Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

5 1989, május 3., szerda A keresztrejtvényfejtés izgalmát kínálták a hétvégi la-' pok azoknak, akik a „Kitüntetések " című közleményeket elolvasták. A személyi változások felsorolásakor ugyanis megfigyelhették: vannak, akiket érdemeik elismerése mellett, vannak, akiket csak úgy mezei egyszerűséggel mentettek föl beosztásuk alól. S van persze, akit pár éven belül sokadszor helyeznek más, ugyan egyre alacsonyabb, de még mindig „fontos"-nak hirdetett beosztásba. Nyilván ez az a „kategória" — gondolja a közleményeken edzett ember —, aki Böngészde kora miatt „saját kérésére" még nem mehet nyugdíjba, viszont korábban túl magas polcon ült ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen „felmentsék" tisztsége alól — más, fontos beosztás nélkül. Nos, visszatérve a fölmentettekhez, újabb meglepetés érheti az embert. Nevezetesen. hogy e két, hátterében jelentősen különböző kategória pár sorral lejjebb ismét együtt szerepel. A kitüntetettek között. Valamit nem értek. Ha valakinek nem ismerik el az érdemeit, miért tüntetik ki? Ha kitüntetik, miért nem ismerték el az érdemeit? Nehéz feladvány... Egy másik rejtvénynek viszont könnyebb — talán — a megoldása. A felmentettek névsora után azt is közölték. kit neveztek ki a helyükre. Egy kivétellel. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke (egyébként. megnyugtatásul: saját kérésére, érdemei elismerése mellett) utód nélkül ment nyugdíjba. Netán ez azt jelenti: a hivatal sokak által várt fölszámolását az elnök önkritikusan, saját magával kezdte? B.T. K-val a poklunk mélyére Aktuálpolitikáról — más-más szemszögből „Szabotálták" a napirendet a képviselők Az új alkotmánnyal kapcsolatos elképzelések megtárgyalása helyett a bizalmi szavazás programja, az ezzel kapcsolatos törvénytervezet kapott fó hangsúlyt a Csongrád megyei képviselők péntek délutáni összejövetelén, melyet az alternatív szervezetek képviselőinek részvétele színesített. Vitatható előadást Kiss Barnabás, a JATE államjogi tanszékének adjunktusa tartott. Szavainak lényegét úgy lehet összefoglalni: a törvénytervezet ellentmondásos elemeket tartalmaz, mégpedig jellegénél fogva szükségszerűen. Ugyanis még a régi típusú választásokkal számol, de már új politikai környezetben. A tiszta viszonyok kialakulásához a kormánnyal kapcsolatos bizalom kérdésében az szükséges, hogy a miniszterelnök maga választhassa meg minisztereit. Enélkül ugyanis nem lehet kellő alappal felelősségre vonni kormánya munkájáért. Új szabályozásra már csak azért is szükség van, mert az 1973 óta érvényben lévő törvény a kormány tagjainak politikai és jogi felelősségét összemossa. A vitaindító utáni hozzászólásokból az is lemérhető volt: maguk a képviselők is hiányt szenvednek olyan lehetőségekben. ahol munkájukkal kapcsolatos álláspontjaikat kifejthetnék — emiatt főként nem a napirendi témához kapcsolódó véleményüknek adtak hangot. Nyilván e megnyilvánulások azzal is összefüggenek, hogy a képviselők saját helyzetüket is ellentmondásosnak ítélték. Mag Pál ennek jellemzésére például azt mondta: nem jó, Jelenléti ív Ahhoz képest, hogy különleges alkalom volt a pénteki képviselócsoporti ülés — tekintettel arra, hogy először rendezték meg az alternatív szervezetek részvételével —, kicsit nehezen állt össze a „stáb". A meghirdetett • kezdési időpontban, az öt perc illendő várakozási idő leteltével a 14 megyei képviselőből nyolcan, a meghívott nyolc alternatív szervezet megbízottjai közül hárman jelentek meg. Némi késéssel befutott még két képviselő, hárman előre igazolták távolmaradásukat, úgyhogy az Angliában tartózkodó Király Zoltánnal együtt végül teljes volt az „igazoltak" tábora. Az alternatívok közül a Münnich Ferenc Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyegy. tagja mellé befutott egy fideszes és egy kisgazda párti meghívott, akik egy órávál későbbi kezdésről tudtak. A TDDSZ, az SZDSZ és a Nyilvánosság Klub tagsága egyáltalán nem képviseltette magát. hogy jogszabályok özönével kínlódnak, ugyanakkor gyakran hallja, hogy bejelentenek olyan döntéseket, amikről csak a Parlament lenne jogosult dönteni. Karácsonyi Sándor meglehetős keserűséggel úgy nyilatkozott: sokáig reménykedett abban, van programja a kormánynak, s szégyelli, csak most jött rá arra. hogy nincs. Eke Károly szerint Németh Miklós miniszterelnök még egy silány programot sem tett le az asztalra, emiatt még kevésbé jogosult arra, hogy sértődött, emelt hangon nyilatkozzon a televízióban. Tóth László arról beszélt: korántsem a bizalmi kérdés törvénytervezetének megtárgyalását tartja a legfontosabbnak. hisz annak alkalmazása folyamatos kormányválságot is hozhat, s ez amúgy is csak részszabályozás, aminek az egész nélkül nincs értelme. Az „egész"-szel összefüggő szabályozó program azonban' jelenleg nincs, mert a kormányzó párt naponta változtatja a véleményét. Tóth László kijelentette: az ország progresszív erőinek haladéktalan összefogására van szükség ahhoz, hogy az alkotmányozási reformfolyamat törésmentesen haladhasson előre. Az eredeti napirendről teljesen elterelődött a figyelem a képviselők találkozóján, s így a meghívottak is aktuális kérdésekben nyilvánítottak véleményt. A szociáldemokraták küldöttje kijelentette a napirenden lévő minisztercserékre utalva: normális helyen ilyen esetben lemond a kormány, és teljesen újat választanak. Ez a lépés is mutatja — mondta. — hogy az erkölcstelenség posványában fuldoklunk, a kormány „lesz ami lesz" alapon dolgozik, átgondolatlan rendeleteket hoz. „Békés forradalmi folyamatnak kell megindulnia, mert sajnos jelenleg ismét nagyapáink célkitűzése, a 3x8 az aktuális". — jelentette be. Azt is megkérdőjelezte: valóban akarja-e a hatalom a többpártrendszert. mert szándéka komolyságát még intézkedések nem erősítették meg. A Fidesz meghívottja többek közt az állami számvevőszék felállítását sürgette, mondván: meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a párt önmagát ellenőrizze. A mostani történelmi helyzetben fokozott felelősségük van a képviselőknek — hangoztatta az MDF jelenlévő tagja —, s koncepciózus emberekre van szükség. Ezért azt javasolta: akinek nincs koncepciója, mondjon le mandátumáról. A bizalmi kérdés tárgyalását akkor tartja aktuálisnak, ha olyan kormány lesz, amely nem csupán a képviselők, hanem a nép bizalmát is élvezi. Az országgyűlési képviselők későbbi programjában szerepel a párttörvény tervezetének megvitatása is. A kisgazdák kiküldöttje úgy nyilatkozott: szerinte nincs szükség párttörvényre, elegendő az egyesülési törvény rendelkezéseit figyelembe vennf. A Münnich Ferenc Társaságtól érkezett vendég azt mondta: a képviselők helyzetét nem irigyli, mert ördögi körben mozognak. Az új alkotmány megfogalmazását új Parlamenttől várná a közvélemény, ám ahhoz választások kellenek, s amíg nincs alkotmány, nincs alkotmánybíróság, tehát az sincs, aki az új választásokon induló pártokat bejegyezze. A vita berekesztése után a megyei képviselők még egymás közti megbeszélést tartottak, aminek végén Takács Imréné, a képviselőcsoport vezetője lemondott. Korábban egyik képviselőtársa úgy nyilatkozott: a csoportok funkciójukban a párt ellenőrző rendszerének hűséges kiszolgálói, s ezt a gyakorlatot föl kellene számolni. Balogh Tamás Miért mondott le? Tegnap telefonon kerestük meg Takács Imrénét, hogy megtudjuk: miért mondott le képviselőcsoport-vezetői tisztségéből? — Tömören: a közmegegyezés érdekében. Az utóbbi időben rengeteg változás történt a politikai és a parlamenti életben, ami szükségessé teszi a képviselőcsoportok munkájának átgondolását is. Úgy éreztem, lemondásom és egy új csoportvezető megválasztása elősegítheti ezt a folyamatot. Aki Komis Mihály Büntetések című müvéről, avagy annak Ruszt József-megalkotta színházi változatáról akar írni — vállalkozása hasonlóan lehetetlenség-kísértés, mint a két alkotóé. Ők mindketten — Kornis az irodalomban, Ruszt a színházművészetben — a kimondhatatlanságok kimondására tettek emberszabású próbálkozásokat. Értelmiségi kísérleteket, amennyiben egyéni bátorsággal, egészséges exhibicionizmussal és szabadon a személyes jelen-létüket akarták kinyilvánítani — ebben a világban. A SZORONGÁSCSOMÓ. Az alkotók merészsége (muszáj itt példálózni!?) hasonlatos a mindennapi ember (egyre kevesebb, egyre ritkábban előforduló) fényűző partizánakciójához: rohansz, teszem azt, a kipattanó rügyektöl terhes fa alatt, ám — mintha arkangyali útmutatásra — megállsz; még hétköznapian rácsodálkozol a rügyfakadásra. de lehet, a következő pillanat — villámhirtelenségú tünemény — a megvilágosodásé: a világ részének érzékelheted magadat. Ez a fontos pillanat aztán elkísér, megkülönböztetett lesz, emlékezetes; mert magad — az egyetlen világos pillanat által — akkor már másmilyenné váltál. Az önreflexió emberi képessége kihalófélben! - kiált Kornis a Büntetésekben, amely mú pedig egyszersmind, paradox módon, személyes víziója erről a világról; amiből kipusztulóban a művészet kontrollja: ami tehát összetört, megromlott, frusztrálódott. Amiben az ember egy szorongáscsomó, mert a végletekig kiszolgáltatott, mert akármi megtörténhet vele és mindannak az ellenkezője is. Az ember outsider, a saját létmezőjének a taccsvonalán kívüli, mégis minden rúgás eléri. A LÉTÖRVÉNY. A Büntetések szertartás, az emberi világ pusztulásának stációival. Ebben a passióban a mindünk által ismert frusztrációs létélmények ismétlődnek — képekben. Kevés szóbeli ..támogatással", annak a Franz Kafkának a szavaival, aki az e században ránk következett emberietlenséget a világon elsőként élte meg. egyedül, mint Krisztus. A képek főként vallási szimbólumoknak. az egyetemes (ke„Megemésztett minket ez az egy esztendő " — Az én citerám lelke az istállóban lakozott — mondotta egy alkalommal Fehér Imre. szülőfalum legjobb hangszerese. Arra célzott, hogy idős korára megkopott ujjainak hajlékonysága a kevés igénybevétel miatt. Mégis vállalta a zenekar szervezését és a fellépésekre való előkészületet. Majd rájött arra, amit mindannyian tudtunk: a népdal szeretete a legmerevebb újjakba is életet lehel. Erre gondoltam Deszken. a helyi népdalkör és citerazenekar fennállásának tizenötödik évfordulóján. A deszkiek — Bánfi József, a művelődési központ igazgatója révén — elismeréssel adóztak a népdalkör és citerazenekar eddigi és jelenlegi vezetőinek, valamint az aktív tagságnak. így Baricz Zsoltné Bihari Magdolna, Garamszegi József, Kiss Ernő és társaik emléktárgyakkal térhettek haza az előadás után. melynek értő nézői között ott volt például Eke József, az algyői népi együttes népszerű vezetője, a GÖH 1481 rendszámú, a D nemzetközi jelzést viselő gépkocsi utasai vagy Monoki Lajos főiskolai tanár, aki citeramúvészetét is bemutathatta a hallgatóknak. Kiss Ernő, a deszkiek vezetője és az ünnepi músor összeállítója nagyon is tudatosan „csempészett" be a számok közé Bartók két hegedűre írt népdalfeldolgozásaiból (Duók) egy csokrot, amit H. Tóth Tibor társaságában adott elő, a nagy példaképhez illő alázattal. A deszkiek ünnepén jelen volt az ifjúság is — hogy életükben a népi kultúra elfoglalja a maga helyét, az óvodától kezdve minden velük kapcsolatba kerülő nevelő tudatos munkájára van szükség. A népdalkör és citerazenekar várja az újabb tagokat, s bár a címben idézett népdal szellemében ök sem vonatkoztathatják el magukat az ország jelenlegi helyzetétől, derűlátásuk és erejük abban a közösségben rejlik, mely vállalni és népszerűsíteni tudja a hagyományokat. Ókét hallgatva, a lelkem gyönyörűségére eloadott népdalcsokrok hatását érzékeltetve elárulom, úgy jöttem ki a deszki művelődési házból, mint a templomból: lábujjhegyen. Pataki Sándor A jelenetet a próbán fényképezték, a szereplők között Ruszt József — esernyő nélkül resztény és zsidó) kultúra ránkhagyományozott jelképeinek és erősen szubjektív romlás-vízióknak az összekapcsolódásai. Az írásmű filmért kiált — mondanánk rögtön praktikusan; és mindjárt szégyenkezve, mert hiszen a többi között épp e napi, fölületes praktikusság és profizmus van megjelölve ebben a műben, mint a világot rontó — valami. A Büntetések Kafka-idézetei, szómágiás víziói lassú olvasásra valók; hogy átélhessük a létezéL a kifejezés lehetetlenségeit, hogy megjárhassuk a magunk poklait, lemerülhesünk a saját Rosszunkba — hogy megtudjuk, mik vagyunk. AZ ATTRAKCIÓ. Ruszt mégis a színpadi megjelenítésre vállalkozott. Miért? Talán egyszerűen azért, mert neki ez a saját eszköztára, arra a célra, hogy szembenézzen magával. Most látszik igazán, mennyire szuverén és gazdag ez a tár. Az előadás valami különös műfaj: egy elsajátított olvasmányélmény profi színházi technikával kivitelezett közvetítése. A ráhangoltságunktól, a nyitottságunktól, az azonos élményeinktől függ. hogy a profizmus észrevételezése mellett menynyire hat a személyünkre, elindulunk-e vele a saját létünk pokolbugyraiba, vagy egyszerűen színházi attrakcióként fogadjuk. Megjegyzem, ilyennek sem utolsó... Á színpad és minden, ami ott történik — akár valamely gondolkodó egymondatoslétfilozófiája — fantasztikus sűrítmény: kristályos értékkonstrukció azokból a tudás-, hatás-, láttatásképesség-elemekből, amelyeket egy vérbeli színházi ember gyűjthet össze a pályája során. Mintha erőpróbára szánta volna el magát a rendező, s meg akarná tudni, hol vannak a színház határai, mik a színpadi kifejezés végletei. Mi pedig, a nézőtéren, a befogadás próbáját élhetjük. Hogy a kísérlet sikerült, vagy nem? Elfogulatlanul és minimálisan azt lehet mondani, hogy ebben az évadban a felelősséggel politizáló Ruszt (Háy Gyula Mohács; Ribakov: Az Arbat gyermekei) a mesterségbeli tudásarzenált is megmutatta Szegeden. Ahogy a Kornis—Ruszt-féle (és minden érzékenyekben közös) létélmények képekbe szerveződtek a színpadon, az nemcsak fantáziára vall, hanem azoknak a szigorú törvényeknek a pontos ismeretére és könyörtelen betartatására, amelyek a hatásos megjelenítés törvényei. Az improvizációmentes, a legaprólékosabban kidolgozott színészi munka, valamint — űjabb paradoxon — a színész folytonos intellektuális jelenlétére is igényt tartó, mintha-most-születne-hatás egyszerre volt alapifeltétel valamennyi közreműködőnek. A BŰNHŐDÉS. És megcsinálták. csupa fiatal színész és táncos, érett, önzetlen fegyelmezettséggel. Lipics Zsolt, mint K.. Kaszás Géza és Juhász Károly mint Démonok példaszerű alázattal, mívesen, mozgáskultúrával. tehetségesen. Es mind a tízek (Both András, Hegedús Zoltán, Juronics Tamás, Király Attila, Kocsis Tamás, Németh Gábor, Pataki András. Ragó Iván, Sárközi Attila, Szervét Tibor), K. árnyképei, kivetülései, ennek a „kirepült monodrámának " az összes szereplője. Olasz Ágnes és a táncosok produkciója, a mozgások formája és ritmusa (koreográfus Krámer György). Buruzs Csaba színpada. Molnár Zsuzsa ruhái, a világítási és hangeffektusok, az előadás tempóváltásai, a beszédből, hangból, fényből, árnyékból, mozdulatból, színből, formából összeálló, az érzékekre ható részletek — mind komponált, fegyelmezett és fantáziás elemek egy nagyszabásűan és szabadon elgondolt egészben. Amelynek mással nem helyettesíthető tartópillérei a Ruszt által válogatott zenék. A Strauss-féle Császár-keringó Schönberg-átirata: a mi visszavetített. nosztalgiás és katasztrófás képünk a szétesésre ítélt, konkrét (Monarchia), mégis az általános degeneráltságot hordozó korról. A szakrális méltóságú zsidó imádság, meg a Lutoslawski-gordonkaverseny a profán színpadi képekkel: maga a megejtő, elevenünkbe vágó blaszfémia. Sejtem, hogy fölkészülten úgysem lehet menni ebbe a színházba — úgysem várható el. hogy a zsidó és a keresztény kultúra, a világirodalom és a mostani valóságunk ismeretével vértezetten várjuk a hatást... (Más kérdés, hogy vajon miért nem?) De hát érdekeljen ez egyszer bennünket önmagunk! A Büntetések színházi adaptációjából titkolt énünkre bukkanhatuk. Ez persze nem könnyű, hiszen Kornis és Ruszt színpadán statárium van: ez a bűnhődés kora. És éppencsak egy vékonyka reménység: az újjászülető Gyermek. Sulyok Erzsébet