Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

1989. május 6., szombat 279 Lakásbérlők Szegedi Egyesülete Vége az IKV szalmaözvegységének? Találkoztam huszonegy — e szám ellenőrizhető — boldog és elégedett lakásbérlővel. Aki nem hiszi, járjon utána. Megadom a helyszínt is: az szmt Eszperantó utcai szék­háza gyúléstermének a faláról integetnek májusi hevületben ezek a derűs és izombélelt fér­fiak. csinosra sportolt, anyasá­got áhítozó lányok-asszonyok A festmény dinamizmusa azonban behatárolt. Két me­rőleges falszelet által. A terem székeiben — a fest­ményen látható lakásbérlók­kel ellentétben — azonban alapvetően izgága emberek ül­tek. Abból a fajtából, akik keményen elhatározták: tenni kell valamit. Bérlói voltukban megbántva, elhanyagolva, egymásban bízva. Természe­tesen mindez nem ment olyan könnyen. Bár egy szervező bi­zottság már több mint három hónapja dolgozott azon. hogy a részükről annyira áhított La­kásbérlók Szegedi Egyesülete megalakuljon, s a feltételezett tagság; az alapszabály terveze­tének elfogadásával, elindul­jon az önálló jogi személyek útján... Nos, ez megtörtént. Elózóleg azonban — jó ma­gyar szokás szerint — min­denki igyekezett elmondani a .maga külön bejáratú gondját­baját. pedig még nem volt ki­nek. Fönnállt annak a veszé­lye, hogy a túlbeszélés követ­kezményeként kudarcba ful­lad a találkozó. A szervezők — Varga András, Kónya Sán­dor — határozott és tapintatos közbelépésére volt szükség annak érdekében, hogy a kí­vánt mederbe tereljék a han­gulatot. Az alapszabály elfogadásá­val mintegy száz család képvi­selője — a húszezerből — mondta ki a Lakásbérlök Sze­gedi Egyesületének megala­kulását. Elnöknek Halasi Gá­bort választották. Titkár Hatvanyné Borsa Eszter. Raj­tuk kívül az elnökségnek még öt tagja van. A tagságot ér­deklő, az alakuló gyűlésen el­fogadott határozatokról: kedd a fogadónap, 15 és 17 óra kö­zött (szmt-székház. Eszpe­rantó utca), egyúttal ki lehet egyenlíteni a tagdíjakat is. melynek összege az idei évre májustól számítandó, az alábbi eloszlásban — nyugdí­jasok 80. aktív korúak 160 Ft. Jövő évtől kezdve havi 10, illetve 20 forintra kell számí­tani. Befejezésül egy idézet az immár érvényes és életbe lé­pett alapszabályból (II. rész, 6. pont). „Az Egyesület céljá­nak tartja a jelenlegi házkeze­lési rendszer gyökeres korsze­rűsítését vagy egy, a mai viszo­nyoknak jobban megfelelő házkezelési rendszer létreho­zását." Úgy érzem, a távlato­kat kémlelve, ez az a terület, ahol az egyesület csatát nyer­het. Ha egykoron eléri azt a fejlettségi fokot, mellyel ver­senytársa lehet az IK V-nek. A helyzet javításának ez lehet a legésszerűbb módja — az írás­beli bejelentések, körtelefo­nálások, lakossági fórumok, alázatos kérések, jogos felhá­borodások és az eddig tonna­számra kapott ígéretek ellené­re. ...Mert az IKV szalmaöz­vegységének így is vége! „Bol­dog" időszak volt. Az Eszpe­rantó utcában lehúzták a füg­gönyt — új felvonás követke­zik. Szeredi Tamás Gyermekélmények a Madáchban Versenyautó, rendőrmotoros, sárkányrepülő A Madách Imre Altalános Iskolában május elsó hete a technika „jegyében" telt el; a múlt hét minden napjára jutott az érdekesebbnél érdekesebb rendezvényekből. Alapvető dolog, hogy a tanulók a fizika és technika tantárgyak kereté­ben megszerzett elméleti isme­reteiket gyakorlati tapasztala­tokkal egészítsék ki. s ha ez élményt nyújtó formában tör­ténik — márpedig itt erról volt szó —. akkor hosszú távon em­lékezetesebb marad egy esetleg még oly alaposan is elsajátított tankönyvi fejezetnél. Milyen rendezvények tették felejthetetlenné azt a műszaki hetet az iskola tanulói számá­ra? (S nem is csak a több mint 700 „Madáchos" diák számára. hiszen más iskolákból is sokan megfordultak itt az érdekesebb eseményeken, összesen mint­egy kétezerre tehető a résztve­vők, a kíváncsiskodók száma.) A honvédség egyik szegedi ala­kulata haditechnikai gépjármű­veket mutatott be az iskola ud­varán: s ugyanez volt a hely­színe egy másik — átütő sikert arató — kiállításnak is. ahol versenyautókat, gokartokat, cross-motorokat. sárkányrepü­lőket. rendőrségi gépjárműve­ket tekinthettek meg egészen közelről a gyerekek — sót. be­léjük ülhettek, elindíthatták azokat —. s találkozhattak Tandari Jánossal, az ismert au­tóversenyzővel is. A sárkány­repülők és a rendőrség Ya­maha motorja még a jelen­Dal a Panteonban Szombaton rendezték meg Szegeden a dalolónapot. mely alkalomból kiosztották a kórusmozgalomban tevékenykedők munkájáért a díjakat, kitüntetéseket. A megyei tanács által 1984-ben alapított Vaszy Viktor Emlék­érmet Lehmann István tanácselnök adta át azoknak, akik az elmúlt években kiemelkedő zenepedagógiai munkát végeztek és az énekkari mozgalomban színvonalas eredményeket értek el. Az érmet ez alkalommal Delleyné Halama Piroska a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Balogh Irén, a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Ének-Zcne Tagozatos Általános Iskola tanára és Majtényi András a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanára vehette át. Az „Év Kórusa" kitüntető címet kapta: a szegcdi Szirmai István Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola kórusa, karnagya Nemes Éva, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú Női Kara. karnagya: Ordasi Péter, valamint az Ifjú Zenebarátok Kórusa, vezetője: Erdős János. A dnlolónapon este hét órától kórusmuzsika löltötte be a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokot. A kórusok megkoszorúzták Liszt Ferenc, Erkel Ferenc. Bartók Béla szobrát és a Kodály Zoltán tiszteletére állított domborművet lévő felnőtteket is elbűvölte. Az autóklub munkatársai se­gédmotoros és kerékpáros be­mutatót tartottak: rendőrtisz­tek segítettek a KRESZ-vetél­kedö és a kerékpáros ügyességi verseny lebonyolításában, s vá­laszoltak a diákok munkájuk­kal kapcsolatos kérdéseire. Számítástechnikai program és videofilmek egészítették ki a rendezvénysorozatot; az ide­gen nyelvi klubfoglalkozáson pedig olyan angol, orosz mű­szaki szavakkal kifejezésekkel ismerkedhettek meg a gyere­kek. amelyek a mindennapi nyelvben is előfordulnak. Egész hétén várta látogatóit az a kiállítás, amelyet az iskola tanulóinak technikai munkái­ból és rajzaiból állítottak össze, s a pinceklubban műszaki könyveket vásárolhattak az irántuk érdeklődök Lajkó Lajos, a Madách igaz­gatója azt hangsúlyozta, hogy e rendkívül sikeres rendezvény­sorozat bizonyítja: praktikus dolgokat is kellene tanítani az igencsak elméletcentrikus ma gyar iskolákban. Tervezik hogy egy másik alkalommal a tűzoltóság és a mentőszolgálat járműveit mutatják be diákja iknak: s szeretnének a Madáclv ban — az Autóklub közremű­ködésével — KRESZ tanfo­lyamokatindítani. Az általános közlekedési kultúra szempont­jából kívánatos volna, ha minél több gyermek tenné le nyolca­dikos korára a kismotorvizsgát. Elmondta azt is. hogy az előze­tes várakozásnál sokkal na gyobb támogatást kaptak ; honvédségtől, a rendőrségtől, az MHSZ-töl. az Autóklubtól és a gyermekek szüleitől: ez záloga lehet a jövőben is a ha­sonló rendezvények sikerének. s.i. Májud8. Vöröskeresztes világnap! A második világháború után. 1948-ban szü­letett határozat alapján a világ vöröskereszte­sei minden évben május 8-án. Henri Dunant születésnapján emlékeznek meg a Vöröske­resztről. annak munkájáról. A Vöröskereszt létrehozásának gondolata a harcmezőn született. 1859. június 19-én az észak-olaszországi Solferinónál ütközet zaj­lott le a francia—szárd és az osztrák hadsereg között. Megközelítően 40 ezer halott és sebe­sült maradt a csatatéren. A hiányos katonai egészségügyi szolgálat nem tudta gyógyke­zelni a sebesültek ezreit. A csata napján érke­zett Solferinóba a svájci Dunant, aki a környé­ken jelentkező önkéntesekkel megközelítően 9 ezer sebesültet látott el. E megrendítő esemény hatására javasolta Dunant 1862-ben írt könyvében, hogy „min­den országban már békeidőben segélyszerve­zeteket kell létrehozni a saját és az ellenfél sebesültjeinek gondozására." Egy évvel ké­sőbbjavaslatára 7 európai országban jött létre önkéntes segélyszervezet. Ezt az évet 1863-at tartjuk a Vöröskereszt megalapítási évének. Egy évvel később. 1864 augusztusában Genf­ben a svájci kormány által összehívott értekez­leten 12 kormány meghatalmazottja írta alá az ügynevezett elsó Genfi egyezményt, mely in­tézkedett a hadrakelt seregek sebesült katonái sorsának megjavításáról, és ezzel lerakta a nemzetközi humanitárius jog alapjait. Az elsó egyezményt 1906-ban követte a második, mely intézkedett a tengeri hadvise­lés sebesültjei, betegei és hajótöröttéi helyze­tének megjavításáról. 1929-ben fogadták el a hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmódra vo­natkozó harmadik és 1949-ben a polgári lakos­ság védelméről szóló negyedik Genfi egyez­ményt. A genfi egyezmények jelentőségét az is mutatja, hogy azokat több mint 138 ország kormánya írta alá és ismerte el. A Vöröskereszt 126 éves története nem nagy emberekről és azoknak különleges tet­teiről szól, hanem az egyszerű vöröskeresztes tagok millióinak áldozatkészségét önzetlen munkáját hirdeti. Azoknak az embereknek, időseknek és fiataloknak állít emléket, akik mindenkor, háborúban és békében készek voltak szenvedő és bajba jutott embertársuk segítségére sietni, s akik mások gondját és fájdalmát is a sajátjuknak érezték. Köszönöm városunk összes vöröskereszte­sének, amit véradóként, idősek gondozója­ként, előadások szervezőiként, pénz és ruha­adományok gyűjtőiként és még sok más minő­ségben a súlyos betegekért, a magános idő­sekért, a fiatalokért, a szenvedélybetegekért, a nélkülözőkért ellenszolgáltatást nem várva tettek. Az Önök tettei nyomán csökkent a szenvedés, betegeket tudott talpra állítani az orvostudomány, csökkent az elhagyatottság és az anyagi és lelki szegénység. Most, amikor a tettekért az ismeretlen rászorulók nevében köszönetet mondok, kérem Önöket, végezzék vöröskeresztes munkájukat továbbra is olyan lelkesedéssel, mint ahogyan azt eddig tették! Dux Ernő gyermekgyógyász főorvos a Vöröskereszt Városi Vezetőségének alelnöke Gyűjtőakció erdélyieknek A Vöröskereszt szegedi veze­tősége mától, május 8-tól 15-ig A Vöröskereszt hete rendez­vénysorozat keretében az üze­mekben, intézményekben „két­forintos" gyűjtőakciót szervez — szociális célokra —. a közép­iskolákban pedig véradást. Az egész heti program ma kezdődik délután két órakor a megyei szervezet világnapi ün­nepségével, melyet a szegedi Helyőrségi Művelődési Otthonban tartanak. Délután négykor az úttörőházban anyák napi ünnepség lesz, 14 órától 17 óráig pedig családvé­delmi tanácsadásra várják az érdeklődőket a Szerit Mihály utca 1. szám alatt. Holnap dél­után háromkor ugyanott a vá­rosi szervezet rendez világnapi ünnepséget, öt órától pedig az úttöróházba várják orvosi ta­nácsadásra az epilepsziás gye­rekek szüleit. Május 10-én 14 órától rende­zik meg az általános iskolások Mit tudsz az egészségről? elne­vezésű vetélkedőjét a Tabán iskolában. Május 11-én 9-tól 12 óráig a Nagyáruháznál, az Expressz és az üjszegedi ABC­áruháznál főiskolások és or­vostanhallgatók vérnyomást mérnek, illetve a Szent Mihály utca l-ben férfiruhákat gyűjte­nek — az erdélyi menekültek­nek. Vannak még a barikádon! Csak villan a diaporáma Tíz éve kísérem figyelemmel a magyar diaporániások törekvé­seit. megmozdulásait, bemuta­tóit. s drukkolok, hogy betörje­nek a szellemi piacra, de legalábbis besoroljanak valame­lyik szélső sávba, a többi, már létező vizuális műfaj mellé. S' egyre jobban félek, az ő mozgal­muk úgy fog meghalni, hogy meg sem születhetett igazán. Hogy ki ebben a ludas? Ideírhat­nám. hogy az egész magyar kul­túrpolitika, de hát ez így túl fellengzős lenne. Az is túl egy­szerű lenne, ha most az elsó szegedi, országos versenyt elma­rasztalnám s elintézném a dolgot annyival: igen gyér érdeklődés melíett. sok középszerű alkotást láthattunk a majd háromnapos rendezvényen. Nem vádolhatom a közönsé­get. aki a videó és a tv korszaká­ban nem kíváncsi erre a furcsa valamire, amit kézzel vezérelt vetítőgépekkel és magnetofon­nal mutatnak be megszállott em­berek. Nem vádolhatom az al­kotókat, akik megtették, ami tőlük tellett. Csak dicséret illet­heti őket, hogy még mindig áll­ják a sarat, hogya nagy elődök­től elhagyatva, magukra ma­radva próbálják megmenteni a mundér becsületét. Sok tisztes­séges szándékú programot is lát­hattunk a vásznon a két délutáni vetítésen. Gyönyörű képeket, melyek szívenütó problémákat, szívderítő gondolatokat kísé­/ Péntektől vasárnapig tartott az első szegedi dia­poráma fesztivál, melyet több intézménnyel karölt­ve a megyei művelődési központ rendezett. Alko­tói díjat nyert Eifert János (Budapest) és Mánfai György (Pécs), díjat ka­pott még Bányai Gábor (Budapest), Szőke János, Veres Sándor (Szeged), Kovács Sándor (Gyál), Ádám János és Kariinger Ferenc (Miskolc). Karmesterverseny Nyitóhangversennyel meg­kezdődött szombaton este Szombathelyen a Magyar Tele­vízió VI. Nemzetközi Karmes­terversenye. Huszonnégy or­szágból hatvan versenyző érke­zett a szombathelyi válogatóra, amely vasárnap reggeltől öt na­pon át tart. Nyitányokat vezé­nyelnek. amelyeket a Szombat­helyi Szimfonikus Zenekar ad eló reltek meg lírai vagy drámai üze­net formájában a nézőnek meg­fogalmazni. Láttunk székely ka­put. otromba lánctalpas buldó­zert. Ceausescut éltető transz­paranseket. Bős-Nagymaros mi­att felszámolt. Árpád-kori te­metőt. szöges drótot, baltával faragott arcú embereket. Szent Jobbot, Szervátiusz-szobrot és még sok minden olyat, ami hite­lét, bizonyságát adhatta volna e műfaj létjogosultságának. De ezek mellett láttunk legalább ugyanennyi bárányfelhót, mus­kátlis ablakot, naplementét, mosolygós gyermekarcot, ro­mos házikót s megszámlálhatat­lan ruhátlan hölgyet, akik leg­többször indokolatlanul kerül­tek a kompozíciókba. A művelődési központ rende­zői előtt leveszem a kalapom, amiért felvállalta ezt a rendez­vényt, hogy tekintélyes sponzo­rokat nyert meg az ügynek, hogy szép díjakat tudott kiosztani, hogy tisztességes technikát és körülményeket biztosított a ver­senyhez, hogy profi szpíkert szerződtetett, aki antalimrés stí­lusával akár egy stadionnyi kö­zönséget is fel tudott volna dobni; hogy olyan zsűrit tudott összeverbuválni, ami órákig tar­tóan elemezte a műveket s nem sajnálta a jó tanácsot kezdőktói és nem kezdőktől. .Egyszóval minden együtt volt itt. ami ahhoz kell. hogy egy országos seregszemle összejöj­jön, csak éppen az emelkedett hangulat, az igazi verseny, az igazi megmérettetés, a szellemi izgalom, a katarzis maradt el. Csak éppen a csoda nem történt meg, vagyis hát éppen az hiány­zott, amitől ez a találkozó feszti­vál lehetett volna. S ha az okokat nyomozzuk, eljutunk a szomorú következte­tésig: nehéz ma amatőrnek lenni Magyarországon. Szemünk lát­tára mennek tönkre a fotoklu­bok, irodalmi színpadok, hagyo­mányőrző csoportok, népzenei együttesek, képzőművészeti műhelyek, hadd ne soroljam. Ez a szegény diaporáma egy olyan korban akart, akar világra jönni, ami végképp nem kedvez azok­nak , akik a vizuális kultúrát ügy­nek tekintik. S amíg a magukat kifejezni vágyók, a legnemesebb értelemben vett amatőrök csak a különböző országos intézetek, központok, szövetségek, taná­csok, bizottságok és más állami „mecénások" jóakaratától, ala­mizsnájától és minősítésétől füg­genek, addig ne várjuk, hogy bármilyen műfajnak is lesz szín­vonalas alkotógárdája és közön­sége. Továbbra is drukkolok a dia­porámásoknak s kívánom ne­kik, hogy saját zsebből a jövő­ben is meg tudják venni azt a két-három vetítőgépet, jó mag­nót, vetítővásznat, fényképező­gépet, filmet, diakeretet és egyéb „apfóságokat", ami a lé­tezésükhöz kell. Pacsika Emília

Next

/
Thumbnails
Contents