Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

79. Évfolyam, 123. szám 1989. május 27., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Lenni vagy nem lenni ? Népfrontértekezlet a tanácsháza dísztermében A tanácsháza dísztermében tegnap, pénteken délután tartott városi népfrontértekezleten megerősítették titkári posztján Kulcsúmé Kiss Piroskát, az elnöki székben pedig Alföldi Lajost. Tóth Imre, Marostő városrész küldötte kezdeményezésére az értekezlet megköszönte a szándék szerinti .ügyvezető elnökség személyi összetételére tett javaslatot és csupán az elnevezést megtartva, ügy döntött, Szeged város 15 lakóterületi centrumából delegálnak majd a körzeti népfrontbizottságok egy-egy tagot a közeljövőben. Ez az ügyvezető elnökség az ősszel tartandó népfrontkongreszszusig funkcionál. Egyébként a mintegy 6 órás tanácskozáson úgy 130 jelenlevő 19 öt percben maximált hozzászólást, 42 egyperces reflexiót hallhatott. Vártuk a választ az alábbi kérdésekre: kell-e a népfront Szegeden?, változatlan maradjan-e a neve?, milyen munkaformákban dolgozzon?, mit tartson meg értékeiből és milyen funkcióiról mondjon le?, mivel tudná visszanyerni egykori népszerűségét?, hol a helye társadalmunk egészében e népinek nevezett mozgalomnak? Sorsfordulón A városi bizottság titkára részletesen szólt a népfrontos munkaformák erőfeszítéseiről, eredményeiről, kudarcairól. A teremben ülök — mint az elmúlt négy esztendő aktivistái — fölidézhették — hány méter csatorna épült a városban mi munkát öltek a 85-ös választásokba, hányféle törvénytervezet társadalmi vitáját szervezték, különféle bizottsagai által hogyan próbálta anyanyelvünk rangját óvni, honismeretre buzdítani. Évente 130-140 millió forint értékű társadalmi munkával, vagy az azt kiváltó pénzzel járultak hozzá a városlakók Szeged gyarapodásához a népfront hívására. A mozgalom erejéhez, lehetőségeihez képest törődött a veszélyeztetettekkel (idősekkel, nagycsaládosokkal, csonka családokkal), helyet adott a nemzetiségiek összejöveteleinek, önszerveződésének (klubokat, baráti köröket támogatott), erősítette békevágyunkat és a szolidaritás érzetét bennünk. Ugyanakkor nem tudott mit kezdeni közéleti tisztaságunk foltjaival, bizalmatlan volt a független szervezetekkel, alakuló pártokkal szemben, az utóbbi hónapokban pedig kénytelen volt szembesülni a fölöslegesség érzetével. Tradicionális szerepei közül jó néhányat túlhaladott a rohamos társadalmi átstrukturálódás, az egész magyar válságvalóság kihívása előtt döbbenten toporgott. Mint népi, össznemzeti mozgalom már az MSZMP befolyásolásától mentesen sem tudott lépést tartani az eseményekkel. Jóllehet a mozgalom története számos példaval bizonyítja: a magyar história sorsforduló pillanataiban tudta, hol a helye, mi a szerepe. Nos, ezt kellene megtalálni 1989 tavaszutóján is. Generációk ötpercesei Az egyes városrészek küldöttei a legkülönfélébb módon nyilatkoztak. A fiatalabbak (Kovács István, Zsiga Attila, Ktss Emo, Rapcsányi Ferenc), vagy az apparátusból Rózsa János, uj utakat kerestek, találtak már a város mozgalmának. Persze, nem egyedül, saját elhatározásból. Mint a változások lelkes örei, új elképzelésekről szóltak. melyek szűkebb környezetükben születtek. A mozgalom megújulása katalizátor -emberek nélkül nem megy. Felsóvá roson kerekasztalkör alakul, Újszegeden a jó emlékű népkór felélesztésével próbálkoznak. A lényeg, no legyen a népfront senki vazallusa, kiszolgálója. Csak a pártállástól független, a sehová sem tartozó polgároknak. a ma még csendes többségnek adjon forumot a megtudakolt igények szerint Kukorelli István szólt arról, ne hagyják magukat az életképes közösségek szétkergetni, próbálják meg kézben tartani a válságból való békés kijutást. A történelmi idők tanúi, az idősebbek, olykor szenvedélyesen, de bölcsen szóltak. Benedek Gábor. Csada László, Gulyás Andrásné, Katona Gyula, Dobákné hitet tett a köz javát szolgáló, önfeláldozó munka mellett. Visszautasította az elmúlt 41 esztendő kritikátlan bírálatát. Értékek vannak, még' ha azt a független szervezetek képviselői nem is ismerik. A jelenlevő Szerencsés Györggyel (SZDP). Ökrös Tamással (Fidesz) nemigen találtak hangot, de hát van partnerük nekik a fiatalabb nepfrontosokban... Az egypercesekkel tűzdelt vita olykor kisiklott — az elnök a tartalmat nem szabályozhatta — lényegi kérdések megválaszolása maradt el. A hogyan továb^-ól egy bizonyos: pártoktól, ideológiáktól mentes közmegegyezést szolgáló, a lakosság javára való mozgalomra szükség van Szegeden. Ezt elmondhatja az a 25 közvetlenül • választott, illetve a tegnap kijelölt to-' vábbi 45 küldött a megyei népfrontértekezleten. M. E. Július 22-én Képviselőt választanak Szegeden A Népköztársaság Elnöki Tanácsa' pénteken ülést tartott. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatta a testületet a meghívására május 21, és 24. között hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Georgiosz Vasziliuval, a Ciprusi Köztársaság elnökével folytatott tárgyalásáról. A látogatás jól szolgálta a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését. Teljes volt az egyetértés a gazdasági kapcsolatok korszerű formák révén történő erősítésének szükségességében. Konkrét lehetőség van a vegyes vállalatok alakítása, a közel-keleti és északafrikai harmadik piaci együttműködés, a korszerű Ülést tartott az Elnöki Tanács kapcsolatok fejlesztése, az idegenforgalom terén. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót egyetértéssel tudomásul vette. Az Elnöki Tanács határozott időközi választás kiírásáról. A Csongrád megyei 1. számú, a Bács-Kiskun megyei 3. számú és a Pest megyei 4. számú országgyűlési választókerület képviselői helye megüresedett, s mivel e választókerületeknek nincs pótképviselője, új képviselő választása vált szükségessé. Az Elnöki Tanács e választókerületekben az időközi or&zággyülésikép viselő-vá~ lasztást 1989. július 22-ére, szombatra tűzte ki. Az Elnöki Tanács nagyköveteket és államtitkárokat nevezett ki, bírákat mentett fel és választott meg, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. Kovács Lászlót és Somogyi Ferencet külügyminisztériumi államtitkárrá, Surányi Györgyöt és Szerdahelyi Pétert országos tervhivatali államtitkárrá kinevezte. Gecse Attilát, Bardócz Bélát. Demús Lászlót, Göbölyös Gábort. Nagy Gábort és Várkonyi Pátert rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté kinevezte. (MTI) Összehívták az Országgyűlés júniusi ülését Az Országgyűlés elnöke az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján 1989. június 27-én, 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülését. Az ülésszakon a testület varhatóan a következő napirendeket tárgyalja meg: —' törvényjavaslat az alkotmány módosítására, a köztársasági elnöki intézmény bevezetésére; — törvényjavaslat a pártokról ; — törvényjavaslat az alkotmánybíróságról ; — törvényjavaslat a honvédelmi törvény módosításáról; az alternatív katonai szolgálat bevezetéséről; — törvényjavaslat a Büntető törvénykönyv módosításáról ; — törvényjavaslat az 1988. évi költségvetés végrehajtásáról; Amennyiben az Országgyűlés május 30-án kezdődő ülésszaka június elején is folytatódik, úgy júniusban is kétszer tart ülést a törvényhozó testület. (MTI) Ujabb szelet a kécskei szalámiból Sajtótájékoztató Gyermeknap. Az intézményesített ünnepek naptárában május utolsó vasárnapjára esik. Apuka üzemében már csütörtökön megtartják, anyuka vállalatánál csak hétfőn, mert akkor ér rá a szakszervezet. Az iskolában is megrendezik, sportversennyel, vetélkedővel, lepényevéssel, zsákbafutással. S a gyerekek érezhetik, milyen szörnyen fontosak is ők. hiszen a felnőttek feláldozzák értük szabadnapjukat. Szervezik a sok-sok látnivalót, versenyt, videó vetítést, diszkót. Folyik az úttörőpérizből vásárolt üdítő, fogy a szülői munkaközösség által megzsírozott kenyér, bömbölnek a hangszórók. Az ' iskolaudvaron ezerkétszáz gyerek kiabálja túl egymást, ugyanolyan hangerővel, mint más egyéb hétköznapokon szokta. Estére a tanár nénik, tanár bácsik és a kedves szülök a jóleső fáradtság érzéséGyermeknapok hordaléka vei rogynak ágyba: mindent megtettek, hogy e gyönyörű szép napon örömet szerezzenek a nebulóknak. S nem ők tehetnek róla, ha ennek a napnak nem lesz jottányival sem nagyobb értéke az ünnepeltek szemében, mint egy szimpla keddnek, vagy szerdának. Amikor a gyerek délelőtt kapott egy négyalát földrajzból, délután pedig rúgott két gólt az ellenfél kapujába a töltésoldalon. A gyerekek már csak ilyen hálátlanok. Többre tartják azokat a hétköznapokat, melyeken senki sem szervezi meg nekik kötelező örömüket. Jobban szeretik azokat az órákat, perceket, amiket a felnőttek nem öntenek le a törődés cukormázával. Amik nem bűzlenek az izzadságszagtól. Érthetetlen módon azokat a pillanatokat szeretik, amiket minden kényszer nélkül, kizárólag csak külön az ő személyüknek ajándékoznak. Minden előre megfontolt szándék és nagyranövesztett felhajtás nélkül. Egy nap — így a gyereknap is — huszonnégy órából, azaz nyolcvanhatezef-négyszáz másodpercből áll. Ha ezt elosztanánk az év háromszázhatvanöt napjára, minden egyes napra kettőszázharminchárom másodperc, azaz kicsit több, mint három és fél perc jutna. Hogy mi férne bele ebbe a röpke időbe? Nem is tudom... Mondjuk: reggelinél egy cinkos összemosolygás anyuval, mert aput sikerült meggyőzni, s a nyáron a család mégis lemegy a jugó tengerre; egy érdeklődő mondat a suliban Zsuzsa nénitől a múlt , héten betömött fájós fogra* vonatkozólag; egy köszönöm az idős bácsitól, akinek átadta a helyet a buszon; egy telefon a nagyitól, aki az iránt érdeklődik, vaníliás, vagy csokoládés krémet tegyen a vasárnapi palacsintába; egy simogatás anyutól, amiért szó nélkül elment Panniért az óvodába; egy puszi a feje búbjára aputól, mert egy . kicsit megint .javitott matekból. Talán csak ennyi,, de lehet, hogy több is belefér abba a napi három és fél percbe. S akkor minden napra jut a gyereknapból. De az még jobb lenne, ha a felnőtteknek is lenne felnőttnapjuk, s akkor azt is el lehetne osztani. így már hét egész perc jutna naponta arra, hogy egymással törődjenek. '.'•'• Pacsika Emília Meleg a helyzet a kecskeméti megyeházán. Egy szakalkalmazott hölgy gyakran fordul a vb-terem es a hűtőszekrény között kerektíombi es tiszakécskei ásványvízzel. Itt ügyelnek az összefüggésekre. Az újságírók ingujjban, a hivatalosak Öltönyben, kosztümben, forró hőt ontariak a tévések lámpái. — Gajdócsi elvtárs már jobban van — újságolta a liftben, még fölfelé egy helybeli. A megyei tanácselnök ugyanis ágynak dőlt, telefonozták korábban, s mi mindannyian aggódtunk. Nem véletlenül. — Gajdócsi elvtársat kisebb baleset érte — mondja érdeklődésünkre Árvái Árpád, a megyetanács vb-titkára —; a Belügyminisztériumban hétfőn beleakadt a cipője sarka a páternoszterbe és mintegy másfél méterről hanyatt zuhant. Így sajnos nem tud jelen lenni a tájékoztatón. A kormánylap szellemi ikerpárjának izmosabb tagja, Zelei Miklós azonnal megjegyzi: — Újságolvasóként tudom, hogy az Elnöki Tanács minden hónap utolsó péntekén ül össze, s mivel Gajdócsi István ennek a testületnek is tagja, ha nem éri ez a sajnálatos baleset, akkor sem tudott volna jelen lenni közöttünk. Erre a sajtótájékoztató vezetője nem mond semmit. Beszélnek viszont a papirosra fektetett tények. A szomszéd megyei rendőrfőkapitányság közleményt adott ki a Kisjuhász Gyula és társai elleni bűnügyben a nyomozás befejezéséről, Ebből többek között az is kiderül, hogy nemcsak Kisjühász, hanem a kécskei tanács vb-titkára is alaposán gyanúsítható a hivatali yiszszaélés bűntettével. Petrezselyem Lászlót is utolérte a gyanú. Űjabb szelet a kécskei szalámiból. Folyik tovább a tájékoztatás, szóhoz jut a sajtó. E sorok írója azt firtatja, hogy ha már 1984-től vizsgálják csak az ügyeket — az elévülés miatt —, akkor azt megvizsgálták-e — a tanácsiak biztonsága érdekében —, hogy a megyei államigazgatás emberei kózül korábban ki kapott kedvezményes telket Kécskén. — Nem, ezt nem vizsgáltuk — szól a válasz —, az elévülés miatt. Vizsgáltak viszont mást, nem sokkal a kécskei telekügy közhírré tétele után: a vb-titkár utasítására megnézték Dunavecse, Kecel, Lajosmizse, Lakitelek, Mélykút, Solt, Soltvadkert, Sükösd, Szabadszállás és Tiszaalpár tanácsainak telekügyi papirosait, s — gondolnánk-e? — csaknem mindent rendben találtak. — Tudunk egy 1986-os tanácsi vizsgálatról — jegyzi meg Zelei ekkor —, s a megyei vizsgáló mindent rendben talált Tiszakécskén. — Az nem volt elég alapos vizsgálat — így a vbtitkár. — Közel ötven oldal sűrűn gépelve — hangzik Zeleitől. Évődnek még. Kiderül: a jelenlévők nem hisznek a tanácsiaknak. Meg is fogalmazódik: — Mi a garancia arra, valóban nincsenek telekügyek a megyében másutt? — Bízom munkatársaimban — jelenti ki Árvái — a fennforgó bizonytalanságok ellenére is. Maradhatunk-e ebben? Kisjuhász és Petrezselyem a két vétkes? ők osztogatták — Miskó árnyékával leikükön — az ötszáz forintos telek-négyzetmétereket hatvankilenc forint negyven fillérért? Megyei jóváhagyás nélkül? Százszám? Vannak még kérdéseink. A megyei sz Járni tovább fityeg. Lengeti a bús keleteurópai szél. D, I.