Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

I 1989. április 13., csütörtök 3 A miniszterhelyettes optimista Volt idő, amikor a magyar ftizdasag irányítói feltek az év elejével rendszeresen beköszöntő új szabályozórendszertől. A bérből és fizetésből (valamint szociális juttatásokból) élők pedig az új évet jelző áremelésektől rettegtek. Mára ezek az érzések eltűntek, inkább a belefáradás. a fásultság lett jellemző. 1989 első negyede nem sok jót hozott nekünk. A kapkodó kormányzati intézikedések még beljebb toltak bennünket az apátia sötétjébe. Gazdaságunkra a tehetetlenség, a minden elképzelhetőt felülmúló teljesítmény-visszafogás lett a jellemző. Van néhány sziget, ahol megpróbálnak a külvilágról nem tudomást véve hajtani, egy remeit jövőt építeni. A készülő előrejelzésekben még persze benne van a visszafogott optimizmus, a „nálunk nincs nagy baj" megállapítása. De a politikai pezsgéshez nem társulnak a gazdasági sziporkák. Legalább a meglevő értékeket kellene megismertetni a világgal. A marketing és a piaci munkára most van a legnagyobb szükség. Ezért is került az első három hónapot jelzésszerűen bemutató összeállításba két anyag erről a területről. A statisztika tényei komoly számaik. Megfellebbezhetetlenek, amikor elmúlt idők tényeiröl szólnak. Sokkal nagyobb a szubjektum szerepe az elvárt jövő felvázolásában. A KSH felmérése alapján irt anyagban talán az a legelgondolkodtatóbb. mennyire igyekeznek tervezők, vállalati szakemberek hátat fordítani a valóságnak. A XIII, pártkongresszus idején a sikerpropaganda a mezőgazdaság eredményeire igazán odafigyelt Az azóta eltelt időszak után már nem tudjuk a biztos választ arra a kérdésre, hogy mennyit is ér a mi mezőgazdaságunk? Nap nap után vitatják mostanában különböző fórumokon az MSZMP új agrárpolitikai téziseit Ezekkel kapcsolatosan komoly kétségek hangzanak el nem egy tanácskozáson. Két írásunk adatgyűjtése során arra voltunk kíváncsiak, hogy közben milyen új, vagy éppen továbbélő tendenciák vannak! jelen a gyakorlatbon. A megye, de küionosen Szeged város gazdaságának nagy kérdése a Hungaro hemp Magyar Kenderipari Tröszt további sorsa. Nem a vezérigazgató-választás hoszszú eljárása a sarkalatos pont ebben a problémakomplexumban, hanem a működőképes forma eltalálása. Nagy a tét. Egy esetleges csőd tömeges munkanélküliséget idézhetne elő Sziegeden is ... I Jó lenne azzal biztatni az olvasót hogy az első hónapok komor színei után, a következő időszakban lesz több okunk a fellélegzésre, láthatunk' majd — legalább esélyt — életszínvonalunk romlásának megállítására. Ez azonban ma, április 13án, csak tényalapokat nélkülöző óhajtás lehet Vetni, ültetni kell A Forráskúti Haladás Tsz gazdaságilag az egyik legmegalapozotlabb mezőgazdasági nagyüzem környékünkön. Mégis, amikor Szabó Imre elnököt az első negyedév tapasztalatairól, s az ebből levonható kilátásokról kérdeztem, először a pénzügyeket hozta szóba. Míg tavaly a váltó jószerivel a második negyedévben •jelent meg. mint fizetési mentőöv, úgy most a szövetkezet közel ötvenmillió forintos kintlevőségének döntő hányadához csak váltó formájában tud hozzájutni. Alig akad olyan vállalat, amely időre fizetni tudna. A váltó megforgatására minimális az esély, 90 százalékát a banknál számítoltatják le. Emiatt, s az új baromfitelep plusz 15 millió florintos pénzlekötése miatt lényegesen több pénzt kell a termelésben forgatni. Ha ezt saját erőből nem tudták volna megoldani, nem is vállalkoztak volna a fejlesztésre hisz húsz százalék feletti kamatú hitelekből nem szabad termelést bővíteni, ritka az olyan ágazat, amely ezt kitermelné. Ezek a források azonban már kiapudóban vannak, további beruházáshoz a kamatozó betétekhez kellene nyúlni. S ez az, amit itt sem tesznek meg. Ki váltaná fel a biztos hasznot bizonytalanra? Ehhez egy egészen más gazdálkodási környezet, tisztes válla.lkozói haszon ígérete kellene, amely, úgy tűnik, még nem érkezett el. Az értékesítési bizonytalanság at tavalyinál is erőteljesebb." Az időjárás siet, szinte nyarat idéző, így nem lehet a vetéssel, ültetéssel késlekedni. Ugyanakkor a felvásárló vállalatok egyáltalán nem sietnek a szerződéskötésekkel. így nincs még megállapodás a pincegazdasággal, a hútőiparral, a zöldérttel, és más zöldség-gyümölcs forgalmazókkal. A gabonával nincs ilyen gond, a teljes termésre szüksége van a takarmánykeverő üzemnek és a tápboltoknak. A termelési szerkezet változásai tükrözik az értékesítés és a Jövedelmezőség tapasztalatait. A tavalyi burgonya utolsó tételeit most szállítják jugoszláv exportra. Ez az akció, ha nem is hozott nagy hasznot, a belföldön felesleges árumennyiség legalább nem ment tönkre. Mindenesetre az idén közel harmadával csökkentették a burgonya területét. A nagy kézimunka-igényű paradicsomtermesztés is száz hektárról hatvan hektárra szorult vissza. A fűszerpaörikát viszont újra beiktatták, mivel ismét van rá kereslet. Az is hozzájárult e döntéshez, hogy a szárítóüzemük kapacitását így jobban leköthetik. A termelés és a félkésztermékké való feldolgozás együtt talán gazdaságos lehet. A "napraforgótermesztést jövedelmezőnek ítélik, így ebből negyedével növelték a területet. A melegházi kertészetben az első negyedév szezonként értékelhető. Az uborka, karalábé, tölteni való paprika, a saláta és a virág tíz százalékkal több bevételt adott, mint tavaly. Értékesítési gondot nem tapasztaltak, igaz, a kedvezőbb időjárás •hatására a minőség is jobb volt. Ha a költségek növekedését is számításban veszszük, épp' hogy a jövedelmezőségi pozíció megtartásáról beszélhetünk. A lakosság vásárlóereje csökkenésének időszakában mindez már eredménvként könyvelhető el. Azt hiszem, a szántóföldi növények szézonjanak végén, az össztevékenység mérlegelésekor ki lehetne egyezni egv hasonló oozícióval. Mivel ez azt jelentené. hogv nem faevtak el a gyümölcsök, s az aszál" ús megunta e vidéket, s árában elkelt a megtermelt portéka. Aki termel, mindig ezzel az optimizmussal kezdi a munkáiét Reméljük, nem csalatkozik. A Hungarohemp Magyar Kenderipari Tröszt „tetszési indexe" 1986 óta meredeken zuhant lefelé. 1988-at csak pro forma zárta nyereségesen a cég, hiszen a közel 4 milliárd forint termelési érték után mindössze 8 millió lett a nyereség. A kenderipari tröszt helyzete nemcsak a megyében beszédtéma: gyárai, telepei vannak az ország különböző pontjain. Mondják, rossz a szervezés, túlságosan „szétszedték" a céget a mérlegönállósággal bíró vállalatokra, gazdaságtalan továbbá a gyártás, nem jó bolt a szovjet export. S nem utolsósorban ... nincs kinevezett vezérigazgató hónapok óta. Elsősorban a személyi kérdések mielőbbi eldöntése miatt látogatott Szegedre Cseh József ipari miniszterhelyettes. Az i-re a pontot majd csak május végén teszik föl, a tegnapi tárgyalássorozat a vállalatok illetékes vezetőivel még a „zsűrizés" jegyében zajlott. . E beszélgetések közben sikerült időt szakítani arra, hogy megkérdezzem Cseh Józsefet: — Mi a véleménye a Hungarohemp jelenlegi helyzetéről, s hogyan látja a cég jövőjét? — Nem értek egyet a peszszimistákkal, akik kongatják a vészharangot a tröszt fölött. Szerintem a jelenlegi nehezebb gazdasági helyzetben is van létjogosultsága. Hogy a Hungarohempnek csökkent a nyeresége, az nem helyi probléma: az egész magyar könnyűipar 1987-hez képest 23 százalékkal kevesebb eredményt produkált. A gyenge produkcióban benne van az elmúlt 2-3 esztendő belső vezetési bizalmatlansága is. — Ezek szerint lát kiutat, lehetőséget a jobb eredményre? — Ha a vezetés összhangját sikerül rendbehozni, akkor szabadulnak fel belső tartalékok. És ez nem frázis. A kendernek ugyanis piaca van, s erőszakosabb piacpolitikával még több vevőt lehetne találni. Persze, a szervezésben tovább kell lépni. Az jó döntés volt, hogy önálló vállalatokat hoztak létre, de a lendület megtorpant. Ennél messzebbre kell menni. — A minisztérium menynyire szól bele, hogy ki legyen a vezérigazgató? — A vezérigazgató kinevezése a miniszter döntésének a függvénye. De nem oly módon, hogy fölülről ültetnek be valakit a székbe. Pályázatot írtunk ki, most pedig valamennyi vezetővel beszélgettünk, hogy nekik mi a véleményük azokról, akik maradtak a listán. S majd a májusi kinevezések után kerülhet sor szakmai vitára a tröszt és a minisztérium között — a jövőről. — A tröszt rossz eredményéért a szocialista exportot is okolják ... — A rubelexport valóban rontotta a jövedelmezőséget. A szovjetek átvételi ára ugyanis messze alatta van a világpiaci áraknak. Ugyanakkor a könnyűipari cégek a költségeiket nemzetközi árakon számolják. Ezért szorult rá a Hungarohemp úgynevezett árkiegészítésre, nem pedig támogatásra. Nem a gyenge munka támogatásáról volt szó! Az államközi megállapodásokat viszont nem lehet fölrúgni — ugyebár cserében mi is olcsóbban kapjuk az energiahordozókat. Annyit még biztatásul: van remény a helyzet rendezésére, a rubelszabályozásban más megoldások keresésére. Startolt az iroda Az Interpress tavaly félév táján nyitotta meg szegedi irodáját. Hét hónap alatt 5 millió forintos árbevételt értek el. Az idén már 20 millióra számítanak. — Szolgáltatásaink sokrétűsége segíti a versenyképességünket. Nyolc területen tudjuk ajánlani szolgáltatásainkat. A legnagyobb megrendeléseket nyomdai munkákra kapjuk. Az utóbbi időben felfutóban van az IPM audiovizuális stúdiónk részére érkező megbízások mennyisége is. Nem a legnagyobb vállalatok lettek a legjelentősebb partnereink, sokkal inkább a kisebb, de eredményesen dolgozó cégek igénylik tevékenységünket — tájékoztat Hollós Imre irodavezető. Az iroda újabb szolgáltatásai közé tartozik a tolmácsolás és a fordítás is. A kínaitól a szláv nyelvekig dolgoztatnak értő szakembereket. A határidő az azonnal elkészülő átirattól az 5 napos várakozásig terjed. Lehet egy-két napra is tolmácsot kérni az irodától. A jövőben sokkal inkább szeretnének az idegenforgalomra is odafigyelni. Komoly választékuk van szerény üzlethelyiségükben ajándéktárgyakból is. Néhány hete egy NSZK-beli gyártó céggel közösen rendeztek sikeres bemutatót. A pesti központtal a napi kapcsolattartást futárposta is szolgálja. A Tisza Volánnal kötött megállapodás alapján kisebb csomagokat, sürgős megrendeléseket a menetrendszerű autóbuszjáratok szállítanak. A gyorsan felfutó forgalom miatt is hamarosan kinövi Mikszáth Kálmán utcai alig húsz négyzetméteres „univerzális" helyiségét az IPM-iroda. A jó időben bíznak A Mórahalom, Ásotthalom, Domaszék és Zákányszék területén működő mórahalmi áfész kiskereskedelmi forgalma az első negyedévben tíz százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakáét. Ha az inflációt beleszámítjuk, látható, hogy tartalmában ez csökkenésnek felel meg. Ez egyáltalán nem meglepő, hisz a lakosság elkölthető pénze egyre kevesebb. Errefelé is a ruházkodás az, amin a spórolást elkezdték az emberek. Még értékben Vevők nélkül A fizetőképes kereslet megszökött Magyarországról. A boltok eladóterébe gyakran hiába keresik a vevőket az eladók. Nemcsak a divatáruüzletek, az elektronikai cikkeket árusító helyek kasszáiból hiányzik a bankótömeg, hanem az élelmiszeráruházak is egyre kevesebbet kasszíroznak. A létminimum alatt élők számáról eltérőek a becslések. A visszafogott fogyasztás nem gerjesztheti a hazai árutermelés fellendülését. is tízszázalékos a visszaesés. Az élelmiszer-eladások úgymond szintén maradtak, vagyis, a szó szoros értelmében vett tömeges fogyókúra még nem kezdődött el. A tarlós fogyasztási cikkekből szinte kivétel nélkül kevesebb kel el, mint korábban. Igaz, mélyhűtőből csak márciustól lehet kínálatról beszélni. Viszont hordozható rádióból van bőven, s ennek ellenére a tavalyi, 138-cal szemben csak 88 kelt el. Egyedi favorit a kerékpár, több mint másfélszeres mennyiség fogyott belőle. Vajon, jelent ez valamit? Talán azt, hogy községen belül nem túl gazdaságos ma már motorral, autóval közlekedni. Ugyanúgy, mint vendéglőben étkezni. Az italfogyasztás viszont a vendéglátás egyensúlyát eddig még fenn tudta tartani. A boltokban még a megszokott választékot sem könnyű kínálni, hisz a gyors árnövekedés miatt ugyanaz a mennyiségű áru több pénzt köt le. A nyereség nem elegendő ahhoz, hogy ebből a készletfeltöltődésre jutna. A tagok pénzét kell e célra bevonni, s hiteleket felvenni. Csakhogy ezekre osztalékot, kamatot kell fizetni, ami költségként épp azt a nyereséget csökkenti, amiből eddig is nehezen lehetett a bolthálózatot működésben tartani, szükség szerint felújítani. Ráadásul a tanyai boltok nagy része veszteséges, s a bezárásuk nem lenne etikus, épp a szövetkezet tagjaival szemben. Nagyobb árrésből nagyobb lábon lehetne élni, s ez ma már nem tiltott módszer, hisz a termékek zöme szabadáras. Ez a fegyverazonban visszafelé is elsülhetne, épp elég az embereknek a termelői áremeléseket kinyögni. Több pénzt úgyse költenének itt el, mint amennyiük van, s esetleg még el is pártolnának oda, ahol olcsóbban kapják a portékát. Az elpártolás amúgy is érezhető, a Cserepes sorra innen is eljár a nép, s a videók, mélyhűtők magánimportja errefelé is napjaink realitása volt az első negyedévben. Ezekre a költekezésekre nem lehet mérőszámunk, így arra sem, hogy az áfésznél regisztrált fogyasztáscsökkenést ez menynyire kompenzálta. A kereskedők reménye egy jó mezőgazdasági év. Így az áfész is növelhetné a zöldség-gyümölcs felvásárlást, s az emberek is több pénzt költhetnének el a boltokban. Eszerint a fagy és az aszály nekik is éppúgy ellenségük, mint a termelőknek. összeállításunkban Bőle István, Fekete Klára és Tóth Szeles István írásait közöljük. A fotót Nagy László készítette.