Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

1980. június 2., péntek 5 Konrád a könyvhéten Epikai bizottság Ha majd a Magyar Irodalom nevű új szövetségben a Mikszáth—Kosztolányi— Csáth vezette epikái bizottság ítéletet mond e korszak egyenes beszédű polgá­rairól. bizton megemlékeznek e hármak Konrád Györgyről, az etikus epikusról. Az is biztosnak látszik, hogy Konrád föl­emelese (tudományosan szólva: az elevú­ció) nem számkivettetésének fog szólni, hisz ez az időtlen értékű epikai bizottság nem a három T tankjait, hanem a pán­célosok fölötti röpülést vizsgálja éteri fi­gyelemmel. Az üldöztetés ugyanis nem irodalmi mértékegység, ezt a politika r<j­fösei mérik ki. Az epikai bizottság — mint mondot­tam — a röpülést nézi. Nem az a fontos, mondotta Pilinszky, hogy hányat csap szárnyával a madár, hanem az. hogy íveljen. Ezt a gondolatot Konrád György­re alakítva kijelenthetjük: a madár ide­gen egekbe zárva is repül. Konrád György, az ötvenhat éves író, sokszor szakadt idegenbe, bár ezt olykor úgy fogalmazta meg: megmártózik a sza­badságban. £n persze úgy gondolom, hogy az igazi szabadság, a teljes, a bol­dog. az önépitó. csakis anyanyelvi kör­nyezetben élvezhető, de ezzel nem akarok ellentmondani, mert nem tudom, hogy Konrád erről mit gondol. Azt viszont sej­tem. hogy első két regénye — A látogató (1960). A városalapító (1977) — után har­madik. a trilógiát beteljesítő műve erede­tileg Magyarországon szándékozott meg­jelenni. A ctnfcos egy évtizedet várt a megírástól hogv a szülőföld hivatalosai is elfogadják. A szerencsés olvasók már találkozhattak a szöveggel, külföldi ki­adónak köszönhetően. A cinkos hőse, T bemenekül egy elme­gyógyintézetbe. miután rádöbben arra. hogv képtelen számot vetni önmagával odakint, az életben. Módos zsidó polgár­család .sarjaként, még a második világ­égés előtt megismerkedik a kommuniz­mus eszméjével, eljut a pokol tornácáig is, majd újra a nehéz idők: ötvenhat, ki­csorbuló eszmék. Börtön, rendőrség, ül­döztetés — ezek a következő stációk, majd a zárt intézet, a kikövetelt csönd, a szembenézés ideje. Konrád — számomra úgy tűnik — ön­meghatározó ós öntisztító belső monológ­jaihoz mindig egy harmadik helyet keres a kényszeres jelen és az azt mindenestül tagadó, lehetséges más között. Azt írja a Párizsban megjelent, Az autonómia ki­sértése cimű esszéfolyamában, hogy ne­künk. magyaroknak olyan életminőség kellene, mint a Nyugaté, s olyán önren­delkező szocializmus, mint amilyen senki­nek sincs Harmadik út — a polgár raj­zában. Ugyanebben a könyvben egy utcasarkon álldogálo szovjet katona látványa indít el egy gondolatmenetet. Konrád azt mond­ja. menjenek csak haza. vigyék fegyve­reiket. s jöjjenek vissza hasonló számban, ezredével, turistaként, és lóbálják kezük­ben a géppisztoly helyett a fényképező­gépet. Ez is harmadik út. békés, polgári megoldás a teljes befogadás és az ideges kiűzetés között. Sajnos, nem tudtam pontosan idézni a föntebbi gondolatokat. A könyveknek ugyanis megvan a sorsuk: Az autonómia kísértését valaki hosszabb időre kölcsön­vette tőlem. A jó szó, a hiánygazdálko­dás és a társadalmi kompenzáció e tény­ben találkozott egymással, mert a dolgok összefüggnek. Ma. pénteken este hétkor a Somogy' Könyvtárban Konrád Györgv íróval be szélget — egyéb összefüggésekről — a ho­ni irodalomtörténet-írás legszinesebt egyénisége, Szörényi László. Esemény lesz. Dl uszt us Imre A KEZDEMÉNYEZŐ. A könyvnapok „intézmé­nyét" (nyugodtan írhat­nánk idézőjel nélkül is) 1927-ben Supka Géza kez­deményezte. Ki volt Sup­ka Géza? Régész, műtör­ténész. újságíró és .radiká­lis politikus. Kicsit hosz­szúnak tűnik a felsorolás, életútja azonban (1883— 1956) esjvfajta kesei poli­hisztotságra ..kárhoztatta' a jó tollú, éles szemű, biztos itéletü és ötletgaz­dag Supkát. Tanulmánya­it Grazban végezte Új­ságíróként a Világ munka­társa volt. s 1904-töl ré­gészként is dolgozott. 1918. végén prágai követté ne­vezték ki, s emiatt három év múlva. 1921-ben a mú­zeumból elbocsátották. A második világháború be­fejezése után a Polgári Demokrata Párt vezetője­ként vált ismertté újra a neve a közvélemény előtt. A Világ főszerkesztője­ként teljesedett ki publi­cista munkássága. A ha­zai szabadkőművesek nagymestere volt. Könyv­uzleleinkben kapható az 1848—49.es forradalomról irt, eredeti látásmódot tükröző kötete. * A KÖNYVHÉT ÜNNEPI rendezvénysorozatát Baka István József Attila-dijas költö nyitja meg ma dél­előtt tízkor a Dugonics té­ren. A további mai prog­ramot tegnapi számunk­ban részletesen közöltük. Holnap, szombaton dél­előtt 10 órakor a Dugonics téren a Molnár Dixieland zenekar ad koncertet. A ..Helyi kiadványok" felira­tú pavilonnál szegedi irók, művészek dedikálják tíztől tizenkettőig műveiket: Raffay Ernő Erdély (1918 —1919) cimű történeti munkáját. Varga Mátyás grafikai mappáját, Polner Zoltán Sárember című gyűjteményét és Dlusztus Imre, a Délmagyarország főmunkatársa Vízlépcsőd című könyvét. NÉGY KÖTET MÉG HI­ÁNYZIK. A Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésétől ka­pott tájékoztatás szerint az ünnepi könyvheti listán szereplő könyvek közül négy kiadvány nem ké­szült el eddig, s megjele­nésük a könyvhét kezde­téig bizonytalan. A kia­dók április végére, legké­sőbb úiájus 10-ére kérték a könyvek előállítását és leszállítását. Szerdán meg nem állt a terjesztők ren­delkezésére: Boldizsár Iván: A lebegők (Magvető — Győri nyomda), Sinka István: Mezítláb az utolsó padban (Eötvös — Szabad­ság MGTSZ nyomdája). Székelyhídi Ágoáton: Deb­receni napló Erdélyről (Csokonai — Alföldi Nyomda). Görgey Gábor: Volt egyszer egy Felvidék (Magvető — Szombathelyi Nyomda) című könyve. » Dúskáló" pedagógusok Jelentkezés: nulladik körben „Külkeresek" a Kőrösyben Üj profillal gazdagodik ősztől a. Körösy József nevet viselő szakközépiskola: nem-, csak közgazdasági, de kül­kereskedelmi-üjgyintézöi is­mereteket is oktatnak. — Hány tanuló szerezheti be szeptembertől külkeres­kedelmi tudását'.' — kérdez­tük Csanády Gézát, a szak­középiskola igazgatóját. — Harminchat tanulóval indul az osztály. Az elkö­vetkező években egyre na­gyobb lesz az igény s a ke­reslet a külkereskedelmi ügyintézők iránt. Mind több ts több vállalat kapja meg a külkereskedelmi jogot, közvetlen kapcsolatokat ala­kítanak ki a külföldi part­nerrel. Ehhez megfelelő kó­zípkadereket kell képezni, ezt vállalta föl iskolánk — Milyen munkaköröket tölthetnek be az új osztály­ban végzett tanulók? — Áruforgalmi lebonyolí­tó, nemzetközi szállítmányo­zó, vámügyintéző. . — Bizonyára speciális szaktárgyakat is oktatnak majd. — Ilyeneket például: gaz­dasági és jogi ismeretek, ügyviteltechnika, s általában külkereskedelmi ismere­tek ... Ezek a szaktárgyak. Az elméleti ismeretanyagot a második és a harmadik évben kéthetes nyári szak­mai gyakorlat egészíti ki. Tanulnak a gyerekek to­vábbá gépírást, levelezést, s elsajátítják az idegen nyel­vű gépírás tudnivalóit is. — A külkereskedelem ügy­intézőinek nagy szükségük van idegen nyelv tudásá­ra . . . — Magas óraszámban, kis­csoportos rendszerben taní­tunk angolt és németet. A kiscsoport annyit jelent, hogy a harminchat diákot háromfelé osztjuk: haladó németre, haladó angolra, valamint kezdő németre. A nyelveket cserélgetjük; jö­vőre kezdő angol csoportot indítunk — Nyelvtanárok, tanterem, technikai segédeszközök? ... — Tanáraink megvannak, a tanterem, azonban gondot okoz .. . Még az alagsort is át kell alakítanunk. hogy elhelyezhessük a tanulókat. A nyelvkönyvek, szótárak, videómagnók, egyebek be­szerzése folyamatban van, s szeptemberre befejeződik — Üflrj,- látszik, ki kell bóvitenünl: a munkahelyek körét, ahol a végzett gyere­kek elhelyezkedhetnek, hi­szen a nyelvismeret ma egyre fonlosabba válik. — Igy van; nemcsak a szakterületen belül juthat­nak munkához tanulóink, hanem gyakorlatilag minde­nütt, ahol külföldiekkel kell kommunikálni. A különféle tudományos intézetek szí­vesen alkalmaznak például kvalifikált titkárnőket, akik az idegen nyelvű gépírástól a levelezésig, az ügyvitel­technikáig, mindenhez érte­nek. — A vállalatok érdeklődé­se tehát biztosítottnak lát­szik az új osztályban végzők iránt. Tanuló lesz-e elegen­dő? — A túljelentkezés kétsze­res volt; a jelentkezők al­kalmassági vizsgát tettek idegen nyelvből és magyar­ból — illetve, ha valaki a kezdő német csoportba je­lentkezett. a magyar mellett matematikából. Jelentkezni úgynevezett „nulladik kör­ben" lehetett — ha valakit nem vettünk föl, nem került időhátrányba a más tanin­tézetekbe való jelentkezés­kor. S akit fölvettünk — szeptembertől a közgazdasá­gi és külkereskedelmi szak­középiskola tanulójává lesz; megváltozott tehát az Isko­la neve is. A külkereskede­lem fontosságát a névválasz­tásnál is igyekeztünk jelez­ni. F. Cs. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola II. Sz. Gya­korló Altalános Iskolájának kollektívája ügy döntött, hogy az idei pedagógusnapi jutalmat nem veszik át, ha­nem azt egy alapítvány cél­jaira ajánlják fel. E fenti hír egyáltalán nem volna meglepő, ha ez az is­kola mondjuk Ausztráliában volna megtalálható, ahol a tanárok — ugyanúgy, mint más, munkát végző állam­polgárok — olyan anyagi kö­rülmények között élnek, hogy jut a pénzükből nemes társadalmi célokra, például alapítványra is. Mivel azon­ban a szóban forgó tanoda Szegeden helyezkedik el, a hír minimum meghökkentő, melynek hallatán némely rosszindulatú hirterjesztők arról kezdtek fecsegni: mi­lyen jól megy a kettes gya­korló pedagógusainak, dús­kálnak a Föld javaiban, föl­veti őket a pénz, s ezért nem kell nekik a jutalom. Midőn elbeszélgettem az is­kola néhány tanárával, be­bizonyosodott, hogy nem er­ről van szó, igaz, ismerveazt a csődtömeget, amelyet okta­tásügyünk helyzetének szo­kás finomkodva nevezni, er­ről előzetesen sem lehetett semmi kétségünk. Az történt, hogy míg az adó-időszámítás előtti évben közel 200 ezer, s még tavaly is 100 ezer forint jutott a tantestületnek pedagógusna­pi jutalmazás céljára, addig az idén ez az összeg 64 ezer 600 forintra rúgott, melyet 39 pedagógus között diffe­renciálva kellett volna elosz­tani, ügyelve arra, hogy a tartósan kiemelkedő, minő­ségi munkát végzőket külö­nösen megbecsüljék. Minőségi munkáért, differenciáltan — Luca-napkor A két szám közt egy osz­tás nevű matematikai alap­műveletet végezve kivilág­lik, hogy a „fejkvóta" nem egészen 1700 forint, bruttó. Azaz az egyébként színvona­las tanulmányi munkát vég­ző, szép eredményeket fel­mutatni tudó tanári kar egész éves tevékenységét fe­jenként egy darab ezressel kívánták elismerni; így ta­lán nem is kell csodálkozni azon, ha egyöntetűen jutot­tak az elhatározásra: a ju­talmat nem veszik fel, ha­nem belőle alapítványt hoz­nak létre, évente egy vagy kettő, rászoruló pedagógus szociális támogatására. Örömmel fogadják, ha kez­deményezésüket más peda­gógusok, intézmények, „me­cénások" is felkarolják, s csatlakoznak — anyagiakkal is — az alapítványhoz. Mit lehet mindehhez hoz­záfűzni? Talán csak annyit, hogy a pedagógusok számára korlátozottak a plusz jöve­delmezés lehetőségei; jó­szerivel a pedagógusnap az egyetlen olyan „biztos pont" az évben — a hónapok má­sodik napja mellett —, ami­kor valamennyi pénz áll a házhoz. Érdekes, megjegy­zendő dolog: ugyanezen in­tézményben a technikai dol­gozók számára bruttó 17 ezer forint volt a jutalomke­ret, amely öt fő közt oszta­tott ki. Ez sem sok, de azért több, mint amennyi a taná­roknak jutott (volna). Nem tudom, érdemes-e azon ta­A Kincskereső nyomában A Kincskereső című gyer­mek irodalmi folyóirat or­szágos szerkesztőségi tartá­csának tegnap megtartott ülésén Grezsa Ferenc fő­szerkesztő foglalta össze a folyóirat, helyzetét és be­szélt. a változtatások lehe. tőségeiről. Másfél évvel ezelőtt a Kincskereső új gazdája a Móra Könyvkiadó lett. A kiadót belső igényességből fakadó értékmentő szándék vezérelte: a szerkesztők az­óta valóban szerkesztési feladatokat látnak el. nem pedig a lap létfeltételeinek megteremtésével kellett fog­lalkozniuk. Több olvasói levél egy magazinszerű gyermekfo­lyóirat létrehozását szor­galmazta. ám a szerkesztő­ség továbbra is irodalmi íz­lésformáló akar maradni, ami igen nehéz feladat, hi­szen a tizenévesek olvasás­igénye csökken. A statisztikai mutatók szerint közel tízezres a pél­dányszámcsökkenés, ami a rossz postai automatizmus következménye. Ennek ki­küszöbölésére egy belső lap­terjesztő munkatársra lenne szükség, valamint a tanárok­éi; diákok terjesztői érde­keltségének növelésére. (Bu­dapesten a lapterjesztőknél visszamaradt. példányszám 55 százalék, ám ez országos viszonylatban csak lé szá­zalék.) A következő évben a lap arculatának megváltozta­tását tervezik: több gyer­mekírást közölnek, tobb könyvkritikát és gyermek­rajzot — ez utóbbinak anyagi okai vannak. Politizáljon-e a Kincske­reső? Természetesen a na­pi politikai eseményekre, változásokra nem reflektál­hat; inkább úgynevezett me­tapolitikát kell folytatnia. Ez azt jelenti, hogy a gyer­mekek szemléletében a tör­ténelmi igazságosság . ké­j>ét próbálja kialakítani, példaképeket. eszményeket állit, s ezzel megalapozható egy megfelelő erkölcsi ala­pokon nyugvó politikai lá­tásmód. A Kincskereső határokon tú­li terjesztésével, valamint a Magyarországon élő nem­zetiségek gyermekirodal­mával is foglalkozni kíván a szerkesztőség. A Móra Könyvkiadó, az úttörőszövetség, a Hazafias Népfront anyagi támogatá­sával idén is letrejön a Kincskeresötábor, mely a legelevenebb kapocs iroda­lom és olvasó között. Az ülésen a szerkesztőség tagjai mellett részt vett és hozzászólásaival támogatta a szerkesztők elképzeléseit Jani.kovszkv Eva. Deme László és Kalász Márton. Podmaniczky Szilárd Alkotó pedagógusok pályázata A városi tanács díszter­mében tegnap tartott ün­nepségen több szegedi pe­dagógusnak osztottak ki alkotói pályadíjat. Első dí­jat nyert Juhász Nándor (Rókusi I. sz. iskola), má­sodik díjat Suki Béláné, Péterné Szabó Iuén (Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola), harmadik díjat Lajkó Ká­rolyné (Szirmai iskola), negyedik dijat kapott dol­gozatáért Sivók Béláné (makkosházi iskola). A Pedagógus Szakszervezet Csongrád Megyei Bizott­ságának különdíját Lajkó Lajos (Madách iskola), a megyei köjál egészségne­velési osztálya különdíját Telekné Tóth Anna (Zalka iskola), a Honvédelmi Mi­nisztérium diját Puskás Albertné (Móricz iskola) és Szalai Józsefné (Ma­dách iskola) kapta. máskodni, hogy miért kap­hat pedagógusnapon na­gyobb jutalmat a takarítónő a pedagógusnál, egyébként pedig magam is emlékszem hasonló esetre a sajtónap környékéről, igaz, az nem pedagógusokkal történt. El­végre a becsületes munkát elsősorban becsületes bérrel kellene elismerni, takarító­nők, tecnikusok valamint tanárok esetében egy­aránt. (Ide kívánkozó adat: a bruttó átlagbér ebben . a gyakorlóiskolában 7500 fo­rint. Tessék ebből levonni az első menetben a 750 forintot, utána pedig az adót. A ma­radékból pedig . .. nos, a ma­radékból tessék dúskálni.) Miközben ennek az alap­jában véve szomorú hang­vételű cikknek valamely frappáns befejezésén gondol­kodtam, kiváló kollégám felhívta a figyelmemet egyik áthidaló javaslatára, amely addig lépne életbe, amig nem rendezik a takarítónők és a tanárok fizetését, s úgy általában a fizetéseket. Az év valamelyik napját — de­cember 13., Luca napja al­kalmasnak látszik erre — a takarítónők napjává kellene nyilvánítani, amelyen a pe­dagógusok magas jutalom­ban részesülnének. Továbbfejlesztve a javas­latot, eltűnődöm: nem volna lehetséges a fentieket kiter­jeszteni más foglalkozásokra is? Mondjuk az összesre. Sandi István Protestál a Sajtó­szakszervezet Nyílt levél Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára részére. Tisztelt Főtitkár Elv­társ! Ezennel szíves tu­domására hozzuk, hogy 1989. május 31-én meg­alakult az önálló, füg­getlen Sajtószakszerve­zet, amely mintegy tíz­ezer szervezett dolgozót képvisel. Tanácskozásunkon az egyik központi kérdés volt a megyékben, az MSZMP irányítása alatt működő lapkiadó vál­lalatok és megyei lap­szerkesztőségek sorsa. Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy az MSZMP Politikai Bi­zottsága már döntött erről szakszervezetünk (illetve jogelődünk: a Gutenberg Szakszerve­zeti Szövetség) megkér­dezése, illetőleg tájé­koztatása nélkül. Minthogy a szervezett dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek vál­tozásában a szakszerve­zetnek kompetenciája van, kifejezzük értet­lenségünket és tiltako­zásunkat a döntéshoza­tal ilyen módja ellen. Igényeljük. hogy a döntést szíveskedjék a Sajtószakszervezet tu­domására és nyilvános­ságra hozni, mert ki akarjuk alakítani ez­zel kapcsolatos állás­foglalásunkat. Ez ala­kuló kongresszusunk határozott kfvánsága. Tisztelettel: Berényi János elnök, Lepies György titkár

Next

/
Thumbnails
Contents