Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

8 1989. május 17., szerda \ 8 DM1 [magazin ANNA MARGIT: KIRÁLYNŐM. GIZI SZÉCSI GÁBOR Dalnok-idéző Hideg ez az éjszaka! A fagy kantele-húrjain tilrkiz• tiszta ritmusok. Te vagy itt, öreg dalnok, isteni torkú, fekete körmeiddel meleget kaparsz a hó alól, és közben á fák zúgó kórusának vezényelsz szemeddel! A madár-tekintetű hajnal pedig túrelmetlen. a felkelő napba néztél, az torkodba zárta az utolsó, a legnagyobb eneket. Hallgatsz. A; üvöltés gőzölgő, sós mocsarba fojtotta hangodat. A madár-tekintetű hajnal túrelmetlen. Te ne tudnád? , Hónod alá kapod a kantelét es egy fehér dombra műszol, ahol a szürke ég a földig ér. Hosszú köpenyed sarkán dallamok gyúlnék, zsebében pedig hófehér csendjükkel a kifordított éjszakák. A hirdetés Barátom nősülni akar. Nem futó kalandokra, nem gyorsan muló érzelmekre vágyik, hanem igazi társat keres. Hirdetést adott fel. s kézzel írt. fényképpel ellátott leveleket várt. Kapott is üzenetet arányos testalkatúnktól. szókéktói, mahagónibarnáktól, huszadik életévükhöz közeledőktói, főiskolát végzett leánytól, fél éve elvált asszonytól. Szinte ijedten mutat az íróasztalára. — Nézd. ennyi levelet kaptam... Az asztalt elborító nagy halom borítékból kettőt magamhoz vettem. Csak nem akarod felkeresni őket? — kérdezi. A; első találkozás. „Kedves ismeretlen! Nehezen szánom rá magam, hogy írjak. Harmincéves vagyok, két évig férjnél voltam, de elvesztettem azt. akit igazán szerettem. Szeretnék én is valakihez tartozni. Találkozzunk pénteken délután öt órakor a Széchenyi téren. Hogy megismerjem, legyen Önnél egy könyv es három szál piros rózsa." A sötét ruhám veszem fel, s gondosan megkötöm a nyakkendőmet. A Kárász utcai virágboltból a kérésnek megfelelően három szál piros rózsát veszek. A sietségben a polcról találomra emeltem le egy könyvet, most nezem csak meg: Ember Mária Aktavers és egyéb történetek című novelláskötetét hoztam magammal. Ülök az egyik padon, térdemen a könyv, kezemben a \ irág. és várok. Van ebben a várakozásban valami izgató, mintha a barátom boldogsága ezen a találkozáson múlna. A nő — észreveszem — már háromszor sétál el előttem. Fekete haja a hátát veri. vállán vászontarisznya. Sétál, kerülget, köröz, mindig közelebb-közelebbér. Kivár egy alkalmas pillanatot, s azután hirtelen mondja. — Üdvözlöm, maga az? Alacsonyabb nálam, a váltamig ér. Tetszik szelíd, barna szeme, festetlen, szép arca. Mielőtt megszólalhatnék. összezavarja bennem a harmóniát. — Tárgytalan a levelem! — De hat... — Tudja, nagyon elkeseredtem. Mellém ül. kezeit összekulcsolja, olyan, mintha imádságot mondana. — Keveset tudtam az életről, mikor férjhez mentem. Szüleim féltettek a férjemtől. Mondták is: rossz ember, nem hozzád való. Akkor nem értettem a féltésüket, de sajnos nekik lett igazuk. A rövid együttlét alatt megtört, megöregített. s higgye el. megkönnyebbültem, amikor az autószerencsétlenség érte. — Miért tárgytalan az egész? — kérdem, s próbálom megállítani a szóáradatot. — Még mindig az emlékeinek élek, s a hirdetése felkavart — mondja zavartan. Némán ülünk, scsöndben morzsolom a rózsák leveleit. Valószínűleg ót is meglepte a hirtelen kitárulkozása. — Köszönöm, hogy meghallgatott. — Otthagy, és méltóságteljesen elvonul. Követem a tekintetemmel. Szép nó. A férfiak a téren utánafordulnak. Barátomnak is biztosan tetszett volna. A második találkozás. „A telefonszámom... Délután 4-tól felhívhat." Kellemes nói hang. 34 éves. terve2ó, két éve elvált. A lakásán fogad. Csinos, az a fajta, akinek az álla környékén bujkál valami kis gonosz vonás. A v irágot elegáns mozdulattal helyezi a vázába. A fotelba ül szembe velem — nagyon szép lábai vannak. — Igazi nagy szerelemnek indult a kapcsolatunk — mondja — .de szexuálisan nem illettünk össze. A válóperes tárgyaláson a bírák belepirultak, amikor a részletekre is válaszoltam. "Nem tagadom, azóta próbálkozom. Most vidékre, egy kis községbe akarnak helyezni. Nem bírnám ki azt az életformát. Újból férjhez kell mennem! Konyakot veszeló és két öblös poharat. Ahogy feláll, s az ablak előtt elhalad, köntösén átdereng a fény, látom, melltartó nincs rajta. — Egészségére! — egy hajtásra lehúzza, és meg sem rázkódik az erös italtól. — Tudja, nyáron minden évben elmegyek üdülni, lehetőleg minél messzebbre, ahol senki sem ismer, de kiábrándultan jövök vissza, nekem semmi sem sikerül. Maga túlságosan fiatal és becsületesnek látszik. Nem akarom elrontani az életét. Keressen magának fiatalabbat. és olyat, aki hisz a boldogságban. No, ne duzzogjon. Jöjjön ide és csókoljon meg! Állunk a szobában, ó lágyan omlik rám és lehunyt szemén megborzongnak a szempillák. Még a karjaim közt van. de érzem, percről percre távolodik. Lélekben már a fotelban kuksol. — Most rossz formában vagyok. A telefonszámom tudja, ha máskor el akar jönni, csak hívjon fel. A konyakot, azt szeretem — mondja, s újból emeli poharát. Majd hirtelen, udvariasan kidob, még köszönni sem tudok a meglepetéstől. Váratlan volt az érkezésem, barátom éppen borotválkozik. — Voltál a két címen? — kérdezi. — Igen. de tárgytalan mindkettő. A tiikör előtt áll. Látom, hogy megvágta magát. Izgatott. találkozóra készül, kapkod, s teljesen simára szeretné borotválni az arcát. Kicsit sajnálom, harminckét éves. társat keres, boldogságra vágyik, nem futó kalandot kíván. Hirtelen Etienne Rey aforizmája jut az eszembe: „A boldogságra éppoly gyorsan ráununk, mint másra." De ezt a bölcs mondást baratomnak elmondani még nem merem. RÓZSA JÁNOS Százéves a Magyar Néprajzi Társaság „Többször kérdezték tőlem, hogy a midőn olyan sokat összeírok, nincsen-e titokban valami munkatársam? Igenis van. Ez az eszmékben kifogyhatatlan ethnographia. A legelső szárnypróbálgatásait a költői működésnek ez vezette nálam." — Többek között e szavakkal köszöntötte Jókai Mói• a Magyarországi Néprajzi Társaság megalakulását. Jóllehet, nevét 1892-ben „Magyarörszági"-ról „Magyar"-rá változtatták, ám ez néni jelentett nacionalista beszűkülést. a kezdetektől fogva töretlenül nagy súlyt fektetett a nemzetiségek kutatására is. S bár e száz év alatt többször is nagyot fordult a világ, de bármily erös nyomást gyakoroltak is rá rendszerek és kormányok. a társaság sohasem vált elvakult indulatok, nemzeti, faji gyűlölködések kiszolgálójává. — A Magy ar Néprajzi Társasag az egyetlen olyan szerv hazánkban, mely a kutatókat, az önkéntes gyűjtőket és a néprajz iránt érdeklődőkét egyaránt tömöríti. Előadásokat, konferenciákat rendez, kiadványokat jelentet meg. folyóiratokat ad ki — jegyzem Balassa Ivánnak a társaság elnökének szavait. — Folyóiratunk. a szintén századik évéhez közeledő Ethnographia az egész magyar néprajzzal foglalkozik, de nagy figyelmet fordít a nemzetiségek kérdéseire is. Társaságunk a maevaAkar egy infarktust? Kedves Utasaink! Irodánkkal gyakorlatilag már az egész világot beutazhatták. Most szeretnénk felhívni a figyelmüket egy szenzációs újdonságunkra. 1989. május elejétől meghirdetjük az „Éljen tfz évet Magyarországon" elnevezésű társasutunkat. (Hogy a társ is kitart-e ön mellett, azt nem tudjuk garantálni.) Ezt a maratoni társasutat. leginkább unatkozó, kalandvágyó milliomosoknak, munkakerülőknek ajánljuk. Ügyfelcink bizonyára még nem hallottak crról az országról, pedig néhány teljesítményével bekerülhetne a Rekordok könyvébe is. például „a legrugalmatlanabb. és legésszerútlcnebb, a legbürokratikusabb ország" címszavakkal. Hol is található ez az ország? A magyarok — mert így hívjak lakóit — azt tartják magukról, hogy ők Kózep-Kelet-Európa őslakói. Valójában sokkal inkább a Balkán félszigeten lelhetők fel gyökereik. Politikai berendezkedésükről csak annyit: negyven évvel ezelőtt választották az utat (maguk között a szocializmus útjának nevezik), amelyről ma már szívesen visszafordulnának, ha tehetnék. Ha élvezni akarják ennek a parányi országnak valódi ízeit, akkor lehetőleg ne vigyenek magukkal az útra semmit. Legfeljebb nemi nyugtatót. (Nemrégiben gyógyszerárrendezés volt Magyarországon, és az ottani átlagkeresetből elcg nehéz fedezni a havi nyugtatószükségletet.) A jelentkezők felelősségét növeli egyetlen, dc annál szigorúbb feltételünk: utasaink csak 11/ cv eltelte utan térhetnek haza. addig ideiglenes hazájukat nem hagyhatják el. A szomszédos Ausztriaba kivételesen indokolt esetben átrándulluitnk a legfontosabb árucikkek beszerzése céljából, természetesen csak turistának álcázva. Itt kell megjegyeznünk, hogy Magyarország állandó ellátási gondokkal küszködik. Több oldalas hiánycikk-listájukon gyakran létszükségleti cikkek is szerepelnek. (Nemrégiben pl. WC-papírt nem lehetett kapni.) Egyébként gombamódra szaporodnak a dollárért árusító üzletek, melyekben bármi megvehető. Természetesen utasaink nem vi. hetnek magukkal dollárt. Hogy miből fognak megélni? Abból, amiből a többi őslakos. A munkanélküliség már ott is felütötte a fejét. (Persze arról is hallani, hogy munka nélkül még jobban meg lehet élni.) Gondoltunk a lakáskérdésre is. Lakáshivatalukkal megállapodtunk, hogy állami bérlakásokat fognak önöknek kiutalni. Ezek lebontásra váró épületek, már több évtizede. A lakók már régen kihaltak belőlük, de az illetékeseknek még nem volt pénzük a szanálásra. Lehet, hogy kicsit szűkösnek, sötétnek, nedvesnek fogják találni ezeket a lakásokat. De gondoljanak arra. hogy nyugdíjasaik közel egyharmada él hasonló körülmények között! Túlmotorizált világunkban éló ember számára felfoghatatlan: egy országban mitól lehet egy autó akkora érték, hogy egy állampolgár háromévi fizetésébe kerül. Egy átlagosnak számító kocsira kb. öt évet kell várni. (Kivéve: a Dacia elnevezésű típust, de ezt nci% ajánljuk megvételre.) A legcélszerűbb ha kinttartózkodásuk elején rögtön kölcsönt vesznek fel. (az éves kamat 20 százalék) és megigénvlik a kiválasztott típust. Miért kell a kocsi átvétele előtt öt évvel az ár felét befizetni? Azt mi sem tudjuk. (Lehet, hogy magas kamatot számítanak az előlegre és elengedik a vételár másik felét.) Ha egyszer már sikerült az autót megszerezniük, ne használják túl sokat, egyrészt nem fogják gvózni benzinnel (amikor a kőolaj világpiaci ára csökkent, akkor ök emelték a benzin árát), másrészt ha meghibásodik, vagy összetörik (mert hogy vezetni sem nagyon tudnak), nem kapnak hozzá alkatrészt az egész földkerekségen. Fontos tanács, hogy legyenek mindig és mindenkivel szemben bizalmatlanok. Legnagyobb ellenség mindig a szomszéd, de-nem szabad megbízni az áruházi eladókban és a hivatalnokokban sem. Aki ezek után is kitart ajánlatunk mellett, az lassan elkezdhet készülni a nagy útra. Meg kell tanulnia néhány rossz emberi tulajdonságot: kapzsiság, irigység. talpnyalás. képmutatás. Ezek a képességek nagymértékben elősegítik a beilleszkedést. a talponmaradást. Végül még szeretnénk válaszolni az önökben felmerülő legfontosabb kérdésre: egyáltalán mi az. amit ügyfeleinek garantálni tudunk? Egyet biztosan: a szívinfarktust. De azért ne essenek rögtön kétségbe, emelték az egészségügyi dolgozók bérét, tehát van esélyük a tuíélésre. Ha megnyerte tetszésüket ajánlatunk, várja jelentkezésüket képviselőnk: HORVÁTH ZOLTÁN rországi nemzetiségek néprajzával anyanyelven foglalkozó köteteket 1975-ben indította el. és azokból már több mint harminc jelent meg. Ugyanakkor törekszünk a szomszédos országokban folyó magyar néprajzi kutatásokat is segíteni. Ezért szeretnénk nyáron szakmai továbbképzésén vendégül látni a szomszédos országok magyar etnográfusait. — Jogilag 1889. január 27-én alakult meg a Magyar Néprajzi Társaság, az első közgyűlését viszont csak október 27-én tartotta. Ez utóbbi időponthoz igazodva ez év október 27. és 29. között emlékezünk meg a százéves évfordulóról. Ezen az összejövetelen a magyarországi néprajzkutatókon kívül részt vesznek mindazok az egész világról, akiknek e tudomány magyar ágához vajamilyen közük volt. vagy van. A centenáriumi közgyűléshez kapcsolódó tudományos emlékülést Berend T. Iván. a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitja meg. amely után a százéves működést értekeló és a jövö feladatait fölvázoló elóadasok hangzanak majd el. Erre az alkalomra ünnepi száma jelenik meg az Ethnographiának és a Néprajzi Híreknek, s kiadjuk a Társaság történetét bemutató könyvet. Különösen nagy éreklődésre tarthat számot az a kötet, mely az egyes megyék néprajzi kutatásait foglalja össze. Üjra megindul a Magyar Népköltési Gyűjtemény. ami 1922-ben abbamaradt. Elsó új kötete Veress Sándor: Csángó népballadák című munkája. Ennek anyagút a szerző 1930-ban gyűjtötte. Hét olyan reprint kiadványt is közreadunk. mely eddig az érdeklődők számára alig volt hozzáférhető. Mindehhez most igyekszünk az anyagi alapokat megteremteni. Az ünnepi alkalomból rendezendő műsoros esten kiváló népművészek lépnek fel az ország szinte minden tájáról. A kísérő programban egyebek között a Néprajzi Múzeum és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) látogatása szerepel. De ami talán a legfontosabb: alkalom és lehetőség kínálkozik arra. hogy a centenáriumi konferencia összesereglő résztvevői egymást megismerjék, s az új kapcsolatok a további munkát is elősegítsék. SZULOVSZKY JÁNOS