Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

r 19SD. május 27., szombat A vállalkozók véleménye Átalakítás helyet! átalakulás! Gazdaságpolitikai fórumot szervezett tegnap, pénteken Szegeden a Vállalkozók Országos Szövetsége. A valamennyi megyét érintő májusi rendezvénysorozat elsődleges feladata a VOSZ vitaanyagának formálása az érintettek részvételével. A fórum végeztével az egyik előadót, Gaál Leventét, a VOSZ felügyelöbizottságának elnökét kérdeztem, uki „civilben" egy befektetési társaság vezető menedzsere. — Mennyiben képes felvállalni bankrendszerünk a gyakran tőkeszegény, ötletekben azonban gazdag vállalkozások támogatását? — A kockázatvállalási készség messze elmarad a kívánatostól, továbbra is működnek a régi reflexek. Csak a szerény tartalékalap terhére, gyakran teljesíthetetlen bankgaranciákat követelve, többéves eredményes működést feltételezve — éppen a születő vállalkozásokat kizárva — nyújta• nuk igen magas kamatozású hitelt. Az már csak egy adalék, hogy a sikeres vállalkozói befektetések eredményét olyan mértékben vonja, vonná el a költségvetés, ami önmagában is fékezi az ilyen irányú kezdeményezéseket. — Meglehetősen negatívan szól a bankvilágról. — Az elsősorban kincsképző funkciójú, milliárdos nyereségeket produkáló, luxusépületekben dolgozó bankjaink egy lassan működésképtelen gazdaság felett „uralkodnak", teljesen elszakadva az értékteremtő területektől. — A Kereskedelmi Minisztérium mit tehet a vállalkozókért? — Az importgépeket, eszközöket sújtó 40 százalékos vám, az importletét rendszere, amely a teljes ellenértéket 3-5 hónapra kivonja a gazdaságból, mindenképpen újragondolásra érdemes. — ön, mint egy befektető társaság menedzsere, miben tud segítem? — A beruházások helyett a lizing felé próbáljuk terelni a fejlesztéseket. A terheket szétosztó, a költség között elszámolható formát mindenképpen előnyösebbnek tartom. Ugyanakkor egy-egy nagyobb tranzakció kapcsán a bankgaranciák megszerzése nekünk is nehéz feladat. — ön szerint hogyan tudna a magyar gazdasag átlépni sajat árnyékát? — Egyetlen esély maradt, az előre menekülés, mindenki a saját területén álljon helyt. Átalakulásra és nem átalakításra van szükség politikában, gazdaságban egyaránt. Az alulról jövő kezdeményezéseknek kell nagyobb szerepet kapniuk a jövőben. — Milyen újszerű javaslatokat emelne ki a VOSZ markans gazdaságpolitikai programjából? — Az szja-törvény módosítása, az egységes 30 százalékos lineáris adókulcs bevezetése. A vállalkozói nyereségadó 30 százalékra csökkentése. A társadalombiztosítás területén néhány korábbi vívmány feladása: a táppénz 50 százalékra csökkentése, az önkéntes kiegészítő biztosítási formák egyidejű bevezetésével. A mainál alacsonyabb — a fizetés 50 százalékának megfelelő — induló nyugdíj folyamatos reálértékének megőrzése. K. A. Uj helyzetben a vízügyi lohby? Simády Bélát eddig kétszer hallottam megkísérelni egy lendülettel kimondani azt. hogy Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság, de mindkétszer beletört a nyelve. Ez nem is lenne különös, ha nem tudnánk, hogy ez az. 58 esztendős mérnöik eme hosszú nevű intézmény vezetője. Legutóbb ezen mosolyogtam jókat, amikor hozzá igyekezve elolvastam a cégtáblát. Tudom, ma nem lenne szabad ilyen barátságosan kezdeni egy írást, hiszen a vízüggyel kapcsolatban most nem az árvédekezés aktualitása jut a magyarok eszébe, hanem a nagyhatalmú lobby képzete. Olyan érdekközösségé, mely ránk hozta volna Bős—Nagymaros minden szennyét, ha nem lép közbe Németh Miklós, a jóságos kormányfő. De nem tagadhatom meg abbéli meggyőződésemet, hogy a vízlépcső, mint műszaki tárgy, nem feltétlenül sztálinista attól, hogy a beruházás mechanizmusa és a beruházó csoport belső szerkezete kiérdemli ezt a lesújtó jelzőt. Hangsúlyozom mindezt azért, mert a vízügyi értelmiség egészében legalább annyira nem ítélhető el eme rossz beruházásért (beruházási stratégiáért), mint amennyire az oktatásügyért a pedagógustársadalom. Ebben a szellemben beszélgettünk két órát az Atikövizig igazgatójával, aki mellesleg nem a partfalak rombolásáért kapott Állami Díjat. Mivel ma attól hangos a közvéleménynek a vízlépcsővel fáradhatatlanul foglalkozó része, hogy űj helyzetbe került, netán szorong a vizes lobby, erről kérdeztem legelőször. — A lobby kifejezés nem bánt — hatolt a lényegbe —, mert az angolul tudók ismerik a jelentést; érdekközösség. Nos, tagadhatatlan, hogy a vízügynek is van érdekközössége, s hogy új-e a helyzet? Egyáltalán nem; ugyanazok a feladataink, ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. — Arról szólnak a hírek, hogy sok embert el kell küldeni, mert a bős—nagymarosi beruházás végeztével fölöslegessé vált sok száz munkás. — Mi megrendelésekből, pályázatokon elnyert mun120 perc Simády Bélánál kákból élünk. Most is rengeteg feladatunk van, minden ember munkájára számítunk. — Ügy tudom, az Atikövizig százmillió forintos beruházói részt vállalt a vízlépcső felépítéséből. — Ez megközelítőleg pontos adat. De ettől a pénztől nem esünk el, mert 180 milliós megrendelést tartottunk talonban, helyben. Van munkánk, szerződést még sohasem bontottunk. — Tehát az Atikövizig önfenntartó? — Így van. Az állami feladatok ellátása után szabadon pályázhatunk, s ezek jövedelméből élünk; tanácsi és víztársulati megbízásokból. — Egy túlméretezett létszámú vízügyi munkatársi garda és adminisztráció igényelte a bős—nagymarosi beruházást. így szól a hír. — A hír annyiban igaz, hogy a létszámunk árvízi feladatokra méretezett, azaz munkásaink száma magasabb a „békeidőben" megkövetelhetónél. De munka van annyi, hogy bőven nyereségesek vagyunk. Tehát nem az alkalmazottak erőszakolták ki a nagyberuházást ... — ... hanem a kihasználatlan géppark ténye! — Ez nem igaz, mivel egészen másfajta gépekre van szükség árvédekezéskor, és megint másra egy vízlépcső építésekor. — A hírek szerint a vízlépcső elleni tiltakozást alaírta egy itt dolgozó mérnök, aki ezért hátrányokat szenvedett. — Az aláírás óta 1500 forint béremelést, közel 50 ezer forint prémiumot és jutalmat, valamint 200 ezer forint lakásvásárlási támogatást kapott, mert a munkájával meg vagyunk elégedve, de a vízlépcsőről alkotott nézeteivel nem értünk egyet. — Személy szerint önnek mi a véleménye az új helyzetről, azaz a kormány döntéséről? — Amit a kormány dönt, azt a szolgálat vita, ellenvetés és zokszó nélkül végrehajtja. Egyrészt azért, mert a mi területünkön ellenvetésnek helye nincs, másrészt komolyan vesszük a hivatali esküt, mely szerint „hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nép érdekeinék szolgálatával teljesítem". — Világos. Ehhez képest itt van ez a környezeti katasztrófát hordozó vízlépcső. — Itt élünk két vízlépcső között. A törökbecsei tíz éve működik és semmiféle környezetromboló hatással nem járt, sőt ha (tavaly nincs duzzasztás, akkor nem tudtuk volna az öntözővizet biztosítani a mezőgazdaságnak. — Fölöttünk viszont a befejezetlen Kisköre. Nem egy büszkeség! — Való igaz, a politikai rendszer egyik súlyos hibája, hogy megfeledkezett a beruházások befejezéséről. Ez a lényeg, s nem a vízimérnökök esetlegesen rossz vagy hiányos munkája. A város egyébként észre sem veszi a kiskörei duzzasztás után levonuló néhány deciméteres „árhullámot". — Visszakanyarodva az igazgatóság kimondhatatlanul hosszú nevére, mit jelent önöknek a környezetvédelmi feladatok ellátására fölszólító központi elvárás? — A környezetvédelem egyik alapelve az, hogy az a szervezet köteles a hibát kijavítani, amelyik a kárt okozta... — ... ez viszont azt is jelenti, hogy nincs egy erős és egységes főhatóság, amely a bírság kiszabásán túl más eszközökkel is kényszeritheti a karokozókat az ésszerű, természetbarát gazdálkodásra. — Szó szerint igy van. — £$ nem érzik kényelmetlennek, a szolgálat szóhoz méltatlannak ezt az állapotot? — Dehogynem. Ugyanakkor nincs mit tennünk, mert számtalan területen egyszerűen nincs hatósági jogkörünk. Ezt rengeteg alkalommal elpanaszoltuk az elöljáróinknak, de még nincs változás. Varunk . .. Igazgató úr, ugye nem várnak sokáig? D. I. „Ne tételezzük föl eleve a tékozlás szándékát" A minisztérium szerint azért szükséges a termelőszövetkezetekre vonatkozó törvény megváltoztatása, mert nem állt összhangban a társasági törvénnyel. A vagyoni kapcsolatokban a módosítás lényege, hogy a szövetkezeti vagyon fele írható jóvá a tagság részére, a munkában töltött idő és részesedés alapján. Az értékpapír a tagok között forgatható ús örökölhető. de kívülálló nem juthat hozzá. A belső vállalkozások résztvevői e vagyonrész mértékéig igényelhetnek eszközt, főidet gazdasági tevékenységükhöz. A jóváírható vagyonrészt gazdasági társasággá alakuláskor törzsbetétté vagy részvénnyé változtatható. A szövetkezet önkormányzatának bővülésével helyileg döntenek a földbeviteli köA Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tegnapi, pénteki sajtótájékoztatóján a szokásosnál jóval több újságíró vett részt. A figyelem a témának év, az új miniszternek egyaránt szólt. Hütler Csaba ugyanis a kormányzat új agrárpolitikai programtervezetéről. s a következő parlamenti ülésszak elé kerülő, az élelmiszer-gazdaságot érintő törvényjavaslatról fejtette ki véleményét. főidre, lakusra, üdülőtelekre. A visszaélések ellen a tervezet szerint nem a tulajdonjog korlátozásával, hanem más jogi eszközökkel célszerű védekezni. Az állandó alkalmazottak illetményföldre jogosultak. A jogutód nélkül megszűnt szövetkezetből a bevitt földet az eredeti tulajdonosnak kell kiadni. Ha nem tart rá igényt, a megváltási ár ötszörösét kapja. A miniszter elismerte, sokan kritizálják a ikorMost vagy később? „Az Országgyűlés május 30-i ülése elé kerülő föld-, szövetkezeti és átalakulási törvény a termelés számos kérdésében nem terem garanciát a tulajdon viszonyaiban rendezett, a piaci viszonyokhoz versenysemlegesen alkalmazkodni tudó agrárgazdaság kialakításához" (az országos agrárreformkör állásfoglalásából). Az erről a kérdésről csütörtökön megrendezett tanácskozáson a reformkor resztvevői az Országgyűlés agrárszektorának képviselőit szerették volna lebeszélni e törvények elfogadásáról. A vita során kialakult nézetek két' véglete tömören: tárgyalni st»m szabad róla; illetve így jó a tervezet, ahogy van. Deák Géza és Márton János, az agrárszektor vezetői egy közbülső megoldást találnának megfelelőnek. így, első olvasatban, döntés nélkül vitassák meg a tervezeteket, s az észrevételeket építsék be a végleges törvényjavaslatba. Végül is. a honatyákon múlik, miként és mit tárgyalnak majd. s alkotnak-e most törvényt. A realitásérzék, a felkészültség és a lelkiismeret próbáját egy ország szeme láttára, füle hallatára kell állniuk. telezettségTől. a földjáradék mértékéről, a háztáji föld nagyságáról vagy megváltásáról, a szövetkezett vagy társasági formáról, s adott esetben a téesz megszüntetéséről. Ugyancsak itt határoznak a tag kilépésekor az őt megillető megváltási ősszegről, és a fizetés módjáról. A szakszövetkezeti tagi gazdaságok vagyoni hozzájárulása szintén belüggyé válik. A háztájiban végzett munka is közös munkavégzéshez számítható. Az új földtörvény megalkotásán motiváló elv, hogy egyenlő esélyt kapjon a kisés nagyüzem, azaz forgalomképessé kell tenni a földet. A bérlőket elővásárlási jog illeti meg. Magánszemélyek korlátozás nélkül szerezhetnek tulajdonjogot termőinányt, amiért agrárprogramját csak egy változatban készíti el. Ez az egy változat azonban figyelembe vesz minden érdemleges észrevételt, javaslatot. A vezérlöelv, hogy minden terméket ott termeljenek, ahol a legjövedelmezőbb, sok tekintetben újszerű közgazdasági feltételrendszert kíván. Az egységes ár-, adó- és támogatási rendszer a versenysemlegesség alapfeltétele. A mezőgazdasági árak kötöttsége és a termelésben felhasznált anyagok, eszközök szüntelen drágulása olyan helyzetet teremt, amelyben a jövedelemhiány miatt a működő tőke kimenekül az ágazatból. A mezőgazdasági termelés adottságai, s a nemzetközi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a támogatások valamilyen formája továbbra is indokolt. A termelőt közelebb kell engedni a piachoz, egy nagybani piac, évtizedes tervezgetések után, végre már megvalósulhatna. Az agrártermelés kínálati piacán egyes termékekből feleslegek ljépzódhetnek. ezek pénzügyi kezeléséré. a kockázat megosztására önkénles intervenciós alapok létesítése szükséges. A Hütter Csabának feltett kérdésekből az aggályok is kicsendültek. — Nem tart tőle, hogy a nagyobb szabadság azzal is járhat, hogy egv állami gazdaság eladhatja a falu alól a földet? — A tulajdon kötelez, ne tételezzük föl eleve a tékbzlás szándékát. A gazdaság kötelezően társadalombarát, remélem, ez erkölcsünk része. — Nem hallunk példát a külföldi töke bevonásara a mezőgazdaságban. Miért? — Az aluptevekenység jelenlegi jövedelemrátája nem vonzó. Viszont az élelmiszer-ipari és ipari tevékenységben óriási a lehetőség. Az NSZK-ba készülök, az ottani kamarával tárgyalni fogok erről. — Mit szól ahhoz a követeléshez. hogy 30 százalékkal emelkedjék a gabonaár? — Most semmi esély sincs ra. A 17 milliárd forintos terhet sem a költségvetés, sem a lekosság nem tudná elviselni a továbbgyűrűző árakban. A kilátásba helyezett demonstrációt nem veszem személyem ellen irányulónak. de nem is örülök neki. Július elején összeülünk az. érintettekkel. s megvitatjuk a Gabonatröszt megszűnésével járó hatásokat. t-s a jövő évben reálisan kialakítható árakat. — Mi történik a közös gazdaságokkal, ha a szakemberek jelentős hányada cinálló gazdálkodásba fog? — Ez egy kísérlet, s fennáll enneki a lehetősége is. Ebben az esetben az ágazat teljesítőképessége jelentősen leromolhat. Olyan feltételrendszert. érdekeltséget kell teremtenünk, hogy ez ne következzék be. T. Sz. I. Negyvenéves a Délép A jövő hét végétói „születésnapi" termékbemutatóval és kiállítással mutatkozik be a Délép a Szegedi Ipari Vásár területén. A 10 napig nyitva .tartó bemutató mellett június 6—11-e között több rnlnt egy tucat rendezvény reprezentálja majd a Dél-magyarországi Építő Vállalat elmúlt 40 esztendejét es jelenet. A hagyományos építők napi juniális mellett június 6án (kiállítás is nyílik a vállalat történetéről a technika házában. De rendeznek szakmai napot, nyugdíjastalálkozót, műszaki könyvbemutatót és -vásárt, vitát a városépítészeti problémákról. lA Domus Áruházzal közösen lakberendezési bemutatót is tartanak a Kuíkovecz Nana utcában. Az évforduló alkalom arra, hogy a hagyományos Délépembléma ds új arcot öltsön. Ezután egy megváltozott embléma hirdeti majd a vállalat megváltozott elképzeléseit. A világkiállításról A bécs—budapesti világkiállítás rendezési jogának odaítéléséről hozott csütörtöki előzetes párizsi döntést, pénteken közös nyilatkozatban üdvözölte Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke és Helmut Zilk bécsi polgármester. Az osztrák fővárosban közzétett nyilatkozat rámutat, hogy a Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) e határozata nagy előrelépés abban az új politikában, amely erősíti az eltérő társadalmi rendszerű európai szomszéd országok határokon túllépő összefogását. A döntés egyúttal az Európa szivében fekvő két főváros számottevő nemzetközi felértékelését, a két ország európai gondolkodásmódjának elismerését fejezi ki. Országgyűlési képviselő konzultációja Aktuális kérdés: kié lesz a gyár, kié lesz az állami gazdaság? Talán sokak számára új információ, hogy az Országgyűlés kedden kezdődő ülésén a vállalati, szövetkezeti átalakulási törvény tervezetét is napirendre tűzi — több más témán kívül. A dolog érdekessége: míg az előterjesztő az Igazságügyi Minisztérium a már hatályos társasagi törvény érvényesülését segítő jogtechnikai kérdéskent deklarálja az átalakulásról szóló törvénytervezetet, addig szakemberek szerint a tulajdonviszonyokat meghatározó dologról van szó. féle „népi részvényről" lesz Erről és a Siklay Istvánféle, népi részvényről" lesz szó május 29-én, hétfőn délután fél 5-tól a Dugonics moziban, ahol Kózsa Edit országgyűlési képviselő várja konzultációs beszélgetésre az érdeklődőket.