Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-09 / 134. szám

79. évfolyam, 134. szám 1989. június 9., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Az irányvonal kerestetik Napirendváltozással kezdődött az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának tegnapi ülése. Fritz Péter javaslatára a testület először az aktuális politikai eseményekről tárgyalt Vastagh Pál megyei első titkár előterjesztésében. Az előadásban teret kaptak a kínai események. A tragédia gyökere a belső politikai közelmúltban kereJúnius 29.: az újabb szegcdi pártértekezlet napja Koncz János új munkahelye O Kína megdöbbent ^ Hiányoznak az elsöpört tanyák £ Takarékoskodik az MSZMP ^ Vita nélkül ső szervezetek új modellje majd a helyi pártmunkára is hatással lesz. A soron következő központi bizottsági ülés után gyorsan kell reagáLni majd a Csongrád megyei metódus meghatározáÁllásfoglalás Mi, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának tagjai — a megyében élő párttagok érzéseit ismerve és tolmácsolva — megdöbbenésünknek és aggodalmunknak adunk hangot a pekingi eseményekkel kapcsolatosan. Kinát az elmúlt években olyan szocialista orszagnak tartottuk, amelynek vezetése a politikai nyitás és gazdasági reform útján halad. Mindezt rokonszenvvel figyeltük. Bátorítást éreztünk benne saját itthoni törekvéseinkhez. Megdöbbentőnek tartjuk azonban azt, ami a szabadságot. demokráciát, politikai reformokat követelő, békés tüntetés letörése érdekében, rendteremtés ürügyén történt. Meggyőződésünk szerint semmivel sem magyarázható a fegyvertelen tüntetők ezreinek halálát okozó katonai fellépés, a kegyetlen vérfürdő. Elítéljük ezt a brutális eröszakot. A politikai feszültségek megoldására kizárólag a békés, demokratikus módszereket tartjuk elfogadhatónak. Együtt érzünk, a kinai néppel. Őszintén reméljük, hogy a józan ész kerekedik felül, és tovább folytatódik Kínában a szocializmus demokratikus reformja. A kinai események legfőbb tanulsága számunkra az, hogy nem elegendő csak a szocializmus gazdasági reformját sürgetni. Határozott és következetes politikai átalakulásra van szükség. Nem elég csupán a változások szándékát hangoztatni, hanem azok jogi és intézményi feltételeit is meg kell teremteni, csak igy kerülhető el az erőszak alkalmazása, a nemzeti tragédia. Szeged, ,1989. június 8. MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága sendö. A vezetésben egyre nagyobb ellentét alakult ki 1985 óta a reform üteméről. Emberek millióit ebben a harcban eszközként használják fel. A diákság Hou Jao Pang rehabilitálásáért lépett fel. és Teng Hsziao Phing eltávolítását is követelte. A tüntetők és a kormányzat között nem alakult ki párbeszéd, a hadsereg bevetése fokozta a lakosság ellenállását. Értelmiségiek, minisztériumok alkalmazottai és a város környéki parasztság is bekapcsolódott a küzdelembe. A konzervatív és a reformszárny között június 4ig egyensúly volt. Ekkor adott ki tűzparancsot a fundamentalista szárny. Az állapotok ma sem katonailag, sem politikailag nem tekinthetők szilárdnak, a konzervatív szárny Theng kiválásával nem tud országosan elismert vezetőt állítani. A kinai események hatása nem hanyagolható el a magyarországi belső folyamatok és a reformok külső feltételei szempontjából sem. A kínai reformban bízó külföldi befektetők most pénzüket érzik kockáztatva, az ázsiai országban történtek a szocialista országokban megindult reformfolyamatok hitelét is veszélyeztetik. (A megyei pártbizottság állásfoglalást fogadott el a kinai eseményekkel kapcsolatosan.) Vastagh Pál belpolitikai életünkre rátérve hangsúlyozta, hogy az MSZMP soron következő kongresszusa a párttagságtól együttes gondolkodást igényel. A felsával. Vita van még a kongresszusi küldöttek delegálási rendszeréről. Eldöntendő, hogy 600 vagy 800 párttag válasz ttjat-e egy küldöttet. Meg kell találni a formát arra. hogy a különböző platformok súlyuknak megfelelően képviseltethessék magukat. A kongresszus után teljes tisztújításra lesz szükség az alapszervezetekben, és más pártirányítási szinteken is. A párt jelenlegi helyzete teszi szükségessé, hogy mihamarabb sor kerüljön a kongresszusra. Jelenleg fennáll annak a veszélye, hogy „alattunk fog szétmenni a párt". Sürgősen tiszta vizet kell önteni a pohárba. A pártvezetés felszínre került ellentmondásainak feloldásaira már nincs más megoldás, mint a legfőbb párttestület összehívása, és azon egy minden párttag számára kötelező program elfogadása. A választásokig össze kell tartani a pártot, nem szabad elfelejteni, hogy a széteséstől csak súlyosbodik az ország helyzete. A választásokra való felkészülésen már dolgoznak a párt testületei, elkezdődött a szövetség kialakítása az ifjúsági és, szakszervezetekkel. Keresik még a jelölteknek megfelelő, hiteles embereket. Viszont, ha egyesek közben szétzúzzák a pártot, ez a munka is hiábavaló lesz. Egy regionális hetilap létrehozásának körülményeit ugyanaz a bizottság vizsgálja, amely nemrégiben a Csongrád Megyeá Hírlap átalakításával foglalkozott. Valószínűleg, ebben a témában már a következő pártbizottsági ülésre elkészítik jelentésükét. Vastógh Pál szólt arról is, hogy Koncz János volt megyei titkár egyéves tanulmányi ösztöndíja ellenérzéseket váltott ki egyes alapszervezetekben — nem elsősorban ennek hatására —, (Folytatás a 2. oldalon ) A kormányfő és az Országgyűlés elnöke is részt vesz Nagy Imre temetésén A magyar állami élet két vezető személyisége a Parlament és a kormány képviseletében rója le kegyeletét az 1956 után jogtalanul kivégzett valamennyi áldozat emléke előtt. Erről született megállapodás csütörtökön, az Országgyűlés és a kormány, illetve a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselőinek találkozóján. A Parlamentben megtartott megbeszélésen Szűrös Mátyás, Németh Miklós, illetve a TIB képviseletében Vásárhelyi Miklós, Mécs Imre, Hegedűs B. András és Göncz Árpád ült a tárgyalóasztal mellé. * A megbeszélést követően Vásárhelyi Miklós válaszolt az MTI munkatársának kérdéseire. — Korábban a Történelmi Igazságtétel Bizottság fenntartásait hangoztatta azzal kapcsolatban, hogy a Parlament és a kormány ,képviselői hivatalosan is részt vegyenek 1956 mártírjainak gyászszertartásán. Miért válSzűrös Mátyás. az Országgyűlés elnöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke is részt vesz Nagy Imre, és mártírtársai június 16-i temetésén. tozott meg ez az álláspontjuk? — Elsősorban nem a mi álláspontunk változott; az elmúlt napokban olyan nyilatkozatok hangzottak el a kormányfőnek és a házelnöknek, illetve magának az Országgyűlésnek a részéről, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni, amelyeket tudomásul vettünk. Ennek eredményeképpen jött létre a mai megbeszélés. — Mi a legfőbb eredménye a mostani találkozónak; miben állapodtak meg? — Megegyeztünk abban, hogy mi, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a család nevében üdvözöljük, hogy a miniszterelnök és a házelnök hivatalos minősé-. gükben részt kívánnak venni a temetésen. Hangsúlyoztuk — és ezt mindketten elfogadták —, hogy ez a temetés nem csupán Nagy Imre és kivégzett vádlotttársainak gyászszertartása, hanem az 1956 után ártatlanul kivégzett valamennyi áldozat temetése. — A megállapodás azt jelenti, hogy az allami vezetők is elhelyezik koszorújukat a ravatalon? — Igen, pontosan azt jelenti. Koszorút fognak elhelyezni, illetve tiszteletüket teszik a ravatalnál; a részletek pontosítása a protokollra tartozik. — A TIB nem szabott feltételeket a mostani megbeszélésen? — Semmiféle feltételt nem szabtunk! Ismertettem a TIB legutóbbi ülésén kialakított álláspontot a miniszterelnök úrral és a Ház elnökével ; ezek nem feltételek voltak, hanem egyszerűen álláspontunk kifejtése. Tárgyalópartnereink lényegében ezt az álláspontot elfogadták. Strauh F. Brúnó látogatása II. Rákóczi Ferenc lakóházában Straub F. Brúnó, az.Elnöki Tanács Elnöke, aki hivatalos látogatáson Törökországban tartózkodott, csütörtökön Isztambulból Rodostóba látogatott. A város török neve Tekirdag. A magas rangú vendéget a „Magyar utca" 9. számú ház előtt Oguz Kagan Köksal, Tekirdad tartomány kormányzója és Camal Unlü Sarac, a város polgármestere fogadta. A Márvány-tenger partján fekvő, festői fekvésű városnak közismert magyar műemléke van: II Rákóczi Az Elnöki Tanács elnöke hazaérkezett Ferenc fejedelem másfél évtizedes itt-tartózkodásának emlékét, egykori lakóházát tekintette meg Straub F. Brúnó. A múzeummá átalakított, épületben végigkalauzolták a kiállítási termekben, amelyeknek falain a XVIII. század eleji magyarországi térképeket, a szabadságharc Ellopják az emnullást? Húzóágazat. Micsoda misztikus fogalom szegényedő, elavult gazdasági szerkezetében elvesző, kicsiny országunkban! Akik kiejtik ezt a szót, általában nem nagyon tudják, milyen konkrét ágazatok tartoznak ebbe a szűk gyűjtőfogalomba Más közgazdászok — ennek a szakmának ma már mindenki legalább botcsinálta mestere — mást-mást ertenek húzóágazaton. Az ugyebár nem lehet vitatott, hogy az elektronika és a gépkocsigyártás ide tartozik. S ide kell hogy tartozzon egy piacgazdaságban az építőipar is. Mert a beruházások keresletet támasztanak, ez pedig az élénküléshez elengedhetetlen. Többek között ezért húzóágazat az építőipar. A köztudat nem szeretem ágazata így kerülhet a „spiccre". Azért antipatikus sok-sok honfitársunknak a 43-as ÁEV, a Dutép, n Gyáev, a VAÉV, a Délép, mert hibák hibák után jönnek elő a kereseteinkhez képest oly drága fazonlakásainkban. Pedig ezek a cégek már nem ugyanazok, amelyek körénk építették a vasbetonketrecet. Az elosztáspolilika többszöri látványos fordulata igazi piaci helyzetbe „taszította" építészetünket. Viszont nem tortént meg a váltás az épitőanyágiivarban. Míg az építés-szerelés az egyik oldalon versenytárgyalásokra kalkulál vevőt, megrendelőt kecsegtető árajánlatokat, addig a másik oldalon az építőanyag-iparosok, a hiányhelyzettel élve, szinte kontroll nélkül srófolják az árakat. Nagy nyűge az építőiparnak, hogy nincs versenysemlegesség. Fura a magyar pályázati rendszer. Ha egy külföldi építő nyer el itthoni építést, az nem azért következik be feltétlenül, mert a megrendelő sok ajándékot kapott a kinti referenciaszemle idején Lehet, hogy valami valutában a hivatalos átszámítási kulccsal kevesebbe keriü, mint a magyar építők forintos ajánlata. Csakhogy; először: a mi forintunk nem konvertibilis, másodszor: ha a magyar építő cég valutában kapná a fizetségét, akkor neki is elérheti lenne a csak fejlett országoktól beszerezhető kellék, anyag. Szóval, nehéz a dolga az építőiparnak. Mostanában reppent fel a szárnyas hír: a nagymarosi erőműépítésről — esetleg — kényszerűen levonuló osztrák cégek megkapják a megbízást az M-nullás budapesti autópálya-körgyűrű é6 az újpesti metróvonal továbbépítésére. Nem elképzelhetetlen. Ezzel együtt az sem, hogy így jó néhány újabb építövállalatunk kerül a csőd szélére, és tízezer szakképzett építőmunkás munka nélkül marad. Ilyen „sorscsapások" közben természetes, hogy az építőiparosok kórbástyát, az eddigieknél erősebb erődöt vonnak maguk köré. Kedden találkoztak Ráckevén, a Savoyaikastélyban a vállalati, szövetkezeli vezetők, és megalakították az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetségét. Ideiglenes intézőbizottságot is alakítottak (ennek tagja Kortvélyessy Péter, a Délép vezérigazgatója). Az alapszabály elkészítése megkezdődött. Mint a nyitányon hallottam: jó lenne azt elérni, hogy ebből a szervezetből hátrány legyen kimaradni. Huszonnégyezer potenciális taggal, vállalatokkal, szövetkezetekkel, kft.-kkel. pjt.-kkel ós magánvállalkozókkal számolnak Szeretnék az ágazat tekintélyét növelni, a tervezők és kivitelezők érdekeit közelíteni. Az ÉVOSZ a Magyar Gazdasági Kamarán belül működik. Senki ellen nem irányul a tevékenysége. Eddig morális és etikai szabályokat nélkülözött a hazai piaci verseny. A normatívák megteremtésében való közreműködést is magána vállalta az új szervezet. Az érdeklődő újságíró számára a legszimpatikusabb terv az építész etikai bizottság megalakítása. A rossz minőséget, a szakma tekintélyének rombolását belülről toroljak meg. Ez is egy lépéske az igazi piacgazdaság felé. Böle Islván eseményeinek helyszíneit tekintette meg Straub F. Brúnó. A török—magyar kapcsolatok régmúlt időkig visszanyúló sokrétű történetét mutatták be az üvegtárlókban elhelyezett iratok, könyvek, képek. Az épület második szintjén egy török és angol nyelvű márványtábláról derül ki: „A magyar—török barátság elmélyítését szolgáló Rákóczi Emlékmúzeumot a Magyar Népköztársaság kormánya létesítette". A kiállítást 1968. július 27-én Péter János külügyminiszter avatta fel a török hatóságok képviselőinek részvételével. A tervet Kutas Imre ankarai magyar nagykövet közreműködésével a Magyar Nemzeti Múzeum készítette. A kiállítás megtekintését követően Straub F. Brúnó megkoszorúzta az emlékmúzeum falán levő emléktáblát, amelyen a következő szöveg olvasható: „E házban élt 1720—1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703—1711-ig a magyar nép szabadságharcát, vezette, s később török földön talált menedéket. Ezt az emléktáblát a Rákóczi vezette magyar szabadságharc 250. évfordulóján a Magyar Népköztársaság kormánya állította." * Straub F. Brúnót és kíséretét az isztambuli repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. Az eseményen jelen volt Cahit Bayar, Isztambul tartomány kormányzója, és Nurettin Sözen, a város polgármestere, valamint Horváth István magyar főkonzul. Az Elnöki Tanács elnöke tegnap hazaérkezett.