Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

1989. június 10., szombat 5 Szinte bizonyo$/ ami feltételezhető... Tegnap, kedden. Barna, Sándor, Csongrád megyei rendőrfőkapitány újabb részletekről tájékoztatta az újságírókat a közeli napokban a magyar—román határon történtekről. Mint ismeretes, június 4-én, a hajnali órákban. Nagylak térségében lövöldözést észleltek az ott lakók és szolgálatot teljesítők. Megfigyelhették. hogy a román határörök három civil férfit és egy nőt tartóztattak föl, akik valószínűleg hazánkba akartak menekülni. Június 8-án két-három éves gyermek tetemét találta meg1 egy magyar halász a Marosban, majd 10-én, Apátfalva térségében, egy 4-6 év körüli kislány holttestére bukkantak. Ugyanakkor találtak egy olyan csónakot, melyben román gyártmányú gyermekruhák voltak elrejtMindezek alapján feltételezhető, hogy egy, Romániából Magyarországra menekülő család tragédiájáról vart szó. E családhoz tartozhattak a szerencsétlenül járt gyermekek. Mindezt alátámasztja egy, még májusban hazánkba menekült román állampolgár vallomása, aki húgának gyermekeit ismerte föl a kis tetemekben. A megyei főkapitány nem tartja kizártnak, hogy a június 4-én észlelt lövöldözés és a gyermekek tragédiája között összefüggés van. A makói kórházban tartott két szakértői igazságügyi orvostani vizsgálat (melynek során a 10-én talált kislányt boncolták) egyértelműen megállapította, hogy a halál oka vízbefűlás volt. A vizsgálat folytatódik. M. E. A tiszteletadás rendje A X. kerületi Kozma utcai Üj Köztemető június 16-án Nagy Imre és mártírtársai temetési szertartásának zavartalan lebonyolítása érdekében délután 17 óráig zárva lesz. A temetési szertartáson — a családtagok kérésének, valamint a ne'mzetközi szokásoknak megfelelően — csak szűkebb gyászoló közönség vesz részt, akik erre az alkalomra a Történelmi Igazságtétel Bizottság által kiadott belépővel mehetnek be a temetőbe. Mindazok, akik a síroknál még aznap kívánják leróni tiszteletüket, azt 17 és 20 óra között tehetik meg. A rendező szervek kérik az új köz.temetőben nyugvók hozzátartozóinak megértését és együttműködését. „Összedőlt egy egész egy rendszer világnézet, Mi újság Koncz János körül? A rádióban, s több lapban is megjelent tegnap az a levél, amelyet a Móra Ferenc Múzeum majdnem valamennyi dolgozója aláírt, és amelyben az ellen tiltakoznak. hogy Koncz Jánost, az MSZMP volt megyei titkárát 1989. június elsejével kinevezték a múzeumba, tudományos munkatársi beosztásba. „Kifogásunk nem Koncz János személyének, hanem, annak a már korábbi évtizedekben is bevett gyakorlatnak szól, amely a társadalmi és államigazgatási szervek leváltott funkcionáriusait kulturális és tudományos intézményekre kényszeritette ... Jelen esetben feszültségekre ad okot az. hogy Koncz János nem múzeumi szakember, a tudományág, amelyből tudományos fokozatot szerzett (neveléstudomány), nem múzeumi diszciplína. Ezzel szemben fizetése a múzeumi dolgozókéhoz képest hallatlanul magas." — írják. Sérelmezik továbbá, hogy a kinevezést hetekkel annak megtörténte után, a helyi lapokból tudták meg. A levelet a múzeumigazgatónak, Trogmayer Ottónak címezték, és elküldték Vastagh Pálnak, az MSZMP megyei első titkárának, ' valamint Lehmann István megyei tanácselnöknek is. Lehmann Istvántól tegnap megkérdeztük: megkapta-e a múzeumiak levelét, és tudja-e már, mit fog rá válaszolni? — A levél már nálam van. Valószínűleg azt fogom válaszolni, hogy nem tartom indokoltnak a múzeumi dolgozók tiltakozását. Először is Koncz Jánost nem váltották le; nem indult a választáson. Mivel az MSZMP anyagi helyzetére tekintettel az egy év letelte előtt lemondott ösztöndíjáról, amelyet az MSZMP Politikai Bizottságától kapott tudományos kutatásaira —, valahol csak dolgoznia koü.1 A múzeumban megvolt ez az állás, úgy tudom, szükségük van olyan munkaerőre, aki koordinálja a világkiállítással kapcsolatos dél-alföldi múzeumi feladatokat, különös tekintettel öpusztaszerre. — A megyei tanács, mint a múzeum fenntartó szerve, biztosította Koncz János fizetését? — Természetesen beépítettük a múzeum költségvetésébe. * — Kinek az ötlete volt, hogy a múzeumban vállalrÁ pártapparátusban is lehet valaki européer" jon munkát? — kérdeztük Koncz Jánostól. — Ott kell kezdenem: a mai helyzetben nem találtam erkölcsösnek, hogy a párt pénzén folytassam kutatásaimat. Ügy gondoltam, akárcsak eddig, ezután is folytathatom a tudományos munkát valamilyen egész munkaidős állás mellett, tulajdonképpen szabadidőmben, jés nem terhelem a pártkasszát. Erről beszéltem Vastagh Pállal. Nemrégiben Szabó G. LAszló tanácselnök-helyettes közölte velem, hogy megbeszélte a múzeumigazgatóval: ott szükség lenne rám. — Milyen munkakörben? — Az az igazság, hogy semmilyen papír nincs még a kezemben, tehát munkaköri leírásom sincs. Tevékenységem tartalmáról eddig csak szóban állapodtunk meg. Világkiállítást még nem sokat rendeztek Magyarországon, de az biztos, hogy a dél-alföldi régiónak kapcsolódni kell ehhez a rendezvényhez, különösen pedig az ópusztaszeri komplexumnak. Hogy pontosan miként —, úgy hiszem, ezt kellene nekem kidolgoznom. — Nem mondta a múzeumigazgató, hogy az ottani dolgozók körében számithat némi ellenállásra? — Említette, hogy bizonyosan lesznek ellenvélemények, de arra gondoltam — mivel 30 éve itt élek és dolgozom,' és eddig semmilyen konfliktusom nem volt a múzeumi emberekkel —, talán lesz annyi türelmük, hogy megvárják: alkalmas vagyok-e a nekem szánt munkára, vagy nem? Ha bebizonyosodik, hogy nem, én kész vagyok levonni a következtetéseket. — Azt írják, nem a személye ellen van kifogásuk. — Ezért érthetetlen, miért nem adtak némi időt. Arról nem tehetek, hogy az újságból értesültek a kinevezésemi öl; én magam kértem a sajtónyilvánosságot, mert nem akartam, hogy az emberek a piacon, meg az utcán suttogjanak erről. Ügy terveztem, természetesen, megbeszélem majd a dolgot a múzeum dolgozóival is. El akartam mondani, hogy felsőfokú német nyelvvizsgával, kandidátusi minősítéssel, a korábbi vezetői pozíciómban kialakított kapcsolataimmal miben szeretnék, és tudnék használni a múzeumnak, és ennek a megyének. — Megsértődött? — Nem, elég edzett vagyok. — Bár civilizált országokban ezt nem szokás firtatni, a levél után mégis meg kell kérdeznem: mekkora az a „hallatlanul magas" fizetés? — Mondtam, hogy nincs még papírom, de tudomásom szerint bruttó kétezerrel haladja meg a hasonló tudományos fokozattal rendelkező múzeumi dolgozó fizetését. Vagyis: nem nevezhető hallatlanul magasnak, ötvenkét éves vagyok; egész életemben megdolgoztam a fizetésemért, és nem a lóversenypályán szereztem tudományos minősítést. Tárgyalóképes vagyok német nyelven. Nagyon sajnálom, hogy az emberek nem hiszik el: a pártapparátusban is lehet valaki européer. S. E. J » Fejtő Ferenc az emigrációban élö magyar történészek doyenje. Századunk nagy tanúja: József Attila tehetségének egyik felfedezője, Károlyi Mihály bizalmasa, párizsi sajtótitkára, az európai szociáldemokrata mozgalom számos kiemelkedő személyiségének barátja. Most 50 év után először hazautazik. Nagy Imre és sorstársai temetésére. Ebből az alkalomból készített interjút vele László Balázs, az MTI párizsi tudósítója. — Milyen érzés ennyi év után hazalátogatni? Egyáltalán. hazautazásnak érzi? — Hát igen, mert az embernek mégiscsak az a hazája, ahol született és az ifjúságát leélte. Persze, 51 év itt-tartózkodás után Franciaországot is hazámnak érzem. Magyarországon sokan fognak nékem hiányozni. Bizony, nem sokat találok már ji nemzedékemből. Kolozsvári Grandpierre Emil a kevesek egyike kortársaim és kollégáim közül, akik még élnek, vagy Kosáry Domokos. — Fejtő Ferencet Nyugaton a népi demokráciák egyik legjobb ismerőjeként tartják számon. Miért kerültek válságba ezek az országok ebben az évtizedben? Hogyan látja például Lengyelország és Magyarország helyzetét és kilátásait? — Szerintem a kommunizmus világválságáról van szó, ami, azt hiszem, ennek a századvégnek a történelmileg legfontosabb fejleménye. összedőlt egy egész világnézet, gazdasági, erkölcsi rendszer. Ez arra a feltevésre épült, hogy a magángazdálkodás ós a magántulajdon kikapcsolásával fel lehet építeni egy olyan rendet. amelyben megvalósul egyrészt a termelőerők fejlődése. másrészt a javak igazságos elosztása — amit a kapitalizmus nem tud megvalósítani- Ez a feltevés Lenin óta a kommunista rendszerek alapja, és elméletileg ígéretes és nagyszerű rendszer volt, de a valóságban csődöt, mondott. Kiderült, hogy végül is bürokratizmushoz, az egyéni kezdeményezés és felelősségérzet elapadásához vezetett. A mindenütt kitörő válságok a vezetőket is ráébresztették, hogy az egészet gyökeresen meg kell reformálni. Vannak országok, ahol a gazdaság csődje még nem érezhető olyan erősen, mint Magyarországon, Lengyelországban. Oroszországban vagy Kínában, de szerintem ezekben is elkerülhetetlen a válság. — A reformkommunisták viszont azt mondják, hogy nem a kommunizmus, hanem csak annak sztálinista modellje került válságba. — Ebben nem hiszek. Ügy 15 éve írtam egy könyvet Lenin öröksége címmel. Kifejtettem benne, hogv a válság igazi okai nem Sztálinban vagy a sztálinizmusban gyökereznek. Sztálin csak mesteri pallérja volt annalk az épületnek, aminek az alapja el volt hibázva. Márpedig az alap Leninen keresztül Marxig vezethető vissza. Ami annál 'megrendítőbb, mert nagyszerű, sőt zseniális emberek tévedéséről van szó, alkiknek az elgondolásait magasztos eszmények vezérelték — de utat tévesztették akkor, amikor tökéletes társadalmat akartak felépíteni egyetlen hipotézisre és nem vették tekintetbe, hogy ellentmondások, feszültségek nélkül nincs élet. — Hogyan látja a magyar helyzet sajátosságait? — Sokszor hasonlítják a magyar helyzetet a lengyelhez és vannak is hasonlóságok, de különbségek is. A kiindulópont ott a munkásosztálynak a Szolidaritásban való önszerveződése volt, ezen túl viszont a Szolidaritás megszervezésében a kommunizmust javítani akaró vagy már abból ds kiábrándult értelmiségiek szolgáltatták az elméleti érveket Walesának és barátainak. Közülük például Adam Michnikkel és Bronislaw Geremekkel évek óta állandó érintkezésben és barátságban vagyok. A lengyel modellt, a "kilábalásnak a lengyel útját a magyaroknak is tanulmányozni és magyar viszonyokra alkalmazni kellene. A Ikerekasztal-konferenciára gondolok, amiből a megegyezés született áz államihatalom és az ellenzéki erők között. Most arra lehet számítani, hogy végre együttes erővel nekiáll nak a legfontosabbnak, a gazdasági újjáépítésnek, ámi Magyarországon is a fő feladat. Ahhoz pedig az kell, hogy a nemzeti érdeket mindkét fél mindenek fölé helyezze, áthidalják az ellentéteket és elálljanak a számonkéréstől, a tetemrehivásoktól. Együtt kell újjáépíteni az országot, mert ha imég tovább mélyül a válság, akikor hiába álmodoznak az emberek demokráciáról meg szabadságról, az első kérdés mégiscsak az, hogy élni kell. Kenyerét adni az embereknek, gazdasági alapot a szabadságnak és a demokráciának. — ön éveken át képviselte néhány más emigránssal együtt a Szocialista Internacionálcban a magyar szociáldemokrata pártot. — Hivatalos szerepet nem Emlékezés Papdi Pálra Kilencven éve, 1899. június 17-én Szegeden született. Elemi iskolai tanulmányai befejezése után kereskedőinasként, majd segédként dolgozott. 1919-től vett részt a munkásmozgalomban, akkor. áftt a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. A Magyar Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg századparancsnokaként harcolt. A Tanácsköztársaság leverése után a fehérterroristák elfogták és kegyetlenül megkínozták. A halálos ítélet végrehajtása elől mórahalmi ismerősei, barátai segítségével megszökött. Ezer korona vérdijat tűztek ki fejére. Két éven keresztül bujdosott, csak azt követően térhetett haza Mórahalomra, ahol alkalmi munkákból élt. 1921-ben Szegeden belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba. Sokirányú mozgalmi munkát végzett: a Népszava rendszeres terjesztője, a választási csatározások agitátora. Az illegális KMP megbízásából propagandaanyagok terjesztésében. a Vörös Segély gyűjtésében vett részt. Az 1930-as évek végén megbízták azzal is, hogy építsen ki összeköttetést a jugoszláviai kommunistákkal. 1944 októberében Szegeden belépett a Magyar Kommunista Pártba, részt vett a mórahalmi pártszervezet létrehozásában. 1948-ban a tagrevízió során — személyi ellentétek miatt — méltánytalanul kihagyták az egyesült pártból, új tagkönyvet nem kapott. A felsőbb pártszervek panaszával nem foglalkoztak, a párt főtitkára mellett dolgozó úgynevezett „Rákosi iroda'' sem adott panaszára megnyugtató választ. 1957-ben kérte felvételét az MSZMP-be. Párttagsági viszonya visszamenőleg is rendeződött. Rövid ideig "tagja volt a Munkásőrségnek. A termelőszövetkezeti mozgalommal szemben kezdetben bizalmatlan volt, de 1960 februárjától nyugdíjasként is belépett a mórahalmi Üj Világ Termelőszövetkezetbe. Papdi Pál nem volt hibátlan ember, de fél évszázadig dolgozott azért az eszméért, amivel az 1918—19-es forradalmak idején elkötelezte magát. Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Emléké^m U959), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend arany fokozata (1969) és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Mórahalmon, 1983. február 26-án hunyt el. Kanyó Ferenc * Papdi Pál születésének 90. évfordulója alkalmából 1989. június 15-én, 15,00 órakor a mórahalmi városi pártbizottság koszorúzást és megemlékezést tart sírjánál, a mórahalmi temetőben. játszottam. Szocialistának vallom magam, de pártmunkát sose vállaltam és végeztem. A francia szocialisták, meg Craxi, Soares most rokonszenvvel figyelik a magyar szociáldemokrácia újra jelentkezését és remélik, hogy hamarosan áthidalják azokat a nemzedéki és egyéb ellentéteket, amelyek ezeknek az újjáalakulásoknak természetes gyermekbetegségei. — Milyen emlékeket őriz József Attiláról? — Sokat beszélhetnék vagy írhatnék erről, mert azok az évek meghatározóak voltak az életemben. József Attilával való barátságom sajnos 6 évre volt kimérve, de azok nagyon teli éveik voltak. Ügyszólván naponta láttuk egymást, szomszédok ds voltunk. Amikor először hallottam egy Lakatos Péter Pál nevű iközös barátunk szájából Attila verseit 1931-ben, nyomban csodálója lettem. Egyik büszkeségem, hogy az elsők közötti voltam, akik felismerték a nagyságát és meg is írták, amiért ő, áld anynyira vágyott a szeretetre és elismerésre, nagyon hálás volt. A zsenije iránti csodálatom volt a forrása annak, hogy amikor annyira szeretett volna egy lapot, ahol szabadon kifejezheti magát, rögtön melléálltam Ignotus Pállal együtt. A Szép Szót őérte alapítottuk, mert nékem meg Ignotusnak volt más közlési lehetőségünk ds. Dolgoztam a Nyugatnak, a Válasznak, de a Szép Szót József Attila szolgálatában csinálták meg. Babits Mihály valahogy nem ismerte fel benne a' zsenit. Vagy Hatvany Lajos, aki szerette Attilát, segítette is, nem ismerte fel a zsenijét. Én erősködtem, hogy hidd el, ő a legnagyobb. De azért akadtunk néhányan — Német Andor, Komlós Aladár, Szélpál Árpád — akik megértették a zsenialitását, és talán jobban értették őt a muríkások is. Emlékszem, amikor szakszervezetekben József Attila-esteket tartottunk és felolvastam a verseiből — úgy olvastam, ahogy ő, mert mindig gyűlölte a szavalást, úgy mondótta a verseit, imint aki vallomást tesz a barátjának, elmondja, hogy nagyon fáj ... a kisemberek, a munkások jobban megértették öt, mint az esztéták. — Fejtő Ferenc itt, Párizsban, Károlyi Mihály titkára volt. Milyen volt Károlyi'az emigrációban? — Nem voltam titkára, mondjuk a bizalmasa voltam. A háború előtt ismerkedtem meg vele, sok dologban nem értettünk egyet. Megragadó volt viszont benne a hallatlan őszinteség, becsületesség, az aggodalom a magyarság, sőt az emberiség sorsa iránt. Franciák közt Romáin Rollandhoz, másképp Gandhihoz hasonlítanám. Nem volt igazán politikus alkat. Idealista volt, aki sokszor tévedett, sőt tévelygett, de megvolt benne a felelősségtudat és a hűség a meggyőződéseihez. A háború után, amikor nagykövet lett. az ő unszolására vállaltam el francia újságíró-igazolványom megtartásával a sajtóiroda vezetését meilette. Azt hiszem, azért ragaszkodott hozzám, mert más hangot hallott tőlem, mint akik a környezetében szentírásként lestek minden szavát. A lényeges kérdésekben persze egyetértettünk, de nyugodtan elléntmondtam neki, ha más volt a véleményem. A Mindszentypert nagyon rossznéven vette, le is akartunk mondani mind a ketten, csak , Rajk unszolására maradtunk. Aztán, amikor hírét vette Rajk letartóztatás * nak, behívott magához és azt mondta: Fejtő, most már megáshatják a síromat és belefekszem. László Balázs