Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat 13 Pozsgay Imre részvételével Bibó-emlékkonferencia Tegnap délután kezdődött a József Attila Tudományegyetemen „Nemzet és demokrácia" címmel a Bibó István-emlékbizottság által szervezett háromnapos konferencia, amelyet Ilia Mihály, az emlékbizottság egyik védnöke nyitott meg, majd Pozsgay Imre államminiszter köszöntötte a résztvevőket, közöttük is a tíz éve elhunyt nagy gondolkodó gyermekeit, ifj. Bibó Istvánt és Bibó Borbálát. Azon nemzedékhez tartozom — mondta at államminiszter —, amelynek tagjai ismerhették, olvashatták Bibó életművét, kezdetben kritikai éllel ugyan, ám később, elmélyedve benne, őszinte odaadással. Ezen életmű iránti tiszteletet ma az a felfokozott érdeklődés jelzi, amelyet itt, Szegeden, e rendezvénysorozaton is tapasztalhatunk. Az elsó napon három előadás hangzott el. Körössényi András azt elemezte, hogy mi a szerepe az ideológiának a politikai tagoltság kialakulásában a mai Magyarországon. Az úgynevezett alternatív szervezeteket — közülük is részletesebben az SZDSZ-t és az MDF-et — vizsgálva megállapította hogy azok nem egységesek ideológiailag, majd arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a politikai kultúra, a tradíciók és a hatalomhoz való viszony jelentősebb szerepet játszik az új szervezetek teremtődésénél, mint az ideológia. Molnár Gusztáv „Milyen politikai irányzatok lehetségesek a mai Magyarországon" címmel tartott előadást, melynek fő megállapításaira hétfői számunkban visszatérünk. Biró Zoltán azt a kérdést vizsgálta, hogy vonható-e párhuzam az 1945-ös és a mostani helyzet között. Olyan értelemben igen — fejtette ki —, hogy a bármely oldalhoz való „csapódás" helyett akkor is a lehetséges harmadik, saját utat kerestük — s ezt Bibó István igyekezett a teoretikus szintről hasznositható politikai gyakorlattá fejleszteni —, s jelenlegi helyzetünkben is ez látszik a legkívánatosabbnak. A magyar nép nagyobb része akkor félt a kommunizmustól, a kolhozoktól, ám nem voltak e téren megélt, konkrét tapasztalatai (ha a háború utolsó néhány hónapjától eltekintünk). Az emberek ma is félnek, de már az elmúlt 40 év történetének ismeretében, s nem hiszik, el, hogy most tényleg felszabadulhatnak, hogy most valóban van választási lehetőségük Sajnos, ez a félelem ma talán a legerősebb politikai tényező — hangsúlyozta —, amely eldöntheti, hogy végül is, hová vezetnek majd a mai belpolitikai változások. Márpedig jelenleg a külpolitikai környezet jobban kedvez saját harmadik utunk meglelésének, mint a belső helyzet. Egyetlen világhatalomnak sem érdeke ma, hogy hazánkban katolikus állapot alakuljon ki, vagy, hogy a diktatúra viszszatérjen. Egyik nagyhatalomnak sem áll útjában egy demokratikus Magyarország. Céljaink eléréséhez először is le kell küzdeni a hatalmas, bénító bizalmi válságot, s az emberekbe vissza kell helyezni az értelmes munka örömét, a vállalkozás szabadságába vetett hitet, a biztonságérzetet. Ne segítsük a hivatásos rendteremtök újbóli hatalomra kerülését! A konferencia ma Bibó domborművének avatásával (10 órakor az egyetem Dugonics téri aulájában), majd újabb előadásokkal folytatódik. S. I. Kiállítási napló Tájak, méretre Régen szerepeltek együtt, közös kiállításon a szegedi és vásárhelyi festők. Még régebben Szegeden! Néhány evvel-évtízeddel ezelőtt rendszeresen bemutatták munkáikat, mintegy de. monstrálva együvé tartozásukat, fölrajzolva az egységben a sokszínűséget, hi. tet téve az alföldi táj. a Ti. sza, a környező tanyavilág kimeríthetetlen motívumkincse és ihlető közege mellett Az utóbbi években gyérültek a közős közszereplések, igy a mostani kamarabemutató legalábbis egy halk sóhajtásnyi értékű intés az egyszervolt demonstrációk után. A Képcsarnok Gulácsy Termében látható kiállítás számomra 3 dolgot mindenképpen jelez. /. A névsor — ha sok is a hiányzó — szin. te változatlan, íme a 11 művész: Csikós András, Dér István, Fodor József, Fontos Sándor. Fontos Zolfán, Pataki Ferenc, Cs. Pataj Mihály, Pincér József, Puskás Imre, Stéhlik János, Zombori László. 2. Még mindig elsődleges téma a magányos tanya, a borzas fasor, a szélfútta nádas, az ártéri pocsolya; kiderül, hogy a legtöbb alkotó ugyanabból az asztalosműhelyböl rendeli a képkereteket; a méretek éppoly iközet vannak egymáshoz, mint a mértékek — egyszóval, az úgynevezett ..képcsarnoki festészet" tulajdonképpen kikezdhetetlen, mindig átlendül a zsűri mércéjén, tisztában van a fizetőképes kereslet mai igényeivel. S vailljuk be, ez a dolga, ez a küldetése: otthonok falaira kerülni. Tetszeni! 3. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban igazolni látszik, hogy minden anyagban vannak figyelemre érdemes művek. Vagy azért, mert biztos, oldott és frappáns fesíőiséget sugalil (Csikós AnJrás: Ártéri találkozás), vagy, mert sokszor feldolgozott, szinte közhelyszámba menő iémát érintve is képes új 'izgalmakat kelteni (Puskás Imre: Hortobágy), vagy, mert meglepően merész, majdhogynem irritáló gesztussal, egy szokatlanul attraktív színfolttal új dimenzióba emel egy szokványmotívumot (Stéhlik János: Nyári este). T. L. Alig néhány hónapja jelentette be a maga szerény módján: bővül, új3bb munkatárssal gazdagodik tanszéke, a Néprajzi Tanszék. Alig néhány hete tett megszívlelendő javaslatokat a tanszékcsoport tanácsa ülésén, alig néhány napja beszélte el, miféle új terveket szeretne megvalósítani. És „látjátok feleim egyszerre meghalt és itt hagyött minket magunkra ..." Ferenczi Imre docens, a kedves kolléga, a szorgalmas kutató-gyűjtő jellegzetes alakja után nézünk, s töprengünk: mennyiféle gond, mekkora, a múltból hozott teher gyötörte úgy szivét, hogy az „egyszerre" felmondta eddig fegyelmezett szolgálatát. A Veres Péter által az irodalomba emelt Balmazújvárosban született, nagy. családban, ahol igény mutatkozott arra, hogy a megnövekedett müveiödési lehetőségekkel éljenek. Igy végezte el a Kossuth Lajos Tudományegyetemet, és állt közszol? gálatba. előbb tanárként, majd múzeumi dolgozóként. 1964-ben került a József Attila Tudományegyetem kötelékébe, 1969től docensként, 1971-151 tanszékvezetőként látta el a feladatát, azzal a csönFerenczi Imre (1931—1989) des lelkiismeretességgel, amiként terepmunkáját is végezte. S mint akinek HajdúBihar megyéhez és Szabolcs-Szatmár megyéhez is köze volt, a Rákóczihagyomány szóbeliségében őrződött kincseinek feltérképezéséhez látott hozzá. Am kutatásai mind szélesebb körben gyűrűztek: a népi epikum jellegzetességeinek vizsgálata mellett a hiedelmek elemzésére is vállalkozott, sosem feledkezve meg az irodalom és szájhagyomány találkozásáról. Tanulmányait az általa is szerkesztett Néprajz és Nyelvtudomány, továbbá a Tiszatáj, az Ethnographia. valamint debreceni, budapesti és Egyesült Allamok-beli kiadványok közölték Az utóbbi időben erőteljesebben fordult figyelme a mitoszkritika felé, s bőséges anyagot gyűjtött a Nagy-Alföld régiójában, különösen Csongrád és Bács-KisKun megyében. Tevékeny, teljes életet élt. Nem harsányan hirdette eredményeit, hanem szívósan építkezett. A nagydoktori értekezés megírására készülődött. Igazából mindenekelőtt a mesék foglalkoztatták. Azok a történetek, amelyekben a szegénységből kiemelkedő ifjú kitartó munkával végül is eléri célját. Bölcsen tudta, hogy az életben nem mindig van ez igy. Olykor a csoda sem segít, máskor a csoda elmarad, de adódhat úgy is, hogy más akadály meredezik leküzdhetetlen gátként. S csak a mesében lehet túljárni az örök ellenség, a mindig orvul támadó halál eszén. Sok mindent megvalósított Ferenczi Imre ifjúkori célkitűzéseiből, sok minden a tollúban maradt. Mienk azonban emléke, csöndje, fáradt mosolya. S a tudat, hogy részé egyetemünk történetének. Magunkat erősítve oly sokszor hallott mesefordulatot is idézve, az egyszer megtörténő, de a befejezettség emelkedettségével megtörténő életre gondolva idézzük a költőt, aki tudta, hogy minden ember tragikus hős, mert meghal: Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. Fried István Műsor — Gyulán és Szegeden Ezen a nyáron Gyulán „végignézhetjük a történelmünket': Száraz György: A megközelíthetetlen című, posztumusz, műve a francia forradalom Robespierre-jét mutatja — a gilotinig; A nagyszerű halál című ismert Száraz-darab a mi 48-as forradalmunkról szól, Eörsi Istváné (Jolán és a férfiak) pedig ugyancsak a mi 1956-os... kinek miről. A biztos érték: Tamási Áron, Ördögölö Józsiása. Lesz még Vinkó József-bohózat és Kocsis Zoltán — a zongoránál. A szegedi műsor: Puccini: Turandot — nemzetközi szereposztással; Lehár: A mosoly országa — operasztárokkal; Markó-táncszínház, a Párizs gyermekei (bemutatták Franciaországban, a 2C0 évforduló ünnepségeinek nyitányaként). Hallottam, hogy... ... Szegeden, az egyik iskolában, csütörtök reggel a tanári ajtajún ilyen felirat fogadta a pedagógusokat: Kedves Kartársak! Ezennel felhívjuk mindenki figyelmét, hogy a LECKEKÖNYVET HOLNAPRA behozni szíveskedjék! Kérem leadni az iskolatitkárnak, vagy az igazgatóhelyettesnek. Igazgatóság Munkában megőszült, több kitüntetéssel rendelkező tanárok első meglepetésükben más iskolákban dolgozó kollegáikat, barátaikat hívták fel a nagyszünetben telefonon, hogy megérdeklődjék, másutt eszébe jutott-e az igazgatósúgnak ilyen levelet ragasztani az ajtóra. Kiderült, nem ók az egyetlenek, akik arra kárhoztattak, hogy a fiók aljáról gyorsan előkotorják a főiskolai leckekönyvüket. Az igazgatóhelyettes a ripsz-ropsz indexbegyűjtést azzal indokolta: ezekből fogják megállapítani, kinek, hány éves munkaviszonya van, ki végzett nappalin, ki levelezőn. Az egyébként is túlterhelt, alacsony fizetésű pedagógusok megalázónak találják, hogy 18—20 éve szerzett vörös vagy nem vörös diplomájuk és a munkakönyvük nem elég ahhoz, hogy szakképzettségüket és munkaviszonyukat igazolják. Attól tartanak, hogy a jövőben elbocsátások várhatók, és a sz.elekció a négy év alatt összegyűlt kollokviumi, szigorlati vizsgajegyek átlaga alapján történik majd. Ezt a fajta minősítést — enyhén szólva — minősíthetetlennek találnák. P. E. Tehetséglesen A főiskola nagytermében Van utánpótlás. Beül az ember a Zeneiskolai Tanárképző Intézet szegedi tagozata és a Tömörkény szakközépiskola ének szakos hallgatóinak operaestjére és csak ámul. Mindig hallani valami újat. A keddi műsor két részoől állt. Először — jobbára a „kisebbek" — Mozart Varázsfuvolájaból adtak eló részleteket. Bálint Zsuzsa meleg, bensőséges hangon énekelte Paminát, Fazekas Zoltán szép ívekkel, de igen világos hangon Sarastrót, Altorjay Tamás kedvesen, darabosan Papagenót, Kovács H. István a karaktorfigurákhoz illő hangon Monostatost. A nagy meglepetést Miklósa Erikának köszönhettük. Ö Az Éj királynőjének II. felvonásbeli áriáját énekelte; azt a hanggyilkos, hírhedten nehéz bravúrszámot, melyben az operairodalom legmagasabb kiírt hangja is szerepel (háromvonalas f). Ügy tűnik, Erikát nemigen zavarta, hogy a világon általában húsz alatt van azoknak az énekesnőknek a száma, akik ezt kielégítően el tudják énekelni. Ö nemcsak kielégítően, de könnyedén adta eló. s a hangi csúcsteljesítményen kívül a kifejezésre is futotta erejéből. Bravó! Ezeket a részleteket Szakályné Kováts Kornélia kísérte zongorán — gondosan alkalmazkodva a növendékekhez. A szünet után Puccini-muzsika következett: a Bohéméletből hallhattunk hosszabb részleteket, az I. és II. és a IV. felvonás végét. Sajnos — kottából. (A Varázsfuvolát kívülről adták elő.) Frankó Tünde immár nem(csak) növendéke, hanem tanára (is) az intézetnek. Mimijét finom vonalvezetés, mély átélés jellemezte. Hangja (melynek szépségét nem először dicsérem) kicsit talán (túl?) sötétedett. Igen szépen énekelte szólóit és a kvartett-beli szólamát is. ám az igazán nagy élményt számomra a Marcellel énekelt kettőse jelentette. Kitörések és kiábrándulások feszült hullámzása, igazi drámai véna. Akit az ő Mimije ebben a jelenetben nem indít meg, annak valóban kőből van a szíve. Ertler Andrea kellően kacér (sőt néha kellőképp hisztis) Musette volt, s egyedül ő énekelte áriáját kotta nélkül — igaz, kissé bizonytalan intonációval. Busa Tamás baritonja főleg a felső regiszterében fejlődött sokat, alkati merevsége azonban elég nehezen oldódik. Ügy tűnik, nemcsak a színházban, az iskolában, az utánpótlás soraiban is dúl a tenormizéria. Rodolfként Fekete Imre, a színház énekkari szólistája segítette ki a hangversenyt. Kerek Ferenc nagy elánnal kísérte az időnként csaknem felvonásnyj részleteket. (Márok) Berdál Valéria nak és nagyszerű zongorakísérőjénck, Simor Ferencné nek, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kitűnő tanárainak neveltjeiben gyönyörködhettünk csütörtökön este a zeneművészeti főiskola nagytermében. Mozart Bastien és Bustienne című kisoperáját mutatták be. Három új énekesjelöltet ismerhettünk meg: a még gimnazista, igen szép hangszínű, s muzikálisan éneklő szoprán Huszár Barbarát, a meg mintegy másfél éve tanuló, de máris jeles előadói erényeket eláruló Lörincz Zoltánt (bariton), és nem utolsósorban a keddi koncerten koloratúr adottságaival már jelentősen kitűnt, Kiskunhalasról származó, szakmái tagozaton tanuló Miklósa Erikát (szoprán). Ennek a fiatal lánynak, ha továbbra is igy halad — ahogyan ez Berdál Valéria művészileg, emberileg és pedagógiailag egyaránt érzékeny. páratlanul jó. irányitó, oktatói tevékenysége alatt történik —. még rendkívüli, s jelentős sikerei lehetnek a hazai, de akár a nemzetközi zenei életben is. Az ehhez szükségen hangi, előadói s fizikai adottságai egyaránt megvannak, s biztonságos, határozott, de egyúttal megnyeröen kedves fellépése is igen előnyösen befolyásolja a róla kialakított képet. A zeneművészeti tagozat növendékzenekara kisérte az énekeseket Aracsi László színes vezényletével, akiről a teljes elismerés hangján kell szólnunk alapos, igényes, s nem csekély időt és energiát igénybe vevő betanító munkájáért is. Az ő előadásukban hallottuk még Szokolay Sándor vonószenekari átiratában Mozart C-dúr Divertimentóját értelmes, ízlésesen formált, hangulatos előadásban. (Berényi) Nyílt levél a miniszterelnöknek Leállítani vagy folytatni ? Kedves Németh Miklós Elvtárs! Kérjük a kormányt, hogy továbbra is határozottan álljon ki a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építési munkálatainak folytatása, mielőbbi teljes befejezése mellett, természetesen a környezeti'edeimi szempontok messzemenő figyelembevetelével. Emellett szükségesnek tartjuk, hogy az állami propagandában kapjon nagyobb szerepet a beruházás kedvező hatásainak bemutatása, valamint a vitatolt kérdésekben, különösen a garanciák tekintetében a reális tájékoztatás — írják tíz szervezet, tudományos tanszék, illetve az érdekelt települések képviselői. * A Minisztertanács Tanácsadó Testülete az érdekelt minisztériumok, illetve a Duna Kör szakértői véleményének megismerése, a különböző dokumentumok benaló vizsgálata utáni vitában a következő álláspontot alakította ki (egy ellenszavazattal). Mérlegelve a nagymarosi beruházás folytatása vagy leállítása melletti nemzetközi jogi, gazdasági, ökológiai, bel- és külpolitikai érveket, a beruházás leállítását javasolja a kormány számára. — A döntés elhalasztása (vagy az épités folytatása) csak tovabbgorgetne azt a konfliktust, ame'yet minden bizonnyal egy későbbi, de a jelenleginél is rosszabb helyzetben lel kellene oldania. — A döntés nem tenné feleslegessé a csehszlovák fel által eddig Bős térségében végrehajtott, jelentós volumenű beruházásokat. — A döntés nem érinti a két ország közötti gazdasági együttműködést. — A tanácsadó testület foglalkozott a nagymarosi beruházással kapcsolatos esetleges .népszavazás kérdésével is. Határozott álláspontja — és ezt a döntést igazoló politikai állásfoglalások kellően alátámasztják —, hogy ebben a kérdésben népszavazást tariani nem szabad.