Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-09 / 107. szám

1989. május 6., szombat 5 Üzenet Cursch úrnak Ugye, emlékszik még, május nyolcadikán, hétfőn, itt ennek a kis nemzetnek — amit Magyarországnak hívnak — déli szegletében meghúzódó városkájában töltötte napját. Borús, szeles, hűvös idő volt, tudja, nekünk, városiaknak, mondhatják a mezőgazdák, májusi eső aranyat ér, nekünk elegünk van a zuhékból. Futunk újra, vacogunk hideglelősen, és még csak most jönnek a fagyos szentek. Mi lesz velünk? Ügy vettem észre, meglehetős' ismeri, mi volt velünk. Azt mondta, a tápéi templom névsora láttán átérezte, mit kibírt ez a térképen csupán parány íoltnyi nemzet. Bizony-bizony. És számítsa hozzá a második háborút is, mert az a tábla csak az első mementója. Aztán jöttek a békeviselt évek, jól emlékszik, valóban 1952-ben csakugyan nem utazgattunk, főként nem önök felé. Az a nyolc diplomata — érdekes, köztük Várkonyi Péter — lehet mégsem töltötte hiába napjait a távoli USA-ban. Hogy '56 és 67 között nem volt nagykövetük nálunk? Azért akadt dolguk, nem? Ügy, ahogy mondja, hosszú utat megtettünk azóta, talán értesült is közben, most kezdünk emlékezni, mi minden történt velünk út közben. örömmel hallottam, '71-től négy esztendőt élt már köztünk, úgyhogy '<16ban ismerősként jött viszsza. Nem, mi egy percig sem hittük, hogy az A1DSvírus az USA-hadsereg titkos laboratóriumában született volna. Ugyan kérem, nevetséges. Ha elmondhatnám, mennyi mindent nem hittünk mi! Jut eszembe, igen hihetetlenül hallgattam viszont, hogy az amerikai államok milyen óriási pénzeket fizettek európai vállalatoknak az ipartelepítésért. Hát látja, ez az! Ez az, ami izgat bennünket. Példának okáért, vegyük a íarmergyárat. Az nyolc hónap alatt mennyiségben és minőségben egyaránt a világszínvonalra jutott, itt Magyarországon. Azt mondta, a lehetőségek tárháza vagyunk. De jólesett hallani; Azt is, milyen szimpatikusnak, lelkesítőnek találják, ott, Amerikában, a mi reformjainkat, többpártrendszerünket, az új alkotmányt, a független sajtó lehetőségét. Irigylem az optimizmusáért. Csak mi bíznánk, hinnénk ennyire, ügy fogalmazott, jó az emoerjogi környezetünk. Tiszták az éter hullámai, nincs cenzúra. Tartjuk magunkat Helsinkihez. Igyekszünk, ön mondta, csak idézni próbálom, az ember belekóstol a jóba, és közben egyre türelmetlenebbé válik. Szóval, nyugalom, nyugalom. Rendben, szokjuk már a különvéleményeket is, melyek közt ön ugyan nem is lát oly nagy eltéréseket. Hát, mire emlékeztessem még? Gondolja csak végig, Donald B. Cursch követtanácsos úr, ennek a tízmillió-hétszázezer embernek ilyenféle dolgok járhatnak a fejében. Pontosabban voltak ott Szegeden is a gondolatok, ama zimankós tavaszi estén, mintsem, hogy önnel az ifjúsági házban töltsék az időt. Mag Edit Zenei naptár Messiaen Kvartett Múlt héten fővárosi vendégművészek — Bálint Mária (hegedű), Horváth Zoltán (klarinét), Koó Tamás (gordonka), és Körmendi Klára (zongora) közreműködésével kamaraest volt. Stravinsky: A katona történetét az elmúlt években szegedi muzsikusok előadásában élvezhettük. Ezúttal nem az eredeti 11 tételes darabot, hanem annak 5 tételes változatát hallottuk, hét helyett három hangszer — hegedű, klarinét és zongora — közreműködésével. Sajnos, kevesen hittek abban, hogy nagy dolgok is történhetnek e koncerten, s így a publikum hiánya igen visszhangossá tette a termet. Ezért a pazar zenei anyag, a mesterien szerkesztett szólamok, árnyalat- és színkülönbségek nem érvényesültek igazán. Ügy tűnt azonban, hogy az első darab eljátszása alatt a művészek is kellő mértékben hozzászoktak az akusztikai viszonyokhoz, s így Bartók Kontrasztok című trióját már jóval világosabban érzékelhető értelmezés, dinamikarajz, hangulati azonosulás tette élvezhetővé. A záró tételben bravúros, biztonságos szólójátékával Bálint Mária gyönyörködtetett. Az emlékezetes élményt a sajnos, nagyon ritkán hallott francia szerzőnek, Messiaennek a műve jelentette. Kvartett az idő végezetére címmel. Ennek a muzsikának különös láttató ereje van. Leir, megjelenít, s egyúttal a megfoghatatlant, a legelvontabb lelki impressziókat is képes közvetíteni. Előadásuk alapján ítélve, a — tartalmában az evangéliumra támaszkodó — látomás döbbenetú zenét nagyon szeretik az előadóművészek. Ugyanis, ennyire érzően, értőén, s emelkedetten, s envnyire szépen csak nagy szeretettel lehet muzsikálni. Valamennyi közreműködő remekelt. Horváth Lás/ló eszményi szép hangon, gáncstalan technikával klarinétozott például a Madarak szakadéka című tételben, n tulajdon hasznosításáról helyben döntsenek! A Szegedi Ellenzéki Kerekasztal gyakorlatilag január 14. óla működik, bár akkor még nem ezzel az elnevezéssel illették magukat Elsó összejövetelük apropóját a március 15-i ünneplés mikéntje szolgáltatta; mint emlékezetes, a koordinációs munka sikerrel járt. az alternatív szervezetek Szegeden együtt — de a „hivatalos" ünneptől külön — emlékeztek meg, igen nagy érdeklődés mellett legnagyobb nemzeti ünnepünkről. Azóta az Ellenzéki Kerekasztal kéthetente ülésezik, egyelőre — mivel önálló helyiségük méig nincs — a Fidesz Dugonics téri irodájaban. Nyolc szerveződés vesz. részt a kerekaszlal munkájában: a Magyar Demokrata Fórum, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz regionális szervezetei, a Fidesz radikális csoport, a Körgát-klub és a Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület. Üléseiken konkrét esetekben történő közös fellépésekről határoznak, állásfoglalásokat fogadnak el, mint például az alábbi, amelyet az országgyűlési képviselőkhöz címeztek. A Szegedi Ellenzéki Kerékasztal munkáját a Körgát-klub koordinálja; s így Póda Jenőt és Tűhegyi Józsefet hatalmazták fel, hogy a Kerekasztal nevében nyilatkozatokat tegyen. Nyílt levél a képviselőkhöz Utazás a VII- re — és a milliók Május közepéig még csatlakozhatnak a VIT-re utazó magyar küldöttséghez azok az ifjúsági szervezetek, amelyek eddig elutasították részvételüket a phenjani ifjúsági világtalálkozón. A később jelentkező szervezetek számára továbbra is több helyet fenntartanak a magyar delegációban — a többi között erről határozott hétfői ülésén a XIII. Világifjúság) és Diáktalálkozó Magyal" Nemzeti Előkészítő Bizottsága. A 19 ifjúsági, állami társadalmi, illetve egyházi szervezetet tömörítő testület döntése értelmében a magyar fiatalokat 150 fős küldöttség képviseli júliusban a KNDK fővárosában. Az ifjúsági szervezetek küldöttei mellett 25 tagú kulturális csoport is utazik a VITre. A bizottság számításai szerint az előkészítő munkálatokkal, illetve a delegáció utazásával és részvételével összefüggő költségek mintegy 26 millió forintos summát tesznek ki. A kormány korábban 40 millió forintos támogatást biztosított az állami költségvetés terhére. A felszabaduló csaknem 14 milliós összeget a Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottság visszautalja az államháztartás számára azzal a kéréssel, hogy a pénzt a hazai ifjúsági szervezetek támogatására fordítsák. (MTI) ahol számos hangképzési bravúrnak lehettünk tanúi A csellózó Koó Tamás a Jézus örökkévalóságának dicsérete című tételt játszotta könnycsalogató szépséggel. Csellóhangja, mint a csurranó méz aranya ömlöt! finom sugárban. Szelídség, magasrendű eszmeiség áradt előadásából. A gyönyörű csellószólam gyengéden simult a zongora puha harmóniáiba, akkordpárnáiba, melyet Körmendi Klára jelenített meg érzékenyen, színesen. A harag tánca a hét trombitára című tétel erőteljes karaktereivel, izgalmas ritmikájával, avagy a 7. tétel (A lénykoronák összevisszaságára az angyalért, aki közli az Idő végezetét) lézersugárkavalkádja hangokba kivetítve, egyaránt erőteljes élmény volt. Végül, a záró 0. tétel (Jézus halhatatlanságának dicsérete) — mintegy a párjaként a csellószólós ötödik tételnek melyre — hegedúszólóval rímel. A hangszer szólója mintha egy fényezüst sugárként nyílt volna a felhők fölé, hogy végül egy szál leheletnyi üveghangon elszálljon a végtelenbe. Bálint Mária eszményien formálta meg ezt a tételt is. A különösen szép kompozíció méltó előadását mindvégig a hangszerek legérzékenyebb szólamegyensúlya, s az előadók tökéletes, szellemi-érzelmi azonosulása emelte a kivételes élmény magaslatára. Berényi Bogáta Tisztelt országgyűlési képviselők! A Minisztertanács 1989. április 27+i ülésén megvitatta a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslatot. A kormányszóvivői tájékoztatón jelen volt Sárközy Tamás igazságügyminiszter-helyettes, áki — a sajtó tájékoztatása szerint — a következőt imondta: „A földtörvény módosítása megszünteti a tulajdonjog és a kezelői jog irreális szétválasztását. A törvénytervezet úgy rendelkezik, hogy az állami tulajdon a jelenlegi kezelőre legyen átirva." A tulajdonjog jelzett módon való rendezését a miniszterhelyettes ugyan az átalakulási törvénnyel kapcsolatban — tehát vélhetőleg a gazdálkodó szervezetek esetében — tartja fontosnak, de a konkrét megfogalmazás, amely a sajtótudósításban szerepel, nem tesz különbséget a kezelői joggal rendelkezők között. Ezzel nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ugyanez történik-e a társadalmi szervezetek kezelésében, illetve társadalmi szervezetek gazdálkodó szervezeteinek (vállalatainak) kezelésében levő ingatlanok esetében is. A földtörvény olyan módosításának lehetősége, amely az állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogát a társadalmi szervezetekre, imint jelenlegi kezelőkre írná át, aggodalommal tölt el minket. Ezért tartjuk fontosnak felhívni az önök és a közvélemény figyelmét az alábbiakra: 1. A földtörvény módosítását mi is szükségesnek tar tjük. Ügy azonban, hogy ne adjon módot a tulajdonjoggal való olyan erkölcstelen manipulációkra, mint Déldául a szegedi vagy a bajai KISZ-iskolák botrányos ügyei. 2. Azt tartjuk erkölcsös és társadalmilag igazságos megoldásnak, hogy a társadalmi szervezetek (vagy ezek gazdálkodó szervezeteinek) kezelésében levő állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogát törvény zárolja, majd a választások után az új Parlament hozzon törvényt ezek tulajdonjogáról, illetve társadalmi hasznosításáról. 3. Kívánatos, hogy ez az új törvény ezeknek az ingatlanoknak egy jelentős részét a helyi önkormányzatok tulajdonába adja, annak érdekében, hogy ezek társadalmi hasznosításáról helyben, már megfelelő időben nyílt társadalmi vita alakulhasson ki. Szükségesnek tartjuk az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú törvényerejű rendelet módosítását is, úgy, hogy az a társadalmi szervezetek és a nem honvédelmi célú (vagy más, az állam biztonsága szempontjából a titkosítást indokolttá tevő esetben) állami tulajdonú ingatlanok nyilvántartását megkötés nélkül nyilvánossá tegye. Szegedi Ellenzéki Kcrrkasztal Május következő fele — — az osztálykirándulások ideje. Igazán kár, hogy ahová a kiránduló osztályok keze beteszi a lábát — ott fű többé nem terem .. . Természetesen korántsem a középiskolai korcsoportba tartozó osztályokra gondolok; a gimnazista, szakközepes és egyéb tanulók már mással (egymással) vannak elfoglalva ilyen alkalmakkor, nem a természetrongálás köti le fölfokozott, élénk figyelmüket. Az általános iskolásokkal kapcsolatban viszont nem ez a helyzet . .. Velük cz a helyzet, hogy ha valamely osztály megszáll egy-egy területet — nos, ott csokorba szedett feketerigó-fiókák, letört farkú gyíkok, hűvös halomba Arvalányhaj hűvös halomban gyűjtött árvalányhaj-boglyák, letiport vitézvirágtermő helyek maradnak csak utánuk. A területnek alaposan igénybe kell hát vennie regenerálódóképessége legjavát, ha ki akar heverni egy 2/a, vagy egy 3/b jelű osztályt... Annak az erdőszélnek, amely mellé letelepszik egy kiránduló népes csoport — arra az évre gyakorlatilag vége. Viszont az is igaz, hogy a gyerekeknek úgy kell az ilyen kirándulás, mint egy falat kenyér, s a pedagógusoktól nem igazán lehet elvárni, hogy ott koslassanak minden gyerek nyomában. Meg különben is ... Ha nem visznek haza az indulási létszámnál egy gyerekkel többet, vagy kettővel kevesebbet — már sikeresnek könyvelhetik el a napot. Majd pont azt fogják nézni, hogy a drágalátos csemeték milyen kórókat szednek össze, melyek borzasztóan védettek, világszerte három és fél található belőlük, az is pont a kötsecsicsalpusztai, vagy a csörötrönöki faluszélen, ahová kirándulni mentek az iskolák, reggel tíztől délután négyig ... Kész röhej. Mi itt a megoldás? Aki tudja — terjessze és népszerűsítse! F. Cs. Biztosítók háborúja? Hová jut a világ, ha már a biztosítók sincsenek biztonságban? Matusovits Tamásnak, a Garancia Biztosító Rt. vezérképviselőjének szerencséje is van a bajban. Mióta a Szilágyi utcába költözött a kirendeltség, úgy van vele, ha megüti a guta, legalább jól jön a mentőállomás szomszédsága. Hogy miért ütögetné? — Megszokhattam volna már, hogy ne húzzam fel magam, de a tisztességtelenséget ma sem tudom elviselni! — Mi ütötte így szíven? — Az, hogy nem minden versenytárs dolgozik megengedhető eszközökkel. Azt eleve bekalkuláltuk, hogy egy új biztosítónak lesznek ellenségei. Az ügyfeleket csak egymás rovására tudjuk elcsábítani. De a játékszabályokat be kellene tartani mindenkinek. Amikor a biztosítótársaságok osztódással szaporodtak, majd újak születtek, hamarosan életbe lépett a rendelet is: versenyezni csak a szolgáltatás színvonalában lehet, árban tilos egymásnak „aláverni"! Nálunk ma még ez a verseny. De, hogyan lehet elhódítani az ügyfelet, ha semmivel sem kínálja olcsóbban az egyik a másiknál a szolgáttatást? — Ügy, hogy olykor félrevezetik a biztosítottat! A régi nagy, monopol cég, az Állami Biztosító kénytelen volt ugyan felvenni a kesztyűt, de mintha ma is ragaszkodna az „első az egyenlők között" elvhez. — Az üzletkötőik azzal csapják be a gyanútlan vevőt, hogy az OTP csak az ő lakás-, pontosabban családi otthonbiztosításukat fogadja el. A többi társaságé szerintük érvénytelen. Mondja, hogyan lehet az, hogy a februárban frissen megkötött lakásbiztosításainkat hetek alatt átdolgozták? Ilyen ügyes ügynökök a világon sincsenek. Ezt tisztességes versennyel nem lehet elérni, hiszen ők sem olcsóbbak, mint mi... * — Mi bármelyik társaság biztosítási kötvényét elfogadjuk! — szögezi le Bérezi Sándor, az OTP osztályvezetője. — Mi nem közreműködői, hanem igazi szenvedői vagyunk az üzleti harcnak, mert díjmentesen át kell vezetni az ügyfél számláján a változást. A társaságok pedig olykor játszadoznak egymással is, az ügyféllel is. Az persze kiderül a számlákból, hogy sokszor hetek alatt visszadolgozzák egymástól az ügyfelet a biztosítók. Árban nincs verseny, marad az ügyeskedés. — Kötelező egyáltalán átkötni a régi biztosítást? — A hitel fettétele, hogy biztonságban tudjuk a lakást. Egyelőre senki sem mondta ki, hogy megszűnik a régi konstrukció. Ilyet legfeljebb a biztosítók mondanak — ez is jó üzleti fogás. Mi továbbra is csak az alapbiztosításhoz ragaszkodunk. • — Elképzelhetőnek tartja, hogy az ügynökeik turpisságra is vetemednek? — kérdeztük Schneider Klárától, az Állami Biztosító megyei igazgatójától. — Határozottan megmondtuk: a tisztességtelen eszközöket nem tűrjük meg a versenyben. Ennek ellenére előfordulhat, hogy ügyeskedik néhány kollégánk. De ugyanezt a többiek is megteszik. Most tanuljuk még csak a versenyt. Óhatatlan, hogy be* becsúszik néhány övön aluli ütés. Higgye el, mi is kapunk belőle bőven. — Igaz, hogy csak az ÁB kötvénye az érvényes? — Nem! Az OTP bármelyik lakásbiztosítást elfogadja. Ilyet nem is állítottunk soha. Nincs szükségünk arra, hogy tisztességtelen eszközökkel versenyezzünk. Száznegyvenezer lakásbiztosításunk volt eddig. Ennyit kell most ádolgoznunk az új feltételek szerint. Ez is hatalmas munka. Túlkapások azért előfordulhatnak. írásban is felhívjuk munkatársaink figyelmét, hogy véletlenül se „füllentsenek" ilyet a jövŐDen Remélem, az átmeneti háborúskodás előbb-utóbb elül a társaságok között, és hamarosan megtanulunk együtt élni a piacon. A mostani helyzetet kénytelenek vagyunk mi is elviselni. Az igazi szenvedő alanya a csatározásoknak az állampolgár. Aki már azt sem tudja: kinél, mit, hogyan is érdemes megkötnie. Talán, ha egyszer, a biztosítási felügyelet kimondja, hogy nem csak trükkökkel lehet versenyezni. hanem alacsonyabb árakkal, másfajta szolgáltatásokkal, akkor változik a helyzet. A látszatverseny azonban továbbra is több kárt okoz, mint hasznot. Kafai Gábor