Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 79. évfolyam, 166. szám 1989. július 17., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint „Na, emberek, gyiirkőzziink, oszt induljunk!" Képviselőjelöltek, ha disputálnak |Ki dudál a kesztyűbe? Pécsett minden eladó A Csongrád megyei 1. szá­mú választókerület két kép­viselőjelöltje vívott szópár­bajt péntek este a Deák Fe­renc Gimnázium aulájában. Dobozy Levente és Ráffay Ernő disputáját Király Zol­tán szerkesztő-riporter, or­szággyűlési képviselő vezette. — Milyen most a lelkiálla­potuk? — hangzott az első kérdés. — Változó — felelte Raf­fay Ernő. — A mostani vá­lasztás még a régi választási szabályok szerint zajlik, de már új típusú, kemény viták voltak a jelolőgyűléseken. A választás előtt vagyunk — addig szorul az embernek a gyomra, « — Izgatott vagyok. Bejöt­tein az oroszlán barlangjába, hiszen itt nemcsak Raffay Ernő, hanem Király Zoltán is elkötelezett a Magyar De­mokrata Fórum iránt. Nem vonom kétségbe az abszolút korrektségét, ae azért mégis­csak izgatottá tesz ez a hely­zet. Aztán ez a szin is: re­mélem, nem a pártállásomra céloz? (A termet az MDF rendezte be, a közönség kö­zül később szóvá is tették, hogy már ezzel manipulálni igyekeztek. Dobozy Levente arra célzott, hogy őt függet­len létére a voros színű „szó­szék" mögé állították.) — Ki hogyan értékeli, hogy az MSZMP jelöltjei ebben a választókerületben kiestek? -— A választópolgárok vál­tozást akarnak, és ez tükröző­dik abban, hogy most mi ket­ten állunk itt, és nem többen vagy nem mások — válaszol­ta Dobozy Levente. — Az MSZMP politikája talán minden vonatkozásban csődbe jutott, és a csődbe ju­tott MSZMP-nagypolitikát, a gazdasági és politikai hibák tömkelegét utasították most el, nem az MSZMP itteni je­löltjeinek személyét — mond­ta Raffay Ernő. — En nem akarom minősí­teni az MSZMP politikáját — majd minősítik a választók. 22-én el fogják dönteni, hogy a változást milyen mérték­ben, indulati alapon vagy észérvekre hallgatva kíván­ják véghez vinni és merre­felé. A változások mértéke és ésszerűsége: ez lesz a kérdés ezen a választáson — tette hozzá Dobozy. — Lesz, aki majd indula­tosan dönt, lesz, aki racioná­lisan. A politikában mindig van indulat is, racionalitás is — vetette közbe az MDF jelöltje. — Nem mindegy, hogy amikor a folyó átbukik a zsi­lipen,- akkor kieresztve las­san folyik-e tovább, vagy le­zúdul és elmos mindent — pontosította önmagát Dobozy Levente. — önök szerint várható-e az általános választásokon az MSZMP-nek a lengyelorszá­gihoz hasonló földcsuszam­lásszerű veresége? Dobozy Levente: — Aki látta a tévében a Kádár-temetést, annak tisz­tában kell lennie azzal, hogy az MSZMP-nek még mindig jelentős bázisa van. Raffay Ernő: — A pluralizmus azt jelen­ti, hogy minden szélsőségek­től mentes politikai irányzat kapjon helyet a Nap alatt. Ha az MSZMP meg tud nyer­ni annyi embert, hogy kor­mányzóképes legyen, ez na­gyon sok mindent jelent, az ellenzék jövője szempontjá­ból is. Én azonban úgy íté­lem meg, hogy egy közeli vá­lasztáson az MSZMP lavina­szerű vereséget szenvedne. Üj politikai helyzetet teremt­het az október 7-én sorra ke­rülő MSZMP-kongresszus. — Bennem az a benyomás alakult ki, hogy Dobozy Le­vente higgadtabb, meggon­doltabb személyiség és ilyen politikát képvisel, Raffay Er­nő radikálisabb. Elfogadják-e ezt a véleményemet, illetve hogyan vélekednek egymás programjáról? — kérdezte. Király Zoltán — Nem akarom minősíteni Raffay Ernő széles korben népszerű programját. Ami az enyémet illeti: úgy gondo­lom, nem kell nekünk George Bushtól jobbra állni. Márpe­dig az amerikai elnök is azt mondta,-hogy nem szabad ezt elkapkodni, hanem jó2an mértéktartással, megfontol­tan, szélsőségektől mentesen kell előre haladnunk. Azt a polgári-liberális álláspontot képviselte, amit én is maga­ménak vallok. Számomra célszerűbbnek látszik vissza­fogottabb, de végrehajtható programot magunk elé tűz­ni, és nem azzal a határozott radikalizmussal föllépni, aho­gyan Raffay Ernő különösen az első két jelölőgyűlésen tette. A Lila iskolában vi$ szont már lényegesen vissza­fogottabb volt, meg is je­gyeztem: olyan, mintha nem is ő lenne. — A programja mely pont­jait tartja túlzottan radiká­lisnak? — Az ellenzék 12 pontja kőzött van számos olyan, amelyét én ma még irreális­nak tartok. Például a szovjet csapatok majdnem azonnali kivonulása, kilépés a Varsói Szerződésből és a KGST-ből. Raffay Ernő: — Ha lehetőségem volna eldönteni, akkor a szovjet csapatok tényleg hamar ha­zamennének. (Akkor bejönnének a ro­mánok! — szólt közbe egy hallgató.) — Amikor a radikalizmus­ról beszélünk, két tényezőről van szó — folytatta Raffay —, a politikai célok, illetve a politikai módszerek radika­lizmusáról. Az egyesült ellen­zék 12 pontjában valóban szerepelnek azok a radikális célok, amelyekre Dobozy Le­vente utalt. A hozzájuk ve­zető út viszont parlamenti ,és parlamenten kívüli, de min­denképpen politikai módsze­reket jelent. Az ellenzék a politikai céljaiban radikális, a hozzá vezető úton azonban, most is hangsúlyozom, a nyugodtságot, a. kis lépések politikáját, a megfontoltsá­got, külpolitikában pedig a nemzetközi körülmények fi­figyelembevételét képviseli. — A korábbi jelőlőgyűlése­ken ennek olyan kicsengése volt, hogy na emberek, gyür­kőzZünk, oszt induljunk — tette hozzá Dobozy Levente. — Ki ne örülne, ha egy sza­bad, független, meg nem szállott országban élnénk? Én is ezt akarom, de egy pár hónapos parlamenti időszak számára nem látom megvaló­síthatónak ezeket a célokat. Király Zoltán ezután az úgynevezett járdalap-szind­rómáról kérdezte a két kép­viselőjelöltet: korábban ugyanis a rendszer működé­si zavarai miatt ilyen pitiá­ner ügyek elintézésével is a képviselőknek kellett (volna) foglalkozniuk, sőt gyakran ezen mérték a képviselői tel­jesítményt. Dobozy Levente szerint a helyi program csak­nem egyenrangú az országos képviselettel. Ezért támogat­ja például Algyő és Tápé el­szakadását, az önkormány­zatok kialakítását, a helyben keletkező jövedelmek vissza­juttatását a helyi célokra Raffay Ernő szerint mind­azt, amit a járdalap szimbo­lizál, a helyi közösségek tisz­tességesen megválasztott ve­zetőinek kell elintézniük. Az országgyűlési képviselőnek mindenekelőtt az országos politikával kell széles látó­körrel foglalkoznia. Persze egy országgyűlési képviselő csak akkor tud jól politizál­ni, ha a helyi politikai ügye­ket is jól ismeri. Nincs Helyünk, hogy teljes terjedelemben idézzük a dis­puta további alakulását, amelybe később bekapcsoló­dott a hallgatóság is. A kö­zönség — a tudósító megíté­lése szerint — nem annyira a választókörzet lakosságából, mint inkább politizáló sze­gediekből és a két jelolt szurkolótáborából verbuváló­dott. A két jelölt véleménye sok kérdésben megegyezett, most mégis megpróbálok né­hány különbséget kiemelni. Dobozy Levente a klasszikus polgári-liberális eszméket képviseli, Raffay Ernő mind­ezt a nemzeti sajátosságok figyelembevételével, egy sa­játos „magyar út" jegyében képzeli el. Mindkettőjük programja meglehetősen ál­talános, amikor a gazdasági fellendülésre, az életszínvo­nal emelkedésére, a munka megbecsülésére terelődik a szó. Dobozy Levente megje­lenése, politikai stílusa hig­gadtabb, megfontoltabb, Raf­fayé szuggesztívebb. Raffay, ha képviselő lesz, az MDF-et és az egyesült ellenzéket fog­ja képviselni a Parlament­ben, Dobozy független képvi­selőként a választóit és pn­nön lelkiismeretét. Nem egé­szen egy hét múlva eldől, Algyő, Tápé, Baktó, Petőfi­telep és Felsőváros lakossá­gának melyikre van inkább szüksége. Tanács István Friss szél lengeti a zász­lódíszbe öltözött Pécs lobo­góit. A nyári esőben tisztá­ra mosakodva, megfrissül­ve köszöntötte a múlt hét végén a vendégeket a dél­dunántúli nagyváros. A bel­várostól jó két-három kilo­méterre, az újmecsekaljai szabadidőközppntban ot helyszínen nyitotta meg kapuit pénteken délutárt a nagyközönség előtt is a 12. Pécsi Ipari Vásár. Szeged és Pécs testvén békesség­ben osztozott meg az él­múlt évtizedekben a vásá­rozás jogán. Páratlan évben ott, párosban nálunk adhat­nak randevút egymásnak az ország vállalatai, szövetke­zetei, termelői. A nagy múltú vásárváros hagyományait 1907-ben Zsolnay Vilmos alapozta meg, majd tobb évtizednyi Csipkerózsika-álmából 1963­ban élesztették fel e nemes hagyományt az akkori vá­rosatyák. A vásárrendezési próbálkozások azonban az utóbbi időben mintha ismét kevéssé hoznának ered­ményt. Az idén az elmúlt években megszokottnál va­lamivel kevesebben vesznek részt a találkozón: 200 ha­zái vállalat, szövetkezet, kisiparos és kiskereskedő, valamint 80 külföldi cég — elsősorban a szomszédos Eszék vállalatai — hozták Nagydijas szegedi „videó" Vásáron résztvenni oly­kor csak erkölcsi köteles­sége egy-egy cégnek, eset­leg hósszú évek megszo­kása sarkallja az újabb nevezésre. A pécsi vásáron mintha oldódott volna ez a kényszeredett „tisztelet­kör''. A kétszáz hazai ki­állító' kozott szinte egy ké­zen, könnyedén megszá­molható a Csongrád- me­gyei résztvevő. A Gabona­termesztési Kutatóintézet mentette meg a mundér becsületét, hogy ne ma­radjanak érem nélkül a szegediek. Az egyik vásári nagydíjat ugyanis ők hoz­hatják haza napraforgó­nemesítési eredményeikért. A bemutatótermükben a Viki, a Citosol 3 és 4, va­lamint a Videó látható. Ez utóbbi idehaza Barbara névre hallgat. A pécsi bí­rálók számára jó ajánlóle­vél lehetett, a tavaly Pá­rizsból hozott díj, amelyet az export növelésében el­ért sikerekért kapott a ku­tatóintézet. A francia gaz­dáknál ugyanis hamarabb lett fogalom a Viki, mint idehaza. Az elismerések között azonban mindig a legfia­talabb a legkedvesebb: most a pécsi váza és ok­levél. T. Sz. I. Háziasszonyok kedvééri! — Nem azért jöttünk a vásárba, hogy egy­más tenyerébe csap­junk! — mondja a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vállalat marketing-osz­tályvezetője, Katona Gabriella —. Komoly üzletek itt csak ritkán jönnek össze. Az a fon­tos, hogy megmutassuk a vásárlóknak, mit tu­dunk kínálni. Az idén feltűnően sokan ma­radtak távol a pécsi vá­sárról. Most még a konkurencia sincs itt. . A szegedi paprikások is a Budapesti Kon­zervgyárral közösen rendezték a kiállítást. A félteremnyi helyen még­is megfér minden, amit­érdemes volt elhozni: — A BNV-n sem volt több árunk. A hagyo­mányos termékek mel­lett elhoztuk az új bí­borpaprikát és a gra­nulált kávétejszínpótlót. Ezekből még a íüszér.­tek is csak mutatóba kaptak. — Díjra nem pályáz­tak? — Nem. Mire elké­szültek az új termé­keink, már lejárt a ne­vezési határidő. A ré­giekkel pedig nem lett volna sportszerű nevez­ni. Nem is azért jöt­tünk. Érdekes kihallgat­ni, mit mondanak a háziasszonyok .a ter­mékeinkről. Sokan cso­dálkoznak, milyen szé­les a termékskálánk —r, az üzletekben viszont sok mindent nem talál­nak. Ez már nem raj­tunk múlik. el termékeiket az idei kiál­lításra. Amolyan szenzációszám-­ba megy, hogy első alka­lommal maradt távol a vi­lághírű Pécsi Kesztyűgyár a bemutatóról. Az okok? A •gazdaságban egyre kevéssé divat a „tiszteletből" való jelenlét. Ha egy vállalat úgy érzi, számára nem hoz hasznot a bemutatkozás, egyszerűen távol marad. A lokálpatriotizmuson is felül­kerekedik a józan üzleti ér­dek : a haszon nélküli kesz­tyűbe dudálást ma már senki sem vállalja. Mégis milyen a pécsi vá­sár képe? Leginkább az a szó illik rá: arctalan! Sok­kal inkább kirakodóvásár­hoz hasonló, mint nemzet­közi bemutatkozáshoz. Nem is könnyű áttekinteni, me­lyik vállalat van jelen és j-nit is kínál. Az öt hely­szín, a rendezés hiányossá­gai olykor kedvét szegik a látogatónak. Pál. László ipa­ri minisztériumi államtit­kár megnyitó beszédével jnélyen egyetérthetünk: a yásár hű tükre a hazai gazdasági helyzetnek! Nagy erényük viszont a pécsieknek, hogy megpró­bálták visszaadni a vásár eredeti jellegét. Jószerével mindent meg lehet vásárol­ni, amit a kiállítóstandokon láthat a látogató Igazi meg­lepetés a Baranyatrade Kft. vállalkozása: a külföldi ki­állítók termékeit árusítják >— forintért. Az importra úgy nyílt lehetőség, hogy a kereskedelmi miniszter a vásár alkalmából 100 ezer dolláros külön keretet biz­tosított a társaságnak. Így Stuttgart környékéről szóra­koztató elektronikai cikke­ket, Jugoszláviából kozme­tikumokat, . a törököktől bőrdíszműveket, bizsukat, réztárgyakat és édességeket szerezhetett be a Baranya­trade. Igaz, az árak forint­ban meglehetősen borsosak: egyetlen dobozka török cu­kor 480 forintért kelleti ma­gát. Még ennél is nagyobb szenzáció a budapesti Gon­dos Kisszövetkezet gondos­sága: ők nyugati gépkocsi­kat — Nissant, Hondát, Mazdát — kínálnak részlet­re és forintért. A magas ár ellenére pavilonjuk egész nap megközelíthetetlen ma­radt. Akárcsak a jugoszláv Yugo autógyár szabadtéri bemutatója, ahol valutáért kínálják legújabb modell­jeiket. Megtévesztő a szov­je'; Avtoexport bemutatója is. A megfiatalodott Moszk­vics láttán mindenki csak a száját tátja. Kár, hogy egyelőre híre sincs, hol le­het befizetni az áramvona­las kocsira. A szegedi és Csongrád megyei vállalatokat a hód­mezővásárhelyi Alumínium­szerkezetek Gyára, a Szege­di Paprikafeldolgozó Válla­lat és két „gabonás" cég képviseli. A Mecsek Füszért adott helyet a Domet Ecset­gyár és a Szegedi Konzerv­gyár hagyományos termé­keinek. Rafai Gábor Lázár Mihály felvétele Az új Moszkvics

Next

/
Thumbnails
Contents