Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. május 31., szerda 3 1 Nagy Imre nemzetközi érdekeknek esett áldozatul Grósz Karoly, az MSZMP főtitkára keddrn interjút adott a Magyar Televíziónak. Az interjú szövegét az alabbiakban kissé rövidítve közöljük. — Manapsag eleg sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel kell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond ön ezeknek az embereknek? — Azt, hogy ne hajsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának bizonyult. azért ök nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma sem. Hisz a gondok, a problémák alapvető forrása egy szúk vezetés elhatározásából eredeztethető hibás dönlesekből fakad. A párttagok a munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ina egyertelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak. — Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk igy, négy évtizedben. Az igazat szólva, itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hoqy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába jutott. Ennek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a saját vállán, gondolom, nem olyan egyszerű és olpan könnyű, mint egy-egy hibás döntés terhét. — Nezze. én ' tagadom, hogy a negy évtized zsakutca volt. tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól. hogy egv esanét rosszul valós italnak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hit>ák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restelkednie és szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak — amely tulajdonképpen mozgalom, csak hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit —. vannak olyan periódusai is. amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai. amikor lelassul a íeilödés Az átmeneti nehézségekből. konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára nem lebet alternatíva — ez meg alapozatlan, s meggyőződésem szerint nagvon praktikus politikai colokat szolgál. — ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból? — Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyt* között valóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag sem biztosította olyan mértékben. mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga, mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott. — Magyarország éppenséggel erőteljesen kitörőben uan — hogy finom kifejezést használjak — ebből a rnodetlbol. különösen. ha szomszédainkra tekintünk, önt egy évvel ezelőtt választották meg az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy evben — én úgy gondolom, hogy — Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de faclo, majd de jure is kialakult a többpártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak sze. meben ez a szilárd hatalomgyakífrlas csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A Vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga altal vállalt poziciokat akár rövid távon is tartani. Most olyan példákat fogok mondani, amelyeket ön természetesen túlontúl is ••ól ismer, hiszen az ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást, hogy szocialista pluralizmust egypártrendszer viszonyai között valósítunk meg. követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrendszerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre politikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem már megtörtént. Vagy például egy viszonylag friss példa, május elsejen a KB úgy döntött, hogy pártértekezlet lesz az idén, nem vártkongresszus, tegnap pedig úgy, hogy mégiscsak pártkongresszus lesz. Ezek a hátrálások — hadd nevezzem őket igy — részben a közvélemény, részben a párttagság nyomására történnek. Sokan vélik úgy ezek után, hogy itt két dologról van szó — ez a reformkörök tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP-nek nincsen programja, a másik, hogy a vezetesnek nincsen hitele. Mit mond ön erről? — Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú jelenségek ezek A többpártrendszer—egypártrendszer viszonyaval kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tudnak, és amit ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egypártrendszer viszonyai között valósul meg. Erről a vita nem a pártérlekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azt megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben — de elmehetek 1948-ig is — tulajdonképpen monopolhelyzetben volt versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan emberek is. akik a nehezebb időszakban, rrikor megmérettettek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében jöttek a pártba. Most látszik, hogy miiven viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak köpönyeget. — ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpártrendszer megjelenése tulajdonképpen tisztítja a pártot, az MSZMP-t. — Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak eiről van szó. Az MSZMP utóbbi három évtizedtben, ha a gyengesegoket számba vesszük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája. Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor na gyon sok ember „fönnmaradt", aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző klódon tudott a maga számára szilárd egzisztenciát nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez elképzelhetetel, óriási viták után — ezt nagyon sokan tudják —, hogy az 1962-ig történt ügyeket át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit is. 15—16 olyan nagy úgy van, ahogy a szakemberek mondják, amelyben valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek voltak a koncepciós elképzelések. Kérem, ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre jutni. Ezt a sort Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is, hogy ezzel len. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30—32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra, az álLandósagra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a kényelmes magalartast, a kényelmes szemléletmódot. Kérem, itt az alapvető probléma az, hogy abbain a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit. politikai elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja ezeket a hibákat. — Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza hiszen ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példakat hoztam fel arra, amit én viszszalépésnek, vagy deffenzívának neveztem, ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. — Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre-ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámasztható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — mint minden ilyen jogi felmentés — a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendeikezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata. — ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban, hogy látható fordulat következett be Nagy Imre politikai szerepének a megítélésében? — Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de ha lesz — és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat —, akkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet féligazságot kimondani, nem lehet tessék-lássék módon lezárni ezeket az ügyeket. Be kell egyszer már fejezni, le kell zárni ezt a korszakot, a nemzetnek megbékélésre van szüksége, ahhoz .pedig pontosan tudnia kell az igazságot. — Az ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre? — Több mint valószínű — de :még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeiknek, amelyeket a résztvevőik, az eseményék résztvevői nem nagyon ítélhettek meg. — Tudna erről esetleg bővebbet mondani? — Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs meg a teljes dokumentáció tehát bizonyára meg nagyon sok új 'információhoz fogunk, jutni. Kértük a testvérpártokat, illetve az illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk ítélni. Akikoriban a nemzetközi helyzet kapcsán egy szenvedélyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyarországi eseményék, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőség ú k ül poli tikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében ítélték rpeg akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom — átnéztem az archívumunkat —, a magyar párt egyetlen testülete sem foglalt állást Nagy Imre ügyében. sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntést, határozatot, utasítást nem adtak azoknak, akik ezzel az ügygyei foglalkoztak. Tehát több mint valószínű, hogy az ítélétalkotóik, az ítéletet hozó emberek befolyás alá kerülték, vagy más információ birtokában döntöttek, mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel elolvasva — elolvastam az íteletet — nagyon nehezen lehetett volna halálos ítéletet megfogalmazni. — Tehát ön azt mondja, hogy Nagy Imre halalos Ítélete nem magyar politikai döntés nyomán született meg? — A pártarchivumunkban levő okmányokat átnéztem, azt felelősen mondom, hogy itt pártdöntés nem született ebben a kérdésben. — És most. ha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném, tehát nem pártértekezlet, hanem pártkongresszus, és még az idén. — Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus — nem elvi kérdés. Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresszuson is, mint a pártértekezleten, vagy fordítva. — Akkor miért volt vita? Mert volt vita erről. — A vezetésben -nem volt vita, a párttagság vitatkozott a vezetéssel. Ez nem ugyanaz. És a vezetés pedig elfogadta a párttagság véleményét. Mondja, miért van értelme szembeszegülni egy hangulattal, amikor nem érdemi a kérdés. Én változatlanul úgy vélem, hogy a pártvezetés és a párt egésze sincs igazán kongreszszusra felkészülve. De pártértekezletre fel van. Ugyanis mi lenne egy következő kongresszus feladata? A párt hosszú távú stratégiai Diogramjának a kidolgozása. Ezt mi a pártértekezlet után elhatároztuk. Kiküldtük a Pozsgay Imre által vezetett bizottságot a törtenelmi út, a négy évtized értékelésére, és egy hosszú távú program kidolgozására. — Hol tart ez a munka? — Még csak a múlt elemzésénél tart, a jövőkép hiányzik. Pozsgay elvtárs szerint is jövő tavasznál ko= rabban ezt. megcsinálni nem lehet, még egyszer mondom, eredetileg' jövő ősz' volt a rr.u n ka progra inban — Pozsgay Imre SzabadEurópa-interjújában egy Olyan, nem is megreformált kommunista pártról beszélt, amelynek az ideológiai tájékozódása —• de gondolom, politikai szervezeti is —• a nyugat-európai szociáldemokrácia lenne. Itt több pártot megnevezett, az osztrák szocialistakat, a nyugatnémet szociáldemokratákat, az olasz és francia szocialistákat, skandinávokat. de nem kommunista pártokat. Sokak szemében, akik ezt elolvasták, indirekt beismerését jelentette annak, hogy a kommunizmus — a szó ideológiai értelmében legalábbis — elveszített egy nagy törtenelmi játszmát a szociáldemokráciával szem ben, ha egy magyar kom munista vezető ma. 198Jben lényegében modellként egy szociáldemokrata orientációt nevez meg. ~ Én tisztelem Pozsgay Imrét, de azért azt ajánlom önnek, ne túlozza el annyira a szerepét. Pozsgay elvtárs felfogása arról, hogy milyen irányban kell mennie ennek a pártnak, nagyon fontos, mert ö elméleti felkészültsége, tapasztalatai alapján ehhez a műhelyvitához hozzájárulhat. Azt azonban nem egy személy fogja eldönteni, hogy ennék a pártnak milyen arculata, milyen profilja lesz az elkövetkezendő évtizedekben. Ami a példákat illeti, a Pozsgay elvtárs által felsorolt szociáldemokrata pártokat én is nagyon tisztelem. Szeretném megmondani, sok személyes élményem van munkájukról, nagyon rokonszenvesen dolgoznak olyan törtenelmi körülmények (között, amibe kerülték, különböző utat és pályát futottak be. Nagyon sok azonosság van kőztük, és nagyon sok különbség. Én mégis azt mondom, hogy a magyar pártnak a marxi forrásokhoz kell visszatérnie. Nem véletlenül van benne a „Mit akar az MSZMP" című programgyűjteményben, hogy marxista szellemű párt a Magyar Szocialista Munkáspart, és ez akar lenni a jövőben is. — Hadd kérdezzem meg: ön toleráns a változással szemben? Es meg kell mondanom, hogy a kérdés be beleertem az ön saját személyét is. ön hogy éli meg saját maga nézeteinek egyes konkrét politikai kérdésekben lemérhető változását? — Elég nehezen. De én olyan politikust ma nem ismerek Magyarországon, aki könnyen élné meg a változásokat és a saját nézeteinek a változását. Nem tudok olyan politikai vezetőről ma Magyarországon, akinek a felfogása vagy nézete az elmúlt években ne változott volna, és ne rendeződött volna át u viszonya a különböző jelenségekhez — legfeljebb ma nem emlékszik rá, olyat ismerek. Kohl kancellár fogadta Pozsgay Imrét 0 Bonn (MTI) Helmut Kohl, az NSZK szövetségi koncellárja kedd délután — közvetlenül George Bush amerikai elnök érkezése előtt — fogad'a Pozsgay Imre államminiszteri, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját A kancellár a megbeszélés-in hangsúlyozta: egyértelműen az a vélemény alakult ki, hogy a nemzetközi enyhülés körülményei közepette a világpolitikai jelentőségű kelet-európai reformfolyamatot, ezen belül Magyarország átalakulását az eddiginél erőteljesebben kell támogatni. Magyarországra kiváltképp nagy figyelmet fordítottak, s ebben egyértelműen kifejeződött az NSZK kezdeményező szerepe. A magyar államminiszter később felkereste Ottó von Lambsdorff grófot, a Szabaddemokrata Párt (FDP) elnökét, találkozott továbbá Wclfgang Mitschnickkel, az FDP parlamenti csoportjának elnökével, az FDP külpolitikai munkacsoportjával, majd Hans-Jochen Voeellal, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökével és parlamenti csoportjának vezetőjével. E megbeszéléseken a kormánypárti és az ellenzéki politikusok nagyra becsüllék a politikai pluralizmus irányában tett jelentős reformlépéseket, a többpártrendszer magyarországi születését. Szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy Magyarországon elkezdődött a gazdasági pluralizmus is. Üdvözölték a külföldi töke bevonásának előmozdítására irányuló törvényhozási munkát, azt, hogy megfelelő garanciákkal is biztosítani kívánják a szabad tőkeáramlást Magyarországon. Mindez — mutattak rá Pozsgay Imre nyugatnémet tárgyalópartnerei — hatékonyan segíthet az oiszág gazdasági talpraállásában, felvirágoztatásában Egyöntetűen méltányolták, megértést és támogatást érdemlő bátor és példás lépésként értékelték a magyar kormány döntését a bős-nagymarosi erőművt nagyberuházás építési munkáinak felfüggesztéséről. Pozsgay Imrét a késő délutáni órákban szintén fogadta Rita Süssmuth aszsasor.y, a szövetségi gyűlés, a Bundestag kereszténydemokrata unióbeli (CDU) elnöknője. Pozsgay Imre kedden négyszemközti megbeszélést folytatott Horst Teitschikkel, a szövetségi kancellár különleges külpolitikai tanácsadójával is. A keddi tárgyalásokon részt vett Horváth István, Magyarország NSZK-beli nagykövete. Az államminiszter az esti órákban a magyar nagykövetség fogadásán a nyugatnémet politikai, gazdasági és kulturális élet számos képviselője előtt újra átfogóan szólott Magyarország reformtörekvéseiről, és kerdésekre válaszolt.