Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

1989. június 22., csütörtök 3 Versenyben az MSZMP Kiváló — Hol tart tehát a párt átalakulása? — Az MSZMP ügyintéző párt volt, s ez a mai napig nem változott lényegesen, noha az elmúlt esztendő során komoly kísérletek történtek e működési mód felváltására. A kezdeményezés azonban nem járta át sem a stílust, sem a módszereket. Kiváltotta viszont a párton belüli bizonytalanságot, amely úgy jellemezhető, hogy a régi gyakorlat már nem érvényesül, az új rend pedig még nem alakult ki. Ez az állapot önmagában is elegendő lenne arra, hogy válságérzetet keltsen a párttagságban, ám ezt tetézte a rendszer teljesítményével való elégedetlenség, a párt múltban elkövetett hibáinak, bűneinek felismerése, ideológiai és szervezeti összetartó erejének megroppanása és a mindebből adódó lelki és fizikai terhek is. Egy friss vizsgálat találó megállapítása szerint a Kádár-korszak nélkülünk, de érettünk" véleménye mostanra a „nélkülünk, de érettünk sem" érzetté alakult át. Az új arculatát kereső pártnak ezzel a fájdalmas valósággal kell szembenéznie. Én tehát abban látom a változás lényegét, hogy a párt célja, programja megfogalmazásában, ennek megvalósításában végleg lemondva hatalmi monopóliumáról az új helyzethez alkalmazkodik, és minden erejével a demokratikus, szabad, szocialista Magyarország megteremtésén fáradozik. — Mi az igazság abban, hogy az új arculat kialakításúhoz még a nevét is megváltoztatja a párt? — Amennyiben a tagság igénye ezt diktálja, egy part sem zárkózhat el ez elől. — Milyen javastatok hangzottak el? — Elhangzott a Magyar Szocialista Párt elnevezés. Javasolták továbbá, hogy Magyar Szocialista Néppárt, vagy Szocialista Demokrata Néppárt legyen a szervezet új neve. Ezek ijcétségIkivül azt jelzik, hogy a fogalomkeresés hátterében is egy megújuló politikai tartalom igénye húzódik meg. Ügy gondolom, valóban a politika lényegét kell megváltoztatni. — ön miben jelölné meg ezt a lényeget? Szerintem a hazai politikai versenyhelyzetben a humanista és baloldali áramlatok eredményeire, politikai tapasztalataira építő nemzeti párt veheti fel a küzdelmet, s amely nyitott minden olyan kezdeményezés iránt, amely a haladást elősegíti. Az új arculatú MSZMP-nek munkálkodnia kell az eszmei egység megteremtésén a párton belül — úgy is, hogy megnyugtató módon lezárja múltjának vitatott korszakait és kérdéseit, s úgy is, hogy emelt fővel vállalja annak maradandó értékeit. — mert semmilyen politikai párt sem viseli el a tartós eszmei és politikai bizonytalanságot. Belső feszültségben nem lehet elvárni az eredményes politikai cselekvést. — A jöt'ó azonban mást jelent a reformkörök tagjainak és mást a központnak. Kinek a véleménye nyom többet a latban? Az MSZMP-nek, a saját erdekében figyelnie kell minden véleményre, így azokéra is, akik időközben — ilyen vagy olyan okból — kimaradtak a szervezetből. — Tehát a reformkörökére is. — Ami a reformköröket illeti, ezek szerintem olyan közösségek, melyeknek tagjai új szellemi felfogásról tanúskodnak, új gyakorlat kialakítására törekszenek, a változás érdekében kezdeményeznek. Am, ha magát a reformot akarják kisajátítani, akkor magát a pártot bénítják meg. Egy magát korszerűnek tekintő politikai mozgalomnak Az MSZMP Központi Bizottsága februárban úgy határozott, hogy a politikai intézményrendszer átalakulása a többpártrendszer keretei között folytatódjék tovább. Ez a döntés voltaképpen egy már meglevő helyzettel való reális számvetés volt. A többpártrendszer kibontakozása, léte, a versenyhelyzethez való alkalmazkodás olymódon is érinti az MSZMP-t. hogy változtatnia kell munkastílusán, módszerein, meg kell határoznia az új körülményekhez igazodó politikai arculatát: Hol tart ma ez. a folyamat? Erről beszélgettünk Csikós Józseffel, a társadalompolitikai osztály helyettes vezetőjével. ugyanis a politika lényege szerint a valóságra állandóan reagálónak, tehát reformernek kell lennie. — Viszont azt is tudjuk hogy nem mindenki osztozik e véleményben. „Én nem ebbe a pártba léptem be" — hallani és nemcsak a ki tudja milyen nosztalgia felhangján, de mindenképpen a változás elutasításaként. — Szívesen hinném azt, hogy az MSZMP-be csak olyan emberek léptek be, akik vállalták a céljait, az ideológiáját. A többség mellett azonban jelen voltak azok ds, akik itt látták egzisztenciális érdekeik érvényesítésének lehetőségét. És nem is kevés azoknak a száma, akiknek a párt működési mechanizmusa csupán az előrelépés emelőszerkezete volt. Az sem lényegtelen, hogy számosan érzelmi megfontolásból lettek a párt tagjai, ám a politika nem intézhető csupán érzelmi alapwn. Tény, hogy más nagy pártokhoz hasonlóan az MSZMP-t is nyomasztják a múlt terhei, az elhibázott döntések, az elmulasztott felismerések. Ugyanakkor az átalakulás igényével szemben kisebb volt a tolerancia és elsősorban azok részéről, akik a bakon ültek, vagy még inkább oda felkapaszkodtak. Most tehát kinek-kinek szuverén joga eldönteni, hogy vállalja-e ezt a pártot, s kiváltképplen azt, amit a tanulságok levonása után a jövőért kíván tenni. A döntés nem könnyű, és azt mindenképpen segíteni kell. — Ismerik-e önök a „vállalom—nem vállalom" eldöntendő kérdésére adott válaszok indítékait? A tömegek ma távolabb érzik magukat a politikától, mint korábban. Egy friss közvélemény-kutatási megállapítás szerint 1985-ben a megkérdezettek 40 százaléka azt tartotta, hogy „amíg a dolgok jól mennek az országban, addig nem túlságosan érdekel, hogy kinek a kezében van a hatalom". Most 77 százalék úgy érzi, hogy „az egyszerű emberek ki vannak rekesztve a hatalomból". Az elgondolkodtató helyzetkép azonban úgy is értékelhető, hogy a mostani, demokratizálódási folyamatba, a politizáló elit mellé nem zárkóznak fel a tömegek éppen azért, mert az ideológiában való csalódás akadályozza őket az új arculat felismerésében. Megkérdeztünk több kilépőt, hogy milyen feltételekkel maradtak volna továbbra is párttagok. A válaszok így foglalhatók össze: „Ha látnám az új, meggyőző koncepciót", „ha szervezeti rendet tapasztalnék", „ha nem lenne széthúzás a pártvezetésben." Az országos képet tekintve azt mondanám, hogy a kilépésben és a bennmaradásban egyaránt döntő jelentőségű a helyi politikai küzdőtér, s az, hogy az erősödő versenyben milyen vonzó-megtartó erővel vesz részt az MSZMP. — Az imént a pártvezetést érintő véleményre utalt. A vezetés ellentétei nyilván nem segítik az identitás alakítását. Nem gondolja, hogy ennél többről is szó van, hogy a titkolt, majd tüneti jelenségként kezelt állavot végső soron magát a pártot bomlasztja? — Most már tudjuk, hogy a pártértekezlettől kapott lendület nem gyorsította azt a folyamatot, amely a tényleges politikai párttá váláshoz szükséges. Az egység reményében magyaráztuk, hogy az erősödő kisebbségi véleménykülönbségek mögött inkább az egyetértő többséggel kell számolni. A vezetés versengése azonban felerősödött, személyes ambíciók váltak hangsúlyossá. Figyelemre méltó, hogy a párttagság körében végzett közvélemény-kutatás megkérdezettjei szerint a politikai helyzet romlását a vezetők hitelvesztése, a bizalmi válság, az MSZMP vezető pozíciójának megingása, valamint a vezetésben tapasztalható ellentétek, az úgynevezett „hatalmi harcok" okozták. Szerintem a pártnak vissza kell térnie az általa megfogalmazott politikai munka, az ügy, a programja elsődleges szerepéhez. Minden, ami bármely rendű és rangú személyiséghez kapcsolódik, az csak másodlagos jelentőségű lehet. A mozgalom nem válhat az önmenedzselés eszközévé. — Egy vitában felmerült, hogy a képviselőkhöz hasonlóan, vissza lehet-e híu»it azt a Ktí-tagot, akinek a tevékenységével elégedetlen a tagság? — Ez a lehetőség már korábban is hangot kapiott. Most úgy gondolkodunk, hogy a választott vezetőket a választók visszahívhatják. A szervezeti szabályzat tervezete már azt is tartalmazza, hogy a választott testületi tagság idejét a választói fórum határozza meg. K. E. Szép sikert ért el elmült évi munkájával a Pannónia Szőrmckikészítö. Konfekcionáló Kereskedelmi Vállalat szegedi egysége. Az utoljára kiírt munkaverseny értékelése óta a Kiváló Gyár cimct mondhatják magukénak. Nagy László leivé telel Szabadkai vásári mozaik (Tudósítónktól.) Szabadkán a Pannónia Nemzetközi Vásáron most már nagy a sürgés-forgás, nemcsak a látogatók száma több különösen a délutáni órákban, hanem az üzletemberek is mind nagyobb számban fordulnák meg, és ülnek tárgyalóasztalhoz.' Az elsők között kötött üzletet a Mezőberényi Műszaki és Vasipxari Szövetkezet jugoszláv féllel, mégpedig 500 ezer dárab tálca leszállításáról 300 ezer dollár értékben. Említésre méltó, hogy az évi 2 millió tálcát gyártó szövetkezet, amely ebben a tekintetben a három legnagyobb gyártók egyike Európában, jelentős nyugati exportot tudhat a magáénak, például a nyugatnémet Quelle, a Hoxten és a svájci ÁG Haufald üzLeng az inga Nagyot változott a világ. Nem is oly rég, még azt kellett bizonygatni, hogy a kistermelés egyenrangú a nagyüzemivel, és nemzetgazdasági érdek annak támogatása. Most meg már ott. tartunk, hogy a nagyüzemek nagy csoportja, a szövetkezetek érzik elengedhetetlennek deklarálni: rájuk is szükség van és lesz Ha távlatokban gondolkodunk, még haszna is lehet az ingalengésnek. Ugyanis, ha mindkét oldalon szabadon mozoghat, előbb-utóbb beáll az egyensúlyi helyzetbe Addig azonban számítani kell az ellentmondásokra, a vitákra, s eltérő nézetekre, a kiút megtalálásához ajánlott sokféle, tökéletesnek hitt kulcsokra. Valamelyik majd csak beleillik a zárba. Most épp a téeszszövétség elnöksége tárgyalta e témát. Az összekötő kapocs az integráció. Ahol ez eddig is működött, s tartalmában valós munkát takart, ott a termelök ezután is igénylik majd, a mindenkori helyzetnek megfelelő formában. Ott, ahol- az egésznek csak az volt a célja, hogy a szorgalmasan dolgozó ember teremtő munkájából levegyék a sápot, már most gondol! kodhatnak róla, hogy e kéí nyelmos bevételt mi mással pótolják. Ez legyen az ő ; gondjuk. A forrásküti téoszben póldául van miben bízni, árbevételének egyharmada származik a háztáji és kisegítő gazdaságok integrált termeléséből és a kiskereskedelmi forgalomból. Amit. kínálni tudnak: a szervezettség, a szerződésre termeltetés, eszköz- és anyagellátás. értékesítési biztonság. Ez utóbbi a vegyes vállalati formák gazdagodásával tovább javítható. A nem megfelelő érdekeltségi, szabályozási rendszer, a piaci viszonyok anarchiája, szektortól függetlenül, mindenkit sújt. S ez a fő kérdés, még ha ezt háttérbe is szorítják napjaink kisüzemi—nagyüzemi, téesz- és farmgazdaság-vitái. Az elnökség a Hajdú-Bihar megyeiek TOT-hoz intézett, nyílt levelében megfogalmazottakat támogatja. Ennek lényege: a termelői érdekek most meglevő egysége is felbomolhat., ha az érdekképviselet megújítására nem hoznak létre egy olyan fórumot, amely a legkülönfélébb törekvéseket összefogja, s kiszűri a párhuzamosságokat. Ebben minden szerevezet részt vehetne, amely ügy érzi, szívügye a mezőgazdasági termelők boldogulása. A dolognak, érzésem szerint, vannak szépséghibái: miért kell erre noszogatni a Termelöszövetkeze.ek Országos Tanácsát ? Egyáltalán, a késlekedésnek nem az lesz-e az ána, hogy a jobbító szándékú erők úgy érzik majd. e testület nem képvisel már igazi erőt, s eltökéltséget. Akkor meg miért pmnt ő koordinál? A helyi szövetség röpcédulája is most jutott a kezembe. Ez is tükrözi a felismerést, hogy e szervezet is csak úgy bizonyíthatja fennmaradását, ha gyökeresen szakít múltjával. A tervezett Mezőgazdasági Termelők Szövetségében a szövetkezetek mellett helye lenne az állami gazdaságoknak és kistermelöknek is. A közös cél tömören így fast: ,,A mezőgazdasági termelés ..övője érdekében, meg kell állítanunk a pxaraszti munka leértékelődését" Egyelőre erre is, mint minden szándéknyilatkozatra, várakozással tekintünk. A minősítésre még várnunk illik. Majd a tények, a tettek, az eredmény, vagy sikertelenség állítja ki a bizonyítványt. Tóth Szeles István Magyar Latin-amerikanisták Társaságii alakult A Magyár Tudományos Akadémia közp>onti épületéljen ikedden megalakult a Magyar Latin-amerikanisták Társasága. Azokat a hazai szakembereket fogja össze, akik Latin-Amerikával tudományos, gazdasági, politikai szempontból foglalkoznak. vagy minderről szóló ismeretterjesztő tevékenységet folytatnak, irodalmi és művészeti értékeket közvetítenek. Az alakuló ülésen megválasztották a társaság isztségviselőit: elnöke An- 1 lerle Adám történész, a JATE tanszékvezetője lett. Az alelnökök: Boglár Lajos néprajztudós (MTA) ési l'.óbsrt László újságíró, a Hungria (Magyarország) című, spanyol nyelvű folyóirat főszerkesztője. A társaság főtitkára Kollár Zoltán közgazdász ietházak állandó szállítói már évek óta Jugoszláviába a Centro-Coop külkereskedelmi vállalaton keresztül értékesíti 600 mintával készült tálcáit. Persze, az elmúlt napokban más magyar vállalatok is folytattak és folytatnak üzleti megbeszéléseket, amiről pénteken tesznek közzé részleteket a vasárigazgatóságon. A tegnapi eseményekhez tartozik, hogy délelőtt a jugoszláv és a magyar kiállítók képviselőinek részvételével tanácskozást 'tartottak a magyar—jugoszláv árucsere-forgalomról, a ikishatárforgalomról és a .'külföldi tőke beruházásának .lehetőségéről Jugoszláviában és Magyarországon. Szecsei Mihály, a szabadkai körzeti gazdasági 'kamara elnöke szólt erről részletesen, hangsúlyozva, hogy a magyar—jugoszláv kereskedelmi (kapcsolatok további fejlesztése mindenképpen érdekegyeztetést kíván annál is inkább, mivel mindkét részről a már életbe lépett vagy a jövőben tervezett gazdasági intézkedések ezt szükségessé teszik. Ilyen módon lehet csak előbbre lépni az árucsere-forgalomban és az együttműködés kibővítésében. Bozsidar Szekulics, a jugoszláv—magyar határ • menti áruforgalom.*^ jugoszláv szekciójának elnöke szerint az elmúlt 8 évben 628 millió dolláros áruforgalmat valósítottak meg, legnagyobb értékben 1982ben. Jóllehet az utóbbi években a megtorpanás jellemezte az árucsere-forgaimat, mégis mindkét országban növekedett a határ rpienti aruforgalmut lebonyolító vállalatok szánta. Benedek Tibor, a határ menti áruforgalommal megbízott magyar szekció elnökének szavai szerint a két ország között szabadabb tőkeáramlást (kellene biztosítani, továbbfejleszteni és kibővíteni az ipari együttműködést, közös beruházással vállalatokat létrehozni <js mindehhez fontos lenne az ügyintézés lerövidítése, és hatékonyabbá tétele. Nem utolsósorban a vámkedvezmények következetesebb alkalmazása és a gazdasági kamarák még szorosabb és összehangoltabb együttműködésé. Szabó József