Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

3 1989. niájus 23., kedd Föloldani a merevségeket Nem igaz az a hir, hogy az Ellenzéki Kerekasztal (EK) megszakította a tárgyalásokat az MSZMP-vel — nyilatkozta az MTI munkatársának érdeklődésére Tölgyessy Péter, az EK tárgyalócsoportjának tagja. Hozzátette: a május 8-ai központi bizottsági ülés óta valóban nem volt kapcsolatfelvétel, de az Ellenzéki Kerekasztal továbbra is fenntartja a már korábban ismertetett javaslatait. Azzal kapcsolatban, hogy az MSZMP reformkörei szegedi tanácskozásukon konzultációkat kezdeményeztek az ellenzékkel, elmondta: ez inkább beszélgetés lenne, mert az Ellenzéki Kerekasztalnak a mindenkori kormányzó párt által^ kijelölt illetékesekkel kell tárgyalnia. Az EK természetesen abban érdekelt, hogy az MSZMP igazi reformpárttá váljon, de a reformerőkAz MSZMP és az EK egyelőre még nincsenek a párt centrumában. Szólt arról is, hogy véleménye szerint az MSZMP reformkörei természetesen elhelyezhetik majd koszorúikat Nagy Imre sírjánál. Tóth András, az MSZMP szakértője elmondta: a tárgyalások a legutóbbi KBülés óta egyelőre azért szünetelnek, mert várják, hogy a különböző szervezetek választ adjanak a Központi Bizottság kezdeményezésére. A reformkörök nincsenek felhatalmazva a tárgyalások folytatására, de üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, amely a jelenlegi holtpontról kimozdíthatja a megbeszéléseket. Szólt arról is, hogy a Központi Bizottság május 29-ei ülésén várhatóan foglalkozik az ellenzék és az MSZMP közötti tárgyalásokkal. Tóth András szerint elképzelhető, hogy a nemzeti kerekasztal valamifajta csoportosítással jöjjön létre, így például, az egyik oldalon ülne az Ellenzéki Kerekasztal, a másikon az MSZMP. Ugyanakkor helyet kapnának az asztalnál olyan szervezetek is, amelyek egyik oldalon sem kívánnak ülni. Esetleg megfigyelők is részt vennének a tárgyaláson, olyan szervezetek, csoportok, amelyeknek neve eddig nem vetődött fel. Végezetül hangsúlyozta: a jelenlegi megmerevedett álláspontokat mielőbb fel kell oldani, mert ezt igényli a társadalmi helyzet, a válság elhárítása, s a közvélemény is a felelős politikai tényezőktől. (MTI) flz 5-ös út újonca: Kistelek A név változatlan maradt természetesen, csupán rangosabb lett Kistelek,' és rangosabb lett Csongrád megye: március elsejétől két várossal gyarapodott déli régiónk. Tettünk már egy városi sétát Mórahalmon, ezúttal pedig Kistelek városi útjait járjuk. Fagylaltozó t gyerekeket kérdeztem, hogy tapasztalnak-e változást, azóta, hogy a városi jogú nagyközségből város lett? — Mi semmit. Ugyanúgy kell iskolába járni, drága a fagyi. Egy azért mégis változott: tanyán élő barátaink azzal ugratnak, hogy most mái1 Nagyteleken lakunk. — Mi a véleménye Ott József tanácselnöknek? — Megy tovább minden. Befejeztük a szennyvíz-fogadótelepet, amit a vízmű, a tejüzem és a tanács finanszírozott. A tanácsnak 12 millió 600 ezer forintjába került eddig. Ha elkészülnek a járulékos beruházások, 20 millió lesz a költség. Ez nagyon fontos munka. hiszen a napi 450 köbméter szennyvíz tisztítása helyett ezer köbmétert tud „feldolgozni". A tisztítóműre 400 család lakását lehet rákötni. — Mennyit kell a lakóknak fizetni? — Az előzetes számítások szerint 35-38 ezer forintba kerül majd, amit tíz év alatt kell visszafizetni. — Mégis, mit jelent a városi rang? — Egyelőre csupán anynyit, hogy elismerték azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel javítottuk az egészségügyi ellátást, u kereskedelmet, a szolgáltatást. Egy városban elvárható legalább egy középfokú oktatási intézmény is. Nekünk itt adott a gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola. Városi butik Kisteleken A védőnő: várjuk a fejlesztést Nem panaszkodhatunk az iparra sem. — Több pénz jut fejlesztésre? — A költségvetés nem változott, az igények pedig nőnek, ez okoz némi feszültséget. Az igazság az, hogy a tanácsi pénz zöme elmegy az iskola, az óvoda, a bölcsőde és az egészségügyi intézmények zavartalan üzemeltetésére. Reméljük, majd változik ez a helyzet. Még azt elmondom, hogy új ivóvízkutat fúratunk 5 millióért, 3 millió pedig a fiatal házasok és a többgyermekes családok támogatására kell. — A magantőkét nem lehet bevonni a város fejlesztésébe? — Lehet. Egy vállalkozó kempinget nyit az 5-ös út mellett. Lényeges ez, hiszen Kisteleken tudjuk tartani legalább néhány napra az átutazó vendéget. — Mit terveznek még? — A munkahelyeken olyan kereseti lehetőséget kell teremteni, ami vonzó. Ezenkívül a lakosság igényeinek a kielégítése a legfontosabb. Tudjuk, mit akarnak az emberek, kéréseiket rangsoroljuk, és igyekszünk azokat megvalósítani. Ezt tudtam meg a tanácselnöktől, de arra ls kíváncsi voltam, hogyan gondolkozik a járókelő. — Rettentően le vagyunk maradva — mondta Fazekas Sándor. A világon semmit nem érzek még, hogy városlakó lettem. Egyetlen szórakozás a foci, de arra js kevés a pénz. Van néhány füstös kocsma, de ott nem lehet szórakozni, a diszkó meg nem ilyen középkorú embernek való. örülnék egy olyan étteremnek, ahol cigányzene mellett lehetne beszélgetni. Tóth Sándorné védőnő: Oj művelődési ház kellene, mert a jelenlegi az minden, csak nem kultúrház. Elégedetlen vagyok a húsellátással. Mindig ugyanazt az 5-6 féle felvágottat kapom. Miért csak hetente kétszer hoznak hentesárut? frja csak le azt is, hogy bennszülött kisteleki vagyok, ismerem és szeretem az embereket, időseket, fiatalokat egyaránt. Szeretném, ha a lakók jogos igényeit kielégítenék. Tudom, hogy ez lassú folyamat, abból a kevésből kell gazdálkodni, ami van. Várjuk türelemmel a fejlesztést. A. S. „Felülről nem lehet alulról szerveződni!" Csak néhány hónap telt el a sokat emlegetett pártvita óta, amelynek központi anyaga az MSZMP lakóterületi szerveződését szorgalmazta volna. Akkor több volt a fanyalgó, mint a helyeslő, több a félreértő, mint az értő. Pedig hát ez MSZMP legértetlenebb tagjainak is tudomásul kell venniük, a munkahelyi „politizálás" fölött eljár az idő Azaz, elérkezik az igazi politizálás ideje, amikor valóban az emberekkel és társadalmi-politikai folyamatokkal kell foglalkoznia annak, aki politizálni akar, nem pedig vállalati-gazdálkodási kérdésekkel, amire a jövőben egyetlen pártnak sem lesz joga. Sok párttag azonban kapva-kapott a fölkínálkozó új lehetőségeken. Némi ellenállást is legyűrve alapítottak új, lakóterületi alapszervezeteket. Közülük ültünk le néhánnyal beszélgetni. A megalakulás időrendjét nézve, az MTESZ-nél tavaly decemberben létrejött alapszervezet képviselőjével, Oláh Istvánnal, a két hónapja megalakult postás közéleti (belvárosi) alapszervezettől Gyenesey Edinával, az algyői olajipari lakóterületi pártszervezettől Babcsán Lászlóval, s a textilművek dolgozóiból a napokban megalakult északi városrészi-makkosházi-rókusí -lakóterületi alapszervezettől Nagy Gizellával és Iiévészné Vajda Évával. (Hogy el ne felejtsem. Oláh István feleségével érkezett, akivel egy alapszervezetben dolgoznak immár.) — De hogyan is jöttek létra ezek az alapszervezetek? Gyenesey Edina: — Közéleti alapszervezetet akartunk létrehozni, közéleti feladatokra. Azt ugyanis láttuk, ,hogy a munkahelyi politizálás föltételei szükségképpen beszűkülnek. Azonos gondolkodású csapat jotít össze, valamennyien a postaigazgatóságon dolgozunk, bár sokfelé lakunk. Aztán, hogy valóban elkezdtünk politikai kérdésekkel foglalkozni, kiderült, mi Ls sokféleképpen látjuk a dolgokat. Például — amikor meghívtuk az MDF képviselőit — kiderült, másként gondolkodunk a nyilvánosságról, vagy éppen a jelenlegi helyzetről. Meg kellett tanulnunk, emberek vannak, akikkel foglalkoznunk kell, hogy nem mi vagyunk a fontosak, hanem akikért dolgozunk. így derült ki: mindenkinek szembesülnie kell önmagával is. Mostanra kezd kialakulni köztünk egy. a valósággal szembesülő konszenzus... Oláh István: — Tavaly december 20-án nyilvánítottuk magunkat megalakultnak. Azzal a céllal, hogy konkrétan bekapcsolódjunk a lakóterületi politizálásba, s fölkészüljünk a választásokra is. így tudtuk fölvenni a kapcsolatot az ellenzéki mozgalmakkal, ami nagyon hasznos, akkor is, ha inkább vitáink vannak, mintsem az egyetértés -lenne jellemző, bármiben is. De nem játszunk határozathozatalosdit, rriunkatervesddt Azzal foglalkozunk mindig, ami éppen aktuális. Például a 14ek platformjával, vagy a reformköri konferenciával. Mindenképpen szükségesnek tartjuk a lakóterületi politika) centrumok kialakítását, ahová olyanok mennek, akik valóban politizálni akarnak. Erre azonban egy tömegpárt aligha képes. De miért ne lehetne megteremteni egy nolit.i7-íIó választási párt struktúráját, há kesébb létszámmal is? Hisz ak;ket nem annyira -a politika, mint a közcrség érdekel, mi-l'ió más formában megtalálhatják egymást, akár a Dárt segítségével is. Meg kellene egyezer már érteni mindenkinek: n párttagság végképp nem lehet alkalmas immár semmiféle „védettség" nyújtására. — És a tömegek? Oláh István: — Választóként kell számolni velük elsősorban. Olyan, alulról épülő politikai programmal, amit ők. is magukénak tudnak vallani De ebben a helyzetben a „tömeg" immár nem a hivatalos politikai kurzus legitimálására kell. — Milyen szerepe lehet a lakóterületi politikai centrumoknak? Babcsán László: — Mi Algyőn két hete alakítottuk meg az olajosok lakóterületi alapszervezetét, és hirdettük meg a lakóterületi politikai centrum létrehozását. Mit mondjak? — szűknek bizonyult a tanácsháza nagyterme. Mert azzal foglalkoztunk — és alighanem ez a valódi politizálás —, ami bántja az embereket. Például, hogy Algyőn nincs tanácsi elöljáróság, mindenért Szegedre kell bejönni, ahol úgy bánnak az emberekkel sokszor, mint a ikutyával. Szóval, ragaszkodunk ahhoz, hogy Algyőn legyen építésügyi, szociálpolitikai és adóügyi előadó, méghozzá algyőiek. Akikkel szót Ls tudunk érteni. És számba vettük a tornaterem, a művelődési ház, vagy egy esetleges tanmedence ügyét is. — Hallani, a pedagógusok osztatlan rokonszenvét is kivívták, ök is belépnek önökhöz. Babcsán László: — ök mindannyian Szegeden laknak. Igaz, mi valamennyien olajos fizikai dolgozók vagyunkl De az óvónők — akik algyőiek — már jelezték belépési szándékukat az alapszervezetbe. Tudja, eddig az volt a legnagyobb baj, hogy ahány pártszervezet volt Algyőn, annyi ágazati pártbizottsághoz tartozott. „Elmentünk" egymási mellett, még a palacktöltőben dolgozókkal is. mert azok dégázosok. Pedig hát egy csónakban evezünk. Ivlost majd megpróbálunk lendíteni közös dolgainkon. Es érezzük, hogy a pártonkívüliek is velünk vannak, például a szabadstrand ügyében. Velünk, a bürokráciával szemben. Nagy Gizella: — Népszerű, az emberek érdekeit képviselő programra, méghozzá helyi programra van szükség. Akkor nemcsak mi látjuk értelmét a munkánknak, hanem a körziet lakói is. Ehhez akarjuk megnyerni a körzetben lakó nagyüzemi dolgozókat, mert nem szeretnénk textiles alapszervezetnek megmaradni. Révészné Vajda Éva: — Van köztünk szövőnő, üzemmérnök, művelődési szakember és osztályvezető is. S/óval, színes a paletta. A munkából pedig mindenféle bürokratizmust száműzni akarunk. És már látjuk: jó kapcsolatunk lehet a már meglevő lakóterületi alapszervezetekkel is. Nagy Gúella: — És szoros kapcsolatokat akarunk kiépíteni a terület tanácstagjaival és országgyűlési képviselőjével is. Ugyanis valóban politizálni akarunk, fölszámolva azt a tévhitet, hogy nem a pártra tartoznak az emberek apró-cseprő gondjai. Igenis, a pártra is tartoznak, és föl kell vállalnunk a gondokat. Igaz, így Ls nehéz lesz visszaszerezni az MSZMP tekintélyét De megéri. Ehhez azonban rá kell jönnünk, nem egymást, hanem másokat kell győzködnünk. És elsősorban tettekkel. — Egyáltalán, lehet alulról szerveződő párt az MSZMP? Gyenesey Edina: — Csakis úgy, ha kiizzadjuk, kiszenvedjük, ami a miénk, íimivel hatással le-hetünk a pártra és a- városrész életére. Mert fölülről nem lehet alulról szerveződni. Nekünk abban kell segítenünk az embereket, hogy sikerül iön nekik állampolgárrá válniuk. Nem kell mihdenkinek politizálnia, hisz a társadalmi feszültségek úgvis áthatják-a magánszférát. De az embereknek érezniük kell, högv számít a szavuk, hogy megkérdezik őket. És nemcsak választások ideién. Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára mindehhez csak annvit fűzött hozzá: a lakóterületi pártszerveződést segíteni kell, de nem. szabad erőszakolni. De így alakulhat ki valóban sokszínű szervezeti struktúra, amelyben a párt immár valóban föl tud vállalni valódi közösségi célkitűzéseket Nagy Gizella szerint Pedig: — A munkahelyi fásultság után, végre valóban t-s igazán van mit tennünk! Sz. I. Takarítani sokféleképp lehet. A söprű, lapát, felmosórongy, s hogy a technikát se felejtsük ki — egy Rakéta porszívó egy átlag takarítónő kelléktára. Az Uni lever multinacionális vállalat osztrák cégének a napokban a Hungária Szállóban bemutatott takarító és higiéniai berendezései között ilyeneket nem láthattam. Helyette agyafúrt módozatokat 8 és 409 ezer forintos masinák képében, miként lehet egy felmosást száraz kézzel átvészelni, egy 2-3 méter magasan levő ablakot létramászás nélkül letisztítani. A vállalatok, intézmények képviselőinek — mint potenciális vevőknek — szemmel láthatóan tetszett a produkció, amint az osztrák igazgató öltönyEgy világcég névjegye ben, nyakkendőben sikálja a szálloda padlóját. Igaz, előtte is tiszta volt, de itt nem ez volt a lényeg. Láthattuk, miként lehet megadni a módját egy látszólag hétköznapi műveletnek. Adva van egy vállalat, amely úgy termel, gyártja a készülékeit, hogy közben megdolgozza a piacot is. Ügy tűnik, Magyarország a maga vödrös felmosórongyos valóságával bizalomgerjesztő terep. Itt lehet a nagy ugrást elérni. Természetesen rendelni is lehetett helyben, s az árak sem voltak titkosak, s fizetőeszközként megteszi egy forint nevű pénznem is. Szóval, amit láttunk: a jövő. Feltéve, ha abba az irányba haladunk. Persze, közbülső megoldás is kínálkozik, amit szinte illetlenség leírni. Nem biztos, hogy mindent készen kell megvenni. példa erre a kerekeken guruló takarítókocsi, rajta praktikus, de egyszerű kézi szerszámok. A lényege nem az a pár műanyag vödör és rozsdamentes csőváz, hanem a célszerűség tömény valósága. Ilyet akár a műhelyben is össze lehetne bütykölni, s talán hetven helyett húszezerből is kijönne. Ha eddig nem jöttünk rá magunktól, hát most kaphattunk rá ötletet. Ingyen, Sok-sok hasonló ötletből, vigyázva, hogy ne essünk a lopás gyanújába, új termékek születnének. Már rég nem a takarítóeszközökről van itt szó, hanem termelési és értékesítési stratégiáról. S ha meglódul a fantáziám, egy ma még hihetetlennek tűnő kép sejlik fel bennem; egy ingujjra gyűrkőzött magyar igazgató, gyárának termékeivel a kezében bemutatót tart, s, felveszi a megrendeléseket. Mondjuk, épp Ausztriában. Közben mosolyog, s leteszi országunk névjegyét a fejlett világban. Töth Szeles István