Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

2 1989. április 2., vasárnap Eltemették Zita királynét ftt Bécs (AP) Tömegek gyülekeztek a szombat délutáni órákban az osztrák főváros központ­jában, hogy leróják végső tiszteletüket Magyarország utolsó királynéja, Ausztria utolsó császárnéja, a márci­us 14-ikén Svájcban, 97-ik életévében elhunyt Bour­bon-Pármai Zita előtt. Helyszíni beszámolók sze­rint óránként kétezren ha­ladtak el Zita királyné bár­sonnyal letakart koporsója előtt, amelyet pénteken he­lyeztek ravatalára a bécsi Stephansdomban. A temeté­si szertartást a helyszínen lévő tízezrek mellett milliók követhették figyelemmel a tévékészülékek előtt. Zita temetési szertartása Ferenc József halála óta a legnagyobb ilyen jellegű esemény Bécsben. A hírügynökségi beszámo­lók megemlítik: a több tu­catnyi koszorú között ott volt az is, amelyet a Ma­gyar Demokrata Fórum ne­vében helyeztek el a rava­talnál. A Jangcére tervezett erőmű ellen Kínai képviselők tiltakozása m Peking (MTI) A kínai parlament 270 képviselője közös beadvány­ban szólította fel a kormányt arna, hogy a következő év­századig halassza el a Jang­ce folyóra tervezett óriás vízlépcső és erőmű építésé­nek megkezdését. Ilyen ak­cióra eddig nem volt példa a kínai parlament történe­tében. A képviselők közös felhívása tükrözi azt a ha­talmas ellenállást, amely a kínai közvélemény körében tapasztalható a „Három azurdok" elnevezésű óriás vízerőmű felépítésének te­ve ellén. A Kínád Országos Népi Gyűlés képviselői a parla­ment elnökségéhez és a központi kormányhoz inté­zett felhívásukban rámutat­nak arra, hogy véleményük szerint a rendkívül költsé­ges vízerőmű felépítése ká­Folytatódnak a harcok Afganisztánban 0 Kabul (TASZSZ) Dzsalálábád 65 lakosa vesztette életét és igen so­kan megsebesültek az el­múlt 24 óni ban a várost ért tüzérségi támadások miatt. A TASZSZ értesülése sze­rint a tumadásokat a 11. és 18. pakisztáni gyalogos­hadosztály tüzérségi egy­ségei hajtották végre. Az ál­dozatok. és sebesültek több­sége gyermek és időskorú. Jelentősök az anyagi károk is. A lázadók tüzérségi tá­mogatással megpróbáltak közelebb jutni a városhoz és Dzsalálábád repülőteréhez, ezt azonban a kormánycsa­patok erős tüzérségi táma­dással meghiúsították. 170 felkelőt megöltek, 77-et megsebesítettek, s a kor­mányellenes erőket vissza­szorították állásaikba. Közben Üj-Delhiben Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszter az afgán elnök le­mondását sürgette. Indiai látogatásának utolsó előtti napján tartott sajtóérte­kezletén kijelentette: Afga­nisztánnak és minden kör­nyező országnak is érdeke, hogy Kabulban a lehető leg­kisebb erőszak árán új kor­mány vegye át a hatalmat. A brit külügyminiszter azt is hozzátette: London ellen­zi, hogy Kabulban funda­mentalista kormányzat ala­kuljon. ros hatással lenne Kína gaz­dasági és pénzügyi helyzeté­re, valamint társadalmi sta­bilitására. A kínai gazdaság jelenleg nem bírja ki az óriási erőmű építésével járó hatalmas befektetéseket, a lakosság pedig képtelen el­fogadni, hogy az építés kö­vetkeztében emberek száz­ezreit telepítik ki megszo­kott lakóhelyükről és foszt­ják meg őket hagyományos létfeltételeiktől. Ezenkívül az óriási erőmű felépítése súlyos mértékben veszélyez­teti a gazdasági és ez embe­ri környezetet, A kínai kép­viselők arra is felhívják a parlament elnökségének és a kormánynak a figyelmét, hogy véleményük szerint to­vábbi tudományos tanulmá­nyozást igényel az erőmű­építés várható hatása az emberi és a gazdasági kör­nyezetre. A kínai belpolitikai hely­zet ismerői rámutatnak, hogy a 270 parlamenti kép­viselő közös fellépése ko­moly figyelmeztetés a kor­mány számára, amely mind­eddig nem vette figyelembe a Jangce-erőmű építése el­len tiltakozó kínai értelmi­ségiek, környezetvédők és tudások észrevételeit. Kivándorlás a Szovjetunióból S Kairó (MTI) Az idei első negyedévben több mint 400 százalékkal: 9647-re nőtt a Szovjetunió­ból ikiivándorlási engedélyt kapott zsidók száma az 1988-as év azonos időszaká­hoz képest — közölte szom­baton Jeruzsálemben a Zsi­dó Ügynökség. Csupán már­ciusban 4034-en emigrálták a Szovjetunióból, s közülük 459-en utaztak Izraelbe, hogy ott telepedjenek le. A Jerusalem Post egy bi­zalmas kormányjelentésre hivatkozva közölte, hogy az izraeli vezetés szerint a kö­vetkező években akár „több százezer szovjet zsidó ki­vándorlására lkel'1 számíta­ni". E jelentésben az áll, hogy a szovjet hatóságok immár készek akár évi 40­50 ezer zsidó állampolgár emigrálását engedélyezni. Nyílt levél Gajdácsi Istvánhoz Tisztel Gajdócsi Ür! Immár ország-világ előtt ismert — és ön által is el­ismert — a tény: ön, hatal­mával visszaélve, megfélem­lítette a magyar Országgyű­lés egyik képviselőjét, Südi Bertalant. Arra kényszerí­tene őt, álljon el parlamenti interpellációjától, erőszakkal megfosztva ezáltal hivatása gyakorlásának feltételeitől, szólásszabadságától, mj több, elemi emberi jogaitól. Ezzel a törvénytelenséggel ön felháborító módon aka­dályozta a legfőbb ma­gyar államhatalmi-népkép­viseleti szerv, az Országgyű­lés munkáját, és a lehető legsúlyosabban megsértette Magyarország érvényben le­vő alkotmányát. Meggyőző­désünk: önnek ezek után semmiféle erkölcsi alapja nem lehet arra, hogy az Or­szággyűlés képviselőjeként, az Elnöki Tanács tagjaként, illetve az alkotmány-előké­szítő bizottság elnökeként működjék (az ügy elkerül­hetetlen büntetőjogi követ­kezményeiről nem is beszél­ve) Éppen ezért a nyilvános­sága előtt ezennel határozot­tan felszólítjuk: haladéktala­nul mondjon le képviselői mandátumáról és az alkot­mány-előkészítő bizottság­ban való ténykedéséről! A Magyar Demokrata Fórum kecskeméti városi szervezete Tavaly a Zsidó Ügynökség adatai szerint összesen 20 ezer kivándorlási vízumot állítottak kii zsidó állampol­gárok számára a Szovjet­unióban, szemben az 1987-es 8011-gyei, illetve az 1980-as 21 470-nel, A (kivándorolni kívánó szovjet zsidóság ugyanakkor csak csekély arányban kíván Izraelben letelepedni. Több mint 90 százalékuk inkább az Egye­sült ÁU&mökat, Kanadát, Nyugat-Európát, • vagy Ausztráliát választotta új hazájául. Az említett Jelen­tés és az Iznael teljes betele­pítését célul kitűző pártok úgy vélik, hogy az Izraeltől való elpártolás e nagy ará­nya elsősorban a holland külpolitikai magatartás kö­vetkezménye. Moszkvában a holland nagykövetség kép­viseli az izraeli érdekeket és — szemben az utóbbi kö­veteléseivel — nem hajlan­dó arra, hogy az általuk ki­adott kiutazó vízummal Bécs helyett Bukaresten ke­resztül való utazásra kény­szerítsék a kivándorlókat. Az emigrál Ók ekként az osztrák főváro6ban gyakor­latilag valamennyi nyugati államtól megkérhetik a be­vándorlási engedélyt, de Romániából a megállapodás alapján kizárólag Izraelbe utazhatnak tovább. ünnepség a Parlamentben Átadták a Kiváló és Érdemes AlíLvész kitüntetéseket Németh Miklós mondott beszédet A Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művé­sze kitüntetéseket, amelyeket a Minisztertanács adományo­zott hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmiból. szombaton a Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepségen nyújtották át. Az eseményen megjelent Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Czibere Tibor művelődési minisz­ter. Németh Miklós miniszter­elnök, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ma­gyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának nevében köszöntötte a kitüntetette­ket, valamint az ünnepi rendezvényen megjelent közéleti vezetőket és vendé­geket. Hangsúlyozta: öröm­mel tesz eleget kötelességé­nek, hogy a kormány elis­merését és megbecsülését tolmácsolja a kultúrát te­remtő, alkotó embereknek szavainkhoz azon a napon, amely törté- mérik, nelmi erővel vésődött né­pünk tudatába, — Ilyen ünnepélyes, va­lóban felemelő pillanatok­ban gyakran megkérdez­zük: tulajdonképpen mi is rejlik a protokolláris for­mák mögött? Csak az érték és az értékteremtő munka elismerése? Vagy valami más is? Azt (hiszem igen. A kitüntetés az elismerés mellett a szövet­ség erősítésére és új szövet­ség alakítására irányul azok között, akik a kitüntetése­ket adják, és akik megkap­ják, elfogadják azokat. Mi e szövetség tartalma? Ez nem lehet más, mint a nemzet történelmi értékeit kifejező kapcsolatok szilár­dítása; szövetség a nemzet szolgálatában. Sorsfordító időkben nem­csak a szavak, hanem a szándékok, a tettek iis szi­gorú mérlegre kerülnek és ez érvényes a művészi kife­jezésre, a művész szándéká­ra is. Most a művészt saját küldetésének tudata új utat kereső-kutató, a távlatokat fürkésző társadalom segíté­sére kötelezi. Hazánk új helyét keres­sük az európai népek kö­zött. Világosan látjuk: a si­ker elengedhetetlen feltéte­le, hogy kíméletlen őszin­teséggel megismerjük ön­magunkat: erényeinket, fo­gyatékosságainkat, a múl­tunkban rejlő és a jövőben kibontható értékeinket. Egyszerre vagyunk önbizal­mában megrendült és meg­becsülését újrateremtő nem­zet. Pedig önmagunkat hite­lesen kell tudnunk elfogad­ni, mert mások értékeinek befogadására csak ekkor le­szünk képesek. Ebben kérek önöktől a kormány elnökéként és a nemzet nevében is segítsé­get. Segítsenek minél tisz­tábban önmagunkra ismer­nünk. S egyúttal segítsenek megtalált önmagunkat a vi­lágnak felmutatni. Ezt önök nélkül nem tudjuk Véghez vinni. Ez fontos számunkra, mert néhéz, néha szinte tel­jes íthetet lennek tűnő törté­nelmi feladataink megoldá­sa függ attól a külvilágtól is, amelynek cselekedetei, véle­ménye, segítő szándéka, vagy segítségének elmara­dása éppen azzal a képpel függ össze, amit rólunk ma­gyarokról kialakítanak. Jelenleg ez a kép — ezt nemcsak tudjuk, 'hanem érezzük is — kedvező. De vigyázzunk! Nehogy meg. kel fel kell értékelnünk a kultúrát, a művészetet, az alkotó- és előadóművész te­vékenységét; mégpedig a teljesítmény és a minőség igényével, a demoratikus nyilvánosság ösztönzésével. Támogatásunk azonban nem vállalhat mindent egyfor­mán magára, amint az — legalábbis a deklarációk szintjén — korábban tör­tént. Irány- és hangsúlyvál­tás szükséges, amely nem Intézhető el azzal a szólam­mal, hogy „az állam kivonul a nat. A kedvező megítélés nemegyszer csak kontraszt­hatás. Annak a következmé­nye, hogy magatartásunkat, megnyilvánulásainkat má­sokhoz, vagy éppen korábbi és tetteinkhez Szociálissegély-kérelem egyszerűsítése A rendkívüli szociális se­gély kiutalásánál a tanácsi szerveknek nem kell vizs­gálniuk a kérelmező hozzá­tartozóinak anyagi körül­ményeit tartalmazza az a módosítás, amely a szoci­ális és egészségügyi minisz­ter erre vonatkozó rendele­tét egyszerűsíti április 1-jé­től. Az esetenként adható segélyek célja eredetileg is az volt, hogy az előre nem látható, váratlan helyzetbe hozzátartozók anyagi hely­zetének felkutatása, tisztá­zása gyakran egy-két hóna­pot is igénybe vesz. Az új eljárás nemcsak az admi­nisztrációs terheket csök­kenti, hanem humánusabb Is lesz, mivel a tartásra kö­telezettek körében is jelen­tős azoknak a száma, akik támogatásra szorulnak. A jogszabály-módosítás lehetővé teszi, hogy a segit­áégre szoruló állampolgárok került személyeken az erre a lehető leggyorsabban kap­illetékesek gyorsan segíthes- ják meg az anyagi támoga­senek. Ám az eddigi tapasz- tást, egyszersmind az ese­talatok azt mutatták, hogy a tek többségében felesleges­kától kíméli meg az amúgy is túlterhelt tanácsi appará. tust. Az eseti segélyezést könnyítő jogszabály-módo­sítás mellett a Szociális és Egészségügyi Minisztérium­ban már dolgoznak a köz­gyógyellátás korszerűsíté­sén, az igényjogosultság ki­terjesztésén is annak érde­kében, hogy az arra rászo­rulóknak ne kelljen újból és újból segélyért fordulni­uk a tanácsokhoz, hanem indokolt esetben a köz­gyógvellátásra jogosító iga­zolvány alapján térítésmen­tesen kapjanak gyógyszert tartásra köteles és képes nek bizonyuló többletmun- és gyógyászati segédeszközt múlékony történelmi pilla- túra és egyéb segítség szuk_ séges, amely a művészi au­tonómiát, az alkotóképesség kibontakozását ösztönzi és nemcsak tudomásul veszi, hanem igényli is a művé­szek önszerveződését, szo­lidaritását és érdekvédelmi tevékenységét. Ebben a nehéz sorsú or­szágban a művészetek és a politika közös céljává kell Magyar- tennünk a népi életképesség értékeit, és megújulási készség fel­keltését. Nem a magyarság számaránya, hanem belső erkölcsi ereje és kulturális minősége az előrehaladás feltétele. Ezért olyan kultu­rális építkezés szükséges — és ez megint közös felada­tunk — amelyben — a kultúra közösséget alakító és megtartó erő, — a magas kultúra a népi értékek természetes kibon­takoztatásában segít és nem más kultúra erőszak olásá­val nyomja el a magyar kultúra gyökereit. A magyar kultúráról el­mondható, hogy mérheti 'magát a mindenséggel. Ná­lunk nemcsak megjelentek az európai szellemi áramla­tok, hanem magyar forma­nyelven — ahogy Márton Aron írja: „magyar dialek­tusban" meg ds szólaltak. A magyar kultúra történetére nem az elzárkózás, a pro­vincializmus a jellemző, ha­nem az, hogy más népek ál­tal is becsült kulturális ér­tékeket teremtett. Nemcsak átvettünk a világtól kultu­rális értékeket, hanem ad­tunk is számukra saját ér­tékeinkből. Önök olyan tudás birto­kosai, amely csak úgy agazi érték, ha a néppel megoszt­ják. És úgy vélem, hogy nemcsak a művészekre, ha­nem a politikusokra nézve is igaz, hogy a népért végzett munka nem külön foglalko­zási ág, hanem mindenfajta hivatással együttjáró köte­lesség. A kormányzat és a művé­szetek új viszonyát kíván­juk felépíteni, amelyet leg­találóbban mégis régi sza­vakkal tudóik jellemezni. Eötvös Józsefet idézem: „A népnek csak magának lehet önmagát művelnie. Egyedül ott fejlődhet ki életrevaló, önálló, maradandó és az ember polgáriasodására valóban gyümölcsöző mű­veltség, hol a művelődés szükségének érzete a nem­zet lelkületében felébred­vén, a polgárok minden osz­tályánál vállvetett közre­működése által magából az összes nép életéből képződik iki. És épp annyira az álla­mi közhatalom csak segé­lyezni és gyámolítani képes az egyeseknek és testületek­nek ide vonatkozó törekvé­seit, — mint viszont a kor­mánynak minden legüdvö­sebb intézkedései is óhajtott siker nélikül maradnak, ha a társadalom közreműködé­se által nem támogattatok." E támogatás reményében, amelyre a művészeknek és a kormánynak egyaránt szüksége van, őszintén gra­tulálok a kitüntetetteknek. Egyúttal további kiemelke­dő művészi sikereket kívá­nok valamennyiüknek mind­nyájunk örömére, ugyanak­kor nemzetünk felemelkedé­sére is gondolva •— mondot­ta Németh Miklós, majd át­nyújtotta a kitüntetéseket. (A kitüntetettek névsorát a 3 és 4. oldalán közöljük.) Ez az értékelés, miként saját önbecsülésünk is — csak akkor lesz szilárd, ha megtaláljuk az új ország időtálló Önöknek, a szellem és a művészet kiválóságainak ebben döntő szerepe lehet. Ezzel szolgálják legjobban nemzetüket, és ez lehet szi­lárd alapja a szövetségnek, aminek kötésében élni cé­lunk és hitvallásunk. Ké­rem önöket: segítsenek ab­ban, hogy sokszínű, sokhan­gú nép maradjunk. Ügy, ahogy az történelmünk év­századain át végig erőssé­günk volt, és záloga fenn­maradásunknak. Ne enged­jünk az egyformaság csábí­tásának! Az új értékek ne törjenek egyeduralomra, ne a többi értek kiszorítása, megsemmisítése Jegyen a céljuk. Ha valahol, akkor a művészetokben tényleg csak a pluralizmus lehet az értékteremtés forrása. — Sokat és joggal beszé­lünk manapság a tudás fel­értékelődéséről. Magam is a kormányzati tevékenység egyik mércéjének tekintem, hogy sikerül-e minden ne­hezséget számba véve most már ténylegesen elmozdulni abba az irányba, hogy a tu­dás érvényesülési lehetősé­gei javuljanak, megbe­csültsége erősödjön. Ebben is felmérhetetlen hatású le­het az önök segítsége. Engedjék meg azonban, hogy a meglevő tehetség és megteremtendő tudás mellé felsorakoztassak egy másik tényezőt: az akaratot is. Az előzőik mit sem érnek, ha azokat nem mozgósítja a si­ker vágya, az egészséges becsvágy, ami legyőzi az esendő tunyaságot, az önbi­zalom hiányát, vagy a telje­sítmények rajtunk kívüli akadályait. A művész leg­jobban önmagát adva segít­heti a magyar embert a tett­vágy, az önbecsülés, az erő felkeltésében, a nemzet előtt álló nehézségek leküz­désében. Ha ebben segíteni tudnak —, s ezt igazán hi­telesen csak mindenki ma­ga mérheti le —, akkor el­mondható, hogy a művésze­tek és a hatalom új szövet­sége kiállta a próbát, ered­ményesnék bizonyult. — A kormány a kialakult nehéz helyzetben is a mű­vészetek támogatására tö­rekszik. A korábbi mulasz­tások pótlására nem képes és el kell ismerni, hogy minden ezzel (kapcsolatos el­marasztalás jogos. A politi­ka korábban nem mindig figyelt oda a művészet sza­vára és előfordult az is, hogy nem értette meg: a művésznek „másképp fáj az élet", a művészi érzékeny­ség prizmáján a problémák olyan embrionális állapot­ban is láthatók, amelyet a hétköznapi ember még ész­re sem vesz. Én abból in­dulok ki, hogy a nemzet nem fejlődhet a kultúra nélkül, még kevésbé a kul­túra kárára. (Az új szövet­ség lényege, hogy a kor­mányzat a kultúrpolitika te­rületén is fordulatot kezde­ményez. Gyakorlati lépések-

Next

/
Thumbnails
Contents