Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ' V V Y • ^ ^ Pl N sX. > j 79. évfolyam, 82. szám 3989. április 8., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint Szociálpolitikai reformterv Hajléktalanság és munkanélküliség, a társadalmi beilleszkedés súlyos zavarai, a lakosság egyre romló egészségi állapota, soha nem tapasztalt népesedési gondok jelzik, hogy Magyarországon megrendült a létbiztonság, s ezen belül a szociális biztonság. Ezt újrateremteni a szociálpolitika legfőbb feladata. De hogyan? A Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottsága az elmúlt hónapban vitairatot tett közzé „Ütkeresés és szociális biztonság" címmel. A szakértői csoport két lehetséges fejlesztési módozatot dolgozott ki Az egyik a jelenlegi prioritásokból és preferenciarendszerből indul ki, feltételezve, hogy a szociálpolitika alapvető feladatait továbbra is nagy ellátási rendszerek keretei között kell megoldani. Ezeken belül különös jelentőségű a nyugdíj és a gyermekes családok támogatása, az infláció miatt lehetséges — és nem általános körű — kompenzálás, a gyermeknevelési költségek nagyobb részének átvállalása, illetve annak ismételt kijelentése, hogy a szociálpolitikai tennivalók ellátása továbbra is alapvetően az állami egészségügyi hálózat és a tanácsi szociális gondozás feladata. Tehát nem változik semmi? Változhat! Még a jelenlegi rendszeren belül is. A társadalombiztosítás gyakorlatilag már levált az állami költségvetésről. Továbbá: a gazdaságpolitika — annyi hezitálás után — végre elfogadta a munkanélküliség tényét, ami a létező munkanélküli-segély alapfeltétele. Remélhetően a családi pótlék rendszere is tovább változik, s az is tudnivaló, hogy a szakemberek a családi jövedelemadó-rendszer bevezetésének lehetőségét latolgatják. További lépés lehet bizonyos fogyasztói ártámogatások közvetlen pénzbeni juttatásokká való átalakítása. (Megjegyzendő: ez ügyben is sokáig ódzkodott a gazdasági vezetés, mondván, mi a garancia arra, hogy e sajátságos kompenzációt a rászorultak valóban rendeltetésszerűen használják majd fel?) Nagyjából ennyi a — főleg pénzügyi módszereket érintő — első alternatíva. Akárhogy nézzük, ez az alternatíva csakis zsákutcába vezet; a sokasodó és egyre nyomasztóbb szociális feszültségeket aligha enyhítheti. Akkor nézzük a második lehetőséget, ami ugyan kockázatosabb, de talán eredményesebb megoldásnak látszik. Kockázatosabb, mert rendszerszemlélete — az eddig megszokotthoz képest — egészen más, s talán eredményesebb, mert alkalmazásával a kritikus helyzeték remélhetően kezelhetőbbek. Az elképzelés a hagyományosnál lényegesen szűkebb preferenciákat és prioritásokat jelöl meg. Kevésbé koncentrál a nyugdíjakra és a gyereknevelésre, és sokkal inkább a pályakezdő, a családalapító fiatalok életkezdésének és a gyermeknevelés feltételeinek javítására; Vitairat M M M 00 "1 a jovorol a foglalkoztatási struktúraváltásra és a munkanélküliség szociális kezelésére; mindazok támogatására, akik önmagukról már képtelenek gondoskodni; és végül arra helyezi a hangsúlyt, hogy a sokszorosan is hátrányos helyzetűek életkörülményei tovább már ne rosszabbodjanak, illetve e megdöbbentően népes társadalmi csoport hátránya a lehetőség szerint mérséklődjék. Nyugdíj, lakás, munkahely Látható, hogy egyfajta szociális védelemről lenne szó. Ennek érdekében e második koncepció — az elsőhöz képest — a következő lényeges változtatásokkal számol. Először: mihamarabb végrehajtandó a nyugdíjrendszer átfogó reformja. Esetleg úgy, hogy a jelenlegihez képest valamivel alacsonyabb lenne az indulónyugdíj, s a rendszer általános jellemzőjeként bevezetnék a rugalmas nyugdíjkorhatárt. A lényeg, hogy a nyugdíjreform a jelenlegi kusza rendszerhez képest öt év alatt 2-5 százalékos forrásfelszabaduláshoz vezessen. Másodszor; a lakásépítési hitelek kamatainak és a lakbéreknek olyan jellegű és mértékű változtatása, amely önmagában is fedezetet nyújtana az első lakáshoz Való hozzájutás jelentős állami támogatásához. Harmadszor: munkahelyteremtő program indítandó, és nemcsak a munkanélkülisegély lehetséges — egyébként a következő öt évben szerény becslések szerint is 10 milliárd forintnyi — megtakarítása miatt, de a munkanélküliség pszichikai következményeinek megelőzése miatt is. Negyedszer: az egészségügyi és a szociális gondozás állami feladatainak egy része átcsoportosítandó a Vöröskereszthez, az egyházakhoz, a különböző egyesületekhez, alapítványokhoz. (Ha a jelenlegi ilyen jellegű állami feladatoknak cSak egytizedét adnák át, s a tennivalókat vállaló csoportosulásokat az állam — a mai teljes fenntartással szemben — mondjuk költségeik 50 százalékával támogatná, akkor ez a megoldás a következő öt évben 4-5 milliárdos megtakarításhoz vezetne!) Ezek az intézkedések öt év múltán a két alternatíva költségigénye között, reálértékben körülbelül öt százaléknyi különbséget eredményeznek, és ez nagyon nagy pénz. Az összeg felét elvinné az ifjúság lakáshoz juttatásának finanszírozása. A munkanélküli-segélyből megspórolt pénzből a foglalkoztatási programokat lehetne finanszírozni. A nyugdíjrendszerben felszabaduló összeg bizonyos hányada — ésszerűbben felhasználva — visszakerülne a rendszerbe, részben pedig a családipótlék-rendszer fejlesztését szolgálná. A nem túl nagy összegű maradékkal pedig máris jelentősen támogathatók a humán szolgáltatásokra szakosodé gondozói hálózatok, a hátrányos helyzetben élők körülményeit könynyítő speciális programok, amelyek megteremtése és finanszírozása egyébként is a második alternatíva jellegzetes törekvése. Politikai bátorság és szaktudás Ez a koncepció azért is kockázatos, mert feltételezi a gazdasági folyamatok —, s e folyamatokat vezérlő szabályozás — gyökeres megváltoztatását. Máskülönben miért is építene az egyébként logikus alapelvre, hogy tudniillik a gazdaság és a szociálpolitika között nincs merev választóvonal. Vagyis, a szociálpolitika eredményessége — és egyáltalán működőképessége — nem önmagában, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági feltételrendszerben bontakozhat ki. És kockázatos e koncepció azért is, mert — az iménti feltétel hiányában — semmi eredményt nem garantálhat, viszont megvalósításának legelső, aprócska lépései is esetleg társadalmi méretű áldozatokkal járhatnak. Megfontolandó, hogy míg az első variáció — a maga szüntelen és kényszerű kompenzációs jellegével — egyértelműen inflációgerjesztő hatású, addig a második koncepció inflációs hatása lényegesen kisebb, és a társadalom nagy többsége számára már csak azért is elfogadhatóbbnak látszik. Látszana ... Ha a gazdaságpolitika és a mindenkori gazdaságirányítás, a szociálpolitika és az ehhez kapcsolódó gyakorlat végére képes lenne a nagy rendszerekben való gondolkodásra, az ehhez igazodó rendszerszemléletű szervezőmunkára, és a mindebből szükségképpen következő praktikus cselekvésre. Mindez nem csak politikai bátojság és elhatározás kérdése, hanem — és talán mindenekelőtt — a profi szaktudás függvénye is. De hol vannak nálunk a profi szociálpolitikusok?... És még inkább: hol vannak nálunk azok a gyakorlati szakemberek, akik képesek lennének — bármiféle elvi koncepció ismeretében is — megoldani a szociálpolitika gyakorlati megújítását, megannyi végzetes tévedésének és hibájának gyökeres korrekcióját? Ez a roppant munka ugyanis aligha bízható azokra az adminisztratív segédmunkásokra, akik manapság a tanácsoknál, a' vállalatoknál, s a különböző hivatalokban, intézményekben, minden szakképzettség és a legcsekélyebb empátiakészség nélkül, általában rutinszerűen intézik, vagy nem intézik a hozzájuk fordulók — társadalmi méretekben már elviselhetetlenül — súlyos gondokat okozó szociális problémáit. Vértes Csaba Ipari szövetkezetek számvetése „Terefere" a tulajdonról A Csongrád Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége tegnap, pénteken délelőtt küldöttgyűlést tartott Újszegeden, a Forrás Gyógyüdülőben. A megyei ipari szövetkezeti mozgalom. 88 küldötte előtt Keveváry József, a szövetség titkára értékelte az elmúlt esztendőben végzett munkát. — A számvetések és szembenézések 'könyörtelen korszakát éljük — kezdte szóbeli kiegészítőjét. — Az elmúlt "évtizedekben elkövetett hibákban egy azonosság mindenhol fellelhető: nem vettük figyelembe az érdekek mozgatórugó-szerepét. Többek között ez is rányomta bélyegét a megye szövetkezeti mozgalmára. Éppen ezért minél gyorsabb tulajdonreformra lenne szülkség, hogy olyan tulajdonosok kezeljék az állami ési szövetkezeti vagyont, akik a jövőben már nem engedik a töke folyamatos felélését A társasági törvény új helyzet elé állította az ipari szövetkezeteket is. Az átmenet azonban éppen a tulajdonformáik kötöttsége miatt egyelőre szinte lehetetlen. Minél gyorsabban szükség lenne az átalakulási torvényre. amelyet a szövetkezeti törvény módosítása kell, hogy kisérjen. — Enélklül nemi lehet esélyegyenlőségről beszélni a hiazai gazdaságban. Ügy tűnik, ez a folyamat, ha lassan ,is, de kibontakozóban van. Az idén már a szövetkezeti tulajdon fele részben oszthatóvá válik, tagi tulajdonba adható. Ez a változás lehetővé teheti azt. hogy a szövetkezetek a „kis mozdonyok" szerepét töltsék be a gazdaságban, hiszen a gyorsan, rugalmasan alkalmazkodó kisszervezetek alkalmasak arra, hogy kilendítsék a kátyúba rekedt gazdasági „kocsit". De ehhez előbb a monopóliumok, az ipari és gazdasági lobbyk felszámolása szükséges. Az arc nélküli állami tulajdon bebizonyította- mára működésképtelenségét. Az általános stagnálás közepette viszont a szövetkezetek továbbra is fejlődtek. Az új szövetkezeti törvény várhatóan 1990-ben kerül majd a kormány, illetve a Parlament asztalára. Ezért is tartották fontosnak a szervezők, hogy immár sokadszor, ismét meghívjáki a Csongrád megyei képviselőcsoport tagjait. A szíves invitálásra azonban ezúttal is hailgaitás és távolmaradás volt a „válasz". Sajnos. Hogy miről adhattak számot a megye ipari szövetkezeten? Többek között 6,2 milliárd forintos termelési értékről, 5 milliárdos árbevételről és a tervezettnél lényegesen nagyobb, mintegy 820 milliós nyereségről. A tavalyi tervek ennél jóval szerényebb eredményre számítottak, hiszen az adórendszer és szabályozóváltozások miatt a korábbi éveknél lényegesen nehezebb körülmények között kellett gazdálkodni a szövetkezetekinek:. A gazdálkodásban jó „mankónak" bizonyult a formaváltás: egy év alatt közel húsz szövetkezet alakult át kisszövetkezetté, a keresetszabályozás korlátait feloldandó. Sajnos, a frissiben alakult kisszövetkezetekkel gondok is akadnak: tőke hiányában. megfelelő forgóalap nélkül vágtak bele többen a kisszövetkezetalapításha. Egyre kínzóbb gond a gyorsan növekvő állami elvonás, ás a világpiaci versenyre való buzdítás kétarcúságai Ilyen mérvű ..megcsapolás" mellett nemhogy fejlesztésre, de az egyszerű továbbélésre sincs már sok esély. Ezért is örvendetes! hogy tavaly t)óbb mint 900 millió forintos külkereskedelmi forgalmat értek el az ipari szövetkezetek úgy, hogy ennek jó része tőkés export volt — Nehéz volt frontáttörést elérni a tulajdonformák reformjában — mondta Strack János, az Okisz főtitkár-helyettese. — De ma már úgy tűnik, a szövetkezetek! próbálkozásai eredményre vezetnék. A szövetkezeti törvényt két lépcsőben lehet megújítani. Aa idén módosítani szeretnénk, hogy lépést tudjunk tartani az átalakulási törvénnyel, majd jövőre egy teljesen új szövetkezeti törvény alapjait szeretnénk lerakni. Olyan lehetőségeket kell teremteni a szövetkezeteknek is, mint a különféle társaságoknak, hogy ne legyen érdekük — a szövetkezeti mozgalom pozitívumait feladva — társasággá alakulni. A készülő új törvény a mozgalmon belül is nagy vitákat kavar, de az biztos, hogy előzetes tagsági vitára ' fogjuk bocsátani a készülő jogszabályokat A törvényességi felügyelet problémája, ugy tűnik, 1990-től megoldódik, A jövőben a szövetkezeteik feletti felügyeletet is várhatóan a cégbíróság veszi majd át Ezután a Kiszöv tavalyi és idei költségvetéséről tanácskozott a testület valamint Pálmai Antal Kiszövelnök beszámolt az elnökség eddig végzett munkájáról. Tegnap került sor a szövetkezeti bizottság' tisztújitására és a felügyelő bizottság megüresedett helyeinek kiegészítésére is, valamint kéti országos tanácstag megválasztására. R. G. fiz öntözésfejlesztés folytatódik Tegnap, pénteken a megyei tanács épületében a meliorációs és öntözésfejlesztési feladatokról tartottak megbeszélést a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály munkatársai az érintett gazdaságok képviselőivel. A hosszan tartó aszály miatt a nagyüzemek szűk anyagi lehetőségeik ellenére is áldozni kívánnak az öntözésre, hisz ez a befektetés mindenképp megtérül, összességében a mezőgazdasági nagyüzemekben tiavalv 18 százalékkal csökkent a beruházások mértéke, s az idei terv további 9 százalékos romlással számol. Ezeknek a pénzeknek egytizedét fordítják meliorációra és ontözésf ej lesztésre. Tavaly megyénk 24 ezer hektár öntözőkapacitással rendelkezett, ebből 10 ezer hektárt tett ki a korszerű berendezésekkel ellátott, terület. Ha az elavult létesítmények cseréjét is számításba vesszük, akkor az idei fejlesztésekkel 3-4 ezer hektáros bővülésre számíthatunk. S minden alap megvan ahhoz, hogy jövőre átlépjük a bűvös 30 ezer hektáros „álomhatárt" Az utóbbi időben a lendületet a flz autóklub közleménye A Magyar Autóklub ügyvezető elnöksége határozottan tiltakozik az autópálya-használati' díj bevezetése ellen. Semmilyen elfogadható ok nem indokolja a költségnövelő és elsősorban a bürokráciát, gyarapító intézkedést. Nem értünk egyet az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő autósok újabb anyagi megterhelésével. A költségvetési hiányokat nem egyoldalúan, az elvonások növelésével kell pótolni. Az autósok már eddig is több tízmilliárd forinttal járultak hozzá az államháztartás bevételeihez. Nem fogadhatók el a felhozott indokok és magyarázatok, ezért elvárjuk a döntés hatálytalanítását. szuperintenzív kukoricatermesztéshez kapcsolódó beruházások, gépbeszerzések adták. Jelenleg a szűk keresztmetszetet az öntözővízellátás jelenti, ezért megnő a vízgazdálkodási társulatok szerepe. Most az üzemek érdekében megvalósítandó közcélú beruházásokra kell többet áldozni Folytatódik a homokivíztározóprogram. Eddig hat medencés Itározó készült el, s a tervidőszakban további négyet szeretnének befejezni. A korszerű eszközök jelenleg beszerezhetőek. A rendelkezésre álló állami támogatások elosztásában a sorrend: a szuperintenzív kukoricatermesztéshez szükséges beruházások, a térségi melioráció előkészített ütemei, a tározóépítések, s végül a gépvásárlások. Három évre több mint félmilliárd forintnyi összegre adnak ki támogatási okiratot. A kivitelezők versenyeznek a munkáért, ezért az üzemeknek óz alku során célszerű a helyzeti előnyt kihasználni.