Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

1989. április 15., szombat 75 Névváltoztatás Alapítójának, Wisinsky Mórnak a nevét vette fel a Szekszárdi Múzeum. Az ötvenes évektől mostanáig Béri Balogh Ádám Múzeum volt, azonban a kuruc vezér tevékenységéhez sokkal kevésbé kötődik az intézmény, mint a világhírű régész Wisinskyéhez. Aki maga is jelentős gyűjteménynyel gyarapította a múzeumot. Ó tárta fel — száz évvel ezelőtt — a Tolna megyei Lengyel község határában azt a mintegy hatezer éves neolitikus települést, amely az elsó lelet volt Európában abból a korból, ezért lengyeli kultúrának nevezik a régészek. A névváltozással egy időben új kiállításokat rendeztek Tolna megye legnagyobb múzeumában. Az épület előtti téren bemutatják a Dunából Bölcskénél tavaly kiemelt római oltárkövet, a belső tárlaton pedig az utóbbi 10 évben a megye területén előkerült legértékesebb régészeti leleteket. Baka-est az egyetemen Ma délután ötkor a Dugonics téren a József Attila Tudományegyetem oktatói és hallgatói megkoszorúzzák a névadó költő szobrát. Ezután, 18 órától Baka István költő estje lesz az egyetemek központi épületének aulájában, közreműködik a 8,15-ös színházi alkotóközösség. Baka Istvánnak — aki jeles prózaíró és műfordító is — ez az első nyilvános szereplése azóta, hogy Budapesten átvette a már régen megérdemelt József Attila-díjat. Németet is oktatnak Német nyelvi tanszék létrehozását kezdték meg április első napjaiban a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, ősztől általános iskolai német nyelvtanárokat képeznek az intézményben, egyelőre két csoportban, történelem—német, illetve orosz— német szakpárosítással. A német szak iránt máris nagy az érdeklődés, a beérkezett jelentkezési lapok alapján négy-, ötszörös a túljelentkezés. • • Ötvenöt nyárfa sorsa A Parlamentben hétfőn ülést tartott Nyitray Rékának, a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos főmunkatársának elnökletével a Minisztertanács Bős— Nagymarosi Beruházást Ellenőrző Társadalmi Bizottsága. Elsőként Meleg Zoltán, a Pest Megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára tájékoztatta a testületet arról a napokban történt eseményről, hogy Nagymaros térségében kivágtak ' ötvenöt jegenyenyárfát. Meleg Zoltán elmondta, hogy a beruházók semmiféle engedélyt nem kaptak a nyárfák kivágására. Nem igaz, az a feltételezés, hogy a fák egy bizonyos baktériumos betegségben szenvedtek volna, szakértők véleménye szerint a tapasztalt kiszáradást a beruházás következtében kialakuló vízhiányos állapot idézte elö. Ez a folyamat azonban — ugyancsak szakvélemények szerint — viszszafordítható lett volna, a fákat meg lehetett volna menteni. A kár annál is nagyobb, mivel ez a nyárfasor meghatározta a táj képét. A későbbiekre vonatkozó tervek sem számoltak a fák kipusztításával, a majdani állapotot előrevetítő fantáziaképeken is látható a fasor. A bizottság állást foglalt amellett, hogy a beruházó ilyen jellegű, engedély nélküli tevékenysége megengedhetetlen, s feltétlenül szükséges vizsgálatot indítani a felelősség megállapítására. E kérdés kapcsán szóba került az is, hogy a térségben — akár a kivágott fatörzsekből — állítsanak emléket az itt kárba veszett értékeknek. Vita az akadémiai törvény előzetes tervezetéről Ellentmondó vélemények Ellentmondó vélemények csaptak össze az akadémiai törvény prekoncepció-tervezetének megvitatásakor az MTA tudományos osztályain, területi bizottságaiban és intézeteiben. A kutatók nem kis feladat elé állították a törvény előkészítésével megbízott ad hoc bizottságot: észrevételeik, javaslataik figyelembevételével alakítsa ki a koncepciótervezetet, amelyet az Akadémia elnökségének áprilisi ülése, imajd a májusi közgyűlés elé terjesztenek. Többségük egyetértett azzal, hogy a törvényben rögzítsék: az Akadémia önkormányzattal rendelkező köztestület, vagyis a nemzet tudósait, kutatóit tömörítő társaság, amely ibelső ügyeit szalbadon intézd. Némelyek ellenezték viszont azt a törekvést, hogy az Akadémia szabaduljon meg minden hatósági jogkörétől. Azzal érveltek: az egész nemzet akadémiájának kötelessége, hogy véleményt nyilvánítson például az életviszonyokat döntően befolyásoló intézkedések meghozatala a tudományi és oktatáspolitikai döntések előtt, az ország erőforrásainak hasznosításáról. Tételesen is fél kell sorolni azokat a kérdésköröket, amelyekben az Akadémia állásfoglalása nélkül nem dönthetnek — mondták. Mások viszont úgy vélték: a kormánynak ne legyen kötelező az Akadémia véleményét kikérni, mivel az Akadémia önkormányzatába sem szólhat bele. Megfogalmazódott az is: az Akadémia évenként számoljon be tevékenységéről az Országgyűlésnek, ezáltal elősegítheti a tudomány társadalmi elismerését, indokolhatná a támogatás igénylését. Többen kifejtették, ha az Országgyűlés felügyelete alá tartozna az MTA, függetlensége akkor is csak részleges lenne, mivel a mindenkori Parlament szavazza meg a kutatások támogatására fordítható pénzösszeget. Megállapították: az MTA megítélése, gazdasági helyzete, kedvezőbb, imint amilyen egy-két évvel ezelőtt volt. Működésének reformja azonban elengedhetetlen. Ajánlották, hogy módosítsák a szervezet 'belső rendjét, bizottságainak összetételét és munkáját, pénzügyi szabályozását, az Akadémiának és intézeteinek viszonyát, a vezetői kiválasztás rendszerét, a tudományos minősítésekkel kapcsolatos eljárást. Pontosabban keli megfogalmazni az Akadémia jellegét, a tudományirányitás'ban elfoglalt helyét, osztályainak tagozódását, intézményhálózatának jogi-gazdasági státusát, kutatóinak jogállását, az MTA és 'az egyetemek viszonyát. A regionális akadémiai bizottsági rendszer elavult — vélekedtek némelyek —, a tudományos élet egyre kevésbé igényid ezek tevékenységét. Mások Viszont úgy ítélték meg, szükség van a területi akadémiai bizottsáÜ01 Reflex fl meglepett rendező Pontosabban; rendezőnő. Az illetőt Mészáros Mártának hívják, meglepetésének pedig a rádióújságban adott hangot. Méghozzá amiatt, mert két filmjét is az 1984-ben készült Napló gyermekeimnek, és az 1987-es Napló szerelmeimnek című alkotásokat — egy héten belül, a napokban tűzte műsorára a Magyar Televízi 5. Nemcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a maguk sorsa — mondja a meglepett rendező (nő). Üjra megnéztem Mészáros Márta mindkét szóban forgó filmjét, és közben próbáltam elképzelni, vajon, mi mindent is jelenthet látni a magyar tévénézőnek a két Naplót. Igen: a tévé „kedves nézőjének", aki főmúsoridöben évtizedek hosszú során át Simon Templarho?, Belfegorhoz, Bellhez, a részeges kutyához, Szabó Lászlóhoz, a józan Kék fényeshez, Isaurához, orfeumhoz, 80 esztendős kabarétréfákhoz, szilveszteri kis Kaboshoz, majd Hofihoz szokott — végül, de egyáltalán nem utolsósorban nem is említve az Önök kérték című, sajátságosan bicskanyitogató mindenki kaiácsonyfáját. (A felsorolást még hosszan lehetne folytatni, de inkább hagyjuk.) Most pedig, itt, az ünnepi képernyőn, este 8 és 10 között, Rákosi meg Gerő meg Révai meg Sztálin-szobor. És önkény és megaláztatás, és a személyesen megélt közelmúlttörténet. A vacsorára fölmelegíthető rántotthúsmaradék és a hűvösen koccanó kőbányai világos között. Megértem a rendező meglepettségét. A néző, ama kedves, ugyan nem tudhatta a Nap'ó figyelése közben, hogy Mészáros Márta már 1968-ban nekifogott e vállalkozásának és, hogy Nemeskürty István titokban szerzett neki engedélyt és pénzt. Nem értesülhetett arról sem, hogy a Kongresszusi Központ zsúfolásig telt hatalmas Pátriatermében annak idején, a magyar filmszemlén történt legelső vetítéskor földübörgött a taps, amikor a játékfilmkockákkal eg/oevágott dokumentumfelvételeken föltűnt Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke. Igen, mindezt a néző nem tudhatta, oly sok mindennel egyetemben — viszont tény, hogy kedden, azaz április 4én, továbbá szombaton, este, főmúsoridőben, az l-es programba tétetett mindkét kitűnő alkotás: a Napló gyermekeimnek és a Napló szerelmeimnek. „Hát ezt nem hittem, de úgy látszik, utolért a történelem, a politika" — mondta a meglepett rendező a rádióújságban. Majd hozzátette: „Vagy én mentem nagyon előre, amikor ezeket a filmeket forgattam? Mindegy." Bizonyos szempontból persze tényleg az. Főleg ha a végeredményt vesszük számításba. Csakhogy a rendező(nő) még mindig joggal lehet meglepett, hogy az elméletileg magyar nemzeti televízióban föműsoridőben láthatja a magyar nemzet létfontosságú, közelmúltbéli dolgairól készített két filmjét. És hogy ez az állapot még mindig ilyen lehet, hogy az efféle váltig meglepetést kelthet, föltűnhet, nem számíthat természetesnek — az már egyáltalán nem mindegy. Domonkos László gokra, jól szervezik az innovációs láncot. Az új típusú Akadémia működésének lényeges fel;tétéle, hogy saját vagyonnal rendelkezzék, működését azonban sok tekintetben az állaimd támogatás határozza meg — hangoztatták a vitában. Szükséges, hogy a törvényben rögzítsék: az intézetek használatáha adott vagyon elidegeníthetetlen, hozadéka azonban csak azzal a feltétedlel maradhat az Akdémián, ha azt kutatási célra használják. Az Akadémia gazdasági önállóságának megteremtése érdekében ösztönözni kell a vállalkozói tevékenységet, a közös kutatást külföldi intézményekkel, szakemberekkel. A törvény rendelkezzék az Akadémia vállalkozói szabadságáról is: az intézményt illesse meg a társasági törvényben előírt minden jog. Vita alakult ki az Akadémia alapvető feladatainak meghatározásában is. Némelyek úgy vélték: az MTA csak az alapkutatásért legyen felelős, de ennek legyen országos koordinátora, másak szerint az alkalmazott kutatás irányítását is vállalja el. Egyetértés volt viszont abban, hogy az alapkutatások jelentőségéről meg kell győzni a közvéleményt és a tőkeerős új gazdasági szervezeteket, amelyek számára adómentes a kutatások támogatása. Az akadémiai tagság eldöntésénél ne az életkor legyen a döntő, hanem a rátermettség — hangoztatták —, az új tagokat független fórum és ne csak két akadémikus javasolja. Többen felvetették: még nem alakult ki az idős szakemberek emberies visszavonulásának gyakorlata. Erkölcsi kérdés: senki ne érezze sértésnek azt, hogy vissza kell vonulnia, ha eljön az ideje, ám lehetőséget kell adni a tudósoknak a további tanácsadó munkára. Tarthatatlan az a helyzet — mondták —, hogy amíg egyes kutatók eimozdíthatatlanok, az egzisztenciális gondokkal küzdő pályakezdőket csak meghatározott időre alkalmazzák. Ezért javasolták: az intézetek igazgató testületei rendszeresen és nyilvánosan vizsgálják meg a kutatók tevékenységét. Senki ne legyen el mozdíthatatlan, a pályakezdők pedig élvezzenek teljes védettséget. (MTI) Közéleti terefere Holnap, szerdán, este 8 órakor az ifjúsági házban „Bős—Nagymaros", „Vízlépcsőd" címmel közéleti tereferét tartanak. A vendégek a könyvek szerzői: Havas Henrik és Dlusztus Imre. Április 11.: A költészet napja fl találkozás kegyelme Van Gogh járja az erdőt, órákon át sétál, aztán megfest egyetlen egy fát. Miért éppen azt? Miért csak egyet a szakasztott ugyanazon fák közül? Pilinszky János veti föl hasonlóképp a kérdést, majd azt mondja: a találkozás egyszerisége emeli a többi fölé azt az egyet. Költő számára a szavak jelentik az erdőt. A sok hasonló, mindenki által szabadon használt szó, mondat közül megtalalni azt, ami éppen hiányzik a versből, vagy ami már éppen azonos a veressel. Ha a stílus oldaláról nézzük, hogyan építkezik a vers, akkor a mű valahol különös, ihletett állapotban születő fogalmazásként áll előttünk, olyan szövegként, melyben az alkotó ízlése, választási képessége nyilvánul meg. Ha viszont tagadjuk azt, hogy a szókészlet gazdagsága és az ügyes választás azonos a költő tehetségével, akkor szükségképp el kell jutnunk egy mélyebb igazság kimondásához: a találkozás kegyelme a születő vers lényege. Az, ahogyan a szó érinti meg a költőt, s nem fordítva, miként hihetnénk: a szerző kiválasztja a megfelelőt. A találkozás egyenrangú, figyelmes partnerek között jön létre: a folyamatos Beszéd és a verssé lenni kész költői személyiség viszonyában. Azt ünnepeljük ma tehát, hogy lelkünk kapcsolatban áll a Szüntelennel, igy maga a vers: kegyelmi ajándék. D. I. Molnár János Hallatszik Hallatszik az ősz tolatása ha arcod a sínekre simul A szerelvények csendet hagynak hátra tarlók homloka belepirul Hallatszik hogy barakországban górékba gyúl penészes harag Feltört égen határőrök járnak véreb hangja holdba harap Tűrhetetlen hogy makacs madarak permiszl nélkül ide-oda szállnak Eső éhség hú s szurony falat semmibe véve örülnek a nyárnak Ha leoltják az alkonyt a sötét gumibotok ütésétől vérzik Madárszívben fészkel sok sörét s meszesgödrök nyúlnak fel az égig lengedély, határátlépő Kiikiillő-kalendáriutti, rovásírással Kányádi Sándort nem kell bemutatni az Erdély iránt érdeklődőknek (újabban a többségnek). Bátor kiállása és Kós Károly védelmében történő kilépése a román írószövetségből, akaratlanul is szinte a hősök közé emelte. Pedig nemzetiségének védelme (nemrég Budapesten járt, még legfelsőbb vezetőinkkel is tárgyalt), virágnyelven az otthoni, kolozsvári állapotok leírása mellett „csak" lírai költőként is legnagyobbjaink között emlegethetnénk. Hatvanadik születésnapján, nemrégen a debreceni Csokonai Kiadó is kötettel köszöntötte (Sörény és koponya — lapunkban e kötetről is közöltünk recenziót.) A Küküllő-versek többek számára ismerősek. (Például az Üj Tükör olvasóinak.) Mégis: így ciklusba összeszedve elemi erővel hatnak azokra is, akiknek nem újak. A változó vizű folyó, a békák, a halak, a vadrécék, a füzek idilli világot jelentenek. A könyv (füzet) mindössze 12 versből áll, amelyek az év tizenkét hónapjára íródtak. A versek öt. mindenhol négysoros versszakból állnak, egységes félrímmel, soronként hatos ütempárokkal. Tökéletes, zárt formájuk ellenére sehol nem érzünk monotonitást. Érdekes, hogy milyen ritka ez a tulajdonképpen (olvasni) egyszerű verselési forma a magyar irodalomban. Petőfinél találunk néhány hasonló hangzásút, például A farkasok dalában : „Süvölt a zivatar / A felhős ég alatt, / A tel iker fia, / Eső és hó szakad." Témájában, szemléletében egy másik Petőfi-vers is rokon: A Tisza. Mindkét helyen a szemlélődő költő alapvetően a természetről ír, s szinte csak véletlenül jelenik meg az ember: a Tiszánál egy vízhordó lány, a Küküllőnél egy lovát fürdető fiú. Milyen szép lenne, ha Kányádi sokkal több, ilyen tisztán természeti verset írhatna! Formai és érzelmi telitalálat, hogy a verseket Pál Balázs rovásírással is leírta. Magyarországon a latin szertartású egyházzal egy időben vezette be Szent István a latin írást. Az ótörök eredetű magyar ' rovásírás emlékei csak az 1500-1600as évekből, Erdélyből maradtak ránk. A rovásírásnak a latin betűs írással való egybevetése szép és szórakoztató „rejtvényfejtő" munka. A mai fiataloknak az írásos magyar hagyományokra való ráhangolódása még nem mondható olyan széleskörűnek, mint mondjuk a zenénél, a táncnál. Még a feltételezésem szerint az ilyenekben az átlagnál jobban érdekelt Püski-könyvesbolt eladói is csodabogárnak tartották a könyvet, és sokallták a kapott példányszámot. Remélhetőleg kiderül : tévedtek . . . A könyvből az egykori Erdélyi Szépmíves Céh munkáira emlékeztető, tiszta szellemiség árad. Deák Ferenc grafikái jól illenek a versekhez. Pál Balázs honoráriumát a Bethlen Gábor Alapítványnak ajánlotta fel. A nagy mennyiségű, nagyrészt már anyagi indíttatású Erdély-könyv után ebből a tiszta forrásból érdemes meríteni. Mert — „Reszket a Küküllő, / sovány, hórihorgas; / félő, hogy egy kortyra / kiinná a szarvas." Kelemen Gábor