Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Programpárt K

ivonuljon, v\agy ne vonuljon ki az MSZMP a munkahelyekről? Az elmúlt hetek pártvitáinak ez volt az egyik leggyakrabban elhangzó kérdése Nekem már a kérdés ilyetén megfogalmazása sem tetszik — katonai felhangja miatt. Aki ugyanis helyén valónak tartja itt a „kivonul" kifejezést, az kimondatlanul is valamifele erődítménynek, szikjavárnak, vagy földbe ásott bunkérrendszernek képzeli a munkahelyeket, ahová egykor „bevonult" az MSZMP, és az ekkor diadalmasan elfoglalt területről botorság lenne önként kimasírozni. Meggyőződésem, hogy ennek a gondolkodásmódnak erős köze van ahhoz, hogy nejlonzacskó- vagy anyacsa vanporunk éppoly messze jár a világ élvonalától, mint a honi gazdasag egésze. A munkahelyet politikai védőbástyának tekintő szemleletből ugyanis egyenesen következik, hogy nem az a fő funkciója, minél több és jobb nejlonzacskót vagy anyacsavart gyártson, hanem hogy — a miénk legyen! Mi tartsuk megszállva! Azokkal értek egyet, akik azt mondják, a munkahelyen minél többet kell dolgozni és minél kevesebbet politizálni. Nyilvánvaló, hogy a munkásnak — beleértve nemcsak a fizikai dolgozókat, hanem mindenféle értelmiségi bérmunkást is — nem lehet megtiltani, hogy a munkahelyén politizáljon. Amit pedig nem lehet, azt nem is érdemes. Pusztán annyit kellene elérni, hogy a politikai eszmecserét a munkájuk mellett és ne helyette folytassák a minden rendű és rangú proletárok. Elhangzott a vitában, hogy az MSZMP Központi Bizottsága már nyilvánosan állást foglalt a többpártrendszer mellett. Ebből egyenesen következik, hogy ha az MSZMP szervezett parteletet kíván fenntartani a munkahelyeken, akkor aligha tilthatja meg ugyanezt bárki a többi szerveződő pártnak Újságíróként volt alkalmam végigülni néhány — szigorúan este és munkahelyen kívül szervezett — szószátyár és indulatos politikai vitát. Az a személyes véleményem, isten őrizze meg a magyar gazdaságot attól, hogy ezek elszaporodjanak az amúgy is kévéssé hatékony hazai dolgozdákban. Arról már nem is beszélve, hogy akkor nem egy, névleg ugyan dolgozó, de függetlenített párttitkárt kell eltartaniuk a többieknek, hanem tucatnyit. Hányszog lehet akkor a mai üzemi négyszög? Melyik párt gyakorolja a káderhatáskört? Ki szólhat bele a jutalmazásba, a jól fizető munkák elosztásába? fis végső soron: hogyan lesz ebből gazdasági kibontakozás? Az eddig leírt érvek mindegyikét hallottam MSZMP-tagok szájából a különféle pártvltákban. Arról azonban nem beszélt senki, hogy vajon mennyit ért addig a munkahely, mint politikai erődítmény? Valóságos volt-e az alapszervezetek tevékenysége, vagy csak a látszatot őrizték jól-rosszul? Az ország, a régió, a város, a vállalat ügyedből mennyi volt rájuk bízva? Az egyszerű párttagok százezreinek semmivel sem volt több beleszólása közös ügyeink eldöntésébe, mint a pártonkívüliek millióinak. Erre a helyzetre kétféleképpen lehetett reagálni. Vagy politikai semittevéssel, azzal, hogy alig tartottak taggyűlést, vagy ha mégis, akkor már sikeresnek számított, ha a tagok sorban kipanaszkodták magukat, milyen kevésre futja a fizetésből. A másik gyakori változat, hogy a pártvezetőségben összegyűltek a konzervatív. intrikus hajlamú emberek, a pórt vezető szerepére hivatkozva kikezdték azokat, akik nyíltan meg merték mondani a véleményüket. (Fel)jelentéseket írtak, titokban felső pártfórumokhoz, szaladgáltak, manipuláltak, és a párt ellenőrző szerepe címén, mérgezték a munkahelyi légkort. Tisztelet a kivételeknek, zömében sajnos ilyen volt — és ilyen ma js — a munkahelyi pártélet. A párttagok többségét éppen azért nem lehet seprűvel sem kiverni a lakóhelyi pártmunkába, mert ott gyorsan kiderül, ha a pártszervezeteknek nincs koncepciója, és nem csinál semmit — ami a munkahely falai közül nem látszik ki. Egy gazdasági hatékonyságra törekvő, többpártrendszerű demokrácia keretében mennyit érnek az MSZMP-nek az ilyen munkahelyi pozíciók? De menjünk tovább: mennyit jelent, hogy melyik pártnak hány beiratkozott tag.ia van? Adott esetben, egy választáson. szavazáson való megméretésnél nem a taglisták • versenyeznek, hanem a programok. Én ezért a magam részéről a munkahelyi pártszervezetekről folytatott vitát egy gondolati fejlődési folyamat részének tekintem: ha valóban komolyan gondolják a többpártrendszerű demokráciát, akkor az egypártrendszer logikájáról át kell térni gondolkodásmódunkban is a többpártrendszer logikájára. A legfontosabb momentum talán az, hogy pártfegyelem címén sem érdemes egy kisebbség akaratát a többségre oktrojálni. Ha tehát az MSZMP önmagát a jövőben nem egy pártállam minden hatalmat koncentráló vezető elitjének, és az általa kötelező erejű határozatokkal mozgatott párttagság holdjának és holdudvarának fogja fel, akkor a tagságtól sem várható el, hogy a népképviseleti választásokon olyan programok és emberek mellett voksoljon, amelyekkel és akikkel nem ért egyet. A

szervezeti kötelességek helyett a pártban is — mindegyikben — a meggyőzésnek kell előtérbe kerülnie. Másokat meggyőzni csak az tud, akinek van valamilyen meggyőződése. >A szavazók többsége ma sem tagja semmilyen pártnak. Időről időre arra fog szavazni. akinek a programját rokonszenvesebbnek találja Történelmi tapasztalatok szerint azok a társadalmak működnek a legjobban, ahol ez ígv valósul meg. Tanács István 79. évfolyam, 79. szám 1989. április 5., szerda Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Felszabadulásunk évfordulóján Koszorúzósi ünnepségek Hazánk felszabadulásának 44. évfordulójára emlékeztek kedden országszerte. A kora reggeli órákban ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással vonták fel a Gellérthegyen a Magyar Népköztársaság nemzeti zászlóját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját, valamint a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren az állami zászlót. A hazánk felszabadító harcaiban elesett szovjet és magyar hősök emléke előtt tisztelegtek a Szabadság téren, illetve a Hősök terén megrendezett koszorúzási ünnepségeken. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Straub F. Brúnó és Németh Miklós miniszterelnök; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára rótta le kegyeletét s helyezte el a megemlékezés koszorúit. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke a Parlament kupolatermében nyújtotta át az elismeréseket. Az ünnepségen megjelent Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Tegnap, április 4-én országszerte és Szegeden is a magyarországi harcokban hősi halált halt katonákra emlékeztek. Ar, MSZMP Szeged Városi Bizottsága. Szeged Megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront és a KISZ Szeged Városi Bizottsága koszorúzási ünnepségeket rendezett Délelőtt 0 órakor a Dugonics temetőben levó szovjet hősi emlékműnél helyezték el a megemlékezés virágait a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, a magyar és szovjet fegyveres erők és testületek küldöttei, valamint a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének delegátusai; ezzel egy időben a Belvárosi temetőben levő román hősi emlékműnél is koszorúzási ünnepséget rendeztek. Ezután a Széchenyi téri szovjet emlékműveknél folytatódott ez- ünnepség Itt az előbb felsorolt szervezetek képviselőin kívül elhelyezték a virágokat a szakszervezetek Csongrád megyei és szegedi bizottságának, a MEASZ-nak, a magyar és szovr jet fegyveres erőknek és testületeknek küldöttei, valamint a Munkásőrség Szeged és Környéke Baráti Körének delegátusai. Kitüntetések, elismerések, jutalmak Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét kapta R eseterits Sándorné, a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat Szegedi Textilművek nyugalmazott munkaverseny-felelöse. Április Negyedike Érdemrendet vett át Lugosi József a Vasutasok Szakszervezete szegedi területi intézőbizottságának titkára. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Bíró Lajos, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei titkárság vezetője, Bobály Pál, a Tisza Volán osztályvezetője, Kondorost Adám, a biológiai tudomány doktora. a2 MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének igazgatóhelyettese. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Halász György, a szegedi gyermekkórház-rendelőintézet gazdasági igazgatója, Horváth Antal, a Szegedi ELszo Kisszövetkezet számlázója, - Meszlényi Ferenc, a Szőreg ési Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, Selley Ferenc, a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos munkatársa, Sötét Zoltán, a Tisza Volán autószerelő-csoportvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vehette át Cselce Emilia, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, alapszervezeti párttitkár, Domokos László, a Szegedi Gyufagyár főművezetője. Gödi József, a Szegedi Ruhagyár műszerésze. (Folytatás a 3. oldalon.) Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, hétfőn délelőtt részt vett Záhony városavató ünnepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kárpátaljára látogatott. Záhony — városavató A vendéget Záhony határában Csősz Béla, a település MSZMP-bizottsagának titkára, Borbély Károly tanácselnök és Koi Tibor, a Központi Bizottság tagja fogadták. Grósz Károly rövid sétát tett a főtéren, majd részt vett a kibővített városavató ünnepi tanácsülésen, amelyet Borbély Károly nyitott meg. majd Grósz Károly mondott beszédet. Majd átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét a tanácselnöknek, aki a település 4900 lakója nevében mondott köszönetet a városi rangért. Hangsúlyozta, hogy Záhony fejlődésének meghatározója a MÁV: Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötőjében évente 13— 15 millió tonna árut raknak át. Záhonyban és a vonzáskörzetében lévő településeken 7500 lakosnak biztosit munkalehetőséget a vasút. A városavató ünnepi tanácsülés után Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt és a Szovjetunió Kárpáton túli területére utazott. Látogatás Kárpátalján A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Part Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov és más vezetők fogadták. Grósz Karoly útja először Ungvárra vezetett A megyei pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájé(Folytatás a 2. oldalon.) A megyében működő KISZ-szcrvczctck képviselői április 2-án, vasárnap megtartották küldöttgyűlésüket az újszegedi ifjúsági közponban. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai arra vállalkoztak, hogy a KISZ XII. kongresszusa — április 21—23. — előtt még utoljára számot adjanak legutóbbi, tavaly őszi küldöttgyűlésük óta eltelt időszakban végzett munkájukról, megvitassák, kialakítsák azt a közös álláspontot, melyet maid kongresszusi küldötteik tolmácsolnak a KISZ legmagasabb fórumán. Először Csányi Zoltán, a megyei KISZ-bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. „Az elmúlt több mint 40 év sikerpropagandájával szemben egyre világosabbak lettek számunkra az elődeink által elkövetett gazdasági, politikai tévedések, hibák. Egyre többet hallunk ezekről a tévében, rádióban, olvashatjuk az újságokban. Korosztályunk olyan jelenségekkel találkozik, amelyek számunkra idegenek, szöges ellentétben állnak az elméletben fölvázolt szocializmussal." Az előadó ezután a tavaly őszi küldöttgyűlések megállapításaira emlékeztette küldött-társait, majd a jelen feladatairól beszélt. „Mostani küldöttgyűlésünk feladata a helyi élképzelések szem előtt tartása mellett megvitatni a KISZ utódszervezetének platform- és együttműködési szabályzattervezetét, s küldötteinken keresztül tolmácsolni azt, hogy milyen feltételekkel kívánunk résztvenni az új együttműködésben. Az új helyzet jelentős feszültségeket okozott. Kidolgozatlanok maradtak az átmeneti időszak feladatai. A testületünk az általa megfogalmazott elveknek megfelelő módon nem tudta elegendően segíteni, a régi elvekkel pedig nem akarta irányítani a folyamatokat. A szervezet belső leépülését sem tudtuk megállítani, sőt mérsékelni sem, hiszen 1985ben 37, 1988-ban 22, jelenleg 11 800 fiatal kíván részt venni a KISZ utódszervezetének munkájában megyénkben." A beszámolót a küldöttek elfogadták. Ezt követően Szűcs Gábor megyei titkár néháüiy gondolatban szóbeli kiegészítést tett ahhoz a dokumentumtervezethez, amely a KISZ-bizottság véleményét foglalta irásba, a KISZ utódszervezetének együttműködési szabályzatáról. Ekkor (Folytatás a 2. oldalon.)