Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

5 1989. június 7., szerda Árulás és vérengzés, mint komédia Hétfőn Eörsi István dedikált a szegedi Móra Könyvesboltban. Most megjelent Emlékezés a régi szép időkre című könyve az '56-os eseményekről és az utána letöltött több mint három bortönévéről szól. A könyv első illegális kiadása (1988) a Katalizátor Iroda nevéhez fűződik. — Milyen küldetést tölt be ma ez a könyv? — Lehet, hogy a küldetés szó túl nagy jelentőségű. De azt remélem, 30 évi történelmi hiányosság után meg kell mutatni a korszak genezisét. Mert minden korszakot elsősorban a keletkezése határoz meg. Ez a korszak árulások révén született és gy ilkosságokon keresztül szilárdult meg. Utána jöttek joob időszakaink is e korszakon belül, melyben a megalázott lakosságnak elementárisán érdekében állott elfogadni egy kompromisszumot. Ez így hangzott: ha elismered a hatalmat, tobb szabadságot és kenyeret kapsz. Csakhogy ezt jó lélekkel nagyon nehéz elfogadni, és egy nemzet, egy nemzedék nem tud szabadulni a lelkiismerettől, így aztán megpróbálták ezt a kompromisszumot korszerűen stilizálni. Amíg Kádár betartotta igéretét, addig ment is. De aztán jött egy pillanat, amelyben ígérete tarthatatlanná vált. mert cz a rendszer gazdaságilag képtelennek mutatkozott a kompromisszumra. Az emberek '56 előtt azt hitték, hogy valami egészen új világot építenek, és csalódtak. Majd csalódtak a kompromisszumban is. Ennyiben hasonlít a két helyzet egymáshoz. Ez a könyv megmutatja, hogy miből jött létre a múlt harminc év, és segít eloszlatni azokat a rossz érzéseket, amelyeket a züllöttség felismerése okozott. — Amit megirt, átélte. Mennyiben befolyásolták a 30 év alatt történt események? Tudott-e kellőképpen objektív maradni? — Ha az ember bizonyos távolságba kerül múltjától, akkor objektívebbnek láthatja a meggyőződéseit, a hiedelmeit, a barátaihoz való viszonyát, öncsalásait. A dolog másik része, hogy 30 év alatt a képzelet sokmindent átfest, anélkül, hogy akarnánk. A képzelet egy pártos festő, ezért a legnagyobb gyanúval kezeltem a tényanyagot, és több véleményt vetettem össze az eseményekről. De még így is annyira másképpen emlekszem. mint a rabtársaim! Ma már bizonyos részleteket szerintem senki nem tudna pontosan megállapítani. De úgy gondolom, hogy a magatartások milyenségét és minőségét tekintve pontosabb lehetek, mintha 20 évvel ezelőtt írtam volna ezt a könyvet. — Melyek voltak a legális megjelenést hatráltató okok? — A mi rendszerünk kultúrpolitikája az említett kompromisszum óta; mindent szabadon írhatsz, ami nem ütközik tabukba. Ilyen tabu volt például '56, a kivégzések és Kádár személyes szerepe. Pontosan azok a problémák és személyek estek tabu alá, amelyekről és akikről ez a könyv szól. Amikor elkezdtem írni, még álmodni se mertem volna, hogy ki lehet adni, egyszerűen életveszélyesnek, vagy legalábbis börtönveszélye-,nek éreztem. Ezek a tabuk egy év alatt omlottak össze — Könyvében megfér egymás mellett a komédia és a tragédia. — Maga a szituáció teremtette a komédiát. Esztétikai síkon a legkegyetlenebb műfaj a komédia, mert nincs benne megbánás vagy megtisztulás. Mert például; egy kommunista rendszer 250 emberből kivégeztet 220 munkást és parasztot, a többi 30 értelmiségi. Ez hátborzongatóan komikus, hiszen a komédia a valóság váratlan leleplezéséből táplálkozik. Ha ez a könyv jó, akkor az menti meg, hogy a komédia nem a fejemből, hanem a valóságból táplálkozik, hogy kiérezhettem a szörnyűségből a komikumot. — Befejezettnek tekinthetö-e a témája, vagy a továbbiakban kíván még vele foglalkozni? — Egészen biztosan foglalkozom még vele. A Kihallgatás című darabom és nagyon sok novellám is erről szól. Elképzelhető, hogy a most megjelent könyv egyik vagy másik részéből regényt írok. De még sokkal fontosabb számomra ez a morális és etikai problémakör, ami egész életemen át elkísér majd. Podmaniczky Szilárd Magyar—eseti barátsági nap Lidice lerombolásának 47. évfordulójára emlékezve magyar—cseh barátsági napot tartottak tegnap, kedden Szegeden. A megyei és a városi népfront bizottsága meghívására Frantisek Hrabal nagykövetségi tanácsos vezetésével érkezett delegáció városunkba. A házigazdák kíséretében ellátogattak a megyei tejipari vállalathoz. Délután megemlékezést tartottak a Móra parkban. A szónok Eitlerné Szilágyi Júlia, az Országos Béketanács tagja volt. A Stefánián megkoszorúzták Lidice falu mementóját. A barátsági nap a múzeum dísztermében tartott hangversennyel zárult. A kisteleki helyzet Az MSZMP Kisteleki Városi Bizottsága megkezdte Kistelek és vonzáskörzetének társadalompolitikai, gazdaságpolitikai helyzetelemzését és a feladatok meghatározását. E munkát széleskörű társadalmi bázisra építve szeretné megvalósítani. A végrehajtó bizottság javaslata alapján öt aktívacsoportot hozott létre, melynek tagjai olyan pártonkivüliek és párttagok, akik szakmai és politikai felkészültségük, tapasztalatuk alapján tudják ezt a munkát segíteni. Ezekben a csoportokban összesen 55 fö vesz részt. Ezen túlmenően szeretné a pártbizottság minden olyan kisteleki-és vonzáskörzeti lakos véleményét, javaslatát is felhasználni a feladatok megoldásához, aki felelősséget érez a város jövőjéért és azért tenni kész. Ennek érdekében az MSZMP Kisteleki Városi Bizottsága felhívással fordul a város és vonzáskörzetének lakosságához: kéri mindazokat a személyeket, kollektívákat, csoportokat, akiknek észrevételeik, javaslataik vannak a város társadalmi, gazdasági, politikai életének javítása érdekében, azok • keressék meg bizottságunkat (személyesen vagy írásban). OJyan program összeállítása a célunk, amely találkozik a lakosság döntő többségének egyetértésével és mozgósítólag hat a végrehajtásban egész lakosságunk számára. Egy csésze kávé Kovács Zsolttal Á fiatalok „öregbítik" irodalmunkat Elkészült a Nappali Ház című, negyedévenkent megjelenő irodalmi és művészeti szemle első száma. Hová érkezik a Tisztelt Olvasó, ha benyit a Nappali Ház ajtaján? Erről álljon itt a szerkesztők (Hévízi Ottó, Károlyi Csaba, Kurdi Imre, Orsós László Jakab, SZIJJ Ferenc) koncepciója: „Jó volna, ha lenne egy újság. Lgy olvan folyóirat, amely szép lenne, kézbe kívánkozó, amellyel el lehet időzni, amit nézni, sőt nézegetni is lehetne. Egy nyugalmasan megmutatkozó tárgy. Betűk formája, szövegek törése, kép következne először, az tan olvasás', elutasítható és elfogadható mondatok egymásutánja. Jó volna, ha a nézhető és az olvasható gondolat ugyanarról a területről érkezne. Onnan, ahol mindig világos, mit, miért gondoltak. Ott a gondolat soha nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint kigondolóját. Ott a gondolat lehet tétova és erőteljes, feledékeny és preciz, de semmiképpen nem személytelen..." Az első szám tartalmából, próza: Kása Imrétől. Németh Gábortól. Kosztolánczy Tibortól, valamint Márton László elbeszélése. Vers: Darvasi László. Kukorclly Endre. Kemény István, Balog József. Kovács A. Ferenc, Szijj Ferenc. Esszék: Stanky Kubrxckról, Ezra Poundról, Popper Leo esztétikájáról, a metafizikus detektívtöriénetekröl, valamint Beckettröl a „vámon". Interjú Bacsó Bélával a filozófiai eszétitkáról. Versfordítások Gottfried Benntól. Vitacikk: Horkai-Hörcher Ferenc az utópiáról. * Délelőtt 10 órától a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola vendége lesz Fekete Gyula író. A Bartók Béla Művelődési Központban este 7 órától Csengey Dénessel lesz író-olvasó találkozó. Páskándi Géza az algyői családi könyvtárban találkozik az olvasókkal. Délután 5 órakor, Könyvheti komédiák címmel a Somogyi Könyvtárban tart irodalmi bemutatót a Deák Ferenc Gimnázium „One a" irodalmi színpada; a Dugonics téren pedig a Rózsa Ferenc sugárúti iskola irodalmi színpada mutatja be Gyergyai Albert Árgilus címú mesejátékát. — Talán kezdjük egy kis biografuival! — Debreceni vagyok. Húszéves koromban becsoppentem az akkoriban még igen színvonalas debreceni színházba, és ott ragadtam, ír.int légy a . .. na, hogy is mondják . .. mindegy. Persze. nem minden „előképzettség" nélkül. Amatőr voltam, és persze, sokkal jobb. mint a profik. Azt gondoltam, hogy a mi előadásaink mogott a profik elbújhatnak, és én elolvastam négy-ot könyvet a színház elméletéről, ezért nagyon okosnak éreztem magam. — Mi történt a debreceni három év alatt? — Azt hiszem, úgy hívják azt az állapotot, hogy „beugrós statiszta". Velem pótolták a hiányzó szereplőket. Ez aztán olyan lehetőségeket teremtett már az első évben, mint Tamási Áron Énekes madarában Móka szerepe, amit Nagy Gábor távolléte miatt játszhattam. Ezenkívül meghatározó egyéniségekkel találkoztam. Most is szeretettel gondolok és szívesen hivatkozom rájuk. A színészek közül . Cserhalmi György és Köti Árpád, a rendezők közül Horváth Jenő nevét kell említenem. — Egész pontosan, mit jelentettek vagy jelentenek ök a számodra? — Benyomásokat őrzök a ve'ük való találkozásokból. Cserhalmi Gyurival például volt a Hamlet-előadás során (én Guildensternt játszottam) egy színházi pillanatunk. Improvizálni kellett valamelyik szereplő késése miatt., s engem úgy hozott helyzetbe, hogy nem az ö priabból az alkalomból, hogy megkapta a Makó Lajos-díjat vát akcióját kellett elviselnem, hanem partnere lehettem. Kóli Árpád pedig velem együtt vívódott amikor nem tudtarr. eldönteni, hogy Veszprémbe, vagy Békéscsabára szerződjek. Horváth Jenő neivét nehéz szívvel említem, mert öt, sajnos, „leírta" a szakma. Ellenben Antonius és Cleopátrájában volt egy jelenet, amely akkor számomra „világszínház"-színvonalú volt. — Erezted-e valamikor a hátrányát annak, hogy nem végeztél főiskolát? — Emberileg, színészileg soha, pozícionálisan igen. A békéscsabai demoralizáló és impotens egv év után Kecs*keméten folytatódtak a tanulóévek, ahol általában a szinpad sötét zugóban ülve figyeltem a próbákat, és néha vállon veregettek. Cserhalmi Gyuri mondta nekem, hogy a főiskola semmire nem jó, de önbizalmat ad. Ez bizony így van. Mindegy, hogy egy színész pocsékul fordítja a fejét balra, de ha az indexeben a pöcsét azt tanúsítja, hogy ezt Major Tamás tanította így, akkor kész. Győzött. — Milyen szerepeket kaptál Kecskeméten? — Fogalmam sincs. Sajnos fényképalbumban sem őr2öm, hogy megmutathassam. — Szeged a következő állomás. Itt Sándor János vezető színésze voltál... — Tényleg? Nekem csak annyit mondtak, hogy karakterszínésszé értem . . . be. Arra törekszem, hogy Hétfő kora délután a főváros két oldalán közel egy időben tkét sajtótájékoztatót tartottak. Budán, a Szem'lőhegyi barlangpresszóban Rácz Sándor, a Nagy-Budapest Munkástanács egykoron életfogytiglanra ítélt elnöke és Hegedűs András. Rákosi Mátyás egykori miniszterelnöke, a Népköztársaság útján, a Magyar Sajtó Székházában pedig Pozsgay Imre államminiszter és Horn Gyula külügyminiszter szóit az egybegyűltekhez. A 'hűvös mélyben és a függönylengető langy időben, azaz a barlang bejáratában berendezett vetítőteremben és a muOSZ-székház első emeleti színháztermében ugyanarról volt. szó: nemzeti önismeretről és történelmi tényanyagon alapuló 'kiegyezésről. Hogy a kormány két tagja — kik Nagy Imre politikai rehabilitálásának élharcosai — ugyanugy beszeltek, ha immár nem is törvényszerű, de természetes dolog. Az viszont már kevésbé, hogy az „ellenforradalmi" tevékenységért börtönbe zárt Rácz, Párhuzamos életek a munkásember és a sztálinista hatalmi berendezkedést kiszolgáló, s működtető Hegedűs, a pártmunkás így összetalálkozik egymással — legalábbis a nemzeti közmegegyezés kérdésében. Ma minden politikai mozgalom Nagy Imréhez és hagyatékához igazítja gondolatait, s ha nem is ért egyét a mártírrá lett kommunista 'miniszterelnök életművének egyes részeivel. az ötvenhatos tragédiát politikai mérceként -ál-Utja nézeteihez. Ma mindent így mérünk: cipőnk, kalapunk ötvenhatos. Az egyikben lötyög a 'lábunk, a másik sokunk szemébe hull. Szemellenző és használhatatlan kalucsni. Erről a kalucsniról Pozsgay egyik kedvenc hasonlata jut eszembe: a part nem olyan helyiség, ahová belépve az esernyővel és a kalucsnival együtt a személyiségünket is az előszobában keli hagyni. Szó .mi szó, Pozsgay nem hagyta az előszobában az egyéniségét, még a Szabad Európa Rádió munkatársának is megmutatta azt. Kap is szepen ezért. Amikor a MUOSZszékhózban arról szólt, mit ls gondol a marxistacen.trista platformról, odaát, a budai barlangban az egybegyűlték eddig féltve őrzött amatőrfilmeket és zárolt fotókat nézhettek az ötvenhatos Budapest utcáiról. Az egyik kilőtt orosz tankon ez a krétairat állt: ÁTALAKÍTÁS MIATT ZÁRVA, s míg ezt a szöveget böngészték a budai oldalon, Pesten Pozsgay azt mondta, akik a Ribánszky Róbert vezette marxista-centrista platformcsoportosulásban vesznek részt.. azok egymás közt vannak, a reformerők viszont a neppel vannak. Horn Gyula beszámolt arról, hogy a Külügyminisztérium folyamatos kapcsolatban áll a Történelmi Igazságtétel Bizottságával, hiszen közel ötszáz emigráns hazatérése várható a nagy temetésre. Sokan közülük, tette hozzá a miniszter, most jönnek haza először, többségükben az Egyesült Államokból és Franciaországból. Budán viszont egy angol úrról esett szó, k-i doktori disszertációt irt Hungary 1956 címmel. Ez a történész, Bili Lomax megtanult magyarul, hogy minél jobban tanulmányozhassa nemzetünk múltját. Fölkereste — még a hatvanas években — Hegedűs Andrást, s a könyv megjelente, 1977 után Rácz Sándort is. A mű, mely pályafutásának első évtizedeben izgatónak minősült, most megjelenik idehaza is, egyszerre két •kiadónál. A Tudósítások kft. (e sajtótájékoztató szervezője) újság formában adja közzé, 38 forintért, az Aura kiadó viszont könyvként adja ki, 108 forintért. S ha már itt tartunk: bemutatták a Tudósítások legfrissebb kiadványait is, Lomax műve mellett. Korányi G. Tamás, a Világ cimű politikai hetilap rovatvezetője Egy népfelkelés dokumentumai címmel gyűjtötte egybe azokat a forrásokat. melyeknek csak egy kicsinyke részével ismerkedhettünk meg mi. hétköznapi állampolgárok. Papp Gábor Washington—Mos zkva— Belgrád (kerekasztal-beszélgetés 1956 világpolitikai összefüggéseiről) című könyve is a napokban kerül a boltokba. S míg az MSZMP esetleges pártszakadásáról, vagy bizonyos csoportok kilépéséről esett szó Pesten. Budán bemutatták a Tudósítások könyvheti meglepetését, egy .kisváros félkatonai szervezetében születő MSZMP-alapszervezet törtenetének feldolgozását. A könyv, a Gazsó L. Ferenc—Zelei Miklós duó műve Tűz is volt, babám! címmel jelent meg. Dlusztus Imre két mondatban összesűrítve, és száz mondatra elosztva is, színészi énem legjavát nyújtsam. Én úgy gondolom, ez a karakterem. Amiért Sándor Jánossal összekapcsolnak bennünket, talán az a tény, hogy már Debrecenben és Kecskeméten lolyamatosan figyelt engem, és mindig egy tokkal magasabbra emelte a mércét. Ezt az odafigyelést köszönhetem neki. ami az én helyzetemben nagyon fontos volt. Ez elég sokáig harmonikusan haladt, aztán neki mennie kellett. — Most már nem kérdezem. hogy milyen szerepállomásaid voltak, hiszen nem ezzel a mércével dolgozol. Mi a színész számára a színház lényege? — A belső, magam által felállított mérce, amelyet, ha épp csak átugrottam, borzasztó kényelmetlenül éreztem magamat. Emberi példaképeimtől színészi magatartásokat tanultam, igényességet a szerepformálásban, a feladathoz való hozzáállásban. A színész szempontjából a színház lényege a belső állásfoglalás minőségét jelenti, persze, a szerepek függvényében. A másik lényeges dolog pedig a színész—a partner—a közönség egyenes oldalú háromszögének a stabilitása. — Hogyan éled ezt meg a mindennapjaidban? Sürün inognak a stabil kötések? — Söt csak pillanatokra állnak össze. A színházban egy folyamatos abnormális állapot uralkodik. Egymásnak feszülő indulatokból, érzésekből dolgozunk, már azok, akik így gondolkodnak, mint én. állandóan egy felborult rendben — de nem káoszban, mert hiszen a rend csíráiból építkezünk. Az úgynevezett harmóniát magánemberként, a családban szeretem megteremteni, egy skizofrén váltással a színház után. — Egy fogalom: Ruszt József ... — ... ő „egymondatos rendező". Ez azt jelenti, hogy egy mondatban tud szerepet meghatarozó instrukciót adni. A színhazat is így vezeti. Profi. Az évadban — ebben a prpbaévben — működtetni tudtam magam, jól éreztem magam a szerepeimben. — Neked ítélte a társulat az idén a Makó Lajos-dijat. — Köszönöm nekik. Nagyon jólesett. Azonban most egész más problémáim vannak. Nem látom sehol a létrát, amelyen a magyar színház felkapaszkodna a béka alól, s az említett háromszög közönségcsúcsa egyre tlmo-sódottabbnak tűnik. Érzékeny közönséget szeretiünk: volna magunk köré szervezni... Szeretném, ha bejönnének a színházba. Hol vannak? Nagy Márta