokális szempontok érvényre juttatása érdekében .engedményeket tesznek a művészi tartalomnak és minőségnek. — ön megnyitójában nagyon szépen szólt a festészet, azaz a képírás feladatairól. Egy szobrászművész szájából | ez különösefi jólesett. — Arról beszéltem, hogy a nemzet érdekei és a művészet szakmai érdekei egybeesnek. Nemzeti tudat és igaz emberség csak a kultúra értékeinek megjelenéséből állhat össze. Hogy irodalmi pélr dát említsek: a mágyarság irodalmába, ma már szervesen beletartozik a Torontóban, Beregszászon, Pesten vagy éppen Szegeden születő mű. S hogy az irodalom célja és értelme, hogy eljusson az olvasóhoz, úgy a képírás-, nak sem lehet más feladata, mint eljutni és hatással lenni a képolvasóra. Egy nemzet festészeti karakterének éppúgy vannak sajátos vonásai, mint ahogy nemzetek fölötti, általános emberi elemei. Az elmúlt hónapok közéleti viharai megmozgatták közgondolkodásunkat, inspirálják a művészeket is. A felgyorsult szellemi légkör segítheti a művészetek térnyerését. Hiszen a művészetek egyik célja: megsejtetni a jövőt. A festő jövőképe délibáb, de ha nincs város a távolban, délibáb sincs. Papírrepülő a Vörös téren Megdöbbentő és elgondolkodtató képpel találkozik, aki belép a képtár ajtaján. Szemben a Vörös tér. Árnyéka Sztálin-profilt mirjtáz, háttérben a Vaszilij Blazsennij székesegyház ékszerdoboza, s a téren egy papírrepülő landol. A Kreml düledező falait kétségbeesetten tákolják, a felsorakozott katonaság mereven néz szembe a délről érkező nemzetiségiekkel.. Az emlékezetes Rust-eset és napjaink politikai átrendeződése késztette Galambos Tamást e kép megfestésére. De hogy ez a vonzódás a politikumhoz nem napi program j'ellegű, arról ő maga így beszél: — Pályám kezdetén, jó negyedszázada rámsütötték, hogy a naivok ihletésében dolgozom. Valóban ?. világra való rácsodálkozás naivitása jellemezte a pályakezdés időszakát. A gyermeki érdeklődés és az öszr tönös tájékozódás egy meGalambos Tamás festői programjáról s evilágot teremtett képeimen. Ez adott később alkalmat arra, hogy politikai témákról is gyerekszájstílusban, azaz kendőzetlenül és sajátos világlátással teremtsek stílust, Ekkortájt bibliai történeteket igyekeztem aktualizálni. A XX. század emberének szituációit véltem ugyanis fölfedezni egyes bibliai történetekben. El is neveztem az így kialakult kifejezésmódomat posztnaiv stílusnak. A politika mindig érdekelt, de semmilyen pártban, egyesületben nem vagyok tag. A világ kérdéseit etikai oldalról közelítem meg. Sohasem hittem el a politikái kommentátorok jól' fésült elemzéseit, magam próbáltam keresni a kapcsolatokat az események között. A két évvel ezelőtti szegedi biennáléra az ötvenes éveK egyik emlékét festettem meg, a nagy felvonulást. A Sej, a mi lobogónkat... című képen háttal vonult az arctalan, elszemélytelenedett tömeg, a szocializmus sugárútjának tákolt díszletei között, vállukon Rákosi és Sztálin hatalmas gipszportréjával. A képet meglátva veregette meg a vállamat egy politikus: „Barár tom, három évvel ezelőtt ezért öt évet kaptál volna!" A mostani festményemet a nyugatnémet fiatalember, Rust repülőgépes akciója ihlette. De az én papírrepülőmet — mindnyájan tudjuk, egy kedves gyermekjáték — az igazság és szabadság gorbacsovi szele is segítette. Ezen gondolatok ötvözetéből született a mű, mely', úgy gondolom, nemcsak az én világlátásomat, és nemcsak az én véleményemet tükrözi a világpolitika hatalmas változásairól. Tandi Lajos A