Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-09 / 107. szám

1989. május 6., szombat 3 Rosszul súgott a szóvivő Arak és az inflációs pánik Sok esetben hisztériát és demagógiát keltenek egyes megnyilatkozások, különö­sen az olyan átgondolatlan fejtegetések után, mintami­lyen legutóbb a gazdasági szükségállapotra vonatkozó megjegyzés volt. Fontos, hogy mai helyzetünkben fe­lesleges pánik, és zűrzavar ne keletkezzen. Arra van szükség, hogy — hasonlóan a fejlett országokhoz — ná­lunk is a gazdasági előre­látás legyen a mérvadó az infláció alakulásánál. Ami az idei árakat ille­ti: a konvertibilis külke­reskedelem forintban szá­mított indexe az exportnál a tervezett 106.1 százalék helyett az év végére 121— 122 százalékra nő, az im­portnál 108 százalék helyett 122—123 százalékra; a bel­földi termelői árindex íz iparban 108,5 százalék he­lyett 112—113 százalék lesz. A fogyasztói árindex az elő­irányzott 113,6 százalék he­lyett 115—116 százalék lesz; az év első negyedében 114,2 százalék volt. Annak érde­kében, hogy az infláció üte­me ne legyen még gyorsabb, Vissi Ferenc államtit­kár. az Országos Arhi­vatal elnöke hétfőre összehívott rendkívüli sajtótájékoztatóján cá­folta Marosán György kormányszóvivő leg­utóbbi bejelentését, amely — szerinte — azt sugallta, hogy a kor­mány az idén a terve­zettnél jóval nagyobb áremelkedést tervez. Az államtitkár részletes adatokkal szolgált az idei infláció mértéké­ről. a háztartási energiahordo­zóknál meghirdetett 30 szá­zalékos áremelést 20 szá­zalékra mérsékelte a kor­mány. A döntően importalap­at.yagok körében 15—25 szá­zalékos differenciált terme­lői árnövekedésre lehet számítani, de számos fel­használó és fogyasztói árá­ban ezt nem tudja majd ér­vényesíteni. A feldolgozó­iparban mar most is olyan magas az árszint — a hazai bérarányokhoz képest —, hogy számos termelő kész­letre gyárt, mivel termékeik iránt csökkent a kereslet. A készletek értéke 65 milliárd forintra nőtt, ami legalább kétszerese a korábbinak. Külön is szólt arról, hogy az élelmiszer-gazdaság ko­moly piaci problémákkal küzd, sok árucikket a la­kosság a jelenlegi árakon nem vesz meg, ezért a kor­mány, az árstabilitás bizto­sításához, rendkívüli tá­mogatást kíván nyújtani, főleg a legfontosabb cikkek értékesítésénél. Ugyanakkor i szabadáras élelmiszerek fogyasztói ára folyamatosan emelkedni fog, de semmi esetre sem robbanásszerű­en. Egyébként az elkövetke­zendő hónapok áremelé­se1 az idei árindexet csak kis mértékben befolyásol­ják, hatásuk teljes egészé­ben csak jövőre jelentkezik. Vissi Ferenc közölte, az Arhivatal antiinflációs gaz­daságpolitikai elképzelései­ről rövidesen szakmai vi­tát kezdenek, s a javasla­tok remélhetően beépülnek a kormány készülő program­jába. Új titulus, régi név: Mórahalom gat: a városban elkészült 15 millióért a szennyvíztisztító, Mórahalom háromnegyed ré­sze csatornázott, mindenütt gázzal fűtenek. — Igaz, hogy olcsóbb lesz a villanyszámla? — Igen, Március elsejétől, a várc«sa nyilvánítástól 40 fillérrel kevesebbet fizetnek a lakók. Mondok még vala­mit, de írja idézőjelbe: „gaz­dagodtunk" a millió forin­ton túl is. A népfront or­szágos tanácsától a jó társa­dalmi munkáért kaptunk 400 ezer forintot. A kérdezősködést az ut­cán folytattam. — Miért jó a lakónak, hogy városlakó? — Kónya Istvánné vagyok, 1906-ban születtem. Azt kér­dezte, hogy miért jó? Hát azért, Tnert majd építenek emeletes házakat. Börcsök Andrásné Babet­tával jár. A kérdésemet hal­lotta. — Csak azt tudom vála­szolni, hogy szerintem a vi­lágon semmi sem változott. Eddig... — Madarász Sándor tanár. Érzi a városi rangot? — Különösebben nem vet­tem észre, hogy már nem nagyközség vagyunk, de ez nem is lényeges. A munkánk ugyanaz: tanítani, megtaní­tani a gyerekeket. Ennél ne­mesebbet el sem tudok kép­zelni ... Acs S. Sándor Egy buszon utazunk Sétáltam a várceban. Mó­rahalom városában, amely egészen fiatal: március else­jétől lépett a „nagyok" kö­zé. Előbb a tanácselnököt, Murányi Györgyöt kerestem. — Mi változott azóta, hogy a várvlsi jogi nagyközségből város lett? — Nem látványos a vál­tozás, azt hiszem, egyelőre csak mi, a tanács dolgozói érezzük, hogy több lett a munkánk. Ezek minőségi változások. — Nekem Mórahalmon járva vesszőparipám az úszó­medence. Hogyan áll most, és mikor úszhatok benne? — Hamarosan. A fürdési idény kezdetére szeretnénk átadni. Elég sok gondot oko­zott az anyag és az anyagiak hiánya. Ha az eredeti tervek szerint építenénk tovább, kellene még 6 millió 700 ezer forint. Erről letettünk. Az elkészült betonmedencét műanyaggal festjük le. En­nek feltétele, hogy megkap­juk a hatósági engedélyt. — Büszkélkedhet is a vá­ros, bár igaz, hogy azt az elismerést, ami egymillió fo­rintot „hozott a konyhara", még úgy érdemelték ki, mint várdsi jogú nagyközség. Ké­rem, büszkélkedjen! — Csak szerényen mon­dom. de jóleső érzéssel. A településfejlesztési verseny­ben elsők lettünk. A pénzt a köztisztaságra, városszéoítés­re költjük. Járdákat épí­tünk, fákat ültetünk, pado­kat rakunk ki a közterület, re. Egyszóval: városiaso. dunk. — Láttam a tornatermet. Szép. Mikor adják át? — Május végére kész lesz. Ha már a fejlesztésről fag­A buszon mindig történik valami. A részeg férfi már a megállóban egyezményes jeleket mutogat, és cuppog hozzá, s szitkozódik. Az ajánlata úgy is értelmezhető, hogy a címzett bár­ki lehet. A buszon folytatja, s ráérősen még rá is pöffent. Itt már a „provokáció" főként a sofőrt éri. Aki egy alkalmas he­lyen lassít, majd megáll. Nem vitatkozik, ránézésre úgy ítéli meg, hogy az egyet­értés lehetetlen. E pár négyzetméternyi fedélzeten neki kell a rendet fenntartani. Kikapja a férfi szájából a cigarettát, s kidobja a nyitott ablakon. A nevelő szán­dékú erkölcsi prédikációtól eltekint Az utas vagánysóga alábbhagy, csöndben megtesz még két megállót, s letántorog a járműről. Azt már csak hozzágondolom, hogy odalent ott folytatja, ahol itt kény­szerűen abbahagyta. A hőzöngök nagy csoportjának viselkedésformájáról tesz ez­zel tanúságot, önmaga kontrolljára képte­len, élete egyensúlyához hozzátartozik, hogy vele szemben is kellő határozottság­gal lépjenek fel. Csak így áll helyre az egyensúly Mi, utasok a buszon, hallgattunk, bár mindenkit zavart e közjáték. Nem tud­tuk, mit érdemes, mit lehet tenni ilyen helyzetben. Nem vállaltuk a konfliktust, ügymond ráhagytuk: nem tudja, mit csi­nál. De vajon szabad-e ilyen könnyen fel­mentést adni a viselkedési normák áthá­góinak. Egy ponton túl úgy is értelmez­hetjük, mi, a hallgató tömeg adtunk alá lovat. * Az ellenőrt nem szeretném, sajnáltatni. Fogdmegnek szegődött, számíthat a vitá­ra, magvarázkodásra. Neki kell lefülelni a feledékenységből és a készakarva blic­celőt egyaránt Az ó személyiségétől függ, hogy emberséges módon, jó indulattal ér­tékelve a helyzetet, megtalálja-e a célra­vezető és a kelleténél nem sértőbb mo­dort. Nem tagadom, egyszer-kétszer ve­lem is megesett már, hogy otthon felej­tettem a bérletem, de megúsztam, s csak otthon jöttem rá, hogy egv kínos közjá­téktól kímélt meg a sors. Most a mellet­tem álló fiatalembernek nem volt ilyen szerencséje. Az ellenőr csak annyit mon­dott: Jó. akkor fizessen kétszáz forintot. Rögtön kiderült, annví nincs nála. Aztán kiegyeztek harminc forintban, s a kény­szervásárlásból származó öt jegyből egyet kilyukasztott. Innentől kezdve szabályos volt az utazás, s ha jött volna az ellen­őr ellenőre, nem buktak volna le ezzel a talán szabálytalan „közmegegyezéssel". De közben más ls történt. A busz ele­jéből hátrasietett egy srác, megnyomta a leszállási szándékát jelző gombot. Pedig jól hallhatta, hogy a sofőrnek szélt a kollégája, az „intézkedés" befejezéséig' ne nyissa ki a hátsó ajtót. Erre elkezdett ve­szekedni: márpedig az utasnak joga van megválasztani, hol szálljon le. Ez önma­gában így igaz, de a kívülálló is láthatta, kéretlen mentési kísérletről volt szó. Vé­gül is, ha nem akart egy megállóval to­vábbmenni, szitkozódva, de visszament a középső ajtóhoz, A srác nyugodtan ült a székén, szem­rebbenés nélkül „kérte ki" magának, már hogyan is lenne jegye. Szombaton dél­után az egész külvárosban a kocsmán kí­vül nincs nyitva semmi, ott viszont nem árulnak. A kritika végül is alapos, egy hibája van csak. Nem láttam, hogy leg­alább a buszon levőktói megpróbált volna sebtében szerezni. Felháborodásának kö­vetkező célpontja maga az ellenőr volt. Ügymond, választhatna magának valami becsületes munkát ahelyett, hogy itt ma­cerálja az embereket. Az is elhangzott, ha túlságosan kötözködik, kidobja az abla­kon ... Megkapta 6 is az öt jegyet, a büntetés elmaradt. N em is olyan egyszerű a bliccelés problémája, ugyanis „bliccelni" nem csak a buszon lehet Sokan vannak, akik kibundázzák, hogy valamely áruért, szolgáltatásért nem dolgoznak rreg. nem árán fizetnek érte. Mondhatjuk azt is. tegyék, ha elég' ügyesek. De ne fe­ledjük. mi, többiek rendezzük a számlát s minél elnézőbbek vagyunk, a végösszeg annál nagyobb. Maradjunk a példánknál, a Volán buszokat vásárol, üzemanyagot sofőröket fizet s gazdálkodik a mi hat forintjainkból, s ha ez nem elég, az álla­mi támogatásból. A tömegközlekedés nem mehet csődbe, mert akkor nekünk kell gyalogolnunk. Minél kevesebben fizetünk, annál magasabb lesz az „indokolt" jegy­ár. vagy az állami támogatási igény. Míg ezt magunktól nem látjuk be, biztosan lesz ellenőr is a buszon, s az élet más posztjain is a körmünkre néz valaki. Hát nem mi akartuk? Tóth Szeles István Nagy László felvételei Kaphatnak 70 ezer forintot Az Allami Ifjúsági és Sporthivatal pályázatot hir­det 1989. évi táborok támo­gatására. A pályázatra a Központi Ifjúsági Alapból elkülönített 4 millió forint­ból olyan táborok kaphat­nak támogatást, amelyek: — hátrányos helyzetű, ve­szélyeztetett gyermekek számára szerveződnek; — készség- és képességfejlesz­tésre épülnek, kapcsolód­nak a kreativitás-pedagógiá­hoz; — fogyatékos gyerme­kek rehabilitációját, rek­reációját szolgálják. Előnyben részesülnek azok a pályázatok, amelyek a hátrányos helyzetű térsé­gek gyermekeinek, a kis­településeken élő fiatalok problémáinak megoldásá­hoz nyújtanak segítséget. Egy pályázó maximálisan 70 ezer forintos támogatást kaphat. A pályázatokat má­jus 15-éig kell benyújtani. Vízen és levegőben Hétfőn Dorogon ülést tar­tott az Országgyűlés telepü­lésfejlesztési és környezet­védelmi bizottsága. A Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium elő­terjesztése alapján megvi­tatták a levegőtisztaság­védelem helyzetét és az ez­zel kapcsolatos további fel­adatokat. A bizottság tagjai elé ke­rült írásos összesítés sze­rint ebben az ötéves terv­ben akcióprogramot indítot­tak, hogy a különösen ve­szélyeztetett térségékben jelentősen csökkentsék az ipari jellegű légszennyező­dést. Hatvan ipari vállalat vette tervbe, hogy technoló­giai módosításokkal, új be­ruházásokkal és egyéb mó­don mérsékeli a légszennye­ződést. Eddig több erőmű­ben és cementgyárban sze­reltek fél korszerű porlevá­lasztókat. Ahol nem volt le­hetőség műszaki megoldás­ra, ott leállították a környe­zetet különösen károsító berendezéseket. Ugyancsak tájékoztatót hallgattak meg a bizottság tagjai a Hévízi-tó ügyében legutóbb hozott miniszterta­nácsi döntésről. Kedvező­itek értékelték, hogy a tó védelmében 1990 közepéig befejezik a nyirádi bauxit­bányában a termelést. Ber­dár Béla bejelentette, hogy a bizottság figyelemmel kíséri a bányabezárás folya­matát, és esetenkén tájékoz­tatót kér a kormánytól e program teljesítéséről. A bi­zottság támogatja a kor­mánynak azt a kezdeménye­zését is, hogy a Hévízi-tó a továbbiakban is védelmet kapjon, és rákerülhessen a világ-örökség .listájára. A bizottság tagjai az ülést követően megtekintették az átadás előtt álló dorogi égetőművet. Aki azt mondja, a pénz nem boldogít — annak sa­vanyú a szőlő... Az egész­séges életmód nem az el­határozásunktól függ. ha­nem lehetőségeinktől. At­tól, hogy mennyire áll mó­dunkban elhatározásun­kat teljesíteni... Hiába mondja magában valaki: na, én holnaptól kezdve egészségesen élek — ha a másnapot azzal kezdi, hogy amikor kilép a kapun, fe­jére zuhan az erkélyről egy virágcserép, és szörnyethal. Ilyesmi nem eshet nieg mindenkivel... Ilyesmi csak szegény emberrel es­het meg; gazdag ember eleve nem lakik olyan he­lyen, ahol ez előfordulhat. „A szegény embert még c.z ág is húzza" — mondja a közmondás, és igaza van. Ha magunk elé képzelünk egy földnélkülit, oújdosót, Boldogító pénz vagy egy zsellért, akinek ruhájába — teszem, rőzse­gyűjtés közben — beleka­paszkodnak az ágak, lábá­ra csavarodik a szederin­da, mindent értünk. Gaz­dag ember már a rég­múltban sem meni olyan helyre, ahol effélék tör­ténhettek vele. Nem adott esélyt az ágnak, hogy húz­za ... A gazdag ember más helyre ment, és megy ma is. A hivatali ranggal, po­zíciókkal járó juttatások­nak befellegzett, s bár a felhős ég alatt ezek szívó­san tovább élnek — óráról órára kevesebb a mozgás­terük. Ez tendencia... E tendenciának bozótvágó késsel utat nyitni, érvénye­sülését elősegíteni minden­kinek kötelessége... Aki kivé telezettségért, előnyö­kért vállalt akár párt-, akár egyéb funkciót — ha­marosan megsüthet: a po­zícióját. Más a helyzet az ideológiai köntös nélküli, lecsupaszított pénzzel. Aki­nek pénze van, jól élhet. Egészségesen ... Mivel nem gyötrik megoldhatat­lan gondok —, nem do­hányzik, nem kávézik, nem iszik. Vagy ha igen — nem kényszerből, hanem szóra­kozásképpen, és nem a Vakegérben hetente, ha­nem a Soleilben naponta, ahonnét taxival megy ha­za. Van némi különbség ... Apropó, haza .. Akinek pénze van, nem lakik tüdő­bajra késztető, nyirkos la­kásban, ahol az eipberek száma több, mint a négy­zetmétereké; akinek pénze van, az egészen máshol és máshogyan lakik. Az egészségmegőrzés szem­pontjából ez sem közömbös teljesen... Es a táplálko­zás ... Nem elég, ha azt mondjuk, hogy a szegény ember szalonnán él, mert szalonna és szalonna közt óriási a különbség. A sze­gény ember sózott szalon­nát eszik kényszerűségből, a gazdag ember pedig csá­szárszalonnát, ha éppen azt kívánta meg. A gazdag ember számára hozzáfér­hető a narancs, és a pult alatti banán — a szegény embernek pedig a pult fö­lötti téli alma sem... Az egészséges életmód fontos összetevője a mozgás. Aki gazdag, az csónakot tart, vagy más sporthajót, aki szegény, karhajlítást végez a szobában, s körülfutja a háztömböt. Akinek pénze van, az Alföld közepén is foghat pisztrángot, akinek nincs pénze, szúnyogoKat csapkod agyon nyári estén a konyhaban. Es az időté­nyező ... Manapság senki­nek nincs ideje semmire, de a gazdag embernek masra nincs, mint a sze­génynek. A szegény ember ideges, mert ha lekési a villamost, nem tudja idő­ben megetetni a gyereket, s a gazdag ember is ideges, mert amikor kezdődik a muflonidény, ő még min­dig a Marina szálló bárjá­ban issza a vilmosköriét. Egészséges életmód ... Ko­losszális ... Akinek pénze van, annak még a szőlő is másként savanyú. Farkas Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents