Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

1989. július 15., szombat 113 m magazin DM Bemutatkoznak az „Átjárók" Az Átjáró Gondolat Kör július 21-én, pénteken délután ötkor mutatkozik be Szegeden, az Országos Műemléki Felügyelőség Oroszlán utca 6. szám alatti kirendeltségében. Az estet Sávai János teológiai tanár nyitja meg, a szerzők műveit Marik István tolmácsolja. Az átjárók fiatalemberek, szegedi kötődésűek vagy szimpatizánsok. De nem ez a lényeg. Alkotnak. Zöldy Pál, az Iparművészeti Főiskola könyvtárosa, 35 éves. Krausz Tivadar Rozsnyón született 1963-ban, a fővárosban él, a Kapu szerkesztője. Márton Miklós 33 éves szegedi szaktanácsadó. Szekeres Ferenc 1952-ben született Mórahalmon, a szegedi tanárképző főiskola rajz tanszékén oktat. Pintér Tibor, a JATE könyvtárosa, 29 éves szegedi polgár. Ősszel kötetük lesz, az Ikrek kiadó gondozásában. KRAUSZ TIVADAR Hogyan teremti belénk magát a Ki (miként teremtsük az első napot) hogy lássuk mi a jó válasszuk el egymástól a dolgokat aki tud elválasztani az előre látja mivel telik el az első nap (a második napról) a legtágabb boltozatot nevezzük el égnek és nyugodjunk bele (napról napra) Ki a Hogyan PINTÉR TIBOR Katedrális Egyetlen tömb. A fó- és mellékhajók egészet alkotnak. A keskeny ablakrésen át a fény tudatosan egy pontra tör. Szög. Imába szorult kéz• MARTON MIKLÓS Theseus (részlet) Kclsey hanyagul félrelökte az írógépet. Az egyik fiókból hamutartót és cigarettát kotort elő. Elterpeszkedett. s lábait az asztalra vetette. Tűnődve nézett a bodorodó füstbe. Régen érezte ilyen felszabadultnak magát. — Nagyot hibázott barátom — verte a hamut a padlóra. — De megértem, ha fel nem is menthetem. Ismerem ezt a típust. Az elégedetlenkedőket. A bajkeverőket. Akik soha meg nem nyugszanak. Állandóan nyüzsögnek. Keresnek. Kutatnak. Valami elérhetetlent. S ha kitűzték a zászlót, már mennek is tovább. Őrültek ezek mind, Brian. Es előbb-utóbb mind itt végzi. Maga még a jobbik fajtából való, mert már az elején elbukott. Volt itt egyszer egy tengerész — folytatta, miután megitták a kávét. — Kutatóhajón dolgozott. És tudja mit kerestek? Új átjárókat. Hát nem bolond, mondja? Most, amikor már mindent ismerünk. Mindent tudunk, ezek új átjárók után kutatnak. Hogy pontos legyek, a ma még nem létező, de lehetséges új átjárók után. Az eszem megáll, hogy mennyi örült rohangál szabadlábon. Magáé a szó, Brian. Brian mintha álomból ébredt volna. — Igen uram. Az átjáró. Az az átkozott átjáró! — Miket beszél? — ráncolta a homlokát a másik. ZOLDY PAL Kornélius Jacobsen Naplójából Ezek a tiszta pillanatok, mint a mostani is. rendkívüli tehertételt jelentenek számomra. Lehetséges, hogy éppen ilyenkor teszem le a terhemet, de kábulatomból ocsúdva, csak most érzem súlyát. Ilyenkor, bármilyen furcsa, nem tudom hol vagyok s miért éppen itt. A végtelen, nyílt vízen sehol egy sziget. Egyetlen biztos pont lábam alatt a hajóm, de mit sem ér, ha képtelen vagyok elrugaszkodni... Nincs hová. Nap nap után telik s nem vagyok egyéb, mint a legénység összehangolt mozgásának eredője. Teszem dolgomat, amit egy kapitánynak tennie kell. de mindez, ilyenkor érzem, kényszerű látszat csupán. Matrózaim, úgy tűnik, mit sem sejtenek. Szakavatott kezekkel javítgatják a megviselt kötélzetet. Belémvetett bizalmuk rendíthetetlen. Kapkodásom szemükben merészség, tanácstalanságom pedig nagyvonalúság. Miközben azt sem tudom, mióta s merre sodródunk. Dc nem is kérdezhetek... Elárulnám bizonytalanságomat s joggal hoznám zavarba legénységemet. Most látom, hiába tanulmányoztam oly nagy kedvvel régi térképeket, vagy olvastam naplókat éjszakákon át. Akkor gyönyörködtetett a sokféle leírás, ma már látom, nem egyéb, mint nyelvek zűrzavara. Ami pedig szabadságnak tűnt. — útvesztő! S ahány térkép, annyi lépték, más és más tájolás. Hitelük pedig? Kihalászott palackokból, zátonyon veszteglő roncsokból származik valamennyi. Hol vagyunk hát? Megint borul, csapkod az eső. Az alsó és felső vizek határa lassan egybemosódik. IV. SZEGEDI FESTÉSZETI BIENNÁLÉ Kétszázötven művész 390 alkotással jelentkezett, hogy részt kíván venni a IV. Szegedi Festészeti Biennálén. A zsűri szigorú volt, 102 alkotó 102 művét ítélte bemutatásra alkalmasnak. Minden művész tehát egy munkával szerepel. Néhány éve ez a koncepció hatalmas ellenérzéseket váltott ki, úgy tűnik, az idő önmaga oldja meg a kérdések zömét. Ezúttal egy helyszínen, a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában látható a teljes anyag. Az ünnepélyes tárlatnyitás időpontja július 16., vasárnap délelőtt 11 óra. Megnyitó beszédet Vigh Tamás szobrászművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke mond. Ekkor adják át a biennálé díjait. A Művelődési Minisztérium díját Kovács Péter, a Képző- és Iparművészek Szövetségének díját Szüts Miklós, a MNK Művészeti Alapjának díját Krajcsovics Éva. a Lektorátus díját Váli Dezső veheti át. A Csongrád Megyei Tanács díjazottja Lóránt János. a szegedi városi tanácsé Galambos Tamás, a Fesztivál Intéző Bizottságé Kovács László. Munkajutalmat három fiatal alkotó kap: Borgó György Csaba. N. Orbán Attila és Katona Zoltán. GALAMBOS TAMÁS: VÖRÖS TÉR LORANT JÁNOS: HENTESEK BORGÓ GYÖRGY CSABA: KABÁT N. ORBÁN ATTILA: LÓ-TÁJ KOVÁCS LÁSZLÓ: KÚT VÁLI DEZSŐ: FEHÉR MŰTEREM