Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

1989. május 29., hétfő 5 Gyermekvilág vonalkóddal SIV WIDERBERG A városban Tegnap a városban voltunk, anya meg én. Vásároltunk Vettunk egy nadrágot. Vettünk egy pár r//>of. Utaztunk a metrón. Voltunk a búnkban Meglátogattunk egy nagybácsit, aki nyomorék, és nem tud egyedül menni az utcán. Vettünk egy konyhai órát. Ültem egy széken, míg anya felpróbált három ruhát. „Mitcsináltatok ma?" kérdezte apa. mikor hazajött. „A városban voltunk és jól szórakoztunk' felelte anya. Muris.' Én egyáltalán ném találtam szórakoztatónak Tanterem a pipacsok közt... A ..madarak és fák napján".' a muzsikás május egy napján tantervi előírás: kerekedjen fel az osztály és a szabad természetben találkozzanak a TERMÉSZETTEL. Mit jelenthet egy nap. egy pár perc a gyerek számára? Tanterem a pipacsok közt... mindent! Ma már nagy szerencsének tartom: egész életem úgy alakult. hogy sohasem szakadtam el a természettől. Talán ott kezdődött. mikor is ió. ció. áció. vakáció közeledtével ..kirándult az osztály" -r öreg tanítónk vezetésével. Gyérekszem találkozása vadvirággal, surrant) gyíkkal, fűszálon siető katicával. bokron buksizó gébicspárral. pocokás hörcsöggel és szitáló vércsemadárral. Mai kirándulók, mai találkozások... mai törődésünk...? Kell törődnünk!... Figyelem kis barátom és a pintyfiókák ismerkedésének megismételhetetlen folyamatát. Belekukkant fészkükbe, szemeivel simogatja a pelvhes sárgatorkúakat! Fű közt elmerülve tücsköt les. s látom pintvfiókás gondolatait... Ezek a pillanatok... tudom, elkísérik egész életén, s meghatározzák ..ökológiai környezetkultúráját". Ma ezek egy kacatos dobozban rejtőznek — két csigaház, tarkabarka madártollak, fenyőtobozok. egérkoponya, vadgesztenyék. préselt falevelek cs'színcs kavicsok képében. Kirándulások kincsei... a természet tanterméből, hol a pedagógusnak ..meg kell tartania az óráját!" — madárdaltól madárdalig. Fontos, hogy tudatosan éljenek az alkalommal és irányítsák. megtervezzék kisdiákjaiknak a természet élményeinek felfedezését, evolúciós újrafelfedezést. Persze ez a pedagógus személyétől is függ. Ismerek olyan főtanárt is. akinek sikerült nemzedékekkel megutáltatnia az állatvilágot, és sajnos, nem is „középiskolás fokon"... Mert nem az áltudományos abrakadabra a fontos, csak az értelemből fakadó szeretet, a megnyugtató erő! A gyerek olyan világban él. ahol minden föléje tornyosul, szüntelenül föl kell néznie valakire vagy valamire. A feszültségek, konfliktusok feloldásában segítik öt az élő. nála kisebb állatok: egy cincér. egy hangya, vagy akár egy béka. egy gyík. Hány gyereket látok: kirándulásokon fel. retteg az állattól! Pedig valójában nem is tőle fél. hanem a benne éló vagy a belétáplált szorongást. rettegést vetíti ki rá. így fordulhat elő néha a legkedvesebb állatok pusztítása, az ágreüszió is... Itt a társadalmunk ökológiai kulturálatlanságának gyökere! Kérdezzük meg végezetül: a ..madarak és fák napján" tett kirándulások élményei hatnake a fölnőttkorban. s tényleg meghatározzák-e az ökológiai látásmódot, magatartást? Szerintem döntően és egyedüli módon! A tarkabarka állatvilág a pipacsok közt. a találkozás percei, az átélés segíti a környezet érzelmi, értelmi elfogadását. Állatszcretet. természetszeretet? Szentimentális és nem igaz! Az ember tücsökben. gyíkban, prüszkolo vidrában. Visító vércsében önmagát szereti! Pontosabban saját létét. s ezzel saját boldogulását, egészséges jövójét védelmezi... ..Ámulni még. ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemben dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban"... ..Ámulni még" — idézem Aprilyt kis barátomnak, s Tanárnak. Kisdiáknak. Mindannyiunknak .. így a szabadba készülőben. felnyitni a gyerekszem, a gyerekfül világát. Erre alkalmasak a sömlyék. rétek, nádasok és erdők vadvirágai, állatai... Hatvannál is több iskolai ..clövilág"-óra után néhány perc élö találkozás a ..madarak és fák napi" kirándulásokon. Gyereket ..kezenfogó" nevelökkel ámulni még... lehet. szabad... s oly nagyon-nagyon jó volna már! Mint a mókus... Olvastuk, hogy az úttörők és a kisdobosok (nyakkendővel) ingyen utazhatnak a buszon, villamoson a gyermeknap alkalmából. Tessék mondani, csak ennek a mozgalomnak az elkötelezettjei érdemlik meg a kedvezményt ezen a szép napon? Vagy aki nem nyakkendős úttörő, az már nem is számít gyereknek? Csak az úttörő lehet oly vidám, mint a mókus? Megérintett érettek Mint korábban mi is hírül adtuk, az ez évi matematikatételek néhány budapesti és vidéki gimnáziumban még idő előtt ismertté váltak. Aztán néhány nappal késöbh újabb botrány pattant ki. mert a műszaki szakközépiskolák vezetékes átviteltechnika tárgyának írásbeli tételei sem maradtak elég ideig titokban. A biológia-tételsor egyik feladata pedig — valamilyen hiba miatt — értelmetlen és ennek okán megoldhatatlannak bizonyult. Mindeme feszültségfokozó eseményekkel dúsított vizsgáról kértünk ítéletté formálódó véleményt a Radnóti Miklós Gimnázitirri hárodi diákjától és egy matematikát Ökfafó' bsztályfőnöktöl. Nagy Miklós, aki orvosegyetemre készül, így fogalmazott: — A matek írásbeli megsemmisítése elvitte a sikerélményünket. Mi ez alatt a pár óra alatt négy év anyagára koncentrálva. hihetetlen feszültségben a maximumot próbáltuk magunkból kihozni. Felesleges agy- és idegtorna volt. mint ahogyan feleslegesen tanultunk négy évet azért, hogv az utolsó — korántsem biztosan a legsikeresebb — félévi érdemjegyet vihpssük magunkkal tovább. Mindannyiunkkal szembeni határtalan felelőtlenségnek érzem azt. ami történt. Borszéki Károly, aki vegyész szakra jelentkezik: — Úgy gondolom, a matematikafcíadathoz azok akartak már jó előre hozzájutni, akik a Május végén — évtizedek óta — az érettségi és érettségizők körül forog a világ, már csak ama lélektani oknál fogva is, hogy majd mindannyiónknak vannak emlékképei e gyomorszorító eseményről. Az idei érettségi körül minden eddiginél jobban forgott a világ, olyannyira, hogy beleszédültünk és szántuk mindazokat a majdnem éretteket, akik elbocsájtó szép üzenet helyett — az élet kapujában — útmutatót kaptak egy korrupt társadalomhoz. íts/AH*'. y, > bukás elől próbálták ily módon menekülni. Aki ugyanis ezt a feladatot nem tudta csalás nélkül megoldani, annak kár volt négy évig gimnáziumba járni. Amikor az ügy kipattant, az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy hivatali beosztásuknál fogva mindössze 17 ember tudhatott a tételekről. Ezt nevezik titkosságnak? Én komolytalannak tartom, s kérdezem, miért várják el ilyen körülmények között. hogy mi komolyan vegyük az érettségi vizsgát? Lengyel Zsolt, aki a JA TE-ra szakhiológtisnak készül: Utólag hallottuk: jó néhány osztályban szóltak az érettségizők a felügyelő tanárnak, hogy az egvik példa megoldhatatlan, vagy nyomda- vagy gépelési hiba miatt. Hosszas teleíonálgatások után — nyilván felsőbb utasításra — ezekben az osztályokban nem kellett tovább foglalkozni . a hibás biológiafeladattal. Máshol voltak, akik felismerték a hibát és egyszerűen ráírták a papírra, hogy a példa rossz, és nem csinálták tovább. Ők tették jól. hiszen mint később kiderült, ezt a feladatot nem értékelik, figyelmen kívül hagyják, mert valóban hibásan írtak. Nálunk a többség — nyilván a nagy izgalom miatt — nem is feltételezett hibát, és az időnk java részét arra pocsékoltuk. hogy egy megoldhatatlan példával küszködjünk. Mi ke János matematika—fizika szakos tanár, negyedikes osztályfőnök: — Tanári pályámon az idei érettségi vizsga lett volna az első^alkalom. amikor magam is megméreTtéttem volna; "hiszen első osztályom jutott most el az érettségiig. Fiaim, lányaim túlnyomó többségének továbbtanulásához nem szükséges a matematika, s ennek ellenére négy esztendőn át becsülettel tanulták azért, hogy tisztességes érettségi jegyet vigyenek magukkal. Az a tény vitathatatlan, hogv a gyerekek most először kerültek élesen szembe a becstelenséggel. s ez korántsem léleknvugtató élmény, de az igazsághoz az is hozzátartozik, néhányan titkon örültek e szerencsétlen eseménynek. Pontosabban következményének, miszerint az év végi jegy marad a mérvadó. Hiszen a nagy izgalomban nagyobb a hibalehetőség. amikor viszont a szaktanár év végi osztályzatot ad. feltételezi. hogy ilyen hiba nem következik be. és inkább hajlik a jobb osztálvzat felé. Piroska és a farkasok Az ember sosem tudhatja, hogy mi okoz neki váratlan meglepetést. Most éppen a hét deciliteres Piroska szörp hívta fel magára a figyelmet. Egyszer, a konzerváruk „árrendezése" idején már volt főszereplő, amikor 45.50 forint helyett 41.70-ért kellette magát, s ezzel elérte, hogy nem lehetett általános áremelésről beszélni. Farkas-, azaz rókaravaszságú ez a Piroska, tudta, mikor kell neki robbantani. Akkor szép csendesen meghúzódott az árcsökkentettek sűrűjében, növelve a rá vadászok táborát, mígnem a minap a farkasra jellemző gonosz tréfát eszelt ki. Harminchárom százalékkal fölértékelte magát. Nyilván időközben fölserdültek benne a mindenféle alkotórészek. így már 55,50-et is áldoznak majd a rá sóvárgók — gondolhatta. Én azért valamit gyanítok a háttérben. Szerintem Piroska szórakozik velünk. Vagy csak ; meggondolatlan farkasstricik / manipulálnak a sűrű sötétből? Nem stimmel! — Anyuka, tényleg december 12-én születtem? — kérdezi a kis Péter. — Igen, kisfiam. — Akkor itt valami nem stimmel. Az óvó néni ma azt mondta, liogy a gólyák télen Afrikában vannak! Összeállításunk szerzői: Balogh Tamás, Csizmazia György, Farkas Csaba, Kalocsai Katalin, Nagy László, Nyilas Péter, Pacsika Emília, Rafai Gábor, Sulyok Erzsébet és Somogyi Károlyné Szétszedtük a babaruhát? — Átlagosan 200 százalékkal emelkedett tavaly a gyermekholmik ára mondja Bittó János, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatóhelyettese. A radikális ar^ változás sokkolta az embereket. A régi. néha pazarló, gvermekruha-vásárlási kedv hónapok alatt visszaesett közel a felére. A Hófehérke gyermekruhaboltunk forgalma egy év alatt 7 milliót csökkent. — Hogyan lehetne változtatni ezen? — Gyakorlatilag sehogy. Ma úgy fest. hogy a felnöttruházat tartja el a gycrmekholmikat is. Á Hófehérkét elköltöztettük. a Nagyáruházban pedig bővítettük a gyermekruhák választékát. Az az igazság. hogy mindenki igyekszik otthon megvarrni, vagy cserélni az apró ruhadarabokat. A családos embereken viszont lehetne segíteni. Magasabb családi pótlékkal, ruhautalvánnyal. — Megszűnik Szegeden a gyermekruhabolt? — Nem. Azt tervezzük, hogy a Dugonics téren még az idén nyitunk egy Babaházat. De az az igazság, meglehetősen kockázatos vállalkozás ez, hiszen a gyermekholmi ma már szinte megfizethetetlen. A Cserepes sori piaccal aligha tudunk konkurálni. Ami nálunk 100 forint, azt a piacon egy húszasért megkapják az anyukák. — Csak itt tudunk vásárolni a három gyereknek — meséli a piac sarkán ismerősöm. — Gondold el. egyszerre három nadrág, három ing. három pulóver... A télről már nem is beszélek. Családi pótlékkal is alig kerüljük el a tízezret. Szerencsére a lakótelepen mindenki hasonló cipóben jár. A kinőtt gyermekholmit összegyűjtjük, elcseréljük. Ha mindent a boltban kellene venni, iskolába sem tudnánk járatni a három lurkót. Különben is. nem értem, miért drágább néha egy jóval kisebb gyermekcipő, mint a kétszer akkora felnőtt? Megint átestünk a ló túlsó oldalára. Sokáig a Bizományi Áruház üzletei nem is foglalkoztak használt gyermekholmik adás-vételével. Az egészségügyi hatóságok sem nézték szívesen, ha bébiholmi használva cserélt gazdát. A kényszer azonban nagyobb úr a higiéniai előírásoknál is. — Mindent megvásárolunk. ami fertőtleníthető és nem agyonnyútt — mondja Tomity Jánosné. a BÁV boltvezetője. — De az az igazság, hogy ma már agyonhasználják a gyermekholmit. Nemigen futja újra. Mire hozzánk kerül, már alig tudunk vele mit kezdeni. Tavaly, amikor gvermekruha-felvásárlási akciókat is hirdettünk, szépen fellendült a forgalom. De mostanában valahogy újra visszaesett. — Mennyit fizetnek egy tipegőért? — Nagyon változó. Ötven forinttól kétszázig, a minőségtől függ. Ennyiért azonban nemigen hagyják itt. Inkább elajándékozzák, hogy máskor ók is kapjanak. Sajnos. nem tudjuk már tovább emelni a felvásárlási árakat, mert többért nem tudnánk eladni a használt holmit. így is elsősorban a kisebb keresetű. fiatal szülők nyitják ránk az ajtót. Féltjük gyermekeinket. így azután érthető is az óvatoskodás az ismeretlén használt holmitól. Saját közvéleménykutatásom eredménye, hogy barátaim többsége szívesen fogadja ismerőseitől a levetett gyermekholmit, de ismeretlentől már kevésbé. A gyermekdivat, ha egyáltalán létezik ilyen, az elmúlt években megszelídült. Az egymásra licitáló szülők egyre kevesebben vannak ma már. És egyre többen, akiknek fejtörést okoz. hogy mit adjanak gyermekükre. — Szép dolog gyermeket nevelni, de sajnos szülőnek lenni ma már egyre lehetetlenebb kötelesség — szomorodik el ismerősöm. — Nem az államtól várjuk a segítséget, a támogatást. --Nincs is több óhajunk annál, hogy két fizetésből. két gyereket emberi körülmények között el is tudjunk tartani. Azt már mondani sem merem, hogy cseperedő gyermekeink át sem lépték még az országhatárt. Erre már hosszú ideje nem futja. S egyre kevésbé jut a rendes cipőre, az új ruhára is. Gyermek-.,ügyben" egy ideje széttéptük a babaruhát... k