Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

40 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Sjm DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 112. szám 1989. május 15., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Mi, bérmunkások H eller Ágnes av.t mondta a penteki Napvartában. neki személy szerint végül jót tett, hogv ki­rúgtak ŰZ állásából, es elhagyni kényszerült az országot. Így szabadult ki egyetlen gondolati rendszer kalitkájából, és ismerhette meg a többi számosat. A múlt héten egy interjúban egy pedagógus arról beszélt, Hollandiába kellett elmennie, hogy rájöjjön, mi itthon sablonokban gondolkodó emberekel, alfélé alattvalókat nevelünk. Lázár Lajosné, a Szegedi Ruhagyár műve­zetője szintén a múlt héten azt írta a Délmagyarban, ,,ha ő lenne Állam néni", ezeket a hőbörgő fiatalokat, akik ráérnek o rendőrség túlkapásai ellen tüntetni a Belügyminisztérium előtt, mind elhajtaná vagont rak­ni a pályaudvarra. Lázamé egy másik alapvető megállapítása az, hogy ériéket csak kélke/.i munkával lehet előállítani Leve­lének hangvétele és érzelmi töltése ijesztő példája an­nak. milyen sikeres volt nálunk az elmúlt évtizedek­ben az egysíkú gondolkodásra való nevelés, az alatt­valóludat kialakítása. Amiatt nehéz ma a piacgazdasag és a politikai pluralizmus fogalomrendszerével ismer­kednünk, mert ugy tanítottak meg hinni a magunk egyetlen világértelmezésében, hogy közben nem ismer­hettünk meg ettől eltérő nézeteket. A május 1-jen rendezett megélhetési fórumon kér­dezte valaki az előadóktól: érthető, hogy a piacgazda­ság jó a vállalkozóknak, de viajon jó lesz-e a bérmun­kásoknak — hiszen a magántőkés vállalkozás mégiscsak az embernek ember által való kizsákmányolását (is) jelenti Érdemes ezen elgondolkozni .ízért is. mert a legtöbben bérmunkások vagyunk, azért is, rhert a je­len politikai küzdelmeiben egyelőre hallgat az úgyne­vezett munkásság. de a változásuk alakulásában elobb-utobb szerepet kap maid a véleménye. Ha összehasonlítjuk a piacgazdaságot a szocializ­mus gazdasagi gyakorlatával, akkor a valóságot a va­lósághoz ketl viszonyítani. Mi ma sem ismerjük iga­zan a fejlett tókes országok gyakorlatát. Évtizedeken át egv' sóletre festett, XIX. századi kapitalizmusképet hasonlítottunk össze a szocializmus utópiájával, illuzó­rikus jövőképével. Ha a valóságot merjük a valóság­hoz, akkor latnunk kel!, hogy — különösen az értékte­remtő irányító munka nelkul kiadott milliós vezetqi prémiumok ideien — az embernek ember általi kizsak­mányolasa nagyobb mertékú minálunk, mint a piac­gazdaságokban — ráadásul még a gazdasági hatékony­sága is hiányzik. Rá Kell jönnünk arra is, milyen veszélyes illúzió, amit Lázár La u-s né gondol A kelkezi munka jelentő­sége háttérbe szorul az értékteremtésben: nem elha­nyagolható, nem nélkülözhető, de az igazi értékteremtő tényező a töke és az újat alkotó gondolat. Hiába haj­tana tehát „Állam néni" rendőrrel vagont rakni vagy akár rezet bányászni az emberekel, ebből nem szület­ne egyetlen versenyképes találmany, a társadalom megrekedne — mint ahogyan meg is rekedt — egy adott korszak színvonalán, és nem tud onnan tovább­mozdulni. Kiderült, hogy az osztályszempontú megközelítés nem alkalmas a társadalmi folyamatok reális megíté­lésére. Ebbe, a megközelítésbe ugyatvis egyszerűen nem fér bele, hogy munkások csoporijai — vegezzék bár a legmagasabb színvonalon a dolgukat — társadalmi mé­retekben mégis veszteséget termelnek A mi mostani gyakorlatunkban még a/, érdekek vulgáris elmélete is a feje tetején áll: a veszteséges ágazatok, vállalatok munkásainak, vezetőinek csoportérdeke gáttalanul ér­vényesülhet a sokat emlegetett össztársadalmi érdek ellenében. Eddigi társadalmi gyakorlatunk nem tesz különb­séget a jó és a rossz bérmunkás között. Ebből követ­kezik, hogy a jó képességű is csak annyit teljesít, mint a leggyengébb. Ahogyan mondani szokták, a teljesít­ménnyel arányos bérek helyett a bérre] arányos telje­sítmények elve- érvényesül. Ráadásul az önbecsülését is elveszíti az a munkás, aki hajlandó lenne jobban dol­gozni a társánál, ha a munkáltató hajlandó lenne őt jobban megfizetni. Kinek hozhat jót és kinek rosszat egy kibontakozó piacgazdaság? Átmenetileg nehéz helyzetbe kerülhet­nek azok, akik leépítendő, veszteséges ágazatokban, vállalatoknál dolgoznak A kényszer azonban majd differenciálja őket, a jókat megedzi, fejlődésre kész­teli. Vesztesei lesznek a változásoknak a szakképzetle­nek — de nyertes a társadalom, hiszen visszaáll a tu­dás rangja.Vesztesek !esznek azok a szellemi dolgozók, akiknek a bürokrácia áldott munkát, de nyertes a töb­bi. ákil nem fojtogat többé bürokrácia. A bérmunkások köréből vállalkozóként kiemelkedhetnék mindazok, akik kezdeményezni, kockáztatni képesek. De nyertesei lesznek a változásoknak azok is, akik eddig is tudtak és akarlak volna jól dologzni, de tulajdonosi érdekelt­ség híján nem volt, aki a pufogó frázisokon túlmenően megbecsülte volna őket ezert. S okszor eltűnődtem rajta: hogy lehet, hogy Mar­garel Thatchert már harmadszor választották meg Nagy-Britannia miniszterelnökének, nyil­vánvalóan a munkások szavazataival is. Vajon a brit bérmunkások miért szavaztak erre a liberális, konzer­vatív politikusra, aki kezdettől fogva a tőkés vállalko­zókat támogatta" Valószínűleg azért, mert a saját éle­tükben tapasztalhattak egy, a mi egysíkú gondolkodá­sunk szamára sokáig elképzelhetetlen paradoxont: mi­nél jobban kizsákmányolják őket, annál jobban, élnek. Tanács István Nemzet és demokrácia Talán most sikerül, amit Bibó is akart Szombaton folytatódott, s vasárnap fejeződött be a József Attila Tudomány­egyetemen a háromnapos Nemzet és demokrácia kon­ferencia, amelyet a Bibó István Emlékbizottság szer­vezett. A rendezvénysoroza­ton összesen mintegy 400-an vettek részt, a hazai kuta­tók mellett felvidékiek, vaj­daságiak, kárpátaljaiak, s Nyugaton élő magyarok. Képviseltette magát szinte az összes, ma létező politi­kai irányzat is. Az első napon, mint ar­ról korábban beszámoltunk. a politikai ideológiák szere­pet elemezték a nyolcvanas evek Magyarországán A második napon a Bibó Ist­ván munkásságában is köz­ponti szerepet látszó har­madik utas politikai torek. véseket analizálta Borbandi Gyula. Kende Peter es Sza­bó Miklós előadásában.. A harmadik nagy témakorben az 1948 utáni magyar tár­sadalmi és politikai fejlő­dést értelmezték; ennek elő­adói Bilecz Endre. Dénes István Zoltán és Szalai Pal voltak. Az utolsó témakör­ben vasárnap a polgaroso. dás esélyeit vizsgáltak; a vitaindító előadásokat Ju­hasz Pál, Petó Iván és Szá­lai Júlia tartották. A háromnapos rendez­vénysorozat alatt avatta fel a JATE aulája előtt Csá­kánu Béla rektor a Bibó István emlékét megörökítő domborművet. „Az egyetem régi becsületbeli kötelessé­gének tesz eleget ezzel1' — hangsúlyozta a dombormű leleplezésekor A Fekete Hazban emlékkiállítás nyílt Bibó tiszteletére, itt számos dokumentum mellett csalá­di fotókát, korabeli folyóira­tokat, könyveket állítottak ki. Szombaton este Csonka A konferencia résztvevőinek egy csoportja. Középen ifj. Bibó István István, Szeged tanácselnöke fogadta a konferencia részt, vevőit, itt nyújtotta át a Szegedért emlekermet ifj. Bibo Istvánnak, llia Mi­halynak és Vásárhelyi Mik­lósnak, a Bibó István Em­lékbizottság védnökeinek. A polgármester ez alkalmat használta fel annak bejelen­téséré. hogy a városi ta­nács hamarosan pályázatot ir ki egy Bibó Istvánt' ab. rdzoló szobor elkészítésére, amely a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban kap majd helyet. Szombaton este a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola művész-tanárai hangversenyt adtak a kon­ferencia résztvevői szamára. Bellavics Istvántól, a Bi­bó . István Emlékbizottság elnökétől megtudtuk, hogy a Nemzet és demokrácia konferencia teljes anyagát — amelyet egyébként videó­szalagra rögzítettek — könyv formájában adják ki. Bejelentették továbbá, hogy alapítványt létesítenek, amelynek keretében evente ket fiatal magyar társada­lomtudóst részesítenek ösz­töndíjban, s amelynek alap­tőkéjéhez minden, céljaikkal szimpatizáló támogató anya­gi segítséget várják, öröm­teli dolog, hogy már a be­jelentes másnapján csatla? kozott e kezdeményezéshez az egyik legnagyobb nyuga­ti magyar emigráns szerve­zet, a svájci magyar iro. dalmi és képzőművészeti kör. Képviselőjük. B. Szabó Péter elmondta, hogy na­gyobb ősszeggel kívánnak hozzájárulni e nemes cél megvalósulásához, s annak a reményének adott hangot, hogv az ösztöndíjból része­sülő fiatalok nemcsak ma­gyarországi, hanem jeles nyugati egyetemeken is ta­nulmányokat folytathatnak majd. Az emlékbizottság kezdeményezte Bibó.archi. vum létrehozását a JATE dokumentációs és informá­ciós bazisa keretében; a szegedi levéltár Bibóra vo­natkozó anyagat már . teljes egészében megszereztek; megrendelték az MTA bir­tokában levő dokumentu­mok fénymásolatát is; ifj. Bibó István pedig számos fotót bocsátott rendelkezé­sükre. így a kutatók számá­ra a közeljövőben remélhe­tőleg minden, Bibó István­ra vonatkozó anyag egyet­len helyen hozzáférhetővé válik. (A konferenciáról a 3. oldalon olvashatnak osz­szeallitást.) Nagymaros: azonnali hatállyal felfüggesztve További vizsgálatok kellenek — A csomagtervről is tárgyaltak A Minisztertanács szom­baton soron kívüli ülést tar­tolt Németh Miklós elnökle­tével. Az Országgyűlés előtt vállalt miniszterelnöki kö­telezettség alapján áttekin­tette a bős—nagymarosi nagyberuházás építésének helyzetét. A beruházást el­lenőrző társadalmi bizottság, a Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága és a kor­mány tanácsadó testülete állásfoglalásait is figyelem­be véve úgy döntött, ho:;y — a további "Vizsgálatokat igénylő kérdések tisztázása érdekében — a nagymaro­si' munkaiatokat azonnali hatállyal felfüggeszti A felelősségteljes döntés­hez, így a nagymarosi be­ruházás leállítása lehetősé­gének mérlegeléséhez beha­tó alapossággal további vizs­gálatokat kell folytatni nem­zetközi jogi, hajózási, kör­nyezetvédelmi, energetikai, szeizmológiai, műszaki és más kérdéskörökben, és pon­tosítani kell a különféle ha­tásvizsgálati és egyéb szá­mításokat. A Minisztertanács úgy dönti itt. hogy javaslatot ter­jeszt áz Országgyűlés e'é, amelyben kéri, mentse fel a kormányt azon kötelezett­sége alól, amelyet tavaly ok­tóberben a beruházás foly­tatásával kapcsolatosan ré­szére meghatározott. Felha­talmazást kér az Ország­gyűléstől arra is, hogy a szerződés módosításáról a csehszlovák féllel tárgyalá­sokat folytasson. Az Or­szággyűlésre készülő javas­latokat úgy kell előkészí­teni, hogy azok alapián a képviselőház vagy saját ha­táskörében dönthessen, vagy népszavazást rendelhessen el. A kormány megtárgyalta az 1989. évi költségvetés egyensúlyának javítását szolgáló intézkedési csomag­tetvet. Ez azokat a halaszt­hatatlan teendőket tartal­mazza, amelyek a népgaz­daságban az első negyedév során tapasztalt kedvezőtlen tendenciák visszaszorítását céiozzák az év hátralevő részében. A terv egész sov, gazdaságot élénkítő, vala­mint szociálpolitikai, továb­bá olyan intézkedést tartal­maz. amelyek — a központi kiadások csökkentése útján — közvetlenül segítik elő a költségvetési egyensúly ja­vítását. * A Minisztertanács rendkí­vüli ülését követően Med­gyessy Péter miniszterelnök­helyettes nyilatkozott a Ma­gyar Televízió híradójának a bős—nagymarosi építke­zéssel kapcsolatos kormár.y­dontésről. Elmondotta: a nagymaro­si munkálatok azonnali hatályú felfüggesztése azt jelenti, hogy ettől a nap­tól kezdve semmiféle mun­kát nem végeznek. A kor­mány szándéka az, hogy aiaposan mérlegelje a leállí­tás lehetőségét is. Az ezzel kapcsolatos döntéshez azon­ban számos további vizsgá­latot kell végezni. Ezek kö­zé tartozik például, hogy megvizsgálják az osztrák vállalatokkal és pénzintéze­tekkel való tárgyalás lehető­segét annak érdekében, hógy azok veszteségei ne legye­nek túlságosan nagyok, s' milyen módon vehetnének részt esetleg a világkiállí­tásban. A kormány úgy döntött, hogy a szükséges vizsgála­tokat két hónapon belül el kell végezni. Sajnálom Maróthy Lászlói... ... a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisz­tert, mert biztosan szíven ütötte a kormány szomba­ti határozata, miszerint fölfüggesztik a bős—nagy­marosi vízilépcső építke­zéseit. Sajnálom, hisz nemrég volt még, hogy a miniszter ország-világ előtt kijelentette a Parla­mentben: az építkezést el­lenzők csupán egy „zajos kisebbség", akiknek, a hangjára nem érdemes fi­gyelni. Erre mi történik: maga a kormány ad e „za­jos kisebbség" szavára. Ráadásul a Parlament múlt heti ülésén nyíltan azt vetette föl egy képvi­selő: a környezetvédelmi minisztert is le kéne val­lani. Ha én lennék Maróthy László, nekem pár nap alatt ennyi csalódás sok lenne. És lehet, annyira elkeserednék, hogy tán magamtól lemondanék! (balogh)

Next

/
Thumbnails
Contents