Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

1989. május 29., hétfő 5 Gyermekvilág vonalkóddal SIV WIDERBERG A városban Tegnap a városban voltunk, anya meg én. Vásároltunk Vettunk egy nadrágot. Vettünk egy pár r//>of. Utaztunk a metrón. Voltunk a búnkban Meglátogattunk egy nagybácsit, aki nyomorék, és nem tud egyedül menni az utcán. Vettünk egy konyhai órát. Ültem egy széken, míg anya felpróbált három ruhát. „Mitcsináltatok ma?" kérdezte apa. mikor hazajött. „A városban voltunk és jól szórakoztunk' felelte anya. Muris.' Én egyáltalán ném találtam szórakoztatónak Tanterem a pipacsok közt... A ..madarak és fák napján".' a muzsikás május egy napján tantervi előírás: kerekedjen fel az osztály és a szabad termé­szetben találkozzanak a TER­MÉSZETTEL. Mit jelenthet egy nap. egy pár perc a gyerek számára? Tanterem a pipacsok közt... mindent! Ma már nagy szerencsének tartom: egész életem úgy ala­kult. hogy sohasem szakadtam el a természettől. Talán ott kez­dődött. mikor is ió. ció. áció. vakáció közeledtével ..kirán­dult az osztály" -r öreg taní­tónk vezetésével. Gyérekszem találkozása vadvirággal, sur­rant) gyíkkal, fűszálon siető ka­ticával. bokron buksizó gébics­párral. pocokás hörcsöggel és szitáló vércsemadárral. Mai kirándulók, mai találko­zások... mai törődésünk...? Kell törődnünk!... Figyelem kis barátom és a pinty­fiókák ismerkedésének megis­mételhetetlen folyamatát. Be­lekukkant fészkükbe, szemei­vel simogatja a pelvhes sárga­torkúakat! Fű közt elmerülve tücsköt les. s látom pintvfiókás gondolatait... Ezek a pillana­tok... tudom, elkísérik egész életén, s meghatározzák ..öko­lógiai környezetkultúráját". Ma ezek egy kacatos dobozban rejtőznek — két csigaház, tar­kabarka madártollak, fenyőto­bozok. egérkoponya, vadgesz­tenyék. préselt falevelek cs'szí­ncs kavicsok képében. Kirán­dulások kincsei... a természet tanterméből, hol a pedagógus­nak ..meg kell tartania az órá­ját!" — madárdaltól madárda­lig. Fontos, hogy tudatosan él­jenek az alkalommal és irányít­sák. megtervezzék kisdiákjaik­nak a természet élményeinek felfedezését, evolúciós újrafel­fedezést. Persze ez a pedagógus sze­mélyétől is függ. Ismerek olyan főtanárt is. akinek sikerült nemzedékekkel megutáltatnia az állatvilágot, és sajnos, nem is „középiskolás fokon"... Mert nem az áltudományos abraka­dabra a fontos, csak az értelem­ből fakadó szeretet, a meg­nyugtató erő! A gyerek olyan világban él. ahol minden föléje tornyosul, szüntelenül föl kell néznie valakire vagy valamire. A feszültségek, konfliktusok feloldásában segítik öt az élő. nála kisebb állatok: egy cincér. egy hangya, vagy akár egy béka. egy gyík. Hány gyereket látok: kirándulásokon fel. ret­teg az állattól! Pedig valójában nem is tőle fél. hanem a benne éló vagy a belétáplált szoron­gást. rettegést vetíti ki rá. így fordulhat elő néha a legkedve­sebb állatok pusztítása, az ágreüszió is... Itt a társadal­munk ökológiai kulturálatlan­ságának gyökere! Kérdezzük meg végezetül: a ..madarak és fák napján" tett kirándulások élményei hatnak­e a fölnőttkorban. s tényleg meghatározzák-e az ökológiai látásmódot, magatartást? Sze­rintem döntően és egyedüli módon! A tarkabarka állatvi­lág a pipacsok közt. a találko­zás percei, az átélés segíti a környezet érzelmi, értelmi el­fogadását. Állatszcretet. ter­mészetszeretet? Szentimentális és nem igaz! Az ember tücsök­ben. gyíkban, prüszkolo vidrá­ban. Visító vércsében önmagát szereti! Pontosabban saját lé­tét. s ezzel saját boldogulását, egészséges jövójét védelmezi... ..Ámulni még. ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemben dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban"... ..Á­mulni még" — idézem Aprilyt kis barátomnak, s Tanárnak. Kisdiáknak. Mindannyiunk­nak .. így a szabadba készülő­ben. felnyitni a gyerekszem, a gyerekfül világát. Erre alkal­masak a sömlyék. rétek, náda­sok és erdők vadvirágai, álla­tai... Hatvannál is több iskolai ..clövilág"-óra után néhány perc élö találkozás a ..madarak és fák napi" kirándulásokon. Gyereket ..kezenfogó" neve­lökkel ámulni még... lehet. sza­bad... s oly nagyon-nagyon jó volna már! Mint a mókus... Olvastuk, hogy az úttö­rők és a kisdobosok (nyakkendővel) ingyen utazhatnak a buszon, vil­lamoson a gyermeknap al­kalmából. Tessék mondani, csak ennek a mozgalomnak az elkötelezettjei érdemlik meg a kedvezményt ezen a szép napon? Vagy aki nem nyakken­dős úttörő, az már nem is számít gyereknek? Csak az úttörő lehet oly vidám, mint a mókus? Megérintett érettek Mint korábban mi is hírül adtuk, az ez évi matematikaté­telek néhány budapesti és vi­déki gimnáziumban még idő előtt ismertté váltak. Aztán né­hány nappal késöbh újabb bot­rány pattant ki. mert a műszaki szakközépiskolák vezetékes át­viteltechnika tárgyának írásbeli tételei sem maradtak elég ideig titokban. A biológia-tételsor egyik feladata pedig — valami­lyen hiba miatt — értelmetlen és ennek okán megoldhatatlan­nak bizonyult. Mindeme feszültségfokozó eseményekkel dúsított vizsgá­ról kértünk ítéletté formálódó véleményt a Radnóti Miklós Gimnázitirri hárodi diákjától és egy matematikát Ökfafó' bsz­tályfőnöktöl. Nagy Miklós, aki orvosegye­temre készül, így fogalmazott: — A matek írásbeli megsem­misítése elvitte a sikerélmé­nyünket. Mi ez alatt a pár óra alatt négy év anyagára koncent­rálva. hihetetlen feszültségben a maximumot próbáltuk ma­gunkból kihozni. Felesleges agy- és idegtorna volt. mint ahogyan feleslegesen tanultunk négy évet azért, hogv az utolsó — korántsem biztosan a legsi­keresebb — félévi érdemjegyet vihpssük magunkkal tovább. Mindannyiunkkal szembeni ha­tártalan felelőtlenségnek érzem azt. ami történt. Borszéki Károly, aki vegyész szakra jelentkezik: — Úgy gondolom, a mate­matikafcíadathoz azok akartak már jó előre hozzájutni, akik a Május végén — évtizedek óta — az érettségi és érett­ségizők körül forog a világ, már csak ama lélektani ok­nál fogva is, hogy majd min­dannyiónknak vannak em­lékképei e gyomorszorító eseményről. Az idei érett­ségi körül minden eddiginél jobban forgott a világ, olyannyira, hogy beleszé­dültünk és szántuk mind­azokat a majdnem érette­ket, akik elbocsájtó szép üzenet helyett — az élet kapujában — útmutatót kaptak egy korrupt társada­lomhoz. íts/AH*'. y, > bukás elől próbálták ily módon menekülni. Aki ugyanis ezt a feladatot nem tudta csalás nél­kül megoldani, annak kár volt négy évig gimnáziumba járni. Amikor az ügy kipattant, az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy hivatali beosztásuknál fogva mindössze 17 ember tud­hatott a tételekről. Ezt nevezik titkosságnak? Én komolytalan­nak tartom, s kérdezem, miért várják el ilyen körülmények kö­zött. hogy mi komolyan vegyük az érettségi vizsgát? Lengyel Zsolt, aki a JA TE-ra szakhiológtisnak készül: Utólag hallottuk: jó néhány osztályban szóltak az érettségi­zők a felügyelő tanárnak, hogy az egvik példa megoldhatatlan, vagy nyomda- vagy gépelési hiba miatt. Hosszas teleíonál­gatások után — nyilván felsőbb utasításra — ezekben az osztá­lyokban nem kellett tovább fog­lalkozni . a hibás biológiafel­adattal. Máshol voltak, akik fel­ismerték a hibát és egyszerűen ráírták a papírra, hogy a példa rossz, és nem csinálták tovább. Ők tették jól. hiszen mint ké­sőbb kiderült, ezt a feladatot nem értékelik, figyelmen kívül hagyják, mert valóban hibásan írtak. Nálunk a többség — nyil­ván a nagy izgalom miatt — nem is feltételezett hibát, és az időnk java részét arra pocsékol­tuk. hogy egy megoldhatatlan példával küszködjünk. Mi ke János matematika—fi­zika szakos tanár, negyedikes osztályfőnök: — Tanári pályámon az idei érettségi vizsga lett volna az első^alkalom. amikor magam is megméreTtéttem volna; "hiszen első osztályom jutott most el az érettségiig. Fiaim, lányaim túl­nyomó többségének továbbta­nulásához nem szükséges a ma­tematika, s ennek ellenére négy esztendőn át becsülettel tanul­ták azért, hogy tisztességes érettségi jegyet vigyenek ma­gukkal. Az a tény vitathatatlan, hogv a gyerekek most először kerültek élesen szembe a becs­telenséggel. s ez korántsem lé­leknvugtató élmény, de az igaz­sághoz az is hozzátartozik, né­hányan titkon örültek e szeren­csétlen eseménynek. Pontosab­ban következményének, misze­rint az év végi jegy marad a mérvadó. Hiszen a nagy izga­lomban nagyobb a hibalehető­ség. amikor viszont a szaktanár év végi osztályzatot ad. feltéte­lezi. hogy ilyen hiba nem követ­kezik be. és inkább hajlik a jobb osztálvzat felé. Piroska és a farkasok Az ember sosem tudhatja, hogy mi okoz neki váratlan meglepetést. Most éppen a hét deciliteres Piroska szörp hívta fel magára a figyelmet. Egyszer, a konzerváruk „ár­rendezése" idején már volt főszereplő, amikor 45.50 fo­rint helyett 41.70-ért kellette magát, s ezzel elérte, hogy nem lehetett általános ár­emelésről beszélni. Farkas-, azaz rókaravaszságú ez a Pi­roska, tudta, mikor kell neki robbantani. Akkor szép csen­desen meghúzódott az ár­csökkentettek sűrűjében, nö­velve a rá vadászok táborát, mígnem a minap a farkasra jellemző gonosz tréfát eszelt ki. Harminchárom százalék­kal fölértékelte magát. Nyil­ván időközben fölserdültek benne a mindenféle alkotóré­szek. így már 55,50-et is ál­doznak majd a rá sóvárgók — gondolhatta. Én azért valamit gyanítok a háttérben. Szerintem Piroska szórakozik velünk. Vagy csak ; meggondolatlan farkasstricik / manipulálnak a sűrű sötét­ből? Nem stimmel! — Anyuka, tényleg decem­ber 12-én születtem? — kér­dezi a kis Péter. — Igen, kisfiam. — Akkor itt valami nem stimmel. Az óvó néni ma azt mondta, liogy a gólyák télen Afrikában vannak! Összeállításunk szerzői: Balogh Tamás, Csizmazia György, Farkas Csaba, Kalocsai Katalin, Nagy László, Nyilas Péter, Pa­csika Emília, Rafai Gá­bor, Sulyok Erzsébet és Somogyi Károlyné Szétszedtük a babaruhát? — Átlagosan 200 száza­lékkal emelkedett tavaly a gyermekholmik ára mondja Bittó János, a Komp­lett Ruházati Vállalat igazga­tóhelyettese. A radikális ar^ változás sokkolta az embere­ket. A régi. néha pazarló, gvermekruha-vásárlási kedv hónapok alatt visszaesett kö­zel a felére. A Hófehérke gyermekruhaboltunk for­galma egy év alatt 7 milliót csökkent. — Hogyan lehetne változ­tatni ezen? — Gyakorlatilag sehogy. Ma úgy fest. hogy a felnöttru­házat tartja el a gycrmekhol­mikat is. Á Hófehérkét elköl­töztettük. a Nagyáruházban pedig bővítettük a gyermek­ruhák választékát. Az az igaz­ság. hogy mindenki igyekszik otthon megvarrni, vagy cse­rélni az apró ruhadarabokat. A családos embereken vi­szont lehetne segíteni. Maga­sabb családi pótlékkal, ruha­utalvánnyal. — Megszűnik Szegeden a gyermekruhabolt? — Nem. Azt tervezzük, hogy a Dugonics téren még az idén nyitunk egy Babaházat. De az az igazság, meglehető­sen kockázatos vállalkozás ez, hiszen a gyermekholmi ma már szinte megfizethetet­len. A Cserepes sori piaccal aligha tudunk konkurálni. Ami nálunk 100 forint, azt a piacon egy húszasért meg­kapják az anyukák. — Csak itt tudunk vásá­rolni a három gyereknek — meséli a piac sarkán ismerő­söm. — Gondold el. egy­szerre három nadrág, három ing. három pulóver... A télről már nem is beszélek. Családi pótlékkal is alig kerüljük el a tízezret. Szerencsére a lakó­telepen mindenki hasonló ci­póben jár. A kinőtt gyermek­holmit összegyűjtjük, elcse­réljük. Ha mindent a boltban kellene venni, iskolába sem tudnánk járatni a három lur­kót. Különben is. nem értem, miért drágább néha egy jóval kisebb gyermekcipő, mint a kétszer akkora felnőtt? Me­gint átestünk a ló túlsó olda­lára. Sokáig a Bizományi Áru­ház üzletei nem is foglalkoz­tak használt gyermekholmik adás-vételével. Az egészség­ügyi hatóságok sem nézték szívesen, ha bébiholmi hasz­nálva cserélt gazdát. A kény­szer azonban nagyobb úr a higiéniai előírásoknál is. — Mindent megvásáro­lunk. ami fertőtleníthető és nem agyonnyútt — mondja Tomity Jánosné. a BÁV bolt­vezetője. — De az az igazság, hogy ma már agyonhasznál­ják a gyermekholmit. Nem­igen futja újra. Mire hozzánk kerül, már alig tudunk vele mit kezdeni. Tavaly, amikor gvermekruha-felvásárlási ak­ciókat is hirdettünk, szépen fellendült a forgalom. De mostanában valahogy újra visszaesett. — Mennyit fizetnek egy ti­pegőért? — Nagyon változó. Ötven forinttól kétszázig, a minő­ségtől függ. Ennyiért azon­ban nemigen hagyják itt. In­kább elajándékozzák, hogy máskor ók is kapjanak. Saj­nos. nem tudjuk már tovább emelni a felvásárlási árakat, mert többért nem tudnánk eladni a használt holmit. így is elsősorban a kisebb kere­setű. fiatal szülők nyitják ránk az ajtót. Féltjük gyermekeinket. így azután érthető is az óvatosko­dás az ismeretlén használt holmitól. Saját közvélemény­kutatásom eredménye, hogy barátaim többsége szívesen fogadja ismerőseitől a leve­tett gyermekholmit, de isme­retlentől már kevésbé. A gyermekdivat, ha egyáltalán létezik ilyen, az elmúlt évek­ben megszelídült. Az egy­másra licitáló szülők egyre kevesebben vannak ma már. És egyre többen, akiknek fej­törést okoz. hogy mit adjanak gyermekükre. — Szép dolog gyermeket nevelni, de sajnos szülőnek lenni ma már egyre lehetetle­nebb kötelesség — szomoro­dik el ismerősöm. — Nem az államtól várjuk a segítséget, a támogatást. --Nincs is több óhajunk annál, hogy két fize­tésből. két gyereket emberi körülmények között el is tud­junk tartani. Azt már mon­dani sem merem, hogy csepe­redő gyermekeink át sem lép­ték még az országhatárt. Erre már hosszú ideje nem futja. S egyre kevésbé jut a rendes cipőre, az új ruhára is. Gyermek-.,ügyben" egy ideje széttéptük a babaru­hát... k

Next

/
Thumbnails
Contents