Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. április 13., csütörtök 5 1 Zenei naptár Hangverseny a szimfonikusokkal Kellemes meglepetés volt, virtuozitással ékesítve, ha- a vonatkozásban kaptunk hogy Cser Miklós léphetett színpadra a műsorfüzetben közölt Kovács János helyett, a hét eleji filharmóniai koncerten. Nem a jó fővárosi muzsikus hiányának örültem természetesen, hanem annak, hogy sajnos ritkán hallható városunkbéli, tehetséges előadóművészünk kapott most pódiumot a szegedi szimfonikusok élén. Vendégként a cseh hegedűművész, Peter Michalica működött közre. Szép programot ígért az est a romantika, s a századforduló zenei terméséből. Weber: A bűvös vadász nyitányával a közönség lelki felhangolása történt meg. A zenekar itt még nem talált igazán magára. Előadásukban némi kiegyenlítettség, s összeszedettség hiányát éreztem. Mendelssohn sziVhez szóló remekét, az e-moll hegedűversenyt Peter Michalica szólaltatta meg. Tudja a mesterséget. Hegedűjátéka csiszolt, kimunkált, kellő bár az intonációs tisztasága nem volt makulátlan. Mégis, a pozitívumok ellenére hiányérzetünk van. Az előadóművész ugyanis nem mozgott természetes oldottsággal, otthonos derűvel, a hazatalálás felhőtlen örömével e kompozíció világában. A versenymű tolmácsolása Michalica olvasatában nem tartalmazott igazán személyes, figyelemre méltó, egyéni észrevételeket. Az energikus, vagy szenvedélyes hangvételben megfogalmazott részek tűntek szerencsésebbnek az előadó számára, de a szabadabb, oldottabb frazeálás, a gesztusgazdagság, s a hangulatbeli érzékenység tekintetében többet vártam. Egy ilyen, úgymond slágerkompozíció esetén, melyet számtalan világnagyság tolmácsolásában ds ismerünk, fokozott az elvárásunk az előadóval szemben, a személyes jellemzők, gondolatok, lelki habitus kifejezése területén. Amennyit ebben tőle, kevés volt. A koncert második felében Debussy Tavasz című szimfonikus szvitjét, s Raveltől a Lúdanyó meséit hallottuk. Főként ez utóbbi tolmácsolása volt kiemelkedő. A választékos, artisztiikus raveli muzsikát pikánsán fűszerezett, adekvát előadásban hallottuk. Cser Miklós kitűnően érezte a tételek hangulatát, jó tempókkal, s a leheletfinom nüanszokra érzékenyen formálta meg a tündéri muzsikát. A zenekar ebben is, a De'bussy-kompozícióban is nagyszerűen helytállt. Szép szólisztikus szerepléseknek voltunk tanúi. Debussy világa igen közel áll a karmesterhez. Színhatásainak gazdagságát jó érzékkel juttatta kifejezésre, s a formálási biztonság, arányérzék szintén sajátja a jó kezű dirigensnek, akit többször is szívesen hallgatnánk. Bcrényi Bogáta Recsk 1950-1953 lljftlm A közép-kelet -európai filmtörténetben időről időre születnek pillanatok, amikor az ember nem tehet egyebet, csak feláll, és mámorosan tapsolni kezd. Amikor tüntetés-, hőstett- vagy éppen forradalomszámbá megy egy kollektív vállalkozás celluloidszalagra rögzített manifesztálódása. Amikor az alkotó biztos lehet abban, hogy Tettet — dacosan kihívó, mesebelien bátor, erkölcsi kategóriákat esztétikai kategóriákkal egyesítő tettet — hajt végre. A néző meg abban, hogy míg él, élesen világító kontúrok emlékképeivel fog emlékezni a vetítés napjára, az előzményekkel, az időjárással, vagy éppen az utolsó filmkockát' követő történésekkel együtt. Ilyen nagy és ünnepi közép-kelet-európai x pillanat volt, lehetett például Andrzej Wajda Avasember című „Szolidaritáshőskölteményének", vagy Abuladze Vezeklés című remekének premierje. És ugyanilyen pillanatot élhetett most meg újra, alig két hónappal ezelőtt mindenki, aki a budapesti filmszemlén először láthatta Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza Recsk 1950—1953 — egy titkos kényszermunkatábor története című filmjét. A nemzeti fesztivál dokumentumkategóriájának fődíjasa most a nézőkhöz kerülvén, tán hosszú évek óta először hozza különlegesen szerencsés helyzetbe a kritikust: a hazai rohanó történelmi-társadalmi események közepette mind kevésbé van szükség arra, hogy különböző, hatásosnak szánt stiláris eszközökkel bizonygassa-ajánlja, propagálja és dicsőítse azt a szemléletmódot és azt a tematikát, amelyiknek az utóbbi időkben tapasztalható terjedése következtében mind több és több létfontosságú információ áramlik az eddig csupán természetes érettséggel rendelkező, ám most már egyre tájékozottabbá váló, a nemzet jövőjéért valóban felelős, gondolkodó hazai értelmiségi közvélemény elé. Mégis ellenállhatatlan vágy hajtja ilyenkor az embert, hogy kijelentse: másodszori megtekintés után is be kell számolni arról, hogy megrendítő, nagy alkotás ez a háromrészes — eposz? kollektív sorstragédia? a legvadabb bűnügyi históriák izgalmát sokszorosan felülmúló oknyomozati históriás jegyzőkönyv? — alighanem mindegyik. A tábor történetének, hóhéroknak és áldozatoknak kronológikus rendbe szedett históriáját, és párhuEgy titkos kényszermunkatábor története Magyar film. írla és rendezte: Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza. Fényképezte: Pap Ferenc. zamos szerkesztésű monológokat félelmetes hatású erkölcsi-eszmei magasságban egyesítő müvei szembesülünk: olyan, mint egyetlen gigászi szívdobbanás. A Recsk szakmai értékei (felvételtechnikától vágástechnikáig, szerkesztési elvektől dokumentatív erőig) olyan elképesztően szoros és izzó hűfokú ölelésben forrnak össze a legmagasabb rendű emberség kifejeződéseivel, ahogyan csak egészen kiemelkedő műalkotások esetében tapasztalni. Egészen bizonyos, hogy nem túlzás Szolzsenyicin monumentális Gulag-szigetcsoportjához, vagy Gábor Áronnak végre Magyarországon is kapható tábortrilógiájához hasonlítani ezt a filmet. Annál is inkább, mert az alkotóknak a film műfaji sajátosságaiból következően két hallatlan előnyt is sikerült tökéletesen kiaknázniuk: a látvány erejének és hatásának az arcok roppant intenzív fölmutatásával történő érzékeltetését — és a korabeli dokumentumoknak a ma látható rekvizítumaival végrehajtott szembesítését. Például áll a tábor maradványainak helyén a néhai őr és elmondja, hogy „ha valakinek nem lehet megmagyarázni szépszerével, hogy mi a helyzet, hogy vedd tudomásul: márpedig ez van, ezt kell csinálnod, akkor világos, hogy a testi fenyítést kell alkalmazni. Gúzsbakötni, vagy megbilincselni, vagy gumiszobába tenni, vagy mit tudom én — lehet válogatni. Abban az időben mi csak ezt ismertük. Gúzsbakötöttük azt a faszikámat, aki nem úgy csinálta, ahogy elő volt írva a nagykönyvben." Vagy: két egykori rab bemutatja ama bizonyos gúzsbakötést. A tett színhelyén, közvetlenül érzékelhetővé téve mindazt, amiről vagy fél perccel korábban bősz tagadást hallhattunk. És ami már az elsó alkalommal, a film első megtekintésekor is nagyon feltűnt: istenem, nem fura, hogy csupa szétbomlott, degenerált, deformált és szétfolyó arc, bamba tekintet — szinte valamennyi megszólaló valamikori ávós. És tiszta, szép, rendezett tekintetű idős férfifejek sora — az egykori recski foglyok, a majdnem elpusztítottak és agyonnyomorgatottak. A tavaly, a Faludy György-portréval megkezdett, s most e művel folytatott Történelmi portréksorozat egészen parádés szériát sejtet. Még akkor is, ha a megsemmisítő tábor kapcsán a megszólalásra fölkért pribékek közül a legnagyobb halak — magától Péter Gábortól, e vezérszörnyeteg inkvizitortól Décsi Gyulán át a helyi vívmány Piros Lászlóig — persze nem álltak kötélnek. E szemérmetes urak helyett persze szóltak éppen elegen. Például a katonatisztből lett plébános, Tabódy István, aki ritka gyönyörű részletként mondta el: soha eszébe nem jutott volna, hogy pap legyen, de Isten, ügy látszik, ezeknek az embereknek a fölhasználásával esztergálta őt... És szeretettel gondol ma is mindannyiukra: a barbár táborparancsnok „maga engem is szeret Tabódy?" kérdésére igenlő választ adván, a legváltozatosabb kínzásokat állta ki, közben mindvégig föltétetvén neki a kérdés: „még mindig szeret engem, Tabódy?" És Tabódy István mindig igennel válaszölt. „Végül", mondja az egykori rab, „leeresztette a botot és láttam, hogy borzasztóan elszégyelli magát. Másnap fölkért, hogy mossam föl az irodáját, vajas kenyeret és zöldpaprikát adott, és utána, ahol csak tudott, mindig óvott és védett." A rím pedig minderre:'„megbocsátani nem tudok", és „igazából sem gyűlölet, sem sajnálat nem maradt bennem Recsk miatt. Az életem gazdagodásának tekintem. Azóta értem, hogy mi az ember." A Nyugaton élő író, Sztáray Zoltán fenti szavai után a film végső, kétségbeesettmegrendítő mondata, a tétova kérdés — „és mindez miért? Miért? Meg tudja mondani valaki?" — már a messzi távolba vezet. Arra, amerre az emberlét középkelet-európai változatainak káprázatos gazdagsága található. Recsk alig három évtizeddel ezelőtti rabszolgavalóságával, és a Recskről készült film magasba emelő, halhatatlan ragyogásával. Domonkos László TIT-nyelviskolák Nyelvoktatás, nyelvtanulás (2.) A TIT nyelviskolájának részt kell vállalnia a meglévő közöny oldásában, miközben másrészről állnia kell a „nyugati nyelvesek" várhatóan megújuló ostromát. Föl van-e kellően készülve erre a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelvi szekciója, ráadásul az eddigieknél magasabb színvonalon? Mik a legnagyobb gondok ? Kezdjük az utóbbival. A jó tananyagok és a gépi berendezések (magnók, nyelvi labor, másolók stb.) beszerzésének ma már csak az anyagi lehetőségek szabnak határt. Ez sem lebecsülendő probléma, de úgy tűnik, van némi tartalék, továbbá ősztől várhatóan újabb anyagi ösztönzők lépnek be. Az igazi probléma továbbra is az, ami a legtöbb más helyen, legföljebb nem szokás beszélni róla, vagyis a „humán factor", az emberi tényező. Esetünkben a jó nyelvtanár. Aki nem árulja el a harmadik (mit harmadik: sokszor az első!) mondatával, hogy meg sem közelíti az anyanyelvi szintet. Egyelőre kevés a mai követelményeknek megfelelő nyelvtanár, és nincs városunkban (de talán az Országban is alig) olyan nyelvoktatási intézmény, ahol ezt a problémát megoldottnak tudhatnák. Nem is lehet máról holnapra megoldani, hiszen hordozzuk mindannak az örökségét, amiről, föntebb szó volt, és ami természetesen a tanárképzésre is kihatott valamilyen módon. Éppen ezért a szegedi TIT alaposan átgondolt, mégis gyors cselekvésre szánta el magát: „csomagtervet" dolgoz ki. melynek értelmében ősztől sok minden megváltozik ezen a téren. Lesz benne újfajta alkalmazási követelményrendszer, intenzív továbbképzés, külföldi ösztöndíj, sokkal Az eddig vázolt tendencia nem az egyetlen és már nem is a legmeghatározóbb. Időközben ugyanis megindult az ellentendencia, vagyis kitört hazánkban a nyelvtanulási láz. több anyanyelvi tanár, és néhány egyéb újdonság is. Újdonság az is. hogy hamarosan megkezdődik a specializáció. Eddig az jelentette az összes különbséget egy nyelven belül, hogy volt „kezdő", középhaladó", „haladó" stb. és esetleg valamilyen nyelvvizsgára „előkészítő". Alig érdekelte a tanfolyamok szervezőit és vezetőit, hogy milyen célra akarja használni a jelentkező a választott nyelvet: külföldi turistaútra, a Sky csatorna filmjeinek megértésére, bécsi bevásárlóutakra, netán Hemingway- vagy éppen orvosi szakszöveg olvasására. Mindez teljesen mindegy volt már csak azért is, mert mindenütt ugyanazt a néhány tananyagot variálták ugyanazok a tanárok, tisztelet a kivételnek. A kisebb mértékben oktatott nyelvek esetében ezen valószínűleg nem is lehet változtatni még egy darabig, de a két „nagy", az angol és a német terén itt is újítások lesznek, többek között az angol ESP (English jor special purposes, vagyis angol nyelv „speciális célokra") mintájára, illetve a hazai igényekre való alkalmazásával. Ennek értelmében végre lesz olyan angol kurzus,' ahol szinte az összes eddigivel szemben nem, vagy alig lesz nyelvtan, viszont lesz benne számos olyan, főként újabb keletű szó és kifejezés, ami a szótárakban nem található. Lesz kifejezetten olvasásra, tanító kurzus, ahol nem sokat számít a kiejtés, így nem is kell sokat bajlódni vele. De lesz olyan is. amelvik *»>pen a jó kiejtésre specializál, az angol eseteben kuion brit és amerikai változatban. Lesznek valódi társalgások is, kizárólag olyan „native spéaker"-ekkel, akik nem is tudnak magyarul, így nem kell majd félni a mesterkéltségtől. Szerepel még a tervekben idegenvezetők nyelvkurzusa, és végül szegedi specialitásként a computerés az angol nyelvi program összeházasítása, melynek keretében angol computernyelvet is oktatnak majd a TIT-ben. Mindezt fölsorolni sem kevés. Nyilvánvaló, hogy megvalósításához elégtelenek az eddigi keretek. Előbb-utóbb szükségessé válik a „szponzor"-rendszer. A tárgyalások folyamatban vannak. Pordány László * Ha valamihez, hát ehhez a kétrészes íráshoz a lehető legjobban kapcsolódik a hír. a TIT városi • és városkörnyéki szervezete tóbb nyelvi tábort is szervez: bentlakásos angol tábor lesz általános iskolásoknak június 18tól 27-ig és június 29-től július 8-ig — s ugyanezekben az időpontokban a középiskolásokra is vár hasonló. Jelentkezni április 25-ig, a TIT Kárász utca 11. szám alatti központjában lehet az Ortutay kollégiumban megrendezendő táborokra. Am nemcsak az angolul, hanem a németül tanulókra is gondoltak: a fenti időpontokban német nyelvi tábor is lesz, s ha már TIT-akcióknál tartunk: szintén április 25-ig lehet jelentkezni a június 19—25. között ugyancsak az Ortutay kollégiumban megrendezendő számítástechnikai és számítógépes irányítástechnikai tanfolyamra is. Alapítvány Szeged közoktatásáért Mivel a közoktatás katasztrofális állapotáról csak a szavak szaporodnak, az állami pénzek meg csak fogynak, az ország holnapjára egyre aggodalmasabban gondoló állampolgárok a felelősségérzetüktől Vezérelve saját megoldásokat keresnek. Szerencsére. A szegedi általános iskolák igazgatói ismerik legjobban saját intézményeik vigasztalan helyzetét; hoszszú évek óta beszélnek a változtatások szükségéről, s mindeddig kértek, kértek, kértek ... Most azonban nem mentek a tanácsba, se a népfronthoz, se a nötanácshoz, hanem elhatározták: maguk cselekednek. Kimódolták, hogy mivel a bajok egyik fő oka a jóra törekvő pedagógusok „mozgásszabadságának" korlátozottsága, mivel az alkotókedv kibontásának sokféle a gátja, kifejezetten fejlesztési célokra alapítványt hoznak létre. Nem az állami költségvetés kötelességmulasztásait kívánják „fedezni", nem az iskola alapfunkcióira is kevés állami pénzeket kipótolni, hanem a korszerű oktatáshoz elengedhetetlen, a gyerekek érdekéért való ötletekhez, kísérletekhez, kutatásokhoz szeretnének anyagi eszközöket. Olyasmi, 'Colákban elvégzendő munkához, amit bár a költségvetésnek kellene finanszíroznia. az „azt mondja", hogy nem tudja finanszírozni. Szegedi diákszínpad A Szegedi Diákszínpad tagjai egyetlen előadással jelentkeztek eddig, egy Pirandello-darabbal, Balog József rendezésével; most lesz a második bemutatójuk: Carlos Solárzano mexikói drámaíró A bábuk című művét adják elő a Bartók művelődési központban, pénteken este 8 órakor. Az érdeklődők április 21-én is, majd május 19-én és 26-án is megnézhetik a Diákszínpad Halkó Gabriella-rendezte produkcióját. Például: idegen nyelvek oktatását, számítástechnikai, informatikai képzést, esztétikai készségek fejlesztését, vagy akár az eszméletlen mennyiségű tanóra racionális csökkentését. Munkaigényes, „anyagigényes", fölkészült emberek alkotó energiáit kívánó dolgok ezek, vagyis pénzigényesek egyszersmind. Mivel gondolkodó állampolgárok könnyen belátják, hogy az általános iskolai oktatás színvonala meghatározza a holnapi és holnaputáni életünk minőségét, abban bíznak az alapítvány ötletgazdái: a kifejezetten a szegedi iskolák fejlesztésére való alapítvány gondolatát mindenki támogatja, s „beszáll", aki a pénzét úgy képes beosztani, hogy rangsort, fontossági sorrendet állít, s eldönti: ennél aligha létezik értelmesebb-fontosabb „kiadás". Nagyvállalatoktól a magánszemélyekig mindenkit fölhívnak az alapítványtevők: csatlakozzanak! Egyelőre öt szegedi általános iskola fogott össze, nyilvánvalóan ők csak jelkepes összeggel, de elindítják a dolgot. A kuratóriumhoz, amely majd gondozza az alapítványt, pályázatot nyújthatnak be azok a szegedi iskolák és pedagógusok, akik tenni akarnak a közoktatásért, s a helyi nevelési rendszer kidolgozásában részt vállalnak. Mi vonzaná, mondjuk, a pénzes cégeket, hogy csatlakozzanak? Mészáros Rezsőné és Szalay József, akik mindketten iskolaigazgatók Szegeden (s akiktől a fönti információk származnak) — mondtak egy példát: ha a 7—8. osztályosok fakultatív óráit egy vállalati tanműhelyben lehetne tartani, a rátermett vállalati ember hamar kiválaszthatná jövendő szakmúnkásait a sokféle érdeklődésű gyerek közül Az ilyenfajta együttműködés iskola és vállalat között mégiscsak más, mint a hagyományos volt, hogy tudniillik az osztály elment műsort adni a vállalati klubba, a brigád meg kimeszelte az iskolát „társadalmi munkában", közpénzen. (Az alapítvány céljaira felajánlott összegek természetesen „leírhatók" az adóból.) Az ötletet, a pedagógusok önálló kezdeményezését a mai tanácsülésen ismerteti és „propagálja" majd Mészáros Rezsőné. Mi drukkolunk, hogy mindenki jól értse: meg kell próbálni minden módon segiteni az iskolák baián, enyhíteni szegénységükön, hogy ne állítsunk ki magunkról egy végleges szegénységi bizonyítványt. S. E. Mégis lesz néptáncfesztivál Hetek óta tartó viták után úgy döntött a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa, hogy mégis lesz néptáncfesztivál Szegeden. Az szmt elnöksége még februárban juttatta el a sajtószervekhez állásfoglalását, amelyben tiltakozott a SZOT titkárságának döntése ellen, miszerint „pénzügyi okok miatt az idei évre ütemezett nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál elmarad." A tiltazás eredményes volt, mert ugyan a SZOT nem kíván társrendezője lenni a fesztiválnak, de az alapösszeget a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa rendelkezésére bocsátja.