Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 12., hétfő Ómagyar folyószabályozó Tedd a kezed a szívedre. Olvasó, s mondd: gondoltad-é, hogy Magyarországon jószerével a honfoglalás óta szabályozzák a folyókat? Nem gondoltad?... Pedig könnyen elképzelhető: a legújabb kutatások legalábbis ezt látszanak alátámasztani. A régi magyar folyószabályozási eljárás, s a Vásárhelyiék által Nyugat-Európából átvett, védögátas módszer között körülbelül olyan a különbség. mint a távol-keleti védekezősportok. meg az európai ökölvívás közt. A távol-keleti védekezősportok tudvalevőleg az ellenfél energiájának hasznosítására épülnek — az ökölvívás mestere pedig a nagy energiájú ütésre még nagyobb energiájú ütéssel válaszol. Ha a kínai harcművészre rátámad valaki — félreugrik, félkézzel tovább penderíti az ellenfelet, mire az nekiszalad a fának, s összecsuklik. A régi magyarok is így védekeztek az áradással szemben. Gátat nem emeltek a folyó mentén, sót úgynevezett „fokokat" nyitottak, melyen keresztül a víz könnyebben kijöhetett, de vissza is mehetett. Megtehették — hisz falvaik magaslatokon álltak; e halmok anyagát alkalmasint épp a fokok kitermelt földje szolgáltatta. Mai értelemben vett árvíz — amely, mint tudjuk, „zúgva-bógve törte át a gátat" — eló sem fordulhatott. A víz ugyanis nem fölülről lefelé ment. zúdult és pusztított — mint amikor áttöri a töltést —. hanem szép csendesen terjeszkedett. Mit lehetett itt termelni? Búzát például aligha, de erre akkor nem is nagyon vplt szükség. Az akkori népesség fó tápláléka a hal volt. a halak ívása pedig egybeesik a tavaszi áradással. A halak a fokon keresztül, az áradó vízzel együtt szépen kijöttek a sekélybe, ott lerakták ikráikat, s az apadó vízzel „viszszacsurogtak" a mederbe Illetve csak csurogtak volna, hiszen a fokoknál már hálók rekesztették el az utat. A nagy halak tehát kinnrekedtek, az ivadék a hálón akadálytalanul áthatolt. Halgazdálkodás volt ez a javából... Emellett virágzott a rét- és legelőgazdálkodás. ..Pangó" víz a földeken nem maradt — erre kellettek a fokok, a vizet föl- és levezető csatornahálózat —; a legelők az évenkénti áradás miatt kiváló minőségűek voltak, a jószág pedig egyébként is kiválóan úszott, akárhányszor a vízben is delelt. (Akár má a Balaton-nagybereki bivalycsordák.) Még zöldség-és gyümölcstermesztésre is nyílt alkalom az úgynevezett íolyóhátakon. Ezt a bonyolult fok-, csatorna-és terelögátrendszert a török időkben maga a lakosság tette tönkre — alkalmasint szándékosan — búvóhellyé mocsarasítva az Alföldet. A török kiüztével aztán igyekeztek visszaállítani, de teljes sikerre ez már nemigen vezetett — meglehet, maguk a Magyarországot ..új szerzeménynek" tekintő osztrákok akadályozták ezt. Mária Terézia, II. József idejében amúgy is programszerűen szűkítették a magyarságéletterét... így aztán Vásárhelyi Pál és társai már nem ismerhették föl a régi folyószabályozási rendszer maradványait. Nyugatról importált védögátas módszerhez folyamodtak tehát — ez ott nagyon is megfelel, hisz Nyugat-Európában a folyók vízjárása egyenletes —. és érdekes, a folyószabályozás óta vannak Magyarországon nagy. egyre nagyobb árvizek. Az ökölvívómódszer eredménye változó: hol az ember üti ki a vizet, gátak közé szorítva: hol a víz az embert — pusztító árhullámokkal. * (Tegnapelőtt. szombaton Szegeden megalakult a Tisza Kör — ott ismerkedhettünk meg a fönt vázolt, érdekes föltételezéssel. A tömegszervezet célja: összefogni a Tisza-völgyi környezet-és természetvédelmicsoportosulásokat. Megválasztották a vezetőket is; az elnökség tagjai: Benedeczky István, Bodrogközy György, Förster Gyula, Gallé László, llosvay György, Molnár Gyula.) Farkas Csaba M íRefiex Hűségeskü és szabadság Illyés Gyula neve is szerepel azon dokumentum aláírói közt. amelyet 1957. szeptember 8-án közöít a Magyar Nemzet, s amelyben ily' kitételek ajánlják magukat, ötvenhatról szólván: „Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozóknak nem csekély része volt abban, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott: és nchánv napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett." Majd: egyet azonban ma már világosan látunk: a forradalmi munkás —paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres elienforradalom veszélyét hárította el országunk felől." A hasonló hangú (és semmitmondó szóvirágokat, magyar anyanyelvű íróhoz méltatlan frázisokat egyaránt tartalmazó) további idézeteket mellőzöm. hiszen úgyis az a lényeg, hogy a magyar írók ezen nyilatkozatát — amely tiltakozik az ENSZ-nél amiatt, hogy az napirendre tűzte a magyar kérdést — 216-an írták alá, Illyés Gyula mellett például Németh László, Devecseri Gábor. Weöres Sándor. Kassák Lajos. Füst Milán. Szabó Lőrinc, s — tessék megkapaszkodni! — Pilinszky János. Csoóri Sándor és Tamási Áron is. Ehhez a Kádár iránti hűségnyilatkozathoz később is lehetséges volt csatlakozni, mint ahogy azt azok közül. ..akik nem értesültek idejében a megindult akcióról". húszan „meg is lépték" az ÉS 1957. szeptember 27-ei számában. köztük Galgóczi Erzsébet. Garai Gábor, Szász lmrs.es Móricz Virág. Az Új Idő című független irodalmi-közéleti folyóirat május l5=ei; szomábím" — melyet egyébként főszerkesztőként Végh Antal jegyez — nem csupán a behódoltak nevét, s a nyilatkozat teljes szövegét közlik. hanem Gyurkovics Tibor villáminterjú-sorozatát is a jó néhány aláíróval. Áz egykori aláírók túlnyomó többsége 1989-ben emlékezetkiesésben szenved, nem emlékszik. hogy ezt a dokumentumot aláírta volna. Majdnem egyedülálló Tímár György nyilatkozata. aki ezzel a szóval kezdi mondandóját: ..emlékszem", s kifejti: a harc eldőlt, a belső viszonyokat konszolidálni kellett. s „a bebörtönzött írók megmondhatják. hogy az írók jó hozzáállása (mármint ez az ominózus nyilatkozat — S. I.) is segített rövidíteni a büntetésüket..." Az Új Idő olyan mágvar írókat is megszólaltatott, akik nem látták el kézjegyükkel a kétszáztizenhatok által szentesített irályt. Nemes N.agy Ágnes: „Nem emlékszem, miért nem "írtam alá... Az a hír járta, hogy kiviszik a fiatalokat a Szovjetunióba... Hogy az egész Magyarországot elviszik... Általános félelem volt... Verejtékes félelmükben azt gondolhatták.az aláírók, hogy ezzel enyhül a helyzet... ígéreteket kaptak..." Keresztury Dezső: „Tiltakoztam, hogv aláírják a nevemet... Később tudtam meg Illyéstől, hogy Kádárék behívatták ötüket. Németh László is ott volt vele... Kádár rettentő indulatos volt. odavágta a ceruzáját az asztalra. hogy akkor legyen vége... Ilylyésék persze követelték, hogy ne legyen vérontás, megtorlás, íróperek... békességnek ez az ára..." Kissé eltávolodtunk tehát a XX. század második felére a walesi bárdoktól, meg Ady kurucaitól... Ezt híják úgy. hogy reálpolitika? Berecz János néhány hete furcsa kérdést kapott a 168 órában Havas Henriktől. Kollégánk — nem hivatalos információira hivatkozva — az iránt érdeklődött a Központi Bizottság titkárától, igaz-e. hogy Grósz Károly felkereste a Népszabadság szerkesztőségét. előkészítendő Berecz újbóli főszerkesztőségét. ám a szerkésztőségi kollektíva fellépése eltántorította ettől a szándékától. Válaszában a KB-titkár cáfolta. hogy konkrétan elhangzott volna az ö neve a javaslatok közt. de sejteni engedte: zörgött a haraszt... Az ilyenkor rendszerint lábra kapó ellenpletykák szerint Grósz Károly valóban tárgyalt a Népszabadság újságíróival, de nem azt kívánta előkészíteni, hogy Berecz legyen a főszerkesztő. hanem azt. hogy ne ö legyen. Hogy aztán valóban mit készített elö a főtitkár az MSZMP központi napilapjának szerkesztőségében. egészen pontosan csak azok tudják, akik jelen voltak. Az eredmény mindenesetre látványos: Eötvös Pál személyében, a lap történetében először áll újságíró a Népszabadság élén. s nem pedig a „nagy ház"-ból oda oktrojált személy. Azóta a Népszabadság ugyanúgy közölte a reformkörök dokumentumait, mint a — reformer megnyilvánulásnak aligha nevezhető — marxista egységplatformot. Várjuk a folytatást. Sandi István Száz év, dallal Százéves a szegedi MÁ V Hazánk Énekkara — tegnapelőtt, szombaton tartptta jubileumi műsorát a Tisza Szálló nagytermében. Az énekkar vezetőjét. Érdós János karnagy urat a műsor előtti forgatagban megkértem. ismertesse a kórus rövid történetét. — A rókusi pályaudvar mellett volt egy vasúti főműhely — ennek dolgozói hozták létre az énekkart. 1889-ben. Igazi művelődési egyesület volt. „daléi olvasókör". a pontos megnevezés szerint. Maguk a dolgozók tartották fönn filléreikből, s persze a pártoló, meg a tiszteletbeli tagok. Ez a módszer akkoriban általános volt — a társadalmi önszerveződés e magas foka példaadó a ma alakuló szcrvfczetek számára is... Az első világháború kitörésekor már olyan jó volt az egyesület anyagi helyzete, hogy székházat terveztek — ám az összeget elvitte a hadikölcsön. Az együttes erejét jelzi: a második világháborúnak csak a legvéresebb hónapjaiban szünetelt a működés... Két karnagy nevét föltétlenül meg kell említenem: áz egyik Magyar Rezsó, a másik Kertész Lajos. Utóbbi idején vegyes karrá alakult az addigi férfikar, az új kezdés ígéretes volt — de '48 után megszüntették az egyesületi szervezkedést. A forradalom után. '57ben a tagok elhatározták, hogy ók maguk választanuk karnagyot — így lettem én a kórus vezetője a pályázók közül... Azóta jártunk Jugoszláviában, az. NSZK-ban. Hollandiában: kétszer kaptunk Fesztiválkórus-minösítést. s elnyertük a Szocialista Kultúráért kitüntetést is. Időközben Illés Mihály lett a karnagy — két éve azonban ismét én vezetem ezt a nagyszerű, baráti közösséget. Járnak ide MÁV-osok is. meg akik másutt dolgoznak, tanulnak- Koskóczi Lajos még 1933ban lépett be az énekkarba — egyik legfiatalabb tagunk pedig. a kiváló szólista Schuszter Krisztina négy esztendeje jár a kórusba. — Jelenleg Pesten dolgozom. számítógép-kezelóként — mondta Schuszter Krisztina izgatottan, ami érthető — pár perc múlva kezdődik a jubileumi műsor, s addig még a tévének, is nyilatkoznia kell... — Péntekenként járok haza. a vonatról egyenesen próbára sietek... Harmadikos gimnazista koromban szervezett be Illés Mihály karnagy űr. Akkoriban épp a Tömörkény leánykarába jártam, de ide is jelentkeztem, mert szerettem volna kipróbálni a vegyes kart is. A próba sikerült... Á társaság nagyszerű. öregek, fiatalok egyaránt alkalmazkodnak egymáshoz. További terveim?... Jelenleg Pesten tanulok énekelni — Illyés Lillánál, a Kisfaludy utcai zeneiskolában —; a pesti állást is továbbtanulásom érdekében vállaltam. Énekesnő szeretnék lenni — mondta szókén és kéken Schuszter Krisztina a Tisza Szálló nagytermében, pár perccel a műsor előtt, sürgés-forgás közepette, .a tévések lámpáinak vakító, fehér fénvében. F. Cs. A mosolygós statisztikus A statisztikusokról általában azt tartják, hogy hidegekridegek, pontosak és precízek; a „porosz statisztikus" éppoly állandósult szókapcsolatnak tekinthető, mint — teszem — a latin literátor: a spanyol pikador. vagy a digó figaró. — Te nem látszol kifejezetten porosz alkatnak! — kezdtem a beszélgetést Kocsonyi Gabriellával, a Körösy József Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola végzős hallgatójával, aki tavaly matematikából. idén pedig statisztikából került a legelsők közé az országos tanulmányi versenyen. — Hát, az tényleg nem jellemző rám — válaszolt jókedvűen Gabriella. — De azért sok munkád lehet ebben a teljesítményben... — Naponta öt-hat óra vagy még több. — Milyen impulzusokat kaptál közben? Égyáltalán, hogyan jöttél rá, hogy ehhez van tehetséged? — Amint bekerültem a szakközépiskolába, tanáraim — akiknek sok köszönettel tartozom — hamar fölfedeztek — Kik voltak felkészítő tanáraid? — Matematikából Szalai Éva tanárnő készített föl annak idején, statisztikából pedig Szeberényi Sándorné. Szaktanárom Hódör László volt statisztikából. — És a statisztikaversenyen miket kérdeztek? Milyen feladatokat kaptál? — Átlagbérekkel foglalkozót. s hasonlókat... — Azt tudod, hogy helyezéseidből adódóan fölvettek a közgazdasági egyetemre?... S ugyanakkor még nem is érettségiztél le — az írásbelin már túl vagy, de a szóbelin még innen. Milyen érzés ez? — Ambivalens... — Ez egy jó szó... Szeretsz olvasni? — Szabadidőmben rengeteget olvasok. — Ha most valaki azt mondaná neked, hogy egy, azaz 1 könyvvel a hónod alatt kizárnak egy lakatlan szigetre — mely könyvedet választanád? A statisztika-feladatgyűjteményt? — Valamilyen szépirodalmat. F. Cs. Zelei Miklós: Életművek alapgondolatai születtek a szegcdi étkezőkocsiban. Jöttek, mentek a professzorok, pesti és szegedi íróasztaluk közt tetemes időt töltve a gurulókocsma asztalánál. Szegedi éjszakáikat leginkább a tanszéken kapott heverőn töltötték. Volt amelyikük csak aludt, és olyan is. aki álmodott. Rökamiéoktatóknak nevezte óket a diák. Hírességek is voltak köztük, s vannak ma is. Mint például Bíró Zoltán, a Jugvutef docense, aki szabadidejében a Demokrata Fórum ügyvezető elnökeként az állami gondozott magyar demokráciát próbálja szocializálni. (S.O.S. felnőttfalu...) De ott, a tanszéki földszinten, ugve'bár oktató. Nagyszerű, hogy eljutottunk ide. Hogy így munkajogilag leválasztható az emberről a nagyobbik élete. Nem is oly régen még összemosták ezeket az ügyeket, belekeverték a nagyeszméket a személyzeti munkába és belevarrták a dolgozót abba. amit gondol. Röpült a zsákban a vízbe, röpült a munkahelyről, a tanszékről is. A professzoroknál jártak fontosabb emberek is. ahogy ma már nem mondják. Szegedébe. Lírikusok, lantosok és más bolondok. Szepesi Attila mesteri módon, hét vagy nyolc évig tudta elhúzni a tanárképző elvégzését. De végül is nem volt mit tennie, kemény kezek markába nyomták az oklevelet, menni kellett. El Szegedről. De kifogott a fölsőoktatáson: visszairatkozott az egyetemre kiegészítőre, és még évekig járt hozzánk, egész addig, amíg bennünket is ki nem okleveieztek Porlódról. Ropogósra keményített, fehér abrosz szikrázott az étkezőkocsi asztalain. Párás, zöld üvegben a pusztamérgesi rizling. A karcsú borosüveg mellett testes dadusként a kristályvíz. Őrködve, hogy a könnyed gondolatoknál maradjon inkább, s ne jusson el a nehéz részegségig az utazó. Azóta.megszüntek a fehér abroszok. Nyilván nem volt kifizetődő étkezökocsit járatni Szeged és Pest között — sem. Sokfelé a világban kifizetődő. Nagykőrös. Kecskemét vonalán, visszahőkölve a felrobbantott aradi vasúti híd lába előtt, nem az. Itt nem kifizetődő könyvet kiadni, újságot írni. vasat olvasztani, színházba menni, vajat köpülni, utat építeni, paprikát őrölni, borsot törni, házat emelni, alagutat ásni. síneket fektetni/felszedni. Könyvet nem kiadni, újságot nem írni. vasat nem olvasztani, színházba nem menni, vajat nem köpülni, utat nem építeni, paprikát nem őrölni, borsot nem törni, házat nem emelni, alagutat nem ásni. síneket nem fektetni/nem felszedni sem kifizetődő. Itt nem kifizetődő élni. Ez jut eszembe olyankor is. amikor át kell járnom a Pest—Szeged közötti görbüfén. Pucér asztalok műanyagból. És koszosak. Lehet, hogy nem a büfés a hibás. Lehet, hogy egyből így. piszkosan gyártották öket.JDirekt nekünk. Az egyik gyáregység megalkotta az asztallapot, géemkában készült rá a sörtolt. túlórában szárították rá a mustárt, a zsírt és egy kitűnő veterán végül becsikkezte. Moszkvai ösztöndíjas hónapjaim jutnak eszembe, amikor meglátom ezeket az asztalokat. Déli tizenkét óra. Moszkva. Az éttermek ajtajára kiakasztják a táblákat: ebédszünet. Zárva. Mintha gyári készítmények volnának e táblák. Ebédidőben a pincérnek, a szakácsnak, a kézilánynak, a konyhafőnöknek, a kuktának — mindnek jár az ebéd. Hiszen az emberek egyenlöek. És az étterem délben becsuk, mert falatoznak a szovjetek a konyhán. Nem szolgál ki a boltos a boltban, nem foglalkozik a hivatalban az ügyemmel a hivatalnok, nem vágja föl időben hasamat az orvos... Milyen alapon ugráltatom őket? Úgy emlékszem, az ügyvezető elnöknek Skodája van. Nem tudom, azzal jár-e Szegedre? Igaza van. ha igen. Nem érdemes már vonattal menni oda. Ki tudja, melyik vagonban gubbaszt a professzor, melyik beszámozott helyet kapta a lírikus, a bolond, a lantos? A szerelvény közepébe állítva, csiricsáré ládáiban a langyos generálsörrel a büfékocsi fordázik a kéttornyú város és Budapest között. Átsiet rajta az ember. Az ablakán nem lát ki. Vigyáz, nehogy ráragadjon a pupillája, ha a szutykos asztalra néz. És megállapítja, megint egyenlőbbek lettünk. i