Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. április 7., péntek 5 Liszt Ferenc-emléktábla Emléktáblát avatnak Isztambulban, a Muri Zia 10. számú ház — Liszt Ferenc egykori lakóhelyének — falán. Az em­léktáblát Forrai Miklós, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára kezdeményezésére, a Művelődési Minisztérium megbízá­sából az Artplast Képzőművészeti Kivitelező szobrászüze­mében készítették. Tervezője — Borsos Miklós plakettjé­nek felhasználásával — Szlabon Gábor építész-grafikus. Képünkön: Szabó Mihály kőfaragó mester beilleszti a Liszt-domborművet Bajai bútorok a Képcsarnokban Az új gazdasági és keres­kedelmi szemlélet szellemé­ben, a választékbővítés és árukínálat gyarapítása ér­dekében megállapodást kö tött a bajai Téka Lakberen­dezési Társulás és a Kép­csarnok Vállalat. Ennek ér­telmében a formatervezett, mindenekelőtt az északi design szellemében született fenyőbútorokat, textil- és bőrhuzatú' ülőgarnitúrákat, tárgyegyütteseket és háló­szobaberendezéseket a Kép­csarnok bemutatótermei is árusítják. A szegedi Gulá­osy Lajos Teremben április 14-éig megvásárolhatók a Téka egyedi fenyőbútorai (asztalok, ágyneműtartók, ülőalkalmatosságok) és tex­tilhuzatú garnitúrák, később katallógus alapján részlet­fizetési kedvezménnyel, 30 napi szállítással előjegvez­hetők a társulás teljes vá­lasztékának darabjai. Verseskötet, mint kisebbségi regény A költők száját nem lehet befogni. A költőket nem le­het lefizetni. Ha a nem! ki­mondására szakosodott ha­talom alatt nyögök néma gyötrelmeit megpróbálnók átérezni, íme egy idézet Ká­nyádi Sándor tói: és bi­zonyos okoknál fogva / még kifelé jövet is mindig / ko­pogtatok az ajtón". Attól a Kányádi Sándortól idéztem, akinek Sörény és koponya címmel most jelent meg új kötete a Debreceni Csokonai Kiadó gondozásá­ban, az Alföldi Nyomdától elvárt és megszokott kivi­telben. Csak egy kifogásunk lehet elképzeléseikkel kap­csolatban:. a közölt Kányá­di-kép nem élethű, semmit sem érzékeltet a költő meg­jelenésének fizikai varázsá­ból. Akinek közelgő hatva­nadik születésnapjára ké­szült e könyv, méltó hozzá­járulásként egy jelentős élet­mű kiteljesedéséhez. A sors­kérdéseket egykor fegyel­mezetten taglaló szépíró hangja gyötrelmesre vál­tott. Erre már az évtized derekán, a Tiszatájban kö­zölt költeményei kapcsán is felfigyelhettünk. Szerepvál­lalása tudatos. Eme élethely­zet eredményeként dönthe­tett úgy, amint döntött: ki­lépett Románia Szocialista Köztársaság Írószövetségéből — a nyugdíjkorhatára előtt. Ez — ismervén az erdélyi viszonyokat — egyenlő az egzisztenciális összeroppa­nással. Kányádi tette jel­képpé magasztosult; a be­hódolást nem ismerő szel­lem erejében és feltámadá­sában hisz, e szellemiség apostola. Sorstársa és barátja, a színházi rendezőként ismert Cseresnyés Gyula (Szatmár­németi Állami Magyar Szín­ház) mesélte egy alkalom­mal, hogy a székelyudvarhe­lyi líceumban, ahol osztály­társak voltak, Kányádi kis­diákként színészi ambíciói­ról volt közismert, míg ő, Cseresnyés volt „az osztály költője". Az élet azonban szerepcserét ajánlott fel, amit mindketten elfogadtak. Azért nem mellékes ez a körülmény, mivel Kányádi Sándornak szinte minden verse pódiumra, elmondásra, interpretálásra született. S a jelen kötetet, amint végigolvassa, szavalja, mondja, dúdolja, gyötrődve átéli az ember, rá kell jön­nie. hogy kisebbségi regényt tart a kezében. A versek történéssé állnak egybe, s a főszereplő-költö monológja valahol itt kezdődik: „... neked megmondják / mit kell elvégezned / ne­kem megmondják / mit kell megírnom ... (Helyzetdal), majd egy pályatársra intéz­ve szavait, egyszer, s min­denkorra elhatárolja magát tőle, mivel „... tedd ide — tedd oda szolga gyanánt / tyúkszaros élte fejében / hagyja magát kiherélni". S még egy idetartozó gondo­lat, a Körömversefcből: „Háziasultál? / Begyeid, amit elibéd / szórtak — s burukkolj!" A játékos hai­kuk és a szürke szonettek behelyettesíthető élethelyze­tek hordozói, hogy a Van­nak vidékek ciklusban hát­borzongató sorokkal lokali­záljon: „vannak vidékek ahol a / szerencsésebbek ál­lítólag / névházasság útján a / mégszerencsésebbek vi­szont / konvertibilis valutá­val / válthatók meg ... (Cá­folat). Mivel „a történelem négy / évszakból áll mond­ta / tavaszból nyárból / őszből és télből / most éppen tél jön". S az újfasiz­mus ellen írt Könyvjelző­ben, a nyolcvanas évek ma­gyar költészetének eme re­mekében harmincnégy so­ron át sírja, dübörgi, kiált­ja világgá egy kisebbség írástudóinak keresztre feszí­tését. A megverselt kisebbségi regénynek nincs vége. A Históriás énekek odaátra cí­mű ciklus a biztosíték. Ez az „odaát" nem tudja fel­vállalni egy az egyben ezt a sorsot — de figyel, önérté­kel, rendszerez, a magához térés jeleit mutatja. Annak az európai szellemiségnek a jegyében, melynek szószóló­ja Kányádi Sándor. Ballai Demeter Gáspár Zoltán hagyatéka Értékes és érdekes könyv­gyűjteményt kapott Gáspár Zoltán özvegyétől a József Attila Tudományegyetem. Az egykori joghallgatónak, Gás­pár Zoltánnak közel három­ezer kötetes hagyatéka im­már az irodalomtörténeti tanszékek könyvtárában vált hozzáférhetővé a hallgatók ós a kutatók számára. Fa­ludy György, Dénes Zsófia, Örkény István. Kassák La­jos. Weöres Sándor, Bóka László, Pásztor Béla és Ké­pes Géza dedikált művei so­rakoznak itt többek között — még a harmincas évek­ből. E névsorból látható. az irodalmi közélet jelentős1 alakja volt Gáspár Zoltán, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja, aki egy időben a Szép Szó szer­kesztő bizottságában, 1938­tól pedig a folyóirat főszer­kesztői ekjén t dolgozott. A gyűjtemény külön értéke, hogy e viharos múltú lap hiánytalanul sorakozik most a tanszéki könyvtárban. Gáspár Zoltán fiatalon hunyt el. a háború pokla,­ban, Radnóti és népe sorsá­ban osztozva. Hagyatéka immár közkincs, Szeged szellemi vagyonának jelen­tős értéke. Pártdemokráciát, platformszabadságot, nyilvánosságot! Legutóbbi híradásunk óta több eszmecserét is rende­zett a Csongrád megyei MSZMP-tagok reformköre (minden hét keddjén délután 5 órától állandó helyen, a Szegedi Vízművek és Für­dők Vállalat Lenin körút 88. alatti klubjában politizál­nak; minden összejövetelük nyilvános!). A múlt hónap­ban két alkalommal is a párt helyzete, reformja volt a vitájuk témája; a plat­formszabadságról, a frakció­zás fogalmáról, majd a „Mi­re törekszik az MSZMP?" címmel közzétett dokumen­tumról alakították ki véle­ményüket. Az utóbbi napok­ban, fgy szerdán este is el­sősorban a reformkörök funkciójáról volt szó; a re­formelkötelezett párttagok között erősödni látszik az a vélemény, miszerint a re­formkört tipikusan az egy­pártrendszerben való gon­dolkodás hivta életre. Több­pártrendszerben, s az MSZMP-ben egymástól már­is élesen megkülönböztethe­tő platformok kialakulásával az „alulról szerveződött" re­formkörök helyzete-funkció­ja megváltozik. Hogy ho­gyan? Ezekről a tendenciák­ról is lehet információkat kapni az említett két témá­ról kialakított, írásban is rögzített és néhány sajtóor­gánumban már megjelent álláspontjukból. A alábbiak­ban ezekből idézünk. * „A párt tényleges belső reformja a szükségesnél las­sabban halad előre. A régi struktúrák változatlanok. A reformkoncepciók kidolgozá­sa továbbra is a párttagság feje fölött, a csúcsapparátu­sokban — csupán egy szűk szakmai elit bevonásával — történik. Az egyes részkon­cepciókat szerves összekap­csolódás nélkül, egymástól időben elszakítva bocsátják vitára. Fontos döntések szü­letnek a párttagság megkér­dezése nélkül. Minden döntő elhatározás a párttagság egé­szére kiterjedő pártviták alapján szülessék! Szűnjön meg a párttagság paterna­lista kezelése!" A reformkör tagjai szerint az utóbbi hónapokban — a tavaly májusi pártértekezlet szellemével ellentétesen — a párton belüli nyilvánosság­ról nem lehet beszélni, a ki­adványok és a pártsajtó nem tükrözik a párton belüli vé­leménykülönbségeket, a he­lyi kezdeményezésekként ki­alakult platformokat. A re­form aktív és aktivizálható híveit nem keresik azok a pártvezetők sem, akiknek még hitele van a reformel­kötelezett tagok között; félő, hogy éppen ez a bázis gyen­gül (sokan kilépnek), és megújulás helyett eróziós folyamatok erősödnek meg. Ezért a reformkör elenged­hetetlennek tartja a valódi pártdemokrácia megterem­tését, támogatja a platform­szabadságra vonatkozó ter­vezetet és sürgeti az abban foglaltak mielőbbi megvaló­sítását.. * A „Mire törekszik az MSZMP?" című program bevezetőjében helyet kell kapnia a párt korábbi sze­repe kritikus értékelésének, mert enélkül az új szándé­kok kinyilvánításának nem lesz hitele! — mondják a re­formerek. „A jelenre vonat­kozóan számba kell venni mindazokat a mechanizmu­sokat, szemléletmódokat, ob­jektív vagy annak vélt té­nyezőket, amelyek akadá­lyozzák a megfogalmazott új célok megvalósítását! A vál­sághangulatban lévő, tűrőké­pességének határáig jutott társadalom csupán szép sza­vakkal nem nyerhető meg. A meghirdetett látványos szo­ciális célok például nyilván­valóan hiteltelenek, hami­sak mindaddig, amíg a kor­mány a szoros adósságfüggés nyomasztó terhe alatt rest­riktív — mindent elvonó, életszinvonalat romboló — gazdaságpolitikát folytat." Még ilyen rövid távú programban sem kerülhető meg az idfológia reformja — vélekedtek a reformkörben. A dokumentum fogalmai ho­mályosak, eklektikusak; a párt sokáig a munkás­osztály pártjaként fogalmaz­ta meg önmagát, miközben elsősorban a káderek pártja­ként működött. A gondok te­hát eddig sem abból ered­tek, hogy a munkásság érde­kei domináltak volna a tár­sadalomban." A reformerek úgy gondolják, hogy a prog­ramok utólagos szentesítésé­nek szokását a párttagok már nem fogadják el. A tag­ság egészére kiterjedő viták szükségesek, s azután egy demokratikusan választott országos pártértekezlet — ne csupán egy kibővített KB­ülés — fogadja el az új prog­ramot. Hogy a dokumentum elégséges vitaalap-e, s jel­zett fogyatékosságai egy rendkívüli pártértekezlettel záruló vitában kiküszöböl­hetők; avagy vitára sem al­kalmas, s így kár volt nyil­vánosságra hozni — ebben megoszlott a reformerek vé­leménye. * A Csongrád megyei kez­deményezés nyomán hasonló névvel és működési elvekkel Budapesten és több megyé­ben alakultak reformkörök az elmúlt hetekben. Így So­mogyban, Békés megyében, Békéscsabán, Nagykanizsán, Győrben, Kiskunfélegyházán egy önálló lakóhelyi párt­szervezet vette föl a kapcso­latot a szegedi és a szentesi reformkörrel. S. E. Szegedi egyetemisták sikere A Debrecenben, 1989. március 28—31-én megren­dezett XIX. országos tudo­mányos diákköri konferen­cia orvostudományi szekció­ján tovább folytatódott a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem tu­dományos diákkörös hall­gatóinak szinte már ha­gyományosnak mondható, több mint egy évtizede tar­tó sikersorozata. Az orszá­gos konferencián ezúttal is „abszolút" győztesként ke­rültek ki a szegedi hallga­tók, elnyerve a díjak 27 százalékát, szám szerint 16­ot. Jellemző a diákkörös hallgatók jó szereplésére, hogy a rangsorban az első három helven szegedi hall­gató végzett, és az első 10 helyezett között öt szegedi található. A konferencián A történet főszereplőjét az egyszerűség kedvéért nevezzük Vilmosnak — csupán azért, mert Vil­mos napján történt az itt következő eset. Szóval, a gyerek, ki a nagy zene­szerzőnkről elnevezett iskola nyolcadikosa, sok diáktársával együtt oly tanfolyamra jelentkezett, melynek végcélja a mo­torkerékpárvezetői-en­gedély megszerzése volt. A szülök annak rendje s módja szerint kifizették az 1600 forintos tanfo­lyamdíjat, a gyerekek pe­dig lelkesen láttak a ta­nulásnak. Szorgalmuk el­ső fizetsége a sikeres KRESZ-vizsga volt, s az­tán készülhettek a gya­korlati próbákra Ennek anyagi terhei sem voltak kicsik, de nem ezzel aka­rom szaporítani a szót — jött a vizsga napja. Vil­mos értesítést kapott: reg­Az első pofon gel 7-kor jelenjen meg a Csongrádi sugárúti tanpá­lyán. Este már nagyon iz­gult, keveset aludt, fél 6­kor már fölkelt, s indulta nagy próbatételre. Bará­tok is elkísérték, szurkol­tak Vilmosnak. A re­ményteljes izgatottság per­cei azonban nem sokáig tartottak, mert harsant a vizsgabiztos hangja: 14 éven aluli nem vizsgáz­hat. Vilmos nem akart hinni a fülének — pedig sokadmagával állították ki a sorból. A vizsgáztató kérlelhetetlen volt: nem érdekelte, hogy a jelent­kezési feltételek között ilyesmi nem szerepelt, hogy a hivatal heteken át birtokában volt az adatai­nak, s kiszűrhette volna a korát is, ha érdekelte vol­na, hogy a KRESZ-vizs­gán mindez .nem volt szempont —, s még az a lehetőség sem érdekelte, hogy a sikeres vizsgát kö­vetően, a 14. születésnap­juk után is megkaphatták volna az ifjak a vezetői engedélyt. Merthogy van, akinek ez az ünnep egy héttel, van, akinek 2 hó­nappal Vilmos napja után jönne el. Mindegy. Vizs­gabiztosnak keménynek és acélosnak kell lenni. Igaz, az acél rugalmas ... Vilmos és barátainak szülei pedig a „vizsganap" estéjét hasznosan tölthet­ték. Előadást tarthattak gyermekeiknek az élet po­fonjairól. Melyek közül nem is biztos, hogy az el­ső a legnagyobb. B. T. nyújtott szereplése és eddi­gi tdk-eredményei alapján az Országos Tudományos Diákköri Tanács aranyér­mére javasolt 8 hallgató között 4 szegedi található. Az országos tudományos diákköri konferencia díját, illetve az azzal egyenértékű tudományos társaságok dí­jait elnyert hallgatók név­sora a pontozási rangsor alapján: Szőke Tamás (Kí­sérletes Sebészeti Intézet), Bozóki Zsolt (Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika), Ko­vács Gyula és Czeczon Zol­tán (Élettani Intézet), Nyer­ges Levente (Orvosi Vegy­tani Intézet), Sassan Kaveh (Élettani Intézet és Ideg­gyógyászati Klinika), Ferdi­nándy Péter (Gyógyszertani Intézet), Borthaiser Angéla és Bosnyákovits Tünde (II. Belgyógyászati Klinika, Mó­dis László (Kórbonctani In­tézet), Vereczkey Zsuzsanna (Kórélettani Intézet), Hor­váth Balázs (Élettani Inté­zet), Erdős Attila (Élettani Intézet), Seres László (Or­vosi Vegytani Intézet), Hor­tobágyi Tibor (Gyógyszerta­ni Intézet), Csóka Ildikó (Gyógyszertechno'Iógiai In­tézet), Farkas Ibolya (Élet­tani Intézet), Ágoston Zsu~ zsanna (Ideg-Elmegyógyá­szati Klinika). örvendetes, hogy a kon­ferencia kanosán az Orszá­gos Tudományos Diákköri Tanács kezdeményezésére és az egyetem felterjesztését elfogadva, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium kitüntetésben részesített több oktatót a tudományos diákköri hallgatók nevelésé­ben kifejtett oktatói munka elismeréseként. Kiváló Mun­káért kitüntetést kapott Erős István egyetemi do­cens (Gyógyszertechnológiai Intézet), Fekete Mátyás egyetemi adjunktus (Kór­élettani Intézet), Kósa Fe­renc egyetemi docens (Igaz­ságügyi Orvostani Intézet), Kovács László egyetemi ta­nár (Szülészeti és Nőgyó­gyászati Klinika). Miniszté­riumi dicséretben részesüli­tek: Lelkes ZoBán egyetemi tanársegéd (Élettani Inté­zet), Rosztóczy István egye­temi docens (Mikrobiológiai Intézet), Stájer Géza egye­temi docens (Gyógyszerész Vegytani Intézet), VéghPál egyetemi docens (Kísérletes Sebészeti Intézet). A diákkörök közgyűlése a szakbizottság javaslata alap­ján Lázár György egyetemi tanárt, a Szent-Györgyi Al­bert Orvostudományi Egve­tem tudományos diákköri tanács elnökét az Országos Tudományos Diákköri Ta­nács orvostudományi szak­bizottság elnökéül válasz­totta. lonesco a Bartókban Holnap, szombaton este ját adja elő a Próbatársu­fél kilenckor lonesco: A ko- lat a Bartók Béla Művelő­pasz énekesnő című drámá- dési Központban.

Next

/
Thumbnails
Contents