Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

1989. június 9., péntek 5 „FELAVATJÁK" A SZABADSÁG-SZOBROT. a Deák Krisztina rendezésében készülő „Eszter könyve" című filmben — amely a felszabadulást követő években játszódik — felidézik a Gellcrl-hegyi Szabadság-szobor felavatásának pillanatait. Felvételünk a forgatáson készült. Elhelyezik a leplet a szobron Utazás Reimsbe — Bécsben A Bécsi Állami Operaházban május végén újították fel az 11 viaggio a Reims című Rossini-operát. A mű nálunk szinte teljesen ismeretlen — nagy kár! Az első felvonás Rossini legszellemesebb zenéi közé tartozik (egy részét később az Ory grófjába mentette át), a Sevillai borbély vagy az Olasz nő Algírban méltó párja. A második felvonás kissé sápadtabb, de ennek oka a librettó — a kompozíció ad hoc készült, X. Károly 1825-ös reimsi koronázására. Szereplői —' többek közt párizsi grófnő, francia generális, német báró és zenebarát, spanyol admirális, orosz tábornok és római költőnő — erre az ünnepi eseményre utaznak, de megrekednek Plombiéres-ben. Soványka a cselekmény (szerelem, féltékenység, intrika), ám a népek közti megértés hirdetésére cseng ki. Rendező legyen a talpán, aki — dacára a gyönyörű muzsikának — végig le tudja kötni a néző figyelmét. Luca Ronconi az. Anakronisztikus-e egy, a XIX. században játszódó darabban Önálló kulturális és tudományos magazin Erdélyi Tükör által — világosabban Kicsit félve írom le: a legújabb magyar sajtóterméket tartom a kezemben. A félelem oka: óráról órára frissebbnél frissebb újságok. folyóiratok jelennek meg az országban. S lehet, mire e sorok az olvasó szeme elé kerülnek, már nem igaz a bevezető mondat. Nézzük hát inkább az Erdélyi Tükör belső képét — remélvén, hogy sokkal tartalmasabb értéket képvisel, mint amilyen az újdonság ténye. A szerzők nevének olvastán szembetűnő három kategória: Erdélyben alkotó (Kányádi Sándor), onnan áttelepült — s itt a pontosítás kedvéért meg kell állni. Hisz akinek nevét példaként hozom — Felcsiki Máté Gerzson —, maga írja: „ a Marosban a Tiszáig árral úsztam". Hát ilyen az „áttelepültek" kategóriája. S a harmadik csoport, az Erdéllyel,, az erdélyi emberekkel szimpatizálók, a sorsukat közös magyar sorsként megélő itthoni alkotók. * A negyedévenként megjelentetni szándékozott folyóirat, az Erdélyi Tükör álcinjében ez áll: önálló kulturális és tudományos magazin. Kiadója az Erdélyi Magyar Kulturális és Köznevelési Kör. Szerkesztik: Debrecenben. A tegnapi bemutató sajtótájékoztatón Bajkó Mátyás főszerkesztő (a Kossuth Lajos Tudományegyetem docense) úgy nyilatkozott: a kulturális tartalomhoz azért párosítják a tudományt, mert az Erdélyben megjelent publikációk nem az objektivitás talaján állnak. s ezt szeretnék ellensúlyozni. A folyóiratot mindenekelőtt erdélyiek számára írják, ám a szerkesztőknek az a meggyőződése, hogy az itthoni magyarság tekintélyes részének nincs valósághű információja sem a mai állapotokról, sem a múlt történéseiről. Ezért „magyarországi magyar" olvasóknak hiánypótlás szerepét is betöltheti e folyóirat. (Magánterjesztők révén — Szegeden is.) * A szerkesztők a közvetlen politikai kérdéseket kerülni akarják, ám ez nem jelenti azt, hogy véletlen lenne a magazin címe. s hogy ne akarnának tükröt tartani erdélyieknek itt és ott egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy sorozatot indítanak a halálra ítélt falvakról, közölve azok földrajzi, történelmi jellemzőit. Az elsó a sorban: Apácza. És Csere Jánosunkra gondolva ebből már azt is láthatjuk: az ábécé is kezdődhet a dolgok közepén. A lap nyomdai költségeit egyelőre a Debrecenben található (városi, megyei) tanácsok biztosítják, (bár szeretnék bevonni a menekültügyben illetékes kelet-magyarországi többi tanácsot is) a szerkesztőbizottság tagjai társadalmi tevékenységnek fogják föl munkájukat. „Uram könyörülj lelkemen, akit otthagytam Erdélyben." olvasom a már idézett Felcsiki-vers kövétkező sorában. Balogh Tamás tévékamerák és mozivásznak felállítása a színpadon? Indokolt-e, hogy a szereplők fürdőkádban betolva érkezzenek? «Nem tudom. Tény, hogy az igényes bécsi közönség az előadás alatt hangosan derült, sőt, közbetapsolt. A szereposztás elsőrendű — ismert, befutott, nagy nevek (Valentini-Terrani, Ramey, Raimondi, Dara) mellett karrierjük kezdetén álló fiatalok is felléptek — biztos vagyok abban, hogy Cecilia Gasdia. Lella Cuberli vagy William Matteuzzi hamarosan világsztár lesz. A produkció lelke, mozgatórugója, fő hajtóereje persze a főzeneigazgató, Claudio Abbado. Abbadót szeretik a bécsiek. Betanító képessége, munkabírása, ritmikus, pregnáns, feszes előadásmódja évtizedek óta ismert és becsült. De Abbado — és ezt az Olasz nő Algírban előadása szintén bizonyította az elmúlt évadban — az utóbbi időben ritka adományra tett szert: megtanult mosolyogni. Egy bécsi operaelőadásról írva, lehetetlen említés nélkül hagyni a Bécsi Állami Operaház intézményét. Az OPERA — igy, csupa nagybetűvel, hiszen minden bécsi számára a város egyik szimbóluma — a világ legjobb operazenekarával, a Bécsi Filharmonikusokkal dicsekedhet. S rendkívül demokratikus a közönség számára is: 15—20 schillinges állóhelyekért a legnagyobbakat lehet látni-hallani (e sorok írójának felejthetetlen élményt jelentett Placido Domingo Otellója — persze Pavarotti, Marton, Bruson, vagy mások épp így rendszeres vendégek). Talán egyszer Magyarországon is hallhatjuk ezt a Rossini-operát, hiszen Philipp Gossett szerint ,.a Reimsi utazás újrafelfedezése egy autentikus mestermüvet adott vissza a zenei világnak". Heiner Lajos Üj látóhatár N

emzedékemet úgy nevelték, hála az ötvenes-hatvanas évtizedek szellemének, hogy igyekeztek bennünket meglanítani elődeink eszméinek gyűlöletére. Ennek egyik előfeltétele volt az értetlenség azok tartalmával szemben, hiszen csak így lehetett kellően elitélni. Magyarországon kívül nincs élet, szólt az intelenv, nekünk ebből azt a nacionalizmust kellett gyűlölni, amely csak úgy sütött e néhány szóból. Nem arra tanítottak, hogy itt élned, halnod kell. ellenkezőleg, arra, hogy ebben a verssorban is ott a nacionalizmus átkozott mételye. Majd egyszer, nyugodtabb időkben, arról is érdemes, sót szükséges lenne szót érteni, mi a rossz és mi a természetes egy kis nép nacionalizmusában, aki ezredéve folyvást megmaradásáért küzd. Hiszen amíg nekünk csak anyanyelvünk használata is diadalmas, csak nemzeti kultúránk életben maradása is győzelem, addig ezt — teszem — az angolok nem is értik. Hemingway írta, hogy az elsó 'háború után az amerikaiaknak alig lehetett megmagyarázni, hogy azért, mert Csehszlovákia, meg Magyarország is Európaban van, ez még nem olyan, mint hogy Texas és Nevada is államok az USA-ban. Eme értő bölcsesség sötétjében tán nem is olyan nagy titok, hogyan s miért döntöttek Trianonban. S ha nem lenne olyan elkeserítő, akár azt is mondhatnám, mulatságos megfigyelni, miként követtek valami hasonló szellemű nemzetietlen, hazaszeretet-romboló politikát a két háború között, s más előjellel utána is. Magvas vagy mély elvi viták helyett érdemesebb a gyereket megkérdezni — már ahol van —, ugyan mit tanítottak neki eme mellékes tantárgyból? Például arra vonatkozoan, hogy ha elmegy tőlünk, s más nép országában ver tanyát, kevesebben leszünk nélküle. Pedig 'kicsinek, fogyó kis embercsapatnak lenni nem jó ebben a mai világban, mert úgy könnyen elsodornak, elnyomnak, letörölnek. Vigasz, de ha ezt nézem, történelmünk évszázadok óta helyben járás a túlélésért. Amiként az újabban idézhető, említhető hazánkfia, Konrád György fogalmazott: egy kis népnek nem megélni kell a történelmet, túlélni is elég kereszt. Mo6t mindenki az írásbeli érettségi tételek botrányát említi, ha az érettségi szóba jön, pedig legalább ennyire botrányos, ami a történelemtanítás, helyesebben nem tanítás nyomán bekövetkezett Ugyan mit mondjon a gyerek, ami a tankönyvben van, amit az újság ír. netán hallgasson a tanárnőre, aki viszont hasonló képzéspek terméke... Nem állom 'ki, hogy megjegyezzem, történik ez egy történész akadémikus művelődési miniszter országlása után, akit szintén fölvált most egy újabb történész. Tartok tóle, hogy ama fényességes Európa-házba áhított bebocsáttatásunk ilyen apróságokon múlik. Akiket megvetéssel sújtottunk, már a néphatalom nevében természetesen, azok a hazaáruló disszidensek. ök azok, akiket most viszont fölfedezünk. Legújabban az Űj Látóhatár című münhecni folyóiratot. Csupán nem idevalósi, tehát nem kelet-közép-európai VSZ-tagállam lakójának mondanám, ha kérdezné, hogy még' ez év tavaszán is papírok közé bújtatva hozta az idei első számot Hegyeshalom éber őrei elől egy külföldet járt ismerős. Most pedig tessék, bemegyek a Püskikönyvesboltba Szegeden, és potom százegynéhány forint lefizetése után az enyém az Üj Látóhatár hazai kiadása. Mellékesen mondva, nem sokallom az árát, megadtam volna érte korábban is, ha iehetett volna. Odakint egy szám különben is 15 DM, tehát enyhén szólva, jó a forint átválthatósága. E

z a most nálunk kapható — remélhetően csak első fecske — szám válogatást közöl a folyóirat első negyven évének terméséből, ök írták így, hogy első 40 év, bizakodásukat is kifejezve, talan büszkélkedve is. Ha meggondolom, van mire büszkélkedniük a szerkesztőknek — Borbándi Gyula, Molnár József, Sztárai Zoltán —. hiszen hetvenedik életévükben is, ott, a messzi idegenben is, magyarok maradtak, mi több, beírták nevüket munkásságukkal nemzeti kultúránk évkönyveibe. Köszönet érte. Már hogy mikor fogjuk elolvasni e négy évtized termését? Ha tesszük is valaha, utólag lesszük. hiszen a világban szétszórt magyarok nem közlekedtek szellemiségükben velünk, óhazaiakkal. Mo6t bezzeg lesz/lenne mit pótolni. Vajon összeforrnak-e még a széttépett szárnytollak, lehet-e vélük még repülni? Tráser László Húszéves a Szegedi Szimfonikus Zenekar A szegedi tanács 1969 tavaszán határozott az önálló szimfonikus zenekar létrehozásáról; Vaszy Viktor és Nagy Imre szervezték meg az új intézményt, a 64 tagú Szegedi Szimfonikus Zenekart. Az októberben Lisztes Mendelssohn-művekkel önálló koncerten bemutatkozó együttest lelkesen fogadta a közönség. Az alapító okiratban ez áll: a zenekar feladata a Szegedi Nemzeti Színház helyi és vidéki ope-y ra- és balettelőadásainak ellátása, valamint a szegedi és a dél-magyarországi felnőttés ifjúsági hangversenyek megtartása. Igazgató karnagyuk. Vaszy Viktor, megújult lendülettel folytatta nagy ívű operai programjának megvalósítását. A zenekar itthoni fellépések mellett külföldön is turnézott. Vaszy utódja az együttes élén Pál Tamás lett — sok sikeres hangverseny, Ünnepélyes évadzáró — Szeged-érem a régi és az új művészeti vezetőnek Szabad Sajtóház Ülök a taxiban, diszkózik a Danubius, cicereg a cébé, beszél a központos: — Uraim, a Szabad sajtó utcába kérek egy kocsit! Alsóvároson fuvarozók előnyben, gondolom, amikor újra szól a diszpécser hölgy: — Elnézést kérek, nem Szabad sajtó utca, hanem Sajtóház. Hangos nevetés az éterben, aztan egy férfihang: — Egyeske, mentem a szabad Sajtóházba! A taxisok már tudnak valamit... D. I. rádió- és hanglemezfelvétel, Mozart, Puccini, Donizetti, Verdi operáinak bemutatása fűződik a nevéhez. 1975-től '83-ig vezette a zenekart, egyszersmind a város főzenelgazgatója vált. Ugyanezeket a posztokat — és a felelősséget — '83-ban Oberfrank Géza vállalta magára. Az Oberfrank-korszak: kemény műhelymunka, erös koncentráció, következetesség; az eredmény: európai színvonalú operaelőadások (A türelmes Szókratész, Nyugat lánya. Vérnász, Othelló, Macbeth, A bolygó hollandi, Don Giovanni), számos nagysikerű koncert az újjászervezett zenebarátok kórusával (Vaszy Viktor Kórus), hazai és külföldi vendégkarmesterekkel, sikeres nyugat-európai turnék — kitüntetések, díjak. Az új szezontól ismét Pál Tamás a művészeti vezető. Néhány érdekes adat a zenekarról: a két évtized alatt 1861 operaelőadást játszottak (164-et külföldön), 647 koncertet adtak; évente átlagosan 121-szer léptek a közönség elé. Mindezt Szelezsán István zenekari titkár mondta el a tegnap esti ünnepélyes évadzárón, amit vacsorával kötöttek egybe a Hági étteremben, s amelyre meghívták a zenekar valamennyi alapítótagját is. Íme a névsoruk: Albach Henriett, Árkus József, Barnácz Istvánné, Bácskai József, Bárkányi Pál, Bellényi Béláné, Bodvai Károly, Erdei Károly, Gajodi Sándor, Grimm Mihály, Gvizd Lajos, Juhász Józsefné, Kádár Pál, Király István, Király Istvánné, Kovács János, Lajos István, Látó Ferenc, Masa Ferenc, Meszlényi László, Molnár Miklós, Nagy Imréné, Román Zoltán, Simon István, Szentjobbi Miklósné, Török János, Török Jánosné. Oberfrank Géza a most zárult évad művészeti értékelését adta, Pál Tamás a következő szezon terveit sorolta; Csonka István, Szeged tanácselnöke kitüntetéseket adott át: Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Bódi Béla, Fülöp Istvánné, Lajos István. Szocialista Kultúráért elismerést kapott: Lass Zoltán, Szelezsán István, Szöllösy József, Török Jánosné, Grimm Mihály. Miniszteri Dicséret kitüntetést vehetett át Fodor Gábor és Kádár Jolán. Szeged-érmet kapott a zenekar, valamint a búcsúzó és az újonnan kinevezett művészeti vezető. S. E.