Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám

1989. június 16., péntek 5 ÜPÜ lESrt MM. mm gU •fi Film Bismarckról Három heten ál ad otthont a keszthelyi Fes'etics-kastély egy nyugat-némelországi filmslábnak, akik Bismarck éle­téről készítenek játékfilmet. A film rendezője Tom Toelle, főszereplője INve Ochsenknecht. Képünkön: a jeleneinek otthont adó tükörterem Orwell: Állatfarm Épp ideje, hogy összehasonlítsuk magunkat önma­gunkkal, a bennünket körülvevő dolgokat megnevezzük, és ami a legfontosabb: a nevek mögött értelmezhető társa­dalmi formációt tudjunk, mely megadja a megnevezés hi­telességét. Hogy a kimondott szónak súlya legyen, hogy akár agyon is üthesse azt, aki erre érdemes, Hogy legyen létünknek egy nem körmönfont és a politikára nem alat­tomos öncélúságában alkalmas világképünk, ami a jelen­nel és megbízható igazságérzetünkkel azonosítható^ Az kell például, hogy szavakkal el lehessen dönteni egy életet. Az kell. hogy a mi beszédünk semmi másra ne hasonlítson, csak ránk. Ha azt mondom: állatfarm, akkor ez állatfarm legyen, ne egy ideológia, ne egy fikció és misszió, hanem a kimondás egyedüli ütőereje. Orwell 1984 cimű regé- zőtől, ha egyszer az ember nyét a legtöbb kritika egy alaptermészete változatlan hatalmas méretű látomás- és változtathatatlan, és nak tartja. Ám ismerve a amelyhez mindig is hozzá­Tündérmese alcímen írt Al- tartozik a hatalomvágy, latfarm című művét, egyre ahogyan a békevágy. És világosabbá válik, hogy itt ezen tulajdonságok ismere­inkább írói szándékossággal, tében Orwell csak egyféle­gondolati munkamódszerrel állunk szemben, mintsem a műveket egy misztikus vi­lágba emelő látomással. Mindennek legpontosabb magyarázatát a Tündérmese megjelölés adja. Hiszen, ha bármely tündérmese vilá­gát összevetjük az Állat­farm világával, egyből szem­betűnik ez utóbbi, szinte „vérfagyasztó" realitása. Mr. Jones Majorjában az állatok „kezükbe" veszik a képpen képzelhet el bár­mely társadalmat: alá- és fölérendeltségi viszonyok folytonos mozgásaként. Hogyan szándékozott el­kerülni az egy meghatáro­zott történelmi időszakra való leszűkítést? Képlete egyszerű: tagadott. Azaz meghamisította a történelmi dokumentumokat, és nem öncélúan, hanem egyszerre kettős célzattal is. Egyrészt szen, pontosan a különböző­ség létünk egyik alapfelté­tele. Gondoljunk itt arra, hogy egy populáción belül a génállomány keveredése az egyedek életben maradásá­nak feltétele. Tehát, nincs egyenlősdi. Az emberi társadalmak fej­lődésének egjetlen iránya van. amely az anarchiába vezet. Csak az a kérdés, hogy az adott társadalom meddig palástolhatja .eleve elrendelt anarchiáját. Akkor most gondoljuk vé­gig, micsoda hatalmas tel­jesítmény ezt belátni, el­fogadtatni magunkkal, még ha bizonyos fokig remény­telenné is tesz. Orwell be­látta, és elfogadta, és meg­írta, és akkor mindjárt: átélte. Hogyan volt erre ké­pes? Talán a kimondótt szónak számára súlya volt? Igen. És volt hozzá bátor­sága, hogy megalkosson egy nem körmönfont, a politi­kára nem alattomos, öncé­lúságában alkalmas világ­képet. Podmaniczky Szilárd Vigh Albert emléktáblája Vigh Albert 125 évvel ez­előtt, 1864. május 28-án szü­letett Poroszlón. Mérnöki oklevelét a budapesti mű­egyetemen szerezte meg, ahol 1894-ig a középítéstani tanszéknek volt tanársegéd­je. Ezután több nyugat­európai országban tett ta­nulmányutat, amikor a mo­dern iparoktatást tanulmá. nyozta. Szegeden 1894-ben szervezte meg a fa- és fém­ipari szakiskolát, melynek első igazgatója volt. A hazai iparoktatás főigazgatójává 1899-ben nevezték ki. Több vidéki ipariskolát építettek fel tervei szerint a korabeli Magyarország területén. Ta­nulmányai főként a Magyar Iparoktatás c. folyóiratban jelentek meg, mind építő, alkotó ösztönzések mellett. Szerencsétlen körülmények között, 1946-ban halt meg. Ma, a születési évforduló alkalmából emléktáblát avatnak Vigh Albert szege­di munkásságának elisme­résére a KEÉE Élelmiszer­ipari Főiskolai Karának épü­lete falán (Marx tér 7. sz.). Szünet Dunakilitinél Múlt héten hétfőn olyan utasítást kaptak az Észak­Dunántúli Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság Dunakilitinél, Rajkánál és Körtvélyesnél dolgozó rész­legei, hogy több területen állítsák le a munkát. Ugyanis a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer pénzügye­it kezelő Állami Fejlesztési Intézet már május végén le­állította a kivitelezők szám­láinak rendezését, s nem adta meg a jövőben terve­zett munkák anyagi fedeze­téhez a visszaigazolást. Az Állami Fejlesztési In­tézetnél elmondták, hogy a kivitelezők a ténylegesnél kedvezőtlenebbül állítják be a finanszírozási lehetősége­ket A munkálatok összes­ségét tekintve viszont va­lóban szó van bizonyos for­ráshiányról. fl magyar nép egyik zivataros évében Sokan leírták már, hogy gahadat emlegetik, igaz, magyar Himnusz az felrajzolják neki a sarká­egyik legszomorúbb' ének a más európai népek nem­zeti himnuszai között. A magyar nép zivataros szá­zadairól szóló mű igen­csak mellőzi a lelkesítő, dicsőítő attitűdöt, s ennek nyilván a kor is oka, ami­ben fogantatott A fo­hásznak inkább beillő el­6ő versszakot talán ezért, talán 'másért énekeltük az elmúlt évtizedekben olyan ritkán. A harcos optimiz­mushoz nyilván nem il­lett a Jóistenhez való kö­nyörgés, s .talán az sem, hogy bevalljuk milyen ronda múltunk is volt ne­künk; ebben a mögöttünk hagyott' röpke ezer évben. S hogv már a jövendőt is megbűnhődtök? Azt a jö­vendőt, amit harminc-egy­néhány évvel ezelőtt olyan szép élénk színűre festet­tek e népnek az elkötele­zett, balos kezek. S a „bal"-sorsról akkortájt az derül ki, hogy a iobb sorsra érdemesek kiváltsá­ga. Mert víg esztendők kö­vetkeztek. mint tudiuk, így erre a szomorú dalra elég kevés szüksége lett a jó­kedvben bőségben élő magyarnak. Helvette ilye­neket énekelt: .Fel, vörö­sök. Droletárok". vagy „Föl föl, ti rabiai a föld­nek!" Amik tulajdonkéo­pen szintén nagyon szomo­rít dalok* hiszen az éhes proletárt, az éhes rabszol­ból kidőlni készülő vilá­got es jövendőt is. ami azóta már tudjuk, milyen, hiszen ez lett a mi jele­nünk. De tulajdonképpen nem is a magyar Himnuszt és a napkeletről átszármaz­tatott mozgalmi dalokat akartam én itt hasonlít­gatni, sokkal inkább azon gondolkozom el mostaná­ban, ha valamilyen ünnep­ségen felhangzik a jó öreg Himnusz, hogy mikor vegyem a számra, és mi­kor hallgassak mélyen a feszesen álló tömegben. Mert hiába nem szeretem számra venni e szent dalt Pedig, szerencsétlen mó­'don mostanában, ha kell, ha nem, mindenütt ezt énekeljük. Mintha be akar. nánk pótolni a mulasztást Jól és rosszul sikerült ün­nepséget rekesztünk be mostanában „Isten áldd". dal. Olyan rendezvénye­ket, amik ugyanolyan for­málisak, üresek, mint ed­dig voltak. Pedig a sem­mitmondó, tartalmatlan, lélektelen „ünnepi" egy be­gyülekezések jellegén, jel­legtelenségén nem változ­tat semmit az, ha a végé­re odabiggyesztjük a Him­nuszt. Szánd meg. Isten a ma­gyart amiért egyelőre csak ennyire képes. Pacsika Emília Kommentár nélkül Az utóbbi • hónapokban megszaporodtak a szer­kesztőségünkhöz küldött véleménynyilvánítások. nyi­latkozatok, akciókiirások. A tömör megnyilvánuláso­kat mostantól, napról napra, egy állandó rovatban gyűjtjük össze. Nyilatkozat A Pedagógusok Szakszer­vezete Csongrád Megyei Titkári Tanácsa megtárgyal­ta az 1989. szeptemberétől esedékes, várva várt bér­intézkedés elosztási irányel­veit, s az alábbi nyilatko­zatot teszi: hatalmat"; mivel az Ember azért' „me[t ma6a a hamisí­által irányított életüket el­viselhetetlennek tartják. Saját „társadalmat" hoznak létre, melynek alapja általuk szövegezett Hétpa­rancsolat. Ebből az utolsó parancsolat: „Minden állat egyenlő." Boldogságuk azon­ban rövid életű, mert szán­dékuk ellenére egy hie­rarchikus társadalomgépe­zelet hoznak létre, és fel­üti fejét a hatalomvágy, azonossá lesznek a Emberrel; Amint kiderül, maga a történet* valóban misztikus. tás művelete tagadja „az eredeti példány" elfogad­hatóságát, és a művelet egy­egy szeriségében u teremtés gesztusává teszi a hamisí­tást, így a hamis dokumen­tum a? eredetitől szándé­kosan elhatárolódik. Más­részt hamisításával eleve megkérdőjelezi bármely do­kumentum hitelességét, vagyis, nincs szándékában egyetlen történelmi korba évűi ölt helyezni művét, csupán mo­delit állit bármely lehet­séges emberi társadalom ki­menetelére. de az nem, amiről Orwell Ez a modell mennyire va­beszél: a mese tükrében fel- lóságos és megbízható? Mi­villanó, kontúrjaiban met- ért szükségszerű az Állat­szően éles valóságrajz, és farm állatainak is egy ha­egyben kritika. talmi viszonyrendszer lét­A könyv fülszövegében rehozásába torkollnia? Az ezt olvashatjuk: vol- állatok csak külső testi mi­faképpen á sztálini korszak voltukban állatok, ám em­szatirája." Ez az értelmezés mindenképpen helytelen, mert leszűkíti a mű ható­sugarát, bezárja egy tör­ténelmi korszakba, egy olyan hátteret teremt a mű­beri tulajdonságaik révén emberré változnak és átlé­nyegülésük, „keletkezésük" pillanataban sorsuk már meghatározott Vagyis, . ha bármilyen élőlény, vagy höz, amely megfosztja az akár gépezet ezekkel a tu­olvasót a rácsodálkozástól, lajdonságokkal rendelkezik, attól, hogy felfedezze saját akkor közösségük beren­ínterpretációját. Már maga dezkedésének csak' egy jár­Orwell is látja a mű értei- ható útja van: az alá- és mezésének ilyen irányú ki- fölérendeltség. Miért? Mert siklását, így a kisiklás le- van ellenségük — így él­hetőségének kizárását is be- lenségképük —, az Ember, lecsomagolja tündérmeséjé- Tehát, egy tulajdonságaiban be. Mert tudja, hogy min- azonos „társaságtól" külön­den társadalmi rendszer böztetik n.eg magukat, ami tnegőrzi ugyanazon emberi már eleve kizárja azt is, alaptulajdonságokat, mert hogy az állatok egymás kö­hiába lesz egy társadalom z.ött egyenlőnek tekinthes­íelépitményében, és szán- sék magukat. Az egyenlőség dekában különböző egy elő- örökkön elmélet marad, hi­Nagymama a Szomszédokból Csűrös Karolát, aki „ci­vilben" a Madách Színház hűséges tagja. jóllehet a polgári életben nincs is gyermeke, a Szomszédok című televíziós ' sorozatban immár másodszor érték nagymamai örömök. — A nézők egy resze — kórházba, es néhány órán belül világra hozta Franois­káját. (A filmben: Flórát.) Amikor bementem meglá­kiváltképo ha kéthetenkent togatni a .lányomat", vágy­képernyőre kerülő sorozat- Krajt Edit kolléganőmet, mind ról van szó, amely immár 1987 májusa óta egyfolytá- a ban megy — azonosítja a színésznőt a szerepével. A Szomszédokban én vagyok Etus, akit lánya, veje, s ép­pen nagylányosodó 13-14 éves Julcsi unokája egy­aránt így, a keresztnevén nevez. S akinek most már, két évvel a sorozat indulása után, megszületett a máso­dik unokája is. — De hát nemcsak a so­rozatban. — Persze, hogy nem az életben is. A sorozat írói mentek az élet utón. Vagy­is amint sorozatbeli lányom — Nem unjak még? — Egyáltalán nem. Mi­közben természetesen meg­irt szerepet játszunk, azért nagyon sok mindent adunk bele a magunk egyéniségé­ből és életéből. Amellett a a nővérek, mind tár­kórteremben nagy gaudiummal fogadtak: „Már kitalált cselekmény minden vártuk a nagymamát, lássa alkalommal az akkor éppen végre az új unokáját!" — aktuális valóságos magyar mondták félig nevetve, félig eseményekbe olvad bele, komolyan. mindig napirenden . tartjuk — Eddig legalább négy-öt mindennapos gondjainkat, szerző irta a Szomszédok bajainkat, örömeinket is. epizódjait. Közülük ki talál- Ettől nem lehet megunni a ta ki Etust? dolgot — még jó ideig. Az — Egyik sem. Leginkább őrmezei lakótelep egyik há­a rendező találta ki, Hor- zában egyébként kezdettől váth Adám emléket állítva fogva bérel néhány lakást szeretett édesar>"'ának. Hor- a- Magyar Televízió, ez igy váth Zoltán, majd Sárkőzi olcsóbb, mintha stúdióban György feleségének, akinek kellene mindig díszleteket 'lánykori neve Molnár Már- építenünk. Es a ház igazi ta. minthogv Molnár Ferenc lakóival mar egészen jól azaz Frajt Edit színésznő leánya. Ismertem öt jól ma- összebarátkoztunk. A kör­kollégám bejelentette, hogy gam is, csakugyan ilyen nvék lakói olykor statisztól­áldott állapotban van ma- Etus-szerű teremtés volt: in- nak is egy-egv epizódban, gánemberként. a Szomszé- telljgens és művelt nyitott Ami engem, azaz Etust ille­dok szerzői Edit filmbeli fi- és mindenkin segítő a saját ti- az én otthonom is eev guráját Julit is terhesre ír- családjával szemben sem valódi keramikusnő lakása fák. Amikor a sorozatban tolakodó, minden berozsdá- és műhelye volt egykor, a ott tartottunk, hogv Julinak sodott konvenciót sutba ve- hölgv meghalt, férje úgy már nagy fájdalmai vannak, tő. semmibe bele nem szóló, ápolja emlékét hogv sem­mindenórás. akkor, a forga- s- ha kérték a véleménvét, mit el nem mozdított és tás befejezese után . Frajt akkor is alaposan, megfon- örömmel bocsát mindent Edit hazament, osszecsoma- toltan s a legnagyobb tőle- forgatócsoportunk rendelke­golta a holmiját, bement, a randával mondta el. zésére. A Pedagógusok Szakszer­vezete Csongrád Megyei Tit­kári Tanácsa a szeptemberi bérintézkedést nem tekinti sem béremelésnek, sem bér­rendezésnek, csupán gyors tűzoltásnak. A rendelkezés­re álló keretösszeg, bármi­lyen elosztási elvet veszünk figyelembe, még az éves inf­láció bejelentett mértékét sem veszi figyelembe, és semmiképpen nem jelent felzárkózást, még lépéstar­tást sem az anyagi ágazat­ban foglalkoztatott szellemi dolgozók átlagbérszintjéhez viszonyítva. E minimális összeg megállapítása, izét­osztása csak tovább növeli a feszültségeket a pedagó­gusok és technikai dolgo­zók, igazgatók és beosztot­tak, intézmények és taná­csok között. Nem értünk egyet azzal a ténnyel sem, hogy a bér­emelési keretösszeggel kel­lene megoldani, az alsó bér­határok elérését, valamint a helyi tanácsok eddigi műkö­déséből származó hátrányok kompenzálását. Ismételten követeljük a Pedagógusok Szakszervezete XIII. kong­resszusa által megfogalma­zott l900- január l-jétöl ese­dékes bérfejlesztést, mely­nek mértéke annyi legyen, hogy a szellemi dolgozók átlagbérét elérjük. Csatla­kozva a Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezete által kiadott körlevél meg­fogalmazásához: „Marad­ványelv helyett törvényt akarunk, mely évről évre a költségvetés társadalmilag meghatározott hányadát biz­tosítja az oktatásnak. Csak így derül ki, hogy mennyit ér a diák, a pedagógus, az iskola a nemzetnek." 13 132 közoktatási dolgozó nevében a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád Megyei Titkári Tanácsa

Next

/
Thumbnails
Contents