Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-19 / 116. szám

1989. május 19., pcntek 25 Álarcosbál Különösen kedves szívem­nek az az opera, amelyet az évadban utolsóként újí­tott föl a szegedi színház. Pontosabb „új betanulást" mondani, hiszen mind a rendezés, mind szereplők jó része azonos az 1984-es felújításéval. Az az előadás nem tartozott Oberfrank Gé­za itteni működésének leg­jelentősebb állomásai közé. A rendezés — főzeneigaz­gatónk első szegedi inszce­nálása — helyesen vázolja a mű alapvonaiatait, különö­sen a karakter-jelenetekben több kedves ötlete van (el­ső áriájában Oszkár elcseni a főbíró szigorú larnyonját, a Tengerész-dalban a kórus ringatózó hajót formál Ri­chárd köré stb.). Ezzel szem­ben: elhibázott Ulrika jósla­tainak profán megmagyará­zása. Erősen konvencionáli­sak a díszletek és a jelme­zek is. Molnár Zsuzsa ruhái szépek, de nem igazán jel­lemzőek, egyedül Ulrika vadnyugati kalapja okoz né­mi szellemi izgalmat Varga Mátyás díszletei sem sike­rültek túl jól, a látvány elég szegényes, bár sejthető, hogy a mozi '84-as szcenikai mi­zériája, no meg a színházi nadrágszíj szoros volta gá­tat szabott a tervezői fan­táziának. Az ilyen .Jkis felújítások" igazi izgalmát általában az új szereplők adják. Ezúttal is tanúi lehettünk néhány ígé­retes bemutatkozásnak. Gur­bán János ef^enes vonalú fejlődésének — mely az utóbbi években bontakozott ki — újabb jelentős állo­mása René. A fiatal barito­nista hangja csaknem a tel­jes ambituson kiegyenlítet­ten, biztosan szólal meg. llár egyáltalán nem hősi al­kat, egyre többet valósít meg a szerepek színészi árnyala­taiból. Matkócsik Éva igen ígéretes Amália. Szép színű, ztngő szopránja önmagában is élmény manapság, amikor annyi vérszegény vocét hal­lunk. Néhány magas hang­ja ugyan némileg forszíro­zott, de nagyon jól építi föl a frázisokat, érti a Verdi­dallam lényegét. A figura, s a hangi megformálás alap­jaiban jó, csak az hiányzik még' belőle, amit csak az Gurbán János (René) és Réti Csaba (Richárd) évek hozhatnak meg (s ami a másik Amélia-alakítást naggyá teszi): a részletek gazdagsága, a bensőséges kidolgozottság. Merényi Ni­colette jó Oszkár. Hangja erőteljes, magassága is meg­felelő, időnként azonban „elhalkul", alig lehet halla­ni. A régebbi szereplők közül elsősorban a nők jelesked­nek. Misura Zsuzsa hihetet­lenül sokat tud erről a ze­néről, ezernyi árnyalata, ki­fejezésmódja van. Egy ke­mény évad végén, némi fá­radtság mellett is nagyívű, mélyen tragikus Améliát énekelt. Vajda Julinak 84­ben (csakúgy mint most Merényinek) első jelentős szerepe volt Oszkár, s ak­kor igen kellemes „lepetést" okozott csengő hagjával, kotnyeles, hamvas bájú fi­gurájával. Mostanra az ösz­szes erény maradt, a harrv­vasságot meg' a tapasztalat, a tudatosság váltotta föl. Erdélyi Erzsébetnek egy cseppet mély a jósnő szóla­mának fekvése. így nejm mindig egyformán érvénye­sül ez a kivételes szépségű mezzoszoprán, a fölényes muzikalitás. S ebben a sö­tét figurában nem jut vi­lágra az a visszafogottan izgalmas jelenlét, amedy minden színpadra lépésekor sugárzik róla. Richárd gróf két megíormálójában együtt vannak meg azok a képessé­gek. amelyek a szerephez szükségeltetnek. Juhász Jó­zsefben az erőteljes tenor­hang s a fényes magasság. Réti Csabában a hajlékony éneklés, s az irónia iránti éráék. Az általam látott e'őodásokon Juhász időn­ként disztonált is. Réti pe­dig nem volt teljesen egész­séges, ezért aztán végig óva­tosan énekelt. Teljes egy­ségben dohogta az összees­küvők sérelmeit Kenesey Gábor és Szakály Péter. Cser Miklósnak köszönhe­tünk néhány forró pillana­tot, elsősorban az összeeskü­vési jelenetben. Hiányossá­ga viszont dirigálásának, hogy a könnyedség iránt kevéssé érzékeny. Obefrank Géza, aki a négy közül egyetlen estére vette kezébe a pálcát, épp a különböző karakterek pontos megadá­sával és elkülönítésével re­mekel. A mostani előadáson néhány igen szép lírai dal­lamot játszatott, s igen jól sikerültek a finálék is. A közepesen „muzsikáló" kórus mellett szabadjon még szólni az előadás legnagyobb sztáriáról, bizonyos Giusep­pe Verdi mesterről, ki bár­mély produkcióban, hitvány, közepes, vagv ideális felté­telek közepette is egyazon erővel győz meg bennünket zsenijéről. Márok Tamás Eszik egymást, civakodnak Fidesz-kenyértörés Körülbelül egy hónapja hallottuk a hírt: több cso­portra szakadt a Fidesz szegedi szervezete. Németh Győzőt és Csató Józsefet, a Fidesz „radikális közösségének" tag­jait a „kenyértörés" körülményeiről kérdeztük. — Tekintsük át röviden a szegedi szervezet történetét. N. Gy.: A Fidesz 1988 őszén alakult Szegeden. Szeptemberben tüntetést és aláírásgyűjtést szervezett a nagymarosi vízlépcső épí­tése ellen. Ezután egy vita­fórumot hozott létre, me­lyen az akkoriban működő összes új politikai szervezet képviseltette magát. Grósz Károlynak a budapesti párt­aktiván elmondott beszédé­re egy nagygyűlésen reflek­táltunk. Majd újabb alá­írásgyűjtés következett Nagymaros ügyében, mely — tekintve a 600 aláírást — nem volt túl sikeres. — Milyen okok vezettek a Fidesz szakadásához? Cs. J.: A személyes véle­ményünket tudjuk elmon­dani. A regionális szerve­zetek létrejöttének egyik alapfeltétele és célja: nö­velni a helyi politizálás ha­tékonyságát, koordináló sze­repet vállalni. A Fideszt azonban nem ezért hívták életre, hanem, hogy egy­általán módjuk legyen a fia­taloknak a politizálásra. A regionális szervezetek ál­talában már egy létező kö­zösségre építenek, de Szege­den csak a fiatalok szemé­lyes ismeretségén alapuló közösségek működtek. Más és más politikai elképzelé­sekkel. Az októberi alakuló közgyűlésen a politizálásunk milyenségét Ökrös Tamás határozta meg. Az általa létrehozott működési sza­bályzatot a közgyűlés jóvá­hagyta. Holott a szervezet még nem volt elég érett a szabályzatra, egy sokkal la­zább, kötetlenebb keretet kívántak volna az ellenzéki fiatalok elképzelései. — Mit kell érteni azon: ellenzéki fiatalok? N. Gy,: A Fideszhez való tartozás annak idején egy­féle magatartást jelentett. A fiatalok egy negatív hal­mazát, amelyet a fönnálló politikai struktúrától való. elzárkózás hozott létre. Te­hát, nem konkrét politikai célért szerveződött a Fi­desz. — Talán éppen ebben rej­lenek a szakadás legközvet­lenebb okai? N. Gy.: A Fidesz a meg­alakulása idején — szinte egyedül az új szervezetek között — populáris szerve­zetként működött, azonban nem tudta összeegyeztetni létét a napi politikai fel­adatokkal. Mert ezek a fel­adatok egy páértszerűen po­litizáló, azonos elveket val­ló közösséget feltételeznek. Amikor elkezdődött a párt­szerű politizálás — az volt) a szakadás felé vezető el­ső lépés. Mert ezzel szük­ségszerűen részévé vált a Fidesz is annak a politikai struktúrának, amelytől igye kezett elhatárolni magát. Tehát önmagával került el­lentmondásba. Nem működ­tek azok a csatornák, me­lyeken át az egyének po­litizálása egy közösségi po­litizálásba torkolhatott vol­na. Cs. J.: A szervezet hozta létre a tagságot, holott en­nek természetes körülmé­nyek között fordítva kell történnie. A Szegeden lét­rejött hat csoport mind­egyike egy főt delegált a tanácsba, ám a csoportok vezetői nem képviselték a közösséget, és tulajdonkép­pen csak ők politizáltak. A közösségek ezt elfogadták, ami eleve megkérdőjelezi életképességüket. — Milyen csoportokra sza­kadt a Fidesz? N. Gy.: A jogász szakcso­port a törvényekkel, ren­deletekkel foglalkozik, ami időszerű feladatvállalás, ha az alkotmányozásra, a de­mokráciába való átmenet új törvényeire gondolunk. Ezenkívül működik egy kö­zépiskolás csoport, és egy radikális közösség, mely pil­lanatnyilag identitását ke­resi. Cs. J.: Most nagyjából ugyanaz a képlet, mint a Fidesz alakulása idején, csak ma már a saját szer­vezeti struktúránkkal is szembefordulunk. így sza­kadt ki a radikális közös­ség. Podmaniczky Szilárd Légüres térben a periférián Nyugdíjasaink életkörülményeinek ja­vítását segítendő, tanácskozott tegnap, csütörtökön a szakszervezetek megyei ta­nácsa. A hozzászólók száma és mondan­dóik tartalma egyaránt azt tükrözte, hogy a testület tagjai valamennyien átérzik, is­merik nyugállományú időseink sorsát, és felvetéseikkel, javaslataikkal — mi több, követeléseikkel — mihamarabb változtat ni kívánnak a többségében a létminimum határán tengődő öregjeink életén. A ta­nácskozás résztvevői újabb látleletet ké­szítettek arról, hogyan is él közel két és fél millió nyugdíjas a mai Magyarorszá­gon. * A súlyos anyagi gondokból fakadó- pe­riférián tengődés, a mindennapi megélhe­tésértvalóküzdelem, az eltartottság érzé­sének. lelki terhe, a kilátástalanság élet­kedvszegése — a hozzászólások nyomán tömören így jellemezhető a nyugdíjas korosztály többségének élethelyzete. A nyugdíj nem kegydíj, hangoztatták többen is, hiszen a mostaniak többszörö­sen megtermelték és a nyugdíjalapba be­fizették öregségi járandóságukat. Csak hát a nagy kalapot kezelők rosszul sá­fárkodtak e pénzekkel is. A segély — ami kérhető a tanácstól, a vállalattól, a szakszervezettől — csak tü­neti kezelést jelent. Nem ez a megoldás, már csak azért sem, mert az életét ledol­gozott korosztály könyönadománynak te­kinti ezt. Sokaknak emberi méltósága tiltja, hogy ^ kuncsorogjon élete utolsó — egykoron bekésnek, gondtalannak hitt — éveiben. Felvetődött, hogy a munkahelyek job­ban támogassák volt dolgozóikat, ugyan­akkor elhangzott az is, meddig képesek még a vállalatok segíteni kisnyugdíjasai­kat? Többen javasolták egyébként a se­gélyek koordinálását és összegének eme­lését. Igazságos-e a 20 ezer forint körüli nyugdíj akkor, amikor megyénkben a nyugdíjasok közel fele négyezer forinton aluli ellátást kap? — hangzott el a kér­dés, s az erre rímelő javaslat, miszerint a jelenlegi helyzetben kívánatos lenne a nyugdíjak maximálása, még akkor is, ha szűkebb hazánkban mindössze 63 ember dicsekedhet 15-20 ezer forint közötti, és 20 ember 20 ezer forint feletti nyugdíjjal. Az idősekről készített életképhez tar­tozik a drámai tény: ijesztő az idős kor­ban elkövetett öngyilkosságok száma. Nem véletlen egybeesés, hogy a legala­csonyabb bérekkel és nyugdíjakkal meg­vert Csongrád megyében százezer Lakosra 64 időskori öngyilkosság esik. Az idősekkel való törődés árnyoldalát jelzi, hogy a kórházi, klinikai ágyakon a „csupán." szociális gondoskodásra szoruló öregek fekszenek, a hiányzó szociális in­tézmények és intézkedések hiánya okán. A sok vihart kavart gyógyszerrendelet­ről mondta a megyei egészségügyi osztály helyettes vezetője, hogy saját számításai igazolták, ez a rendelet több mint százszázalékos áremelést eredményezett, és sajnos, a májusi módosítás sem vál­toztat ezen. A csodát — egészségügyünk és szociá­lis helyzetünk megoldásához — a társa­dalombiztosítás reformjától várjuk. Csak hát reményekkel egyelőre nem kecsegtet­het az a társadalombiztosítás, amely ugyan levált a költségvetésről, de önálló­sága első évében már megvonták tőle „megtermelt" többletét. Ezt a meglepő bejelentést a társadalombiztosítás Csong­rád megyei igazgatója tette, akitől azt is megtudhattuk, hogy segélykeretük több mint hatvan százalékát már kiutalták, s félő, hogy az erre szánt pénz nem lesz elegendő. A szakszervezet pillanatnyilag legfőbb céljának tekinti a nyugdíjak reálértéké­nek megőrzését, a minden eddiginél ha­tározottabb nyugdíjasérdek-védelmet, s hangsúlyozza, hogy a nyugdíj rendezés ne napi alku tárgya legyen. Ehelyett miha­marabb törvényes rendezést követel, v * A szakszervezetek megyei tanácsa má­sodik napirendként az állami gondozottak helyzetéről tárgyalt. Kalocsai Katalin AIDS, hámsejttenyésztés, daganatok Ma, pénteken délelőtt kez­dődött a Magyar Bőrgyó­gyász Társaság kétnapos tu­dományos ülése, a SZOTE bőrklinikáján. A nemzetkö­zi-részvétellel zajló tanács­kozásról Dobozy Attila egye­temi tanár, a SZOTE Bőr­gyógyászati Klinikájának igazgatója adott előzetes tá­jékoztatást lapunknak. Mint elmondta, a kong­resszus célja, hogy a ma­gyar bőrgyógyászok megis­merkedhessenek a szakma legaktuálisabbnak ítélt kül­földi eredményeivel, és le­hetőséget teremtsenek a nemzetközi kapcsolatok sze­mélyes kiépítésére. A hazai orvasok külföldi tanulmány­utakra történő meghívásá­nak alapja kutatási terüle­tük, eredményeik megismer­tetése, amelyhez kiváló al­kalmat nyújt a nemzetközi tanácskozás. A bőrgyógyászat számos aktuális kérdésével foglal­kozó kongresszus egyik ki­emelt témája az AIDS. A kölni és az amszterdami börgyógy ászprofesszorok, elő­adásai nyomán két olyan nyugiat-európai ország ta­pasztalatait ismerhetik meg a résztvevők, ahol igen ma­gas az AIDS-sek száma. A két előadás az AIDS bőr­gyógyászati tüneteinek meg­ismertetése mellett a bete­gek lelki és klinikai ellátá­sának gyakorlati tapasztala­taival is foglalkozik. Konk­rétan azzal, miként segíthe­tő pszichésen elviselni e végzetes betegség tudatát, milyen életmódváltozásra, új életútvezetésre kényszerül­nek. Mindezek ismeretére a honi bőrgyógyászoknak an­nak ellenére szükségük van, hogy nálunk pillanatnyilag kevés — 16-17 — AIDS-be­teg van. De sajnos — az el­következendő években — számuk gyarapodni fog. A kongresszus másik ki­emelt témája — a bőrgyó­gyászati immunológia — bi­zonyos mértékig kapcsoló­dik az AIDS kérdéséhez, hiszen e betegség esetében is a szervezet immunrend­szerének védelemre való képtelensége magyaráz szá­mos fertőzést. Az immuno­lógiai védelem hiányában sok más bőrgyógyászati be­tegség is előfordulhat. A tanácskozás harmadik nagy témaköre a bőrgyó­gyászati rosszindulatú daga­natokkal foglalkozik. A szegedi bőrklinika — pillanatnyilag — fő kutatási területe a hámsejtek funk­ciójának vizsgálata. Előadá­saik részben ezeknek a vizs­gálatoknak eredményeit is­mertetik. A hámsejtek izo­lált tenyésztésének óriási gyaJcorLati jelentősége van E módszerrel ugyanis egy kicsiny bőrdarabból lehet hámsejteket tenyészteni, több ezerszeresére növelni a felületet, s ezt használni a nagy kiterjedésű égések, bőrsérülések transzplantá­ciójához. A szombaton befejeződő bőrgyógyászkongreGszus 120 résztvevője közül 23 külföl­di, akik Angliából, Hollan­diából, Izraelből, az NSZK­ból és az NDK-ból érkeztek. Románia és Csehszlovákia bőrgyógyászai nem tettek eleget a meghívásnak K. K. „Ha a magyar is elhagyja a magyart..." V Nyitott Erdély-nap Újszegeden Petőfi Sándor A széke­lyekhez című verséből idéztünk a címben. A feltételes mód kap­csán számtalan kérdés fo­galmazódhat meg az olva­sóban — a történelmi hely­zet sajátossága folytán 1989 májusában ennek az ellen­kezőjét tapasztaljuk; az új­szerű, európai dimenziók­ban éledező magyarságtu­dat időszakában azonban egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk a •valóságot meghatározó té­nyeket Képesek vagyunk-e eloszlatni például az Er­délyről kialakult téves, a hallgatás éveiben polgár­jogot nyert képzeteket? A nyitott Erdély-nap szervezői tág teret szentel­nek e napon, szombaton, május 20-án a nyílt vitá­nak — a reggel 9 órától es­te 9-ig tartó eseménysorozat alkalmával az újszegedi November 7. Művelődési Házba betérők találkozhat­nak a városunkban műkö­dő Erdély Kör képviselői­vel, újságírókkal, történé­szekkel, művészekkel. S hogy nemcsak Erdély­re gondoltak a szervezők, alábbi felhívásuk a bizonyí­ték: arra kérik a város la­kosságát, hogy az érdeklő­dők két-két gyermekkönyv­vel (lehetőleg a nemzeti történelemből ihletődött Imű) gyarapítsák annak a küldeménynek az értékét, melyet Kárpátalja magyar ifjúságának fognak kijut­tatni. A nyitott Erdély-nap részletes műsora: 9—11 óra között játszóház a gyerme­keknek. 11—14 óra között vitaklub, közben Erdélyről szóló videófilmek vetítése. 14—15 óra között Raffay Ernő dedikálja az Erdély­ről szóló kötetét. 15—16 óra között Domonkos László új­ságíró beszél — előadásá­nak címe: Erdély utóbbi negyvenöt éve és a magyar külpolitika. Ezt a témához kapcsolódóan 16—19 óra között újabb vitaklub kö­veti, érdeklődés esetén Er­délyről szóló videófilmek is megtekinthetők. 19 órától Élő antológia címmel Er­délyről szóló és ott szüle­tett irodalmi alkotások ke­rülnek bemutatásra. Fellép Dobos Kati, Hégető Honor­ka. Katona Judit, Molnár János, Pató Attila ós Pol­ner Zoltán. ...

Next

/
Thumbnails
Contents