Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 10., szombat 3 Milyen Szegedet akarunk? DM EXKLUZÍV „Városok" szövetsége Expo a klimatizált sivatagban Városunk lassan eléri a 200 000 föt; Európa egyik lehetséges csomópontja, mely Kelet-Európát és a Balkánt köti össze Közép-Európával. Kulturálisan és a tudományban pedig máris „Európa" része. Ezért számba kell vennünk, mi is Szeged sajátos missziója Európában és hazánkban. Ezen túl perszo azt is, milyen várost kell alkossunk ahhoz, hogy minden polgára magáénak érezze, ügyeibe beleszólhasson, hogy a szomszédsági közösségek alkotta emberi melegség új minőséggé, megtartó, embert védő és vonzó várossá tegye Szegedet. Tudunk-e — kell-e — új'Szegedet álmodni? A „városfilozófia" Ha az elmúlt 40 év történetét a városfejlődés szempontjából vizsgáljuk, arra a megállapításra juthatunk, hogy a néphatalom nevében éppen a nép, a város polgára szorult ki a város ügyeiből, s csak nagyon távoli áttételekkel, igen közvetve, tanácstagjain keresztül kapta meg a dolgok formálásának illúzióját. Az ügyintézés jobbítását, olcsóbbítását ígérve, felszámolták a városi kerületeket, amelyek pedig a közvetlen népi önigazgatás felé lehettek volna fejleszthetők. Szeged esetében a „demokratikus" centralista modernizáció különösen pusztító volt, hiszen egyes részel, „városai" a történelem során különös ízeket adó, markáns „egyéniségekké" formálódlak. Alsóváros, a „paprika hazája", „paraszt Szeged", Felsőváros a halászok, fuvarosok, hu jósok kisvarosa volt, Móraváros és Rókus munkásnegyedokként szúlettek. Az ösi Tápé, a kincstári telepítésű Szoreg, a királtságos kiskun mezővárosként is létezett Dorozsma, egyaránt a centralista varoshatalom úthengere ala kerültek. Persze, teljesen nem túntek el e tradíciók, de e közösségek autonómiája megszűnt, s ezzel nagy akadály került az önkormányzat, a közvetlen részvétel gyakorlása elé. A „demokrácia" egyirányú utca volt. A népfront' körzeti bizottságai, a tanácstagok lakóterületi bizottságai inkább csak fügefalevelet jelentenek egy lényegében centrali'sta struktúra elleplezésere és legfeljebb konzultatív szerepük lehetett., amikor a városhatalom a néppel „beszélgetni" óhajtott. Ha komolyan vesszük saját jelszavainkat a néphatalomról, önkormányzatról, s a városi polgárt valóban be akarjuk vonni a városi közéletbe; tehát, ha ez a normánk, amit el akarunk érni, akkor meg kell állapítani : a mai városi tanácsi szervezet igen tagolatlan, s nem felel meg e céloknak. Egy ' 180—200 ezer fős város esetében ugyanis, a belső, szervezeti tágultság már nélkülözhetetlen. Ezért a közvetlei) beleszólás igenye és joga csak úgy valósulhat meg, ha újfajta városfelfogást alkotunk. Kisvárosok füzére Egy város közvetlen, népi önigazgatásának konkrét formáit alapvetően történelmi fejlődése során kialakult szerkezet határozza meg, mint „földrajzi táj". Szeged szerencsére „horizontálisan'' fejlődött, egymással laza kapcsolatban álló „kisvárosok" füzéreként. De: nem túlzás kisvárosokról beszélni .,,o" városon belül? Azt hiszem nem — a részletek, az elhelyezkedés, a nagyságrendek ugyanis ezt mutatják. A Belváros — „a" város — lakossága 30 000 körül lehet, Felsőváros, Alsóváros, Móraváros lélekszáma külön-külön meghaladja a 10 000 főt; az Északi város 15 000, Tarján 20 000 feletti lakosságot jelent. Rókus dinamikus fejlődésével e negyed a 20 000-es szám fölé mozog, Újszegeddel együtt. Petőfitelep is 10 000 fő körül lehet. A társult községek (a hivatalos statisztikai szóhasználatban: „csatolt települések", mint a gyarmatok esetében!!), Szőreg, Tápé, Algyő, egyenként közelítenek — vagy már el is hagyták? — a 10 000 föhöz, Dorozsma pedig már túl is lépte. Szentmihálytelek, Hattyas, Gyálarét hármas településcsokra együttesen 8000 fölé emelkedett. Lélekszámukat tekintve, tehát, egyensúly van az egyes szomszédsági nagyegységek között, kontúrjaik világosak, s a történelmi városrészek tradícióit is felhasználva, jó feltételeket adnak egy városi kerülettipusú belső tagolás kialakítására. Társult városok ? Érdemes lenne tehát a városon belúl 13—14 olyan kerület kialakítása, amely autonómiai kapna saját ügyeiben: saját költségve< téssel rendelkezne, saját választott tanács igazgatná, gazdájaként saját kisvárosának. Természetesen, azok a feladatok, amelyek összvárosi szinten hatékonyabban oldhatók meg (köztisztaság, ingatlankezelés, városgazdálkodás . . .), kér lenne decentralizálni. Mindenesetre, az ilyen „kisvárosi'' társult kerületek lehetnének pl. gazdái az egészségügy, a közoktatás, a szociális és a közellátás, a sport és a kultúra bizonyos területeinek (mozi, fiókkönyvtárak ...). lehetőséget teremtve kisközösségek és új tradíciók kialakulásának, -segítve a belvároscentrikus élet oldódását is, jobban bekapcsolva a kerület területén található vállalatokat a köfzet életébe. A társult községekben pedig vissza kellene állítani a községi tanácsokat. Tisztább a tej A vizsgálati adatok szerint számottevően csökkent az antibiotikummal szennyezett bolti zacskós tej aránya — tájékoztatta Sohár Judit, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományt Intézet főosztályvezetője az MTI munkatársát. Az 1988-ban elvégzett 3 ezer 135 vizsgálatbői csak 61 mutatott a megengedettnél magasabb gátlóanyag-tartalmat. Ez a vizsgált mennyiségnek 1,9 százaléka, míg 1986-ban 8,8, 1987-ben pedig 5,7 százalékos szennyezettséget tapasztaltak. A zacskós tejben talált antibiotikum azt jelzi, hogy egyes állami, szövetkezeti és magángazdaságokban nem tartják be az állatgyógyszerek úgynevezett várakozási idejét. A MÉM fellépésére a gazdaságok most már jobban figyelembe veszik ezt a tényezőt, s a kezelt állatoknál csak a várakozási időt követően kezdik meg a tej értékesítését. E „társult kerület" jellegű tanácsok és a tanácstagok az egyes polgárral való mindennapi kapcsolat élményét és lehetőségét adnák, s gyakorló terepét jelentenék a köz ügyeibe való beletanulásnak. Itt nőhetnének fel — a közösség szeme, előtt — azok a várospolitikusok, akik aztán az (össz)városi tanácsban tanácsnokként képviselhetnék kerületüket és a várost. Persze, egy ilyen decentralizálás a városi tanács feladatait és szervezetét is átformálná, s több energiát és figyelmet adna a város általános érdekű ügyei számára. A város tanácsa Újra kellene gondolni tehát a városi tanács belső szerkezetét és működését is. Mindenekelőtt egy kisebb, 30—40 fős, egytestületes városi tanács lenne kívánatos és lehetséges. A végrehajtó bizottság — mely laikus testületként olykor látványosan nem tudott megfelelni feladatának — jogait a városi tanács gyakorolhatná. A vbtól fennmaradó operatív ügyeket viszont, — hogy a város tanácsát ne terheljék — a kerületi és a társult községek tanácselnökeiből álló „elnöki bizottmány'' intézhetné a polgármester vezetésével. Nem véletlenül használom e régi fogalmunkat: polgármester. Ügy gondolom ugyanis, hogy érdemes lenne a polgármester-funkciót megteremteni: öt a város összes polgára választaná, Emellett a város tanácsa megválaszthatná (akár egyegy évre) saját elnökét, aki a testület képviselőjeként a döntéselőkészítés demokratizmusát biztosítaná — társadalmi munkában, hogy ellensúlyt teremtsen a városi igazgatást vezető polgármesterrel (aki a tanács társelnöke lehetne) és a városi bürokráciával — s ha keil, felsőbb hatalmasságokkal — szemben. A tanács e munkáját egy hivatásos titkár szervezhetné (—= a tanács titkára). E titkár szerepe nem lenne tehát azonos a mai vb-titkáréval. Ez utóbbi tisztet bele kellene olvasztani a polgármester funkciójába. A vb-titkár helyett a hivatali apparátust, hu szükséges, egy főtitkár irányítaná, közvetlenül a polgármesternek alárendelten. • E javaslat felvázolásakor a szakszerűség és a demokrácia egyensúlya foglalkoztatott, az utóbbi primátusát igényelve. Fel lehet persze vetni e vázlattal szemben: nem lenne egy ilyen új szervezet túl költséges'.' A demokráciát ellenzők ugyanis legtöbbször „gazdasági" megfontolásokkal operálnak, ha már kifogytak az érvekből. Kétségkívül, egy demokratikus városirányítás költségesebb, mintha egy teljhatalmú kormányzó dirigálná a várost. Am a mai közigazgatás sem olcsó mulatság! És úgy gondolom, meg lehetne teremteni egy uj, demokratikus városmúkódés olcsó formáit is — ha akarjuk! Andcrle Ádám (Folytatjuk.) Nem tudni még, Icsz-e Bécs—Budapest világkiállítás hat év múlva. De bizlos, hogy lesz sevillai — 1992-ben, Vajon Andalúziában hogy készülnek az Expora, forditható-e a spanyolországiak tapasztalata a mi javunkra? Efféle kérdések foglalkoztattak, amikor arról értesültem, hogy az ottani világkiállítás egyik tervezője, Jaimc Lopez de Asiain professzor Szegedre jön, és az általa irányított egyetemi tanszéken — a bioklimatikus épitészetin — folyó világkiállítási előkészületekről tart előadást. Előzetesen annyit sikerült megtudnom, hogy az Expo egyik témacsoportja epp az ökológiai szemléletű környezetalakítás. s hogy a professzor tanszékének jutót; a feladat: valamiképpen kiizdje le a sajátos sevillai klíma vendéfftiző nehézségeit. Abban a Guadalquivir-parti mediterrán városban ugyanis áprilistól októberig 35 Celsius-fok az átlagos hőmérséklet, a levegő páratartalma pedig szinte sivatagi: 40 százalékos. Turisták millióit sétáltatni pavilontól pavilonig ilyen forróságban órákon, sőt napokon át — bizony, nem volna épp vendégcsalogató fogás. A klimatizált kiállítóterekből kilépőt minden bizonnyal megütné a guta, tehát le kell hűteni a külső közlekedő- és pihenőtereket! Ha az olyan egyszerű volna!... — Pedig mint minden zseniális megoldás, a profeszszor úré is egyszerű ... — Abból indultunk ki, hogy az árnyékvető növényzet és épületelem, meg a víz áldásos hatását a mediterrán vtdék embere már ősrégen kitalálta. A szőlővel befuttatott lugas, a fa árnyéka, a lehetőleg minél nagyobb vízfelület hűsítő hatása a bioklimatika, tehát a természet adta temperálás ősi eszköze. Mi tehát semmi újat nem találtunk ki, csak az elemeket válogatva, párosítva olyan kombinációt hoztunk létre a 360 ezer négyzetméternyi sétatér hűtésére, mely így, ebben a felállásban az ez idő szerinti leghatásosabb és még a mediterrán világtól Sem idegen, sőt ahhoz hangulatában is illő, atmoszférateremtő csúcstechnikai megoldás. Kedvez ehhez u kiállítási terület, mélyet a Guadalquivir élő- és holtága vesz körül, s amely egyetlen, középkori kolostort leszámítva, mezőgazdasági terület volt. A víz tehát adott, kötöttség pedig semmi. A hatalmas, s2ii>teszigetszerű 40 eZer hektáron nemcsak sajnálatból hagyják meg a kolostort. Mielőtt elindult volna felfedezni Amerikát Kolumbusz Kristóf, néhány hónapot töltött ott ugyanis. És mert a világkiállítást épp az Üjvilág felfedezesének ötszázudik évfordulóján nyitják meg, az emlékezetes tett beépül az Expo koncepciójába is. — Mi az embert szeretnénk felfedeztetni Sevillában, az embert a maga tudásával, kultúrájával, társadalmi környezetével, múltjával, jelenével és jövőjével. E mottó jegyében emberbarát környezetet alakítunk ki: klimatizáljuk a sivatagot. Már három éve kezdtük: komfortdiagrumokkal, a külső és belső terek kívánatos értékpárjainak összeállításával 27—29 fokban határoztuk meg végül az elérendő hőmérsékletet. A legegyszerűbb eszközünk az árnyat adó vegetáció — tízezerszámra nőnek már a fák, melyek mellesleg párologtatásukkal hútenek, oxigént dúsítanak, megfogják a port. A közeli folyó és egy belső tó vizére alapozva, kutakat, csobogókat, medencéket, kisebbfajta vízeséseket alakítunk ki — pár rologtatunk, és vizet porlasztunk tehát. Hűtjük a járdát is — olyan betonlapokat készíttetünk, melyekben az egyforma nagyságú kavicsok közt levegörés marad, s így az aláépített vízfolyás megóvja a felforrósodastol. Lényegeben a rómaiak padlófűtésének negatívját alkalmazzuk. A hűtött, növényzettel is árnyékolt járdák fölé vászonernyöt feszítünk, mely alá porlasztott vizet fúvatunk — a ventilátort napenergia, solarcella működteti. Azon az elven, hogy egy mélyedés, gödör alján mindig hűvösebb van. a pihenőtereket lemélyítettük. s köröttük minden, eddig sorolt megoldást együttesen alkalmaztunk a mar mérésekkel is tesztelt, kísérleti terepen. Ebben a bioklimatikus rotundaban nyolc fokkal kevesebbet mértünk, mint a nem temperált helyeken —, a tervezőteam tehát meggyőzte a kiállítás igazgatóságát! Ügyeltünk az átmenetekre, figyelembe vettük, hol, mennyi időt tölt majd a séfáló, s ezért még szélfogó tornyokkal, vizporlasztókkal, növényzettel befuttatott pergolákkal is kiegészítettük a rendszert. A szükséges korrekciókra van még három évünk, de közben már kivitelezhető a teljes kiállítóterületen a bioklimutikai rendszer. — Aligha kétséges: ilyen komfort sok pénzbe kerül. . . — A hagyományos parképítésnek körülbelül a húszszorosába, de nem tekintjük kidobott pénznek. Ha anynyi embert odacsődítünk, kényelmüket kell szolgálnunk! Meg aztán a világkiállításra épített nemzeti pavilonok elbontása után is megmarad a mi munkánk: a 750 ezer lakosú Sevilla nagyvárosi parkja lesz, hiszen szomszédos az Expora kiépítendő szabadidő- és sportcentrummal, illetve az állandó építményekkel, melyeket az egyetemek, közintézmények kapnak ffleg a világkiállítás után. És persze, meghagyjuk az Amerika felfedezésének szentelt múzeumot is. — Az attraktiv, klimatizált környezethez vajon illeszkednek-e majd a nemzeti kiállítóterek? — Kevés az infórmúCiónk, hiszen "nyilván tudja, minden ország maga építi pavilonját Mi mindenesetre összeállítottunk egy ajánlást a külföldi tervezőkollégáknak a magunk elképzeléséről, hogy alkalmazkodni tudjanak. Nem viccnek szánom, de Svájc a bioklimatika jegyében egy jégpavilon ötletét vetette föl... Jalme Lopez de Asiain professzor végül elmondta: az egész bioklimatikus rendszert 19 fokos vízzel működtetik. Azt a szökőkútcsodát is, melynek vízjátéka valamennyi részt vevő ország himnuszát „el tudja muzsikálni". Nincs az a Sevilla olyan messze! 1992-ig pedig u most • kiürült valutákeretek is feltöltődnek!... Hátha tanulhatunk még tőlük valamit 1995-ig . . . Fálfy Katalin flpró helyéért Meghitt szobák... Csongrád megye I. sz. választókörzetében, Apró Antal képviselő megüresedett helyére eddig négy javaslat érkezett a szegedi népfront bizottságához. Tápé, Algyő, Felsőváros képviselőjének jelölnék Raffay Ernót, Valastyán palt, Papp Ferencet és Dobozy Leventét. A szegedi népfrontosok tovabbra is várják a körzetileg illetékes állampolgárok, szervezetek javaslatait, amelyeket a Vörösmarty u. 3. sz. alatti székházban gyűjtenek. Telefonszámuk: 12-059. Gleccserek és tűzhányók A Magyar—Finn Baráti Kör tagjai ma, hétfőn délután 5 órai kezdettel a városi tanács klubtermében tartják a nyári szünet előtti utolsó összejövetelüket. Programjukban Gleccserek és tűzhányók szigetén címmel vetített képes előadás szerepel, melyet Gyimesi István tart. A Magyar—Német Baráti Kör este 7 órakor tartja találkozóját a Gold Fassl sörözőben (a régi Égő Aranyban) ... fogadják azokat az érdeklődőket, akik a Kukovecz Nana u'cai, épülő tízemeletes lakóház első szintjére betörnek. A Délép cs a Domus itt rendezett be négy lakást, azzal a céllal, hogy ötleteket adjanak a panellakások jelenlegi és majdani lakóinak az otthonok berendezéséhez. Ezt a bemutatót egész hé'en felkereshetik az érdeklődők