Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. május 30., kedd r írástudók árulása Palotaforradalom, magyar módra Domonkos Pál Péter levelét megírta ... Az Erdély Szövetség idős, nagyrabecsült tiszteletbeli elnöke közgyűlésre hívta kedves fiait — miután Márton János elnök és három alelnök: Csíki László, Halász Péter és Köteles Pál lemondott, s csak Nagy László maradt a helyén. Akiről viszont az előbb említettek és barátaik minden alkalommal azt híresztelték például, hogy „fasiszta" ... Ilyen előzmények mellett gyűltek össze mintegy négyszázan a fővárosi Bethlen Gábor téren levő egyetemi aulában, de hogy kinek a nevében, az e sorok írója számára titok. Ez az Erdély Szövetség ugyanis szeretné kisajátítani magának a szólás és képviselet jogát az erdélyiek nevében — lényegében pedig nem haladja meg egy egyesület szintjét. Tagsága ugyanis csak és egyoldalúan kultúrpolitikai meggondolások rabja; ezt a tanácskozás vaskos és a vádaskodásig süllyedő „színvonala" bizonyította. Tanúja lehettem az írástudók árulásának. Elárulták a hagyományos, követendő és példa értékű erdélyi toleranciát. Miként kerülhetett erre sor? Tavaly december 17-én alakult meg ez a „szövetség", Nagy László szervezői és szellemi termékeként. Aki évek óta az „erdélyiek ügyvédje" néven ismert; sokat kockáztatott, keveset nyert, most pedig mindent elveszített. Elsősorban személyiségének szuverén vonásai miatl. Az eltelt időszakban három alapszabály-tervezetet dolgozott ki, melyek közül az utolsó némileg módosított változatát a „közgyűlés" elfogadta, majd látványos körülmények között kiűzte (szó szerint kell érteni ...) a teremből Nagy Lászlót és barátait... Azok az emberek tették ezt, akik kénytelenek oszladozó félelmükkel egy ideig még együtt élni, ellenben az annyira óhajtott egyesületi (és általános) demokráciát csak kizárásos alapon akarják gyakorolni. Avagy nem veszik észre, hogy manipuláció áldozatai? Az Erdély Szövetség keretein belül kialakult két irányzat egyrészt az emberi jogok kérdését, másrészt az Erdélyben élő népek önrendelkezését szerette volna a tevékenység előterébe állítani. A lemondott tisztségviselők az előbbi gondolat támogatói voltak. Végül is az elfogadott alapszabályzat az önrendelkezés elvét szentesítette; a vita során vált nyilvánvalóvá, hogy a személyes vádaskodások tulajdonképpen a feltételezett konc feletti marakodás előhírnökei. Mármint kik ülnek majd az annyira áhított bársonyszékekben ? Akkor vált igazán nevetségessé a jelenet, amikor elhangzottak a javaslatok a vezetőséget illetően. Többségében a teremből hiányzó személyek jöttek szóba; jellemző, hogy a közgyűlést levezető úriember még a neveiket sém volt képes hibátlanul felolvasni — pedig javarészt közismert írókról van szó ... Akik jeles véleményformáló erővel bírnak, ellenben a húszezer menekült egzisztenciális gondjainak csekélyke részét sem képesek felvállalni ... És ez az Erdély Szövetség zsákutcája. A felülről való szervezkedés elkerülhetetlen buktatója. Nagy lehetőség a világrengető gondolatok hangoztatására, miknek nincs gyakorlati fedezete. A tizenhét tagú vezetőség egyetlen alkalommal sem fog testületileg összeülni, azt már eleve megjósolhatom. Egymást „eszmeileg" támogatni fogj ják, s ennyiben maradnak ... Az Erdély Szövetség magán hordozza a most szerveződő pártok minden rákfenéjét; hatékonyságának egyetlen módja a tagszervezetekre való alapozás lenne. Egy dolog azonban mindenképpen hátráltatni fogja a vidéken és fővárosban a gyakorlati munkát végző Erdély körök és egyesületek tevékenységét: ez a „szövetség" a tömegkommunikáció csatornáin a nevükben fog beszélni, anélkül, hogy előzőleg bárminemű érdekegyeztetésre sor kerülne. Ez pedig újabb nézeteltérések forrása lehet — a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a budapesti társaság minimális toleranciával sem rendelkezik. Az örszervezés felülről táplált vadhajtásaként színes is, szagos is, szép is lehet — csak termőre nem fog fordulni. Szeredi Tamás a szegedi Ellenzéki Kerekasztal felhívása A szegedi Ellenzéki Kerekasztal szervezetei felhívással fordulnak a pártokhoz, társadalmi szervezetekhez, szellemi mozgalmakhoz, öntevékeny csoportokhoz, klubokhoz és az ország polgáraihoz, hogy minden településen — az általunk Szegeden kezdeményezetthez hasonlóan — hozzanak létre kegyeleti helyet, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc és az azt követő megtorlás áldozatainak állít emléket. E helyen június 16-án és október 23án azok is leróhatják kegyeletüket, akik a politikai demonstráción nem tudnak, vagy nem kívánnak részt venni. Felhívás helyi fórumok létrehozására Az Üj Márciusi Front és a reformkörök szegedi tanácskozásának szellemétől indíttatva kezdeményezzük olyan helyi fórumok létrehozását, amelyeknek célja minden baloldali gondolkodású, az erőszakos megoldásokat elvető, demokratikus magatartású honfitársnak összefogása a nemzet jövőjének érdekében. E fórumok tiszteletben tartják a jelenleg működő politikai szervezetek egységét, s nem kívánják helyettesíteni e szervezetek egymással folytatott hivatalos tárgyalásait, hanem széles társadalmi bázison nyugvó koalíció kialakítását kívánják szolgálni. Kérjük közéletünkért felelősséget érző honfitársaink együttműködését. Hódmezővásárhely, 1989. május 29. Az MSZMP Csongrád megyei reform -alapszervezete Gregor József „legjei" Ősztől MSZMP Szabadegyetem Szeptembertől a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem helyett MSZMP Szabadegyetem elnevezéssel megváltozott politikai képzésre térnek át Budapesten — hangzott el az MSZMP Budapesti Bizottsága Politikai Propaganda és Művelődési Központjában tartott sajtótájékoztatón hétfőn a Villányi úton. Elmondták, hogy a politikai propaganda középpontjába a párt cselekvési és választási programjával kapcsolatos kérdések kerülnek. Azt szeretnék, ha a tanulócsoportok alkotó reformműhelyekké válnának. Az MSZMP Szabadegyetemen az általános tagozat a korábbi gyakorlattól eltérően nem hároméves, hanem mindössze háromszor 10 hetes lesz. A hallgatók politikai filozófiát, gazdaságpolitikát és politikatörténetet tanulnak. Vizsgázni a jövőben nem kell, de a hallgatóknak az egyes szakaszok végén beszámolón kell számot adniuk a tanultakról. Hogy művészünk miben nem „leg", arról a vele szemben elfogulatlanabb kritikusok ejtettek szót a hétköznapokon. Jöjjön most a másik felsorolás; egy legalább ilyen fontos, ám hoszszabb: beszéljünk arról, amiben Gregor József vitathatatlanul „leg". Ö a legnépszerűbb magyar operaénekes, sőt énekes. Évekig Gregor volt a legnagyobb magyar operaénekes, több mint 150 kiló. Mára súlyából veszített, ám művészi rangja megnőtt. Ö a legkülönfélébb műsorok legnagyobb showman-je. Fűszeres egyéniség. Ö Magyarország legjobb buffója, sőt az egész világon alig akad hozzá hasonló. Ezt manapság a lemezfelvételek, rádióközvetítések, s a videó korában könnyű lemérni. Évről évre ritkítja a párját. Kíváncsiságból meghallgattam mostanság három Szerelmi bájital felvételt, s Gregor mindhárom hírneves Dulcamaránál sokkal jobb. Szebb hangú és könynyedebb, mint Nyesztyerenko, olaszosabb, mint Giuseppe Valdengo, mulatságosabb, mint Fernando Corena; egyáltalán: az ö csodadoktora sokkal elevenebb, életszerűbb, plasztikusabb figu a. Csoda egy doktor. Az aránytévesztés kiküszöbölése végett igen nyomatékosan kell hásgsúlyozni: világszám. Vannak, akik szemére vetik, hogy minden vígoperai hőse ugyanolyan. Úgy is mondhatnánk (s mondták is): örökké legsikeresebb szerepét, önmagát alakítja. De hát az eléggé érdekes emberek „modorosságait" stílusnak nevezzük. Igaz tehát, hogy folyton önmagát adja, ám ez a figura figyelmünkre méltó; olyan ember, akinek érzései, gesztusai a nyilvánosságra tartoznak. Nagy hiba lenne azonban, ha a mindig szellemesen nyilatkozó, „jó fej", kedélyes, már-már nemzeti intézménnyé váló Gregor József mellett megfeledkeznénk a másikról, a „komoly" művészről. Arról, aki ugyanolyan stüusbiztonsággal énekel Verdit, mint Mozartot, Beethovent, Richárd, vagy Johann Strausst, aki csaknem valamennyi oratórium basszus szólamát a repertoárján tartja; szinte mindennap fellép valahol, de évente csak egyszer tudja előadni Muszorgszkij A Halál dalai és táncai című ciklusát, akkora érzelmiszellemi megterhelést jelent számára. A huszonöt — Gregor számára nemcsak eddigi tevékenységének összegezését jelenti ,hanem egy új korszak, Huszonöt Hihetetlen tény: Gregor József jubilált, 25 éve énekel nálunk, negyedszázada a miénk. Jóska nemcsak tüneményes hang birtokosa, nemcsak énekes; Grcpor: j e l e ns é g. V. Maurel (1848—1923) a párizsi Nagyopera hódító baritonja elméicti munkáiban ,elmélyülten ana lizálta az operaénekesi pályafutás elérendő, kiemelkedő céljait. Néhány gondolatát vetítsük a jubileumra : „Az igazán csodalatra méltó alakítás feltételeinek egyike, hogy szerves része legyen az egésznek, imclyben az összes többi részek is egyenértékűen kiválóak a maguk nemében, és ilyen egészet ott lehet létrehozni, ahol az operát komolyan veszik a függöny előtt és mögött egyaránt." Gregor pályafutása bizonyítja ezt. „A tökéletes egész készen nem létezik, mindenütt maguknak a művészeknek kell hozzálátniok, hogy megteremtsék azt, azáltal, hogy felserkentik a kritikusokat és a színművészet értékelésére nevelik a közönséget." Gregor József Szegeden 25 év alatt megtette ezt. „Biztosítani kell az operai színésznek a ielentcs társadalmi megbecsülésre való jogát, és azt, hogy ez a megbecsülés a társadalomban betöltött funkciója fontosságának és méltóságának megértésén alapuljon, a szeszélyes divat helyett, amely csupán azokat kapja fel, akik történetesen tüneményes előadóművészek." Jóska kiemelkedő eredményeivel biztosította ezt. Gratulálunk! C'scrnay László egy új „szakma" kezdetét: az új évadtól nem csupán (újra) énekese, de operai művészeti vezetője is lett a Szegedi Nemzeti Színháznak. A művészettel kötött házasságának ezüstlakodalmát méltóképpen ünnepelte.' A Szerelmi bájital vasárnapi előadó-.án a leendő társulatvezető is jól vizsgázott: egyrészt pompás vendég-főszereplőket hívott, másrészt vendégeinek kis hangversenyt rendezett a II. felvonásban. Ez a koncert kicsit visszafoglalás-jellegűvé is sikeredett. Pál Tamás hosszú évek óta először vezényelt az operában, diadalmasan tért vissza Figaró híres belépőjében Gyimesi Kálmán (jövőre többek között Amonasro és Rigoletto), 30 év után újra Bende Zsolt (Mozart Figarójából énekelt áriát), Sinkó György (Rágalomária). Föllépett Vámossy Eva, Juhász József és a 80 éves Szabó Miklós (már húsz éve nyugdíjban van!), akinek szájából meghatottak a levélária sorai ,Már meg kell halnom, bár úgy vágyom élni". A Bájital-beli vendégek közül kiemelkedett Kelen Péter (Nemorino). Gazdag színészi eszköztárral, fényes hangon elevenítette meg a gátlásos parasztlegényt. Zempléni Mária talpraesett, jó hangú Adina, aki láthatóan „jól összeszokott" Kelennel és Gregorral. Ha Dulcamarát olyan bariton énekli, mint Vághelyi Gáboré, még nyilvánvalóbb, rqilyen nevetséges, beképzelt alak a hadnagy. Gianettaként Bálint Ilona osztozott a hatalmas sikerben. Cser Miklós diktálta a feszes tempót. S végül persze Gregor, aki nem szerepet alakított, nem hőst formált, hanem saját létezését adta a figurának. A jubileumokon kívánni illik minden szépet, jót. Nem szívesen mondanék még oly szíves jókívánságokat, hisz ezek a szavak oly kopottak. Gregor Józsefnek elég anynyit kívánnunk: a második 25 művészi éve csak annyira legyen sikeres, mint az első! Márok Tamás Ezredvég. Olvasom Temesi László tollából, hogy a Bükk déli lábúnál még ma is laknak emberek barlanglakásokban, azaz ablakkal és ajtóval ékesített odúkban. A riportot kísérő felvételek hitelesítik a hihetetlent, vaságy, vaskályha, honfogialáskorira vasalt tajgai arc — képek az Alkotmányban kimondott szocializmus negyvenedik évfordulójáról. Temesi a Petőfi Népe újságírója volt — azután került a Magyar Ifjúsághoz —, így nem csoda, ha a tiszakécskei telekügyrőtl szóló sajtótájékoztatón, Kecskeméten találkoztunk. Kérdez ö js, s ahogy illik, bemondja lapja nevét. — Megszüűűnt — búgja tucatnyi kolléga, s Temesi is mosolyog: hogyan lehet nemlétező lapot képviselni egy sajtótájékoztatón? Az újságot, a Magyar Ifjúságot félfüggesztették, akár egy büntetést. A drága kiadványt nem bírja el a Demisz. A hírek és a tervek szerint szeptemberben újra indul a hetilap — esetleg' osztódva —, olcsóbb nyomdai eljárással, r új tönökkel, mert az alig néhány hónapos főiszerkesztő — egyelőre — meg nem erősített információk szerint — lemondott. Baj [Reflex Barlanglakók Távozásának oka egyértelmű, döntésének láttere tipikus, keleti, hadd ne mondjam: balkáni, ö értesült ugyanis legutoljára arról, hogy lapjával mit kíván tenni a boldogtalan emlékezetű KISZ utódja. A lapok régről olyanok, hogy megjelennek. A legutolsó ,,magyarifi" is kijött., ám olyan többértelmű, akár egy Advszimbólum. A címoldalán egy sárba ragadt csizma, melyből kilépett már valaki, mintha üzenet lenne, lehetne egy árva lábbeli. A csizma mellett írás arról, hogy a lap legközelebb fekete-fehérben jelenik meg. A kilencedik lapon másik, írás arról, hogy fekete-fehérben sem jelenik meg. így döntött a Demisz. A szerkesztőség megkérdezése nélkül A barlangból kijövet, ha erősen süt a nap, szinte megvakul az ember. Nem Iát. s bizonytalanul tapogatózik, s ahogy megbotlik, óhatatlanul akár pofont is oszthat. A KISZ kilépett a barlangból. Ütőn. A magyar sajtóból teljesen hiányzik az újságkritika. Egy-egy lap néha megkapja a magáét a másiktól, de következetes, kiérlelt, világnézeti alapon álló és folyamatos sajtókritika nincs, pedig szükség lenne rá. Különösen most, amikor oly sok új lap jelenik meg, s az érdeklődő, ám kispénzű újságolvasó számára el kellene mondani, hogy például a silány Kacsa magazin és a kitűnően induló Viiág hetilap között fényévnyi a távolság. S néha kötözködni is illene, mert egyszerűen rossz olvasni, hogy Vastagh Fái akar villamoson is kimehetne — legalábbis a Reform május 19-i száma szerint — a reformkörök országos tanácskozására. Újszegedre. Szóvail kellene egy kis morgolódás. mert számos lap jelenti ki önmagáról: w üi szellemiséget, a szabadság, testvériség egyenlőség triászát, no meg a függetlenséget pendülő testükön hordozák. az első hír viszont tele van nyelvtani-nyelvhelyességi hibával, a publicisztikának meg se íze, se bűze, igaz. a cím harsány, mint a fű zöldje a trágyaszagú svájci legelőkön. E bevezetőt azért kanyarítottam ide, hogy kellő hangsúlyt kapjon: önmagában és az újdondász lapok között is üdítően vonzó, jól tördelt, tisztességgel megírt cikkeket hozó lap a Debrecenben szerkesztett Úton. Fiatal terjesztői Szegeden is árusítják az immár tizedik számát ünneplő hetilapot, mely a hazánkban eléggé szokatlan A/3-as alakban, s talán ezzel is kitűnve vonzza a kíváncsi tekintetet. A lap egyébként valami különös keresztezése az Elet és Irodalomnak meg egy hiányzó újsáafajtinak, a regionális érdekeket értékalapon képviselő helyi sajtónak. Hajdú-Bihar. Szabolcs-Szatmár és Szolnok ezért lehet érdekes a szegedinek: az Úton vidéken szerkesztett értelmiségi lap. mely azt sugallja, hogy az Alföld — minden ellenkező híreszteléssel és makacskodó jelenséggel ellentétben — Európához tartozik. 1)1 usztus Imre