Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

4 1989. niájus 20., szomhat 4 Nagy László felvétele Mi lesz a Reök-palotával? Ahogy Szeged régi dísze, a Reök-palota ma kinéz, az egy botrány. Más nyelven skandallum . .. Meg is kérdeztük Koczor Györgyöt, a Délterv építészét: mi lesz eme szecessziós műremekkel? A tervező elmondta, föl fogják újítani, az állagmegóvási munkák várhatóan még az idén megkezdődnek. A szecessziós épület homlokzatának habkönnyű csipkéi, hullámvonalai, kifinomult „plasztikai tagozatai" rendkívül nehezen védhetők meg a víztől, a durva beavatkozásoktól; némelyikük szinte már eltűnt a többszörös átfestés, egyebek után. Más díszeket pedig elég barbár módon fedtek le bádoggal, azt is korrigálni kell... És mindez még csak aprómunka. Az épület födémzete salakbetonból készült — ez a 30-as évek be nem vált megoldása volt —, tehát a födémeket is újra kell vizsgálni, mert élettartamuk korlátozott. Ügy tűnik, gond most csak a pince fölötti födémmel van, ami tulajdonképpen a volt „Lófara" vendéglő padlófödéme, s a mellette levő elektromos szervizé. A vizsgálatok kiderítették, hogy e födémet már többszörösen megerösítgették — ez tovább nem folytatható, ki kell cserélni. A födémcsere kapcsán egy sor fontos kérdés újragondolható, például: milyen funkciót töltsön be a földszint? Ugyanis a helyiségeket a betöltendő feladatok szerint kell kialakítani. A volt vendéglő és bisztró helyiségének bérlője a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat. Képviselőik — mondta az építész — kidolgoztak egy tervezési programot, melynek keretében három funkcionális egységet javasolnak a rendelkezésre álló alapterületen: egy sörözőt, egy ételbárt, s egy pizzériát. Az egyeztetések során kialakult megoldás szerint a pizzériát az épület sarokrészében helyeznék el (a Kölcsey és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán); a sarokrész önálló „világot" tudna itt teremteni, s az egyetemisták várhatóan kedvelt étkezőhelye lenne. Az ételbár a I>enin körút felé nézne; a konyhatechnológia céljaira a pince egy részét, s a földszintnek egy galériásított részét vennék igénybe. Megemlítendő egyébkén4, hogy szóba ivei un. — min denekelőtt a műemlékfelügyelőség részéről — egy kávézó létesítésének terve is. A vendéglátósok érveit azonban figyelembe kell venni; ők azt mondják,SzeÉlénk szinezes, mázas cserépfedés... geden egy kávézó ma sem tudna megélni. Az ételbárprogram ugyanakkor a mai világ igényeit szolgálná. Itt gyorsan, olcsóbban lehetne étkezni, mint példáirl egy étteremben. Persze, a kávézó terve sincs kizárva. S hogy mi legyen a Reök-palota többi részével, ahol szerviz, garázs, lakások foglalnak helyet? Ezeket is közösségforgalmi célokra kéne hasznosítani. Jó lenne például, ha garázs nem füstölne egy műemlékjelentőségű ház udvarán ... Az épület rekonstrukciója egyébként a háztömbrehabilitációval egyidejűleg történik. A tömbbelsőbe díszudvart terveznek, üzleteket alakitanának ki — melyeknek meglenne a külön életterük is. A fölújítástól nem lehet elválasztani a huszárszobrot őrző tér rendezését sem. Nyitva csak egy kérdés maradt: milyen színű legyen a Reök-palota, milyenre fessék? A szecessziós épület eredeti színezése eldönthetetlen. Ami biztos: a jelenlegi madártej-jellegű színezés aligha volt jellemző a korabeli, hasonló stílusú házakra. A szeceszszió jóval tüzesebb színeket kedvel. A két színterv képviselői eltérő nézeteket vallanak. Az egyik álláspont szerint — mivel az eredeti színezést úgysem tudják rekonstruálni — maradjanak meg a mainál; a másik szerint viszont, amellyel Koczor György is egyetért, az eredetihez föltehetőleg közelítő színezést kellene adni a háznak. Ez korántsem lehetetlen; csupán meg kell nézni: milyen színűre festették a szecessziós épületeket annak idején Európa-szerte. Meg kell oldani ezenkívül a tető cserepezését is, lehetőleg színes, mázas cseréppel, és nem palázással. Mindez föltétlenül elősegítené, hogy a Reökpalota újra Szeged idegenforgalmi érdekességü helyévé váljék. Farkas Csaba Ax eddigi csúcskoncert A Kékszakállú herceg vára Emelkedett, nagy ivü, mélyen árnyalt volt ez a tolmácsolás, s a koncertpódiumi bemutatás — hogy nem befolyásolhatta a színpadkép vizuális varázsa — nemhogy szegényebb lett, hanem éppen ellenkezőleg: szem helyett kizárólag hallással és lélekkel követtük a zene drámai történését, s így sokkal teljesebben tudtuk befogadni mindazt. ami valójában csakis a szívnek s a szellemnek szól. Hiszen az egyszerű színpadi cselekmény látványa is a lélekláttató zenétől, azaz a szónak, a gondolatnak, s a hangnak mágikusan összefont hármas kötésétől lesz lebilincselő! Drámai igazságot, a szerelem örökké véres tragédiáját világítja meg vakító fénnyel a zseniális szerzőpáros. Melyből sarjad a másik megismerésének kiolthatatlan vágya, s ha ez tudássá érik, akkor a szerelem gyilkosává is válik. Judit is a férfilélek rejtelmeit kívánja megismerni. Egyetlen indoka: „mert szeretlek". A férfi titkoktól terhes idegenségének, távolságtartó hideg ajtóit feltépni! Legyen fény, a mindent tudás melegnek hitt, eggyé olvasztó fénye, tüze, szellő hordozta ragyogás, a férfi világát szimbolikusan megjelenítő árnyékos várban! Vágya kielégül. Am a tökéletesnek hitt egyesülés, a megismerés, kiismerés egyúttal a szerelem halála is. Az emlékek sírkamrájába kell süllyednie. Gyilkos, örök paradoxon. A költői szó, s a „népzenék ózonos" világából erőt merítő zene (Molnár Antal-i gyönyörű megfogalmazás!) — meggyőző naturális hangjával, ősi lénveget adó gesztusaival — káprázatos szárnyalásra ragad. A lélek legrejtettebb zugaiba enged borzongató betekintést. Takács Klára és Kováts Kolos ideális megtestesítői voltak az örök nőnek és férfinak. A jellemábrázolás dinamikus megjelenítése, a Milyen megejtöen szép és kivételes nagy találkozása a muzsikának, a költészetnek s filozófiának! Bartóknak Balázs Béla szövegére alkotott remeke, A Kékszakállú herceg vára, melynek előadásával Fischer Adám, Takács Klára (szoprán), Kováts Kolos (basszus) és a Magyar Állami Hangversenyzenekar kivételes erejű, felejthetetlen élményhez juttattak a Nemzeti Színházban. pszichológiai érzékenység, mély empatikus képesség, érzelmi mélység s dús kifejező erő gazdagította elsősorban Takács szerepformálását. Az opera nagyobb részében övé az aktívabb szerep. Kérdez és újra kérdez, és kér, és reagál. Minden érzelmi színt kikevert ezen az előadóművészi palettán: a rajongó, hittel teli szerelem érzését, a félénk megborzadásét („Milyen sötét a te várad!" Sír a várad!"), a szerelemtől űzött szenvedélyes türelmetlenségét, az odaadó aszszonyi alázatét („áldott a te kezed" ...), az önemésztő féltékeny kétségbeesését („jaj. szebb nálam, dúsabb nálam"), s még számtalan érzelmi szint s árnyalatot, melynek elemzésére e helyt nincs lehetőség. Erőteljes, elhitető, s megjelenítő erővel bírt ez a kivételesen szép, érett, s az érzelmek teljességét ostromló szerepformálás. Nem szokásom szóvá tenni az előadóművésznők színpadi kosztümjeit. Am most kivételt kell tennem, mivel ezt az egyszerű, sima. redőkben aláhulló félig fekete, félig bíborvörös palástszerű ruhát a produkció szerves tartozékának vélem. Érzelmeket mozgató, szimbolikus jelentéssel bírt, mégpedig a bíborvörös szín a vérmeleg, lüktető, élettel teli szerelmet, mig az éjfekete annak halálát, s általában minden szépnek pusztulását, kriptahideg végzetességét jelenthette számunkra. Kováts Kolos Kékszakállúként a férfifenséget és megközelíthetetlenséget érzékeltette, majd az 5. ajtó kinyílásától, szerepe szerint is egyre több színnel, érzelemmel keverte a méltóság komoly alaptónusát. Az ötödik ajtó napfény C-dúrban ragyogó jelenete egyébként is az opera csúcsa A Kékszakállú áradó énekszólamát, döbbenetes kontraszttal erősíti Judit pármondatos, megtorpanó. suttogó dallammotívuma („S/.ep és nagy a te országod"). Lélektani remeklés itt nemcsak a zene. de az interpretáció is. A férfi és a nő világának szédületes távolságát itt érezni a legdöbbenetesebben. Fischer Ádámot, a zenei életben sok port fölkavaró tevékenykedése után fokozott kíváncsisággal hallgattuk. Nem csalódtunk. Fölényes szakmai tudásával, kivételes zenei memóriájával (az egész koncertet fejből dirigálta) s dús, színes érzelmi világával — lefegyverzett. A Kékszakállú herceg várát, mint egy minden izében arányos, s szárnyaló szellemmel megálmodott építészeti csodát varázsolta elénk, a bartóki zsenialitáshoz méltóan. Kodály Háry János.szvitjével szintén remekeltek a koncert első felében. Mind a hat tétel tolmácsolása telítve volt a mese játékos, törékeny varázsával, ugyanakkor az élet lüktető erejével. s a szívhangok érzelmes megdobogtatásával. Az Állami Hangversenyzenekar egyetlen érzékeny, odaadóan reagáló hangszerként muzsikált Fischer keze alatt: a különböző hangszercsoportok egységes, szép tónussal, csiszoltán; s nem kevésbé a szép zenekari szólókat tolmácsoló muzsikusok. Minden bizonnyal az 1988'89-es évad eddigi legkiemelkedőbb zenekari koncertjét hallottuk. Berényi Bogáta 99 Nem lehet igazam..." Beszélgetés Nánay Szilamérral — Amikor először találkoztunk, az volt a benyomásom: flegmatikus alkat. — Nem vagyok gőgös, sem beképzelt. Igaz, nem tudok gyorsan kapcsolatot teremteni. Nem várok semmi különöset másoktól, de nem is akarok feltétlenül szimpatikus lenni mindenkinek. Nem kell, hogy mindenáron szeressenek, mint ahogy én sem akarom az egész világot folyton a keblemre ölelni. Beérem azon kevesek szimpátiájával, akik megtisztelnek vele. Véletlenül kerültem Szegedre, nem ismertem itt senkit. Lehet, hogy az elején el is rontottam a dolgot, ugyanis nehezen tudok a protokollszabályokhoz igazodni. Itt egy kicsit minden a hivatalos apparátuson keresztül zajlik, ez sajnos, lefékezi az itt élő művészek lendületét. Az egyetlen csatornán érkező „mecenatúra" kevés ahhoz, hogy igazán értelmes dolgokat lehessen csinálni. Jó lenne, ha néhány, hasonló gondolkodású ember, festő, szobrász, iparművész, olyan alkotó csoporto l, műhelyeket tuú..„ hozni, melyek kiküszöbölhetnék ezt a vertikális függőséget. Ügy érzem, a szakmai nehézségek miatt az emberi kapcsolatok is megromlottak a szegedi képzőművész berA PREMODERN PÁHOLY öt éve alakult. A legutóbbi közgyűlésén az alábbi nyilatkozatot adta ki: A ' PREMODERN PÁHOLY jellegénél fogva nem mozgalmi, nem alternatív — deklarált célja a szabad, kömíves építés. Századunkon eluralgott az ELMÉLET. Ez tette lehetővé, hogy érvényesülési klikkek mozgalmakká fúA Páholy vódjanak föl. Ilyen távolodó luftba Ilonokban kapaszkodó mű-bűvészek libegnek horizontunkon. Páholyunkból jól látjuk őket, léggömb-durranásuk csak idö kérdése. Csak remélhetjük, hogy az alant álló léggömbárusok elkapják majd őket amikor zuhannak. Semmi biztosítékunk nincs, hogy nem tévedünk ismét. Szeretnénk, ha biztató szavunk elhallatszana hozzájuk: „nézdd legott komédiának, s múlattatni fog" Elnök: Mira János — díszlet- és jelmeztervező Titkár: Nánay Szilamér — képzőművész Szóvivő: BódolayGéza — rendező. kekben. Pedig én azt hittem, mielőtt idejöttem, hogy vidéken könnyebb igazi kapcsolatokra találni. Nem vész el az ember úgy a tömegben, mint pesten. Most Zsombón építek családi házat, úgy érzem, ebben a faluban jól fogom magam érezni. Talán szükség lesz az alkotómunkámra is. Az ottani tanácselnök tud valami olyat, amit csak kevesen a hatalmasságos hivatalokban; az emberek képesek arra. hocv véegy falu sorát is irányítsák, anélkül, hogy ehhez fentről állandóan engedélyt kellene kérniük. — Textilszakon végzett az iparművészeti főiskolán. — Igen, gobelin- és kárpittervező diplomám van, de eléggé el nem ítélhető módon sokszor átrándulok más műfajokba is. Festek és grafikákat is csinálok. — Ez a kor nem kedvez a gobelineseknek, kevés a megrendelés. — Hogy őszinte legyek, ez nem nagyon szomorít el. Engem a munkámban a folyamat izgat igazán, nem csak a végeredmény. Az sem nagvn-v "-rt-kel. hogy megve. tj.naiok, vag, sem. Szeretnék az örök kísérletező ember maradni. Hiszem, hogy az életben, a világban egyetlen dolog állandó: ez pedig a változás. Nem akarok görcsösen ragaszkodni sem valamilyen általam kitalált igazsághoz, sem a máséhoz. Tudom, nem lehet igazam. Csak ideiglenes igazságok léteznek, mindent együtt és folyamatában kell szemlélni. Fel kell fedezni dolgokat, aztán át kell lépni rajtuk, új felfedez.nivalót kell keresni. Nem akarok bezárkózni a saját formavilágomba, nem szeretnék az állandóság rabja lenni. Sajnos, nem ismerhettem Vinkler Lászlót, de képei4; nézegetve, úgy érzem, ő lt hetett az a festő, aki nem szorította be magát egy kipróbált formanyelv keretei közé. hanem engedte, hogy újabb és újabb hatások érjék. — Ügy tudom, a Premodern Páholy titkára. — Ennek az öt éve alakult laza csoportosulásnak a tagjai olyan tartalmakhoz és kifejezésmódokhoz nyúlnak vissza, melyek akkor jöttek létre, amikor a művészetben és a világban még létezett valamilyen kitapintható értékrend. — Ki a jó művész? — Az lenne a jó. ha ezt az emberek, a befogadók tudnák eldönteni. Szerintem az igazi művész nem tesz engedményt semmilyen elvárásnak. Nem igazodik a közízléshez, a megrendelő direkt elképzeléseihez, ne adj isten, instrukcióihoz. — Ezt elég nehéz lehet megvalósítani. Ilyen szemlélettel manapság hogyan tud megélni? — Én bevallom, és nem szégyellem, a megélhetéshez szükséges pénzt olyan művekkel teremtem elő, melyeket kifejezetten eladásra készítek. Emiatt nincsenek skrupulusaim. Megkettőzöm magam, és kész. Most ilyen világot élünk ... • A Bartók Béla Művelődési Központban Nánay Szilamér kiállítása június 3-áig még megtekinthető. Pacsika Emília