Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-03 / 154. szám

79. évfolyam, 154, szám 1989. július 3., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint — Bácsi, vegyen sorsjegyet! A 'felszólítás a Stetamaii hangzott el. hogy magamat az üzlet alól kimentő kézmozdulatomra rögvest megkezdőd jelt a licit: — Csati ot forint! ... Jó, három... kettő., legyen egy. Hogy így sem állok kötélnek, elhangzik az utolsó ajánlat: — Husz fillér! No, ilyen sikeresen sem alkudtam még soha. Nem állom meg, visszalépek a gyerekekhez: — Mit lehet nyerni a sorsjeggyel? Szakadozott nejlonszatyorból kerülnek elő a nyeremények, agyonolvasott krimi, elhasznált játékők. Ha mar játék, legyen játék — gondolom magamban, s maris kotorászok a zsebemben. Előkerítek egy tízest, kezűkbe nyomom. Szemük fölcsillan, s máris elhangzik az újabb ajánlat: — Akkor tíz forint egy sorsjegy. — Nem addig van az! — mondom én. — öt fölint volt az eredeti ajánlat, annál maradunk! Megadóan tartanak elém egy másik zacskót. Benne Kockás papírból kitépett, összesodort, befőzögumival összetartott, kis tekercsek. Kettót húzok, s kezdem őket kibontani. — A gumit tessék visszaadni. Arra szükségünk van — hangzik az intelém. Visszaadom. És tekerem ki a két papírlapot Az elsőn kibukkan egy girbegurba, nyomtatott betűvel irt N. Fölsóhajtanak a lurkók: — Nem nyert! Lassan bontom tovább. Az N után fölsejlik egy Y. — Hát ez nyert: — hervadnak le, hogy aztán a másik cédulával fs hajszálra megismétlődjék ugyanez a procedúra. Szomorú arcok, én meg ott állok, egyszerre két nyertes cédulával. No, nekem sem volt még sosem szerencsem semmiféle szerencsejátékban. Éppen most! — mérgelődök magamban, ők meg már tartják elég lógó orral szegényes kincseiket: — Tessék választani! — Hiába, fő a tisztesség. Nyeremény nélkül meg én sem távozhatok immár, mert azért pedagógia is van a világon. Aztán eszembe jut a megváltó ötlet: — Azt a két gumit adjátok, azokra van szükségem ! Hitetlenkedő mosoly az arcokon, kcszonjük kiáltások, s mar indulnék tovább, amikor elhangzik ismét az ajánlat: — Bác:; vegyen még sorsjegyet! Csak öt lerint . . . * Hogy inierí is írom meg mindezt? Tón a kortünetért. Lám, tízéves körüli lurkók is üzletemberek lesznek lassan. És a magam részéről meg sem döbbenek az igyon, inkább tetszik nekem. Mert eszembe jut, mit is olvastam nemrégiben: Párizsban tíz év körüli gyerekek közül sokan már tőzsdéznek. Zsebpénzüket nem fagyira, csokira, hanem részvényekre költik. S akaci köztük immár milliomos is, ahogy írják, a szerencsésebbek közül valók És. hogv. hogyan is kezdődik egy ilyen, tőzsdéző gyerek napja'.' Iskola előtt, kora reggel, átfutják a tőzsdei híreket, gyors tx»afon alkuszuknak, akit megbíznak, mit vegyen, mit adjon el. És ez igy megy naponta. Kemeny munkával, veszteségekkel és nyereségekkel. £s ahogy hírlik, komolyan is veszik a kis megbízókat, mert az alkuszok véleménye szerint, nem egy közülük iélelmetes előrelátásról tesz tanúságot. No, meg. közülük kerülnek ki maid a jövő megbízói, immár komolyabb tételekkel. Hiszen jónehányuk. mire végez iskoláival, komoly tökével fog rendelkezni e játék eredményeképpen. Játék? Babák. villanyvonat, építőkockák helyett? Nos, ha igaz. a jó játék az életre készít föl. Akkoi hát jogos a tőzsde, a kisebb-nagyobb üzleti próbálkozás, a kereslet és kínálat, veszteség és nyereség mihamarabbi megismerése. Így aztán, ha akarnám sem tudnám elitéiül kedves Stefánia-béli ismerőseimet. Egv ismerősöm mondja: fia már gimnazista korában rengeteget dolgozott egy maszek virágüzletben Megkereste a pénzt, amire szüksége volt. Most, hogy leérettségizett, valószínűleg átveszi az üzletet, mert a tulaj ujat nyit. — Miért, mi akart lenni a gyerek? — Virágkötő. A saját pénzén, még iskola mellett, el is végezte hozzá a szükséges tanfolyamot. Ügy látszik, nem is annyira élhetetlenek a mi gyerekeink. Ha hagyjuk őket élni és gondolkodni. Meg dolgozni. Sz. I. A disputa lezárult, felejtsük el? Gazdaság, kultúra — piac Az átmeneti társadalom dilemmája Tegnap befejeződött a második Vásárhely', disputa, a gazdasági vezetők és e. kulturális szakemberek háromnapos találkozója A vásárhelyi tanácsházán lezajlót: előadások, szekcióviták „végtermékeként" állásfoglalások fogalmazódtak: ajánlások c gazdasági, társadalmi, erkölcs', válságból való kilábald; taktikájához éj stratégiájához. Mindannyiunka elior; időnkén: rossz érzés: túl sok. c, disputc mostanaban A7 emberek ülnek r. díszes vagy kopá.' termekben, szögletes vagy kerek aszta.lok körül — és beszélnek, beszélnek, beszélnek Amenny demagógia van e fönti mondatban, annyi igazságsejtér. is Egyelőrehomályosan, d" érzékeljük: profiknál: kellene egymás közötti disputák után kialakítani új életünk kereteit. Csakhogy: itt több generáció nőt föl anélkül hogy megtapasztalhatta volna, milyen az, hr, profi politikusok viszik aa ügyeket. Persze, nem ?. fejünk fölött, hanem érdekeinke1 képviselve Épper eléé viszont r. tapasztalatunk arról, hogy mi történik, hr amatőrök ér. akarnokok megmondják, rm nekünk F jó. Így hát disputálunk, azért is, mer nem tudunk gátat szabni felgyülemlett és ki nem mondhatott gondolataink áradásának, r. azér: is mer': tudjuk: beteg társadalomban borzasztó nagy szükség van a szellem'. energiák, összehozására Nekem tetszet: r. Vásárhelyi disputa Mer; tisztességes szándéké és vitaképes emberek felelősségteljes tettvágyá tükrözte mert hasznosnak látszott. /. gondolkodásba- lí'-n lehe nagy ugrások.-, tenni, a társadalomban nz:n. Közgazdász: figyelmeztctet; erre a dispután. Kádár Béla „M-effektusnak" nevezt • el az': r. tévhiten alapuló magatartást, amely Moszkvától egyenes Manchesterig röpiten- bennünket, c létező szocializmusbó'• r. piacgaz daság viszonya, közé Két generáció: ér: egyoldalú monopolizál • kulturális hatás; félő, hogy a csalatkozás idején tömegesen azt gondolják: e bc nem vált hiteknek talán az ellenkezője az igaz .. . Am az azonnal bezúduló piaci társadalom követelményeinek vajon hogyan felelnek mer r demokráciát neim ismerő nemzedékek? Hogyan lehet vaktában pusztító piaci mechanizmusoknak kitenni az országot — politikai átalakuld • idején? ' „Nem tanácso* egyszerre 4-5 súlyos műtéte: elvégezni e. ráadásu' tartós éheztetésnek kitett betegen" — mondta r. közgazdász, és ?. kultúra szakemberei, akiknek — amúgy belül — talár. elegük van. már abból hogy évtizede közgazdászok irányítják ez: ar országot, ugyanolyan rosszul, mint korábban, az úgynevezett politikusok, kénytelenek elgondolkodni : az átmenet idején talár ne tekintgessünk mindjár Manchesterre, hanem legyen piac — Ló a költségvetés alá? 1 dilemma a disputa egyik fő témája lett. Thoma László szociológust arról kérdeztem, miért beszélt a kultúra piacositata ellen. — Ezen a rokonszenves, okos és jó szándékú tanácskozáson olyan koncepciók is asztalra kerültek, amelyeknek a gyakorlatban sok csapdájuk van, A gazdálkodó szervezetekben üdvösnek mondott, úgynevezett kisreformok az elitre támaszkodva próbálnak meg egy kulturális reformot. végigvinni. De az a réteg, amelyik a vállalatoknál a kulturális szakemberek szövetségese íehetne, egy megnyomorító gazdasági mechanizmusban dolgo. zik. Ahhoz, hogy a vállalat komolyan érdekelt legyen a kultúrában, ahhoz nemcsak túlélési taktikák, hanem gazdálköaasi stratégiák .kellenek; ehhez pedig egy minimális átláthatósággal rendelkező gazdasági környezet: alapfeltétel. De nmes meg. Ráadásul, nincs meg a jó iskolarendszer. Az én felfogásomban ez utóbbj azt jelenti, hogy minden helyi társadalom, gazdálkodó szervezet, közösség. az allam ellátási kötelezettségére támaszkodva érvényesítheti érdekeit. Ezt nem lehet olyan modellben végiggondolni, ahogy ma megpróbálják, hogy ui. a? egyik oldalon áll az állam, a másikon az egyen. Mert az egyén, akivel nekünk számolni kell. nem értelmiségi elit, hanem egy megnyomorított társadalom tagja, megfosztott a kulturális és anyagi javaktól. Két-három generáción belül sem • hozhatók helyre a károk, amit a restrikció? politikának köszönhetünk. Attól a koncepciótól . amelyik ebben a helyzetben a kultúrát piacositani akarja, attól én félek. Mert ez a kultúrából kivonuló, és egyébként is emberellenes kormányzat alá adja a lovat. — Attól tart, hogy r.z egyén nem képes átvállalni a kulturális-oktatási kiadásokat, és tömegesen újratermelődik a kulturálatlanság? — Már ma sem képes megfizetni a kultúrát a népesség fele. Ugyanakkor, ténylegesen elkezdődött egy elitképzés. Van-, uak becslések, amelyek szerint, az iskolán kívüli, a privát oktatási kiadások nagyságrendben elérik az állami oktatási kiadásokat. Ezt egy vékony réteg fizeti ki, a többség kívül marad. Az elszegényedettek számát négy év alatt megháromszoroztuk, 13—15-ről 30—40 százalókra emelkedett az arány. De a legalacsonyabb jövedelmű magyar családok egyötödében szuietik a gyerekeknek tóbb mint fele. lessék végiggondolni, a következő generációra nézve, mivel fog ez járni. Ezt nem lehet a kultűra piacosításával megoldafti. Félő, hogy a megindult viták a regi államkultűra lebontására egy létező, nagyon drágán megszerzett infrastruktúrát fognak szétverni. Nem az a baj, hogy az MSZMP monopolhelyzete megszűnik; hanem az, hogy a kultúra, ami korábban egy párt monopóliuma volt, most esetleg több párt csataterévé változik, s ennek az igazi haszonélvezője a költségvetés lesz. — Mit kell tenni? — Olyan modellt kialakítani,, hogy egy biztonságosabb gazdasági környezetben — ami nem piacot, hanem tisztességes piaci viszonyokat jelent — érdekeltté válhassanak ágazatok, vállalatok, termelő szövetkezetek abban, hogy a munkaerő kultulalt tegyen. Nem vagyok a kisreformok ellen, ha ez nem a nagy reformok eladásának ideológiája. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy valóban ésszerű gazdasági környezetet jelentsen a reform Ez egyértelműen állami, és nem vállalati Céladat. És sajnos, még mindig nincs semmi garancia arra, hogy meg is valósuljon. magyc.: rzodre. ahogyar. a sajátja vegyes gazdaság és p ve!" összehangol: politikai környezet kívánja. A dispután előadás': tartói: az új kultuszminiszter, Glatz Ferenc. Általa nagyra becsüli elődjének. Klebelsberg Kunóna': .-. művelődéspolitikája vol: téma, ám r. miniszte: - érthetően — folyton a mában „kalandozott". Isme: kifejtette értékmentői álláspontját, amelynek' politikuskén ér. történészkén: ir, híve. Egyszerűsítve: annak r. híve. hogy műi ér. jelen dolgait ne más, főleg nc aktüálpolitikai. ideológiai nézőpontok szerint ítéljük meg, hanem valódi értékük szerint. „Én az angolszász gondolkodásnál: hív,. vagyok Az érdekel, hogy y. r. puding, vagy nem jó a puding ami elém tesznek És nem gondolkodom ama marxista-bolsevik. logikával, s nem kérdezem: vajon miér: tették etem. ?. pudingot? Mi tehet emógott?" — mesél: élénl: derültsége; keltv,' Glat;: Ferenc. (Hogy mégis milyen a jó, a neki való „puding", az remélhetően. miniszteri .ténykedéséből derül ki, de a recept talán abból az interjúból is. ami; r. Délmagyarországnak adott, s amit a közeljövőben olvashatnak.) . A disputa tegnap lezárult, a;: „anyagok" (állásfoglalások) elkészültek. Már „csak használni kelten" őket Sulyok Erzsebet fl modellváltás az egész nép ügye Szűrös Mátyás a békekonferencián A magyar modellváltás nem egy párt vagy néhány párt, hanem minden politikai társadalmi erő, az egész nép, áz egész nemzet ügye, csak akkor sikerülhet, ha az egész társadalom programjává válik — hangsúlyozta Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a 12. magyar békekonferencián szombaton a Vas-, Fém-, Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. Hozzátette: ebben a folyamatban, az átmenetben nagy feladat hárul a magyar békemozgalomra. Rámutatott: a szocializmus 6 évtizeddel ezelőtt kialakult modellje nem képes tovább fejlődni, gyökeres megújulásra szorul. Európai érdek, hogy demokratizálódási törekvésünk sikerrel járjon, mert hosszú távon is kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer csak demokratikus országok között lehetséges. Ehhez alapvető követelmény a kiszámítható és korrekt partneri viszony, márpedig a diktatúra soha nem lehet korrekt és kiszámítható partner, hiszen az másfajta logika szerint működik. Tapasztalatból is tudjuk, hogy a diktatúra nem toleráns, és retteg az emberek és eszmék szabad áramlásától. Szólt arról is, hogy vannak, akik aggódnak a magyar átalakulás miatt, mert nem látják a folyamatok végét, kétségeik vannak képesek vagyunk-e irányítani ? változásokat. Vannak olyanok is, akik ellenségesen szemlélik ami nálunk történik: ezek a fundamentalisták kudarcunkban érdekeltek, mert igazolni akarják, hogy az és csak az a szocializmus, ami az ő országukban történik. ami j ó néhány évti zede kialakul t. Mint Szűrös Mátyás eimondta, ezek az erők feltételezik, hogy az MSZMP, a magyarok elárulták a szocializmust, s azzal is vádolnak bennünket, hogy Magyarország veszélyezteti az európai tfekét és biztonságot. A magyar program lényege a többszektorú vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság, a többpártrendszerű demokrácia megteremtése, vagyis a demokratikus szocialista Magyarország kialakítása — mondta befejezésül Szűrös Mátyás.