Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

1989. május 277., hétfő kí a főid természetes tulajdonosa?| Rozsdatemető - négy keréken (Folytatás az 1. oldalról.) hogy melyiket tagadjuk meg, mert a kettő nem ugyanaz. Az oszthatatlan vagyon teljes megszüntetése egyenlő a szövetkezet szétverésével. Maradni kell egy oszthatatlan hányadnak, s csak az új erőforrások csoportosíthatók át. Az is hiba, hogy a tulajdonhoz való viszony tisztázását megelőzi az új föld- és szövetkezeti törvény. Az úgymond új földosztás lényege: újból fogja magát igába a paraszt. Azt se kellene elfeledni, hogy a falu és a mezőgazdaság egy, a szociál- és társadalompolitika nem válasz.ható le róla. Az ember alanyi joga, hogy ott éljen meg, ahol lakik. A társadalomnak is olcsóbb, ha ott tartja a népesség egy részét. A szabad földforgalom lehetővé teszi, hogy egy-két ember gazdasági érdekeitől vezérelve kihúzhatja a falu Kránitz István magánszámítása szerint a piaci verseny részeseként elképzelt magáníarmon egy család csak akkor érhet el 600-800 ezer forintos bruttó jövedelmet, ha száz hektáron folytat szántóföldi termelést Ha csak állatot tart akkor például 30-40 tehenet kell megvásárolnia, s ehhez bjzony 12-18 millió forintnyi töke nélkül hozzá sem foghat * Tegyük fel, hogy ez állami gazdaság a majdani vagyonkezelő banknak bérleti dijat fizet. Vajon miből? Hogyan fog erre fedezetet nyújtani a mezőgazdasági tevékenység 4-5 százalékos árbevételiarány ut nyeresege? Fog-e kukoricát termelni, ha a 3-4 ezer forintos hektáronkénti „hasznát" bérleti díjra fogja kiadni? Talán magasabbak lesznek az árak? A kérdések sorát még eggyel folytathatjuk: az effajta tulajdonreform tényleg önmagában hordozza a megoldást? alól a földet. A mezőgazdaság problémái túlmutatnak a tulajdon kérdésén. Semmiféle változás, nem érhet célt, amíg a jövedelemparitás legalább tendenciájában nem érvényesül. Enélkül az álpiaci mechanizmus hatására még a meglévő tőke is elmegy, s parlagon marad a föld. Az élelmiszer-gazdaság mint vertikum a termelői érdekeltség érvényesítésének lehetőségéig csak szólam maradhat. T. Sz. I. Még mindig jobb, mintha ... Tiltások divatja Bizonyos ismereteket nem érdemes fölfedezni, mert másutt már kidolgozták, s eredményesen alkalmazzák. Ezeket az ismereteket át kell venni, ügyesen adaptálni, és az adott viszonyokra szabni. Ebből kiindulva kérdeztem meg Kovács Klára tanárnőt, aki a Tarján 4. számú általános iskolában tanít: hogyan nevelik egészséges életmódra a fiatalokat — Amerikában? — A Soros-alapitvány által szervezett ösztöndíjas tanulmányút keretében láthattam: Pennsylvania államban sokkal eredményesebben szoktatják a gyerekeket, az ifjúságot az egészséges életvitelre, mint nálunk. — Mi ennek a titka?. — Nálunk, Magyarországon a tiltás van divatban. „Ne dohányozz, ne fogyassz alkoholt, a drogokat széles ívben kerüld el" — mondják a fiataloknak, csak éppen azt nem teszik hozzá, mit csináljanak ezek helyett. Amerikában minket bevittek egy középiskolai osztályba, ahol a néger tinédzsereknek valami egészen lehetetlen módon, négyszögletesre volt a frizurájuk nyírva. Megkérdeztük, ml ennek az oka? A tanár azt válaszolta: még mindig jobb, ha a gyerekek úgy alakítják a hajukat, ahogy akarják, mintha például elkezdenének marihuánás cigarettát szívni. Mert hogyan szokik rá a fiatal — mondjuk a dohányzásra? Imponálni akar a többieknek. De imponálni ártatlanabb dologgal is lehet, nemcsak ilyesmivel. Ha a néger tinédzserek között e hajviselet imponáló — a pedagógusok hagyják, hadd hordjanak ilyen frizurát. Azaz: lehetőséget adnak számukra, hogy a karos imponálási formákat közömbössel vagy hasznossal helyettesítsék. Kinek baj az, ha a gyereknek négyszögletes a feje? Senkinek ... Ha nekik tetszik, viseljék. A valóban káros szokások ellen viszont mindent bevetnek Amerikában; Pennsylvania államban például a dohányzás minden nyilvános helyen tilos, az ivás pedig 21 éves korig törvényellenes. S ami a legfontosabb: az óvodától a felsőoktatásig oktatás keretében tanitjak a fiatalokat egészségesen élni. — Hogyan folyik ez az oktatás? — Szervezett formában, a tanmenetbe beillesztve, sok segédeszközzel, itthon is előállítható, egyszerű technikai apparátussal. Ami nélkülözhetetlen: az itthonitól eltérő szemlélet. Abból indulnak ki. hogy megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. A cél: olyan életforma kialakítása, melynek követésével a fiatalnak eszébe sem jutnak az egészségromboló szokások, föl sem merül bennük, hogy kövessék azokat. — Az eredmény? — Nagyon látványos! Mi, a tanulmányút résztvevői megkaptuk és magunkkal hozhattuk a vonatkozó öszszes, angol nyelvű szakirodalmat, az összes segédeszközt. Szegedről én voltam az egyetlen meghívott, s a kétségbevonhatatlan eredmények tudatában szeretném, ha közkinccsé válhatnának, meghonosodhatnának itt a pennsylvaniai módszerek. Ez felelős szerv közreműködésével mehetne leghatékonyabban; a tanacs művelődési osztálya, vagy a megyei pedagógiai intézet bizonyára nagyon sokat segíthetne az Amerikában kidolgozott eljárások szegedi elterjesztésében. Semmi gond, fiatalember! Az öngyilkosságok száma tavasszal és kora nyáron — napi elosztásban pedig hétfőn — mindig több, mint egyébként. Most tavasz van, és éppen hétfő. Levelet írt V. Mihály, a gimnazista. Iratának lényege: egyszerűen nem tud élni, lánypajtasaihoz fűződő kapcsolatai rendre befuccsoltak, önmagát reménytelenül értéktelennek tartja — élete megoldására nincsen egyéb eszköze, mint az öngyilok. Ezt persze nem így irta, hanem nyolcoldalas, ijesztő levélben, melynek olvastán meglepődtünk ... Aki ugyanis — mint ó — középiskolás korában újságot olvas, nos, az a vtlagra nyitott, érdeklődő ember, értéktelen tehát eleve nem lehet. Gimnazista koromban én például egyáltalán nem olvastam újságot... Gyerünk tovább. Amit V. Mihály „befuccsolt" kapcsolatairól ír —az igen megnyugtató. Számos ember járkel a városban, aki középiskolásként nemhogy „befuccsolt" kapcsolatokkal nem rendelkezett, de olyan érintetlen volt, akár a ma született bárány. Az osztálytársak szövegei egymást hergelő hencegesnek minősíthetők, s ekkent is kezelendők. A forráskritika rendkívül fontos... -A K. nevű évfolyam tarsh öl gy pedig, aki a levél centrumát képezi — nos. ő aligha azonos azzal a gálád némberrel, aki a levél öt és fél oldalát teljesen indokolatlanul foglalja el . . . Bizonyos vagyok benne, hogy viszonylag jóravaló, rendes kislány lehet, aki most próbálgatja magát. Ennyi. .. Volt-e már V. Mihály szalagavató bálon? Ha "nen> volt, jövőre menjen el egyre... Meglepődve észleli rnajd, hány végzős lányt visz táncba saját apukája, mert egyszerűen nincs más, aki megforgatná. Táncolni ftedig keli; a babona szerint, akit nem táncoltatnak meg ilyenkor, az nem érettségizik le. Mást is irt ám V. Mihály, bepanaszolta osztálytársait, akikkel — újabban — nem lehet kijönni. Kétségtelen, az osztálytársakat nem válogathatja meg az ember, viszont, nem is él velük együtt A tanórák és a leckeírás után ugyanakkor számtalan időtöltési alkalom kínálkozik a városban; ordító plakátok hívják föl a figyelmet rájuk, minden utcasarkon. Ezekre másokkal is el lehet menni, nem vagyunk az osztálytársakhoz kötve... Fogadjunk, nincs olyan része Szeged városának, ahol V. Mihálynak ne lakna ismerőse. akiről az idők során elfeledkezett. Jussanak eszebe.. A pontos lakcímek kiderítése külön élvezet Persze, az is előfordulhat hogy mindezekre nincsen szükség, mert idő sincs. A gimnazistának a tanév végén elsősorban tanulni kell, a majdani fölvételi vizsgára minél több pontot begyűjteni. Rövid távra lehangoló perspektíva... Hosszú távon viszont négyöt — évismétlés esetén több — kellemes felsőoktatásbeli évet jelenthet. Hallott már V. Mihály az ösjogászokrói ?... Nos, az ősjogászok onnan kapták nevüket hogy rendszerint háromszor járták a szemeszterek jelentős hányadát annyira jól érezték magukat a karon... Inkább megbuktatták magukat csakhogy meghosszabbodjanak diákéveik — holott optime iure előadást tarthattak volna bármely academia iuris prudentiae-n... De nem As folytatom tovább. Mindössze á közeli jövőt vázoltam tömören, amely elől V. Mihály mindenáron meg akar szökni. Ha még ezek után is fönntartja e szándókát és logikusan levezeti, miért — sört fizetek neki a Béke tanszéken.. F. Cs. — Százötvenezret egy.„egérkamionért"! Hát normálisak ezek? — méltatlankodik egy ötvenes úr az Etelka sori autópiacon, miközben a féléves kis Polskit vizitálja. — Uram. ez már elviselhetetlen. Nálunk felér egy életművel az autó. Mire összegyűjtjük a rávalót, megint emelik az árát, s fuccs a kocsinak. Aki olcsón, elfogadhatót akar keresni, az a kétüteműek között nézelődik. A Trabantnak, a Wartburgnak ugyanis „nincs" ára. Mióta nyilvánosságra hozták, hogy 1990-tól nem hozunk be kétüteműt, még tovább esett a kereslet. Tudj' isten, lesz-e alkatrész a kocsikhoz, ha leállítjuk a behozatalt? — A múlt héten még kilencvenre tartottam, de magának nyolcvanötért odaadom!-— mondja a barna, nyolcéves Wartburg gazdája. — Vasárnapi autónak használtuk az asszonnyal, ezért is van csak 36 ezer kilométer benne. Higgye el, biztos vétel, megéri. Aki valamit is ad magára, az a Ladák között néz szét. Mert van ugye gépkocsi és van Trabant, • meg Wartburg. A kínálat impozáns. Mindenki eladni akar, venni annál kevesebben tudnak. Itt van például ez a jámbor „négylábú", féléves, vajszínű Samara. "Pusztán 300 ezerért kelleti magát. A bolondnak is megéri ... — Tavaly még 400-ért, 420-ért mentek! Az újdonság varázsa elmúlt, visszaesett az ár is. Most az 1500ás Lada a sláger — mondja egy vásárló. A néhány hónapos járgányért megadják a 320 ezret is. Igaz, az új ára „csak" 240 ezer, de hat évet kell várni rá! Annyi idő alatt meg a különbözetnél jóval többet értéktelenedik a forint. A legtöbben csak nézelődni jönnek. Nem is csoda, ha nagy csődület támad a nyugati autócsodák körül. A Mazda 323-as hatszázezerért csillogna új gazdájának. Féléves és gyönyörű. — Ügy tűnik, elkelt — mondja a gazdája. — Igaz, csak 550-ért, de legalább azonnal. Most szaladt haza pénzért a vevő, remélem visszajön. A szomszédban 18 éves kis „bogár". Az öreg Volkswagenért 140 ezret kér a tulajdonos. Vevő nemigen akad. A következő soron tizenhat éves Lada, amit már csak a festék tart össze — hetvenötezerért. Tizennyolcért Trabant, húszért éppen húszéves Skoda: — Ha két lovat köt elé, ez még elmegy ítéletnapig — tréfálkozik a gazda. A legtöbb vevő azonban tanácstalan: mit is vegyen? Az autóbehozatal, a típusok most változnak, alkatrész gyakorlatilag semmihez sincsen. A kocsi csak púp a tulajdonos hátán. — A Dáciáknak befellegzett! Senki sem keresi óket. Egyre több a rossz példány, Sokan eddig úgy spekuláltak, hogy átugranak a szomszédba alkatrészért, ha baj van. Most meg a szomszéddal van baj. Erre nem lehet építeni. Ha rám hallgat, megveszi ezt a Moszkvicsot, a tarlón is elmegy — ajánlgatja a portékát az árus. Aki ráunt arra, hogy minden hétvégén itt szórakozzon, fagyoskodjon kint a piacon, az valamelyik ügynökséghez fordul. — Nem megy a bolt mostanában! — mondja az Origó közvetítő iroda megbízottja. — Novemberben kitudódott az áremelés, aki kocsit akart venni, már lég túl van rajta. Pénze pedig nincs az embereknek. — Mit keresnek? — A Ladákat. Pedig ötéves korában érik el az új árukat. A kis Polskit százötvenért is elviszik. Nem megy a Dacia, a Skoda. Alkatrész sincs hozzájuk, és sok a baj velük. Valamivel mérsékeltebbek az árak a Merkúr használtautó-telepén. — Ide már csak az hozza a kocsit, aki a piacon nem tudja eladni, vagy gyorsan kell neki a pénz — mondja Börcsök József. — A hét eleje az erősebb. Csütörtöktói már csökken a forgalom, mindenki abban bízik, hogy majd a piacon tud alkudni. Első blikkre szúrom ki a féléves Trabantot. Nyolcvanötezerért valóban reális az ára. De már húszezerért is van Skoda, igaz, nem túl nagy csoda... A jobb Ladák, a Skodák itt is verik a százezret. Az elfogadható autó 120 ezernél kezdődik, s akár 400 ezerig is elmehet. Négyszáznégyezerért valóban elegáns, három hónapos Yugót is kínálnak. — Tudja, sokan azért ide jönnek, mert nem értenek a kocsikhoz. Mi, mielőtt megvásárolnánk, átnézzük. Kevesebb a rejtett hiba, mint a piacon. , Lassan szétszéled a vasárnap délelőtti piac is. AutóCsodák húzatnak ki a parkolókból, vén csoroszlyák csoszognak haza és lyukas, kopott „ruhájú" roncsokat próbálnak elindulásra biztatni tulajdonosaik. — Ez a hétvégi szórakozásom! Kijárok ide, nézelődöm — meséli a fiatalos léptű nyugdíjas bácsi. — Soha nem is volt kocsim, de már nem is lesz. Tudja, a legtöbb ember nem is ezen töri a fejét mostanában. Mire hazaérek, kitalálom, mit is főzzünk a jövő héten. Fogytán a nyugdíj, kevésből kell kijönni. Kenyérre, tejre kell a pénz. Ünnepnapokon egy kis húsra. A kocsi? Az csak álom. Ugyan hová is mennék én a négy keréken? ... Rafai Gábor Vissza- SzabadŰj ár Igazolás éve piaci ár Lada 1500 L (2107) 240 000 1991 Skoda 120 L 176 000 1993 Dacia 1310 TLX 183 000 1990 Polski-FIAT 126 E 120 000 1991 Trabant Limousine Spccial 91 000 1989 Wartburg Tourist, 2 iitemú 168 000 — Wartburg 4 iitemú, -kiutalas — 320 000 210 000 190 000 150 000 95 000 170 000 286 000 Korrektül 1956-ról A nemzet történelmének kutatása nem lehet pártpolitikai harcok szintere Az elmúlt 45 év történe. tének kutatásával foglalko. zó Nagy Imre Intézet létrehozására tett javaslatot Varga László történész, a Nyilvánosság Klub, a Hajnal István Kór es a Történelmi Igazságtétel Bizottság történészvitáján, amelyet szombaton rendeztek meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye te. men. Kifejtette: szükség van az eltett több mint négy évtized, ezen belül 1956 torténeimének szakmailag korrekt feltárására, a kutatás intézményes feltételeinek megteremtésére. Ezért fontos egy olyan ossznemzeti tudományos kutatóintézetre, amely független az MSZMP-től és a többi pártoktól, mert a nemzet történelmének kutatása nem lehet pártpolitikai harcok színtere. Ezenkívül ennek a szakmai műhelynek függetlennek kell lennie az államtól is, kutatómunkáját össznemzeti kontroll alá kell helyezni, beleértve a határon túl éló magyarságot is. Varga László indítványozta, hogy hozzanak létre alapítványt, amelynek célja egy ilyen intézet megteremtése. Egyúttal javasolta: az intézetet egy 31 éve • elhunyt akadémikusról, a néhai miniszterelnök Nagy Imréről nevezzék el. Az 'indítványt a rendezvény résztvevői egyhangúlag támogatták. Elhangzott: a levéltári kutatásokra vonatkozó tiltások gátolják a XX. 6zázad magyar történelmének hite. les feldolgozását. A korlátozások tág teret nyitnak egyes kutatóknak privilégium szerzésére, sót kutatói monopóliumok kialakulására Ugyancsak gond, hogy a korlátozások nem egyes irattipusokra vonatkoznak, hanepi témákra, tárgykörökre. A levéltári anyagok hozzáférhetőségének hiánya is közrejátszik abban, hogy a közvélemény a ténylegesnél nagyobb jelentőséget tulajdonít a memoár irodalomnak. Ugyancsak problémákat okoz, hogy egyes kormányszervek — páldául a Bel. ügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium — olykor kivonják magukat a levéltári szabályok alól, egyes anyagokat ügyviteli iratoknak minősítenek. ígv fordulhatott elő. hogy a Nagy Imre-per anyagát évtizedekig a BM-nél tárolták. Kosáry Domokos akadémikus, az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke hangsúlyozta: a történelemtudománynak nemcsak az a feladata, hogy összegyűjtse és rendszerezze a felhalmozott ismeretanyagot, hanem kötelessége a kutatások eredményeit a nyilvánosság elé tárni. Elmondta, hogy a bizottságban 1986-tól működik levéltári munkacsoport, amely tavaly nyáron javaslatot dolgozott ki a jelenlegi lehetetlen levéltári helyzet megváltoztatására. Ezt a javaslatot fölterjesztették az illetékesekhez, ám erre mindeddig nem érkezett válasz. A szombati történészvita alkalmából jelent meg A forradalom hangja című kötet, amely az 1956. október 23. és november 9. közötti magyarországi rádióadók adásainak anyagát dolgozza fel. >