Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám

1989. május 10., szerda 5 Régi szép idők voltak, melyben az ócska. nagy kaput a bérházakban mi­dőn tízet ütött az óra. be­zárta a házmester és csak kapupénzért engedte be a későn jövő lakót. Ma nem gazdagodna meg belőle senki, mert a későn jö''ő állampolgárok skokisa nem bezárni és ha netán zárva találja nem vissza­zárni — ingyen és bér­mentve a panelházakban az üveges (tört, repedt üvegű) kaput. A mai házmestert az sem érdekli (tisztelet a kivételnek), ha elromlik a kapuzár, nem neki kell kinyitni és nem is zárja be. Elegánsan áthárítja a lakókra. A „panelcso­dák" alagsorában részeg csövesek hortyogása sz!n­Ki az úr a házban? tén nem zavarja a lépcső­házak „őrangyalát", ni­szen ő csupán sebtében felsöprögeti és felmossa ímmel-ámmal azt a né­hány lépcsőházat, es slussz. E tevékenységéért lakást kap és fizetést. A kukákon nincs tető. Nem baj, arra vigyáz az asszonyka, az én házmes­terem, hogy abban a lép­csőházban, ahol ő lakik, legyen a kukán tető; zz ablak is ragyog a lépcső­másutt minek az alagsoroan házban, mosni; mindig legyen villany­körte, hogy ő lásson, ha végigvonul rezidenciáján, ám a többi lépcsőházból rendszeresen kilopják a 15(1) wattos égőket; kukát mosni félévente méltóztat a királyi felség, mert hi­deg van, mert hó van, mert hó nincs stb. (tessék továbbgondolni); a csótá­nyok, svábbogarak vígan élnek, mert szegény lakó hiába irtja odafenn, ha ők elszaporodnak idelenn, Ám saját lépcsőházában az asszonyka sikeres har­cot indított kedvenc bo­garai ellen, és addig-addig próbálkozott mig ki nem irtotta őket. Ám a titkot nem adta tovább és más­hol nem is alkalmazta. Debreceni Éva Németh Miklós meggondolta magát? „Megalakult az iijúsági lobbynk" A ma kezdődő parlamenti ülésszak témái között sze­repel ugyan az ifjúsági törvény érvényesüléséről szóló be­számoló vitája, ám korántsem biztos, hogy sor kerül rá. A képviselők, akik előzetesen véleményezték, kidolgozatlan­nak tartják, hallani azt is, Németh Miklós meggondolta magát, visszavonja az előterjesztést. Viszont az is tűrhe­tetlen, hogy 18 esztendeje egy árva szót sem ejtenek a honatyák az ország fiatalságáról. Úgyhogy Bödöné Rózsa Edit képviselővel abban maradtunk, a Parlament ügy­rendjétől. a kormány beszámolójától függetlenül, idöszer i a téma. Nagyon is. Úgynevezett „pártatlan"... Vétójogot kérnek a színészek Mint ismeretes, Ádám lezett" szakmai zsűri ítél­Ottó, a Madách Színház jen. Azt kívánjuk, hogy igazgatója bejelentette, hogy hozzák nyilvánosságra a ez év december 31-én, saját zsűri névsorát. Továbbá is­kérésére nyugalomba vonul, merni akarjuk a pályázókat Távozása a Madách Színház és elképzeléseiket, éléről, véleményünk szerint Most, a Madách Szin­— nyilatkozzak a Madách ház életének ebben a Színház művészei — óriási vesztesége a magyar művé­szeti és kulturális életnek. A Fővárosi Tanács — a ma­napság uralkodó szokásnak drámai pillanatában ki­jelentjük, hogy bele kí­vánunk szólni saját sor­sunk alakításába. Egyetérté­si és vétójogot kérünk ma megfelelően — pályázatot gunknak, e mindnyájunk írt ki az igazgatói szék be- művészi jövőjét érintő kér­töltésére. A beadványokat dés döntő fázisaiban. A tár­az úgynevezett „pártatlan" sulat országszerte és nem­szakmai zsűri hivatott elbí- zetközileg elismert művészei rálnd. — eddig pályájuk alapján — Mi, a Madách Színház úgy véljük, erre méltán tart­művészei, ezzel kapcsolat- hatnak igényt. Olyan igaz­ban a következőket kiván- gatót akarunk a Madách juk a nyilvánosság és az il- Színház élére, aki'elismeri a íetékesek tudomására hozni, társulat valós értékeit, és Elismerve a Fővárosi Ta- becsüli a Madách Színház nács kompetenciáját és legjobb hagyományait, jóindulatát, kijelentjük, ma Hívei vagyunk a válto­Magyarországon nem lehet zásnak. Ismerjük a Madách pártatlan szakmai zsűrit Színház erényeit és hiányos­összeállitani. Egy ilyen kis ságait. Elismerjük, hogy országban, ahol a teljes ma- szükség van egészséges, fel­gyar színházi szakma létszá- frissítő személyi és művészi ma mindössze annyi, hogy változásokra. Teljes szívvel alig töltené meg a Madách támogatunk minden olyan Színház nézőterét, nem léte- megújító szándékot, aminek zik pártatlanság. Szakmánk: kezdeményezője olyan vala­valódi és érdekbarátságok, ki, aki sem emberi, sem művészi kapcsolatok és köl- művészi vonatkozásban csönös függések természet­ellenes természetes szöve­vényeiben él és dolgozik. Ezért kérjük: a zsűriben jelentős számban kapjon he­lyet a magyar szellemi élet színházat értő és ismerő elitje. és ne egy ezer szállal „elköte­nem vált hiteltelenné, és nem egy szűk érdekcsoport segítené a Madách Színház igazgatói székébe. E nyilatkozat megtételé­re az elmúlt évek néhány, méltán nagy felháborodást ikiváltó színházi változása késztetett bennünket. Pedagóguskamara alakul Pécsett május 17-én tart­ja alakuló közgyűlését a Magyar Pedagógus Kamara — jelentették be azon a saj­tótájékoztatón, amelyet az előkészítő bizottság szerve­zett kedden a Janus Pan­nonius Tudományegyetem központjában. Az új érdek­képviseleti-érdekvédelmi szervezet létrehozását a pé­csi felsőoktatásban dolgo­zók kezdeményezték. Szék­helye a mecsekaljai város lesz, működési területe az egész ország. Nem politikai jellegű tömörülésről van szó, tagja lehet tehát bár milyen világnézetű személy, aki diplomával rendelkezik, és pedagógus munkakörben dolgozik. Az Erdélyi­életmű és a Hasbeszélő A 20. századi képzőművé­szeti avantgárd egyik ki­emelkedő képviselőjéről, Er­délyi Miklósról, életművé­ről, a kortárs európai mű­vészetben elfoglalt helyéről tájékozódhatnak mindazok, akik elmennek a Móra kol­légiumba csütörtökön dél­után 5-kor. Beke László művészettörténész előadá­sához diaképeket is fölhasz­nál. Az Erdélyi-életmű be­mutatása után a Hasbeszélő című esszéantológia szer­kesztői (Beke László, Sző­ke Annamária, Csanády Dá­niel) ismertetik a kötetet, amelyben a modern mű­vészet és gondolkodás út­jairól jelentek meg tanul­mányok. — Az ifjúságról szóló tör­vény 1971-ben készült. Miért nem foglalkoztak azóta e kér­déskörrel? — Mert sosem szánták a plénum elé. Az állandó bi­zottságok, így az ifjúsági is, mindig a beterjesztett té­mákkal foglalkozott. A járu­lékos ügyekre, amelyek kö­zött az ifjúsági is volt, már sosem jutott idő. örültünk, ha a fő témákat meg bírtuk tárgyalni. Hagy tegyem hoz­zá rögtön, most akaiunk e^en változtatni. Az ifjúsági és sport, valamint a kulturá­lis állandó bizottság mellett megalakult az ifjúsági lob­bynk. Ezt, a mintegy 50 ta­gú csoportot az új ügyren­dünk értelmében hozhattuk létre. Szeretnénk az esemé­nyek elé menni és változtat­ni ezen a méltatlan helyze­ten. Fórumot biztosítunk mindazoknak az új és hagyo­mányos szervezetekneK, ame­lyek nézeteit érdemes kép­viselnünk. Tárgyaltunk a Fidesz, a Demisz, a Miszot, a gyermekliga, a cserkészet képviselőivel arról, hogyan tudnánk erősíteni az ország­ban a gyermek- és ifjúsági érdekeket. — Es hogyan? . — Legelőször is a paterna­lista szemlélet, gondolkodás­mód feladásával. Ez egyik napról a másikra nem megy, nyilvánvaló. Reményte'oe­sebb'az a változtatási szán­dékunk, amely más besoro­lást, kategóriát sürget; az oktatás, a lakás, a foglalkoz­tatás költségei, a pályakez­dők ne a maradék pénzekből, elhullajtott fillérekből része­sedjenek. Független szakér­tőkkel, ifjúságpolitikai szem­pontból vizsgáltatunk meg minden egyes készülőben lé­vő jogszabályt. — A lobbynak mi a véle­ménye a mostani beszámoló­ról? — A 71-es törvény alapve­tően demonstratív jellegű. Elmondhattuk magunkról, nekünk is van. Felülvizsgá­lata egyébként két éve vajú­dik. Tavaly októberben, még a Grósz-kormány, a megvál­tozott gazdasági, társadalmi viszonyokra tekintettel, egy feladattervet fogadott el, amelyről azóta se hallani, igazából nem is valósult meg belőle semmi. Mert a felada­tokat az egyes tárcák, néha egyazon célra több is kapta­kapták, s a sok bába közt el­veszett a gyerek. Valójában a 71-es törvény érvényesülé­sének tapasztalatai napjaink­ban érdektelenek, hiszen idő­közben megporosodtak pont­jai. A mai viszonyokat tük­röző adatok, tények kellené­nek, azok viszont hiányoznak a beszámolóból. S a jövő ké­pe méginkább. — Az ülésszakra késr-itel­tek-e egy közösen képvise­lendő álláspontot? — A hiányos beszámoló ellenére a téma föltétlen megvitatását javasoljuk Leg­alább kezdődjön el valami. Mondjuk, mosta valós hely­zetfeltárás, a szükséges ki­egészítésekkel, egy újabb ülésszakon pedig a tényleges elemzés. Államminiszteri rendeletre ideiglenes tárca­közi munkabizottság fölállí­tását javasoljuk. Amely a va­lóban korszerű ifjúságpoliti­ka prioritásának kijelölésé­vel az igényeket és a tehet j­ségeket hangolná össze. Eb­ből pedig az következik, hogy a költségvetés tárgyalásakor kellene visszatérni újra ifjú­ságpolitikánkra. Az ifjúság problémájának megoldása társadalmi érdek. Nemzeti méretű feladat, e nagyság­nak tükröződnie kellene az újraelosztási rendszerben. Szerintem nincs már generá­ciós probléma, hiszen ma, a fiatalok boldogulása, szociá­lis helyzete saját családjuk teljesítőképességének a függ­vénye. A csoportunk egyéb­ként az AlSH-t jelentegi sze­repkörében alkalmatlannak tartja bármiféle feladatra. — A parlamenti beszámo­ló kapcsán négy ízben talál­kozott szegedi fiatalokkal. Mit mondtak ök? — Ugyanazt, amit én. Ke­serű hangon szóltak, teljesen kilátástalannak vélték jövő­jüket. Mag Edit O altro mio „O sole mio" címmel hir- jét is felidézte, majd jelen­dették a Royal Irodalmi Ká- legi nagy mezzohősnöit: véház legutóbbi estjét, mely- Carment, Gertrudiszt, Azu­ben Tas Ildikó immár mint czenát. Azt hiszem, a mü­a Magyar Állami Operaház vésznő sikereit elsősorban jó magánénekese beszélt élet- matériájának köszönheti, útjáról, sikereiről. Partnere Daróczy Tamás ugyancsak az Operaház tenoristája — lett volna. Ám operaházi el­foglaltságára hivatkozva le­mondta az estét. Bővebb magyarázatot nem kaptunk, így aztán a programot egy másik („altro"), szegedi te­norista, Juhász József men­tette meg. Sinkó György, akinek Tas Ildikó a tanítvá­nya volt, házigazdaként sze­repelt. Tas Ildikó elsőnek —sza­valt. Tóth Árpád Láng cí­mű versét. Utána arról be­szélt, hogyan járta végig (Pécs kivételével) az összes magyarországi operaszínpa­dot, melyik szerep hol ..érte utol". S persze énekelt. El­ső (szegedi!) főszerepét, a Figaró házassága Fanchette­Csiga-biga palota... Fenti mondóka olyképpen ledt örömét sugallta. A népi lesz strófa, hogy ajtaja sincs, mondókákon, kedves kis ablaka sincs, sehol egy lyuk, népdalokon óvodás kor­hol békukkints. Könnyű tói növekvő gyerekek meg­megjegyezní, gyerekjáték őrzik ezt a kötődést, ha az tanítják az egész. Akár a Szeged elsilányult iskolai ének-ze- Kisbojtár Táncegyüttes öt kiscsoport- ne mellett időben folklór­jának estje. így gondolhatta kapcsolódáshoz jutnak. Letye-petye csoport folklór­estje azt igazolta, hogy az együttes táncoscsoport-ve­zetői szákmai érettséggel — és joggal — az a több­száz néző, aki a Szegedi Nemzeti Színházban hétfőn nyomon követte az aprósá­gok és a már nem annyira apróságok ének- és tánc­összeáliitását. Nem azért használom ilyen összefüg­gésben a gyermekjáték ki­fejezést, mert maga a mű­sor lebecsülést érdemel. El­lenkezőleg. mert a népha­gyományokkal, tánckultú­rával lépcsőzetesen megis­merkedő gyerekek oly ere­dendő természetességgel tán­coltak, énekelték az amúgy nagyon is meghatározott (koreográfiákban, hogy ez a természetesség a játék onfe­Igy válik kulturális lét­formájuk részévé a népmű­vészet, a dal, a tánc, kezd­ve az egy esztendeje tán­coló Kisbojtár csoport népi gyermekjátékával, s zárva a mostani müsorivet beteljesí­tő, 9 éve táncoló Letye-pe­tye gyerekek pazar zemplé­ni leánytáncával, kalotasze­gi koreográfiájával zárva. A Szeged Táncegyüttes tiz gyermekcsoportjából ot lé­pett színpadra hétfőn, az utánpótláskorúak másik fele két hét múlva tartja évzáró műsorát. A Kisbojtár, a Csillagfürt, az kukkintani Eben-guba, a Motolla és a kicsiket. A Gena Enikő és Juhász Zsolt, a Csil­lagfürt Csápenszki Kata­lin, az Eben-guba Gombos András, a Motolla Juhász Edit és Juhász Zsolt, a Le­tye-petye Kolláti Éva segít­ségével merítkezik a nép­tánckulturában. Közülük többen koreográfiát is ösz­szeállítottak, érzékelhető­en a csoportok tudásszint­jének megfelelőt. Hogy me­lyik csoport, melyik koreog­ráfiával volt a legjobb. a legsikeresebb — igaztalan volna koreográfust, nep­táncnevelői berkeken kívül taglalni. Cáak egy dolgot le­het bizton állítani: érde­mes volt hétfőn hattól „bé­a színházba. B. P. Szorgalma, muzikalitása, elő­adói készsége is fontos té­nyezője karrierjének. A kö­zéppontban azonban — úgy vélem — a hanganyag áll, ez a manapság oly ritka, sötét színezetű, erőteljes, jó magasságokkal rendelkező drámai mezzoszoprán, ami­lyen nem minden bokorban terem. Persze, ezek a hajda­ni énekesi aranykorra em­lékeztető kvalitások páro­sodnak még néhány jellem­zővel, melyet a mai operai ízlés nem igazán szeret: a szapora vibrátóval, s a né­mileg forszírozott, robbanás­szerűen előtörő csúcshan­gokkal, amelyekből — az ismert szlogennel — keve­sebb, több lenne. Tas Il­dikó azonban ezen apróbb esendőségeivel is képvisel egy már-már kihalófélben levő művészideált, s oly eré­nyeket idéz színpadra, me­lyektől már-már örökre bú­csút vettünk. S e vonatkozásban kissé hasonlít is hozzá Juhász Jó­zsef. Ö ugyan jóval szélső­ségesebb müvészalkat. ki gyakran él erős eszközök­kel : széles gesztusokkal, nagy fortékkal, heves in­dulati kitörésekkel. Kinek­kinek szíve joga eldönteni, hogy e művészi alapállás szimpatikus-e számára, azt azonban nehéz volna vitat­ni, hogy egyedülálló „hang­mennyiséggel" rendelkezik S nálunk, a „lírai tenorok paradicsomában" ritka adottság ez a magvas hös­tenorhang. amely könnyen tör át a zenekaron, s mely­nek egy-egy magas bé vagy cé nem aggasztó feladat, de lelkesítő lehetőség. Az est, melynek zeneszá­mait Patkó József, az Ope­raház korrepetitora kísérte zongorán, operettrészletek­kel, s a közönség tapsával zárult. M.T. A bedobott kesztyű Tudományos tanácskozás — Baktóért is Felgyorsultak az esemé­nyek a baktói szennyvízle­vezető csatorna körül. Sze­rencsés egybeesésekről, újabb Jépésekről számolha­tunk be. Mivel előző cik­künkben (Mintha kidobtuk volna az ablakon .... Dél­magyarország, május 3-i szám) úgy tűnt, egyoldalú­an, csalk a lakók szempont­jából világítottuk meg a tényeket, ezúttal helyet, biz­tosítunk a beavatott szak­embereknek is. Kováts Gábor főmérnök és Wolf Mihály mérnök, a Szegedi Vízmüvek és Für­dők részéről egy lényeges szempontra hívták fel a fi­gyelmemet — szemléletvál­tást, a problémák megköze­lítésének új módozatait je­lezvén. Kováts Gáboré a szó: — Az állampolgárok kifo­gásolták a tervezésre „él­térve az általános problé­mákra, lényeges változásra szeretném felhívni a figyel­met. Kormányhatározat szü­letett, melynek értelmében a lakosságra háruló kamat­terhek 70 százalékát vissza­térítik! Erre vártunk. Re­méljük, a megyei OTP új vezetősége partnerünk lesz a .szennyvízlevezetők megépí­tésére alakuló közmütársu­latok ügyének felkarolásá­ban. — Hogy mennyire komo­lyan vesszük a ránk háruló szakmai feladatokat, a sajtó révén az érdekeltek tudomá­sára hozom, miszerint május 9-én tudományos tanácsko­zást rendeztünk a Magyar Hidrológiai Társaság Sze­gedi Területi Szervezete égi­sze alatt az MTESZ székhá­zában. Kilenc előadó beszélt a Nyomott szennyvizrend­herdált" összegeket. Véle- szerek hazai tapasztalatai ­ményünk szerint azonban a tervezés során kell meditál­ni, módosítani, ugyanis így sokkal olcsóbban érvénye­síthetjük elképzeléseinket, melyeket befolyásolnak a lakossági igények. Baktó esetében, konkrétan: minden utca nyomóvezetéket kap, az aknákat pedig nem a tel­keken, hanem közterületen ról. összegezésnek szántuk tanácskozásunkat. a levo­nandó tapasztalatokat Bak­tón már alkalmazni fogjuk. Köztudott, hogy Újszeged 3 utcájában — Túzok, Csalo­gány, Szőri — már a Press­kan néven ismert rendszert kipróbáltuk, Baktó előtt azonban, az ottani kedvező helyezzük el. A lakossággal tapasztalatok ellenére, igé­való kapcsolattartás során úgy véljük, aki fizet, annak döntő szava legyen az ügy­ben. A többségi önkéntesség elvével számolunk — ha­sonló esetekben jobb meg­oldást még nem alkalma­zott és nem talált ki senki. nyeljük a tágabb test. kitekin­. . . Megköszönvén a kapott felvilágosítást, emlékezte­tőül megjegyezzük: ami­kor lapunk felvállalta a baktói szennyvizlevezetö kö­rüli gondok vázolását, kö­zösségi igénynek tett eleget. Örvendetes, hogy az illeté­Szeged viszonylatában — kesek a „bedobott" kesz­tyűt nem — középkori mó­don — lovagi kihívásnak minősítették — mi is úgy gondoltuk, hogy az a bizo­nyos kesztyű munkaesz­közként fog szerepelni kelléktárunkban. egy kivétellel — a szervező­dő közműtársulatok a la­kosság 75 százalékának hoz­zájárulásával számolnak. Egyedül Fodortelepen fe­neklett meg a szervezés egyelőre, ott ugyanis a kí­vánt 51 százalék alatt ma­radt az érdeklődés. Vissza­Pataki Sá'

Next

/
Thumbnails
Contents