Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-12 / 110. szám

1989. május 12., péntek 5 Hölgyek az Álarcosbálban Ma — pénteken — új betanulásban adja elő az operatársulat Verdi Álarcosbál ját. Ez a Szegeden nemigen használatos kifejezés (itt inkább felújítást mondanak) azt rejti, hogy marad a színpadi keret, a díszlet, a jelmez és a rendezés, s marad a közreműködők egy része, de beáll néhány új szereplő, s az egész produkciót újra beállítják: a rendező, a karmester (ez esetben mindkettő Oberfnank Géza) újabb próbákon frissíti fel régebbi elgondolásait. A próbák ideje alatt az előadás két fiatal énekesnőjével beszélgettünk, mindketten először éneklik szerepüket. Matkócsik Éva (aki Amélia lesz) 24 éves, Orosházán született, s a szegedi Tömörkény gimnáziumból (Berdál Valériától) kerül a Zeneakadémiára, ahol Kutrucz Éva növendékeként végzett 1988-ban. Ekkor szerződött Szegedre. Első évadjában a Hoffmann meséiben Giuliettát énekelte németül — itthon mindössze egyetlen alkalommal, a turnén tízszer. Igazi 'bemutatkozása a Don Giovanni idei felújításához fűződik, Donna Annát énekelte — igen kedvező visszhanggal. — Elég súlyos szerepekkel kezdtél. — Ezekre alkalmas a hangom. A Don Giovanni próbái alatt bizony eléggé elfáradtam, mert mindvégig teljes hanggal énekeltem. Most tanulom csak, hogyan lehet spórolni. Másrészt ez a szólam egy kicsit magas is a hangomnak. Csak háig megy ugyan föl, de a fekvés, a „lágé" igen magas. — Van, aki azt vallja, például Gregor, hogy a próbákon is végig hanggal kell énekelni, hogy a szerep „beüljön" a torokba ... — Igen, de nem két hónapig, délelótt-délután, és rengeteg ismétléssel! — Miért éppen Szegedre jöttél? — Egy fiatal művésznek hasznos, ha vidéken kezd, mert több az idö a műhelye munkára, s több lehetőséget kap jelentősebb szerepekben. — Mit jogsz énekelni jövőre? — Még nem tudom, úgy hallottam, játsszuk a Parasztbecsületet, abban szívesen elénekelném Santuzbát... — Tanulás, Versenyek? — Kutrucz Évához járok vissza Pestre. Versenyezni szeretnék. Tavaly voltam Bécsben, a Belvedere-versenyen, ahol az utolsó fordulóig jutottam. Meg is hívtak a japánok egy koncertre Szöulba, de aztán öszszevesztek a dél-koreaiakkal, s igy végül kútba esett a dolog. • Merényi Nicolette (Oscar) ugyancsak 24 esztendős, szintúgy Berdál Valériánál kezdett énekelni, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatán végzett. Utána lett a színház énekkari szólistája. Első szerepé a Vérnász nyoszolyólánya volt, majd kisebb feladatok mellett elénekelte a Carmen Frasquitáját, és A szerelmi bájital Gianettáját. ö is régi tanárához, „Valikához" jár vissza néha, tanulni. — Sajnos, csak egy előadást fogok énekelni, a másik elmarad az orvoskongresszusi gálakoncert miátt. — Oscar elég hálás szerep. — Hálás, de nehéz. Sok mutatós, de kényes „állás" van benne. Ha ezek sikerülnek, akkor minden rendben, de ha nem, nagyot lehet bukni. Az első felvonás fináléjában például egyedül kell tartanom egy magas cé-t. — Az énekkaron és a felsorolt szerepeken kivül hol és mit énekeltél még? — Rengeteget hakniztam, operát, operettet, musicalt, sanzont, táncdalt énekeltem, felléptem a Szeged-bárban. Egyrészt, mert szeretek énekelni. másrészt, mert kell a pénz. — Hány haknival keresed meg az egyhavi színházi fizetésedet? — Ügy két-hárommal. Sajnos, az idén az adózás miatt alig kérnek a vállalatok műsorokat. — Vannak már terveid a jövő évadra? — Gregor Józseffel együtt lépünk föl május 28-án a Szerelmi bájitalban, még egy kis kettősünk is van. Remélem, a későbbiekben is gondol majd rám .. . M. T. Á Próbatársulat mágiája A Bartók művelődési központ előcsarnokából az alagsori b.üfé felé indítják az egybegyűlteket. Jobb fölé engednék a reflexnek (arra a söntés), de mégsem arra terelődünk. Az udvar felöl ugyanis zene ,.szólít meg'... A földön gyertyák égnek, mintha egy közeljótt középkor felé mutatnának átjárót, keresztek mentén. Gregorián dallamok sugallnak valami sejtelmességet. Kizökkenésre lehet számítani jelenvalóságunkból és valami sötét alámerülésre . . . Erre leginkább azok lehetnek elkészülve, akik Ghelderode nevét, drámáit ismerik. Egy szuterén infernói széjjelsége mentén botorkálunk tovább, befelé az alsó épület szobácskájába. Rémes rumli. .. Észre sém vesszük, mór javában benne vagyunk az előadásban. Átléptük a zenekari árok Rubikonját, a rivalda szakadékát — néző és játszók között. Andrzej Wajda, a filmrendező mondta egyszer: úgy képzelné el színházát, hogy a kis társulattal becsöngetnének az emberekhez a lakásaikba. Ennyire fontos ma, hogy a színház egészen közel menjen az emberekhez, hagy megszólítsa, aktivizálja a befogadót. Hogy közük legyen egymáshoz! Néma tanú vagyok; a ligyelés szerzetese. A szegedi Próbatársulat, a már illusztrált fura teret vette birtokába a Vörös mágia című játék előadására. Két oldalról a nézők szorítják össze a teret, fentről pedig kotlák, kolompok, palacsintasütők, szűrők, sziták, biciklikerék,, irrigátor és miegyéb lóg alá. A hazugságok nagy anatómusa, ez a kölcsönös, ingerlő belga gnóm, Michel de Ghelderode jól belemeiéi a mai ember lelkületéoe is ... El-eltalálja az ideget...! Milyen kínos, ahogyan szövődik az ármány, karnyújtásnyira tőlünk. Szinte kényszerünk lenne, hogy beleszóljunk, mint a regi vásári komédiákban, de rem merünk. Csak vihorászunk, ha lehet. De hát érdemes szólni? Megérdemli az a buggyant és kapzsi Hieronymus, hogy szánjuk? Nem! De nincs más sem, akivel azonosulást kereshetnénk a játékban. Mindenki gyalázatos. Nyilvánvaló: az ördögnél vagyunk vendégségben, itt a földön. A sokáig rejtőzködő Uamand író — aki rokonságot tart Maeterlinck azúros költöiségével, de egyenes ágon örököse a pokol-piktor mesler Hieronymus Bosch látomásainak is — ilyenedet kérdezett — és vele mi, ma;ak: biztos-e, hogy nincs szembesülni valónk az emberi ocsmányságok ama modelljével, amibe itt betessékelnek bennünket? Jelentem az — fogalmam sincs mennyire figyelmes — utókornak, a szegedi Próbatársulat tett egy értékelhető lépést a színház igazi magáratalálása felé. Megesett a mágikus bűvölet. Ha mindent elfelejtenek is az előadásról, évek múlva is biztosan fogok emlékezni arra, ami a végén történt. Úgy tűnt, vége az előadásnak ... Kis közönség — kis taps ... Nem is „jöttek ki" a játszók ... Hiányoltam is magamban az ötletes tapsre.idet, immár kifelé botorkálva. Ekkor valami olyasmi töitént velem, amit nem lehet néven nevezni. Drámai hatásában felülmúlta mindazt, amiben addig részem volt... Gyilkos hidegvérrel eltervelt rendezői ötlet: zzv vízió élőképe fogad az átriumban . . . Ha most jót akarok a produkciónak, nem mondok el semmi többet róla. Próbálhassa ki más is az ősi, félelmes borzongást, amit — jobb szó híján — katarzisnak szoktunk nevezni... Pleskonics András A Próbatársulat Színházi Hétvége címmel előadássorozatot tart a Bartókban: pénteken este 6-kor Nádas Péter: Temetés; este fél 9kor ismét Ghelderode: Vörös mágia című müvét adják. Szombaton 6-kor Jonesco: A kopasz énekesnő, vasárnap este 7-kor Albee: Nem félünk a farkastól című darabja szerepel a programban. A Bíbó-konferencía programja Ma délután 2 órakor nyitjáik meg a szegedi József Attila Tudományegyetem aulájában (Dugonics tér 13.) a Bibó István Emlékbizottság szervezte konferenciát. A politikai ideológiák mai magyarországi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozik Körössényi András „Az ideológia szerepe a piolitikai tagoltság kialakulásában", valamint Molnár Gusztáv „Milyen piolitikai irányzatok lehetségesek a ma; Magyarországon?" című előadásában. Bíró Zoltán „Harmadik út — magyar út?" címmel tart előadást Este nyolc órakor „Ez egy inkvizíció" címmel Siflis Zoltán és Csorba Béla mutatja be dokumentumfilmjét, amelyet a vajdasági magyarokról/magyarokkal forgattak: (Megjegyzendő, hogy a programsorozat mindenki előtt nyitott; a szervezők egyik célja éppien az, hogy minél szélesebb körben ismertessék meg az eleddig korlátok közé szorított törekvéseket.) Május 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor Bibó István domborművét avatják fel a JATE közpionti épületében. Utána Borbándi Gyula a „magyar harmadik útról" tart előadást. Délután — 14 órakor — Kende Péter beszél Bibó eszmeiségéről, majd Szabó Miklós ugyanezen témaikörben — „Harmadik út tegnap és ma" címmel. A Bibó-emlékkiállítást 18 órakor Lengyel András irodalomtörténész nyitja meg a Fekete Házban. Ugyanezen napon — szombaton — este fél kilenckor az egyetem aulájában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola művésztanárai Bartók-hangversenyt adnaik, A rendezvénysorozat harmadik napján, május 14-én (vasárnap). 9 órától — változatlan helyszínen — „Zsákutca, vagy megkésett fejlődés?" összefoglaló címmel, értelmezik — előadássorozat és vita formájában — az 1948 utáni magyar politikai-társadalmi (vissza)fejlödésk Bilecz Endre „Űj torzulások és régi történelmi zsákutcák"; Dénes István Zoltán „Jövőkép és ellenségkép", Szalai Pál piedig Zsákutcás vagy megkésett fejlődés, jellemezte-e a magyar társadalmat 1048 után" című előadásával; délután — 14 órakor — piedig — előszór Juhász Pál „Egyoldalú piolgárosodás", később Pető Iván „Polgárosodás, polgári restauráció, középosztályosodás", végül Szalai Júlia „Űj típusú társadalmi feszültségek a 80-as évek Magyarországán" című beszély ével' járul hozzá a konferencia sikeréhez. (Minden, e háromnapios rendezvénysorozattal kapicsolatas kérdést, problémát, információt a JATE közművelődési titkárságához lehetséges jelezni, melynek címe: 6720 Szeged, Dugonics tér 13. Telefon: 24-022/48.) Az első Zenit-könyv Most — Punte — Híd Több értelmű idézőielek között az új könyv címe: Most — Punte — Híd. Alcíme: a Tisaatáj kelet-európai szemléiből. íme, az idézőjelek egyik mondanivalója: nagyon is jól emlékszünk, hogy a régi Tisaatáj címlapján szerepeltek, akkoriban még talán egyszerűen grafikai-tipiográfiai jelekként. Tegnap a Móra kiadó vezetőinek — Sziládi János igazgató. Kalász Márton költő, irodalmi vezető, Bazsó Márton igazgatóhelyettes — jelenlétében a kiadó Szegeden működő szerkesztőségének vezetője, Annus József mutatta be az első Zenitkönyvet az újságíróknak. Jó egy évvel ezelőtt — amikor á Móra megmentette-átvette a Kincskeresőt is — kezdte meg munkáját Annus a Zenit Könyvek nevű kiadói műhely „egyszemélyes hadserege. Ügy is, mint volt Tiszatáj-főszerkesztő-helyettes; aki ma, mint köztudomású, immár a régi-új Tiszatáj főszerkesztője. A pikantériát (bár szívesebben mondjuk a történteket reményteljes változásnak) dúsíthatjuk : már a Zenit Könyvek létrehozásakor elhatároztatott, hogy a legelső kiadvanya e most kézbe vehető könyv lesz. Amelybe a szerkesztő Olasz Sándor (a régi, meg a régi-új Tiszatájnak i? szerkesztője) másfél évtized Tiszatáj-számainaik két rovatából (Most — Punte — Híd, Kelet-európai Néző) válogatta a legértékesebb írásokat. Amelyek oly korban kaptak először nyilvánosságot, amikor „másról sem lehetett hallani, mint a népek testvériségéről és barátságáról, valójában pedig tombolt — Illyés szavával — századunk pestise, a közösségi intolerancia, a másság gyűlölete" (Olasz Sándor). „Mostanában, amikor Közép-Európáról könyvek és folyóiratok garmadája jelenik meg, angol és francia anyanyelvűek szájában is gyakrabban csikorognak cseh, lengyel, magyar vagy szerb nevek, sőt olvashatók már a Nobel-díj dicsőségtábláján, akár elégedettséggel is nyugtázhatjuk: mi ezt a programot a nemzetközi divat előtt megkezdtük már Szegeden, a Tiszatáj hasábjain" — írja Kiss Gy. Csaba az új kptet utószavában. Nos, a hetvenes években valóban egész sereg fiatalembert, írókat, költőket, műfordítókat, történészeket gyűjtött össze a Tiszatáj — és csak a Tiszatáj. Pályakezdőket (ma ők a Kelet-Európa-szakértők), akiknek a szegedi folyóirat jelentette az egyetlen szellemi közeget, ahol segítették és megjelentették Közép-Európa népei között hidat építő munkájukat. Es éppen akkor (1986-ban, a Tiszatáj betiltásával) szűnt meg ez a műhely, amikor a legnagyobb szükségük lett volna e népeknek a szóértésre. A Szegedi Nyomdát dicsérően tetszetős küllemű, felbecsülhetetlen belső értékű, szerkezetileg világosan tagolt, olvasmányos könyv önmagában is: a remény. Talán az írások a szomszéd népek irodalmáról, az elemzések és korabeli híradások az ottani 1 kulturális élet jelenségeiről —« akkor is, amikor a Tisza-tájban megjelentek, s most is, hogy könyvben — megadják nekünk az Illyés Gyula által 1974-ben megvillantott „szabványos reményt": hogy az emberiség általában észretér: különbözőségeiből nem ellentét lesz, hanem hasznos kiegészülés; üdvös béke tehát. Hogy ebben nekünk is részünk lesz. Hogy ezúttal nem ártalmas, hanem jóakaratú külső erők terelnek bennünket." * A Zenit-könyvek szerkesztője, Annus József ismertette a tájékoztatón a kiadó további terveit is. Még az idén Medvelakodalom címmel adják ki Szilágyi Domokos gyerekverseit, s ugyancsak a gyerekek örülhetnek a szép képekkel illusztrált, Nem vagyok mackó című kiadványnak, amely egy Ausztráliában megjelent könyv fordítása és a coala medvékről szól. S. E. Ki ne emlékeznék szívesen gyermekkora azon olvasmányaira, amelyek a magyarok ősidőben megesett kalandjairól szóltak? Biztosan sokan kívánták annak idején, hogy magok is belépjenek a történetbe, száguldozzanak a csaták forgatagában, vagy ott sétáljanak a hajdanvolt emberek házai közt, bekukkantva ajtóikon, kilesve mindennapi életük titkait... A mai gyerekek számára talán hamarosan megelevenedik az ezeréves múlt egy kis darabja. Ópusztaszeren állatpark fölépítését tervezik. olyan háziállatok tenyésztését, amelyek föltehe-. tőén már honfoglaló őseink karámjaiban is legelésztek. Csak első hallásra n\eglepó, hogy a terv megvalósításával a Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal foglalkozik. Vezetője: Varga József részleteseDben is beavatott elképzeléseikbe: „Napkelet ifjainak dobogó paripái..." — 1996-ban lesz országalapításunk ezerszázadik évfordulója. Ez a nevezetes dátum adta az ötletet ahhoz, hogy az Opusztaszeri Nemzeti Emlékparkot egészítsük ki az élő múlt bemutatásával. őshonos háziállatok parkját tervezzük, nem állatkerti jelleggel, hanem az állatok ridegtartásával, tenyésztésével honfoglaláskori állapotot hoznánk létre. — Miért vállalja magára mindezt az idegenforgalmi hivatal? — A mi feladatunk Csongrád megye idegenforgalmi lehetőségeinek felderítése és azok kiaknázása, a fogadási feltételek megteremtése. A nemzeti emlékparkban már most is 200 ezer látogató fordul meg évente. Várható, hogy ez a szám az említett évfordulóra jelentősen megnő majd. De túl az üzleti szempontokon azt is fontosnak tartom, hogy mindenki — különösen az ifjúság — jobban ismerje történelmi emlékeinket, a népélet tárgyi környezetét. Ezt segítenénk az elődöket körülvevő állatfajok bemutatásával. — Milyen tervek készültek? — Minthogy szokatlan feladatról van szó — hiszen nehezen rekonstruálható korabeli épületeket kellett tervezni —, arra gondoltunk, a friss szemlélet, az eredeti látásmód segíthet ebben a munkában. Ezért az Ybl Miklós Műszaki Főiskola végzős hallgatói körében hirdettünk pályázatot a tervezésre. Nyolc kollektíva jelentkezett igen színvonalas elgondolásokkal. A jók közül a legjobb végül Babinszki Tünde, Nagy József és Maczák József tervanyaga lett. Külön örülhetünk annak, hogy Nagy József személyében szegcdi tagja is van a tervezőcsoportnak. — Hogyan fest majd az állatpark? — 350 méteres futtatópálya várja a lovakat, a körbezárt terület közepén Cémeskúttal. Köréje épülnek az istállók, hodályok és karámok a szürke marháknak, rackajuhoknak és bivalyoknak. Műhelyek állnak majd azoknak a mesterségeknek a bemutatására, amelyek hozzátartoztak ehhez az életmódhoz: a szíjgyártó, fazekas, fafaragó munkája már akkoriban nagyon fontos volt. Az állatok tartására szolgáló építmények szerfás szerkezetűek, nádfödésükkel az alföldi tájjelleghez igazodnak, de a többi épület is a környező tanyavilág formakincséből merít. — Jövőbeli terveik? — Az állatpark létrehozása egy nagyobb elgondolás része. Remélve, hogy a Feszty-körkép is a helyére kerül egyszer, azt szeretnénk, . ha az esetleg messziről idelátogató csoportok a körkép m.'jszemlélése előtti és utáni időben sem unatkoznának. Szakszerű idegenvezető kísérné őket végig. Akinek kedve tartja, bivaly húzta szekérre ülhet majd, vagy kerékpárt kölcsönözhet a környék bejárásához. A vendégek fogadására, ellátására már elkészült a kemping és a csárda. Persze ahhoz, hogy mindez létrejöjjön, még szükség lesz úgy tízmillió forintra is. Ha tehát Árpád vezér szobra néhány év múlva „körültekint" lépcsős-oszlopos emlékmüve csúcsáról, remélhetőleg olyasmit is lát majd, amit honalapitónk láthatott tizenegy évszázaddal ezelőtt, s amit három lelkes tervező most újraálmodott. Nyilas Péter