Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

159 1989. június 5., hétfő MÉG CSUPÁN RAKTÁR. Aki Sándor- han már alkalmas, hogy ott tárolják az falvára jur. figyelemmel kísérhette a töl- "J autókat. Hogy mikor lesz kész teljetea mogott épülő Merkur-telepet, és azt ^ Ne)lany évet .™éf várnj mert ...... . . , , Bok pénzre van szükség az epltéshez. A u> lathatta, hogy „benépesült a hatalmas raktározásnak van pereze praktikus ojterület egy része. Tudjuk, hogy Daciát, dala is: nem bérelt helyen kell tartani a 126 -oö Polskit és Trabantot Szegeden ed- kocsikat Somogyi Károlyné felvételein dig is átvehettek a tulajdoncaok, éspedig jól látszik az az emeletes autólejáró, a Sárosi utcai szervizben. Nem lesz ez amely egyedüli az országban. A 13 és fel másként ezután sem, ugyanis a Csongrádi hektáros teleperi egyébként 3 ezer 500 úti új telep még nincs ké6z, arra azon- autó fér el. Temesi Ha cím, írhattam volna azt is; Ferkó. Ezen a néven emlegetik cimborái, barátai, de az olvasó számára, ak\ a regénnyé lett írót ismeri, a fogalom így hangzik: a Temesi. Megjelent a 3. könyv. A nyomdában kissé ráijesztettek az érdeklődő várakozókra, mert csúszott néhány napot a munka, de végül időben, a könyvhét megnyitása előtti napon megjött az opus, mely — most már írható így — hagyományosan szép kiállítású alakot kapott. Hála szegény Zoltánfy Istvánnak, a képírónak, aki másik hazába költözött. És milyen belül? Milyen terheket cipel a könyvvé lett iró? A terhek összefoglaló neve: Temesi Ferenc. Magabiztosan szorongó lírikus, aki prózát ír. Nemzedéki és családregényt, önreflexiv énfo lyamot, amelynek alanya a Város, állítmánya Temesi, jelzője a pusztulás, határozója az időtlenség. Temesi rendkívül intenzív személyiség, ezért figyelme szinte rátapad a megnevezéssel megszerzésre ítélt tárgyra, azt körbejárva burokba zárja s mint egy gömböt forgatja, forgatja, szinte a teljes kimerülésig. Ez a könyv a kétkötetes Por történetének regénye. Ennek centrumában természetesen a prózai én — mert lírait mégsem írhatok — áll büszkén és fogvacogva. Temesi Ferenc magyar író ma délután négykor találkozik olvasóival a Somogyi Könyvtárban. A beszélgetést Csefrt Lajos irodalomtörténész vezeti. D. I. A talaj „fűszerei" Só. paprika, és sok egyéb fűszer kell a szakácsnak, hogy a drága húsból élvezhető ételt főzhessen. A mezőgazdasági termelök is jól tudjak, nem elég a műtrágya, hogy a föld elegendő, s főleg ehető zöldséget-gyümölcsöt teremjen. Sok más összetevő kell ehhez. Valaha a földbe visszakerülő szerves anyagok biztosították a megfelelő talajéletet és összetételt, Mára az intenzív termelés igencsak kizsarolta a termőréteget. Helyrehozatalának egy lehetséges módjával a napokban ismerkedtem meg a Forrásküti Haladás Tsz kertészetében megtartott szakmai találkozón. Köhler Mihály, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetének főmunkatársa kőzetporok, pontosabban az agyag és riolit ásványok mezőgazdasági alkalmazásának kísérleteiről számolt be. a talajerózió, a savas esők hatása, az egyoldalú monokultúrás termelés, a magas műtrágyadózisok idővel egyértelműen a termőképesség csökkenését okozzák. Valamikor közbe kell lépni. Nem is a szemlélet, inkább a pénzhiány az, ami miatt bozszú távú érdekeink háttérbe szorulnak. A kutató szerint most az elfogadható ár is valóságga vált. hisz a bentonit és a nolittufa ipari célú bányászatakor tetemes meddőhányók alakultak ki. Ez egy olyan melléktermék, amely mezőgazdasági célra még megfelel, s egyáltalán nem környezetidegen anyag. Ezért tudjak a madi és tarcoli bányák ömlesztve tonnánként 200 forintért kihalni. A gond csak áz, hogy ide nagy a távolság és tetemes a szállítási költség. Ha az áfát, rakodási költséget és a forgalmazó kereskedelmi hasznát is hozzászámítom, saját kalkulációm szerint kijön vagy ötszáz forintra. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a közúti szállítással szemben mennyivel olcsóbb a vízi. Ugyanis a bányának —van tiszai kikötője. Ha öt, húsz. vagy negyven kilós zacskókba, Mákokba kicsomagolják. többe kerül a leves. mint a hús. Mindegy, ezen rágódjon a forgalmazó, amely még kerestetik. Ugyanis ma ott tartunk, nöségjavulásáról, esetleg hozamnövekedésről tanúskodnak. s az anyag halmokban varja a vevőket, kereskedőket.- Ha mozdulna rá valeki, lehetne belőle üzlet, s akit érdekel, hozzájuthatna. A tájékoztató után rögvest megkérdeztem a forrásküti téesz elnökhelyettesét, hogy ők szóba jöhetnek-e mint forgalmazók. Tóth János elmosolyodott: kitaláltam a gondolatát. Előzetesen felmérik a környékbeli igénveket, az érdeklődőknek bővebben ismertetik az előnyöket. s együtt kikalkulálják, a befektetés jár-e anyagi előnyökkel. A téesz kisebb teteleket visszfu varban le tud szállítani, s akkor jöhet hogy a kísérleti eredmények a puding próbája, a termények, termékek mi- T. Sz. I. 9 „En rendszerépítő ember vagyok..." — mondja a Néppárt ideológusa Varga Csaba író, szociog- déset. A földdel kapcsolatban ráfus nemrég az Eötvös pedig a legfontosabb alapelKönyvkiadó képviseletében vünk: azé legyen, aki azt jól járt Szegeden, a Somogyi tudja megművelni. Könyvtár vendégeként találkozhattak vele olvasói. Mint tudjuk, személyében nemcsak az alkotó Írót tisztelhetjük, hanem a Magyar Néppárt ideológusát is. Varga Csabával a politikus szerepéről, feladatáról és pártjának programjáról gettünk. — Milyen a viszonya most a magyar falunak, a magyar parasztnak a földhöz? — Nem a paraszt tehet róla, hogy rablógazdálkodni kényszerül, hogy látszólag a beszél- pénzt jobban becsüli, mint a földet Kénytelen fóliázni, a háztájiból kihajtani azt a —• Hogyan lesz az iróból hasznot, amit a téeszföldből politikus? nem tud az arra kijelölt szakemberek vezetésével. Ha — Ez alkati kérdés, én önkormányzati rendszer múrendszerépitó ember vagyok, kodne, akkor egy-egy faluAz a típus, aki magának ci- közösség el tudná dönteni, vilként is éves munkatervet mtit csináljon a földdel. Ahol készít, hogy ellenőrizhesse, 4Z a j0bb megoldás, ott admennyiben tért vagy nem Ják vissza a gazdának. Lesz. tért el-tőle az idők folyamán. ahol a szakszövetkezet látAzzal, hogy politikus lettem, szik ésszerűbbnek, vagy a lényegében semmit sem vál- haszonbérleti rendszer. Ahol tozott a tevékenységem. Fa- a téesz jól működik, ott terlukutatóként, olvasótáboros- mészetesen nem kell feltétként, népművelőként, író- lenül feloszlatni azt, hiszen ként is ugyanazt csináltam nem könnyű a géppark haszhosszú évek óta, amit most. nálatát, az infrastruktúra Megpróbáltam magamnak és gondozását, továbbfejlesztémásoknak megfogalmazni, Sét az új viszonyokhoz igahogy miként lehetne ezen a zjtani, Egy. a fontos, ott és megromlott helyzeten változ- azok döntsék el. mi legyen a tat ni. Most annyiban más a földdel, akiknek az élete, szituáció, hogy ezt egy párt sorsa függ ettől. A kormány, képviseletében teszem. Ami az Országgyűlés fogalmaza pártprogramba személyes zon meg fontos irányelveket, véleményemből bekerült, azt de nem kell túlszabályozni a nem most fogalmaztam meg, dolgokat. Az állampolgárok™ , i.i, i uu nak meg kell adni azt a johanem már sokkal regebben. got> hog*y ,konkret Az élet hozta úgy, hogy pár- maguk döntsenek, tot kellett csinálni — egy programhoz. Nem éli választottam a pártot, hanem a helyzet. — A Magyar Néppart programja miben különbözik a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata- Néppárt célkitűzéseit ó7? Kikre támaszkodik az ön partja? — A Kisgazdapárt a polgári vállalkozó rétegre épül, a kereszténydemokraták pedig a katolikus érzületű családokra számítanak. Mindkét pártnak nagyon nagy tábora van. Úgy gondolom, a Magyar Néppárt elképzeléseit tekintve egy szélesebb spektrumban mozog, mint az emiitett másik kettő. Népben, got A kulturális intézményenemzetben gondolkodik. köznsséai tulajdonba kell Mindenki tagja lehet ennek ket K020®5^' tulajdonba Kell a pártnak, legyen érteimisé- venni. Az iskolákat a tanagi, földművelő, városi vagy csok helyett azoknak a köfatasi, aki fontosnak tartja zösségeknek kell odaadni, melyek legjobban tudják — Pártjának programjában fontos szerep jut a tulajdonreformnak. — Legelőször a tulajdonviszonyokban kell rendet teremteni. Eddig az állam magántulajdonként „forgatta1' a nemzet pénzét a nép feje fölött. Ez a helyzet tarthatatlan. Tisztázni kell, mi legyen állami, nemzeti, közösségi és magántulajdonban. A föld például, ha nemzeti tulajdon lenne, akkor nem lehetne azt külföldi állampolgároknak eladni. A mai törvények megengedik, hogy akár aprópénzért kiárusítsuk az orszáazt a néhány alapelvet, melyet megfogalmaztunk. Mindenekelőtt a harmadik utat, a magyar utat kívánjuk járni. Fontosnak tartjuk egy humanizált piacgazdaság létrejöttét, a közösségi tulajdonforma kialakítását, minden szinten sfcabad önkormányzatot, a független személyiség szabad müvelőa világhoz való kötődésének alternatív mechanizmusai. Ázsiában talán még Kína fejlődése is e fogalommal értelmezhető. Itt az egyensúlyvesztést az állattenyésztés eltűnése jelentette; a földművelő Kína, mely egy gazdaságvilágot egyetlen birodalommal fedett le, a mindemható állam mechanizmusát használta fel arra, hogy a fellépő gazdasági-ellátási szúk keresztmetszeteket nc gazdasági, hanem szervezési eszközökkel oldja meg A problémák ilyen típusú megoldása ugyan lehttővó tette a mély válságok elkerülését, de az ilyen válságok pozitív tovabblenditö kényszeréről is lemondva, fejlődés helyett a sUgnálas elemét vitte a kínai történelembe. Amerikából is vehetnénk néhány példát! Haiti ós Paraguay a XIX. század elején először szakadt ki a gyarmati rendszerből. Különösen Haiti forradalma látszott reményteljesnek, hiszen Franciaország a XVIII. században e fekete gyarmatából több jövedelmet szerzett, mint Spanyolország egész Latin-Amerikából. Ám a két forradalmi ország, fenyegetve erős szomszédaitól, magába zárkózott, elszakította minden kapcsolatát a világgazdasággal, hogy függetlenségét megvédje. E kemény forradalmi diktatúrák biztosították ugyan e politikai célt, ám, az eredmény rémületes: ma Haiti és Paraguay a világ legelmaradottabb országainak csoportjába tartoznak. A mindenható államok ugyanis maguk alá gyűrték a társadalmat, s a gazdasági-társadalmi energiákat kioltották az állam politikai érdekeinek oltárán. Bármennyire Ls megdöbbentőnek tűnik, az asszociáció, Szovjetunió ez utóbbi amerikai példák modelljét mintázza, gigantikus méretekben. Az „egyedül vagyunk" veszélyérzete, mint legitimációs alap. „igazolta" az állam mindenhatóságát* ám a történeti ár itt is borzasztó. Szovjetunió export-import struktúrája például egyértelműen jelzi, hogy egy „harmadik világ" jellegű, igen elmaradott ország kinlódik továbbra is Eurázsia végtelen tájain. Ügy tűnik, a kelet-európai kis államok 1944— 45-ben más, gyorsító úton akartak elindulni, hogy tortenelnu lernaradasukat behozzák. A „népi demokrácia" formulája ugyanis nem egyszerűen politikai frázis: a vegyes gazdaság, a politikai pluralizmus, a szocializmus, mint orientáció, adták fö jellemzőit e modellnek. A kozép-kelet-európai váltókat azonban 1947—43 körül a sztálini sínekre állítottak át * Miért és milyen értelemben tekinthető zsákutcának mai helyzetünk? Ha a vázlatosan említett történeti példák közös jellemzőit veszszük számba, a következő tanulságok (kínálkoznak. A zsákutcás fejlődés kialakulásában két tényező szerepét kell fontosnak tekinteni: — mindenekelőtt az elzárkózás negatív hatású helyzetét, amely a világ(gazdaság) éltető impulzusaitól szakítja el az országokat; — ezzel összefüggésben az állam mindenható szerepét, amely olyan feladatokat vállalt magára, amelyeket nem tud teljesíteni; illetve, az allamvezetésekben jelenlevő társadalmi csoportok saját, közvetlen érdekeikért feláldozzák az összérdekaket. Mindebben nem feltétlenül kell szándékosságot látni: az eredmény, persze, ettől függetlenül elmaradás, stagnálás, rothadás. Ebből az aspektusból közelíthető meg a válasz a|ra a kérdésre is, mi a kiút a zsákutcás helyzetből? Azt gyanítom, hogy a legfontosabb a társadalom szabadsaga és nyitottsága, amely lehetővé teszi a folyamatos adaptációt a környezethe?, a világhoz, igy a válságokat, szúk keresztmetszeteket nem rendszeridegen eszközökkel (háború, rabszolgák, külföldi kölcsönök — mint egyensúly teremtő eszköz stb.) kezeli, s amely a gazdaság és a társadalom spontán (alulról építő) mozgásait, energiáit engedi kibomlani. Azaz, az állam tevékenységi köre radikálisan szúkül vissza az egyébként szükséges, klasszikus feladatokra. Zsákutcás helyzetek tehát vannak! Példáinkat persze nem abból a történelmi csoportból vettük, amelynek tagjai nem tudtak kellő választ adni problémáikra, nem tudták kellő időben új váltókra állítani történelmük sínpárjait, ezért zsákutcába jutottak anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna. Az persze magában is jó jel, hogy mi ma kezdünk rájönni: a ránk kéityszerített út nem vezetett a magasba ... Ez ugyanis az első feltétele annak, hogy áttörjük zsákutcás akadályainkat, s visszatérjünk az 1948 körül elhagyott népi demokratikus útra — persze, mai színvonalon, közben született ériékeinket megőrizve. S bizakodjunk: közben elkerüljük az új zsákutcákat ... Anderle Adam működtetni. Olyanoknak, akik megszüntetik ezt a félkatonai, porosz-rákosista tolcsérrendszcrt, s a gyerekekfejébe nem öntik a tudnivalót, hanem arra tanítják meg őket, hogyan kell tudást szerezni. De szükség lenne magániskolákra, magán tévéstúdiókra, könyvkiadókra, újságokra, könyvtárakra is. És sokkal több vidéki középiskolára, egyetemre, a felnőttképzést, az önművelést segítő népfőiskolákra. — Nemsokára nagy versengések várhatók, nem lesz mindegy, kinek mekkora hatása van az ország közvéleményére, vagyis: kinek mekkora hatalma van. Mire számit a Néppárt? — Nekem személy szerint nincs szükségem a hatalomra. Az ország, a nemzet érdekeit kell képviselni, nem egy párt presztízsét, hatalmát védeni. Ha azok a kérdések, amelyekről beszélgettünk, megoldódnak, akkor már nem lesz szükség arra, hogy továbbra is politikusszerepet vállaljak, sem a néppártban, sem máshol. Akkor folytathatom azt a munkát, amit eddig is szívesen vegeztem, Kutatok, írok, beérem azzal, hogy így osszam meg jobbító szándékú gondolataimat. Pacsika Emília • >