Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-19 / 116. szám

1989. május 19., pcntek 3 S akiknek kedvük lett volna tegnap Szegedről Angliába vinni a város néhány Lech ner-tervezte épületét — hat angol úr. A Magyar Urbanisztikai Társaság vendégeiként egyhetes tanulmányúton járják az országot, és Sir Neil Sheilds-nek, az angliai újvárosok szövetsége elnökének vezetésével tegnap — Szegedet. Voltak a polgármesternél, a Déltervnél, aztán városnézésre indultak, s közben alkalmunk volt megkérdezni, mit is takar szövetségük neve, s milyen benyomásokat szereztek minálunk. Nagy-BritanniSban harmincnál több olyan város van, amelyet a háború után építettek, s ezek érdekegyeztető és -védelmi szövetsége viseli az elnevezést. Hasonlóságokat és különbözőségeket a kül„A Lechnerházak kellenének!" döttség tagjai számosat találtak tehát. Előbbiekre példa az előre gyártott elemekből építkező lakói telepeké, utóbbira, hogy minálunk azért vannak hagyományok, amik őrizhetők. Jóleső érzés volt hallani tőlük, amit mi anynyiszor ellenkező előjellel fölpanaszolunk: hogy tudniillik, érződik Szegeden a gondosság . . . Az az igazság persze, vallották meg, az előképük a látottaknál negatívabb volt. Talán emiatt is érdekelte a vendégeket, mi mennyit fizetünk, ha már beköltöztünk, menynyit, ha el... S nem lettek volna Angliából valók, ha nem kérdeztek volna rá, mifelénk milyen • rendszerben ápolják a köztéri parkok gyepét. Amire aztán a vendéglátó házigazdák kényszeredetten válaszolhatták azt, amit olvasóink már tudnak... E sorok írójának a városnézés utáni beszélgetésből — új lakótelepek, előregyártás, magastető, autóbusz-közlekedés stb. — mindazonáltal az a mondat melengette meg leginkább a szívét, hogy az új városokhoz szokott, és nálunk gazdagabb országból jövő urbanisztikai szakemberek egyike arra a kérdésre, mit vinne magával Szegedről, a Lechner-házakat említette... P.K. Magyar Vállalkozók Pártja? „Ha fúj a szél, száll az egész szövetkezet..." A megye legifjabb (éeszrlnöke nemrég töltötte be harmincadik évét, az ásotthalmi termelőszövetkezetet vezeti. és Ábrahám Zoltánnak hívják. Mivel számomra a „téesselnök" szó inkább korosabb embereket asszociál — megkérdeztem lőle: — Hogyan lett ön téeszslnökké — ilyen fiatalon? — Mindenekelőtt megjegyzendő: én csak a gerontokráciához képest vagyok fiatal... Egyébiránt pedig képzettségem megvan, gyerekkorom óta falun élek, homokvidéken, ennélfogva érzékem is kell, hogy legyen az ásotthalmi területhez. A debreceni agrártudományi egyetem elvégzése után Szőregen gyakornokoskodtam mintegy fél évig, majd üzemegység-vezető lettem Euzsán. Ezt köveiőleg főagronómussá avanzsáltam Asotthalmon, s három hónapja vagyok a termelőszövetkezet elnöke — Az ásotthalmi téesz kifejezetten gyenge. Kinakminek köszönheti ezt? — A négyezer-négyszáz hektáros terület jelentős hányada futóhomok Ha fúj a szél, száll az egész szövetkezet ... A föld tíz aranykorona alatti értékű. Ugyanakkor azt is tudni kell, a faluban klikkek alakultak ki, új ember nem maradhatott meg á vezetőségben, '75 óta tizennyolc főagronómus váltotta egymást a iéeszben— — ön volt a tizenhetedik. Mit bizonyított o területen? — Kinevezésem után nem sokkal rájöttem: alapvető dolgokban vannak itt elmaradások ... A tarlóhántástól a gyomirtásig, a vetéstől a szőlőmetszésig és az állatgondozásig korrigálni kellett mindent; nem stimmeltek a dolgok. A szerves trágyázás minimális volt — inkább eladták, mintsemhogy fölhasználták volna ... A fölsoroltakat rendbe kellett hozni. Amióta téeszelnök vagyok — háromszáztizenhatból háromszáztízen adták szavazatukat rám — szabad kezet kaptam minden téren. Még februárban összehívtam a vezetőséget, s közöltem: kapnak két hónap próbaidőt — s ez alatt vagy összeszedik magukat, vagy elválnak útjaink. Előbbi tel lesült... — Milyen év elé néz most a téesz? — A gabona rekordtermést ígér a hosszú aszály ellenére az idén; a szőlő — bár nem heverte ki teljesen a hároméves fagykárt — elfogadható terméssel kecsegtet. Egyre fontosabb termény a burgonya. A megyei tanács segítségével korszerű öntözőberendezéshez jutottunk, amely lehetővé teszi az öntözhető terület megduplázását; s idén a víztározónk is működésbe lép. Az állattenyésztés területén megkettőzzük a szarvasmarhalétszámot — az olcsó takarmányozást másod vetésekkel próbáljuk elérni. Van .12 hektár csemetekertünk, s a téesz ezeregyszáz hektáros erdősültségét évente 60-70 hektár telepítéssel növeljük. Az erdősávok szerepe a futóhomok megkötése szempontjából óriási jelentőségű ... — A melléküzemágak? Ezek Asotthalmán rendkívül fontosak... — Beszélhetnénk még a téesz szállítási tevékenységéről, amelyre a megyében, s a megyén kívül egyaránt számot tartanak. Ez a legnyereségesebb ágazataink egyika... Van varrodánk, ameíy a nők részére nyújt biztos munkát, s bérmunkát végzünk a Szegedi Konzervgyárnak — aránylag olcsón. Igaz, jól jön nekünk a bérmunka lehetősége ... — Manapság egyre többet hallani az új piacok fontosságáról. — Dunántúlon négy-öt új fölvevőhelyet találtunk, s szállíthatunk árut a fővárosba s. Paradicsomot, paprikát, burgonyát, káposztaféléket, gyümölcsöt... Mindent el tudunk adni. Asotthalom környéke az ország legnagyobb spárgatermő területe. Innen származik az ország spárgatermesztésének egyharmada, ez évi 7-8 vagon spárgát jelent. Korlátlanul eladható külpiacon ... Szerintem viszonylag jó év elé nézünk — mondta befejezésül a 30 éves téeszelnök. aki olyan területen gazdálkodik, ahol — ha fúj a szél — „száll az egész szövetkezet..." Farkas Csaba Morvái Ferenc vállalkozó félmillió forintot ajánlott fel a nagyrédei községi tanácsnak, hogy az cserélje ki a transzformátort A csere a falunak is jó lett volna — az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat igazgatója szerint a jelenlegi trafó túlterhelt —, s gondolhatjuk, hogy Morvái úr, a Megamorv Kazán fejlesztő és Kutató Iroda tulajdonosa sem dobálózgat „fél milcsikkel" fölöslegesen, még ha van is belőle bőven. A tanácselnök nem fogadta el az ajánlatot, magára vonva ezzel a kazánkirály haragját, aki nem érti, hogy ezek után az elnök hogy' maradhatott hivatalában. Morvái Ferenc egyébként nem csupán a nagyrédei tanácselnököt kívánja leváltatni, hanem a Magyar Népköztársaság kormányát is, s mint gyakori megnyilatkozásaiból kiderült, nincs túl jó véleménnyel — úgy általában — a kommunistákról, valatnlnt a Kiosz vezetéséről. Álláspontját Budapesten, éppen az MSZMP Oktatási Központjában fejtette ki, s lám, a falak mégis a helyükön maradtak, repedezeti énül. De haladjunk csak sarjában. A Kiosz vezetése azért vonta magára Morvái úr haragját, mert — bár egyik szervezőként jegyeztette magát a május 11-ei országos vállalkozói fórumon, e korábban 500 meghívót át is vett, tagsága körében terjesztendő — nem küldte szét a kétoldalas részletes programot, pedig az komoly „csali"-ként Pozsgai Imrét — így. „i"vel — jelölte meg a rendezvény első előadójának. Az államminiszter egyébként nem jelent meg a fórumon, amelyen — a Kiosz és a sajtólobbv aknamun.kájának köszönhetően — csupán 150-200 fő vett részt; az újságok nem harangozták be előzetesen az esemény hírét, pedig tudtak róla. A múlt hét végi szegedi Bibó-emlékkonferencián — melyre a résztvevők és a szervezők teljes meglepetésére Pozsgay Imre váratlanul beállított, ráadásul „y"nal — érdekes előadás foglalkozott az új középosztály megteremtödése, a polgárosodás kérdéseivel. Az előadó, Pető Iván, meghökkentő módon egy kalap alá vont három olyan réteget, amelyek egyébként eszmeileg igen távol esnek egymástól, eddig gyűjtött vogyonukat tekintve viszont egyazon, s még nyújtózkodva- is alig-alig elérhető polcon helyezkednek el. Az egvik: a „középvállalkozók" (reprezentánsként éppen a Megamorv és a Pintér Müvek tulajdonosait említette), a másik: a jól menő orvosok, jogászok, színészek, más művészek csapata (mondjuk, egy rózsadombi villasor tulajdonosgárdája), a harmadik: azon vezetők, funkcionáriusok, akik beosztásukból fakadó kiváltságaikat anyagi tőkévé tudják kovácsolni. Az első két csoportot — mivel tehetségüket, szürkeállományukat hasznosítják a második gazdaságban — pozitív, a harmadikat negatív beállításban ábrázolta az előadó. Márpedig csak a második réteg az, amelyik nagyrészt munkával szerzi jövedelmét; a középvállalkozók — egy bizonyos szint elérése után — csupán a tőkéjüket forgatják. Látható, hogy le kell számolni a munka nélkül szerzett jövedelmek harcos elítélése gyakorlatával, mely harcban — szónoklatok formájában — régebben (?) azon vezetők jártak legelöl, akik maguk is a fentebb harmadikként említett rétegbe tar józtak Különbség van ugyanis a tőke befektetéséből "származó haszon (amely a tőke tulajdonosánál munka nélkül szerzett Aggodalomra nincs ok Első fokú készültség a Tiszán Az Atikövizig szakemberei 6zerdán délután első fokú készültséget rendeltek el a Tisza mindkét partján Csongrád és Szeged határa között. Mindszentnél 660 centmméter volt a vízszint, s ez indokolta a figyelőszolgálat megszervezését. A készültség egyébként azt jelenti, hogy az igazgatóságon ügyeletet tartanak, a gátőrök pedig vizsgálják a töltéseket és a beépített zsilipeket. Az alpári nyári gáton is folytatják a védekezést. Különösebb aggodalomra nincs ok, ugyanis a meilókfolyók már kiadták az árhullámukat és így ha lassan is, húzódik lefelé a itetőzés. Az eddigi számítások szerint egy hét alatt különösebb zavar nélkül levonul az árhullám. A Tisza Szegednél tegnap reggel 601 cm volt. Négymilliárdos teherrel hagyta sorsára tavaly novemberben a Mino Cipőgyár a szegedi és tiszakeszi gyárait. Az elmúlt évek hibás üzletpolitikája miatt összegyűlt veszteség, a büntetőadók, a ki nem fizetett kölcsönök vészhelyzetbe sodorták a vállalatot. Ebben a felállásban jelentették be a budapestiek: kiszállnak a ringből, kft.-t alapítva, hátat fordítanak az adósságnak. De mi lesz a szegedi gyár sorsa? Az elmúlt félévben bizonytalan helyzetben, de tovább folyt a termelés.' Így az első negyedévben már 7 milliós eredmnyről adhattak számot a szegediek. Ekkor került sor arra, hogy rendezzék végre a vállalat szénáját: Budapesten a hét közepén nyilvános értékesítés során eladták a gyárat... — Egy pillanatig sem volt vitás, hogy kié lesz a cég — mondja Karsai László igazgató. — Miért? — Mert az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Nem koppant a kalapács! Elkelt a cipőgyár félmilliárd forintot invesztált már be hitelként a Minóba. Így az látszott logikusnak, hogy ők vegyék meg a szegedi gyárat. — Mennyibe kerül ma egy cipőgyár? — A nyilvános értékesítés során 31 millióra ment fel az ár, no meg, az áfa. Ha ehhez a félmilliárdos követelés egy részét is hozzászámítjuk, akkor szép árat fizettek értünk. — Mennyire értékelték fel a gyárat? — Hivatalosan 91 millióra, de ennyi készpénze senkinek sem volt. — Mi lesz a vételárral? — Nálunk megszűnik a sorbanátlás. Ez a pénz befolyik a Pénzintézeti Központba. ahol megkezdődik a sorban álló hitelezők kifizetése. A Mino szegedi gyára viszont saját teher nélkül, nulláról indulva gazdálkodhat tovább. Az új tulajdonos, az OKHB máris ígéretet tett arra, hogy Szegeden megmarad a cipőgyártás. Egyelőre azon-_ ban a forma tisztázatlan: később vegyes vállalatot, részvénytársaságot, vagy kft.-t is létrehozhatnak. — Sokat segített a megyei tanács. A nevünkben ők licitáltak, azzal a feltétellel, hogy ha nyernek, a mögöttük álló pénzintézet ad nekünk hitelt, amiből kifizethettük volna a gyárat. De az OKHB 1 millióval ráigért. Nekünk mégis ez a legoptimálisabb megoldás. — Az itt dolgozók saját tőkéjét nem lett volna célszerű beforgatni? — Gondoltunk rá. Ha a dolgozóink egy része felvette volna az újrakezdési támogatást, akkor saját magunkat is megvásárolhattuk volna. Ezt azonban adunak tartogattuk, ha senkinek sem kellünk, de nem került rá sor. — Mi lesz a Mino névvel? — Tovább már nem használhatjuk. Az idei szerződéseink alapján gyártott cipőkre még ez kerül. Azután? Ki tudja! Lehet, hogy egykori márkanevünket, a Démát hozzuk vissza. Egyelőre azonban nincs nevünk. — Nemcsak a vállalati központot, de az ott kialakított kereskedelmi apparátust is elvesztették. Hogyan kötnek ezután üzletet? — Annyi munkánk van, amennyi csak a bőrünk alá fér! A bérmunkakéréseknek alig tudunk eleget tenni. És az "exportunk is szépen alakult... — A tőkés országokba? — Nem. Azokat a piacokat a „nagy" Minóval együtt elveszítettük. Most szocialista országokba exportálunk, a termékeink több mint felét. — Ez a piac azonban nem túl nyereséges ... — Tíz-tizenkét rubelért nem lehet eredményesen cipőt gyártani. Éppen ezért a megszabott ár mellé árkiegészítést kapunk. Ha ez tovább- csökken, és már nem éri meg nekünk, akkor üj piacokat fogunk keresni. Átváltás azonban nem megy zökkenők nélkül. Igaz, a közel négymilliárdos büntetőadó nagy részét az APEH időközben elengedte. Mégi$.,. — Most megtapasztaltuk, hogy az állami vállalat senkié. Hónapokigaz sem volt, aki nemet mondjon a javaslatainkra. Reméljük. hogy ezután minden másképpen alakul. / Rafai Gábor jövedelemként jelentkezik, igaz. felét elviszi az adó), és a népgazdaság számára hasznot nem hozó, spekulációval szerzett jövedelem között (Példa ez utóbbira: lakás-, telekmanipuláció, autókkal, videókkal való üzérkedés.) Erkölcsileg általában elítélendő, eslitélhe. tő a munka nélkül szerzett anyagi haszon minden formája, ettől azonban a gazdaság még nem élénkül meg. Márpedig a tőke oda áramlik, ahol a legkedvezőbb feltételekkel fektethető be, s ahol a legnagyobb nyereség kínálkozik — nem tagadta ezt maga Marx sem annak idején. Kicsit flegma („ne haragudjon, erre most nem válaszolak, inkább megírom egy könyvben"), kicsit színpadias. kicsit fontoskodó (i,tényleg csak délig maradok, mert délután Pécsett előadáson várnak"), kicsit mérges (kinevezett igazgató sehol a világon nem adhatja el a cég vagydnát, csak nálunk"), és nagyon diplomatikus. Mikor mármár sarokba szorítják a dü. hös vállalkozók a magyar adó atyját, kiderül. hogv osztja véleményüket: valóban magas a fejlesztések adója jelenlegi formájában nem ösztönzi a beruházásokat. A vállalkozó jobban jár, ha a pénzét bankba teszi, mintha termelő beruházásra fordítja. Tarthatatlan helyzet: s állítólag változtatni kívánnak majd az adórendszer e súlyos anomáliáján. Mit kíván még a magyar vállalkozó ezen a fórumon, és úgy általában? Valódi esélyegyenlőséget! Pécsi Kálmán közgazdász professzor szerint is támogatni kell e réteget, hiszen például -az NSZK-ban a nemzeti vagyon felét a kis- és középvállalkozásod adják. Mi kell még? Biztonságérzet! Egy miskolci kisszövetkezet! elnök saját rendőrségi kálváriáját meséli. Feljelentették azzal az in. dokkal, hogy a kisszövetkezet és a gmk tulajdonát a sajátjaként kezelte. Hát hogyan kezeltem volna — kérdi kétségbeesetten az elnök —, ha egyszer az alaptőke 90 százalékát én adtam be a megalakuláskor? Morvái, a kazánkirály „übe. rel": 10 év alatt 18 büntetőügyben jártak el ellene, köztük egy csomót olyan, jogszabály megsértése miatt, amelyről egy-két év múlva kiderült: helytelen volt S eltörölték, vagv módosították. A vállalkozók országos fóruma egyébként az MSZMP épületében igen furcsa koreográfia szerint folyik. Morvái ad szót, elnököl, kommentál, s egyik felszólalás után sem mulasztja el — függetlenül attól, hogy azt „sorstársa", az APEH, vagy a minisztérium osztályvezetője, főosztályvezetője követi el — felhívni az MSZMP, a kormányzó párt kormányának a figyelmét arra, hogy azonnal mondjon le, s helvét szaktekintélyekből álló kor. mánynak adja át. „Közülünk valÖ vezetők kellenek!" — mutat körbe, s nem zavarja, hogy közöttünk vagy húsz miniszteriális ember, és ugyanannyi újságíró is tartózkodik. Egy valamiről azonban kevés szó esik: a .vállalka. zák mély megosztottságáról. Pedig benne van a levegőben, hiszen sokan a Vállalkozók Országos Szövetsége előző napi ülésének résztvevőiről harmadik személyben beszélnek. ők talán nem „közülük valók"? így bizony nagyon nehéz lesz, Morvái úr, megalakítani a jelenlevők közül sokaknak szimpatikus Magvar Vállalkozók Pártját, bár igaz az is, hogy néni lehetetlen. A mai pluralista időkben. Sandi István