Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. július 10., hétfő 121 Emlékművek A világháború áldozatainak Az ország több vidékén társadalmi mozgalom bontakozott ki a második világháborús áldozatok emlékének megörökítésére. Az áldozatokhoz sorolnak mindenkit, aki 1941 és 1945 között a frontokon, a hadifogoly- vagy megsemmisítő táborokban veszítette életét. A Ja-/ nus Pannonius Tudományegyetem diák- és oktatóközössége bizottságot hozott létre, hogy emléktáblán örökítsék meg a háborús években életüket veszített egyetemi polgárok neveit. A mohácsi tanács úgy határozott, hogy a város közepén álló impozáns első világháborús emlekmúvön helyezik cl a második világháború halottainak márványtábláját a háború kitörésének 50. évfordulója alkalmából. • Társadalmi bizottság alakult Bé kés megye székhelyén is a legutóbbi v ilágcgcs békéscsabai áldozatai emlékének megörökítésére. NDK-áüampolgárok a követségen A BilJ am Sonntag cimü nagy példányszámú nyugatnémet lap információt szerint harminc NDK-állampolgár tartózkodik az NSZK budapesti nagykövetségén - egész családok is iskolaköteles gyerekekkel. Mindannyian a Szövetségi Köztársaságba akarnak távozni A vasárnap megjelenő lap cikkét már szombaton ismertették a nyugatnémet rádióállomások. Az MTI kérdésére az NSZK budapesti nagykövetségén mondták, hogy az ilyen hírekkel kapcsolatban sem a nagykövetség. sem a bonni külügyminisztérium nem ad felvilágosítást. Nagy a fölhozatal — kevés a vevő Akármilyen jó a minőség Koromsötét meg az éjjel, hold- és lámpafényben úszik ntég a Marx tér, de javában nyüzsög már a nagybani piac. Fgyre-másra érkeznek az utánfutós Ladák, a megpakolt Wartburg kombik, hasonlók. Egymást kerülgetik a terén a kocsik, tolatnak és kanyarodnak, amíg alkalmas helyet találnak. Szállítmányuk: sok-sok mázsa alma és káposzta, zöldbab és paprika, fózótök és uborka, sarga- valamint görögdinnye, barack (ószi, kajszi), burgonya... Van itt minden termény, ami reményt adhat arra, hogy elkel. Érkeznek ide kistermelók az egész járásból, Domaszéktől Makóig, éjnek évadján fölkelnek, álmosságtól zugó fejjel vezetnek huszonegynéhány kilométert, lepengetik a helypénzt, dideregnek a hajnalban — s portékájukat vagy sikerül eladniuk, vagy nem. Óriási a fölhozatal, általános a vevómizéria. Barackból két év óta nem termett semmi, mondják, ha valamely fán akadt pár szem, csodájára jartak. Most meg rekordtermés mutatkozik, az il-, letékes minisztériumi főosztályvezető elmondta, kajszibarackból 60-61 ezer tonna, ósziból meg nyolcvanezer a várható termés — ami az átlagnak kétszerese. Kicsiben a szegedi kínálatról is elmondható ugyanez... Bizony előfordul, hogy a termelök nyakán marad az áru fele. nem kel el hajnalban; legföljebb délután, á Cserepesen Úgynevezett többcsatornás értékesítéssel sokan próbálkoznak; van, akt boltokba viszi a termést, mások Budapestre hordják — de bárhová is viszik az árut, sehol sem könnyű túladni rajta, legyen akármilyen jó a minősége. Van, aki nem is viszi terményét sehová, csak a fölvásárlótelepig. A legjobb minőségű, ..A" kategóriájú barack fölvásárlási ára kilónként 16 forint, az apró szemű ,,E"-s baracké meg öt forint — mondja egy Szeged környéki fölvásárló. A boltban ugyanakkor harminc-harmincötért adják e gyümölcs kilóját. A termelő szentséget... ...a fogyasztó meg ebadtázik. Jogosan teszi ezt: egyedül a viszonteladóknak jó, azok rakják a hasznot zsebre. Öt forintért még leszedni sem érdemes a barackot, mondják a termelők... Márpedig az idén hiába jó a baracktermés — legnagyobb része „E" kategóriájú, apró szemű. Egy fáról harminc kilótól százötvenig lehet leszedni, és a Szeged környéki települések lakosságának 80 százaléka baracktermesztéssel is foglalkozik... Rengeteg fa. rengeteg apró szemű, cefrébe kerülő barack! Pedig nem törvényszerű, hogy mind hordóban végezze... Az apró barackot ragyogóan föl lehetne használni rostos üdítőnek, de a kutya se foglalkozik vele. A szegedi konzervgyár ugyan átveszi, de kizárólag a régi szerződött felektói, és csak a rendelkezésre álló mennyiség felét. Az újabban szerződöttekkel szoba sent áll... A békéscsabai konzervgyárnak e héttől, szerdától talán mar lehet szállítani, a nagykórösi 23-24-én indul, de addigra „lemegy" a termés zöme, és a termelók nyakig ülnek a barackban. Ahová csak lehet... így hát a fölvásárlók is oda próbálják eladni az árut ahová csak lehet. Vjsztk Siófokra, a nyaralók örömére, máskor Debrecenbe, vagy a Bosnyákra, s van olyan is, hogy meg sem állnak Salgótarjánig vagy Miskolcig. A nagy állami vállalat a szegedi Zöldért kajszibarackból 300 tonnát tervez fölvásárolni szocialista országokba irányuló exportra, és itthoni ipari értékesítésre. Ósziból öszszesen 2000 tonnát akar forgalomba hozni, ebből kilencszáz tonna szerződött, a többi a szabad fölvásárlásból szárNagy László felvétele mazó mennyiség — mondja a vállalat áruforgalmi főosztályvezetője. Es hogy milyenek a fogyasztói árindexek? Több, mint tíz százalékkal alacsonyabbak, mint tavaly. Egymásnak adogatják De hát azóta minden más ment fölfelé, s az emberek kezdenek leszokni a pénzért való vásárlásról. Nemcsak a falvak, kisebb települések termelőinek száma nagy, de sokan vannak a hobbikertesek is, s ezek összességében rengeteg zöldséget, gyümölcsöt allítanak elő... Cserealapon, barátilag mennek a dolgok. Az egyik kiskertesnek, teszem sok földiepre termett, átvisz egy ládával a szomszédnak, aki viszont őszibarackot ad érte, és így tovább. Már boltba sem igen mennek az emberek gyümölcsért, de főleg zöldségért: üzemi konyhán eszik mindenki, nem piacozik... Egymásnak adogatják, kinek' mije van. Kialakult — legalábbis e téren — az önellátás, a cserekereskedelem. Ezt is megértük, ott vagyunk, ahol a bronzkorban... Az ókori Keleten már háromezer évvel ezelőtt virágzott kereskedelem, karavánok vitték az arut, mindenki mindent megkaphatott. Ma a legújabb kori Keleten nem lehet egy láda gyümölcsöt eladni, mert olcsó, és nem lehet megvenni, mert drága... Ez van. Hallom, a minisztérium elhatárolja magát a felelősségtől, s azt szeretné, ha a helyi kereskedelmi szervezetek fölismernék saját tennivalójukat, mert különben sosem alakul ki tényleges piac. így igaz... Addig azonban, amíg ki nem alakul, sok viszontagság vár a koromsötét éjszakában fuvarozó termelőkre, a drága termény után hiába sóvárgó városi vevőkre — miközben hull a szilva a fáról, cefrébe kerül a barack, hektárnyi földeken szántják be a káposztát ott kinn, a határban. . Farkas Csaba Középről lefelé P

edagógus barátaim évt jól megérdemelt szabadságuk, pihenésük terhére tapétáznak. Magad uram. .. mert drága a mestermunka. Könyvelónö ismerősöm szabás-varrás tanfolyamot végez. Számára a butikdivatos ruha akkor lesz elérhető, ha megvarrja. Kétgyermekes gyári munkás szomszédom minden szabadidejében a kiskertjében robotol feleségestül, hogy megtermeljék a családnak szükséges zöldség- és gyümölcsfélét. A konzervgyár által a bolti polcra tett befőttek, savanyuságok nekik már-már megfizethetetlenek. — Sorolhatnám még a példákat, amikben az a közös, hogy tisztes középosztálybeliek kényszerütnek egyre szélesebb körben arra, hogy életszínvonaluk tartása érdekében „kapaszkodjanak". Mondhatnánk ugy is. végeznek olyan munkát, amivel pénzkiadást takaríthatnak meg, mintegy kiegészíthetik jövedelmüket. esetleg „mellékes"-hez juthatnak — s ezzel próbálják a korábbi nívón tartani magukat. Nem kis erőfeszítésekkel (amiknek káros mellékhatásairól ezúttal hadd nc szóljunk) igyekeznek megakadályozni, hogy rosszabb helyzetbe kerüljenek, hogy „lecsússzanak ". Új, érósödő társadalmi jelenség, hogy egyre több család próbál — ritagáról gondoskodva önellátással, fogyasztáscsökkentéssel birkózni az inflációval, a romló eleikörülmenyekkel, az elszegényeáéssel. Nehezebben élve, növekvó külsó és belső feszültségek közepette hadakozik népességünk egy jelentékeny hányada a meg nehezebb ellen. S ez a reteg — a közhiedelemmel ellentétben! — nem a legszegényebbeké, hanem a korábban közepes jövedelműnek minősítetteké. Az életszínvonal nem az alacsony jövedelmű rétegeknél romlik leginkább. Gazdasági és statisztikai elemzések tanúskodnak arról, hogy a közepes lés a nagyobb) jövedelmű háztartásokban érzékelhető legjobban a lefelé csúszás. Minél magasabb ugyanis ezeknél az egy főre jutó névleges jövedelem, annál erósebben esik vissza a reáljövedelem. Az egy- és kétgyermekesek helyzete romlik, mert náluk a jelenlegi szociálpolitika nem ellensúlyozza az életszínvonalrontó hatásokat. Az ellensúlyozásra belülről, a családból történik kísérlet. A kedvezőtlen hatásokat az önmagukról való gondoskodás erősítésével, az önellátás területeinek kiterjesztésével, többletmunka vállalásával, esetleg vállalkozassal, láthatatlan vagy nem legális jövedelmek szerzésével, a fogyasztási szerkezetük változtatásával próbálják kivédeni. Am ha a kercsó-eltartott arány e háztartásokban változik (pl. több gyermek, gondozásra szoruló szüló; tartósan beteggé válás miatt), ha a mellékjövedelmek és juttatások forrásai megszűnnek (pl. nyugdíjasállások, vállalati gazdasági munkaközösségek megszüntetése; borravaló és csúszópénz csökkenése; munkakörhöz kapcsolódó természetbeni juttatások elapadása... stb.) a „kivédés" különféle lehetőségeinek kipróbálása ellenére is romlik a helyzetük, csúsznak lefelé. Egyre több család kényszerül bele a szűkített újratermelésbe. Sok háztartásban romlik a lakás, a lakberendezés, a ruházat állaga, nem képződik minimális biztonsági garanciát adó tartalék sem, fogy a családi tókc. S bár a jövedelemszintje szerint a létminimum felett lesz, önkizsákmányoló és túlfeszített életmódja, tárgyi ellátottságának stagnálása, illetve fokozatos lepusztulása miatt valójában ama bizonyos minimumszintek alá kerül. Erre utalnak az utóbbi két év statisztikái és életjelenségci. A felpörgő infláció és az erőszakolt fogyasztáscsökkenés mind töbh családot sodor a középréteg alsóbb szintjeiről a szegényedók közé, a szociális és morális túró-' képesség határára, s vele a távlat vesztésbe, a jövőtói való félelembe. Most ezek közül a családok közül sok ezer még „kapaszkodik", „kivédeni" próbál. Többet dolgozik, visszafogja az igényeit és a fogyasztását (sajnos, többnyire a szellemieket), lemőnd és kompromisszumokat köt (nemegyszer az egészség vagy a családi élet rovására). S

közben eljut teljesítő- és tűrőképessége határáig, addig a pontig, amin túl már nem terhelhető tovább. Ennek a pontnak egyre növekvó és mind sötétebb árnyéka látszik' vetítódni népességünk egy jelentékeny részére. Amely nem lesz képes sokáig küszködni a „lecsúszással", ha nem talál fogódzókat. A társadalom- és gazdaságpolitika egyaránt kemény és sürgető feladata ezeknek a kapaszkodoknak a felkínálása! Most, amíg talán még van a lejtőre kerültekben annyi erő, kitartás, hit, hogy legalább „szinten tudják tartani magukat", s ne váljanak tömegesen alanyaivá az országunkat, társadalmunkat fenyegető teljes elszegényedési folyamatnak. Aminek fentebb felemlegetett rizikótényezőire több figyelmet kellene fordítani! Szabó Magdolna A valiznéria életfilozófiája Hogy mi az a valiznéria? Kérem . a váhznéria egy, eredetileg a trópusokon honos, igen tetszetős vízinövény (Valtisneria spirális), nrelyról senki sem gondolná, hogy itt. a hűs klímájú magyarhonban is meg tud élni. (Ámbár odakinn épp hőség van... Szóval, hagyjuk a klímát!) Lényeg: ez a törékeny termetű, világoszöld növény, mely nyúlánk leveleken kívül alkalmasint csavaros indákat is fejleszt — újabban itt-ott a Tiszában is föllelhető. Kibírja az áradást, a szennyezett vizet, téli álmot alvó magja tudomást sem vesz a jégzajlásról. És ez meg nem minden! A valiznéria kibírja azt is, ha megszökik tőle a víz, lévén nyárközép, s a Tisza napról napra beljebb húzódik medrébe. Márpedig most éppen ez van... A nagy hirtelen szárazra került valiznéHák levelei elfonnyadtak. megbarnultak. Na, gondoltam, ezeknek annyi... Aztán elteit egynéhány nap — s lám, friss hajtások óvatoskodtak eló a száraz csomók közepéből! E levelek már nem lágyak, hajlékonyak, melyek a vízhiányt nem bírják ki — ezek már kemények, bórszerüek és méregzöldek, zuhoghat rájuk a napsütés, ók állják. A valiznéria tehát — csöpp fönnakadással ugyan, de lényegében nagyobb zökkenők nélkül — vízinövényből szárazföldi növénnyé vált. És ez azért már nem semmi... Ahhoz, hogy az ős-vízinövények fokozatosan ós-szárazfóldi növényekké váljanak, idestova sok milliárd évnek kellett eltelnie — s lám, a valiznéria. ugyanezt egy hét alatt megteszi. Fölhalmozódtak benne a több milliárd éves képességek és készségek, nyilván. Ámbár az js lehet, hogy a valiznériának egyszerűen nem volt kedve elpusztulni. „Hogyne, — gondolta magában — azért éltem túl áradást, szenynyezett vizet, jeget, havat, hogy most egy egyszerű napsütés végezzen velem? Na nem..." — És napsütésbíró leveleket fejlesztett. A valiznéria nem akadt fönn azon, hogy ó vízinövényből átmegy szárazföldibe. Nem csinált bclóle elvi kérdést... A valiznériának valószínűleg nincs életfilozófiája, de amennyiben van. bizonyára azt tartalmazza, hogy minél kevesebb dologba szabad belehalni, és lehetőség szerint mindent túl kell élni. A napsütéstől nem elfonnyadni kell, hanem klorofilltermelésre fölhasználni. Figyelemre méltó filozófia; ha én valiznéria lennék, mindenkinek csak ezt ajánlanám. F. Cs. Búcsú Bodor Mihálytól Július 4-én elhunyt Bodor Mihály, a szegedi munkásmozgalom ismert személyisége. Kiskundorozsmán született 1907-ben, szegény, ötgyermekes munkáscsaládban. Szülei napszámmal és téglaveréssel keresték kenyerüket. Bodor Mihály 1927-ben lépett be a Földmunkás Szakszervezetbe. 1929-ben alapító tagja volt az SZDP dorozsmai szervezetének. A felszabadulásig részt vett az agitációs munkában, a pán minden megmozdulásában. 1944. szeptemberétói az egyesülésig MKPtag volt. A felszabadulás után az MKP dorozsmai szervezetének alapító tagja. Részt vett a fiolgárórség szervezésében, vezetőségi tag volt, majd a szervezet parancsnoka lett. 1945-50 között a dorozsmai rendőrkapitányságon dolgozott. 3 évig párttitkárként tevékenykedett. 1950-52 között a Szeged járási pártbizottság munkatársa, később belépett a dorozsmai técszbe. ahol 1966-ig különböző beosztásokban dolgozott. Társadalmi munkát a munkásőrségben is végzett. 1966. februárjától nyugdíjazásáig a Gumigyárban dolgozott. Munkásságát többek között a Tanácsköztársasági Érdeméremmel, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel és a Szocialista Hazáért Érdemrenddel ismerték el. Hamvasztás utáni búcsúztatása július 18-án. kedden délután 2 órakor lesz a kiskundorozsmai temetőben